2023. február 10-e fontos napként írta be magát a komédiTÁsok emlékkönyvébe is.
Idei végzőseink nagykorúsítási ünnepségére készülődve a Petőfi emlékév adta az ötletet, hogy ikonikus költőnk valamelyik művét gondoljuk újra, szabjuk magunkra, a Gimire. Egy pár lóugrással máris a János Vitéz körül folytak a beszélgetések. Próbáról próbára, egymás gondolataiba vágva, örömmel rácsodálkozva a hasonló meglátásokra bontakozott ki a kreatív ötletcsokor és került színpadra a János Vitéz Á la Gimi.
Finczi sugárzó jelenléte és gondos hozzáértése ideális környezet a szárnybontogatáshoz. Támogató, elfogadó és kíváncsi közösségé formálódott az, ami szűk egy pár hónapja öltött testet. Megszülte magát a csapat. Egy olyan friss csapat született meg, ahol egyenként jól kivehetőek a színek, és mégis olyan szépen simulnak egymáshoz, hogy a vibráló színkavalkád lágy egységbe szelídül.
Köszönöm, hogy vagytok! Köszönöm az áldozatos munkátokat! Sokat lássunk még tőletek, kedves komédiTÁsok!
Szűcs-Olcsváry Melinda csapatvezető
János Vitéz? Tündérország?
Mindenki ugyanezeket a kérdéseket tette fel magában az ötlet megformálásakor. A Petőfi év kapcsán pattant ki az ötlet, hogy ezzel lépjünk színpadra. De itt volt egy apró gubanc, hogy ezt hogyan lehet maturanduszra vinni. Ekkor jutott eszünkbe, hogy miért is ne lehetne az egész a gimis napjaink egyike, megspékelve az eredeti mű szerelmi szálával.
A még újnak számító kis csapat, nehezen találta meg az összhangot, de ezt félrerakva mostmár egy családként működünk. Minden próba egyre közelebb és közelebb vitt ahhoz az érzéshez, ami mindannyiunkat átjár, a szeretethez.
Nehezen indult el az egész folyamat, hogy miként dolgozzuk át a művet. Jobbnál jobb gondolatok bukkantak elő, amikor megszületett az előadás alapja. De ki is legyen Jancsi és Iluska? Mivel én maradtam az egyedüli végzős a csapatban, ezért az enyém volt a megtiszteltetés, hogy Jancsikát testesítsem meg. Alacsony termetemre nézve, egyre csökkent a női főszereplők száma, míg a szerencse keze azt nem adta, hogy Jácinta lett a mi Iluskánk.
Ezután már a mi feladatunk volt megírni a szövegeket és Finczi segített korrigálni, végül színpadra adaptálni. Az utolsó két hetet már reggeltől-estig a bentlakásban töltöttük és szinte minden nap 2-3 órás próbák zaja zsongta be a díszterem falait.
Már csak az utolsó 100 méter következett és mindenki izgatottan várt az öltözőben. Volt, aki a szöveget mondogatta, volt aki fekvőtámaszozott, akadt aki elemlámpát szerelt, volt aki nevetett, de mindenki testileg-lelkileg az előadásra készült. Mielőtt mi következtünk volna, egy röpke csoportos ölelés, egy motivációs szöveg, és “Hajrá zsiványok!” futotta végig az épület levegőjét. Fel a színpadra és mindenki a darabnak élt. A technikai problémák ellenére sem estünk ki a szerepünkből, sőt még nagyobb energiát adott.
Zárásképpen a végzősök és régi komédiTÁsaink egy szívmelengető dalt kaptak, amit senki sem úszott meg krokodilkönnyek nélkül, még én sem. Büszke lehetek és vagyok arra, amit mi együtt összeraktunk, kiviteleztünk.
Nagyon hálásak vagyunk mindenkinek, aki támogatott, legfőképpen Finczinek és Melindának, akik mindig is a szívükben hordoztak.
HAJRÁ ZSIVÁNYOK!!
András Ákos, XII. A
Színdarab. Színjáték. Csapat.
Fél éve vagyok tagja a komédiTÁsoknak, és hihetetlen mennyire egy családias társaságba csöppentem. Minden próba alkalmával rengeteget tanultunk egymástól, egymásról, de még magunkról is. Ennek köszönhetően, nem kellett sok idő, és nagyon hamar egy hullámhosszra kerültünk, és az ötletelések során, a fellépéssel kapcsolatban, nagyon hamar közös nevezőre jutottunk, sőt mindezeket számtalan vidám pillanattal megfűszerezve, rengeteg nevetéssel töltöttük el.
Az utóbbi időben, a maturanduszra készülődve, rengeteg időt és energiát fordítottunk a próbákra, de úgy érzem, hogy teljes mértékben megérte! Csodálatos érzés a színpadon alkotni, belecsöppeni egy általunk alkotott világba.
A fellépésünk előtti néhány órát egymás kezét szorongatva töltöttük, várva hogy mi következzünk. Rengeteg bíztató szó, ölelés és egy-egy felröppenő vicc oldotta az izgalom szülte feszültséget. És végül, megcsináltuk!
Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy tagja lehetek ennek a csapatnak, mert úgy érzem itt elérhetünk olyan dolgokat, amiről eddig csak álmodni merhettem.
Vass Tekla, X. B
Számomra a komédiTÁsok egy olyan hely ahol mindenféle félelem nélkül lehetek önmagam, sosem érzem úgy, hogy sok lennék.
