Vox Gimiensis

Vox Gimiensis bemutatása


Szerda délután.

Az iskola üres.

Hangok szűrődnek ki a Baróti Szabó Dávid terem kulcslyukán. Füleket simogató hangok. Tanári fegyelmező struktúrák vegyülnek bele a duruzsoló diákzsivajba.

„Szellő zúg távol, alszik a tábor,
Alszik a tábor, csak a tűz lángol.
Rakd meg, rakd meg, kedves pajtás azt a tüzet,
Isten tudja, mikor látunk megint ilyet !”
– Bárdos Lajos: Tábortűznél

2012. szeptembert írunk, amikor a Tamási Áron Gimnázium kórusa első próbáját üli. Ezen mű tekinthető repertoárunk legelső, egyből szívünkhöz nőtt darabjának.  Hiszen mindegyik szívügyünk, mely mű négy év alatt kezünk ügyébe, szemünk elébe, hangszálainkra került. Igen, 4 éve alakult a Gimi kórusa, a VOX GIMIENSIS.

„Most érkeztünk ez helyre,
Most érkeztünk ez helyre,
A versemet, énekemet
mondom kedvemre.”
– Szélkiáltó: Beköszöntő

Hogyan verődtünk össze, mi, a banda? Megalakulásunk egy nem csak számunkra fontos személyiségtől indul, karmesterünktől, András Gellért zene szakos tanár úrtól. Az ő toborzásának eredménye vagyunk. Meg a zene összekovácsoló erejének is. A „fellépéseink” fogalom egy minden évben előadásra kerülő karácsonyi, illetve egy évzáró koncertet foglal magába az iskola nagykorúsítási ünnepsége és a végzősök kicsengetése mellett.

„Mikor nem látsz már színeket
Fáradtan induló reggelen
Hidd el, hogy én is érzem
S nekem te nem vagy idegen”
– Ismerős Arcok: Mennyit ér?

Karácsonyi koncertjeink sora a tanárok karácsonyi ünnepségének alkalmából indult, emelve ezen esemény hangulatát. Mára már csak a helyszín maradt meg, melyet iskolánk képez, de minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk minden fellépésünkre.

„Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének.
Az én kedves kis falumban (iskolámban :D)
Karácsonykor magába száll
Minden lélek.”
– Ady Endre: Harang csendül…

Egy iskolai hétvégét megkoronázó pénteki napon, az éneklésnek élve léptünk fel a Szentegyházi Gyerekfili születésnapján is, Szentegyházán, kórusunk nyitotta a születésnapot közel egy háromnegyed órás fellépés keretében.  Más szórakozást magunk után hagyva gyűltünk össze, buszoztunk ki, és szívből énekeltük, hogy:

„Üres bölcsőt ringat a Hold fénye,
S mindig ez a mese vége.
Apa, mikor jössz? Fiam, mennem kell,
Az élet csupa kötelesség,
De sokat leszünk együtt még.”
– Sztevánovity Dusán–Ugly kid Joe: Üres bölcsőt ringat a hold fénye

Repertoárunk a tanár úr javaslataiból ¬− de a mieinkből is − áll össze, így egy eklektikus készletünk van. Egy mentalitásunkat tükröző mondat egy ilyen diákok által választott, a tanár úr által rábólintott nótából származik:
„Oh, all the joy, that fills our hearts and makes us sing”– Pentatonix: That’s Christmas to me

2015 tavaszán adatott egy iskola másként hét, melyen magunkat fejleszthettük úgy, mint csapat, és úgy, mint kórus, egy edzőtábor alkalmával, melynek Varság szolgált helyszínéül. Egy izzasztó, és hangszálainkat izmosító hétvégén a Sík Sándor Te Deum című művel ismerkedtünk:

„Hogy tegnap azt mondhattam: úgy legyen!
És ma is kiálthatom: úgy legyen!
És holnap és holnapután és azután is
Akarom énekelni: úgy legyen!”

illetve József Attila: Kész a leltár című versének feldolgozásával. Ezen felül egy retrobuli, amelyen a lemezlovas szerepét Gellért tanár úr töltötte be.

Évzáró koncertjeinken hallatjuk az évi tevékenységünket tükröző dalokat, mely klasszikusokat is jelent, mint az István, a király (nálunk csak István, a Károly-nevetek):

„Valakinek holnap át kell írni a régi meséket…”

vagy angol spirituálékat: Joshua Fit the Battle of Jericho, Swing low, sweet chariot, Pentatonix: Little drummer boy, népszerű popmuzsikát, Mika: Happy ending, esetleg két népdalt Kodály Zoltántól: Túrót eszik a cigány, továbbá a kisgyerekek meghitt boldogságát idéző Jingle bells-t, de folytathatnám még a sort Cseh Tamás egy nagybetűsről szóló nótájával is:

„Csak tíz év múlva ne ez a dal legyen…”
– Cseh Tamás: Tíz év múlva

Iskolánk kicsengetésén mi is belépünk a búcsúztatók sorába, de mindig akad évfolyamonként legalább 5 személy, ki mindkét szerepet magára ölti, ünnepli, dicsőíti ezt a 4 évet, a közösségünket, és búcsúzik is:

„Azt mondom – játszunk tovább!
Újra álmodjunk hát,
mint a felnőtt gyermekek.
Még mindig tiszta szív,
és ha valami hív,
kell, hogy újra ott legyek,
hol voltunk rég.”
– Demjén Ferenc: Felnőtt gyermekek

Szerda háromtól ötig. Manapság már olyan számunkra, mint a reggel 8, jobb esetben 7 órai iskolakezdés. Alapértelmezetté vált.

 

Hallgassanak bennünket mindig szeretettel, örömteli éneklésünk legyen jókedvükre!

„Eljöttünk mind, zengjen az ének,
Isten áldását, ma hintse ránk!”
– kánon

Kovács Boglárka