Juvenes Translatores

Nagy reményekkel vágott bele a Gimi angol nyelvtanári közössége az Európai Unió által meghirdetett Juvenes Translatores fordítóverseny programjába, mivel sok tehetséges diákunk kaphatna e megmérettetés által esélyt arra, hogy a nyertesek között ajándék brüsszeli kirándulásban részesüljenek és betekintést nyerjenek az Európai Unió mindennapjaiba, elsősorban abból a szempontból, hogy milyen jelentősége van az idegen nyelvek ismeretének.

A verseny szabályzata értelmében egy országból annyi iskola vehet részt 2-5 fős csapatokkal ezen a versenyen november 27-én, ahány Európai Uniós parlamenti képviselője van az országnak. Amennyiben ennél a számnál több iskola jelentkezik, akkor sorshúzással dől el, hogy melyik iskolák vesznek részt a fordítók csatájában.

Kisebbségi iskolaként egy olyan országból, ahonnan a kisebbséget több EU parlamenter képviseli, reméltük, hogy  a székelyudvarhelyi magyar tannyelvű Tamási Áron Gimnázium is ott lehet a verseny résztvevői között, de a sorshúzásban nem vették figyelembe a méltányossági szempontot. Érdekes, hogy a mi képviselőinknek az utóbbi öt évben nem szúrt mèg szemet, hogy a benevező magyar tannyelvű iskolák közül egyetlen egy sem került be a kiválasztottak közé.

A szervezők által az összes benevezett iskola számára hozzáférhetővé tett online konferencián, a Languages: your bridge to the future című félórás plenáris ülésből és egy órás különböző nyelveken zajló izgalmas workshopokból álló rendezvényen iskolánkból több mint 50 érdeklődő diák vett részt október 16-án, 11 órától a Baróti Szabó Dávid teremben. Érdekes beszámolókat hallgathattunk az Európa Parlamentben dolgozó, különböző nemzetiségű tolmácsokkal, fordítókkal, gyakornokokkal folytatott beszélgetésekben a munkájuk szépségéről, kihívásairól, személyes és szakmai motivációról, gyakorlati megvalósítási lehetőségekről. 

A diákok élénk, őszinte érdeklődése bizonyosságot adott, hogy a versenyen motivált résztvevőkként maximális teljesítményt nyújtanának, ha részt vehetnének a megmérettetésen. Így a konferencia után sorra kerülő sorshúzás negatív eredményét közölni igazán megpróbáló, nehéz feladatnak bizonyult.

Nyelvtanárként, kisebbségi oktatási intézmèny tanügyi alkalmazottjaként, romániai magyarként és a demokratikus értékekben makacsul hinni akaró emberként remélem, hogy változni fog ez a méltatlan állapot és diákjaink az őket megillető bánàsmódban fognak részesülni az elkövetkezőkben és nem lesznek újból a valószínűségszámítás könyörtelen törvényszerűségeinek az áldozatai.

András Ágnes, angoltanár