A ’26-os évfolyam nagykorúsítási ünnepségére hatalmas erőbedobással, s még annál is inkább lelkesen készült a sok világjáró, fáradt komédiTÁs.

Hiszen kerek egy héttel a nagy nap előtt, kimerülten, s rengeteg új élménnyel s tudással a zsebünkben tértünk haza Budapestről, az Ádámok és Évák Ünnepségről, melynek témája Vörösmarty Csongor és Tündéje volt. Ez csupán azért megemlítendő, mivel ettől az eseménytől megihletődve készülődtünk a Maturandusz előadásra is, kéz a kézben, olykor ezt a darabot, olykor a másikat próbálva délutánonként. 
    

Igazán szívünkhöz nőttek a szereplők, már-már egymás szövegét is kívülről fújtuk, s így bármely karakter szerepébe bújva, jó hangulatban teltek a próbák. Különleges mesevilágot tár elénk az eredeti darab, melyet Mezei Gabriella és Jakab Tamás színészek segítségével, az ő szárnyaik alatt vittünk színre. Sokszínű, s egyedi történetet sikerült a legvégén kikerekíteni belőle, saját, elképzeléseink s személyünk belevive a jelenetekbe. Példának okáért felhoznám a tündérek csoda szép fehér ruháját, melyben áhítatban táncolva akasztgatták az almákat a fára, mindegyikükön valahol egy felbukkanó, élénkvörös kiegészítő. Ez sem volt ám véletlen, hiszen az eredeti darabban a tündérek „nemtő’’ néven vannak emlegetve. Persze, mi próbák közben, nevetések közepette „mentőkként’’ emlegettük őket, kifigurázva a hasonló hangzást. S valahogy rájuk ragadt a név, így mikor azon gondolkoztunk, milyen ruhában libbenjenek színpadra, az az ötlet támadt, miért ne öltözhetnének a mentősök színeibe, fehérbe, s vörösbe. Bár egyszerű szójátékként indult az egész, a végén egész jól mutatott ez a párosítás. 
    

Egy másik kiemelendő részlet az a fuvola beépítése volt a darabba. A zene persze mindig remek kiegészítője a történet mesélésnek, de ilyen élő, ilyen kézzelfogható módon különleges volt megtapasztalni. Bár a próbák a hangszerrel nem voltak bakimentesek, hisz a fuvola egyszer sajnos meg is sérült, szerencsére a végén minden összeállt, s sem a zenész, sem a hangszer nem szenvedett túl nagy kárt. 

Ezentúl megemlíteném még a szívünknek kedves komédiTÁst, akitől sajnos ezzel a darabbal búcsút vettünk, hisz iskolánk kapuin hamarosan átlépve a nagyvilágban találja magát Dorka.  Mózes Dorka, aki a darab mozgató ereje volt, mint a gonosz, s irigy Mirígy, oszlopos tagja volt kis közösségünknek. Hatalmas ajándék volt, hogy még egyszer utoljára együtt dolgozhattunk, s reméljük, számára is szép emlékként marad meg a közös munka s játék. 

Mindent összevetve, bár szembesültünk nehézségekkel a felkészülés hetei folyamán, s még az előadás pillanatában is, hatalmas, s legfőképp pozitív élmény volt, csupán azt tudom remélni, a nézők számára is hasonló tapasztalat volt; hiszen kicsit ez is volt a célunk, valami szépet, maradandót, s lehetőleg nem elcsépeltet adni útravalóul a búcsúzó tizenkettedikeseknek, Vörösmarty örök érvényű gondolatait új keretbe helyezve. 

    Farkas Hanna-Gréta, X. B osztály
 

Nem gondoltam, hogy csupán 7 próba alatt ilyen tartalmas előadást lehet megvalósítani.

A próbák gördülékenyen mentek, hála Mezei Gabriellának és Jakab Tamásnak. Szerencsére pozitívan csalódtunk, abban a tekintetben, hogy vajon sikerül-e időben elkészülnünk, mert produktívak voltunk és mindenki komolyan vette a szerepét. Persze sokat kacagtunk is,  mert pár jelenet kimondottan szorakoztató volt számunkra. 
Kis előadásunk Csongor és Tünde szerelmét és egymásra találását mutatta be. Az ők szerelmük inkább mesebeli és romantikus. Eközben betekintést nyerünk Balga és Ilma szerelmi szálába is. Ők viszont inkább a komikus és földi szerelmet mutatják be. Mózes Dorka (a mi vegzősünk 🫶) alakításában, Mirígy megpróbálja elrontani a szerelmüket, próbalja akadályozni őket mindenben.  

