Imádom a tengert. És az ember olyan, hogy amit szeret, azt a szeretteivel is megosztja.
Ezért igyekszem minden osztályomat elvinni Görögországba, az Égei tenger partjára.
Idén Tamás Szilárd kollégámmal együtt szerveztük meg a IX.A és IX. C tanévzáró kirándulását Platamonas környékére.
Köszönjük Szatmári Júlia asszisztensnőnknek, Tamás Dalma gyógytornásznak, hogy segítettek minket ebben. Köszönjük a gyerekeknek, hogy megértik: mi értük vagyunk, és nem ellenük. Továbbra is az a meggyőződésem, hogy ha hiszünk a diákjainkban, hisszük, hogy ők képesek jól viselkedni, akkor ők jól is fognak viselkedni, bármilyen helyzetben.
Köszönjük, hogy együtt lehettünk. Büszkék vagyunk a csapatra. 😊
Székely Zoltán, Tamás Szilárd, szervezők
Efkharistó, Görögország!
Minden álmom az volt, hogy egyszer eljussak Görögországba. Nem hittem volna, hogy ez az álom ilyen gyorsan valóra válik. Rögtön tanévzárás után a matek-infósokkal indultunk útnak. Amikor megpillantottam a tengert a busz ablakából, majd amikor először léptem bele a sós, hűs vízbe, azt éreztem: emiatt érdemes élni.
A szállásunk Nei Poriban volt, a Jimmy és a Jorgosz házakban. Már az első napon éreztem, hogy ez a kilenc nap különleges lesz.
Szerdán a híres lebegő kolostorokat, vagyis a Meteorákat látogattuk meg. Ahogy a hatalmas sziklák tetején állva, a magasból lenéztem a végtelen völgybe, ráeszméltem, hogy mi emberek milyen picik is vagyunk valójában.
Másnap hajóra szálltunk, és elindultunk a gyönyörű Skiathos szigetére. Az Elizabeth Cruises fedélzetén fantasztikus volt a hangulat, a társaimmal együtt kiültünk a hajó orrába, és csak néztük a tenger csillogó hullámait. Igazi görög bulihangulat kerekedett a hajón: szólt a zene, roptuk a táncot, még táncoktatás is volt. A parton megnéztük az Agios Nikolaos templomot és az óratornyot, csatangoltunk a csodás kék-fehér sikátorok között, majd egy kis tengerparti étteremben élveztük az életet. Később egy közeli szigetnél a hajót kikötötték és a vízbe fejest is ugorhattunk. Kristálytiszta, gyönyörűkék volt a víz. Visszafelé hajókázva sok-sok nevetés, és a Sirtaki akkordjai lengték be a hajót. Kimerülten, de boldogan tértünk vissza a szállásra.
Pénteken reggel a Nei Pori piacán nézelődtünk, majd az Olümposz hegység lábához, Litochoroba utaztunk, hogy megcsodáljuk Zeusz kádját. Este néhányan lesétáltunk a partra, és életünk egyik legemlékezetesebb élményét tapasztalhattuk. Villámok színezték vörösre az eget, a szél kavarta a homokot, mintha egy filmjelenetbe csöppentünk volna. Menekültünk a homokviharból, félig nevetve, félig ijedten. Erre az estére mindig emlékezni fogok.
Másnap a hegyen levő hangulatos Palaios Panteleimonas öreg falucskát jártuk be, ahol a gyönyörű, jellegzetes görög kő- és faépületek között barangolva a szuvenír árusok szólítottak le folyton bennünket. Aznap a Platamonban található várat, „az elrabolt nő várát‟ is bevettük még.
Aztán elérkezett az a nap is, amikor végre az Olümposzra másztunk fel. Az autóbusz 1100 méter magasságig vitt fel, onnan pedig gyalog haladtunk tovább, vízesések, gleccserek, sziklák és fenyők között. A 2160 méteres magasságból elénk tárult világ lélegzetelállító volt.
Az utolsó nap már a búcsúról szólt. Hajnalban volt olyan is, akit nem lehetett felébreszteni, olyan mélyen aludt, de a többiek napfelkeltét néztek a görög tenger felett. Fürdőzés és lazulgatás után este egy nagy összegző vetélkedőn vettünk részt. Aznap estére élményösszefoglalókkal készült minden csapat, majd egy általános, Görögország témájú műveltség kvízzel zárult a vetélkedő. A pódiumon levő csapatok jutalomban részesültek, szintén jutalmazták mind a röplabda, mind a focibajnokság nyerteseit is. Utoljára még belevetettük magunkat a naplementétől csillogó tengerbe, hogy elbúcsúzzunk tőle.
Szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki hozzájárult ehhez az utazáshoz, osztályfőnökeinknek, Székely Zoltánnak és Tamás Szilárdnak a szervezésért és a többi kísérőinknek is a türelemért. Hálás vagyok a társaimnak a sok nevetésért, a jó hangulatért és a szüleinknek, hogy anyagilag támogattak és elengedtek minket. Szúnyogcsípésekkel, barnulással - vagy talán leégéssekkel gazdagon és sok olíva olajjal feltankolva indultunk haza. A szívünk megtelt emlékekkel, a telefonunk pedig képekkel. Nevettünk, táncoltunk, másztunk, úsztunk, néha el is fáradtunk, de minden pillanat megérte. A görög tengerpart, az Olümposz, a hajózás és a barátok együtt olyan élményeket adott, amit nehéz lesz bármi mással felülmúlni.
