… iskolánk történetének kezdeti időszakáról az Album Gymnasii tudósít. Az 1689-től vezetett latin nyelvű kéziratról bővebben itt olvashatsz.

…425 évesek leszünk az idén? Ilyen idősen nem is csoda, hogy felejtünk. Gyertek, idézzük fel időnként egy-egy gondolatban, hogy mi történt velünk ennyi idő alatt. Emlékezzünk régmúltunkra, közelmúltunkra, híres elődeinkre, hogy megismerve önmagunkat, méltóképpen ülhessük meg születésnapunkat.

Tudod-e, hogy…

Iskolánkat Marosvásárhelyi Gergely, jezsuita szerzetes alapította 1593-ban.

„ A valódi ünnep: az idő és az öröklét érintkezése.”  (Pilinszky János)

Idén 425 éves a Tamási Áron Gimnázium. Ez a kiállítás a jubileumi év rendezvényeinek része.

A témaválasztást az iskolánk címerében levő, illetve a 425 éves jubileumi év logójában megjelenő bagoly ihlette. Osztályonként különböző anyagok felhasználásával, más-más technikák alkalmazásával készültek el a kiállított munkák.

Filc anyagból készített baglyok Székely Emőke tanítónő és az előkészítősök munkái

Fából készített baglyok László Mária tanítónő és az I. osztályosok munkái

Természetes anyagokból, falevelekből és magokból készített baglyok Nyárádi Izabella tanítónő és a II. osztályosok munkái

Fából, kőből készült, baglyos féldombormű Szabó Zsuzsa tanítónő és a III. osztályosok munkái

Tobozbaglyok Fancsali Adélka-Leilla és a IV. osztályosok munkái

Önálló alkotások V. osztály

VI. osztály

Bagoly fonaltechnikával Szőcs Annamária tanárnő és a VI. osztályosok munkája

Papírkollázs Bari Zita tanárnő és a VII. osztályosok munkái

A bagoly a görög mitológiában a tudás szentjeként, a bölcsesség megtestesítőjeként jelenik meg Pallasz Athéné istennő mellett, hasonló jelentéssel került be az európai kultúrkörbe is. A bagoly hatalmas szeme a dolgokba való belelátás kifejezője.

Címerállatként elsősorban az értelmiségiek és a tudósok címerében látható, a tudományokat jelképezi, akár a toll az írástudást, az értelmiségi tevékenységet.

A bagoly jelképként kísérte végig írói pályáját iskolánk névadójának, Tamási Áronnak is. A Bölcső és bagoly című önéletrajzi művében, a bagoly a könyv felett virrasztó embert jelképezte, vagyis a tudományt, amelyhez hosszú út vezetett a székely faluból a klasszikus írók társaságáig.

Az itt látható munkák lenyomatai az időnek. A különböző, megújult kifejezési formákat nevezhetjük akár a bagollyá válás fáradalmas útja egy-egy állomásának. A gimnázium célja ugyanis 425 éve töretlenül ugyanaz, hogy Székelyudvarhelynek, illetve szűkebb-tágabb környezetének legfontosabb értelmiségi képzője legyen és a jövőben is az maradjon.

László Mária

alsó tagozatos tanár

Kedves fantáziadús, írni szerető gimis diákok!

 A Tamási Áron Gimnázium magyartanárai

 iskolánk fennállásának 425. évfordulója alkalmából irodalmi pályázatot hirdetnek középiskolás gimis diákok számára

TÚLVILÁGI SZÉKELY KORRESPONDENCIA

címmel.

 A pályázat témája: egy mai gimis diák levele Tamási Áronnak a Túlvilágra.

A pályamű terjedelme legfeljebb 2 gépelt oldal (12-es betűméret).

A pályamunkák valamilyen formában legyenek intertextuális kapcsolatban Tamási Áronnak az osztályfőnökéhez írt (az iskola honlapján elolvasható) levelével, illetve 2-3 Tamási-alkotással (regénnyel és/vagy novellával).

A legjobb alkotásokat könyvekkel és oklevéllel jutalmazzuk, és megjelentetjük az évfordulós emlékkönyvben.

Határidő: 2018. március 15.

A pályamunkákat minden pályázó a saját magyartanárának adja át kinyomtatott, gépelt formában. A bírálóbizottság tagjai is a Tamási Áron Gimnázium magyartanárai lesznek.

A pályázatról szívesen adunk további felvilágosítást telefonon, e-mailben és főként élőszóban.

