A Gimi márciusi ifjai
Százhetvennégy évvel azután, hogy Budapesten március tizenötödikén kitört a forradalom egy erdélyi kisvárosban, Székelyudvarhelyen is megmozdultak az ifjak. Ha forradalmat nem is robbantottak ki, de az tagadhatatlan, hogy sikerült nekik néhány óra erejéig forradalmi hangulatot teremteni a Tamási Áron Gimnáziumban és a város különböző szórakozóhelyein.
Reményik Sándor: Erdélyi március
Na de kik is ezek a rejtélyes forradalmárok, akik Petőfi Sándort és társait megszemélyesítve lázba hozták az általában csendes és nyugodt városkánk jelentős részét?
A válasz felettébb egyszerű. A Tamási Áron Gimnázium két büszkesége, a Vox Gimiensis kórus és a komédiTÁsok diákszínjátszó csoport. A kettejük megfeszített, találékony és néha bizony kaotikus szervezésének eredménye volt a keddi nap, amelyet megannyi egyeztetés, közös és nem közös próba, szöveg és forgatókönyvírás, verstanulás illetve még egy rövid videó forgatása is megelőzött. De nem is pazarolnám tovább a szót az előkészületek ecsetelésére, úgysem ezeken van a lényeg, hanem a tulajdonképpeni ünnepi eseményeken.
Részlet a Pilvax kávéházból – némafilm
A modernkori forradalmáraink számára a nap korán reggel, mondhatni „a hajnalok hajnalán” fél hétkor kezdődött gyors felöltözéssel és a reggeli kávé felhörpintésével, ami után rohantak is fél nyolcra ezúttal nem a Pilvaxba, hanem az iskolába, hogy kezdetét vehesse az esemény. Amíg a kórus próbált és a hangosításhoz szükséges kábelrengeteg kigabajításával volt elfoglalva, addig a színisek kokárdákkal és lelkesítő szónoklatokkal várták az épületbe belépő mit sem sejtő tanárokat és diákokat.
Az első két szünetben pedig egyszerre három felület segítségével: a Facebookra feltett és fentebb említett pilvaxi jelenettel, a sulirádióban mondott beszédekkel és a folyosókon szavalt versekkel ejtették ámulatba az iskolában tartózkodókat. Külön ki szeretném emelni, hogy a tanárok sem voltak kímélve, ugyanis az egyik versmondó személy mindig a tanári előtt szavalt. Talán a véletlen műve, hogy az első tanári előtt elszavalt vers éppen Petőfi Sándor Dicsőséges nagyurak című alkotása volt. El lehet képzelni a meglepetést az arcokon.
Petőfi Sándor: Dicsőséges nagyurak
Szabó T. Anna: A reformkori nők
Mit jelent számodra március 15?
Mit jelent számodra a szabadság?
Szerinted megérte kirobbantani a márciusi forradalmat?
Mit tanulhatunk a márciusi hősöktől?
Te mivel tisztelegsz a hősök előtt?
A nagyszünetben tényleg kitört a forradalom. A kórus Kossuth-nótákkal, míg a komédiTÁsok prózában szólították meg diáktársaikat, hogy vonuljanak együtt le az udvarra. Micsoda hangulat volt ott és mennyi ember! Mind, mind feltüzelve és a márciusi ifjakhoz hasonló lelkesedéssel. Szinte leírni sem lehet. Én pont ezért nem is fogok megpróbálkozni vele. Azt látni kell a saját szemünkkel és nem pedig papírra (jelen esetben World dokumentumba) leírni.
Miután a lelkesítő Kossuth nótákat skandáló kóristákkal és komédiTÁsokkal együtt a gimi márciusi ifjai az iskola mögötti sportpályára vonultak szerény személyem arra vállalkozott, hogy kritikusan gondolkodó diáktársaim nevében is görbe tükröt tartsak a minket gyakran bábnak néző politukumnak. Egy pár ember arcát elnézve sokkolóan jól sikerült a paródia. A tükröt széttörve beszédem remélem feloldást kínált a végén azáltal, hogy amennyiben szeretet és összetartozás uralkodik sorainkban, akkor az olykor-olykor megerősödő szél nem tud minket széthúzó homokszemenként ide-oda fújni, mert mi hegyként állunk sziklaszilárdan.
Majd elhangzott a Tolcsvay László által megzenésített Nemzeti dal. A libabőrösen szépre sikeredett Talpra magyar után következett a Tizenkét pont kihirdetése, ezúttal azonban a Nemzeti Múzeum lépcsői helyett a focipályára felvezető lépcsőkről hangzottak el az ifjak javaslatai. A helyszín tehát megváltozott, de az eszmény és a szabadság iránti vágy azóta is fennmaradt.
Végül pedig az egész eseménysorozatot lezárta a közös himnuszéneklés, ezáltal feltéve az i-re a pontot. Olyan szépen szólt a magyar nép fohásza annyi ember szájából egyszerre, hogy a beszámoló írójának könnyek gyűltek a szemébe. Mert hiszen erről szól a március tizenötödikei megemlékezés. A hősök iránti tisztelgésről és az összetartozás megmutatásáról.
Zsombori Zalán, XI. B osztályos komédiTÁ-s
