Június 16-19 között idén is megrendezésre került Olănești-en az Elisabeta Polihroniade nevet viselő országos iskolás csapatbajnokság, amelyen a Tamási Áron Gimnázium is képviseltette magát.

A gimis csapat különlegessége az volt, hogy hárman fiúk alkottuk. Lány nem vett részt a csapatban, ezért minden egyes ellenfélösszeállítás ellen, amelyben volt lány, egy pont hátránnyal kezdtünk. Nehéz volt egy ütőképes csapatot verbuválni, hiszen a három csapattag közül is ketten már visszavonultak az aktív sakkozástól.

A versenyen 11 csapat vett részt, összesen 43 diák. Hihetetlenül keménynek bizonyult a mezőny, de végül a 7 fordulóból ötöt sikerült megnyernünk, két döntetlent is játszottunk, tehát veretlenül végeztünk. Közel voltunk a dobogó legfelső fokához, csodálatos hajrát tudtunk magunkénak, de végül ez a második helyre volt elég.

Kimondhatatlanul elégedettek vagyunk az eredménnyel, hiszen mindenki kihozta magából a maximumot. Ami a csapattagokat illeti, különdíjakat is nyertünk: Sándor Tamás az első asztalon második díjat, Benedek István a második asztalon első díjat, Mihály Zsolt a harmadik asztalon pedig harmadik díjat szerzett.

Ezúton is szeretnénk megköszönni Sándor Leventének, hogy időt szakított ránk, és elvállalta, hogy elkísér minket a versenyre, és nem utolsó sorban felelősséget vállalt értünk.

Összességében elmondható, hogy kiváló versenyt futottunk, öregbítettük a Gimnázium hírnevét, és mi is remekül éreztük magunkat.

Benedek István

Mihály Zsolt

Sándor Tamás

A ferences nővérek által működtetett délutáni foglalkoztató tevékenység keretében (0-IV. osztályosok) jól jön minden segítség. A legnagyobb segítség, ha valaki egy gyengébben tanuló diákkal egyénileg tanul. Ebben vették ki részüket iskolánk diákjai, akik a tanulás mellett néha bekapcsolódtak a diákok játékába is.

Egy másik iskolai tevékenység: halottak napja előtt megkoszorúztuk iskolánk elhunyt tanárainak a sírját. Halottak napja után pedig olyan sírokra tettünk virágot, és gyújtottunk gyertyát, ahol látszott, hogy senki sem járt.

Óz, a nagy varázsló című darabot adták elő a Vitéz lelkek a ferences nővérekhez járó 0-IV. osztályos gyerekeknek.

A begyűjtött gyümölcsöket szintén a ferences nővéreknél tanuló óvodás és iskolás gyerekek kapták.

Iskolánk bentlakásának védőszentje Szent Imre. Az ő tiszteletére tanulnak be egy darabot a mindenkori XI. teológia osztályok.

Egyik legfelemelőbb élmény volt elmenni a Down-kórosokhoz, találkozni velük, együtt lenni, ismerkedni, majd felajánlottuk, hogy termékeiket árusítjuk iskolánkban.

A másik hasonlóan szép és gazdagító élmény iskolánk már nyugdíjas tanárainak köszöntése advent elején és karácsonykor.

Török Edit-Tarzicia

Iskolánk több diákja önkénteskedik a Gyulafehérvári Caritasnál, többségünk a Kórházi meseolvasó elnevezésű programban vesz részt. Hétköznap délutánonként, általánosságban kéthetente egy alkalommal járunk a Gyermekosztályra, ahol feldobjuk az ott lévők kórházi napjait, szórakoztatjuk őket egy kicsit, eltereljük a figyelmüket arról, hogy épp milyen környezetben vannak és miért vannak ott.

