Eddigi leggyorsabb próbafolyamatán van túl iskolánk színjátszócsapata, a komédiTÁsok.

Január 22-én még a budapesti Nemzeti Színház takarásában vártuk, hogy színpadra léphessünk a Saul megtérése jelenetünkkel, szűk 24 óra múlva pedig már a Gimi osztálytermében állítottuk össze a nagykorúsításra megálmodott Légy jó! előadásunkat.

Nagy dologra vállalkoztunk. Három hét alatt színpadra állni valami olyannal, amit nagyon szeretnénk, hogy jól sikerüljön, kibővült csapattal, a csapat számára új vagy szinte új alkotókkal.

A hét kilencedikes komédiTÁsnak igazán mély víz volt ez, az összeszokós, együtt játszós időszak kimaradt, egyből jött a színpad. Derekasan helytálltak, csodás alakításokkal szerves tagjaivá váltak a csapatnak.

A csapattal ezúttal Jakab Tamás színész és Ruszuly Ervin koreográfus foglalkoztak. Igazán friss és lendületes előadás született, nagyon hálásak vagyunk érte. Fogunk mi még együtt dolgozni szerintem. 

Abban is más volt ez az előadás, hogy három lelkes komédiTÁsunknak ez volt az utolsó munkafolyamata velünk. Hadnagy Hunor, Molnár Ágnes Rózsa és Szűcs-Olcsváry Zámor, nagyon hálásak vagyunk azért, hogy három, illetve négy évet velünk játszottatok. Legyetek továbbra is boldog komédiTÁsok és ne feledjétek: az élet szép! 

Szűcs-Olcsváry Melinda csapatvezető

Légy jó mindhalálig! Légy gyermek! Légy tagja egy közösségnek! Légy részese egy alkotásnak!

Megújult erővel és társasággal csöppentünk bele a Maturandusz próbaidőszakába, ami számomra teljesen új alkotási stílust mutatott meg. Az előző komédiTÁsok előadásokhoz képest ez sokkal mozgékonyabb, színesebb, szabadabb és spontánabb volt.

Szerettem, hogy a színpadon is magamat adhatom, nem kell görcsösen részletekhez ragaszkodni, szabadjára engedhettük a fantáziánkat egyes részletek kidolgozásánál.

Azért is volt különleges ez a próbaidőszak, hiszen ez volt az első közös alkotásunk az idén csatlakozókkal. Jó volt ismerkedni, mosolyogni, és a próbák erejéig gyermekként együtt játszani.

Ugyanakkor ez volt az utolsó közös előadásunk a komédiTÁsok végzőseivel, Gicussal, Zámorral és Hunival, akik nagyon fognak hiányozni a csapatból. 

Lőrincz Boglárka, X.A osztály

Hálás köszönet gyönyörű pillanataink kimerevítéséért és rögzítéséért Dávid Attilának, Dunkler Krisztiánnak, Pál Árpádnak és Sükösd Györgynek.

Szívből köszönjük, András Gellértnek és csapatának, valamint Tóásó Istvánnak, hogy előadásunk megszólalt és láthatóvá vált!

Minden elismerésünk László Szilárd és Dobai-Pataky Csaba XI.A osztályos tanulók pontos munkájáért, hogy minden hangbejátszásunk ott és akkor szólalt meg, amikor kellett!

Köszönjük szépen a Tomcsa Sándor Színház technikusainak segítségét!

KomédiTÁsként minden csütörtökön azt érzem a próbák után, hogy jó egy közösséghez tartozni, jó együtt alkotni és jó egy folyamat részesének lenni.

Szerencsésnek mondhatjuk magunkat azért, hogy csapatunk immáron harmadjára kapott meghívást az idén 10. alkalommal megszervezett Ádámok és Évák Ünnepe  elnevezésű ifjúsági programra, mely keretében január 22-én, a magyar kultúra napján, középiskolai színjátszó csoportok vittek színpadra bibliai jeleneteket a budapesti Nemzeti Színház nagyszínpadán.

Így történt, hogy kis csapatunk ismét felkerekedett, és január 19. és 23. között Budapestre látogatott. Az ott töltött időt végig átjárta az általunk megfogalmazott „De jó nekünk együtt!” érzése.

