Hírek

Hírek


Szép nyarat mindenkinek!

Szűcs-Olcsváry Melinda  |   júl. 01, 2017  |  Vox Gimiensis, Hírek

A tavalyi évhez hasonlóan idén is a zene szárnyán búcsúzunk egy időre a Gimitől. A Vox Gi­mi­en­sis évzáró  koncertjével kí­vá­nunk min­den Gi­mis­nek és Gi­mis lel­kü­le­tű em­ber­nek ál­dott, szép nya­rat!

 





Fesztiválozzatok, olvassatok, utazzatok, barnuljatok, pancsoljatok, és kedves ballagó nyolcadikosaink és tizenkettedikeseink, BEJUSSATOK!

 

Köszönet a videóért Kozma Ernőnek és a fotókért Mag Róbertnek!

 


Erdélyi Középiskolások Fizikatábora 2017

Szűcs-Olcsváry Melinda  |   jún. 24, 2017  |  Hírek

A kolozsvári Babeș –Bolyai Tudományegyetem idén is megszervezte az Erdélyi Középiskolások Fizikatáborát, melynek fő célja a diákok fizika iránti érdeklődésének felkeltése színes programkínálattal.

A tábor helyszíne idén Sztána volt, a szervezők itt biztosították a résztvevők számára a szállást, étkezést, és a különböző programokat. A tábor résztvevői egész Erdély területéről érkeztek, iskolánkat, és egyúttal egész Udvarhelyt hét diák képviselte.

Hétfőn reggel indultunk Kolozsvárra az iskola kisbuszával, és szerencsésen meg is érkeztünk az egyetemhez. Mielőtt az egyetem rövid bemutatására sor került volna, volt némi szabadidőnk, így megtekinthettük a várost. Ez után visszatértünk az egyetemre, ahol bemutatták, hogy ha a Babeș – Bolyai Tudományegyetemet választjuk, milyen lehetőségeink vannak ismereteink bővítésére, a továbbtanulásra. Körbevezettek minket, és kipróbálhattuk, hogy hol és hogyan kísérleteznek az elsőévesek, milyen az atomfizika labor, majd csoportosan kiutaztunk a tábor helyszínére vonattal. Az első előadásra már hétfőn este sor került, Borbély Sándor előadása révén betekintést nyerhettünk a Holográfia és hagyományos fényképezés világába.

Másnap, kedden a tudományé volt a főszerep: Járai-Szabó Ferenc: Miért sötét az éjszakai égbolt? , majd Tunyagi Artúr: Elektronika műhelytevékenység címmel tartott előadást. Az ebédszünetet követően Ercsey–Ravasz Mária: Agyi hálózatok modellezése – az egértől a majomig, Ravasz József: Feladatmegoldó műhelytevékenység és Nagy László: Hullámok interferenciája címmel tartott előadást. Végül ismét Borbély Sándorral zártuk a napot, előadásának címe: Játék a színekkel. A második napra már kezdtünk egyre jobban megismerkedni a tábor résztvevőivel, és esténként továbbra is folyt a beszélgetés, játék.

Szerdán a napot túrázással kezdtük, körbejártuk Sztánát és környékét, mely arról nevezetes, hogy itt található Kós Károly egyik leghíresebb épülete, a Varjúvár. Miután visszatértünk a szállásra, Néda Zoltán: A Brown mozgás (elmélet és kísérlet), majd az egyik résztvevő, a tizenegyedik osztályos Kovács Gergő a Tantárgyversenyes feladatmegoldás rejtelmeibe vezetett be minket. Ezt követően részt vehettünk egy tájfutó versenyen, melynek lényege, hogy kapsz egy térképet, és aszerint kell eljuss meghatározott helyekre, persze időben. Az udvarhelyiek itt is jeleskedtek, a fiúk közül Kajántó Attila(XI. A) , míg a lányok közül Rácz Adrienn(X. C) lett az első helyezett, mindketten iskolánk diákjai. Természetesen senki sem távozott üres kézzel, mindenkinek jutott a nyereményből.

