Hargita és Kovászna megyei iskolák csapatai mérték össze tudásukat szombaton a Nyirő József díszteremben, a 12. Fizikavalkádon, amelyet évente a székelyföldi vidéki iskolák tanulóinak szervezünk.

A jó hangulatú találkozó idei témája a gravitáció volt. A köszöntő beszédek során a verseny szervezője, Székely Zoltán Newton merészségét és a munkához való hozzáállását hozta fel követendő példának, Laczkó György igazgató Einstein zsenialitásával és újszerű gondolataival példálózott, Kovács Ákos szaktanfelügyelő pedig a rendezvény hasznosságát hangsúlyozta, és erőt kívánt a további folytatáshoz.

A programba Agyagfalva, Gyergyószárhegy, Felsőboldogfalva, Csíkkarcfalva, Bögöz, Kézdiszentlélek, Oklánd, Gyergyóditró, Kézdiszentkereszt, Homoródszentpál, Málnás, Csíkszentdomokos és Székelyszentlélek csapatai kapcsolódtak be. Az ünnepélyes megnyitó és a csapatok bemutatkozása után az előzetes munka anyagát értékeltük ki. Díjaztuk a gravitációs fotópályázat legjobb alkotásait: Kozák Szilvia (Málnás) és Czimbalmos Boglárka (Gyergyószárhegy) fotói első díjban, az Izzófejek csapat valamint Antal Bence (Felsőboldogfalva) munkái II. díjban, a Hőhullám csapat és Fekete Kristóf (Felsőboldogfalva) képei harmadik díjban részesültek, a homoródszentpáli Bencze Szilárd fotója pedig dicséretben részesült. A rajzpályázat legjobb alkotásainak a bögözi Kádár Kriszta és a Csíkszentdomokosi Bőjte Aletta Dalma munkáit választotta a zsűri, II. díjat kapott Székely Melinda (Agyagfalva) és Domokos Brigitta (Kézdiszentkereszt), III. díjban pedig Keresztes Kincső (Málnás), Farkas Kitti (Agyagfalva), Czimbalmos Boglárka (Gyergyószárhegy) és Godra Blanka (Oklánd) részesült. A gravitációval kapcsolatos tematikus irodalmi alkotások közül a felsőboldogfalvi Antal Eszter Neil Armstronggal készített képzeletbeli interjúja bizonyult a legjobbnak, második díjjal az agyagfalvi Török Zoltán meséjét jutalmazták, harmadik díjat érdemelt ki a kézdiszentkereszti Pászka Nóra és az oklándi Kovács László Levente. A zsűri dicsérő oklevéllel jutalmazta még Geréd Ádám (Csíkkarcfalva), Csomor Attila (Oklánd), Bencze Szilárd (Homoródszentpál), Tóti Gabriella (Bögöz), Székely Edvin (Csíkszentdomokos) és Albert Boglárka (Csíkszentdomokos) fogalmazásait. A kiértékelő után a csapatok a témához kötődő kísérleteiket mutatták be, érdekes, a gravitációval kapcsolatos kisfilmek vetítésére is sor került, majd ódát írtak Newtonhoz, és a nap kérdésén törték a fejüket. Arra keresték a választ, hogy mi történne, ha hirtelen megszűnne a Hold és a Föld között a gravitációs vonzóerő.

Ebédszünet után a csapatok elméleti és gyakorlati tudásukat mérték össze. A három órás vetélkedőt, amelyet sok-sok gravitációval kapcsolatos ügyességi játék fűszerezett, a felsőboldogfalviak nyerték, második a gyergyóditrói, hamadik a székelyszentléleki csapat lett, a negyedik helyen pedig azonos pontszámmal a csíkkarcfalvi valamint az agyagfalvi csapat osztozott.

A nap végén a zsűri összesítette az előzetes munka során és döntő napján szerzett pontszámokat és kihirdette a végeredményt: IV. helyen a csíkkacfalvi Kispályások csapata végzett, a III. díjat és a bronzérmet az agyagfalvi Izzófejek csapata érdemelte ki, ezüstérmes lett, tehát II. díjban részesült a gyergyószárhegyi Fizikalandorok csapat, a 12. Fizikavalkádot pedig összetettben is felsőboldogfalvi Fizikamaszok csapat nyerte. A rendezvényről 36 oldalas, részben színes kiadvány készült.

Székely Zoltán

Gazdag nyár van a vitézek mögött. 

