Maugli mesék: Gimis felcseperedés

Tavaly ősz vége felé kezdtünk el dolgozni a Maturanduszra szánt előadásunkkal. Több alkalmat is rászántunk, hogy együtt kitaláljuk a témát. A végén A Dzsungel könyvére esett a választás. Akkor még kételkedtem ebben az ötletben, de ahogy teltek-múltak a hetek egyre jobban tetszett. Mivel IX-es vagyok kezdetben sok minden új volt. A hely, a tanárok és a többi színis társam is, de időközben megismertem őket, s most már sok vicces emlékem van velük.
Munkánkat a vakációk és sajnos a december 18-i tragédia is lassította, így aztán az új évre sok tennivalónk maradt. Januárban nekiugrottunk, s csináltuk tovább, most már új helyen, a színház próbatermében.

Szerintem ekkor kezdett kiteljesedni ez az előadás, sok jelenet ekkor lett igazán jó, sőt, új jelenetek is születtek. Lassan eljött az utolsó két hét. És innen jött az igazi gőzerő, ebben az időszakban szinte naponta próbáltunk. Egy kicsit fárasztó, de nagyon vagány volt ez a munkafolyamat. S végre eljött a nagy nap, péntek, január 26. Én megmondom az őszintét, hogy izgultam előadás előtt, de mikor kiléptem a színpadra akkor egy kicsi megnyugvást kapott a lelkem. Erőst jó volt a színpadon lenni. Nagyon jó érzés volt, amikor megtapsoltak az emberek.

Nagyon jók voltak a próbák, a felkészülés, s aztán az előadás is nagyon jó lett.

Köszönök szépen mindent Mezei Gabriella és Szűcs-Olcsváry Melinda tanárnőknek, a színis társaimnak, a szüleimnek, a barátnőmnek és a barátaimnak, akik támogattak!

Egy igazi jó élmény volt! Még egyszer köszönök szépen mindent! Isten fizesse!

Hodor Lőrincz-Tamás IX.C osztály

A csapatmunka meghozta az eredményét

Színis csoportunk, a komédiTÁsok, az idei Maturanduszra is gőzerővel készült, hogy egy szórakoztató, jól kidolgozott és sajátos műsort vigyünk színpadra, ahol önmagunkat adhatjuk. Sokat ötleteltünk, hogy milyen alapja legyen az idei darabnak, de mikor felkerült A Dzsungel könyve opciónak, mindenkinek nagyon tetszett, így emellett döntöttünk. Kivitelezhetőnek tűnt a téma, sok jó ötletünk volt, és össze is állt a végére.
Mindenki egyenlően kivette a részét a felkészülésben. Teljes erőbedobással, fegyelemmel, mindenki a legjobb tudása szerint, hozta ki magából a maximumot, viszont a jókedv, és a sok őrültködés is része volt a próbáknak. Ez minket ismerve nem maradhatott el.
Sokan már felléptünk így színpadon, de szerintem mindenki nevében mondhatom, hogy a főpróbák, a hang, fény – és színpadbejárással eléggé izgalmasak voltak. Annával még életünkben először mikroportba is énekelhettünk, ami azért eléggé vagány volt. Az igazi izgalom azonban akkor kezdődött, amikor már csak pár percünk volt a bemutatóig. Előtte jól felbíztattuk és megölelgettük egymást, ami egy nagy löketet és erőt adott mindenkinek. A nagy taps után örömittasan rohantunk le a színpadról, egymásnak gratulálva, mint egy igazi csapat. Mert biza egy igazi csapat vagyunk, és ezért tudtuk ezt így összehozni, mert mindenkire szükség volt.

Sajnos ketten a csoportból nem tudtak velünk lenni sérülés miatt, Jáci és Zámor, és nagyon érződött a hiányuk, de a háttérben velünk voltak és végigkísérték a folyamatot. Olyannyira, hogy a darab utolsó jelenetében a dalt Zámor énekelte felvételről mivel, hogy nem tudott ott lenni, de ez volt a legjobb mód arra, hogy ő is benne legyen, legalább ennyire amennyire lehetett. És így lett teljes.

Végül, de nem utolsó sorban, itt is kiemelném a csoportvezetőinket Mezei Gabriellát, Gabót és Szűcs-Olcsváry Melindát, akiknél jobbat nem is kívánhatnánk magunknak. Köszönettel tartozunk a sok figyelemért, türelemért, feláldozott időért, kedvességért, segítségért és mindenért, amit értünk tettek. Hálásak vagyunk.

Molnár Ágnes-Rózsa XI.D osztály

Friss komediTÁsként ez volt számomra az első közös alkotás a csapattal, és azt hiszem erre mondják, hogy szerelem első látársa.

Leírhatalan élmény volt a folyamat részese lenni, átélni azt, ahogyan a semmiből kikerekedik egy előadás, egy dzsungel, mondhatni egy apró csoda. Maga a tényleges előadás pedig csupán a meggy azon a habos süteményen, amelyen együtt fáradoztunk. A pillanat, amelyet kiemelnék az lenne, amikor összeálltunk egy táncba. Akkor azt érzetem, hogy fogaskerék vagyok egy olajozottan működő gépezetben.