Az utolsó napon Sárközi Zsuzsa vezetésével egy játékon vehettünk részt, melynek lényege különböző feladványok megfejtése, és ezzel a hinta kiszabadítása volt. Később az egyik legérdekesebb előadást, Lázár Zsolt: Számítógépes fizika a XXI. században, tekinthettük meg.

Szerintem megérte részt venni a táborban, nemcsak azért, mert sokféle új dologgal, jelenséggel ismerkedtünk meg, hanem azért is különösen, hogy új embereket ismerhettünk meg, miközben még jól is szórakoztunk. Én bárkinek ajánlom ezt a tábort, aki csak egy kicsit is szereti a fizikát. Megéri benevezni!


Sándor Szende

 

Udvarhelyi résztvevők:

Feleki Viola (X. A)

Herczeg Ágnes (X. A)

Jakab Nóra (X. C)

Kajántó Attila (XI. A)

Lukács Anetta – Klaudia (X. C)

Rácz Adrienn (X. C)

Sándor Szende (XI. C)


Irodalmi vetélkedő

Szűcs-Olcsváry Melinda  |   jún. 17, 2017  |  Hírek

A széklyudverhelyi Tamási Áron Gimnázium és a farkaslaki Tamási Áron Művelődési Egyesület irodalmi vetélkedőt szervez Tamási Áron születésének 120. évfordulója alkalmából a Kárpát-medencében magyarul tanuló középiskolás diákok számára.

 

A vetélkedő helyszíne és időpontja: a farkaslaki Tamási Áron Általános Iskola, 2017. szeptember 16. (szombat) 10 óra

A Tamási-vetékedő lehetőséget nyújt arra, hogy a Kárpát-medence magyar nyelven tanuló diákjai együtt olvassák a nagy székely író életművét, közösen gondolkodjanak a 20. századi erdélyi sorskérdéseket székely humorral fejtegető Tamási Áron műveinek értelmezési lehetőségein.

A Tamási Áron-emlékünnepség keretében megszervezett irodalmi vetélkedőt követően a Kárpát-medence különböző régióit képviselő csapatok szakszerű idegenvezetés kíséretében meglátogatják a székely író életének fontos helyszíneit, könyvbemutatókon és különböző kulturális programokon vesznek részt.

A vetélkedőre a Kárpát-medence különböző régióit képviselő középiskolák háromfős csapatai jelentkezhetnek.

Az utazás költségét a jelentkező csapatok számára a szervezők lehetőség szerint megtérítik. (A külföldről érkező vendégek utaztatását Budapest – Farkaslaka útvonalon a Scorpion Trans biztosítja.) A versenyzők és felkészítő tanárok ellátását, a vetélkedő utáni agapét valamint a díjazást a Tamási Áron Gimnázium és a Tamási Áron Művelődési Egyesület biztosítja.

Jelentkezési határidő: 2017. szeptember 10. (vasárnap) 12 óra

A vetélkedőre jelentkező középiskolák csapatának névsorát illetve a felkészítő tanár nevét a fent jelzett időpontig a következő ímélcímre várjuk: hadnagyjoli@freemail.hu

A Tamási Áron emlékére szervezett vetélkedőre kijelölt bibliográfia:

 Tamási Áron: Ábel a rengetegben

http://mek.oszk.hu/01000/01082/html/

Tamási Áron novellái (Szász Tamás, a pogány, Szép Domokos Anna, Himnusz egy szamárral, Ördögváltozás Csíkban, Rendes feltámadás, Hűséges Mártonka)

http://dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?docId=0000000437&secId=0000039888

http://dia.pool.pim.hu/html/muvek/TAMASI/tamasi00243/tamasi00261/tamasi00261.html

 Tamási Áron: Énekes madár

http://dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?docId=0000000362&  secId=0000032557&mode=html#Tamasi_Aron-Tamasi_Aron_szinjatekai-tamasi00107

A csapatok jelentkezésének alapkövetelménye a Tamási Áron biográfiájának, életpályájának alapos ismerete.

A vetélkedővel kapcsolatos kérdéseket ímélen vagy telefonon lehet megfogalmazni.

 

A verseny szervezői nevében:

Ozsváth Imola magyartanár

ozsvathimola@gmail.com

Telefon: 0040740670568

Székelyudvarhely, 2017. május 25.