Ma lett 93 esztendős az a levél, amit Tamási Áron írt Amerikából osztályfőnökének, Jaklovszky Dénesnek, a dédapámnak.

Az 1925 január 24-én keltezett levélben a honvággyal küszködő fiatal író nagy szeretettel emlékezik vissza iskolájára és tanáraira.

Ez az egyszerű, meleg, kedves hangvételű levél tanúja annak a hálának, tiszteletnek és szeretetnek, amit Tamási Áron érzett az Alma Mater iránt, amely őt az életbe elindította.

Legyünk mi is mind méltóak ehhez a szellemiséghez, Gimis tanárok és diákok egyaránt!

Berecz Anna Krisztina

1925. január 24.

Kedves Tanár Úr,

Másfélesztendei amerikai hazátlanságom alatt sokszor kellett erősítenem magam emlékeimmel. Ezekkel kapcsolatosan aztán sokszor eszembejutott Ön is, sok hálaérzés és ragaszkodás mellett. A levelet mindezidáig halogattam, nem akarván panaszkodni olyan embernek, kinek csupán örömet szeretnék szerezni.
Valahára itteni életemből azok a dolgok, amik panaszt vonnának maguk után hol elmaradoztak, hol pedig a saját nyakamat törtem hozzuk. Így hát hagyjuk a férfiatlanabb részleteket, majd személyes találkozásunkkor ezt is elfolytatjuk s mint múltat, már jóízűen.

Tíz hónap óta egy amerikai bankban dolgozom, havi 140 dollárt fizetnek. Bár otthon adnák felit, mert mindjárt hazamennék. De itt nem sokat ér a pénz. Most minden olyan drága, hogy a hónap végére odavan minden dollár. (Havi étkezésem 40- 50 dollár, lakás 25, egy rend ruha 40-50, cipő 15, ing 4-5 stb.), még egy büdös szivar is 15 cent s éppen itt kaptam rá a pipázásra, miben bizonyára a rossz szellemek keze van, de valamivel kábítja az ember magát, hogy ez a rideg és álszent Amerika mégse látszódjék éppen annyira visszataszítónak. Más hasonló szenvedélynek úgysem hódolhat itt az ember, hacsak nem szereti a hamisított pálinkát s nem tanul az amerikaitól, ki gyanús helyeken elbújva issza.

Angolul valahogy tudogatok, bár korántsem jól, mert –sajnos- nincs sok türelmem hozzá. Az írást tudom és megértem s az embereket is, de félek, hogy a valódi angolt némán bámulnám, mivel itt még a nyelv is amerikai szellemben átváltozott, hogy egy kicsi tapintattal azt ne mondjam, hogy eldurvult s indulatszókká tömörödött.

Azért jócskán unom atyámfiait, kik lelki munkával igazán nem vesztegetik az időt. Ha néhány dollárt kereshetnek egy napon, tíz csésze kávét megihatnak s kedvükre űzhetik a köpést (bocsánatot kérek, csak a hűség kedvéért), ma boldogak egészen.

Magam nem nagyon hiszek az itteni vagyonszerzésben, legalábbis akkor, ha valaki emberségesen akar élni. Nem mondom, ha egyszer enném egy nap s hasonló önsanyargatásokkal szabályoznám magamat, még a becsületes munka díjából is lehetne tőkét gyűjteni- hosszú éveken keresztül és türelemmel. De ennél jobb a szegénység, mely tudvalevőleg az öröküdvösség elnyerésére nagyon alkalmas állapot. Pedig,- mint például a bányászok- testi munkával gyűjtenek vagyont, szegények nagyon megérdemlik, mert az otthoni ember előtt ismeretlenül súlyos munkát végeznek. Sok kezit-lábát vagy életét is áldozza érte.
Természetesen vannak úgynevezett kitanult csalók, kik a saját fajtájuk bolondításából élnek vagy sorrajárván őket, kártyán gyűjtenek pénzt. Olyan nevelésű embereknek, mint mi, a későre kiküzdött megélhetés mellett sok lelki kínt és üres világot ad Amerika.

Ami, összefoglalva mindent, engemet illet, nem bántam meg kijövésemet, mert a világjárás benső életemnek sok értéket adott s mert látok sok mindent s ismerek különböző nációkat- elkezdve a négereken s a sárgákon az indiánokig.
Erdélyt és önmagunkat is sikerült jobban megismernem.

A közeli városban van egy barátom, kivel Kolozsvárt az egyetemen együtt voltam. Ketten sűrűn felkeressük egymást s a rideg világban képviseljük az európai szellemet.