Szerintem az előadás csodás lett. Sok pozitív visszajelzést kaptunk és építő kritikát is. Szép munkát végeztünk. Igazán hálás vagyok, hogy részt vehettem az előadásban.

Fábián Sára, IX. E osztály

Kedves előadásunk gördülékenyen összejött, mert kellő erőbedobással vágtunk bele. 

Persze a kellő jókedv sem maradt el ami a legjobb üzemanyagként hajtott minket a próbákon. Mindegyikünkben maradt néhány Vörösmarty szöveg, és reméljük ez a végzősökre is igaz. Az előadás számukra azt az érzést  keltheti, hogy az egyetlen igaz és biztos érték a szerelem, vagy legalábbis a szeretet. Én a tudós szerepébe bújtam, aki egyike a három vándornak, akik végül kisemmizve érnek vissza a kiindulópontra, mert boldogságuk forrása álságos és magánytól kongó. Az ők példájuk figyelmeztetéssel szól végzőseinknek, hogy legyenek szerények, megfontoltak és elővigyázatosak, hogy a legjobb döntéseiket hozhassák felnőttkorukban. S mint Balga és Ilma esetében is, a jókedv meg kedély se maradjon távol tőlük! 

Flórián Kristóf, XI. E osztály
 

Van az a háromnapos budapesti kiruccanás, amikor az ember nemcsak helyet vált, hanem nézőpontot is.

A komédiTÁsok számára ez a három nap ilyen volt. Busszal, létrákkal, paravánokkal, szövegekkel, jelmezekkel, félálomban ismételt monológokkal, és nagyon éber kérdésekkel érkeztünk meg Budapestre – és egy kicsit máshogy tértünk haza.

Első utunk rögtön a Nemzeti Színházba vezetett, az Ádámok és Évák Ünnepének első próbanapjára.

Páratlan élmény részese lenni annak a gépezetnek, amelynek minden fogaskereke - ügyelő, díszletes, hangosító, fénytechnikus, nézőtéri alkalmazott, ifjúsági felelős - teljesen átengedi magát a diákszínjátszóknak és a 14 csapat produkcióját egyenként végigkísérve, segítve szerez több száz fiatalnak páratlan élményt. Ezúttal is hatalmas köszönet érte! 

A SZÉK étteremben elköltött ebéd is programpontnak számít és lassan hagyománnyá válik, hogy egy nap felkeressük Szidiéket, hogy a pesti telet emésztgetve hazai ízeket kóstolhassunk. Ezután következett egy nem túl sikeres filmválasztás, a tavalyi két magyar sikerfilm után, ez igazi csalódás volt, de kárpótólva lettünk a következő két nap.

Második nap hivatalosak voltunk a csepeli Jedlik Ányos Gimnáziumba, ahol a Tamási Áronról szóló előadásunk, az Emberi szó nemcsak vendégjáték volt, hanem találkozás. Találkozás egy másik iskolával, egy másik közönséggel, és persze Tamásival, aki ilyenkor mindig kortársunkká válik egy kicsit. A színpadon kimondott szavak nem maradtak ott: visszhangoztak a nézőtéren, az öltözőben, a kiértékelőben. Hálás köszönet ezúttal is kis csapatunk örök patrónusának, A. Szabó Magdának, akiben ez a vendégelőadás ötlete megfogalmazódott és Bese Benő igazgató úrnak, aki szívélyesen meghívta és fogadta a komédiTÁsokat. Külön köszönjük az igazgató úr lelkes körbevezetését, hatalmas, gyönyörű és páratlan felszereltséggel rendelkező iskola a Jedlik Ányos Gimnázium, csak ámultunk és bámultunk.