 


Novellaíró pályázat

Szűcs-Olcsváry Melinda  |   jún. 17, 2017  |  Hírek

A széklyudverhelyi Tamási Áron Gimnázium és a farkaslaki Tamási Áron Művelődési Egyesület novellaíró pályázatot hirdet Tamási Áron születésének 120. évfordulója alkalmából a Kárpát-medencében magyarul tanuló középiskolás diákok számára.

 

A novellaíró pályázat témája: Ábel a 21. században

A pályamű megszabott terjedelme: 3-5 oldal

Beküldési határidő: 2017. szeptember 10. (vasárnap) 12 óra

A pályamunkákat a következő ímélcímre várjuk: hadnagyjoli@freemail.hu

A pályaműveket kortárs erdélyi írók, lapszerkesztők, magyartanárok bírálják el. Eredményhirdetésre és díjazásra az író születésnapján, 2017. szepetmber 20-án kerül sor a Tamási Áron-emlékünnepség keretében.

A díjakat a farkaslaki Tamási Áron Egyesület és a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium biztosítja.

 

Székelyudvarhely, 2017. május 25.

 


Legendás másodikosaink

Gimi  |   jún. 05, 2017  |  Elemi oktatás, Szabó Zsuzsa tanító néni és osztálya, Hírek

Mátyás kovácsa, a másodikos Énekmondók játékával

 

„ Erdő, mező, hegy völgy, falu… minden mesél itt.  A mesék földje ez – csuda-e, ha szép csendesen mesemondóvá nő a gyermek? ”  Benedek Elek

A Tamási Áron Gimnázium II. osztálya ebben az iskolai évben Mátyás király reneszánsz udvarával ismerkedett. Játszottak igazságos királyokat, művelt királynékat, bátor lovagokat, szépséges udvarhölgyeket, erős kovácsokat, okos leányokat, vidám bolondokat – együtt.

Ez a kicsi, lelkes csapat az Énekmondók hatodik generációja. A nevet és a színpadi játék szeretetét átörökölték az előző csapatoktól. Színpadi játékukban nemcsak közvetlen környezetük lelhette örömét. Május 19-én a felsőboldogfalvi XXII. Játsszunk együtt! megyei szintű Gyemekszínjátszó Fesztivál II. díját, valamint május 28-án a Székelyföldi Legendárium regionális szintű Karneváljának I díját hozták el.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Mátyás kovácsa mondával Buda várába kalandoznak, korabeli énekeket zenélve és táncokat járva. Mátyás király, Beatrix királyné, Tibrili udvari bolond, Márton udvari festő, a reneszánsz udvar énekmondói – valaha élő személyek voltak.

    

A reneszánsz élet mára a mondák világába veszett, azonban „vannak mesék, amik sosem érnek véget. Bennünk is, közöttünk is történnek tovább. Vannak mesék, igen, vannak. Vannak, amíg csak gondolkozunk, amíg hiszünk, amíg remélünk, amíg szeretünk. Örök mesék. Éltető mesék.” Pintér László

Szabó Zsuzsa tanító


Gaudeamus!

Szűcs-Olcsváry Melinda  |   máj. 27, 2017  |  Hírek

2017 május 26-án iskolánk ballagási ünnepségén Dr. Bekő István szülőbizottsági elnök minden szülő nevében fejezte ki háláját az alma mater felé és kérte a jó Isten áldását az idei ballagóinkra.

Kedves Ballagó Diákok!

Mint szülő, szüleitek képviselője szólok hozzátok. Három gondolatot hoztam és egy versrészletet.

Először: a mai naphoz illik a hálatelt szív.

Ma nagyon sok szülő ébredt hasonló rövid imával: „hálát adok Istenem neked e mai napért, és hálát adok gyermekemért, akit megtartottál! Te segítsd őt, te őrizd őt a továbbiakban is!” Most itt, közösen érezzük, hogy szívünk telve hálával érettetek.

De további hálaszót is mondunk: a szülőkért, édesapákért, édesanyákért és ne feledjük a hátvédeket sem – a nagyszülőkért.

