ÉBREDÉS 2025 május-június
Ezer kilométer, ezer élmény – ott, ahol a minaretek az eget karcolják
A X. A és XI. B osztályoknak lassan már hagyománnyá válik, hogy a tanév megkoronázásaként a várva-várt nyári szünet első napján buszra szállnak és együtt búcsúztatják el a tanévet egy nagy közös kirándulással.
Az idén tényleg nagyot álmodtunk, és itt most nem csak az 1000 km-es távolság jelenti az egyetlen nagy számot. Egy olyan várost néztünk ki magunknak, mely összlakossága megközelíti Románia teljes lakosságát, melynek egyik templomába, pontosabban mecsetjébe Székelyudvarhely teljes lakosságát lehetne belecsomagolni kétszer is. És igen, itt már valószínű nyilvánvalóvá vált, hogy Isztambulba látogattunk.
Isztambul előtt tettünk egy rövid kitérőt és meglátogattuk Rodostót, azt a helyet, amely 1720 és 1735 között adott otthont a bujdosó II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelemnek és kíséretének, a helyet, amelyet Mikes Kelemen annyira megszeretett, hogy el nem feledhette Zágont.
Megható volt megtapasztalni azt a gondos odafigyelést, mellyel a fejedelem ebédlőpalotájának tartott törökországi épületben működő Rákóczi Emlékmúzeumot egy magyar történelem szerelmese, Ali Kabul gondozza. A mögöttünk álló 1000 kilométeres buszozás fáradalma egy pillanatra elillant, amint elhelyeztük a Tamási Áron Gimnázium feliratú koszorúnkat és elénekeltük a magyar himnuszt az egykor menedéket adó ház előtt.
A nagy számok hatalma a szállásunknál is megmutatkozott, Isztambul egyik 5 csillagos szállodájába rendezkedhettünk be az elkövetkező három napra.
Isztambuli tartózkodásunk első reggelén megérkezett közénk egy szenzációs török idegenvezető, Emrullah Acarkan és innentől kezdve tűpontos hozzáértéssel kezdte el csepegtetni belénk a török kultúrát. Értelmet nyert, hogy miért emlegetik az egykori bizánci fővárost Nova Roma-ként, hogy miként alapított I. Constantinus itt új fővárost a Római Birodalom számára, amely átvette a régi Róma szerepét, és működött évszázadokon át annak politikai, kulturális és vallási örököseként.
A mecsetlátogatásaink sora kezdődött Ahmed Szultán Dzsámijával, a Kék Mecsettel, majd folytatódott a keresztény templomnak épülő Hagia Sophia-n át, Törökörszág legnagyobb dzsámijával, a Camlica Mecsettel, majd csendesült el a Szulejman Mecset puha piros szőnyegén.
Meglátogattuk Isztambul egyik fontos történelmi örökségét, a római kori versenypályát, a Hippodrom-ot az Egyiptomi obeliszk-kel, a Kígyóoszlop-pal és Constantinus obeliszkjével.
Szülinaposainkat köszöntöttük egy boszporuszi hajókázás alkalmával, csodáltuk az Aranyszarv öböl, az Ázsiát Európától elválasztó keskeny tengerszoros, a Boszporusz, a hullámzó Fekete tenger és az aranyosan csillogó Márvány tenger festői panorámáját a Galata toronyból, ámuldoztunk szájtátva a Topkapi szeráj fényűző pompáját látva, idéztük meg a Héttoronyban raboskodó Török Bálint és Bornemissza Gergely emlékét, majd vesztünk el a híres isztambuli nagy bazár forgatagában teát szürcsölgetve, baklavát és törökmézet majszolgatva, mindez lezárásaként pedig strandoltunk Varna puha homokján és a Fekete tenger kellemesen hűs hullámai között.
Mélymerítésű kultúrsokk, nagy dózisú történelemóra, látóhatárok bővülése, önfeledt szórakozás és szeretetteljes együttlét. Gimi, én így (is) szeretlek!
Ismét hálával tartozunk Péter István tanárúrnak a tűpontos szervezésért, a jó hangulatért és az oldott hangulatú törökországi történelemórákért.
