425 éves a gimnázium

425 éves a gimnázium


A 425 éves évforduló ünnepi programsorozata – videó

Gimi  |   dec. 10, 2018  |  425 éves a gimnázium, Hírek

2018. november 7. – Sportnap

 

2018. november 8. – Baglyok erdeje – az elemi tagozat előadása

 

2018. november 8. – Az elemi tagozat énekszóval köszönti az alma mater megújúlt épületét

 

2018. november 8. – Kiállításmegnyitó

2018. november 8. – Misztrál koncert

 

 

2018. november 9. – Fókuszban a véndiákok

2018. november 10. – Ünnepi szentmise és iskolaszentelés

 

2018. november 10. – Gereben, a 425 éves évforduló záróműsora

 



Múltba néző pillanatok – gyerekszemmel

Nagy megtiszteltetésként éltük meg Szász-Mihálykó Mária tanárnő felkérését, hogy korabeli szövegek alapján jelenítsünk meg egy száz évvel ezelőtti tanórát.

Először színdarabnak indult, aztán időközben megszületett a film ötlete. A fiúk izgatottan készültek mindvégig, küzdöttek a nehéz, régies szövegekkel, de miután sikerült azokat megtanulni, a játékra tudtak koncentrálni és nagyon élvezték.

Jómagam és a 14 tanítványom nevében köszönjük, hogy ily módon is hozzájárulhattunk iskolánk 425 éves évfordulójának megünnepléséhez.

László Mária tanítónő

Tanulók véleménye:

„Nagyon tetszett a filmre való felkészülés, mert vicces volt a szerepem. Fura volt a régi padokban ülni, ugyanakkor érdekes volt, hogy kettesével ülünk. Izgatott voltam a kamerák miatt és úgy éreztem magam, mint egy filmsztár. Nagyon tetszett a film és még máskor is szívesen vállalnék hasonló feladatot. Köszönöm a lehetőséget és az élményt!”

  Székely Dávid, II. osztály

 

„Aznap reggel, amikor volt a felvétel, kockás ingben mentünk, régi padokba ültünk. A tanci fekete keretes szemüveget viselt és a haját feltupírozta. Amikor megkaptuk a szerepeket, nagyon izgultam, de aztán a filmfelvétel egészen jól sikerült.”

Mihály Gábor, II. osztály

 

„Számomra nagyon jó érzés volt ebben a filmben szerepelni. Életre szóló élmény volt a kamera előtt adni elő a szerepünket. Sokat készültünk, de meglett a gyümölcse. Köszönöm, hogy részt vehettem.”

 Nagy Lajos, II. osztály

 


A 425 éves iskolám rejtvényekben

Igen kedves meglepetés volt Vajárné Székely Ilona Rejtvényfüzete, amelyet erre az alkalomra készített az iskola kisdiákjainak, a 10-12 éves korosztálynak.

Az iskolánk egykori diákja magyar tanárnak tanult, szenvedélyes sakkozó és a Napsugár gyermeklap keresztrejtvényeit szerkeszti 25 éve.

Kedves ajándékát köszönjük szépen!

Az Iskola másként héten versenyt hirdettünk a negyedikeseknek. A diákok nagy élvezettel oldották a feladványokat.

A verseny győztesei: Szabó Eszter, Pál Dóra és Sebők Panna.

Formai érdekesség: a tanulófelhőben kapták a rejtvényeket és táblagépeken oldották meg.

A verseny résztvevőit és győzteseit is kiadványainkkal jutalmaztuk.

Csatoljuk a rejtvényeket, ha van kedvetek, tartsatok velünk.

 

Szabó Zsuzsa és a negyedikesek

 

 


Fókuszban az ex-Gimisek

Szűcs-Olcsváry Melinda  |   nov. 20, 2018  |  425 éves a gimnázium, Hírek

A Gimi 425. évfordulójára szervezett ünnepségsorozat pénteki napjának az egykori Gimisek, mai véndiákok voltak a főszereplői, de, persze, már a szerdai Sportnap bevonzott sok régi Gimist, s a csütörtök esti iskolatörténeti kiállítás megnyitóján is sokan résztvettek a volt Gimis diákok közül. Pénteken azonban, az ünnepi eseményeken központi szerep jutott nekik, hisz a délelőtti tudományos üléseken a Gimi padjaiból kikerült neves tudósok, professzorok, irodalmárok tartottak izgalmas előadásokat a mai diákoknak a természettudományok, a matematika, a hittudomány, az irodalom, a társadalomtudományok, illetve az informatika szakterületén. A délutáni filmbemutatók is teret adtak Gimis véndiákok emlékezéseinek.