Voltunk táborozni Homoródszentmártonban a kicsik is és a nagyok is. És mindenkinek nagyon jól telt a tematikus tábor.

Meghívást kaptunk a Könyvtárak éjszakájára, ahol két előadással szerepeltünk: a Komámasszony, hol a stukkerrel és a Míg szeretlek, élek című versösszeállítással. Kicsit hideg volt szabadtéren, de a siker nem maradt el.

Szeptember elején tiszteletünket tettük a testvériskolákban Budapesten, illetve Komáromban. A hagyományosnak mondható kiszállás sikert hozott, mint mindig.

Megkezdődött az új tanév, s vele a munkás hétköznapok, próbák. Október 29-én Szilágycsehbe látogattunk a PADIF-ra, ahol az Equus-szal szerepeltünk versenyen kívül, de még így is, legnagyobb meglepetésünkre díjazásban részesültünk.

Gergely Szabolcs

Székelyföldet a Gimisek képviselték a PénzSztár verseny regionális döntőjében.

 Idén is megszervezték – a 2013-ban elindított – PénzSztár Országos Középiskolai Pénzügyi-Gazdasági Versenyt, amely a magyarországi pénzügyi intézményrendszer szereplőinek összefogásával valósul meg.

A verseny célja, hogy felhívja a fiatalok figyelmét a pénzügyi kultúra fontosságára, valamint felmérje és tovább bővítse ilyen jellegű ismereteiket. A versenyzők köre az egész Kárpát-medencére kiterjed, így évről-évre egyre több felvidéki, délvidéki, kárpátaljai és erdélyi csapat kapcsolódik be a versenybe. A határon túli csapatoknak egy jókora hátrányt jelent, hogy nem a mindennapokból ismerik a magyarországi pénzügyi intézményeket, a gazdasági mutatókat és a történelmi kérdéseket, de azt látjuk, hogy kitartó munkával ledolgozható ez a különbség. Ami nehezebben ledolgozható hátrány, hogy olyan diákok is részt vesznek a versenyben, akik már érettségiztek és pénzügyi, gazdasági tanulmányokat folytatnak.

Mindezek ellenére a Boros Ábel (XI. A), Győri Anett (XI. B), Sándor Szende (XI. C), és Schram István (XI. A) alkotta Gim’money csapat a  III. helyen végzett a határon túli csapatok regionális középdöntőjében. Az elért helyezésen túl, ugyanolyan fontosnak tartom, a versenyben szerzett tapasztalatokat, a zsűritagok tanácsait, és azokat a kapcsolatokat, amit résztvevők továbbtanulásuk során kamatoztathatnak.

A verseny során minden fordulóban 12 nagyon különböző próbát kellett kiállniuk a csapatoknak, így szükség volt a lexikális tudásra, az elemzőkészségre, a kreativitásra és a prezentációs készségre is. A Gimisek előadásából nem hiányzott a székely humor sem, amit a zsűritagok külön kiemeltek. Köszönet a munkájukért! Valamint köszönjük azok javaslatait – és kiemelten András Gellért kollégánk és Mag Róbert (XI. A) munkáját – akik az itthonról vitt feladatok előkészítésében segédkeztek.

Dimén-Varga László

társadalomtudomány szakos tanár

Annak tiszteletére, hogy idén fedezték fel a gravitációs hullámokat, a TADISZ  játszani hívta a Gimiseket.

Arra voltunk kíváncsiak, hogy kinek mit mond a gravitáció kifejezés, ki hogy képzeli el a téma képi megjelenítését. A beérkezett fotókat szakmai zsűri nézte át (Dávid Botond, Szabó Sámuel, Fábián Andor, Farkas Zsolt, Bernád Rozália), ezúton is köszönjük nekik, az általuk javasolt legjobb munkákat pedig internetes szavazás alá bocsátottuk. A versenyben lévő fotók sorrendjét 50%-ban a zsűri pontszáma (20 ponttól 1 pontig), 50%-ban pedig a közönségszavazatok száma döntötte el (20 pontot kapott a legtöbb szavazatot, 1 pontot pedig a legkevesebb szavazatot begyűjtő munka).  Szép fotókat készítettek a Gimisek, munkáik közül az első öt alkotást díjaztuk. A fotók közül jó néhány a IX. B. osztály dísze lesz. 🙂 Mindenkit dicséret illet, aki részt vett a pályázaton. A következő videó a 12. Fizikavalkád legjobb fotóit tartalmazza, köztük a Gimisekét is.

https://youtu.be/BUrY0FujuBM

A díjakat november 12-én a Nyirő József díszteremben Laczkó Kata TADISZ elnök adta át a Fizikavalkád elnevezésű megyeközi vetélkedő ünnepélyes megnyitója után:

Szent Imre-napi búcsú a gimnáziumban

A Gereben 2016. október 21 – 22-én ünnepelte 25. születésnapját. Az alábbi szövegrészlet a Művelődési Házban tartott ünnepi gálaműsor keretében hangzott el.