Mindig hangsúlyt fektettem arra, hogy Erdéllyel a kapcsolatot szorosan fenntartsam, mert mindig úgy éreztem, hogy ott a helyem s amit tudok, Erdélynek kell adnom. Ez a kapcsolat újságok és egy két folyóirat révén fenn is áll, ellenben az élőemberekkel annál nehezebb ez. Soknak írtam s ki előbb, ki később elhagyogatta a választ. Azért még egy két barátom és jóemberem maradt, köztük Molnár Jenőke is, kivel régi barátságunk csak értékesebb lett. Azt hiszem tudja Ön is, hogy Jenőke Uzoni Pál révén politikába keveredett s a Magyar Kisebbségben már írt néhány cikket. Különben sokat búsúl sorsa miatt, a minap is papnak akart menni, ami pedig nem egészen nekivaló hivatás.

Szemlér igazgató úrtól éppen a napokban vettem egy nagyon kedves és értékes levelet s elindult írói pályámon figyelemmel kísér. Ha erre az elindulásra gondolok, mindig meghatott hálával emlékezem Önre és Szemlér-re, kik ezen a téren első nevelőim és serkentőim voltak. Sokszor jut eszembe „Esztergom megvétele”, amit saját művemként mondtam el a katedráról, némi büszkeséggel a sok „fapennájú nebulónak.” Hát még a „Magyar nemes” pipaszó mellett! Ilyen sikereim azóta sem voltak.

Ide belekapcsolva megemlítem, hogy húsvétra készítjük elbeszélő könyvemet, drága mennyasszonyom szervezi és gyűjti az előfizetőket. Írtam, hogy önnek is küldjön egy gyűjtő ívet s e sorok által magam is nagyon szépen megkérem, hogy a dolgot a többi tanár uraknak említse meg, úgyszintén a nagyobb diákoknak is, mivel minden előfizető közelebb viszen egy lépéssel a célomhoz, amiben mindnyájunk számára rejtőzhetik ígéret. Természetesen első gondom és őszinte hálám jele adni Önnek a gyűjtéstől eltekintve is egy tiszteletpéldányt s ha én vagyok az első tanítványa, aki ezzel emlékezik meg volt magyar-tanáráról, akkor annál jobban fogja érezhetni az én őszinte szeretetemet.-

Az Ellenzékben nagy örömmel olvasom néha cikkeit s fordításait, bár tenné gyakrabban, mert sokan vagyunk, akiknek nagy hasznára van. Én különben is mindegyre nagyobb szeretettel fordulok az orosz irodalom felé.

Kedves hozzátartozói, hogy vannak? Nagyon szeretném látni mindnyájukat. A fiúk már mindjárt legények lesznek. Kedves feleségének tolmácsolja tiszteletteljes üdvözletemet s a gyermekeknek is erőt és egészséget kívánok.

Örömmel venném a levelet Öntől, miben bővebben írna irodalmi terveiről, sorsáról és mindenről.

A gimnázium felejthetetlen tanári karát egyenként és összesen meleg hálával és szeretettel üdvözlöm.
Önnek pedig kívánok sok jót, munkái után érdemes eredményt s őszinte ragaszkodással s szeretettel köszöntöm:

Tamási Áron

Kedves Gimis diákok!

Iskolánk román, német és angol szakos tanárai pályázatot hirdetnek fordításra.

Feladat:

Az iskola honlapján található Tamási Áron által írott levelet kell lefordítani román, angol illetve német nyelvre. Kiválaszthatsz egy bizonyos nyelvet vagy pályázhatsz akár mindhárom kategóriában.

Feltételek:

Jutalom:

Minden becsületesen dolgozó pályázót tízes érdemjeggyel jutalmazunk.

A legjobb fordítások felkerülnek az iskola honlapjára a fordító nevével és a neki kijáró dícsérő szöveggel és bekerülnek az iskola jubileumi évkönyvébe örök időkre megőrizvén a fordítók nevét és munkáját.

A díjazottak oklevelet és jutalomkönyvet kapnak.

Határidő:
2018. március 15.

A kész pályaművet mindenki a saját tanárának adja át, kinyomtatva. Az elbíráló bizottság a nyelvtanárok közül kerül majd ki.

Megjegyzés:
TILOS a google fordító és egyéb digitális fordítóprogramok használata. Aki ezeket használja annak a pályaművét nem vesszük figyelembe.

VEGYÉL RÉSZT A KALANDBAN!

MINDENKIT NAGY SZERETETTEL VÁRUNK!