A számunkra kisorsolt jelenet Saul megtérése, Pál fordulása volt, amit egy kreatív filmforgatás keretein belül bontakoztattunk ki. A jelenet alapjául a Szentírást vettük, a szövegkönyvünket Fekete Virág (XI.A) és Flórián Kristóf (X.E) írták, és a kivitelezést Mezei Gabriella színésznő, illetve Szűcs-Olcsváry Melinda tanárnő egyengették. Innen is hatalmas köszönet mindenki fáradságáért és türelméért.

Budapesten már kevés idő jutott a próbákra, de egyetlen percünket sem töltöttük tétlenkedéssel. Első esténket a Nemzeti Színházban töltöttük, és megnéztük a Salome című előadást. Másnap New York, Verona és Róma utcáit róhattuk, mivel volt szerencsénk ellátogatni az etyeki Korda Filmparka, betekintést nyerve a filmipar kulisszatitkaiba. A délutáni program még magába foglalta az Országház meglátogatását. Az itt töltött fejtágítást egy kikapcsoló mozi-est követte, ugyanis megnéztük a Futni mentem című zseniális magyar filmet. 

Az előadás napja nem telt izgalmak és meglepetések nélkül, ám kis csapatunk bírta a gyűrődést, és este utolsó fellépőkként, amilyen izgalommal, olyan vidám szívvel álltunk a közönség elé óriási sikert aratva. 

Jelentem, a küldetés sikerült. Nemcsak iskolánkat és városunkat képviseltük a magyar kultúra napján Budapesten, hanem egyedüli határon túli csapatként léphettünk fel e  rangos diákszínjátszó gálán. És mindezt együtt boldog komédiTÁsként. 

Lőrincz Boglárka, X. A osztály

Nem gyakori az utazás, főleg nem tanítási idő közben.

Éppen ezért vagyok hálás, hogy lehetőségem adódott elszakadni a mindannapi bajoktól és kötelességektől egy színdarab bemutatásáért cserébe. Nem beszélve a mindenféle szórakozásról és szabad programokról melyekre lehetőségünk adódott. Sok köszönet és ölelés a szervezőknek!

Tengernyi kacagás és élmény jellemezte a mi kis kiruccanásunkat.

Flórián Kristóf, X.E osztály

Talán az élménydús lenne a legjobb szó, amit a kirándulásra mondhatnék. Telis tele kalandokkal értem haza, hisz sikerült a kirándulást “kimaxoljuk”. A filmparktól az Országházig minden is szuper volt, nem beszélve arról, hogy a Nemzeti Színház színpadán játszhattunk. Hálás vagyok, hogy egy ilyen kacagással, vidámsággal és szeretettel teli kirándulásban volt részem.

Géczi Zsuzsanna XI. A osztály

X. Ádámok és Évák: Bibliai történetek

A budapesti  Nemzeti Színház jóvoltából a komediTÁsok kis csapata a XII. A osztállyal karöltve lehetőséget kapott arra, hogy pár napot Budapesten tölthessen a két ünnep között.

Nagy jókedvvel és lelkesedéssel indultunk útnak december 27-e hajnalán, és őszintén állíthatom, hogy egy pillanatot sem pazaroltunk a közösen töltött időből. 

Első utunk, színis csapathoz illően, a Vígszínházba vezetett, ahol az Ármány és szerelem című előadást néztük meg. 

Szombaton sem tétlenkedtünk sokáig, a délelőtt folyamán meglátogattuk a csodás Munkácsy kiállítást, melynek a Szépművéseti Múzeum adott otthont. Ezt követte látogatásunk központi programja, meghívást kaptunk ugyanis a Nemzeti Színházba, ahol a Mennyei szép rózsa című Mária misztériumjátokon vehettünk részt. Hidegrázós volt látni a szent anya, és a halál szimbólumait. Számomra az előadás tökéletesen átadta Mária gyengédségét és mérhetetlen fájdalmát. Az est folyamán bekukkantottunk a Vörösmarty téri és a Bazilika előtti karácsonyi vásárokba, és engedtük hogy egy kicsit átjárjon bennünket a fények és a finom illatok melegsége. Leges-legvégül pedig mozgalmas napunk levezetéseként beültünk a mozivászon elé és megnéztük a Hogyan tudnék élni nélküled című magyar filmet, ami egyszerűségével és eredeti magyarságával teljes mértékben elnyerte mindünk tetszését. 