Az esti Véndiák Gálaműsor címe: “A Gimi, Gimi a miénk volt” már jelzi azt a bennsőségességet, ami ezt a gálaestet mindvégig jellemezte. Az est előkészítését András Ágnes és Szűcs Olcsváry Melinda tanárnők, akik ugyancsak a Gimiben tanultak valamikor, vállalták fel. Magyari Tekla médiaszakember, aki maga is diákja volt a Tamádi Áron Gimnáziumnak, játszotta a műsor háziasszonyának a szerepét és sikerült neki csokorba fognia az előadóművészet legkülönbözőbb területeiről hazaérkező ex-Gimiseket egy, a tervezettnél kicsit hosszabra nyúlt, de pillanatig sem unalmas, dinamikus, rendkívül színes és szerteágazó, mégis mondanivalójában egységes gálaelőadás keretében. A politikus Szász Jenő, az alpolgármester, Orbán Árpád és a Tamási Áron Gimnázium igazgatóhelyettese, Bekő Melinda ( maguk is mind a Gimi véndiákjai) köszöntő szavai után kezdetét vette a művészvendégek fellépéssorozata.



Minden meghívott előadó hozott egy-egy ajándék- produkciót, amellyel elkápráztatta a közönséget, de ezenkívül pár személyes vallomás, visszaemlékezés, múltidéző gondolat vagy az iskolás évekhez kötődő anekdota is elhangzott a színészek, bábszínészek, divattervezők, újságírók, táncművészek, zeneművészek, népzenészek, rockzenészek részéről.

Fellépett Dimény Levente színművész, a XII. A-s Péter Tamás zongorakíséretével, Joó Renáta táncművész, Pál Emőke filmszínésznő, Gedő Zsolt színművész, Czumbil Emőke bábszínész, Györffy András színművész, Balla Frida divattervező, Balázs Attila színművész, Albert Orsolya színművésznő, Bekő Fóri Zenkő színművésznő, Sándor Klára fuvolaművésznő, Lukács Csaba újságíró, Szász Lőrinc és Szász József népzenészek és Marthy Barna zenész.

Üzeneteik, gondolataik mintegy kohéziós elemként tarották össze, tették egységessé a sokszínű produkció-sorozatot: jó szívvel emlékeznek vissza Gimis éveikre, büszkék arra, hogy Gimisek lehettek, mert a tanulás szigorú keretei között is biztosította nekik ez az iskola azt a szabadságot, ami a tehetségük kibontakoztatásához szükséges volt.

Ugyancsak szerves egésszé formálta a műsort a Tamási Áron Gimnázium Vox Gimiesis, véndiák tagokkal kiegészült kórusa, amely András Gellért kórusvezető zenetanár vezényletével nagy sikernek örvendett, valahányszor előbukkant a többi produkció között.

Örömmel töltötte el a jelenlevő közönsèget, hogy ez a nagymúltú iskola, a mai Tamási Áron Gimnázium mind a múltban, mind napjainkban nemcsak a reáltudományok terültén nyújt diákjainak kiindulópontot a későbbi tanulmányaikhoz, hanem megfelelő felkészülést ad az irodalom és a műveszetek területeire kalandozó leendő írók, költők, művészek számára is, függetlenül attól, hogy milyen profilú osztályban végeztek, hiszen a meghívott művészek közül volt, aki kemény matematika- fizika osztályt végzett, volt aki a természettudomány osztályba járt, voltak ex- filológusok és olyan vendégek is, akik a Gimi teológiai osztályaiban tanultak.

A mottó közös és örökérvényű: A Gimi, Gimi a miénk volt, miénk most is, és miénk marad mindörökké.

 

András Ágnes véndiák, szervező

Photo credit: Székelyhon


Irodalom a kémiában, avagy az irodalom kémiája

Szűcs-Olcsváry Melinda  |   nov. 20, 2018  |  425 éves a gimnázium, Hírek

Iskolánk 425 éves fennállását tudományos ülések sorával (is) ünnepeltük. Az irodalom szekció programjára a kémia előadóteremben került sor 2018. november 9-én, pénteken.