Este pedig a Vígszínházban ifj. Vidnyánszky Attila Leonce és Léna adaptációja, a Letargia egy olyan előadás volt, amelyben az énkeresés nem elvont fogalom, hanem pulzáló állapot: ugyanúgy szólalt meg a színpadon, mint a nézőtéren ülő fiatalok fejében. A kérdés nem az volt, hogy „kik vagyunk”, hanem hogy mit kezdünk azzal, hogy nem tudjuk. Az energia végig jelen volt, a tempó, a zene, a szaladás folyamatos feszültséget teremtett, miközben a telefonidő sem volt tabu: a képernyők részei annak a világnak, amelyben a Z generáció él. A szünetben a határ színpad és nézőtér között egyszerűen eltűnt. A színészek nem levonultak, hanem maradtak — buliztak, együtt lélegeztek a közönséggel, a fiatalokkal. Ez nem gesztus, hanem állítás: ez az előadás nem róluk szól, hanem velük. A fiatal nézők nem kívülállók, hanem benne vannak az egészben, a ritmusban, a zajban, a kérdésekben, és a fenntartott tükörben.

Utazásunk valódi apropója a 2026-os Ádámok és Évák Ünnepe volt a Nemzeti Színházban, a Magyar Kultúra Napján. Az idei program középpontjában Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című műve állt: 14 csapat, 14 jelenetben gondolta újra a klasszikus szöveget, saját kérdésekkel, mai hangsúlyokkal. A nagyszínpadon markánsan különböző színházi nyelvek szólaltak meg, mégis közös forrásból táplálkozva.

Ünnep volt – de nem a megszokott értelemben. Inkább egy hatalmas, közös színházi lélegzetvétel.

A komédiTÁsok számára pedig ez az este csendes visszajelzés volt a közös munkára. A zsűri megjegyzése – amely a szövegmondás tisztaságát, pontosságát és természetességét emelte ki – megerősítette azt, amit a próbák során hangsúlyozni próbáltunk: hogy Vörösmarty nyelve akkor él igazán, ha érthetően, belülről és gondolatokat közölve szólal meg. A csapat szakmai irányítója és mentora Mezei Gabriella, a Tomcsa Sándor Színház színésze is méltán volt büszke a kis csapatunkra.

A Gála számokban így nézett ki: 234 diák, 23 felkészítő tanár, 14 jelenet, 134 perc játékidő.

A komédiTÁsok ebben a három napban nemcsak játszottak és néztek, hanem tanultak is – egymásról, színházról, és arról, hogy a kultúra nem vitrinben lakik, hanem emberek között történik. 

Hálás köszönet iskolánknak, a budapesti Tamási Áron Közhasznú Alapítványnak, Geréb Leventének, Geréb Lászlónak és Imre Lászlónak. 

Szűcs-Olcsváry Melinda, csapatvezető

2024. szeptemberében mutattuk be Tamási Áron gazdag életművét idéző közel 45 perces előadásunkat, az Emberi szó-t.

Az előadásban megszólalnak Tamási legismertebb műveinek részletei – Ábel a rengetegben, Tündöklő Jeromos, Vadrózsa ága, Énekes madár –, valamint levelei, vallomásai és korabeli visszaemlékezések, megidézve mindazt a humort és tiszta hitet, amely iskolánk névadójának művészetét minden nemzedék számára élővé teszi.

A bemutató óta változások történtek kis csapatunk összetételében, a két Tamásink azóta színi-, illetve informatika egyetemen van, Tamási édesanyja pedig táncművésznek tanul. Szeretettel öleljük őket! 

Az A. Szabó Magda által gondosan összeállított szövegkönyv viszont túl fontos üzeneteket hordoz ahhoz, hogy mi, a Tamási Áron Gimnázium színjátszócsapata ne játszuk többet ezt az előadást. Elhatároztuk tehát, hogy folyamatosan ébren tartjuk majd, és ahogy valaki kikerül a szereposztásból, mert kinőtte az iskolánk padjait, rögtön behelyettesítjük őket ifjabb komédiTÁsainkkal. 

Az idei komédiTÁsok őszi táborunkban el is kezdődtek az új Tamásijaink, Gáborjaink, Ábeleink, Magdóink és Mókáink szárnypróbálgatásai. 

December 2-án pedig már vendészerepelni vittük az Emberi szó-t Székelykeresztúrra, a Berde Mózes Unitárius Gimnáziumba. Köszönjük szépen az iskola nyitottságát és azt is, hogy kíváncsiak voltak az előadásunkra. Hálás köszönet Czire Alpár igazgatóhelyettesnek a szervezésért! 

Szűcs-Olcsváry Melinda csapatvezető

2025. szeptember 12-14 között a komédiTÁsok csapata másodjára szervezte meg az immáron hagyománnyá érett őszi bemelegítő tábort Farkaslakán, illetve Szencseden.