Azt hiszem sikerült érinteni minden programot, de azt az érzést, amikor Pesten az éjszaka közepén a megálló busz sofőrjéről kiderül, hogy udvarhelyi, vagy amikor összekarolva és szétfagyva Demjén számokat énekelünk az éjszakában, sajnos emberi, múlékony szavakkal nem tudom átadni. 

December 29-én amennyire álmosan és fáradtan, annyira sok élménnyel és emlékkel tért haza a csapat. Hála van a szívünkben azért, hogy egy ilyen programsorozaton vehettünk részt, és őszinte köszönet mindazoknak, akik ennek a szervezésén és megvalósításán önzetlenül fáradoztak.

Szeretem nagyon ezeket az összefoglalókat, mert így leírva talán még jobban látszik, hogy mennyi mindenünk van, amiért hálásak lehetünk. Köszönet a lehetőségért, a szervezésért és a társaságért. Mindig jó nekünk együtt. ❤️

Lőrincz Boglárka, X. A osztály

November 7-e egy soron kívüli Tamási-nap-ként íródhat be a Tamási Áron Gimnázium élménykönyvébe.

Október elején megszületett ugyanis az az igény, hogy a szeptember 20-án, Farkaslakán bemutatott Emberi szó című komédiTÁsok előadás valamikor a gimi összes diákjához is eljuthasson.

Szívesen tett eleget a csapat a felkérésnek és végül sikerült megtalálni azt a napot, amikor ez az A. Szabó Magda által fantasztikusan szerkesztett szöveg igazi Tamási Áron infúzióként szolgálhatott minden gimisnek. 11 órától a XI. és XII. évfolyamok, majd 13 órától a IX. és X. osztályok voltak az előadás értő közönsége.

A Tamási Áron tollából származó, illetve Tamásival kapcsolatosan írt szövegek olyan sorrendben vannak egybefűzve, hogy abból tulajdonképpen kikerekedik egy teljesTamási életmű. 

Előadásainknak, akárcsak a próbáinknak az Udvarhelyi Fiatal Fórum adott/ad otthont, mérhetetlenül hálásak vagyunk nekik érte.

Felemelő érzés volt két teltházas előadást játszani osztálytársainknak, tanárainknak, a Giminek. 

Szűcs-Olcsváry Melinda csapatvezető

Ezek a mai fiatalok egy borús márciusi napon nem hazafelé vették az irányt egy hosszú iskolai nap után, hanem felszálltak a farkaslaki járatra és kibuszoztak Tamási szülőházához.

Hogy miért? Hogy közelebb kerüljenek Tamásihoz.

Ezek a mai fiatalok csütörtökönként nem az otthon kényelmét választották iskola után, hanem összegyűltek Tamási szövegekkel a kezükben és előadást próbáltak.

Hogy miért? Hogy közelebb kerüljenek Tamásihoz.

Ezek a mai fiatalok a nyári szünetben nem csak TikTok videókat görgettek, hanem Tamási szövegeket tanultak.

Hogy miért? Hogy közelebb kerüljenek Tamásihoz.

Ezek a mai fiatalok az iskola első hétvégéjén nem az első hét fáradalmait pihenték otthon, hanem felcsomagoltak és három napos táborba mentek.

Hogy miért? Hogy közelebb kerüljenek Tamásihoz.

Ezek a mai fiatalok szeptember 20-án egy diákszínjátszókat meghazudtoló előadást mutattak be Farkaslakán Tamásiról.  

Hogy miért? Hogy közelebb kerüljenek és közelebb vigyék a telt házas közönségüket is Tamásihoz. 

Szűcs-Olcsváry Melinda csapatvezető

Számomra eddig ez a darab elkészítése tanított a legtöbbet Tamási Áron életútjáról.

Azok az élmények amelyeket magammal hozhattam az előadásról igazi életerőt adó értékek. Az összes szövegrésznek volt egy belső mondanivalója, amely segített jobb rálátást kapni székelységünk mivoltjáról. Csodálatos belegondolnom, hogy én is szerepet játszhattam Tamási örökségének átadásában csoporttársaimmal együtt. A többhetes próbák élményekkel teli délutánokat szereztek nekem, és minden egyes elköszönésünket széles mosolyom kísérte.

