Tündököltek a komédiTÁsok

Tündököltek a komédiTÁsok


SZŰCS-OLCSVÁRY MELINDA  |   jan. 29, 2022  |  komédiTÁsok, Hírek

TÜNDÖKLŐ JEROMOS

írta: Tamási Áron

rendezte: Fincziski Andrea

koordinálta: Szűcs- Olcsváry Melinda

játszodták: a komédiTÁsok

 

„Sziasztok Tündöklők!” , „ Sziasztok Bubák!”  Így világlott fel a sok üres semmiséggel teli levő telefonunk, és hozott egy kellemesen melengető, igazán lélekből fakadó állapotot minden egyes Messenger üzenet, amiket a komédiTÁsok csoportba kaptunk.

Ha most őszinte akarok lenni magamhoz (márpedig az őszinteségben megerősítettem magam a felkészülés során, szóval az leszek) bevallom, hogy tudtuk, hogy mire vállalkozunk, de közben mégsem. Sokunknak volt már színpadi élménye, közönség előtt való szereplése, egy-két színpadon elkövetett félrelépés, hamis hang és a többi, és a többi. Itt viszont teljesen más volt a helyzet. Ez nem egy egyszerű fellépés, nem csak egy színpadi kiállás, amit ellötyöghetünk…  Ez egy egyszeri alkalmú Tündöklés << az előadott darabunk címéből adódóan is>>.

Amikor olvastam a felkérést a részvételre, a figyelmemet elkerülték az apróságok, mert a tekintetem megakadt a következő részleteken: „színdarab”, „Nemzeti Színház”, „fellépés”, „mi, gimisek”. Nem kell innen tovább meséljem, hogy madarat fogatni velem, vagy bárkivel a csapatból nem lett volna egy nehéz feladat.

Elkezdtük a játékot. A játékot, amely nem csak egy hétköznapi tevékenység, hanem tényleg, maga a való játék. Emberek közötti játék, lélek és lélek közötti játék. Elkezdtük önmagunk és mások megismerésének játékát. Azt, ami nélkülözhetetlen ahhoz, hogy önmagunkat adva tudjuk színpadra vinni mindazt, amit át akarunk adni. Talán ez az egyik legértékesebb érzés, amit nyerhettünk.

A. Szabó Magda, a budapesti Tamási Áron Közalapítvány elnökasszonyának beajánlására a Nemzeti Színház meghívott bennünket az Ádámok és Évák Ifjúsági Programjára, amelyet idén, Tamási Áron emlékév lévén, az író színdarabjainak szenteltek. A csapatunknak kisorsolt darab, a Tündöklő Jeromos,  nem volt egyszerű feladat. Erős személyiségű karakterek, emberi értékek sérülése majd azok újjá alkotása, pénz és becsület kapcsolata, és hasonlóak kerülnek bemutatásra. Mai világunk aktualitását tükröző problémákat írt le Tamási egy közel 100 évvel ezelőtti történetben. Ennek ellenére, mi minden egyes percét élveztük, mert egymás társaságát élvezhettük. A csapat tagjai egytől egyig, legalább hallásból ismerték egymást, így nem kellett vad idegenekként kezdjük az ismerkedést. Azt láttam, éreztem magamban is, hogy néha meginogtunk, elbizonytalanodtunk, hogy valóban szeretnénk-e ezt csinálni, de volt ezeknek a kételyeknek két nagyon hatásos ellenszere: Finczi mosolya és az egymást bátorító ölelések, kézfogások.  Ezt a kettőt egyszerre alkalmazva mindannyiunk kételyei kámforrá váltak, és megújult erővel vágtunk bele a nagy előadásba.  Kialakult egy szavakkal leírhatatlan bizalmi kötelék, aminek egy dolog volt a kulcsa: az egymás és magunk felé tanúsított szeretet. Szeretnünk kellet azt, amit csinálunk, szeretnünk azt a légkört, amiben benne vagyunk, szeretnünk egymás mosolyát, jeleneteit. Mert hol szeretet, ott áldás, ahogyan a házi áldás is tartja.