Az idei tábor fő célja az Emberi szó előadásunk felfrissítése volt.

Amint megérkeztünk a farkaslaki Kultúrotthonba egy alapos bemelegítés után következett a szöveg átolvasása, majd a szerepek újraosztása. Búcsút véve a ballagó 12-esektől, és üdvözölve a tavaly érkezetteket, teljesen felfrissítettük az előadást. A pénteki napot teljes egészében erre szántuk: kipróbáltuk az új szerepeinket, és láttunk másokat a miénkben, ami egyszerre volt különös, de mégis melengető érzés.
Este a Kotyogó vendégei voltunk, lehetőségünk volt használatba venni a wellness részleget, valamint bőségesen elláttak minket meleg kürtőskaláccsal és pizzával, ami, talán mondanom sem kell, az utolsó szeletig elfogyott.

Másnap újra a farkaslaki kultúrban kezdtünk, és kora délutánig sikerült pontra tennünk az előadás jeleneteit: előkerültek a jelmezek és kellékek. Mindenkinek izgalmas volt egyben látni a régi előadást új színeiben. A végzősökön érezhető volt a megnyugvás, hiszen meggyőződhettek arról, hogy jó kezekben hagyják a szerepeiket.
Délután visszatérve a szencsedi szállásra a fiúk tüzet raktak, és megsütötték nekünk az ebédet, közben pedig beszélgettünk. Végül, az egyenlő munkamegosztás jegyében a lányok elmosogattak.

A délután hátralevő részében sem tétlenkedtünk, ugyanis közösen elolvastuk az egyik legnagyobb magyar drámánkat, Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéjét. A közös olvasás meglepően jól sikerült, sokat nevettünk az érdekes szófordulatokon, és együtt értelmezve a drámát mindenkinek kitisztult a cselekmény. Sokkal jobb volt együtt, a szerepeket felosztva átrágni magunkat egy ilyen irodalmi művön, mint otthon egyedül.
A dráma elolvasása azért is volt nagyon fontos, mert a komédiTÁsok csapatát az idei évben is meghívták a Nemzeti Színházban megrendezésre kerülő Ádámok és Évák Ünnepére. Ezen az alkalmon minden csoport az előbb említett mű egy kisorsolt részletével fog színpadra lépni.

A tábort vasárnap kora délután zártuk egy közös kiértékelővel, amin most is elhangzott, hogy mennyire jó nekünk együtt lenni és alkotni. Az alkotással kapcsolatban pedig, most készül egy meglepetés projektünk, ahol majd nyomon lehet követni a munkásságunkat. 

Itt szeretném megköszönni Mezei Gabriella színésznőnek és Szűcs-Olcsváry Melinda tanárnőnek a gondoskodását, akiknek minden adandó probléma ellenére szívügyük a kis csoport szeretgetése. Nekik köszönhetjük, hogy a komédiTÁsok egy ilyen befogadó, önfeledt és vagány közösség. Mindig elcsodálkozom azon, hogy honnan van erre ennyi lelkesedésük, ötletük és energiájuk, de azt hiszem, ha az embernek valami igazán közel áll a szívéhez, akkor ezeket a dolgokat mind szeretettel és lelkiismerettel teszi.

Ugyankkor hálás köszönettel tartozunk a Farkaslaki Tamási Áron Művelődési Egyesület elnökasszonyának, Hadnagy Jolánnak az állandó gondoskodásáért, a farkaslaki Kultúrotthonnak, hogy másodjára is helyet adott a táborunk alkotói folyamatának, valamint a Kotyogó Étteremnek az önzetlen támogatásukért.

Lőrincz Boglárka, XI.A osztály

A program lehetőséget nyújtott arra, hogy elmélyülten foglalkozhassunk korunk egyik égető problémájával, megismerjük a horvát, szerb és portugál résztvevőket, valamint egy héten keresztül aktívan gyakoroljuk angoltudásunkat.

A hetet egy összerázó nappal kezdtük, ami tökéletes volt a jég megtörésére, és előkészített bennünket a soron következő workshopokra, amelyek minden kreativitásunkat és figyelmünket igénybe vették.