Köszönöm a szervezőknek és tanárainknak ezt a felejthetetlen élményt.

Flórián Kristóf, X. E osztály

2024. szeptember 20-án a sok próbálással töltött délután, szövegtanulásnak szentelt idő és energia meghozta gyümölcsét, a komédiTÁsok csapatával színpadra vittük az Emberi szót.

Szeretettel gondolok arra a sok gondoskodásra, törődésre és támogatásra, amit a farkaslakiaktól kaptunk. Köszönet a kedvességért és a rengeteg finomságért! Itt különösen ki kell emelnem Hadnagy Jolánt, aki minden kívánságunkat leste, és mindig gondja volt arra, hogy ne hagyjuk el Farkaslakát üres hassal. 

A munkafolyamatra pedig egyszerűen nincsenek szavak. A csapatunk mögött álló Gabó és Melinda munkáját szavakkal nem lehet meghálálni, ugyanis ők magukra vállalták azt, hogy 16 fiatallal karöltve közös alkotásba kezdenek. Innen is óriási köszönet azért, hogy minden mozdulatot és rezdülést precízen átgondoltak és elterveztek, segítettek értelmezni a sokszor számunkra távoli és idegen sorokat. Idővel pedig ez a lelkesedés, jókedv és tenni akarás bennünk is fészket rakott, általuk mi is átitatódtunk Tamásival, megszerettük a szövegeket, és magát az előadást. 

Számomra fantasztikus érzés volt ennyi befektetett energia után a színpadon állni, hiszen az előadás sokszoros ünnep volt a szívemben. Jó érzéssel töltött el, hogy a darabban minden a helyére került, büszke voltam arra, hogy iskolánk névadója ennyire gazdag szellemi örökséget bízott ránk, és túlcsordult bennem az öröm attól, hogy ezt a kincset átadhattuk másoknak is.

Lőrincz Boglárka, X. A osztály

Hálás köszönet a fotókért Dávid Attilának és Sükösd Györgynek. 

Van az a három nap, amikor kiszakadhatunk a térből és az alkotás öröme lelassíthatja az időt.

Csodás három napon van túl iskolánk színjátszócsapata, a komédiTÁsok.

2024. szeptember 13. és 15. között Farkaslakán és Szencsedben megtartottuk első táborunkat. Táborunk fő indítéka az egymással töltött értékes időn túl, a szeptember 20-án bemutatásra kerülő előadásunk véglegesítése volt.

Szinte napra pontosan ezelőtt egy évvel A. Szabó Magda, a budapesti Tamási Áron Közhasznú Alapítvány elnökasszonya ránk bízott egy kincset, egy szöveget, Tamási Áron tollából származó, illetve róla írt szövegek füzérét. 

Még aznap Vidnyánszky Attila, a budapesti Nemzeti Színház főigazgatója nagylelkű felajánlást tett a csapat felé, amikor a Tamási Áron-díjjal járó pénzösszeget a komédiTÁsok-nak ajánlotta fel, és felkért minket arra, hogy őrzői legyünk a fénynek.

Hatalmas volt a felelősség és a feladat, de annál nagyobb az akarat és az elszántság, hogy megszólaltassuk a szöveget a magunk komédiTÁsos módján.

Elkészültünk, tele a szívünk, mi nagyon szeretjük. 

Hálás köszönettel tartozunk Hadnagy Jolánnak, a farkaslaki Tamási Áron Művelődési Egyesület elnökasszonyának, hogy a tenyerén hordozza a csapatunkat. 

Isten fizesse a jószándékát minden kedves támogatónknak! 

Szűcs-Olcsváry Melinda csapatvezető  
 

A komédiTÁsok csapatával már volt szerencsénk meglátogatni Farkaslakát, mint iskolánk névadójának, Tamási Áronnak bölcsőjét, szülőfaluját. Az elmúlt hétvégén újra befogadott minket a már ismerős vidék, és élvezhettük a farkaslakiak vendégszeretetét. Ezúttal ottlétünk azt a célt szolgálta, hogy azt amit mi, mint gimis diákok örököltünk Tamásitól, egy színdarab keretében továbbadjuk másoknak is. 