Az ülésszak meghirdetett tematikája – Kortárs erdélyi irodalom – nagyon népszerűnek bizonyult, a jelentkezés során diákjaink motivációs levelek révén tettek bizonyságot elkötelezettségükről, ugyanakkor több gimis véndiák és irodalomszimpatizáns is megtisztelt jelenlétével. Meghívottaink – a Gimnázium egykori jeles diákjai – ismert és elismert költők, írók erdélyi kortárs szerzők műveit ismertették és ajánlották olvasásra, megbeszélésre a középiskolai oktatás keretében. Mindezt Balázs Imre József problémafelvető, gondolatébresztő előadása előzte meg.




Meghívottaink:

Dr. Balázs Imre József, egyetemi docens, Babes–Bolyai Tudományegyetem, Bölcsészkar, költő, irodalomtörténész, irodalomkritikus, szerkesztő

Bálint Tamás, költő, közgazdász

Farkas Wellmann Endre, költő, a Magyar PEN Club könyvkiadójának főszerkesztője, az Előretolt Helyőrség irodalmi portál felelős szerkesztője

Dr. Farkas Wellmann Éva, költő, irodalomkritikus, szerkesztő

Nagy Koppány Zsolt, író, műfordító, tanár, szerkesztő

Dr. Szakács István Péter, író, irodalomtörténész, tanár, publicista

Ozsváth Imola, magyartanár, az irodalom szekció témafelelőse

 

Az eseményről Nagy Koppány Zsolt írt rendhagyó beszámolót. Szeretettel ajánljuk elolvasásra, megéri, de tényleg! 🙂

Szó nem adhatja vissza, ami ott történt: a hallgatóság frenetikus nyikorgással ült be a padokba – a kémiateremben, hol máshol. (Az irodalom szent helye mindig is a kémia volt, mint azt tudjuk a szerelem kémiája óta és által, mely téma az irodalomhoz feltűnően közel… áll.)

Miután az izgatott sistergés elhallgatott, a lángok is kisebbek lettek, és kiszellőztek a mérges gázok, terepe lőn/jöve el az irodalomnak.

Először Balázs Imre József izgatta a közönséget, mintegy visszafelé elindulva az úton: kortárs (?) erdélyi (?) magyar (?) IRODALOM???, kérdezte aggódva, és mindegyiket külön cáfolta/gondolta tovább. Végül már az „és” kötőszóban sem lehetett megbízni/biztos senki, hogy akkor az most egy erdélyi magyar „és”, vagy csak egy szimpla összmagyar „és”. (Van-e az „és”-nek udvarhelyi identitása, BTW? Nincs, merott úgyhíjják: „s”.)

Szünet következett, mely alatt a közönség, aki már azt sem tudta, fiú-e vagy lány, vagy netán erdélyi fiú (vagy netán irodalomlány) (esetleg szimpla kortárs), szóval a közönségnépek a kávézóba özönlöttek, ahol volt ingyen kávé, és béke uralkodék az emberek szívén és örömérzés.

Ééééés máris kezdődött a második félidő: sajnos, nagyon sokan elszivárogtak, nyilván identitászavaruk lett, és elmentek megnézni, hogy akkor fiúk-e vagy lányok. (Akik egymásnak nézték meg, azoknál nyilván működött a kémia.)

A második félidő elején Bálint Tamás kezdte pattogtatni a labdát, és fel is rúgta egy Orbán János Dénes és egy Kovács András Ferenc verssel. Mindkettő születésnapomra, mindkettő születésnapjára. Mindkettő háromnevű. Harsány derültség. Aztán Szakács István Péter bújt be a ringbe, és laza öklözéssel körbeugrálta a pályát, megárnyékboxolva a gáztűzhely sistergő nagymacskáit Mózes Attila garzonjának konyhájában. Olyan elemzést és ajánlást vágott ki, hogy az ellenséges kémia rögtön kifeküdt, és SZIP lábához feküdt nagymacsdorombolni.

Nagy Koppány Zsolt rettentően izgult, ami nem is csoda, mert mindig bukásra állt kémiából. De vajon tud-e újat mondani a/bármilyen témában? Aligha. Ezért aztán csak nyomta a basszusalapot, míg Farkas Wellmann Éva halkan cinezgetni kezdett mellette. Székely Jánosról beszélt amúgy, meg arról: ne lopj. Mármint szöveget. Sokat vicceskedett, a hallgatóság udvariasan nevetett.

