Székelyudvarhelyi kódex

Székelyudvarhelyi kódex


Több százados hagyomány volt nálunk az, hogy tanárok és diákok könyveket adományoztak annak az iskolának, amelyben tanítottak vagy tanultak. Így került a Tamási Áron Gimnáziumba az a kódex is, amely most, az elektronikus könyvtár lehetőségeit kihasználva, bárki számára hozzáférhető. 

Nem tudni pontosan, hogy mikor került a székelyudvarhelyi jezsuita kollégium birtokába. Története csak a XVIII. század végétől követhető pontosan, amikor Fancsali Dániel nevű tanár innen vitte Gyergyószentmiklósra, majd 1822-ben visszahozta.  Így került az iskola tanári könyvtárába, ahonnan 1944 őszén Szombathelyre „menekítette” Jancsó Béla, az iskola akkori igazgatója, amit a kötet dobozán levő feljegyzés is tanúsít: „Megőrzésre átadtam a szombathelyi róm. kat. püspökségnek 1944 dec. 16. Jancsó Ádám gimnázium igazgatója.” Innen az Országos Széchényi Könyvtárba került, ahonnan Albert Dávid igazgató kérte és kapta vissza 1959-ben. 1990-ig a székelyudvarhelyi Tudományos Könyvtárban őrizték, ahonnan az iskola tulajdonaként átkerült a római katolikus plébániára.

A kódex része annak a folyamatnak, melynek során a XV. században a latin nyelvűség árnyékában megjelenik, majd lassan általánossá válik a magyar nyelvű írásbeliség is és amint kódexünk is bizonyítja, a kolostori könyvtárakban is kezdett feltünedezni az anyanyelvű irodalom.  A XV. század második felében, a huszitizmus magyarra fordított könyveinek ellensúlyozására megszaporodnak a hivatalos egyházi fordítások. Ilyen, a latinul nem tudó apácák és hívők számára készült könyvek közé sorolható a marosvásárhelyi Teleki-kódex (1525-1531) mellett a tövisi kolostorban fordított Székelyudvarhelyi kódex (1526-1528) is.