A próbák kezdetén a csapatunk még nem látta át az egész darabot, rengeteg volt bennünk a hogyan és a miért.
Rögös volt az út, ami a célunk végére vitt, hiszen Tamási egyedi stílusát, pimaszságát és hazaszeretetét megfogni, megérteni, és átadni, nem könnyű feladat.

Ám sok gyakorlás, tanulás, hibázás és újrakezdés árán megszületett előadásunk.

Ezzel együtt más is kinyílt előttünk, hiszen ha csupán röpke pillanatokra is, de érezhettük, hogy a szeretett író, aki annyi értékes művet ránk hagyott, újra megelevenedik az Emberi szóban, és még mindig van mit átadnia a világnak. 

Hálás vagyok azért hogy ennek az alkotási folyamatnak a részese lehettem, azért az értékért, amit Tamási Áron hátrahagyott, és bízom abban, hogy itt Erdély szívében még sokáig visszanyúlhatunk a munkáihoz.

A szállásunk Szencseden volt, egy nagyon kellemes rönkházban, ahol kényelmesen elfértünk. Az együtt töltött minőségi időt a vidám társaság mellett az internet hiánya is biztosította, ugyanis a telefonjainktól elszakadva, valóban élvezhettük egymás társaságát az éjszakába nyúló vacsorák,  kandalló előtti beszélgetések és kártya-partik közben.

Gabó és Melinda, a csoport vezetői mindent megtettek azért, hogy jól érezzük magunkat, és az alkalmat megragadva elkészítettük a közös komédiTÁskánkat, ami egy, a nevünket viselő egyedien batikolt vászontáska.

Úgy érzem, hogy ez az alakalom összekovácsolt minket, és egy még klasszabb csapatként érkeztünk haza.

Lőrincz Boglárka, X. A osztály 

Tamásis diákként Tamási szövegeket hallgatni, olvasni, Tamásiról szóló anekdotákat ismerni, és úgy egyáltalán Tamásiról egy picit mélyrehatóbban tudni, érezni, szinte kötelező.

A Tamási Áron Gimnázium színjátszócsapatának, a komédiTÁsok-nak pedig egyenesen belső motiváció.

A csapat következő nagyobb projektje Tamási köré szerveződik, megszületett hát az ötlet, hogy melegedjünk egy kicsit a forrásnál, hogy lopjunk egy kis fényt a bölcső közelében. Farkaslakára látogattunk hát.

Programunk fedőneve „Kísérjük haza Hunit”. Hadnagy Huni, a komédiTÁsok oszlopos tagja Farkaslakán él, és március 14-e abban különbözött az összes többi ingázós napjától, hogy ez esetben az egész csapat felszállt a buszra iskola után és hazakísérte őt. 

Öröm és hála kísér minden olyan ötletet, amely a megszületésétől kezdve lelkes támogatásban részesül. Biztos voltam benne, hogy Hadnagy Jolán, a farkaslaki Tamási Áron Művelődési Egyesület vezetője az, aki az én komédiTÁsaimat közelebb tudja varázsolni Tamásihoz. Sokkal többet kaptunk, mint reméltem. Köszönet mindenért!

Szűcs-Olcsváry Melinda csapatvezető

Nagy örömmel indultunk el március 14-én, csütörtök délután iskolánk névadójának szülőfalujába a KomédiTÁsok csapatával. A borús, esős idő a legkevésbé sem tükrözte hangulatunkat, ugyanis széles mosollyal buszoztunk egészen Farkaslakáig.

Ott, Hadnagy Jolán fogadott minket egy kosár mennyei farkaslaki kürtőskaláccsal. Együtt elsétáltunk Tamási szülőházáig, ahol nagy lelkesedéssel mesélt nekünk a ház gondozója, Sipos Kinga. Meglepő történetekkel ámított el minket, sok újat tudtunk meg Tamási életéről, szeretteiről. Egy csoportkép után útba vettük az Ágnes-portát (Tamási Ágnes az író húga volt), ahol Hadnagy Jolán osztotta meg velünk a gondolatait a kultúra megőrzéséről, továbbá hallhattunk a saját tapasztalatairól, beszélgetéseiről a legnagyobb székely író testvéreivel, egykori feleségével. 