Leült, mire felállt Farkas Wellmann Éva, és olyan dobszólót vágott ki Fekete Vince kapcsán, hogy csak úgy rezegtek a kredencben a szerelmi poharak – ott tárolódik ugyanis a kémia. Azt mondják, egy hétre rá maga Fekete Vince is ellátogatott az iskolába, olyan jól sikerült az előadás.

Balázs Imre József már be volt melegedve (az előadásba), de azért ütögetett néhányat, csak úgy, lazán, Tompa Andrea kapcsán: ételek, színek, italok hasították a levegőt, és a gaz kémiának esélye sem volt visszaütni őket.

Nem sokkal később felugrott Farkas Wellmann Endre, aki az Ébredés alapító-főszerkesztője is volt, de most nem erről beszélt (hagyta, hogy erről mások beszéljenek). Néhány bemelegítő mozdulatot követően belevetette magát a mélyvízbe (hákettőó), és leúszott pár finom hosszt Jancsó Noémi Emotikon című könyve kapcsán.

A közönség, mit tagadjuk, őrjöngött. Kémialabor még ilyen tapsot nem kapott/tartalmazott. Mi a taps vegyjele? Hát… ez itt a kérdés. Aztán ebéd következett, mert az író is ember, még ha csupán éhes kortárs erdélyi magyar irodalmár, akkor is.

Nagy Koppány Zsolt

 

 


Köszönet a Napsugárnak

Szűcs-Olcsváry Melinda  |   nov. 20, 2018  |  Elemi oktatás, 425 éves a gimnázium, Hírek

A kolozsvári napsugár is beragyogta ünnepi délelőttünket november 9-én, a Baglyok erdeje mesedélelőttön, hiszen az általunk kedvelt és nagyra becsült Napsugár és Szivárvány gyermeklapok munkatársai időt és fáradságot nem kímélve eljöttek velünk ünnepelni.

Zsigmond Emese, a Napsugár főszerkesztője, és kedves munkatársai: Imecs Veronka, Salamon Emese és Lőrincz Béla egész évben szeretettel van irántunk, mi sem bizonyítja jobban, hogy tanítványaink munkái gyakran megjelennek a lapszámaikban.

Ajándékként nemcsak jelenlétüket, őszinte, szívhez szóló szavaikat kaptuk, hanem a gyerekeket meglepték Napsugár gyermekirodalmi lapokkal, Angyal-Napsikkal és egy kis finomsággal is.


Isten fizesse jóságukat, szeretetüket, áldozatos munkájukat!

 

Székely Emőke-Katalin, tanító néni


Baglyok erdeje

Egy jó jubileumi rendezvénysorozat egyszerre szól rólunk és nekünk. Ezért választottunk a keretmesét, ahol közös játékban együtt ünnepelte öreg tanodáját minden kisdiák és tanító. Reneszánsz udvarrá alakítottuk egy délelőttre a Kollégium épületét. Ekkor történt a varázslat.

 Egyszer, nagyon régen volt egy csodaszép ország, s annak egy igazságos királynéja. Palotája szomszédságában volt egy bűvös erdő, ahol pontosan 136 bagoly lakott. Ezért hívták Baglyok erdejének. Ahányszor az országot veszély fenyegette, a baglyok hangos huhogással jeleztek uralkodójának.

A királynő szerette országát, udvarhölgyeit (Fancsali Adélkát, Székely Emőkét, László Máriát, Nyárádi Izabellát, Szabó Zsuzsannát) és az ők 136 baglyocskáját. Palotája nyitva állott népe számára, ahol pompás kiállításokat rendeztek és szórakoztató előadásokat tartottak a messzi földről jött énekesek, tudósok, táncosok, színészek, festők, írók és költők. Tehetségükkel, tudásukkal szórakoztatták a hálás népet és a királynőjüket.

Minden pompás volt: a palota, az étkek, a ruhák de legfőképpen a hangulat. Vidám derű, gyerekkacaj és elégedett beszélgetések hangzottak mindenhonnan.

Egy este bekopogott a palotába az erdő gonosz szelleme. Szolgálatát ajánlotta királynőjének, ha elveheti a baglyok huhogó hangját, mert erősen zavarta. Hangosan  huhogott a legöregebb hóbagoly a palota ablaka előtt…

A királynő jelnek vélte és visszautasította a gonosz szellem ajánlatát. Az sértődötten távozott és azt rikoltozta, hogy legyen átkozott a királynő és az ő országa! Aztán köd előtte, köd mögötte! A sűrű köd meg ráborult a gyönyörű vidékre!