Lőrincz Boglárka IX.A osztály

A titokzatos őserdő mélyén Maugli felcseperedett. Mi, a komédiTÁsok a felnőtté válást szerettük volna szimbolizálni, üzenni a maturandus társainknak, de az egész közönségnek is. A próbák alatt megerősödtünk mi is abban, hogy nem kell félni semmitől, csodákra vagyunk képesek.

Fontos, hogy világítsunk, fény legyünk a minket körülvevő emberek számára, ismerjük önmagunkat, és legyen hitünk.

A rövid cselekményt érzelmeink kifejezésével, a tánc, a zene eszközeivel fejeztük ki. Nekem a kígyós jelenet lett a kedvencem, úgy érzem igazán eufórikusra sikeredett.

Hihetetlen élmény volt a színpadon lenni, több száz embert elvarázsolni, a saját életünkre is kivetíthető, inspiráló pillanatot szerezni.

Köszönöm irányítóinknak: Szűcs-Olcsváry Melinda, angol szakos tanárnőnek, hogy gyerekeiként tekint ránk, Mezei Gabriella színművésznőnek a zsenialitását, a társaimnak, hogy jó velük egy csapatba tartozni.

Székely Ágnes, IX.B

Úgy érzem, hogy ezt az előadást együtt szerettük teljessé, egésszé.

Volt aki minden próbán fáradt volt. Volt aki majd kiugrott a bőréből, olyan lelkes volt. Volt, akinek az esze mindig valahol máshol járt. És ezekben az emberekben a közös pont a szeretet volt, amellyel a darab felé fordultunk. Mostmár kicsit úgy vagyok vele, hogy amire valóban sikerült beleélnem magam a darabba, megtalálnom a helyem, a feladatom és a részem az egészben, már vége is lett. És ez a vég most valamiért nem olyan volt, mint amikor sikerül megérteni a matek leckét, hanem olyan, mint amikor egy fáradtságos hét után eljön a vasárnap. Pihensz, ücsörögsz és a nyüzsgés perceit szeretnéd visszakapni.

Fekete Virág X.A osztály
 

2024. január 26-án a komediTÁsok-kal felléptünk az iskola Maturanduszán (a saját Maturanduszomon).

Ahogy tavaly is, most is felejthetetlen élmény volt, de idén másképpen: a saját Maturanduszomon fellépni a családom előtt a kis családommal… Ezt csak a végzős komediTÁsok élhetik át.

Az értelmes Z generációs ember tudatában van, hogy a közösségi média egy lehetőség pozitív üzenetek közvetítésére. Nekem se volt ez másként, ugyanis a Maturandusz másnapján a családommal készült képek mellé rövid élménybeszámolómban a Facebook-idővonalamon odatettem a középiskolás éveim legfontosabb közösségéről alkotott BeReal-szelfit is. Ezt a majmos jelenetünknél készítettem. Legtöbb esetben ezek a képek eltűnnek valahol a Cekend-tetőn, egyiket készítjük a másik után és sose lesz emlékezetes… BeReal, Snapchat… A 21. századi ember néha pislogást helyettesít egy-egy ilyennel.

Ez a BeReal most mégis életem egyik legemlékezetesebb két évét foglalja össze. Egyrészt, valóban, egy szempillantásnyi idő volt minden együtt töltött alkalom… Másrészt, egy örök élmény, akárcsak színielőadás kellős közepén egy képet posztolni közösségi médiára. Szürreális, vicces és vagány, amilyenek mi, komediTÁsok vagyunk… Vagy amilyen verseket szeretek írni. Mi a közös mindebben? Ahogy a darab szerves részévé tudott válni egy ilyen jelenet, s ahogy életem szerves része a vers, úgy volt a komediTÁsok kötelékében megélt időszakom egyszerre feltűnő és szerves része középiskolás éveimnek.

Ahogy párszor újra kellett alkotnom a próbákon ezeket a fotókat, úgy alkotnám újra még sokszor a veletek töltött utóbbi két év pillanatképeit.

Mindenesetre ezt a pillanatot - térdelek és mosolygok, előttem a közönség és hátam mögött a legjobb barátaim - egész életem esszenciájának tekintem és szeretném, ha ez a kép mindig kifejezne engem - és a körülöttem állókat.

Akiket nagyon, nagyon, nagyon…

Szilágyi Máté Sámuel XII.B osztály

VIDEÓ :)

Hálás köszönet gyönyörű pillanataink kimerevítéséért Dávid Attilának, Jakab Emilnek, Pál Árpádnak és Szabó Sámuelnek.

Szívből köszönjük, András Gellértnek és csapatának, valamint Tóásó Istvánnak, hogy előadásunk megszólalt és szuggesztív fényekben pompázott!

Köszönjük szépen a Tomcsa Sándor Színház technikusainak segítségét, és a színház vezetőségének mindennemű támogatását!