Rövid kirándulásunk végéhez érve még megnéztük Tamási templom mögötti sírját.

Köszönetet szeretnék mondani minden felnőttnek, aki lehetővé tette ezt a rendhagyó színi alkalmat!

Székely Ágnes, IX. B osztály

Az elmúlt héten a színjátszó csoporttal meglátogattuk iskolánk névadójának, Tamási Áronnak a szülőfaluját. A látogatásunk célja az volt, hogy minél jobban megismerjük Tamásit, ízlelgessük az írásait, körbejárjuk azt a helyet, amely a legnagyobb hatással volt az életére, munkásságára.

Mindez első kézből nyert bemutatást, olyan személyek által, akik valóban a szívükön viselik, hogy ezt az irodalmi örökséget továbbadják a jövő nemzedékének, lelkes fiataloknak. Tárt karokkal, és nagy-nagy szeretettel fogadtak. Jó érzés volt, hogy örvendenek az érdeklődésünknek, szívesen látnak, és a legőszintébb átéléssel mesélnek Erdély egyik, ha nem a legnagyobb írójáról. Vendégszeretetük azt üzente, hogy

egy Tamásis diáknak szabad, és talán kell is, otthon éreznie magát a Nyikó mentén, Farkaslakán.

Mert ugye “Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.”

Lőrincz Boglárka, IX. A osztály

Tudtad, hogy Tamásinak négy felesége volt?

Tudtad, hogy a negyedik ma is él Magyarországon?

Tudtad, hogy a gimnázium el akarta tanácsolni bukdácsoló teljesítménye miatt?

Programunk „Kísérjük haza Hunit”. Az ilyen programok miatt szeretem az iskolánkat. Színi csoportunk kalandos útja során nemcsak a farkaslaki buszjáratot próbálhattuk ki, hanem Farkaslaka legjobb kürtőskalácsát és pizzáját is megkóstolhattuk.
Meglátogattuk Tamási Áron szülőházát, az Ágnes portát és kultúrcsűrt, végül pedig a sírját.
Amennyire eddig nem keltette fel a figyelmemet Tamási élete, most annál inkább.

Hazaszeretete, Istenbe vetett hite igen motiváló, akárcsak az életének nagy fordulata, az ellőtt ujj.

Az, hogy egy pici házból mire lehet vinni, hogy mekkora ereje lehet a szavaknak és mekkora szerepe az embernek, inspiráló lehet mindannyiunk számára.

Betekintést nyerve az életébe arra jutottam, hogy Tamási egy vagány ember volt. Ajánlom mindenkinek.

Tóth Jácinta, X. C osztály

Tavaly ősz vége felé kezdtünk el dolgozni a Maturanduszra szánt előadásunkkal. Több alkalmat is rászántunk, hogy együtt kitaláljuk a témát. A végén A Dzsungel könyvére esett a választás. Akkor még kételkedtem ebben az ötletben, de ahogy teltek-múltak a hetek egyre jobban tetszett. Mivel IX-es vagyok kezdetben sok minden új volt. A hely, a tanárok és a többi színis társam is, de időközben megismertem őket, s most már sok vicces emlékem van velük.
Munkánkat a vakációk és sajnos a december 18-i tragédia is lassította, így aztán az új évre sok tennivalónk maradt. Januárban nekiugrottunk, s csináltuk tovább, most már új helyen, a színház próbatermében.

Szerintem ekkor kezdett kiteljesedni ez az előadás, sok jelenet ekkor lett igazán jó, sőt, új jelenetek is születtek. Lassan eljött az utolsó két hét. És innen jött az igazi gőzerő, ebben az időszakban szinte naponta próbáltunk. Egy kicsit fárasztó, de nagyon vagány volt ez a munkafolyamat. S végre eljött a nagy nap, péntek, január 26. Én megmondom az őszintét, hogy izgultam előadás előtt, de mikor kiléptem a színpadra akkor egy kicsi megnyugvást kapott a lelkem. Erőst jó volt a színpadon lenni. Nagyon jó érzés volt, amikor megtapsoltak az emberek.

Nagyon jók voltak a próbák, a felkészülés, s aztán az előadás is nagyon jó lett.