Egy biztos: erről még sokáig fogunk beszélni. Efkharistó!
Ursuleac Réka, IX.C
Hurrá, nyaralunk!
Véget ért a suli, elérkezett a várva várt görögországi kirándulás. És hogy miért is vártuk ennyire? Miért volt ennyire különleges? Mert egy összeszokott csapat indult el, hogy együtt eltöltsön egy hetet, ahol még jobban megismerhetjük egymást, közös élményeket szerezhetünk, belekóstolhatunk fiatalokként egy külföldi osztálykirándulásba.
Hétfőn este nyolckor indultunk, és a hosszú, 16 órás út hallatán mindenki azt gondolná, hogy átaludtuk az utat, ám ez még közel sem jár a valósághoz: a buszban hangfal dübörgött, tombolt a jókedv. Kedden kora délután érkeztünk meg Nei Poriba.
Ebéd, part, tenger, fagyi…
Szerdán a Meteorákat kerestük fel, útba ejtve egy ikonfestő műhelyt, ahol beleástuk magunkat az ikonok készítési módszereibe. Később fent, a hegyen a Nagy Meteor Kolostort látogattuk meg, mindenki kedvére nézelődhetett. Megfigyelhettük a borkészítéshez használt felszereléseket, a vallási rituálék eszközeit, viseleteket, a szerzetesek által használt tárgyakat. Sajnos az árvíz elmosta a hidat, így a Tempe-völgyében az Agia Paraszkevi barlangkápolna meglátogatása elmaradt, tehát az örök fiatalság forrásában nem mosakodtunk meg: továbbra is öregedni fogunk (erre az oszi bácsi: „Ti beszéltek?”), ám végtére is egy szép napot zártunk Görögország egyik legikonikusabb helyszínén.
Csütörtök: sokak által talán a legvártabb és legjobban szeretett program, vagyis hajókázás Skiathos szigetére egy majdnem háromszáz fős csapattal. Hamar megismerkedtünk kapitányunkkal, aki egész nap Metaxával a kézben szólítgatott minket, hogy „Szia, magyarooook!”, folyton viccelt velünk, mindennel elégedetlen volt, amit csináltunk, válasza mindenre csak a „katasztrof” volt. Egy háromórás hajóút után kötöttünk ki Skiathoson, megtekintettük a város hangulatos sikátorait, felsétáltunk a kilátóhoz, majd egy hosszú pihenő után továbbhajóztunk az egyik csendes öbölbe, ahol a hajónk lehorgonyzott, mi pedig kedvünkre fürödtünk, ugráltunk a hajóról a tengerbe, kagylókat és köveket gyűjtöttünk, napoztunk. A késő délutáni órákban indultunk vissza az achilliói kikötőbe. A nap végére szerencsére hangos énekünket és fergeteges táncunkat látva kapitányunk is „megbarátkozott” velünk, megdicsérte a csapatot, zárásként pedig még egyet táncoltunk a YMCA-re, és elénekeltük a Siko Horepse Sirtakit, helyesebben fogalmazva annak a „bonyolult” refrénjét.
Pénteken reggel a helyi piacot látogattuk meg Nei Poriban, majd Litochoróba utaztunk, Zeusz kádjához, és a vasárnapi Olümposz-mászás felkészítőjeként sétáltunk egyet a Vythos-vízesésig.
Szombaton egy régi, az Olümposz oldalában fekvő településre látogattunk el: Palaios Panteleimonasba, a múzeum-faluba, amelynek statisztikák szerint jelenleg 17 állandó lakója van, az oszi bácsi szerint pedig 34 kutyája és macskája. Hazafelé jövet Platamonas várát ismertük meg, ahonnan szép panoráma nyílt az Égei-tengerre.
Vasárnap. Elérkezett a nagy hegymászásunk napja is. A csapat többsége sikeresen ki is ért a Prioniától (1100 m) az Agapitos menedékházig (2050 m). Ez egy 5,75 km hosszú, 1000 m szintkülönbséget lefedő túra, melyen a legjobb idő oda-vissza összesen 2 óra és 45 perc, az utolsó befutók pedig 4 és fél óra alatt teljesítették a távot. Szerencsénkre sérülés nem történt, próbáltunk vigyázni is egymásra.
Hétfőn szabadprogram volt: napozás, fürdés, vízibiciklizés, exatlonozás, röpizés, focizás és persze sok-sok fagyizás. Délután vetélkedők, csapatok élménybeszámolója, kirándulászárás.
Kedden reggel könnyes búcsút intettünk a tengernek és Nei Porinak, hazaindultunk, dübörgő busszal, dübörgő zenével.
Felejthetetlen élmény marad a görög út, a hajóskapitány, a túra, a sok főzés a jól, vagy félresikerült ételekkel, az ipari mennyiségű gyros, a fagyik, a társaság, a hangulat, az egész Görögország. Köszönjük, oszi bácsi!
József Áron, IX. A