25 ÉVES A GEREBEN

„Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen. (…) Felejts el mindent, ami a köznpok szertartása és feladata. (…) Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás.” (Márai Sándor)

(…)

 „Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának” – vallotta Kodály Zoltán a 20. század első harmadában. Nem elég megszerezni, hanem megélni, a mindennapok részévé kell avatni – vallják a gerebenesek a 21. század első harmadában.

Egy negyedszázaddal ezelőtt, 1991-ben így ősszel, amikor az akkori eufórikus hangulat éppen megtörőben volt, a Gimiben valami olyat álmodtak, amit igazolt az idő, amire ma is büszke az öreg Gimnázium, és büszke lehet a székely anyaváros is.

Az együttest Laczkó György alapította, aki fiatal tanárként akkor került a Gimnáziumba, és hozta magával a táncházmozgalom lendületét, lelkesen kezdte szervezni a csapatot, hisz közelgett az alma mater fennállásának 400. évfordulója, melyet méltó módon a tiszta forrásból merített néptáncelőadással illett megünnepelni. László Csaba néptáncoktató koreográfussal együtt álmodták tovább a Gerebent, mely egyre valóságosabb lett, hisz alig másfél év elteltével emlékezetes műsorral ünnepelték a jezsuiták által alapított gimnázium 400 éves jubileumát.

A lelkesedés nemcsak az együttes vezetője és oktatója részéről volt számottevő, hisz az ünnep után a hétköznapok csendjében több száz gerebenes nőtt fel az első tánclépéstől indulva a színpad magaslatára. Tette és teszi ezt lélekkel, örömmel. A színpad nem a célt jelenti, hanem egy állomást, a táncos hétköznapok közepette az ünnepet, amikor a gerebenes a táncházas ruhákat népviseletre cseréli. Időközben színesedett a valóra vált álom: a székelyruha fekete-pirosa mellett a széki is helyet kapott, a visai viseletek után az inaktelki gyöngyös színkavalkád is emelte az ünnepnapok fényét. A muzsika szeretet, a ritmus élet, a tánc a lélek tánca. Zeng a lélek, zeng a szó… Így élt és így él a gerebenes.

Gerebenesnek lenni, életformát jelent – vallják ma is a Tamási Áron Gimnázium keretében immár 25 éve működő Gereben táncosai, akik elődeikhez híven szívesen vesznek részt táncházakban, nyári tánctáborokban, életük, mindennapjaik részét képezi a tánc. Főként iskolai és városi rendezvényeken lépnek színpadra, de szívesen vesznek részt belföldi és külföldi fesztiválokon is. Ma este több mint százan járnak örömtáncot, hisz számukra öröm a tánc, az együttlét. Ezt hivatott bemutatni az ünnepi műsor is.

„A tánc a lélek érzéseit a test mozdulataival fejezi ki, és méltó arra, hogy a zenéhez és a költészethez hasonló szerepet töltsön be” – vallotta Cesare Negri, olasz tánckoreográfus a 17. század fordulóján. A tánc ritmusa, a zene ritmusa, a vers ritmusa rokon a vér lüktetésének ritmusával, tehát élet – vallják a Gereben oktatói a 21. században. Erre a gondolatra építette Boros Béla és Hilda az ünnepi koreográfiát, melyben a népköltészeti alkotások mellett helyet kapnak Ady Endre, Arany János, Kányádi Sándor verseinek részletei is.

Az Üver zenekar muzsikájára a Kalota partján vonuló tartka nyugalom állandóságával kezdődik a tánc, melybe beépül a múlt: a mezőségi mulatság hajdani időket idéz. Ezt követi a fiatalabbak szatmári frissessége, majd a haladó táncosok fekete-piros széki táncának ritmusa tagolja az időt. Küküllő menti táncokkal gyorsul a ritmus, végül a Gereben nagycsalád közös felcsíki mulatsága állítja meg az idő kerekét. Álljanak meg Önök is egy ünnepidőre. Negyedévszázad történt, amióta él a Gereben.

                                                                                               Ozsváth Imola