Szűcs-Olcsváry Melinda és Ozsváth Imola a X.A és a XI.B osztályok osztályfőnökei
A X. A és XI. B osztály Törökországot tűzte ki úti célul a 2024–2025-ös tanév zárásaként.
Mivel az Európai Unión kívüli országot választottunk június 21-én este hosszú útnak néztünk elébe. Részünk volt a török határ szigorú ellenőrzésében is, ám vasárnap délutánra sikeresen megérkeztünk Rodostóba, ahol meglátogattuk azt a házat, ahol magyar nemzeti hőseink éltek száműzetésben. Őseink előtt tisztelegve elénekeltük nemzeti imánkat. Az ezt követő órákban megérkeztünk Isztambulba, ahol nagy megtiszteltetésünkre egy ötcsillagos szálloda fogadott minket.
Másnap reggel egy csodás idegenvezető várt ránk, és a délelőtt folyamán meglátogattuk a Kék mecsetet, valamint kívülről megnéztük a Hagia Sophiát is. Mindannyian szájtátva ámultunk a hatalmas épületek finom kidolgozásán, és gyönyörködtünk a részletgazdag, aranyozott, aprólékos mintákban. Ezt követően utunk a Topkapi szeráj szultáni palotához vezetett, ahol egy közös túra keretében bejártuk az épületegyüttest, majd a szabad program alatt mindenki a saját ízlésének megfelelő finomságokat kereshetett. A mi kis csapatunk ezen a ponton a török vendéglátás felsőfokát élvezhette, hiszen az ebéd mellé a házigazda meghívott minket egy teára és baklavára, amelyek a török gasztronómia szerves részei.
Kedden az Új mecsetben kezdtünk, amelyről meg kell jegyeznem, hogy talán a legszebb épület, amit eddigi életem során láttam. Magával ragadott a mecset nagysága, csendessége és szentsége.
Földöntúli élmény volt a puha szőnyegről felnézni a hatalmas kupola mandalájára – itt is csodáltam, ahogyan az apró részletek betöltik az egész teret, és egy egységes képet tárnak a szemem elé.
Ezt követően egy privát hajókázáson vehettünk részt a Boszporusz tengerszoroson, ahol köszöntöttük csapatunk szülinaposait, és a kellemes panorámában sok-sok képet készítettünk. A nap zárásaként szabad program következett a város szívében, ahol azt éreztem: ami ott nincs, az nem is létezik – szinte beszippantott bennünket az ezernyi féle üzlet és portéka színes kavalkádja. A sétálóutca fénypontja számomra a Szent Antal katolikus templom volt, amely azt sugallta a kaotikus utca és a tömérdek turista között is, hogy otthon érezhetem magam egy olyan távoli helyen, mint Isztambul.
Utolsó, Isztambulban töltött napunkon meglátogattuk a Szulejmán mecsetet, ahol egy férfi beszélt nekünk az iszlám lényegéről, és meg akarta értetni velünk, hogy ők miben hisznek. A mecset csendjéből ezután a Nagy Bazár fényűző kavalkádjába csöppentünk, ahol a vásárlás és az alkudozás mellett a törökök közvetlenségét is megismerhettük. A várostól a lehető leggálánsabb módon búcsúztunk: gyönyörködhettünk a festői naplementében, ahogy a lemenő nap kellemes pasztellszínűre festette a vizet.
Csütörtökön a hazautat megszakítottuk egy hatalmas pancsolással Várnában, a bolgár tengerparton, ami mindannyiunk számára kellemes időtöltés és jóleső üdülés volt.
Ezúton is szeretnék köszönetet mondani Péter István tanár úrnak, aki energiát nem sajnálva szervezte és tartotta egyben a kirándulásunkat, valamint a lelkes osztályfőnököknek, Ozsváth Imolának és Szűcs-Olcsváry Melindának, akik bevállalták ezt az óriási utat közel hatvan kamasszal.
Hálás vagyok, hogy ilyen gondoskodó, figyelmes és mindenre nyitott pedagógusok nevelnek minket a gimnáziumban.
Lőrincz Boglárka, X.A osztály