Egész éjjel morajlott az erdő. Félelem ereszkedett a palotára, az országra. A köd oly sűrű volt, hogy a nap sugarai sem tudtak áthatolni rajta. A királynő szívére rátelepedett az átok.

Olyan erős volt az átok, hogy parancsot adott: az erdő minden baglyocskáját űzzék világgá!

Emberei széjjel szaladtak és teljesítették a parancsot. Csönd lett, nagyobb csönd mint valaha. 425 napja tartott a nagy sötét, amikor tanakodni kezdtek az udvarhölgyek, mit lehetne tenni?

Azt gondolták, hogy köddé válhat legalább a szomorúság, ha az ország minden lakója rajzolni kezd, vagy festegetni, netán mesét írni. Kihirdették, hogy aki a szomorú királyné arcára mosolyt csal, azt megjutalmazzák. Hozták a szebbnél szebb munkákat, az udvarhölgyek fel is állították sorban, szépen a palota folyosóin, de a királyné még a szemét sem bírta felemelni.

A túlvilági ködön áttört az első napsugár és a napsugárral visszajött a legöregebb bagoly is! Ekkor hallották meg a kopogást a palota kapuján.

Ki kopogott? Kint álltak a mezők állatai és az állatok barátai. Azt mondta a legbátrabb csiga, hogy olyan mesét tudnak, amivel előcsalogatnak éppen annyi napsugarat, amennyien ők vannak. Sőt a napsugarakkal a baglyocskákat is! Beengedték. Előadásuk után oszladozni kezdett a köd! Az erdőben megjelentek a baglyok.

Egyszerre előállottak az erdő állatai is. Ők is segíteni szerettek volna. Reménnyel és várakozással telt meg a palota. Csodálatosak voltak! És visszajöttek a baglyocskák!

Akkor sütött ki egészen a nap, amikor megérkeztek messzi földről a legvidámabb mesemondók: sünék nemzetsége.

Alig fejezték be vidám meséjüket, csak előállott az világhíres Énekmondók csapata, hogy meséjükkel megtörjék az átkot is. A királyné szíve hálával telt. Az erdő pedig újra benépesült bölcs baglyaival. Felállt a királyné és azt mondta:

– Megtört a gonosz szellem átka. Visszaköltözött az öröm és elégedettség. Lakomára hívom kedves vendégeinket. Csapjunk akkora mulatságot, hogy  Zetelakáról Segesvárig follyon a Küküllőn a finom almalé. Háromnegyed tizenkettőkor mécsesekkel vonuljuk közösen a palota elé, ahol a déli harangszó mellett énekkel köszöntjük a Bölcsesség erdejét és a Tudás várát!

Azzal levonult a királyi udvar minden vendégével, az erdők és mezők állataival, az ebédlőbe, majd énekszóval köszöntötték alma materüket.

Így volt, mese volt, igaz mese volt!

Szabó Zsuzsa, elemi tagozatos tanár

 

 

„November 9-én részt vettem, részt vehettem a Gimi ünnepségsorozatához tartozó péntek délelőtti előadáson. A mesedélelőttön, ahogy az alsós pedagógusok emlegették túlzások nélkül állíthatom, csodálatos élményben volt részem. Az érdeklődésfelkeltő forgatókönyv nagyszerű kivitelezéssel párosult. Kitűnő volt a koreográfia, ötletesek a kosztümök, jól kidolgozott a mozgás, mely során a csengő gyermekhangok -énekben és versben egyaránt-, az érdekes megoldások magukkal ragadták a nézőközönséget, az érdeklődő hallgatóságot.

Illesse érte köszönet mind a pedagóguskollégákat, mind a lelkiismeretesen közreműködő szülőket! Örültem, hogy ott lehettem, szívet-lelket melengető volt az ünnepi előadás.”

