Irodalom a kémiában, avagy az irodalom kémiája

Szerkesztő: | 2018. november 20. | 425 éves a Gimnázium, Hírek, Hírek, Vendégeink

Iskolánk 425 éves fennállását tudományos ülések sorával (is) ünnepeltük. Az irodalom szekció programjára a kémia előadóteremben került sor 2018. november 9-én, pénteken.

Az ülésszak meghirdetett tematikája – Kortárs erdélyi irodalom – nagyon népszerűnek bizonyult, a jelentkezés során diákjaink motivációs levelek révén tettek bizonyságot elkötelezettségükről, ugyanakkor több gimis véndiák és irodalomszimpatizáns is megtisztelt jelenlétével. Meghívottaink – a Gimnázium egykori jeles diákjai – ismert és elismert költők, írók erdélyi kortárs szerzők műveit ismertették és ajánlották olvasásra, megbeszélésre a középiskolai oktatás keretében. Mindezt Balázs Imre József problémafelvető, gondolatébresztő előadása előzte meg.

Meghívottaink:

Dr. Balázs Imre József, egyetemi docens, Babes–Bolyai Tudományegyetem, Bölcsészkar, költő, irodalomtörténész, irodalomkritikus, szerkesztő

Bálint Tamás, költő, közgazdász

Farkas Wellmann Endre, költő, a Magyar PEN Club könyvkiadójának főszerkesztője, az Előretolt Helyőrség irodalmi portál felelős szerkesztője

Dr. Farkas Wellmann Éva, költő, irodalomkritikus, szerkesztő

Nagy Koppány Zsolt, író, műfordító, tanár, szerkesztő

Dr. Szakács István Péter, író, irodalomtörténész, tanár, publicista

Ozsváth Imola, magyartanár, az irodalom szekció témafelelőse

 

Az eseményről Nagy Koppány Zsolt írt rendhagyó beszámolót. Szeretettel ajánljuk elolvasásra, megéri, de tényleg! 🙂

Szó nem adhatja vissza, ami ott történt: a hallgatóság frenetikus nyikorgással ült be a padokba – a kémiateremben, hol máshol. (Az irodalom szent helye mindig is a kémia volt, mint azt tudjuk a szerelem kémiája óta és által, mely téma az irodalomhoz feltűnően közel… áll.)

Miután az izgatott sistergés elhallgatott, a lángok is kisebbek lettek, és kiszellőztek a mérges gázok, terepe lőn/jöve el az irodalomnak.

Először Balázs Imre József izgatta a közönséget, mintegy visszafelé elindulva az úton: kortárs (?) erdélyi (?) magyar (?) IRODALOM???, kérdezte aggódva, és mindegyiket külön cáfolta/gondolta tovább. Végül már az „és” kötőszóban sem lehetett megbízni/biztos senki, hogy akkor az most egy erdélyi magyar „és”, vagy csak egy szimpla összmagyar „és”. (Van-e az „és”-nek udvarhelyi identitása, BTW? Nincs, merott úgyhíjják: „s”.)

Szünet következett, mely alatt a közönség, aki már azt sem tudta, fiú-e vagy lány, vagy netán erdélyi fiú (vagy netán irodalomlány) (esetleg szimpla kortárs), szóval a közönségnépek a kávézóba özönlöttek, ahol volt ingyen kávé, és béke uralkodék az emberek szívén és örömérzés.

Ééééés máris kezdődött a második félidő: sajnos, nagyon sokan elszivárogtak, nyilván identitászavaruk lett, és elmentek megnézni, hogy akkor fiúk-e vagy lányok. (Akik egymásnak nézték meg, azoknál nyilván működött a kémia.)

A második félidő elején Bálint Tamás kezdte pattogtatni a labdát, és fel is rúgta egy Orbán János Dénes és egy Kovács András Ferenc verssel. Mindkettő születésnapomra, mindkettő születésnapjára. Mindkettő háromnevű. Harsány derültség. Aztán Szakács István Péter bújt be a ringbe, és laza öklözéssel körbeugrálta a pályát, megárnyékboxolva a gáztűzhely sistergő nagymacskáit Mózes Attila garzonjának konyhájában. Olyan elemzést és ajánlást vágott ki, hogy az ellenséges kémia rögtön kifeküdt, és SZIP lábához feküdt nagymacsdorombolni.

Nagy Koppány Zsolt rettentően izgult, ami nem is csoda, mert mindig bukásra állt kémiából. De vajon tud-e újat mondani a/bármilyen témában? Aligha. Ezért aztán csak nyomta a basszusalapot, míg Farkas Wellmann Éva halkan cinezgetni kezdett mellette. Székely Jánosról beszélt amúgy, meg arról: ne lopj. Mármint szöveget. Sokat vicceskedett, a hallgatóság udvariasan nevetett.

Leült, mire felállt Farkas Wellmann Éva, és olyan dobszólót vágott ki Fekete Vince kapcsán, hogy csak úgy rezegtek a kredencben a szerelmi poharak – ott tárolódik ugyanis a kémia. Azt mondják, egy hétre rá maga Fekete Vince is ellátogatott az iskolába, olyan jól sikerült az előadás.

Balázs Imre József már be volt melegedve (az előadásba), de azért ütögetett néhányat, csak úgy, lazán, Tompa Andrea kapcsán: ételek, színek, italok hasították a levegőt, és a gaz kémiának esélye sem volt visszaütni őket.

Nem sokkal később felugrott Farkas Wellmann Endre, aki az Ébredés alapító-főszerkesztője is volt, de most nem erről beszélt (hagyta, hogy erről mások beszéljenek). Néhány bemelegítő mozdulatot követően belevetette magát a mélyvízbe (hákettőó), és leúszott pár finom hosszt Jancsó Noémi Emotikon című könyve kapcsán.

A közönség, mit tagadjuk, őrjöngött. Kémialabor még ilyen tapsot nem kapott/tartalmazott. Mi a taps vegyjele? Hát… ez itt a kérdés. Aztán ebéd következett, mert az író is ember, még ha csupán éhes kortárs erdélyi magyar irodalmár, akkor is.

Nagy Koppány Zsolt

 

 

Kapcsolódó tartalmak

Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com