Is­ko­lánk di­ák­új­sá­ga 1874-ben lá­tott nap­vi­lá­got, és az­óta két na­gyobb „kény­szer­szü­ne­tet” le­szá­mít­va fo­lya­ma­to­san je­le­nik meg, ha­von­ta egy szám. Az új­ság 26 éve vi­se­li az ÉBREDÉS ne­vet, mint a szé­kely­ud­var­he­lyi Ta­má­si Áron Gim­ná­zi­um di­ák­lap­ja.

Ez alatt a 26 év alatt a di­á­kok min­dig ér­dek­lő­dés­sel ol­vas­ták a la­pot, amely­hez az évek so­rán ha­gyo­má­nyok is kap­cso­lód­tak.

Az új­ság szer­kesz­tői ön­kén­tes mun­ká­val ál­lít­ják össze a ki­ad­ványt, a ter­jesz­tést is ők in­té­zik. A szer­kesz­tők, gra­fi­ku­sok, köz­re­mű­kö­dők mind is­ko­lánk ta­nu­lói. Is­ko­lánk di­ák­lap­já­nál olyan di­á­kok is te­vé­keny­ked­tek, akik ké­sőbb ne­ves új­ság­írók, szer­kesz­tők let­tek na­gyobb la­pok­nál (pl. Ko­runk, Kró­ni­ka).
Fontos célja az iro­dal­mi te­het­sé­gek bá­to­rí­tá­sa, a kap­cso­lat­te­rem­tés diák és diák, va­la­mint diák és ta­nár kö­zött. Nem el­ha­nya­gol­ha­tó az sem, hogy az Ébre­dés te­ret nyújt a vé­le­mény­ki­fej­tés­re, le­he­tő­vé te­szi az in­for­má­ció­cse­rét is­ko­lán be­lül is. Egy ilyen jel­le­gű új­ság le­he­tő­sé­get ad a te­het­sé­ges di­á­kok ki­bon­ta­ko­zá­sá­ra, és amel­lett, hogy szí­ne­sí­ti a gimi éle­tét (ez­ál­tal hoz­zá­já­rul az is­ko­lán be­lül ural­ko­dó han­gu­lat ja­ví­tá­sá­hoz), kul­tu­rá­lis ne­ve­lést is nyújt.

A Ta­má­si Áron Gim­ná­zi­um di­ák­lap­ja meg­je­len­te­té­sé­hez szük­sé­ges tá­mo­ga­tást a Hebe Ala­pít­vány biz­to­sít­ja, és a DTP tipográfia és nyomda támogatását is élvezi. Emel­lett a szer­kesz­tők pá­lyá­za­tok se­gít­sé­gé­vel pró­bál­ják fenn­tar­ta­ni az új­sá­got a jövő nem­ze­dé­kek szá­má­ra. Szo­rít­sunk ne­kik, hogy a mi ér­de­künk­ben is meg­kap­ják a pá­lyá­zott össze­ge­ket, és szor­gal­mas mun­ká­juk­nak kö­szön­he­tő­en „élet­ben tart­sák” az Ébre­dést!

Szor­gal­mas „utó­dok” je­lent­ke­zé­sé­ben bíz­va ta­lán nem túl­zás ki­je­len­te­ni, hogy ez a faj­ta „ÉBREDÉS” örök éle­tű lesz.

