Negyedévszázad történt, amióta él a Gereben
A Gereben 2016. október 21 – 22-én ünnepelte 25. születésnapját. Az alábbi szövegrészlet a Művelődési Házban tartott ünnepi gálaműsor keretében hangzott el.
Fotó: Dávid Fotó Fotó: Dávid Fotó Fotó: Dávid Fotó Fotó: Dávid FotóFotó: Dávid Fotó Fotó: Dávid Fotó Fotó: Dávid Fotó Fotó: Dávid Fotó
Fotó: Dávid Fotó Fotó: Dávid Fotó Fotó: Dávid Fotó Fotó: Dávid Fotó
Fotó: Dávid Fotó Fotó: Dávid Fotó Fotó: Dávid Fotó Fotó: Dávid Fotó
Fotó: Dávid Fotó Fotó: Dávid Fotó Fotó: Dávid Fotó Fotó: Dávid Fotó
25 ÉVES A GEREBEN
„Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen. (…) Felejts el mindent, ami a köznpok szertartása és feladata. (…) Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás.” (Márai Sándor)
(…)
„Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának” – vallotta Kodály Zoltán a 20. század első harmadában. Nem elég megszerezni, hanem megélni, a mindennapok részévé kell avatni – vallják a gerebenesek a 21. század első harmadában.
Egy negyedszázaddal ezelőtt, 1991-ben így ősszel, amikor az akkori eufórikus hangulat éppen megtörőben volt, a Gimiben valami olyat álmodtak, amit igazolt az idő, amire ma is büszke az öreg Gimnázium, és büszke lehet a székely anyaváros is.
Az együttest Laczkó György alapította, aki fiatal tanárként akkor került a Gimnáziumba, és hozta magával a táncházmozgalom lendületét, lelkesen kezdte szervezni a csapatot, hisz közelgett az alma mater fennállásának 400. évfordulója, melyet méltó módon a tiszta forrásból merített néptáncelőadással illett megünnepelni. László Csaba néptáncoktató koreográfussal együtt álmodták tovább a Gerebent, mely egyre valóságosabb lett, hisz alig másfél év elteltével emlékezetes műsorral ünnepelték a jezsuiták által alapított gimnázium 400 éves jubileumát.
A lelkesedés nemcsak az együttes vezetője és oktatója részéről volt számottevő, hisz az ünnep után a hétköznapok csendjében több száz gerebenes nőtt fel az első tánclépéstől indulva a színpad magaslatára. Tette és teszi ezt lélekkel, örömmel. A színpad nem a célt jelenti, hanem egy állomást, a táncos hétköznapok közepette az ünnepet, amikor a gerebenes a táncházas ruhákat népviseletre cseréli. Időközben színesedett a valóra vált álom: a székelyruha fekete-pirosa mellett a széki is helyet kapott, a visai viseletek után az inaktelki gyöngyös színkavalkád is emelte az ünnepnapok fényét. A muzsika szeretet, a ritmus élet, a tánc a lélek tánca. Zeng a lélek, zeng a szó… Így élt és így él a gerebenes.
Gerebenesnek lenni, életformát jelent – vallják ma is a Tamási Áron Gimnázium keretében immár 25 éve működő Gereben táncosai, akik elődeikhez híven szívesen vesznek részt táncházakban, nyári tánctáborokban, életük, mindennapjaik részét képezi a tánc. Főként iskolai és városi rendezvényeken lépnek színpadra, de szívesen vesznek részt belföldi és külföldi fesztiválokon is. Ma este több mint százan járnak örömtáncot, hisz számukra öröm a tánc, az együttlét. Ezt hivatott bemutatni az ünnepi műsor is.
„A tánc a lélek érzéseit a test mozdulataival fejezi ki, és méltó arra, hogy a zenéhez és a költészethez hasonló szerepet töltsön be” – vallotta Cesare Negri, olasz tánckoreográfus a 17. század fordulóján. A tánc ritmusa, a zene ritmusa, a vers ritmusa rokon a vér lüktetésének ritmusával, tehát élet – vallják a Gereben oktatói a 21. században. Erre a gondolatra építette Boros Béla és Hilda az ünnepi koreográfiát, melyben a népköltészeti alkotások mellett helyet kapnak Ady Endre, Arany János, Kányádi Sándor verseinek részletei is.
Az Üver zenekar muzsikájára a Kalota partján vonuló tartka nyugalom állandóságával kezdődik a tánc, melybe beépül a múlt: a mezőségi mulatság hajdani időket idéz. Ezt követi a fiatalabbak szatmári frissessége, majd a haladó táncosok fekete-piros széki táncának ritmusa tagolja az időt. Küküllő menti táncokkal gyorsul a ritmus, végül a Gereben nagycsalád közös felcsíki mulatsága állítja meg az idő kerekét. Álljanak meg Önök is egy ünnepidőre. Negyedévszázad történt, amióta él a Gereben.
Ozsváth Imola