Köszönök szépen mindent Mezei Gabriella és Szűcs-Olcsváry Melinda tanárnőknek, a színis társaimnak, a szüleimnek, a barátnőmnek és a barátaimnak, akik támogattak!

Egy igazi jó élmény volt! Még egyszer köszönök szépen mindent! Isten fizesse!

Hodor Lőrincz-Tamás IX.C osztály

A csapatmunka meghozta az eredményét

Színis csoportunk, a komédiTÁsok, az idei Maturanduszra is gőzerővel készült, hogy egy szórakoztató, jól kidolgozott és sajátos műsort vigyünk színpadra, ahol önmagunkat adhatjuk. Sokat ötleteltünk, hogy milyen alapja legyen az idei darabnak, de mikor felkerült A Dzsungel könyve opciónak, mindenkinek nagyon tetszett, így emellett döntöttünk. Kivitelezhetőnek tűnt a téma, sok jó ötletünk volt, és össze is állt a végére.
Mindenki egyenlően kivette a részét a felkészülésben. Teljes erőbedobással, fegyelemmel, mindenki a legjobb tudása szerint, hozta ki magából a maximumot, viszont a jókedv, és a sok őrültködés is része volt a próbáknak. Ez minket ismerve nem maradhatott el.
Sokan már felléptünk így színpadon, de szerintem mindenki nevében mondhatom, hogy a főpróbák, a hang, fény – és színpadbejárással eléggé izgalmasak voltak. Annával még életünkben először mikroportba is énekelhettünk, ami azért eléggé vagány volt. Az igazi izgalom azonban akkor kezdődött, amikor már csak pár percünk volt a bemutatóig. Előtte jól felbíztattuk és megölelgettük egymást, ami egy nagy löketet és erőt adott mindenkinek. A nagy taps után örömittasan rohantunk le a színpadról, egymásnak gratulálva, mint egy igazi csapat. Mert biza egy igazi csapat vagyunk, és ezért tudtuk ezt így összehozni, mert mindenkire szükség volt.

Sajnos ketten a csoportból nem tudtak velünk lenni sérülés miatt, Jáci és Zámor, és nagyon érződött a hiányuk, de a háttérben velünk voltak és végigkísérték a folyamatot. Olyannyira, hogy a darab utolsó jelenetében a dalt Zámor énekelte felvételről mivel, hogy nem tudott ott lenni, de ez volt a legjobb mód arra, hogy ő is benne legyen, legalább ennyire amennyire lehetett. És így lett teljes.

Végül, de nem utolsó sorban, itt is kiemelném a csoportvezetőinket Mezei Gabriellát, Gabót és Szűcs-Olcsváry Melindát, akiknél jobbat nem is kívánhatnánk magunknak. Köszönettel tartozunk a sok figyelemért, türelemért, feláldozott időért, kedvességért, segítségért és mindenért, amit értünk tettek. Hálásak vagyunk.

Molnár Ágnes-Rózsa XI.D osztály

Friss komediTÁsként ez volt számomra az első közös alkotás a csapattal, és azt hiszem erre mondják, hogy szerelem első látársa.

Leírhatalan élmény volt a folyamat részese lenni, átélni azt, ahogyan a semmiből kikerekedik egy előadás, egy dzsungel, mondhatni egy apró csoda. Maga a tényleges előadás pedig csupán a meggy azon a habos süteményen, amelyen együtt fáradoztunk. A pillanat, amelyet kiemelnék az lenne, amikor összeálltunk egy táncba. Akkor azt érzetem, hogy fogaskerék vagyok egy olajozottan működő gépezetben.

Lőrincz Boglárka IX.A osztály

A titokzatos őserdő mélyén Maugli felcseperedett. Mi, a komédiTÁsok a felnőtté válást szerettük volna szimbolizálni, üzenni a maturandus társainknak, de az egész közönségnek is. A próbák alatt megerősödtünk mi is abban, hogy nem kell félni semmitől, csodákra vagyunk képesek.

Fontos, hogy világítsunk, fény legyünk a minket körülvevő emberek számára, ismerjük önmagunkat, és legyen hitünk.

A rövid cselekményt érzelmeink kifejezésével, a tánc, a zene eszközeivel fejeztük ki. Nekem a kígyós jelenet lett a kedvencem, úgy érzem igazán eufórikusra sikeredett.

