Gerebeneseink ismét a tanév elé táncoltak, vasárnap, szeptember 3-án elkezdődött a szokásos gerebenes edzőtábor Zeteváralján a Zetavár Panzióban.

A tábor vasárnaptól péntek estig tart, kedd délelőttig csak a „kicsik”  (VI.,VII. és VIII. osztályosok) voltak a táborlakók, szám szerint harmincan,  délben már megérkeztek a „nagyok” (IX., X., XI., XII. osztályosok), pontosan százan, és ezt a napot immár hagyományosan  együtt töltötte a két csapat.

Az idei tábor központi célja a 425-éves ünnepségre való készülődés, melynek során gerebeneseink kalotaszegi, mezőségi, széki, szatmári, illetve pálpataki táncokat tanulnak. Esténként előadások és táncház tarkítják a programot.

Kedden a kicsik kis műsorral búcsúztak a tábortól, a tábor zárásaként,  pénteken a „nagyok”szintén egy műsort mutatnak majd be a szülőknek.

A táborba eljöttek régi gerebenesek is, Nagy Orsi, Kovács Bogi és Tamás Szilárd, akik lelkesen segítenek a szervezésben, oktatásban.

Boros Béla és Hilda mellett most volt gerebenesként Márton Sándor táncoktató is tanít. Muzsikál az Üver zenakar.

Ígéretes porfelhő, amit szeretünk

A Szejke felől közeledve a városhoz már messziről feltűnik, hogy Székelyudvarhely „homlokát” elfátyolozták: megkezdődtek a felújítási munkálatok iskolánkban. Nagy erőkkel folynak iskolánk külső- és belső felújítási munkálatai. Lelkes diákjaink és tanáraink érzik azt, hogy szükség van rájuk, és ennek értelmében az idei szünidőt aktualizálva értelmezik: vakáción vannak de nem teljes szabadságon, ezért ha szükség van rájuk szívesen “tóthoskodnak”, azaz dobozolnak a könyvtárban.

Minden alkalommal lelkes tanár- és diákcsapat jelentkezik a hívásra, amikor könyvtárat, raktárt vagy egy-egy nagyobb termet kell kipakolni. Sorfalat állva egymás mellett kézről-kézre adogatják a könyveket, hordják a dobozokat, ládákat. Így üresednek meg polcok, termek, hogy a felújítást, szereléseket és meszelést gördülékennyé tegyék. Örülünk, hogy a nyári vakációs kikapcsolódás mellett van idő a közösségért vállalt munkára is. Minden ilyen tevékenységről bátran elmondhatjuk, hogy hasznossága mellett csapatépítő jelleggel is bír. Mert iskolánkért tenni jó!

A Székelyhon így ír a felújítási munkálatokról.

Köszönet a fotóért és a frappáns címért Dávid Botondnak!

Szűcs-Olcsváry Melinda

1993-at írunk. Adott egy diáklány, kilencedikes, amikor nyüzsög körülötte az iskola, fennállásának 400. évfordulóját ünnepelvén.

2018-at írunk. Adott egy tanár, aki kilencedikes osztályával Tamási Áron halálára emlékezvén a szerző sírjánál koszorúz, emlékezik, mesél, és meséltet az iskola fennállásának 425. évfordulójára készülődve.

Jó érzés a párhuzam, jó érzés, hogy vannak örökérvényű, visszatérő érzések, jó érzés gimisnek lenni, diákként 400-at, tanárként pedig 425-öt ünnepelni, ugyanott. És jó érzés Tamásira emlékezni az akkori osztálytárs, mostanra pedig elismert költővé lett Farkas Wellmann Éva versét olvasva a két cserefa árnyékában.

Most már jelek csak, árvult stációk.

Iratokkal, helyrajzi számmal,

fényképek tömkelegével, száz vitával

bizonyíthatóan: élt ez az ember.

Megfogni próbálja megannyi számadat,

de az emlékezet lassanként kisiklik,

és az egymással feleselő

vagy párhuzamokba rendeződő

történetek alól már csak az

idült lelkesedés szüremlik.

Derű.

– részlet Farkas Wellmann Éva: Tamási Áron elárvult stációi című verséből

Szűcs-Olcsváry Melinda

Iskolánk volt diákjának versével emlékezünk a Gimi névadójára, aki ezelőtt 52 évvel, 1966. május 26-án hunyt el Budapesten.

Farkas Wellmann Éva: Tamási Áron elárvult stációi

Most már jelek csak, árvult stációk.

