Laczkó György iskolánk igazgatója így búcsúztatta és üdvözölte a 141 maturrá ütött fiatalt:
Tisztelt ünneplő közösség! Kedves maturandusok!
Utazásra készülődésem során olvastam arról, hogy 1866-ban Dél-Afrikában egy európai amatőr geológus meglátott néhány gyereket, akik egy csillogó kővel játszottak. Megkérdezte a gyerekek édesanyját, hogy nem adná-e el neki azt a követ. Az asszony azt gondolta, hogy csak egy csillogó kavics. Eladta azt a geológusnak, aki megvizsgálta, és az egy 21 karátos gyémántnak bizonyult. Az esetnek azonnal híre ment, s a gyémántokkal foglakozó tudományos és üzleti világ lázba jött. Dél-Afrikába utazott az akkori világ talán legnagyobb gyémánt-szaktekintélye és üzletembere, a brit James Reynolds Gregory, megvizsgálni, hogy érdemes-e Dél-Afrikában gyémántbányászattal foglalkozni. Vizsgálódásai után jelentésében azt közölte, hogy csak egy strucc csillogó tárgyak utáni vágyának végső következménye lehetett, hogy a kő odakerült ahova. Vagy esetleg üzleti manipuláció az egész. Nem érdemes ott Délen gyémántot remélni!
Eme nagy horderejű jelentés nyilvánosságra kerülése után néhány nappal egy 83 karátos gyémántot találtak a leminősített területen. Híres drágakő, ezt nevezik a mai napig Dél-Afrika csillagának. S ezzel természetesen elindult Dél-Afrikában a gyémántkitermelés. Szegény James Reynolds Gregory pedig foghatta a fejét hibája miatt. Attól kezdve, ha a gyémántok körül valami tévedés vagy átverés történt, a szakmában csak úgy emlegették: „Ah, ez csak egy Gregory”.
A történet távolinak tűnhet, időben, térben és tárgyában messze esik a mi életünktől. S mégsem távoli. Mert szól egy amatőr geológusról, aki kíváncsi és bátor volt, de egyben szerencsés is. Szól egy asszonyról. Neki nem volt elég tudása ahhoz, hogy észrevegye a kezében vagy épp a gyermekei kezében lévő kincset.
S szól egy nagyon sikeres emberről, aki elhamarkodottan hozott ítéletet. Neve így minden addigi sikere ellenére a tévedés szinonimája lett.
A geológus kíváncsi és bátor volt érdeklődését és álmait kutatni. Ahogy rátok nézek, 141 kíváncsi és bátor fiatalt látok. Tudom, hogy azok vagytok, mint a geológusok, mondom én. Persze nem mindenkit a kőzetek világa érdekel. De sokszínűek vagytok, mint a drágakövek.
Tisztelt Szülők!
Vizsgáljuk most az Önök szempontjából a történetbeli asszonyt, aki elkótyavetyélte, sőt fel sem ismerte a kincset. Olcsón odadobta azt, amiből fejlődéshez, iskoláztatáshoz, jobb életkörülményekhez juttathatta volna gyermekeit. Kivette kezükből a kincset. Kedves Szülők! Önök nem ezen asszony másai. Önök keresték, és hiszem, hogy megtalálták gyermekeik számára a kincset adó iskolát, ahol – a talán később feledésbe merülő kötelező tantervi tartalmak mellett – a feledhetetlen, életutakat megtartó és megmentő „aranymondások” mindörökre bevésődhettek gyerekeik szívébe és eszébe.
A szalagot a gyermekeik kapják, de annak szövését Önök indították. Köszönet érte!
Kedves Végzős Diákok!
A történetben elérkeztünk szegény Mr. Gregoryhoz, aki nyilván felületes vizsgálatok után írt téves szakértői véleményt. Jól jegyezzétek meg: három dolog soha nem tér vissza a kilőtt nyíl, a kimondott szó és az elmúlt nap.
Fontos számunkra, hogy a kezetekben lévő kincset el ne kótyavetyéljétek, hanem őrizzétek, gyarapítsátok, és majd adjátok tovább gyermekeiteknek, akiket aztán majd reméljük, hogy a Gimibe küldtök, megsokszorozni 424 esztendő kincseit maguk és utódaik gazdagítására. Ezen a mai ünnepen jelet tűzünk rátok. A mi iskolánk jelét, a mi iskolánk szellemiségének a jelét. A ti utolsó itt töltött évetek jelét. A jövőtök iránti felelősség és reménység jelét.
És végül szeretném figyelmetekbe ajánlani Steve Jobs alábbi gondolatát: „Az időd véges, úgyhogy ne vesztegesd el arra, hogy valaki más életét éled! (…) Ne engedd, hogy mások véleménye túlharsogja a saját belső hangodat! De ami a legfontosabb, legyen elég bátorságod a szívedre és a megérzéseidre hallgatni! Ők valahogy már most tudják, mivé akarsz válni valójában.”
Laczkó György, igazgató
Elhangzott 2017. február 3-án, a Tamási Áron Gimnázium nagykorúsítási ünnepségén.