A próbákon eltöltött idő minden másodperce egyedi volt, és minden tizedmásodperce megérte a befektetett munkát. Nevetések, mosolyok, táncolások, éneklések, bizalom – ilyenekkel teltek a csütörtök délutánjaink. Talán az jön le ebből a beszámolóból, hogy minden rózsaszín volt a felkészülés során, de aki így gondolja, az nagyot téved. Mert nem attól érte meg az időnknek minden egyes percét ez a projekt, hogy csak pozitív dolgokat tapasztaljunk, hanem hogy a realitásokat látva fejlődjünk. Én személyesen úgy érzem, hogy megismerhettem magam ez a néhány hónap alatt. Ehhez pedig őszinteségre volt szükség. Őszinteség Finczitől, őszinteség a társaimtól, őszinteség magamtól. Erre pedig a színpad tanított meg. Úgy érzem, ezt mindenki nevében nyugodtan kijelenthetem.

DOBPERGÉÉÉÉÉÉS!!!

Január 20. reggel 7 óra: elindultunk. Budapest talán még jobban várt ránk, mint ahogy mi vártuk, hogy odaérkezzünk – ahhoz, hogy otthon érezzük magunkat, rendeltek egy kis havazást is, hogy a téli, adventi hangulatunk, amit a darabban is megteremtettünk, legyen meg a valóságban is. A 10 órás út röpke pillanatok alatt eltelt, mert egy kellemes közegben az idő is másképpen telik.

A vendégszeretettel kapcsolatban nem panaszkodhattunk, mert úri körülmények között jártak a kedvünkben. A Duna budapesti panorámáját csodálhattuk, miközben a színészek büféjében fogyaszthattuk el vacsoráinkat.

Az étkezések között komoly munka zajlott a színfalak mögött. Na itt volt az, amikor 3 méterrel a föld fölött lebegtünk. Eszméletlen érzések, élmények kavalkádja kavargott bennünk. Egyszerűen hihetetlen a színház felszereltsége, és még hihetetlenebb az a szerencsés helyzet, amikor a nagyszínpadon több száz néző előtt, egyetlen határon túli iskolaként jelenítettük meg Tamási Áron világát a mi szemszögünkből újra alkotva.

Egyszeri és egyedi élményekben volt részünk. Ugyanazok a kulcsszavak csengenek most is a fejemben: „színdarab”, „Nemzeti Színház”, „fellépés”, „mi, gimisek”. De van még egy szó, ami így, a tapasztalataink után, szintén folyamatosan a fejemben cseng: BARÁTSÁG!

 

Köszönöm mindenki nevében a felkérést az iskola részéről! Köszönöm mindenkinek a nevében a rendezést Fincziski Andreának, vagyis Finczinek, ahogyan a város ismeri, a sok leckét, tanítást, ötletet, őszinte szavakat, bátorító öleléseket, és azt a felejthetetlen mosolyt a nevetésével együtt. Köszönjük Szűcs-Olcsváry Melinda tanárnőnek a segítségét, odaadását mind emberi, mind csapatvezető minőségben, akinek a szervezettsége és a belénk vetett bizalma nélkülözhetetlen volt abban, hogy egy ilyen csoda létrejöjjön. Köszönjük A. Szabó Magdának, a Tamási Áron Közalapítvány elnökasszonyának és a budapesti Nemzeti Színháznak a meghívást, a szeretetteljes vendéglátást és ezt az életre szóló lehetőséget.

 

Köszönöm mindegyik színésztársamnak a megismételhetetlen pillanatokat, beszélgetéseket, tanításokat, tébolyba vezető kacagásokat és mindent. Hálás vagyok értetek, mind! Köszönöm!

 

Andrészek Mátyás, XII. B osztály

 

„El kell érni az ég és föld között lebegést” – 125 éve született Tamási Áron

 

https://nemzetiszinhaz.hu/hirek/2022/01/vilagot-teremteni-adamok-es-evak-unnepe-2022

 

 

 

 

További hírek


Tudtad-e?

komédiTÁsok
Hírek
szept. 21, 2022