A program során mindenkinek elő kellett készíteni és le kellett vezetni egy workshopot, amelynek kivitelezése teljes mértékben a felelős kiscsoportra volt bízva. Számomra ez nehéz feladatnak bizonyult – ez volt az első alkalom, hogy ilyen kreatív foglalkozást vezettem, ráadásul nem is az anyanyelvemen. Mindezek ellenére rengeteg tapasztalattal gazdagodtam.

A program egyik legemlékezetesebb része a nemzetiségek estéje volt, amelynek keretében megismerhettük a horvát, szerb és madeirai kultúra egy-egy szeletét. Megkínáltuk egymást nemzeti finomságainkkal, néptáncot tanítottunk egymásnak, végül pedig a mi csapatunk egy kvízzel is készült, hogy a projekt résztvevői biztosan megjegyezzenek valamit Romániával kapcsolatban.

A hét végén mindannyian egy-egy személyre szabott Youthpass bizonyítvánnyal gazdagodtunk, amely az Európai Unió hivatalos irata, és tanúsítja, hogy mely kompetenciáink fejlődtek a program során.

A kísérőtanáraink Szűcs-Olcsváry Melinda, mint a komédiTÁsok vezetője, valamint Bekő  Melinda, aligazgató asszony voltak, akik a legnagyobb szeretettel gondoskodtak rólunk, és nem érezték tehernek a vakációjuk utolsó hetét diákjaikkal tölteni. A program fő koordinátora, Marko Užarević, az első pillanattól kezdve megnyert minket a kedvességével, megértő és elfogadó magatartásával, ami egy bizalmas és biztonság érzetet adó légkört teremtett a foglalkozások alatt.

Délutánjainkat szabadon tölthettük, és a szabadidőben megtapasztalhattuk a horvát résztvevők vendégszeretetét. Az ott megismert Dani és Matej a legnagyobb örömmel és odaadással vezettek minket körbe a Korana folyó környékén, megmutatták a legjobb pékséget, fagyizót, és időt, energiát nem sajnálva csatlakoztak hozzánk egy esti röplabdázásra. Végtelen kedvességgel és türelemmel bántak velünk, amit reméljük, egyszer viszonozhatunk.

Igyekeztünk a szabadprogramot is aktívan és tartalmasan tölteni, így ellátogattunk Krk szigetére, ahol megmártózhattunk az Adriai tengerben, színes köveket gyűjthettünk, és felfedezhettük a csodás óvárost. Egy másik délutánon Zágrábba látogattunk, amelyet szintén szabadon bejárhattunk. A Plitvicei-tavak is szerepeltek a programunkban; a nemzeti parkban tett kirándulás mindannyiunk számára felért egy terápiával, hiszen a gyönyörű, türkiz víz és a csodálatos vízesések teljesen elvarázsoltak bennünket.

Zárásképpen, az utolsó ott töltött esténken ellátogattunk Károlyváros egyik nagyszabású szabadtéri őszi rendezvényére.

Személy szerint nagyon hálás vagyok, hogy részese lehettem ennek a projektnek, és meleg szívvel ajánlom mindenkinek, hogy ha lehetősége van, éljen az alkalommal, és vegyen részt az Erasmus+ program által nyújtott képzéseken. Nemcsak tudását és nyelvi készségeit fejlesztheti, hanem részese lehet egy befogadó közösségnek is, és megtapasztalhatja, mennyire különbözőek lehetünk – mégis milyen jól tudunk együtt dolgozni.

Lőrincz Boglárka, XI.A osztály

Eddigi leggyorsabb próbafolyamatán van túl iskolánk színjátszócsapata, a komédiTÁsok.

Január 22-én még a budapesti Nemzeti Színház takarásában vártuk, hogy színpadra léphessünk a Saul megtérése jelenetünkkel, szűk 24 óra múlva pedig már a Gimi osztálytermében állítottuk össze a nagykorúsításra megálmodott Légy jó! előadásunkat.

Nagy dologra vállalkoztunk. Három hét alatt színpadra állni valami olyannal, amit nagyon szeretnénk, hogy jól sikerüljön, kibővült csapattal, a csapat számára új vagy szinte új alkotókkal.

A hét kilencedikes komédiTÁsnak igazán mély víz volt ez, az összeszokós, együtt játszós időszak kimaradt, egyből jött a színpad. Derekasan helytálltak, csodás alakításokkal szerves tagjaivá váltak a csapatnak.