Ez a kis csoport színesebbnél színesebb egyénekből tevődik össze, mindenkinek megvan a maga tehetsége, humora. Éppen ezért nem telt el úgy próba, vagy összejövetel, hogy ne nevettünk volna. A felkészülés során nemcsak a színészethez, de saját magunkhoz és egyedi, rejtett adottságainkhoz is közelebb kerültünk. Hálás vagyok Finczinek és Melindának amiért kihozták belőlem és társaimból a leges-legjobb énünk.
Zajzon Orsolya, IX. C
Mindig is szerettem emberek között lenni, de még sosem tapasztaltam meg azt a szintű elfogadást, szeretetet és jó hangulatot, amit a komediTÁsok nyújtottak nekem az elmúlt hónapokban.
Kész feltöltődés volt színire járni az esős hétköznapokban. Nagyon megszerettem ezt a szakkört és az embereket akik körülvesznek és nagyon hálás vagyok hogy részese lehetek ennek a kis családnak. A maturanduszi előadáskor léptem színpadra ezen a terén először. Izgulnom kellett volna, de helyette nyugalom volt a lelkemben mert tudtam bármi is fog történni azon a színpadon, mi egy csapatként fogjuk végigcsinálni. És ez így is lett.
Mózes Dorka, IX. B
Csodaszuper!
Így tudnám jellemezni egy szóval az eltelt időszakot, amit a próbákkal és az előadásra lévő folyamatos felkészüléssel töltöttünk. Számomra minden perce felejthetetlen volt. Nem lehetek elég hálás azért a sok tapasztalatért, a vidám pillanatért és olykor kedves szavakért, amelyekkel gazdagodtam a próbák alatt. És bár néha voltak nehezebb momentumok, amikor szükségünk volt Finczi és Melinda tanár néni bátorítására, egymás megtartó erejére, de akkor is azt mondom, hogy háromszorosan is megérte, mert egy ilyen első osztályú társaság és két ilyen csodálatos mentor mellett szeretetben lenni öröm és élvezet.
Géczi Zsuzsanna, IX. A
Szőcs-Gazdi Anna komédiTÁsunk az És a te tündérországod? kérdésre versben válaszolt. Meggyőződésünk, hogy sokak számára ismerős érzéseket fogalmaz meg.
Lélekművész
Fáj a lelkem mindentől.
Mi ez a hirtelen érzés ami rám tör?
Nem tudok aludni mert érzek,
olyan dolgokat melyeket anya nem ért meg.
Tinédzser hiszti, ezt mondják,
Bárcsak nőnék akkor hamarább!
De nincs kifogás csak teljesítés,
mint egy jól beprogramozott gép.
Úgy kéne működjek én is
meg talán jó pár száz másik énem is
kikkel együtt tapossuk az út porát,
viszont csak szilkla szilárdan merednek mindig rám.
mikor dühös vagyok sírok, mikor boldog vagyok sírok,
Sosem nevetve írok. Körülöttem mindenhol ábránd-sírok.
Ha belém látnának se értenék e zűrzavaros ősi kínt
Melybe kicsiként léptem én, de távozni sosem merészelnék.
Hogy is merészelnék, hisz ez a biztonság,
a folyamatos önmarcangolás.
S ha nem lenne, olyan üres lennék,
mint egy kicsomagolt karácsonyi ajándék
A kedvemtől függ a hangulatom.
Hol fáj, hol nem nagyon,
de naphosszat azon kell fáradnom,
hogy valahogy el kéne bújtatnom.
De az az igazság, hogy egyszerű a sorsom
csak én kavarom meg folyton.
Pontosabban bele képzelem, hogy nehéz,
mint egy író, mikor megöli kedvenc karakterét.
Ez vagyok én: életművész,
ki az érzéseinek él.
Csak társadalmunk sajnos ezt elnyomja,
s beletiporja mindig a porba.
De én merek festeni, a vászonra a haragot felkenni,
az örömöt megjeleníteni, a bánatot átérezni!
A pokolba is az emberekkel!
Ha azt mondják hiszti, hát az.
Ha ez csak dráma és fölösleges harc,
akkor büszkén emelem fel bárdomat.
Talán félek kimutatni mit érzek,
mert félek, hogy mások nem azt látják benne meg
amit én szeretnék, hogy lássanak,
hanem csak valamit amit felhasználhatnak.
De nem érdekel!
Táplálkozzatok csak vérszívók,
mert én leszek az ki merni fog
s felszántja a poklot!
Nem fogok a sárhoz alkalmazkodni,
a sorsom nem lehet csak ennyi.
S ha ennyi lenne is, akkor újraszabom,
a szellem az igaz hatalom.
Átírom a szabályokat, rajtam nem fognak a szavak,
mert én érezni fogok, méghozzá jó nagyot.
Meg fogok élni minden pillanatot,
végigtáncolok minden partot, belélegzek minden illatot.
Megteremtem magamnak a paradicsomot,
melyben az leszek, aki vagyok,
olyan aki nem fél semmitől, ahol rémálmok zaja nem gyötör
s szívemet átjárja a gyönyör.
Szabad lehet a képzeletem, s nem mondja senki azt nekem,
hogy ez nem épp idevaló, meg, hogy sajnos nem helyénvaló.
Szállni fogok, mint a gondolat, s cikázni, mint egy fuvallat.
Úgy fogok érezni, hogy mindenki csodálja
milyen erős a lélekművész lányka.
Hálás köszönet Dávid Attilának, hogy szép pillanatainkat kimerevítette, hogy újra és újra eszünkbe juthassanak a csodák.
