Ölelés dalokkal

Az idén december 23-ra esett az a karácsony előtti nap, amire minden évben várok, várunk.

A Vox Gimiensis karácsonyi koncertje. Sokunk számára szerves részévé simult az ünnepre való készülődésnek, szépen leválasztva a lázas rohanást a békés megérkezésről.

Vox Gimiensis, de lehetne akár a vox iuventutis, vox angelorum vagy akár vox pacis, miért nem vox tranquilitatis… rövidre zárva a Tamási Áron Gimnázium kórusa. Örömzene a javából. Nem értek hozzá, de saját érzésem szerint az az igazi örömzene, amely a felszabadultság súlytalanságával köti össze azon embereket, akik játszák, azokkal, akik ezt hallgatják.

Zene, muzsika, dal, amely derűs, felüdít, lelassít, feltölt és amelyből sosem elég. Ezzel a még kell érzéssel állunk fel minden egyes koncert után, diáktársak, szülők és tanárok egyaránt. (videó)

Mi, tanárok idén még többet is kaptunk, ugyanis december 22-én a tanári karácsonyozáson újra felcsendült a dal a lágy fénybe burkolózó gimis folyosón, akárcsak jó pár évvel ezelőtt. Régóta vártunk rá, reméljük immár hagyománnyá erősödik ez a szeretet-gesztus.

Csodás gyerekeket tanítunk! Csodás kollégáink vannak! A szeretet ereje ezerszer fizesse meg a munkátokat, kedves András Gellért! Köszönjük szépen az ajándékot, a dalok által való ölelést!

Szűcs-Olcsváry Melinda, egy nagyon lelkes rajongó

Hálásan köszönjük Dávid Attilának, hogy a koncertet megörökítette!