Biztosítva van számunkra egy terem, ahol rajzfilmeket is vetíthetünk, vannak játékok, kifestősök, meséskönyvek, amelyek segítségünkre vannak sokszor, de néha egy-egy beszélgetés a gyerekekkel, esetleg a kisebbek édesanyjával az, ami épp hatásos. Apróságnak tűnik, az is, mégis jó látni a mosolyokat, jó látni, hogy egy-egy begubózott kisgyerek (akiket szüleik ritkán látogatnak) hogyan nyílik meg, hogyan kezd el beszélni velünk, mesél, vagy egyszerűen csak játszik. Ilyenkor érezzük igazán azt, hogy van értelme annak amit csinálunk.

Azt, hogy így, ilyen kapcsolatba kerülhessünk ezekkel a gyerekekkel természetesen egy beszélgetés előzi meg az önkéntes felelőssel, aki elmondja hogyan működik a program, mire kell odafigyelni. Valamint önkéntes szerződésbe van foglalva ez a tevékenységünk, így a jó érzésen túl még másképp is javunkra válhat, hiszen ez több helyen előnyt jelenthet akár továbbtanulás, akár állásvállalás esetén.

Más programjai is vannak a Caritasnak, amelyekbe bekapcsolódhatunk önkéntesként, mint például a kórházi könyvtár, ahol hasonló a koncepció, mint a meseolvasónál, csak a felnőttek vannak megcélozva, vagy a sérült gyerekekre való felvigyázás, esetleg egy-egy nagyobb rendezvényen való részvétel stb. Nemrég került például megrendezésre a Caritas város, ahol a Caritas tevékenységei voltak népszerűsítve, játékok, előadások várták az arra járókat.

Összességében remek lehetőség a Caritasnál önkénteskedni, rengeteg élménnyel, új tapasztalattal és jó érzéssel gazdagít, előre visz az életben.

Szász Zsuzsa XI.C

Iskolánk önkéntes diákjai

–          gyereknapon segítettek

14-20 óráig Szász BeátaIX.E Debreci VivienIX.E Fancsali EdinaIX.E Bokor KlaudiaIX.E    Boros AnitaIX.E–          gyereknapon segítettek

–          májustól, felváltva hetente egy órát segítettek a ferences nővérek által működtetett I-IV osztályosoknak tanulni14-20 óráig Jakab ErikaIX.E

IX.E

IX.E

  Mátyás Andrea Timár Anita     Ambrus ImeldaIX.E–          májustól, felváltva hetente egy órát segítettek a ferences nővérek által működtetett I-IV osztályosoknak tanulni Debreci VivienIX.E Kiss GyöngyvérIX.E Major Bálint TündeIX.E Palkó KlementinaIX.E  Péter NoémiIX.E  Szász BeátaIX.E Olyan tevékenységek, amelyben szinte az egész osztály részt vett 1.       IX.E és X.B – a két osztály segített karácsonykor a Pro Down alapítvány javára történő karácsonyi vásáron

2.       X.E és XI.E részt vettek, a gyümölcsgyűjtő akcióban, majd elvitték a ferences nővérekhez az iskolásoknak 

Szépen csengő kórusok százezrei szólalnak meg naponta a földkerekségen. Rég azon gondolkodom, hogy a mi kórusunk, a Vox Gimiensis miért jelent számomra sokkal többet, mint bármelyik kifogástalanul éneklő csapat, akiket meghallgattam. Mi az a többlet, amit átadnak nekünk minden Karácsonykor, találkozókon, fizikaversenyen, nagykorúsításkor, egyszóval minden alkalommal, amikor megszólalnak. A 2015/2016-os tanév évzáró koncertjén, június  23-án ,világosodtam meg: tengernyi szeretet, mérhetetlenül sok pozitív energia, és Gellért tanár úr, az örökmécses. Ennyi a titok, amellyel mindig sikerül lángot gyújtaniuk lobogásra áhítozó szívekben. Sok szép dalos pacsirta (Kovács Bogi, Péter Emőke, Orbán Eszter, Jenei Petra, Gyerkó Andi, Jakab Emese, Mihály Klaudia) ősztől más búzamező fölött zeng majd, néhány nagyszerű trubadúr (Szabó Samu, Pető Szabi, Kövecsi Norbi, Balogh Szabi) más udvarban dalol tovább. Hagyatékukat érzékeny lelkek ápolják, a csodát új hangok éltetik tovább. Ez egy olyan csoda, amelynek folytatódnia kell: kérlek, soha ne hagyjátok ABBA! 🙂

A Vox Gimiensis számomra a legszebb vox humana. Lelkünkben égi szikra. Szent öröm. Köszönöm. Köszönjük!