Erdély egyik legősibb és legeredményesebb iskolájában tanulhattatok. Itt még számít, ha tanulni akarsz. Szülőként most köszönöm a tanároknak a lelkes és példás munkáját, kiemelten az osztályfőnököknek, de az iskola minden alkalmazottjának a törődését. Ők voltak a ti másik családotok és otthonotok!

Másodszor: a nagyok felelősségét említem nektek.

2000 évvel ezelőtt egy különleges szabály hangzott el: aki nagy, az legyen kicsi, és legyen mindenkinek a szolgája – diakónusa. Jézus Krisztus mondta ezt. Ez a felelősség az ajtótokon kopogtat. Nagyok lettetek. Ezért, hajoljatok le a kicsinyekhez! Karoljatok bele az idősökbe! Álljatok oda a gyengék és elesettek mellé! Erősítsétek a könnyezőket, és ne veszítsétek el a reménységet – mert akkor mi lesz veletek és mit adtok másoknak?

Harmadszor: drága kincset bízunk Reátok.

Világunk értéket keres. Mi kipróbáltunk egy utat, amely használható és biztos. Ez a krisztusi út. Ahol nincs krisztusi lelkület, ott szaporodnak a tébolyodott erőszakok. Drága örökségetek és kincsetek a keresztyén hit. Ne hagyjátok el! A krisztusi szív nélkül nem lesz élhető e világ!

Drága örökségetek az anyanyelvetek! Legyen rá gondotok! Ne vegyítsétek fel és ne adjátok fel!

És reátok bízzuk a házat, a kertet, a barázdát, melyet együtt szántottunk, és a gazdaságot! Legyen gondotok rá! Drága örökségetek a szülőföldetek! Ahol őseink éltek és sírjaik domborulnak. Ahol jobb a fekete, mint máshol a fehér! Ahol ezt mondta Sütő András: „maradok, másképp nem tehetek”. Ugyancsak ő mondta, hogy a szülőföldet nem lehet elhagyni lélekcsonkulás nélkül.” Reátok bízzuk! Ha innen távolba visz is az utatok, jöjjetek majd haza! Mert várunk!

Ünnepi köszöntőmet egy versrészlettel zárom! Egyik tanárnőtök bízta rám, hogy majd alkalmas időben felolvassam. Ez a nap ma jött el. A vers ima is, és reménység is egyben. Legyen ez a zárszó.

Egyed Emese, Ébredés

„Vigyázzatok ránk, galagonyabokrok,
borókaágak, gyapjas jegenyék,
hogy ne legyünk földönfutók, se foglyok,
hogy hitünket-vérünket ne vegyék.
Vigyázz ránk, égbolt, magasságos Isten:
akaratunk, erőnk nem végtelen.
Szülőföldünk ez. Benned bízunk, Isten,
hogy életet, nem pusztulást terem.”

Dr. Bekő István Márton

Az immáron legnagyobbakká lett tizenegyedikesek nevében Kis-Német Noémi eképpen búcsúztatta a Gimi nagy víztározójából kiszakadó 141 vízcseppet:

Tisztelt ünneplő közösség! Tisztelt tanárok! Kedves ballagó diákok!

2017 május 26. örökre emlékezetes nap lesz számotokra. Itt állva talán nem csak testetek, hanem szívetek is beleremeg a változás szelébe.

Apró vízcseppenként érkeztetek a Gimnázium évszázados víztározójába, s mostanra megértetek, hogy elhagyjátok a biztonságot nyújtó szülővárost és közösséget. Hegyi csermelyek vagytok a tudás kövekkel pásztázott medrében, sebesen haladtok, küzdötök és akartok, hajt titeket a fiatalság szelleme.

Most, ezekben a pillanatokban talán csak könnycseppeitekkel tudtok válaszolni a jelen megismételhetetlenségére. Igen, ti most elballagtok, gátakat törtök és folyammá növitek ki magatokat. A tudás, a bölcsesség, a racionalitás és az emberségesség igaz vizei lesztek.

