Történelem, közösség, élmények

2026 áprilisának hosszú hétvégéjén a IX.B és X.B diákjai egy tartalmas és élményekben gazdag lengyelországi kiránduláson vehettek részt.

Az út során nemcsak történelmi és kulturális helyszíneket fedeztünk fel, hanem közösségünk is tovább erősödött a közösen átélt pillanatoknak köszönhetően. Krakkó, Auschwitz-Birkenau, Zakopane és Kassa mind maradandó élményt jelentettek tanulóink számára. Külön öröm volt látni a diákok érdeklődését, nyitottságát múltbeli értékeink iránt. Bízunk benne, hogy a történelmi távlatok elérhető közelsége segített tanulóinknak mélyebben megérteni a múlt eseményeit, és maradandó élményekkel gazdagította őket.

Osztályfőnökök: Boca Adriana és Jakab Hanga
Szervezőtanár: Péter István

Úgy gondolom, hogy mindenki nevében mondhatom, nagy izgalommal vártuk az első közös, külföldi kirándulásunkat. A napok visszaszámlálása a végéhez ért és attól kezdve a nevetés és a közös programok kerültek előtérbe.  

Az első megállónk péntek reggel Tarnów volt. Az itt született lengyel nemzetiségű, de magyar állampolgársággal is rendelkező, Bem József sírját látogattuk meg. Koszorúval és egy számára írt verssel tisztelegtünk a katonatiszt előtt, aki hatalmas szerepet játszott az 1848-49-es forradalomban. 1850-ben, a mai Aleppó városában hunyt el Bem Apó, és mivel emigrációjának köszönhetően áttért iszlám vallásra, koporsóját egy különleges, víz fölötti sírba helyezték Tarnów-ban. Mindannyian tisztelettel hallgattuk ezen hős történetét a hosszú út után. 

A kirándulás fő úti célja Krakkó volt, amit egy 4 órás idegenvezetés által ismerhettünk meg. Hallgattuk a helység egyik legismertebb legendáját a Krach a sárkányt, majd mammut csontoktól elkezdve egészen Báthory István sírjáig jutottunk. A fáradtság ellenére minden elhangzott történet és emberi sors érdekesnek hatott. Személy szerint nekem legjobban Szent Hedvig sírja tetszett, mivel a királynő nagy hatalommal rendelkezett fiatal kora ellenére. 

A könnyed városnéző nap után következett azon helyszín bejárása, amelytől titkon szerintem egy kicsit mindenki félt. Az Auschwitz 1-be vezető úton a nevetések eltűntek, a mosolyok az arcokról kapun kívül maradtak. Hosszasan mesélték az ott történteket és mindenkinek valóságosabbnak tűnt a történelem szörnyű tette. Beszámoltak az ottani zenekarról is, melynek az idő teltével egyre több tagja lett. Olyanokat is bevettek, akik életükben nem fogtak hangszert a kezükben, túlélés és több étel reményében. Birkenau-ban szembesültünk talán a legjobban a rettentő körülményekkel. Láttuk hol aludtak, hol töltötték mindennapjaikat, és ezek után valószínűleg közülünk mindenki kétszer is átgondolja, ha panaszkodni szeretne. Rengeteg reménnyel teli, Auschwitzba érkező arcot láttunk, akiknek lelke örökre ott fog nyugodni. 

Utolsó látnivalóink közé tartozott Kassa, de előtte Zakopane, ahol május ellenére havas hegyeket láthattunk, majd ezt követően az osztály nagy örömére több órás szabad foglalkozást kaptunk. Előkerültek a pénztárcák és kezdődhetett a bevásárlás. Széles mosollyal kerestük közösen családtagjainknak a szuveníreket. Felszabadító érzés volt ilyen jó hangulatban, egy idegen országban eltölteni az időt. Késő délután érkezett el az a pillanat, mikor búcsút vettünk a gyönyörű országtól és elindultunk vissza. 