Iratokkal, helyrajzi számmal,

fényképek tömkelegével, száz vitával

bizonyíthatóan: élt ez az ember.

Megfogni próbálja megannyi számadat,

de az emlékezet lassanként kisiklik,

és az egymással feleselő

vagy párhuzamokba rendeződő

történetek alól már csak az

idült lelkesedés szüremlik.

Derű.

Egy ellőtt hüvelykujjú kisgyerek

riadt bája, aki büntetésül kapja az iskolát.

Rádörren a nagybácsi-prépost.

Azt javasolom e helyzetben én most,

hogy földmunkára alkalmatlan lévén…

Aztán a fegyver átka elől menekülni

mégsem tudó, háborúságok tanúja-felnőtt

egyre szakadozó mosolya.

Az otthoniakat féltő levelek.

Az egyre cserélődő fiatal feleségek.

(Mind lányok.)

A makacsul íródó Székelyföld

Kolozsváron, majd Budapesten

(egy ideig előbb Amerikában),

a Magdó által festett anyaportré alatt.

A meg-megújuló száműzetés kedélye.

(Két világháborúval, egy forradalommal.)

Csepmészni haza a híreket.

De nem járhatók át ezek a határok.

Megmenteni a távolból is

a rokonok egészségét,

a zsidó ismerősöket az elhurcolástól.

Az édesanyát az aggodalomtól.

Ötvenhatot a bemocskolástól.

Magát nem a megbetegedéstől.

Megírni az otthont még több alakban.

Bajlátott emberré válni. Megtöretni.

Egyetlen diagnózissá lenni.

Névvé, halál okává lenni.

Ezt bizonyító dokumentummá lenni.

Vonatra tetetni, s feladatni

az öcs nevére, a hajdani címre, Farkaslakára.

Számos anyagi, érzelmi és irodalmi jellegű

problémává lenni.

(Kisimult arccal mindezzel nem törődni,

a derültséget mégiscsak hátrahagyni.)

Két cserefa árnyékába lefeküdni.

Megjelent a Székelyföld folyóirat XX. évfolyam 11. számában (2016, november)

                                                Ozsváth Imola, magyartanár

Április 19 – 22. között a 425 éves Alma Mater adott otthont az APÁCZAI CSERE JÁNOS MAGYAR NYELV, IRODALOM ÉS KULTÚRA NEMZETKÖZI TANTÁRGYVERSENYNEK.

Öt ország – egy nemzet, egy nyelv, egy lélek… A közös otthon, a Kárpát-medence erre a pár napra Székelyudvarhelyre koncentrálódott, a magyar irodalom sokszínű világát ezúttal az erdélyi tündérkert képviselte.

Együtt érzett, gondolkodott 72 alkotni vágyó diák, együtt kalandozott a székely mondavilágban, együtt játszotta Tamási Ábelét ódon kollégiumunk Nyirő József termének színpadán.

Anyaországi, vajdasági, kárpátaljai, felvidéki és erdélyi együtt mondta Kányádit, Szilágyit, Dsidát, egy kicsit mindenki magáénak érezte Erdélyt, a Küküllőt, Székelyudvarhelyt, a Szejkét, Farkaslakát. Hisz minden magyar szent lovagkirálya tekint le az odalátogatóra a derzsi vártemplom faláról, jelezve, hogy egy a magyar nemzet, közös a múlt, közös a hit. A trianoni határokat feloldja az irodalom.

„Minden érték, amit magunkban hordozunk, kötelez.” – Tamási Áron gondolatának jegyében alkottak ideérkező vendégeink.

A verseny programjáról, tematikájáról, a tételekről bővebben itt olvashatsz:

http://www.tantargyverseny.gimi.ro/hu/program.html

Médiaszereplés:

https://kronika.ro/kultura/igeretes-jo-iroi-venaju-diakok-megmerettetese-az-udvarhelyi-magyar-nyelv-irodalom-es-kultura-nemzetkozi-tantargyversenyt

Ozsváth Imola, magyartanár

Iskolánk volt diákjának versével köszöntjük a költészet napján a 425 éves Alma Matert.

Farkas Árpád: Avaron

                                    Székelyudvarhelyi diákoknak

Orra bukva az avaron,

forogva mennyköves határon,

az ember mondja a magáét,

mint akit nem vertek még szájon,

mint aki lélegzetet is

e föld gyomrából vesz már,

kövek köhögnek tüdején,

nyelvére agyagos sár tapad,

hogy érezze,

ne csupán látva lássa

a földet, honnan vétetett

a fel-feltámadásra.