Egy új nap, egy új kezdet, egy egészen új korszak vár most rátok. Hátrahagyjátok a szokásaitokat, a korlátaitokat. Hátrahagyjátok a gyermeki tévedéseket, a felelősségvállalás előli mentségeket, a kisvárosi csendet. Mi itt maradunk még, de ti elmentek. Azt kívánom, hogy hagyjatok hátra, de ne feledjetek! Hagyjátok hátra a múltat, de őrizzétek az emléket! Hagyjátok hátra az épületet, de vigyétek magatokkal szellemét, bölcsességét! Hagyjátok hátra a szülővárost, de vigyétek magatokkal az otthoni szívdobogást! Vigyétek, vigyétek magatokkal az örömöket, az ambíciót, a kitartást! Vigyétek a rideg realizmust és a szívmelengető empátiát!

Legyen batyutokban a pogácsa az otthon melege, a család, a barátok szeretete. A só az élet íze, de ugyanakkor az, mi szomjaztat a tudás vizére. S legyen a batyu az élet, melyet vállatokra véve büszkén lépdeltek az árral szemben, a világ ellen, felvállalva mindazt, miben hisztek, mi emberré, mi boldoggá, mi önmagatokká formál.

Arra kérlek benneteket, hogy a tudástól, élettapasztalattól gazdaggá vált folyamokként ne feledjétek forrásotok helyét, ne feledjétek, hogy ti is voltatok csepp a tengerben. Hallgassatok a szívetekre, és ne engedjetek a világ felületességeinek. Adjatok időt magatoknak, és bízzatok a képességeitekben! Éljetek egy olyan életet, hogy mikor a torkolathoz értek, büszkén nézzetek hátra az általatok kitaposott mederre. Kívánom, hogy az élet igaz örömökkel ajándékozzon meg, hogy lássátok a részletekben rejlő szépséget! Nem kívánom, hogy ne legyenek akadályaitok az életben, sokkal inkább, hogy legyen erőtök leküzdeni őket!

Végezetül pedig Márai Sándor szavaival élve őszinte szeretetet, türelmet, elfogadást és kitartást kívánok az életben:  „Utad értelme nem a cél, hanem a vándorlás.”

Kis-Német Noémi

 

Szilágyi Anna-Katalin tizenkettedikes tanuló a ballagók nevében vett búcsút a csodaországtól, a Tamási Áron Gimnáziumtól.

Tisztelt ünneplők, szeretett tanáraink, szüleink, végzős társaim!

Az elmúlt hetek reggelein egyre kevésbé volt nyűg felkelni. Tudva azt, hogy egyre közelebb és közelebb érek a jelen pillanathoz, úgy éreztem, kötelességem úgy tölteni a napokat, hogy nem puffogok azon, hogy már megint milyen korán kell kimászni az ágyból. Az Alice csodaországban hősnője mondja, hogy már reggeli előtt gondolj hat lehetetlenre. Nos, én reggelenként sokszor gondoltam olyasmikre, hogy lehetetlen, hogy időben beérjek, lehetetlen, hogy nincs kimosva egy ingem sem, lehetetlen fél óra alatt átvenni egy hónapnyi anyagot?

Viszont….Az elmúlt hetekben eluralkodott rajtam egy érzés : lehetetlen, hogy ilyen gyorsan eltelt ez  a négy év. Ez a tizenkettő.

Van valami különös varázsa annak, hogyha olyasmire várunk, ami akaratunktól függetlenül fog bekövetkezni. Talán sokszor nyújtanánk a perceket vagy reménykednénk, hogy hamar fog majd eltelni ez az idő. Ha a legjobban próbálnám leírni, akkor azt mondanám, hogy olyan, akár egy furcsa nosztalgia, hiszen van, hogy már a jelenben körbetekintve is emlékeket látunk. Mintha mind Alice-ek lennénk, akik felébredve álmunkból idézzük fel a csodaországbeli történéseket.

Alice álmában zuhant bele egy nyúlüregbe, és egy abszurd mesevilágba került, ahol furcsa szerzetekkel találkozott. Ismerős? Néhol megnő, összemegy, beszorul a Nyuszi házába, hernyókkal beszélget, őrültekkel teázik, krikettezik a Szív Királynővel, majd felébred álmából.