A csapattal ezúttal Jakab Tamás színész és Ruszuly Ervin koreográfus foglalkoztak. Igazán friss és lendületes előadás született, nagyon hálásak vagyunk érte. Fogunk mi még együtt dolgozni szerintem. 

Abban is más volt ez az előadás, hogy három lelkes komédiTÁsunknak ez volt az utolsó munkafolyamata velünk. Hadnagy Hunor, Molnár Ágnes Rózsa és Szűcs-Olcsváry Zámor, nagyon hálásak vagyunk azért, hogy három, illetve négy évet velünk játszottatok. Legyetek továbbra is boldog komédiTÁsok és ne feledjétek: az élet szép! 

Szűcs-Olcsváry Melinda csapatvezető

Légy jó mindhalálig! Légy gyermek! Légy tagja egy közösségnek! Légy részese egy alkotásnak!

Megújult erővel és társasággal csöppentünk bele a Maturandusz próbaidőszakába, ami számomra teljesen új alkotási stílust mutatott meg. Az előző komédiTÁsok előadásokhoz képest ez sokkal mozgékonyabb, színesebb, szabadabb és spontánabb volt.

Szerettem, hogy a színpadon is magamat adhatom, nem kell görcsösen részletekhez ragaszkodni, szabadjára engedhettük a fantáziánkat egyes részletek kidolgozásánál.

Azért is volt különleges ez a próbaidőszak, hiszen ez volt az első közös alkotásunk az idén csatlakozókkal. Jó volt ismerkedni, mosolyogni, és a próbák erejéig gyermekként együtt játszani.

Ugyanakkor ez volt az utolsó közös előadásunk a komédiTÁsok végzőseivel, Gicussal, Zámorral és Hunival, akik nagyon fognak hiányozni a csapatból. 

Lőrincz Boglárka, X.A osztály

Hálás köszönet gyönyörű pillanataink kimerevítéséért és rögzítéséért Dávid Attilának, Dunkler Krisztiánnak, Pál Árpádnak és Sükösd Györgynek.

Szívből köszönjük, András Gellértnek és csapatának, valamint Tóásó Istvánnak, hogy előadásunk megszólalt és láthatóvá vált!

Minden elismerésünk László Szilárd és Dobai-Pataky Csaba XI.A osztályos tanulók pontos munkájáért, hogy minden hangbejátszásunk ott és akkor szólalt meg, amikor kellett!

Köszönjük szépen a Tomcsa Sándor Színház technikusainak segítségét!

KomédiTÁsként minden csütörtökön azt érzem a próbák után, hogy jó egy közösséghez tartozni, jó együtt alkotni és jó egy folyamat részesének lenni.

Szerencsésnek mondhatjuk magunkat azért, hogy csapatunk immáron harmadjára kapott meghívást az idén 10. alkalommal megszervezett Ádámok és Évák Ünnepe  elnevezésű ifjúsági programra, mely keretében január 22-én, a magyar kultúra napján, középiskolai színjátszó csoportok vittek színpadra bibliai jeleneteket a budapesti Nemzeti Színház nagyszínpadán.

Így történt, hogy kis csapatunk ismét felkerekedett, és január 19. és 23. között Budapestre látogatott. Az ott töltött időt végig átjárta az általunk megfogalmazott „De jó nekünk együtt!” érzése.

A számunkra kisorsolt jelenet Saul megtérése, Pál fordulása volt, amit egy kreatív filmforgatás keretein belül bontakoztattunk ki. A jelenet alapjául a Szentírást vettük, a szövegkönyvünket Fekete Virág (XI.A) és Flórián Kristóf (X.E) írták, és a kivitelezést Mezei Gabriella színésznő, illetve Szűcs-Olcsváry Melinda tanárnő egyengették. Innen is hatalmas köszönet mindenki fáradságáért és türelméért.

Budapesten már kevés idő jutott a próbákra, de egyetlen percünket sem töltöttük tétlenkedéssel. Első esténket a Nemzeti Színházban töltöttük, és megnéztük a Salome című előadást. Másnap New York, Verona és Róma utcáit róhattuk, mivel volt szerencsénk ellátogatni az etyeki Korda Filmparka, betekintést nyerve a filmipar kulisszatitkaiba. A délutáni program még magába foglalta az Országház meglátogatását. Az itt töltött fejtágítást egy kikapcsoló mozi-est követte, ugyanis megnéztük a Futni mentem című zseniális magyar filmet. 