Hihetetlen élmény volt a színpadon lenni, több száz embert elvarázsolni, a saját életünkre is kivetíthető, inspiráló pillanatot szerezni.

Köszönöm irányítóinknak: Szűcs-Olcsváry Melinda, angol szakos tanárnőnek, hogy gyerekeiként tekint ránk, Mezei Gabriella színművésznőnek a zsenialitását, a társaimnak, hogy jó velük egy csapatba tartozni.

Székely Ágnes, IX.B

Úgy érzem, hogy ezt az előadást együtt szerettük teljessé, egésszé.

Volt aki minden próbán fáradt volt. Volt aki majd kiugrott a bőréből, olyan lelkes volt. Volt, akinek az esze mindig valahol máshol járt. És ezekben az emberekben a közös pont a szeretet volt, amellyel a darab felé fordultunk. Mostmár kicsit úgy vagyok vele, hogy amire valóban sikerült beleélnem magam a darabba, megtalálnom a helyem, a feladatom és a részem az egészben, már vége is lett. És ez a vég most valamiért nem olyan volt, mint amikor sikerül megérteni a matek leckét, hanem olyan, mint amikor egy fáradtságos hét után eljön a vasárnap. Pihensz, ücsörögsz és a nyüzsgés perceit szeretnéd visszakapni.

Fekete Virág X.A osztály
 

2024. január 26-án a komediTÁsok-kal felléptünk az iskola Maturanduszán (a saját Maturanduszomon).

Ahogy tavaly is, most is felejthetetlen élmény volt, de idén másképpen: a saját Maturanduszomon fellépni a családom előtt a kis családommal… Ezt csak a végzős komediTÁsok élhetik át.

Az értelmes Z generációs ember tudatában van, hogy a közösségi média egy lehetőség pozitív üzenetek közvetítésére. Nekem se volt ez másként, ugyanis a Maturandusz másnapján a családommal készült képek mellé rövid élménybeszámolómban a Facebook-idővonalamon odatettem a középiskolás éveim legfontosabb közösségéről alkotott BeReal-szelfit is. Ezt a majmos jelenetünknél készítettem. Legtöbb esetben ezek a képek eltűnnek valahol a Cekend-tetőn, egyiket készítjük a másik után és sose lesz emlékezetes… BeReal, Snapchat… A 21. századi ember néha pislogást helyettesít egy-egy ilyennel.

Ez a BeReal most mégis életem egyik legemlékezetesebb két évét foglalja össze. Egyrészt, valóban, egy szempillantásnyi idő volt minden együtt töltött alkalom… Másrészt, egy örök élmény, akárcsak színielőadás kellős közepén egy képet posztolni közösségi médiára. Szürreális, vicces és vagány, amilyenek mi, komediTÁsok vagyunk… Vagy amilyen verseket szeretek írni. Mi a közös mindebben? Ahogy a darab szerves részévé tudott válni egy ilyen jelenet, s ahogy életem szerves része a vers, úgy volt a komediTÁsok kötelékében megélt időszakom egyszerre feltűnő és szerves része középiskolás éveimnek.

Ahogy párszor újra kellett alkotnom a próbákon ezeket a fotókat, úgy alkotnám újra még sokszor a veletek töltött utóbbi két év pillanatképeit.

Mindenesetre ezt a pillanatot - térdelek és mosolygok, előttem a közönség és hátam mögött a legjobb barátaim - egész életem esszenciájának tekintem és szeretném, ha ez a kép mindig kifejezne engem - és a körülöttem állókat.

Akiket nagyon, nagyon, nagyon…

Szilágyi Máté Sámuel XII.B osztály

VIDEÓ :)

Hálás köszönet gyönyörű pillanataink kimerevítéséért Dávid Attilának, Jakab Emilnek, Pál Árpádnak és Szabó Sámuelnek.

Szívből köszönjük, András Gellértnek és csapatának, valamint Tóásó Istvánnak, hogy előadásunk megszólalt és szuggesztív fényekben pompázott!

Köszönjük szépen a Tomcsa Sándor Színház technikusainak segítségét, és a színház vezetőségének mindennemű támogatását!