Mi is rendíthetetlenül zuhantunk az életben, hiszen nem is volt jobb vállalkozó a szüleinknél, majd később saját magunknál arra, hogy újabb és újabb nyúlüregekbe lökjenek. Ilyen volt az, amikor kilencedikben először betoppantunk a Gimi ajtaján, ahol, bár nem épp egy abszurd mesevilág, de mindenképpen egy minden mástól eltérő külön kis univerzum fogadott, ahol tényleg találkoztunk többé-kevésbé furcsa szerzetekkel.

Volt, hogy nőttünk mások szemében, talán volt, hogy hibáztunk és összementünk, lehettek helyzetek, amikbe elég súlyosan beszorultunk. Bár felelőtlenség volt Alice számára innia csak úgy egy üvegből, mégis megtette, ahogy mi is egymást rángattuk bele újabb és újabb kalandokba, türelmetlenül majszolva a világ minden új falatját.

Krikettezni tudtommal nem igazán volt lehetőség, helyette viszont sokan tagjai lehettünk olyan  nagyszerű kis közösségeknek, mint például a Gereben, a kórus, a Vitéz Lelkek, az  Ébredés szerkesztősége, a TADISZ,  vagy a sportcsapatok, volt rengeteg rendezvény, kirándulás, verseny, amikért pont olyan hálásak lehetünk mint a péntek esti baráti összejövetelekért. “Mert hát sok olyan dolog esett meg Alice-el az utóbbi időben, hogy már kezdte azt hinni, hogy semmi sem lehetetlen. “

Hogy teáztunk-e őrültekkel? Bizonyosan, ha tudomásul vesszük, hogy mindenki egy picit zakkant a maga módján, ezt sem volt a legegyszerűbb megtanulni. Sokszor nem értettük egymást, veszekedtünk apróságok felett, nehéz volt elviselni néhány furcsa szokást, elfogadni egy-egy tanár szigorát, hazavinni egy rossz jegyet,  vagy nem lázadni minden egyes nap valamiért – mert miért is nem engednek ma haza korábban, vagy miért muszáj egyenruhát hordani? – Mégis, pár év múlva már nem a viharos időkre fogunk emlékezni, hanem arra, hogy mit jelentett ide járni.

A nővérem mondta magasztos hangon nyolcadikos koromban, amikor nem tudtam dönteni, hogy a következő négy évemet képzőművészet vagy reál szakon töltsem, hogy “ha bejutsz a Gimibe, megtudod, mit jelent a Hegyre járni”. Persze erre én csak kételkedve rávágtam, hogy a Preda magasbban van , de végül mégis meggyőzött, és természetesen igaza lett, hiszen így, itt állva az utolsó napon, nem vagyok más, csak végtelenül büszke arra, hogy itt koptathattam a lépcsőfokokat.

Na és mi jön ezután? Alice története folytatódik tükörországban, a miénkben pedig ezután állnak fejre a dolgok igazán, de így legalább van egy új nézőpontunk. Azt, hogy felkészültünk-e a sok tótágasra, ami előttünk áll, még a tornatanáraink sem tudhatják. Én mégis hiszek abban, hogy ebben a furcsa álomban többet tanultunk, mint sejtenénk, hiszen mi az élet, ha nem álom?

Én pedig köszönöm, hogy része lehettem annak a csodaországnak, amit a mindennapokban Tamási Áron Gimnáziumként emlegetnek.

Szilágyi Anna-Katalin







Hálás köszönet a fotókért Dávid Attilának.


Elballagtak a legnagyobbjaink is

Szűcs-Olcsváry Melinda  |   máj. 25, 2017  |  Hírek

Visszaemlékezés az elmúlt három évre

Ballagás, csengőszó, virágok, búcsúzás, búcsúbeszédek, emlékezés, emlékezés az elmúlt három évre. Most, hogy ismét befejeződött egy olyan időszak, amely mélyen nyomot hagy egy ember életében, jó megállni egy pillanatra, visszatekinteni és felidézni azon pillanatokat, amelyek fontosak a továbblépésben is.