Orra bukva az avaron,

és menni tovább mégis,

ébreszteni a nagyra nőtt,

de alvó jegenyét is,

nem hagyni, hogy a fenyvesek

zöld tűkkel beférceljék

mindazt, mi mítosztalan már,

de lelkiismeret még –

Orra bukva az avaron,

a veszélyt megkeresni,

derékig csonterdőben is

csak menni, egyre menni,

mint kire országló erőt

s egy ilyen földet szabtak,

hogy óvja lélegzetenként

e keserves hatalmat!

1968.

Farkas Árpád, iskolánk egykori diákja, az erdélyi irodalom jeles alakja, idén tavasszal kapta meg a Kossuth-díjat, ezúttal is gratulálunk Neki. Az Avaron című versét – amely éppen ötven évvel ezelőtt jelent meg az Igaz Szó című folyóirat 1968. októberi számában – udvarhelyi diákoknak dedikálta, olvassátok szeretettel, kedves Gimisek!

                                                            Ozsváth Imola, magyartanár

Macte, puer, macte, sic itur ad astra!

Rajta, fiú, rajta, így jutsz el a csillagokig!

(Latin közmondás)

Március 27–én, kedden nagyszünetben megtartottuk az iskola nyelvszakos tanárai által meghirdetett fordítói pályázat díjátadó ünnepségét a Baróti Szabó Dávid teremben.

A pályázat arra hívta fel a diákokat, hogy fordítsák le Tamási Áron levelét, melyet az osztályfőnökének, Jaklovszky Dénesnek, írt Amerikából 93 évvel ezelőtt.

A március 15.-i határidőig nyolc fordítás készült el, négy angol nyelvű és négy román nyelvű szöveg. A fordítóink kivétel nélkül kilencedikesek, egyikük IX. A osztályos, a többiek mind IX. B-sek. Kiemelnénk itt Siklódi Esztert, aki két pályaművet is benyújtott, románra és angolra is lefordította a levelet.

A zsűri tagjainak az volt a feladata, hogy átolvassák a szövegeket és kiválogassák a legjobbakat.
A román nyelvű fordítások esetében nem tudtak egyértelmű döntést hozni, ezért két szöveg is dobogós helyezést kapott.

A díjazottak tehát a következők:

A legjobb angol fordítás:        László Zsuzsa IX. B

A legjobb román fordítás:      Mátyus Bence IX. B

                                                   Rotaru Daniel IX. B

Különdíj a dupla munkáért:  Siklódi Eszter IX. B

Részvételi díj a kitűnő román fordításért:      Szőcs Andrea IX. B

Részvételi díj a kitűnő angol fordításért:        Szigyártó Nikolett IX. B

                                                                                Zsombori Péter IX. A

Gratulálunk kedves fiatalok! Kívánjuk, hogy megmaradjon bennetek ez a lendület és tenni akarás! Büszkék vagyunk Rátok!

A nyertes fordításokat hamarosan olvasni lehet majd itt a honlapon és bekerülnek az iskola 425. születésnapjára készülő Jubileumi Évkönyvbe is.

Berecz Anna Krisztina angoltanár

Felhívás

A székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium alapításának 425 éves évfordulója alkalmából 2018 novemberében iskolatörténeti kiállítás létrehozását tervezi, amelynek a Haáz Rezső Múzeum ad majd otthont.

E cél megvalósulása érdekében felkérünk mindenkit, hogy ha az iskolával kapcsolatos bármilyen tárggyal rendelkeznek (pl. kitűző, egyenruha, zászló, fénykép, ballagási bot és tarisznya, kicsengetési kártya, oklevél, újság, Ébredés, tankönyv, tabló, naptár, ellenőrző könyvecske stb.), bocsássák rendelkezésünkre, és ez által járuljanak hozzá a kiállítás megrendezéséhez!

A közszemlére tett tárgyakat a kiállítás lejárta után visszaszolgáltatjuk a tulajdonosának, illetve aki szeretné, felajánlhatja a Tamási Áron Gimnázium számára.

A jó cél érdekében tett fáradozásukat előre is köszöni a gimnázium munkaközössége!

Bővebb információkért forduljanak Fancsali Krisztina (0753357354) vagy Deák Zsuzsánna (0723579039) tanárnőkhöz.