Az előadás napja nem telt izgalmak és meglepetések nélkül, ám kis csapatunk bírta a gyűrődést, és este utolsó fellépőkként, amilyen izgalommal, olyan vidám szívvel álltunk a közönség elé óriási sikert aratva. 

Jelentem, a küldetés sikerült. Nemcsak iskolánkat és városunkat képviseltük a magyar kultúra napján Budapesten, hanem egyedüli határon túli csapatként léphettünk fel e  rangos diákszínjátszó gálán. És mindezt együtt boldog komédiTÁsként. 

Lőrincz Boglárka, X. A osztály

Nem gyakori az utazás, főleg nem tanítási idő közben.

Éppen ezért vagyok hálás, hogy lehetőségem adódott elszakadni a mindannapi bajoktól és kötelességektől egy színdarab bemutatásáért cserébe. Nem beszélve a mindenféle szórakozásról és szabad programokról melyekre lehetőségünk adódott. Sok köszönet és ölelés a szervezőknek!

Tengernyi kacagás és élmény jellemezte a mi kis kiruccanásunkat.

Flórián Kristóf, X.E osztály

Talán az élménydús lenne a legjobb szó, amit a kirándulásra mondhatnék. Telis tele kalandokkal értem haza, hisz sikerült a kirándulást “kimaxoljuk”. A filmparktól az Országházig minden is szuper volt, nem beszélve arról, hogy a Nemzeti Színház színpadán játszhattunk. Hálás vagyok, hogy egy ilyen kacagással, vidámsággal és szeretettel teli kirándulásban volt részem.

Géczi Zsuzsanna XI. A osztály

X. Ádámok és Évák: Bibliai történetek

A budapesti  Nemzeti Színház jóvoltából a komediTÁsok kis csapata a XII. A osztállyal karöltve lehetőséget kapott arra, hogy pár napot Budapesten tölthessen a két ünnep között.

Nagy jókedvvel és lelkesedéssel indultunk útnak december 27-e hajnalán, és őszintén állíthatom, hogy egy pillanatot sem pazaroltunk a közösen töltött időből. 

Első utunk, színis csapathoz illően, a Vígszínházba vezetett, ahol az Ármány és szerelem című előadást néztük meg. 

Szombaton sem tétlenkedtünk sokáig, a délelőtt folyamán meglátogattuk a csodás Munkácsy kiállítást, melynek a Szépművéseti Múzeum adott otthont. Ezt követte látogatásunk központi programja, meghívást kaptunk ugyanis a Nemzeti Színházba, ahol a Mennyei szép rózsa című Mária misztériumjátokon vehettünk részt. Hidegrázós volt látni a szent anya, és a halál szimbólumait. Számomra az előadás tökéletesen átadta Mária gyengédségét és mérhetetlen fájdalmát. Az est folyamán bekukkantottunk a Vörösmarty téri és a Bazilika előtti karácsonyi vásárokba, és engedtük hogy egy kicsit átjárjon bennünket a fények és a finom illatok melegsége. Leges-legvégül pedig mozgalmas napunk levezetéseként beültünk a mozivászon elé és megnéztük a Hogyan tudnék élni nélküled című magyar filmet, ami egyszerűségével és eredeti magyarságával teljes mértékben elnyerte mindünk tetszését. 

Azt hiszem sikerült érinteni minden programot, de azt az érzést, amikor Pesten az éjszaka közepén a megálló busz sofőrjéről kiderül, hogy udvarhelyi, vagy amikor összekarolva és szétfagyva Demjén számokat énekelünk az éjszakában, sajnos emberi, múlékony szavakkal nem tudom átadni. 

December 29-én amennyire álmosan és fáradtan, annyira sok élménnyel és emlékkel tért haza a csapat. Hála van a szívünkben azért, hogy egy ilyen programsorozaton vehettünk részt, és őszinte köszönet mindazoknak, akik ennek a szervezésén és megvalósításán önzetlenül fáradoztak.

Szeretem nagyon ezeket az összefoglalókat, mert így leírva talán még jobban látszik, hogy mennyi mindenünk van, amiért hálásak lehetünk. Köszönet a lehetőségért, a szervezésért és a társaságért. Mindig jó nekünk együtt. ❤️

Lőrincz Boglárka, X. A osztály