Hálával és jobbnál jobb emlékekkel tértünk haza, amit a tanárainknak köszönhetünk, akik megszervezték ezt a kirándulást. Szerintem mindenki nevében mondhatom, hogy ezt az utazást sosem fogjuk elfelejteni.

Covaci Anna, IX.B osztály

Lengyelország. Egy osztálykirándulás, amire hónapokon keresztül készültünk egyre fokozódó izgalommal.

Ez az izgalom vegyes érzés volt, mivel mindnyájan tudtuk, többről szól ez, mint egy egyszerű kiruccanásról. A hosszú buszozás, az estébe nyúló beszélgetések, a futtában megevett ebéd mögött ott rejtőzött a tény, hogy ez a kirándulás most picit más lesz, több lesz.

A kirándulásra többféleképpen is készültünk, mint csak a bőröndünk bepakolása. Az iskolában az osztállyal közösen néztük meg a Schindler listája című filmet, amelyhez aztán Krakkóba megérkezve visszacsatoltunk. Többen is a két osztályból bemutatókkal készültek a helyekről, melyeket meglátogatni készültünk, melyeket majd a kellő időben elő is adtak.

Csütörtökön már kora délután buszra szálltunk, s készültünk az előttünk álló hosszúnak ígérkező útra. Ki-ki mennyire tudta, kipihente magát, s így néztünk szembe az első igazi napunkkal Lengyelországban. Az első megállónk hajnal hasadtakor volt, Tarnówban, Bem József szülő-, és egyben nyugvóhelyén. Körbejártuk a mauzóleumot, miközben Péter István tanár urat hallgattuk, ahogyan életét, munkásságát meséli el a tábornagynak. Egy szerény koszorúzást is megejtettünk, meghallgattuk Petőfi Sándor Az erdélyi hadsereg című, Bem emlékének dedikált versét, majd ismét buszra szálltunk. Itt két diáktársunk mutatta be Tarnów városát, csupa érdekességet megosztva velünk.

Ezt követően csupán néhány óra múltán Krakkóban találtuk magunkat. Magunkhoz térni sem volt időnk a belváros csodálatától, mikor megérkezett idegenvezetőnk. Az ő útmutatásával először is Krakkó történelméről tanulhattunk, majd megindultunk az igazi, régi belváros felé, amely az Unesco világörökségei között tudhatja magát (azt is megtudtuk, pontosan miért). Ahogyan sétáltunk, mindenféle régi s új városi legendát hallhattunk, mint például Krach a sárkány, vagy a leghűségesebb kutya, Dzok, szívmelengető történetét.

Kívülről megcsodáltuk Wavel kastélyát, meghallgathattuk történelmét az impozáns épületnek. Ezt követően a krakkói székesegyházba vezetett utunk, amelyről talán képtelenség lenne egy ily rövid beszámoló alatt eleget mondani. Kívülről szemet kápráztató, igazi építészeti csoda, belülről pedig több évszázad kincse, valódi séta vissza a korábban említett viharos évszázadokba. Sír után sír, műemlék után műemlék. Láthattuk Lengyelország védőszentjének, Szaniszló püspöknek szent oltárját, szent Kázmér és szent Hedvig sírját, rengeteg más király és uralkodóéval egyetemben. Mindeközben persze igazi történelem órán vettünk részt, szinte már sok is volt a rengeteg új információ és tudás. Felmászhattunk az öreg Zsigmond toronyba, ahol megérinthettük Krakkó legnagyobb harangját. Persze ehhez is számos legenda kötődik, mint ahogy a legtöbb dologhoz Krakkóban.

Majd a vártól eltávolodva megtekintettük II. János Pál pápa lakhelyét, a Szent András templomot, s végül az óváros főterén találtuk magunkat. Itt megemlítendő a posztócsarnok, amelyet szabadidőnkben fedezhettünk fel, illetve a Mária templom, ahonnan minden egész órában trombita szó csendül fel. Ezt meghallgatva utunk a Jagelló egyetem udvarán fejeztük be, ahol egy csodálatos órajátékot nézhettünk meg, zenével és bábokkal. Tartalmas napunk volt, mit ne mondjak.

