Iskolánk két tanára és tíz diákja 2016. április 9. és 14. között részt vett az Európai Únió Erasmus+ programjában, amely középiskolásokat céloz meg.
A projekben részt vettek: Bekő Melinda német szakos és Sándor Mária angol szakos tanárnők, illetve Albert András, Dénes Anna, Györffy Lilla, Kis-Német Nóémi, Laczkó Kata, Márton Emőke, Péter Petra, Sándor Boglárka, Szabó Csongor és Tököly Szilvia diákok.
A projekt keretén belül négy ország tanulói fejlesztették német nyelvtudásukat és ismerkedhettek meg a gazdaságosság különböző formáival. A német, osztrák, magyar, és romániai csapatok különböző témákat dolgoztak ki, mint például az újrahasznosítás, a környezettudatosság és a hőszigetelés problematikája. Voltak nehéz nyelvezetű, bonyolult bemutatók is, de mindegyik nagyon érdekes volt. Élvezetes volt az osztrák tanulók által szervezett divatbemutató, melyen mi is részt vehettünk saját készítésű karkötőinkkel.
Többnyire nemzetközi csoportokban dolgoztunk, ezáltal is kénytelenek voltunk egymással németül kommunikálni és együttműködni. Az első nap csapatépítéssel és ismerkedéssel kezdődött, minden csoport készített egy plakátot, amely által bemutatta csapatát, és választott egy nevet. Ezt követően egész héten át így dolgoztunk, minden ország feladatát megoldottuk. A projekthét során felmérték, mennyit értettünk meg az adott témából, majd smiley-val értékeltük mind a bemutatót, mind a tesztet. A hét végén összegezve az országok teljesítményét és hozzáállását, mi bizonyoltunk a legelismertebb csapatnak, amelynek nagyon örültünk, ugyanis a befektetett munka és energia meghozta gyümölcsét.
Délutánonként lehetőségünk adódott Bécs különböző nevezetességeinek és szórakoztató központjainak meglátogatására, mint például a Schönbrunn kastély, a Prater vidámpark, a Stephansplatz, a Mariahilferstrasse, a parlament, illetve más nevezetes épületek és terek.
Mindent összegezve, nagyon tanulságos és kellemes hetet tudhatunk magunk mögött, ahol tapasztalatot és tudást szereztünk. Már várjuk a következő alkalmat, amelyre idén ősszel kerül sor, Győrben.
Tököly Szilvia
TrashDesignManufaktur
A projekt során ellátogattunk a TrashDesignManufaktur nevű újrahasznosítással foglalkozó céghez. Mivel témánk a gazdaságosság, így a gyár meglátogatása képet adott az újrahasznosítás gyakorlati jelentőségéről. Ennél a vállalatnál a használhatatlanná vált elektronikai, háztartási eszközöket gyűjtik be és alakítják át különböző dekoratív tárgyakká, kiegészítőkké, ahelyett, hogy a hulladékgyűjtőkben kötnének ki. Íme néhány példa, mely az újrahasznosítás környezetbarát volta mellett az emberi kreativításról is tanuskodik:
Világváros lévén, Bécs lakosságából elegendő ember kerül ki ahhoz, hogy munkájával, pénzével fenntartsa az újrahasznosítás, az ökológia gondolatát, ezzel megteremtve a reményt, hogy gyorsuló, szemétben elmerülő világunk talán mégsem válik a hulladék martalékává.
Szemétből értéket, elhasználtból újat teremteni, vallják ők, s reméljük minden XXI. századi ember. A gyakorlat ezzel szemben azt mutatja, hogy a természetes elavulással gyártott termékeinket időnap előtt kidobjuk. Pedig ez csak rajtunk áll, és a TrashDesignManufaktur megmutatta számunkra, hogy ez ÍGY is kivitelezhető.
„Számomra az tetszett a legjobban, hogy az újrahasznosítás mellett fel is újítanak hangtechnikai eszközöket, melyeket megfizethető áron kínálnak fel.” (Albert András)
„Engem a kreativitás fogott meg. Nem gondoltam volna, hogy az ember ennyi mindent képes a szemétből újrahasznosítani.” (Szabó Csongor)
„Úgy vélem, hogy a gyárlátogatás mindenkire pozitív hatást gyakorolt, reményt adott, hogy képesek vagyunk felülkerekedni hétköznapjaink súlyos, nyomasztó problémáin, és egy kis odaadással a szemétből művészetet teremthetünk.” (Kis-Német Noémi)
Albert András
Gimisek a bécsi divatiskolában
Már az első látogatásunk során sok meglepetés ért, nagyon sok szokatlan dolgot tapasztaltunk. Az épületbe belépve papucsos diákok fogadtak. Később megtudtuk, hogy ez azért van, mert a szaktermeikbe nem léphetnek be utcai cipővel. Többek között ettől is válik olyan otthonossá iskolájuk. Egy másik ok, a diákok és tanárok közötti közvetlenség. Habár csak három évet töltenek együtt, sokkal személyesebb kapcsolatban állnak egymással, mint mi, akik négy vagy még több évet járunk egy iskolába tanárainkkal. Ez tulajdonítható annak is, hogy az iskolában csak százötvenen járnak, és nem meglepő, hogy közülük csak négy fiú. A WC fülkéből kilépve, mikor egy fiúval találtuk magunkat szemben, rögtön leellenőriztük, hogy jó helyre jöttünk-e be, és igen, itt nincs külön női és férfi mosdó. A nálunk megszokott kémia, biológia, fizika laborokat felváltják a varrótermek és számítógépekkel felszerelt ruhatervező szaktermek. Legérdekesebbnek mégis a dísztermük bizonyult, ahol a színpad helyén egy hatalmas divatbemutatókról ismert kifutó állt, amelyen a projekt végén mi is egy kis időre modelleknek érezhettük magunkat.
Az itteni diákok a már említett három évet ruhatervezéssel és azok megvarrásával, valamint management tanulásával töltik. A tanulók az iskolát nem érettségivel zárják, hanem szakdiplomát szereznek.
Szemtanúi lehettünk egy közösségen belül a különböző kultúrák keveredésének, hiszen tizenöt eltérő nemzetiségű diák tanul itt.
Nagyon barátságos fogadtatásban részesültünk, betekintést nyerhettünk a bécsi divattervezés világába. Számunkra nagyon érdekesnek bizonyult az otthoniaktól eltérő oktatási rendszer, és a középiskola eme irányultsága.
Márton Emőke
További információk a projektről:
http://www.nachhaltigkeit-lernen.eu
http://www.nachhaltigkeit-lernen.eu/erasmus-odorheiu-secuiesc