Az érettségi után 2014 nyarán iratkoztam be a Tamási Áron Egészségügyi Asszisztensképzőbe. Úgy gondoltam, hogy hozzám a legközelebb álló szakma az asszisztensnői, és hogy meg fogom találni a helyem ebben a szakmában. Az iskolakezdést talán még nagyobb izgalommal vártam, mint az azelőtti években. Egy új diákélet kezdődött, másabb, mint a többi. Komolyabbnak éreztem, nagyobb kihívás volt, hiszen szakmát tanulni indultam, szakmát, ami azóta már hivatás számomra.

A három év alatt kialakított szoros kapcsolatok az osztálytársakkal, osztályfőnökkel, tanárokkal, diáktársakkal, a gyakorlat alatt egyes osztályokon dolgozókkal megerősített abban a hitben, hogy jól döntöttem, megtaláltam, amit kerestem. Szerencsésnek érzem magam, hogy egy olyan osztályközösségben tanulhattam, amelyben a mindennapok kihívásaiban számíthattam sokak segítségére. Hálás lehetek a sorsnak, hogy egy olyan osztályfőnököt tudhattam magamnak, mint Péter Edit, akinek munkássága példa erejű számomra.

Nem véletlen az sem, hogy a három év tapasztalata hozzásegített ahhoz, hogy már a tanulmányok befejezte előtt a Városi Kórház Újszülött osztályán megtaláltam azt a helyet, ahol az elkövetkezendő években dolgozni szeretnék, felhasználva mindazt a tudást, tapasztalatot, amit a három év alatt útravalóul kaptam.

Benedekfi Réka-Klára

Benedekfi Réka-Klára így búcsúzott 2017 május 20-án a Tamási Áron Egészségügyi Asszisztensképző ballagásán:

Nagy szeretettel és tisztelettel köszöntöm tanárainkat, osztályfőnökeinket, diáktársaimat, a ballagó diákokra joggal büszke szülőket, férjeket, barátokat, és minden kedves meghívottat, jelenlevőt.

Alig egy év telt el – s mégis, mintha most lett volna csak, hogy ugyenezen a helyen álltam másodéves diákként, és a ballagó diáktársaimat búcsúztattam. A mai napon újra itt állok szorongó szívvel, hogy a végzős diáktársaim és a magam nevében mondjak búcsúbeszédet.

Nehéz dologra vállalkoztam, hiszen hogyan lehet tömören összefoglalni mindazt, ami az elmúlt három évben történt velünk? Hogyan is szólalhatnék meg 51 ballagó diák nevében, mi szépet és okosat tudnék mondani, ami csak rólunk szól, ami csak a miénk? Milyen egyszerű lenne, ha csupán kulcsszavakban kellene most beszéljek a nagy szavak helyett. Akkor csak ennyit mondanék: változás, tervek, álmok, vágyak, öröm, boldogság, nevetés, megpróbáltatás, siker, kudarc, szeretet, tanulás, vizsga, kötelezettség, gyakorlat, éjszaka, új élet, csoda, hivatás, hit, segítség, remény, tapasztalat, felelősség, idő, utazás, cél, végállomás, vég, kezdet, hála, köszönet, köszönöm, köszönjük. Mégis megpróbáltam gondolataimnak szabad szárnyat adni, s kifejezni beszédemben mindnyájunk érzését, gondolatát. Emlékeim, élményeim közt kutatva úgy döntöttem, hogy az elmúlt három évet egy utazásnak tekintem, egy közös, kalandokkal teli, hosszú utazásnak.

Utazni sokan szeretnek, hiszen minden utazásnak célja van, amit olykor csak a végállomásra megérkezve, vagy az utazás befejezésével értünk meg. Persze akadnak olyanok is, akik nem szeretnek utazni, mondván, hogy sok gonddal jár: tervezni, becsomagolni, cipekedni, letenni, majd újra összepakolni, hazautazni, célba érni. Így van, aki el sem indul, van, aki a végállomás előtt kiszáll, és vagyunk mi, akik terveztünk, becsomagoltunk, cipekedtünk, majd lassan kicsomagolunk, lerakjuk, megérkezünk. Visszaemlékezve a kezdetekre, az új útra lépve, induláskor izgatottan vártuk, hogy útra kelhessünk az ismeretlen felé, új dolgokat fedezzünk fel, csodás tájakra tévedjünk, új élményekkel, tudással, tapasztalattal gazdagodhassunk, és végül célba érjünk. Márai Sándor szerint „az utakat sokáig nem érti az ember. Csak lépdel az utakon, és másra gondol. Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek… Egy napon megtudjuk, hogy az utaknak értelmük van. De ezt csak az utolsó pillanatban értjük meg, közvetlenül a cél előtt.’’