Miután több kevesebb sikerrel kipihentük magunkat az első nap izgalmai után, szombat reggel ismét buszra szálltunk, kiegészülve idegenvezetőinkkel a napra. Diáktársaink ekkor ismételten bemutatót tartottak, ez alkalommal Auschwitzről, amelyet külön megdicsértek az idegenvezetők alaposságukért. Auschwitz és Birkenau bejárása egy olyan élmény, amelyről nem egyszerű beszélni. Sok gondolat és érzés kavargott bennünk mind, míg körbevezettek a számos kiállításon, amelyek a barakkokban vannak elhelyezve. A hírhedt felirat a kapu fölött, a tábori zenekar helye, a szigorított börtönök, a cellák, Maximilian Kolbe atya emlékére a felszentelt gyertya, a kivégzőfal, a “kórházak”… Távolról láthattuk a tábori parancsnok házát, a helyet, ahol kivégezték, az ott szolgáló katonák kórházát, mely egyben kocsmaként is szolgált, majd a gázkamrákat, s a kemencéket. Birkenauban végigsétáltunk a peronon, majd az ottani barakkokba tekintettünk be. Itt értettük meg, Auschwitz miért is kapta meg a “szanatórium” elnevezést.

Ezek után Krakkóba visszatérve meglátogattuk a zsidó negyedet, s Schindler gyárát is. Tanulságos volt, s mindenképpen egy olyan dolog, amelyet életünkben magunkkal viszünk sokáig.

Vasárnap már úgy ültünk buszra, tudtuk, búcsút kell vegyünk Krakkótól. Ekkor tartották meg bemutatójukat Krakkó városáról a diákok, majd rögtön utána egy következő páros Zakopane városáról, amely az úti célunk volt. Út közben a tanár úr Lengyelországról beszélt, annak összefogóbb történelméről, földrajzáról, s arról, hogyan is áll a jelenben. Számos érdekesség is elhangzott nem csak ez a bemutató, hanem mindegyik másik alatt is. Zakopaneban egy libegővel megtett út után a Gubalowka kilátón szembe találtuk magunk a Tátra égbe nyúló hegycsúcsaival, melyeket még fehéren csillogó hó borított. Láthattuk a híres síugrató pályákat, miközben lábaink alatt terült el Zakopane méltán híres főutcai vására, ahonnan mindnyájan szuvenírekkel tértünk haza.

Innen utunk Kassára vezetett, utolsó hosszabb megállója hazautunknak. Előtte még persze Szlovákiáról is bemutatót hallgattunk meg. Kassára megérkezve legelőször Márai Sándor szobrát s szülőházát tekintettük meg, majd egyre beljebb haladva a belvárosban az Andrássy palotát, Csáki palotát, Premontrei templomot, s sok minden mást. Közben ismételten a tanár úr mesélését hallgattuk, ahogyan bemutatja nekünk a gazdag, s nem mellesleg bő magyar múltú várost. Megtekintettük Bethlen Gábor lakodalmának épületét, a híres Rodostói ház másolatát, s az Erzsébet dómot. A főtéren mindeközben zenés-táncos mulatság volt, s igazi élmény volt ebben a hangulatban egy fagyit egy ilyen festői városban elfogyasztani.

Ilyen, s ehhez hasonló élményekkel zártuk tehát ezt a kirándulást. Hihetetlen mennyiségű új tudást, s tapasztalatot tudhatunk magunkénak, mindössze 4 nap leforgása alatt. Mindegyikünk nevében mondhatom, semmiért el nem cserélnénk az élményt. Megannyi helyet láthattunk, melyekről eddig csak magyar-, történelem-, vagy vallásórán hallhattunk, s most már valódinak érezhetjük őket, s a miénknek érezhetjük őket.

Farkas Hanna, X.B