Hogy mi­ért mű­kö­dik még min­dig, ennyi év után is is­ko­lánk di­ák­új­sá­ga, az Ébre­dés? Hogy mi­ért dol­go­zunk vele mi, a di­á­kok éjt nap­pal­lá téve, időn­ket és ener­gi­án­kat nem saj­nál­va az is­ko­lai év min­den hó­nap­já­ban? A vá­lasz egy­sze­rű: ér­te­tek, di­á­ko­kért és az is­ko­lán­kért. Azért, hogy fenn­tart­suk ezt a cso­dá­la­tos ha­gyo­mányt, mely ál­tal írni vá­gyó, aka­ró di­á­kok ki­bon­ta­koz­hat­nak, meg­mu­tat­hat­ják te­het­sé­gü­ket, kre­a­ti­vi­tá­su­kat, mely ál­tal azok a di­á­kok, aki­ket ér­de­kel az, hogy mi tör­té­nik a nagy­vi­lág­ban, vá­ro­sunk­ban, is­ko­lánk­ban, akiket ér­dek­el a kul­tú­ra vagy ép­pen az, hogy mi jár is­ko­la­tár­saik fe­jé­ben, ha­von­ta ke­zük­be ve­he­tik, és be­le­fe­led­kez­ve egyéb te­en­dő­ik­be né­hány bol­dog per­cet élhetnek át az Ébre­dés ol­va­sá­sa ál­tal. Ugyan­ak­kor az sem utol­só in­dok, hogy ha va­la­ki akár több száz év múl­va elő­ke­re­si majd a rég­múlt idők Ébre­dé­se­it az is­ko­la ar­chí­vu­má­ból, ak­kor be­te­kin­tést nyer­het majd ar­ról, hogy mi­lyen is volt az élet a mi időnk­ben, ré­gen. Fon­tos­nak tar­tom, és szív­ügyem­nek ér­zem ezt a kér­dést, mint fő­szer­kesz­tő fo­lya­ma­to­san arra tö­rek­szem, hogy mi­nél szí­ne­seb­bé, ér­de­ke­seb­bé va­rá­zsol­juk az új­sá­got, mi­nél in­kább rá­éb­resszük a di­ák­sá­got arra, hogy ér­tük dol­go­zunk, ne­kik pró­bá­lunk szól­ni, és meg­éri el­ol­vas­ni az Ébre­dést. Az el­múlt két év­ben az Ébre­dés szer­kesz­tői a szín­vo­nal fenn­tar­tá­sa mel­lett leg­in­kább a nép­sze­rű­sí­tés­re tö­re­ked­tek, és tö­re­ked­nek mai na­pig, több-ke­ve­sebb si­ker­rel. Volt rá kez­de­mé­nye­zés, hogy szí­nes la­pok­ból áll­jon ez­után az új­ság, ez­ál­tal is ér­de­ke­seb­bé téve azt, ezért, amikor csak anyagi keretünk van rá, színes példányokat nyomtatunk, ami az újság színvonalát is emeli. Re­mé­nye­im sze­rint idei évi ter­ve­ink a sta­tisz­ti­kát majd csak még in­kább szé­pí­tik, és a kö­vet­ke­ző év­könyv­ben majd még jobb ered­mé­nyek­ről szá­mol­ha­tunk be!

Én ez­úton is meg­kö­szö­nöm is­ko­lánk tá­mo­ga­tá­sát, a szer­kesz­tők és ja­ví­tó ta­nár mun­ká­ját, és kí­vá­nom, hogy min­den­ki sze­re­tet­tel la­poz­za mun­kánk gyü­möl­csét, most és évek múl­tán is!

Az ÉBREDÉS e-mail címe: gimiebredes@yahoo.com

Orbán Eszter (az Ébredés főszerkesztője 2014-ben) és Tornai Szilárd (az Ébredés jelenlegi főszerkesztője)

ÉBREDJÜNK EGYÜTT!

Az Ébre­dés szer­kesz­tőcso­port­ja a 2016-2017-es tan­év­ben:

Főszerkesztő: Kis-Német Noémi

Grafika: Szilágyi Anna, Simó Ágnes

Szerkesztők: Bartalis Hunor, Bálint Előd, Benedek Zsuszanna, Dávid Ingrid, Demeter Orsolya, Demény Klaudia, Ferencz Gergő,  Gothárd Ágnes,Györffy Lilla, Hidi Orsolya, Ilyés Edina, Jakab Szilamér, Laczkó Kata, László Kinga, Miklós Franciska, Miklós Nóra, Pál Henrietta,  Sándor Éva, Sándor Szende, Simó Márton, Szabó József,  Szász Zsuzsa, Székely Johanna, Tornai Szilárd, Tófalvi Nóra, Tököly Szilvia, Török Andrea, Trinfa Annamária, Varga Hunor, Vass Réka-Eszter

Keresztrejtvény: Vass Réka-Eszter

Tördelés: Tornai Szilárd

Javító tanár: Bíró Sára