Péterffy Lenke Júlia, nyugalmazott pedagógus

 

 

„A Tamási Áron Gimnázium 425 éves évfordulójára az elemisták csodaszép mese előadással készültek. A Baglyok erdeje igazi csapatmunka volt: ugyanúgy kivették részüket a munkából a legkisebbek mint a nagyobb gyerekek, illetve a tanító nénik. A tanítónők munkája nem csak a háttérben zajlott, bár valószínűleg a rendezői szerep lehetett a legnehezebb, hanem kis tanítványaikkal együtt színpadra is álltak. Az eredmény nem maradt el: egy csodálatos, színvonalas előadás, ami magával ragadta a nézőket: egy pillanatra sem tudtuk levenni szemünket a színpdról. A kis színészek egytől egyig élethűen alakították szerepüket, mintha sohasem ismerték volna a lámpalázat. Nemcsak a szövegüket tudták megfelelően, hanem helyesen artikuláltak és a színpadon is otthonosan mozogtak. Ez nem kis teljesítmény, figyelembe véve a résztvevő gyerekek nagy számát és sokféle személyiségüket. Bár valószínűleg szép számmal akadtak köztük szégyenlősebbek, vagy olyanok, akik többet szerettek volna megmutatni, mint amit a szerepük engedett, a végeredmény egy egységes, érdekes, pörgős előadás lett. Mindez úgy a gyerekek, mint főleg a tanítónők szorgos munkáját, kitartását dícséri. Csak így tovább gimisek!”

Lőrincz József szülő, koreográfus és Lőrincz Gabriella szülő, belgyógyász

 

 

„Az erdő lakóinak igen nagy megtiszteltetésben lehetett részük, hiszen életük egy kis részét másoknak is elmesélhették.

Jeles vendégség gyűlt össze a Tamási Áron Gimnázium fennállásának 425. évét megünnepelni. Jelen volt Mátyás király udvara, felesége, udvarhölgyek, zenészek, udvari festő, barátságos erdei állatok és kedves gyerekek. De hiszem, hogy eljöttek és jelen voltak (számunkra láthatatlan formában) a régen itt tanult összes diák és régen itt tanított összes tanár, pedagógus és nevelő. Az égő gyertyák fényében jelezték jelenlétüket és igen nagy örömmel konstatálták, hogy van tovább, van utánpótlás, vannak még hivatásbeli pedagógusok, akik kézen fogva vezetik a rájuk bízottak sorsát egy másmilyen világban való boldogulásban.

Az Ég mosolygott, a Nap melegített a hideg őszi napon és Mi ünnepeltük az életet!”

Svella Adél szülő, balett-tanárnő

 

 

„Összhang, béke, szeretet és egymásra figyelés jellemezte a tanítók által szervezett Baglyok erdeje mesedélelőttöt. Az interaktív mesekeret, a gyerekek komoly hozzáállása lenyűgözte a felnőtt nézőközönséget. A kis színészek könnyedén más dimenzióba repítettek: a valóságból a mesevilágba, ahol nagyon jól éreztem magam.

Színvonalas előadásokat láthattunk, tiszta éneklésekkel díszítve, melyek szebbé varázsolták a délelőttünket. Szívből gratulálok a lelkes tanító csapatnak és a sokszínű gyerekseregnek!”

Székely Gyula szülő, zenetanár

 

 

„Köszönjük, hogy részesei lehettünk csodás ünnepeteknek. Megtiszteltetés volt a meghívás, a nekünk szentelt figyelem, a lehetőség, hogy találkozhassunk gimis olvasóinkkal.
Az elemi osztályok születésnapi ünnepe méltó volt az iskola múltjához, mai rangjához. A tanítók, mint igazi szellemi-lelki vezetők, maguk jártak elöl megjelenésük eleganciájában, a vendégek fogadásában, az ünnep emelkedetté tételében. Fénnyel és magvas tartalommal töltötték meg a születésnapi ünnepségsorozat nekik szánt délelőttjét. Maguk voltak igényes mesejátékuk keretszereplői, sőt nemcsak a tanítók,  hanem Bekő Melinda Erzsébet igazgatóhelyettes is a Baglyok erdejének tündérévé vált néhány órára. Minden osztály a maga korához illő irodalmi műsort illesztett szervesen a keretjátékba. A közelmúlt és a jelenkor magyar gyermekirodalmának legszebb verseit, dalait szőtték egybe, elevenítették meg izgalmas és igényes színpadi játékkal. A tanítónők reneszánsz nemesi viselete, a régizene és a Mátyás-rege a múltat villantotta fel, a gyermekek pergő játéka és felhőtlen vidámsága a jelenről vallott, de egyúttal a jövőt is hordozta: rangot és mindig új kalandot jelent a Gimiben diáknak lenni.

Ehhez gratulál, és nyújt havonta friss szellemi-lelki fényt és meleget a Napsugár gyermeklap.”
 

Zsigmond Emese, főszerkesztő, a Napsugár gyermeklap csapata nevében

 

       

Köszönet a fotókért Szabó K. Sámuelnek!