Székely Zoltán, Vox Gimiensis rajongó

Benczi Tibor igazgatóhelyettes szavaival búcsúzunk tőletek, kedves nyolcadikosok. Adja Isten, hogy sokszoros termést hozzatok!

Kedves ballagó kisdiákok!

Nemrég olvastam egy 35 éves etiópiai férfiről, akit gyerekkora óta egyetlen álom mozgatott: mindenképp repülni akart. Ezért meg is tett mindent, rengeteget tanult, az összes vizsgáját átlagon felül teljesítette, több helyre is felvették egyetemre, ám ő mindenképp csak a Nemzeti Légi Akadémiára akart járni – ahonnan azonban elutasították, mivel egyetlen centivel alacsonyabb, mint az előírt elvárás. Ez az a pont, ahol a legtöbben feladták volna az álmaikat, ám ő nem így döntött: elhatározta, hogy megépíti a saját repülőgépét, hogy így biztosan repülhessen. Több éven keresztül tanulmányozta a repüléstant az interneten; youtube videókon sajátította el az alapokat, és online szerezte be a speciális alkatrészeket. Bár még finomításokra szorul a kisrepülő, tavaly nyáron a világ negyedik legszegényebb országában valóra váltotta az álmát, és felszállt a felhők fölé a saját gépével.

Egy olyan korban éltek, és lassan ti magatok is egy olyan korba léptek, amikor a világ hirtelen nagyon kitágul, kinyílik számotokra. Néhány kattintás, vagy inkább már csak simítás a képernyőn, és végtelen mennyiségű információhoz férhettek hozzá, hallgathattok nepáli törzsi zenét, élő közvetítésben nézhetitek, ahogy üstökösre landol egy űrszonda, és pillanatok alatt beszédbe elegyedhettek szinte bárkivel a világon. Tudom, hogy ezt mind tudjátok is, talán még jobban is, mint én; de pont amiatt, hogy ti már a nyitott határok és fejlett technológiák világába születettek, hallgassatok rám, és ne vegyétek ezeket természetesnek, magától értetődőnek! Nincs olyan, hogy elvesztegetett idő vagy rossz tapasztalat, ha valami nagyon igazán és mélyen érdekel, nézzetek utána, kérdezősködjetek róla, tanuljátok meg, váljatok a legeslegjobbakká benne, majd reformáljátok is meg! Mindegy, hogy mi az, csak tegyétek bele a szívetek-lelketek – na és persze azt a 10.000 órányi munkát, ami ahhoz kell, hogy valamit mesterszintre tökéletesítsetek. Ha rákerestek a közösségi hálón, az előbb említett etióp pilótára az első dolog, amit találtok tőle, egy Nelson Mandela idézet lesz: „Minden lehetetlennek tűnik, amíg valaki meg nem csinálja.”