Kedves diáktársaim, íme, utazásunk lassan a végéhez közeledik, itt állunk, közvetlenül a cél előtt. Az utunk értelmét keresve, utazásunk végéhez közeledve ne felejtsük el, hogy volt néhány fontos állomás, ahol megálltunk, olykor-olykor megpihentünk, erőt, szellemi és lelki táplálékot vettünk magunkhoz: a felejthetetlen gólyatábor, gólyabál, a tanórák, a közös együttlétek, a jó hangulat, az életre szóló barátságok kialakítása, a gyakorlatok, az egymásnak nyújtott segítség, a tavalyi ballagásra való felkészülés – mind fontos állomásai voltak az utazásunknak, amelyekre mindig szeretettel gondolunk vissza. Egy utazás elengedhetetlen része a búcsúzás, valamint a köszönet is. Búcsúzunk hát iskolánktól, az osztálytermektől, az udvartól, a fáktól, a padoktól, az itt maradt diáktársaktól, barátoktól és mindentől, mindenkitől, aki az évek alatt egy kicsit is szívünköz nőtt. Búcsúzunk és köszönetet mondunk kedves osztályfőnökeinknek, tanárainknak, akik a nagy utazás során idegenvezetőként kalauzoltak bennünket, vigaszt, támaszt, segítséget nyújtva az olykor rögös, meredek úton. Köszönetet mondunk kedves szüleinknek, társainknak, barátainknak, akik, ha kellett jegyeket, bérleteket vásároltak a hosszú útra, féltő gonddal végigkísértek, támogattak, biztattak, bátorítottak, hogy még csak néhány állomás van, ne adjuk fel, ne szálljunk le a cél előtt. Köszönetet mondunk mindenkinek, aki bármilyen módon hozzájárult a nagy út során céljaink eléréséhez. Köszönet és hála – apró szavak, de erejük hatalmas. Végzős diáktársaim: búcsúzóul még talán: azt kívánom, hogy a megszerzett tudást kellőképpen kamatoztassuk az előttünk álló vizsgákon, méltóképpen megálljuk a helyünket munkahelyeinken és az élet minden területén.

A Castle című filmből vett idézettel zárom búcsúbeszédem:

„Van egy általános igazság, amivel mindannyiunknak szembe kell néznie, akár akarjuk, akár nem. Egyszer minden véget ér.”

Akármennyire vártam ezt a napot, sosem kedveltem, ha valami véget ért. A nyár utolsó napja, egy nagyszerű könyv utolsó fejezete, a búcsú egy közeli baráttól. De a befejezés elkerülhetetlen. A levelek lehullanak, becsukod a könyvet, elbúcsúzol. Számunkra ez is egy ilyen nap. Ma búcsút intünk mindennek, ami ismerős volt, mindennek, ami kényelmes volt. Továbblépünk. De attól, hogy elmegyünk – és ez fáj – lesznek emberek, akik részesei maradnak az életünknek, akármi is történjen. Ők a mi biztos talajunk, sarkcsillagaink, és az apró tiszta hangok a szívünkben, amelyek velünk lesznek örökre.

Benedekfi Réka-Klára

 

 

 


EU-s projekten diákjaink

Szűcs-Olcsváry Melinda  |   máj. 25, 2017  |  Hírek

Május 5-9 között városunkat képviseltük az olaszországi Grantorto városka által pályázott EU-s projekten. 

A projekt célja az volt, hogy fiataljaink megismerkedjenek az európai demokrácia működési elveivel és működési módjával, és a tanultakat felhasználják majd a helyi diáktanácsok működtetéséhez. Ugyanakkor ismerkedtek az olasz tájakkal, az olasz kultúrával és új barátokat is szereztek.

Iskolánkat három VIII. osztályos tanulónk képviselte, Fóri Nóra, Mátyás Emőke és Zajzon Zalán.




 Berecz Anna-Krisztina