A pszichológusok szerint a ti generációtok, a 2000 után születettek, sokkal jobban szoronganak, mint a korábbi generációk. Persze, a kis korotoktól ismételgetett „gazdasági világválság”, „globális felmelegedés” és „terrorizmus” rányomta a bélyegét a közhangulatra. Éppen ezért engedjétek meg, hogy útravalóként emlékeztesselek a krízis szó kínai megfelelőjére (nem fogom megpróbálni kiejteni), ami két karakterből áll: az egyik azt jelenti, hogy veszély, a másik pedig, hogy lehetőség. Mert valóban minden krízis, válság veszélyeket rejthet magában, de ugyanakkor soha vissza nem térő alkalmakat is biztosít a változtatásra, a fejlődésre, a rossz vagy elavult rendszerek eltörlésére, és helyébe egy igazságos világrend építésére. Ne higgyétek, hogy ezek tőletek független, absztrakt dolgok! A világ folyamatosan forrong és változik – én már átéltem egy gyökeres rendszerváltozást – legyetek hát készen! Ragadjátok meg a pillanatot, tanuljatok, de ne magoljatok, kérdezzetek és kérdőjelezzetek meg mindent! Gondolkozzatok a saját fejetekkel, és alkossatok a saját kezetekkel! Zenéljetek, játszatok és beszélgessetek sokat-sokat!

Székelyudvarhely, 2016. június 17.                                                           Benczi Tibor, igazgatóhelyettes

2016. május 28-án iskolánk diákszínjátszó csapata, a Vitéz Lelkek részt vett a  Siculus Ifjúsági Házban megrendezésre kerülő XVI. Amatőr Színjátszó Fesztiválon.

Az Equus című előadásuk pedig elnyerte a Legjobb Előadás díját.

“A darabválasztást illetően nagyon magasra tette a mércét a 25 éves múltú Vitéz Lelkek színjátszó csoport. A profi színészeknek is nagy kihívást jelentő, lélektani dráma üzenetét viszont félreérthetetlenül sikerült közvetíteniük Szász Mihálykó Mária tanárnő növendékeinek – élmény volt a vitézi játék.” Lázár Emese

A Gimi ISOCOST csapata nyerte a Melinda cégcsoport által megszervezett Pegazus esettanulmány versenyt.

Az esettanulmány módszernek mindig örülök, mert az elméleti tudásról a hangsúly a valós problémák megoldására kerül át. A versenyszabályzatban érdekes elem volt, hogy a diákok a kidolgozás alatt nem használhatnak sem telefont, sem internetet. Ennek a generációnak nehéz lehet, hogy nyolc órán keresztül offline legyen.

A csapat tagjai Bokor Zalán, Boros Ábel és Antal Botond jól közelítették meg a problémát, és annak ellenére, hogy még csak tizedikesek, nagyon jól dolgozták ki és adták elő a javaslataikat. Olyan ötlettel álltak elő, amely elnyerte a zsűri tetszését, és minekutána rákérdeztek a részletekre, válaszaikkal érettségükről és megfontoltságukról tettek tanúbizonyságot.

Az értékes nyereményeken túl a versenyzők – és nem csak a nyertesek – egy óriási lehetőséget kapnak: a nyári vakációban fogadják őket a Melinda Instal és Melinda Steel cégeknél, ahol akár egy hónapon át betekinthetnek egy-egy munkakör rejtelmeibe, és a pályaválasztásuk így alaposabb lehet. Végül azoknak, akiket kiválasztanak, a Melinda cégcsoport ösztöndíjat ajánl fel a továbbtanulásuk idejére. Ez minden tárgyi díjnál fontosabb.

Egy év alatt ez a negyedik olyan esettanulmány verseny, ahol a Gimisek I. helyen végeztek, legyen székelyföldi, erdélyi, vagy helyi csapatoknak meghirdetett verseny.

Örülök, hogy végre felfigyelt egy helyi cég erre, és a versenyen túl olyan lehetőséget ajánl fel a diákoknak, ami gyakorlati tapasztalatokhoz juttatja, és bízom benne, hogy ez áttételesen a diákok itthon maradását is szolgálja.

Hiszem azt, hogy régiónk fejlődéséhez nem csak elméleti tudásra és egyéni teljesítményre van szükség (főleg, ha ez azzal társul, hogy a versenytársak képesek átgyalogolni egymáson), hanem csapatmunkára, kreativitásra, előadói képességekre, érveléstechnikára, és néha kompromisszumkészségre is.

Dimén-Varga László

felkésztő tanár