Nem véletlen, hogy olyan közkedvelt hagyomány a mi kultúránkban is több más nemzetéhez hasonlóan a farsangi komédiázás, hiszen ez az alkalom lehetőséget kínál arra, hogy kibújjunk ideiglenesen a megszokott szerepeinkből és álarc mögött átminősüljünk rövid időre azzá, amivel fantáziánkban játszunk el csupán. Ez a játékos perspektívaváltás is elegendő ahhoz, hogy egészséges ventillálással oldjunk a mindennapok feszültségén, felülemelkedjünk a hétköznapi problémáinkon és nevetni tudjunk magunk és mások esendőségein.
A Gimiben több évtizedes hagyománya van a farsangi komédiázásnak, jelesen annak, hogy a gimis tanárok egy színdarab erejéig levetkőzik a pedagógusi talárt és különböző szerepekbe bújva szórakoztatják magukat, tanártársaikat és a közönség nagy többségét kitevő diákokat.
Nagy szerencséje volt a Giminek, hogy nyugdíjba vonulásáig közösségünk tagja volt Szakács István Péter tanár- író, aki fantasztikus éleslátásával farsangtól farsangig gyűjtögette a frappáns poénokat, hogy a következő évben kollegái előadhassák legújabb szerzeményét a színpadon, évről évre fergeteges sikert aratva a közönség körében.
Ezt a hagyományt kíséreltem meg életben tartani immár második, kollegáim számára írt farsangi vígjátékommal.
2023-ban a bentlakás Nyírő József dísztermében adta elő több mint harminc gimis tanár a Túlélők című farsangi darabot teltház előtt, nagy sikerrel. A rákövetkező farsangkor, természetesen, a gyászév miatt nem került sor hasonló rendezvényre, azonban idén újból próbálkozni merészeltem a Gimizoo című darabbal. A kedvezőtlen körülmények következtében (a bentlakás zárva, a farsang idejére esett az egyhetes vakáció) végül felolvasószínház formájában és zártkörű előadásban, de mégiscsak megelevenedtek a gimis tanárok által e színdarab sorai.
Amint a cím is suggalja, állatkerti színhelyen játszódik a darab, de az állatok ezúttal nem egzotikus afrikai vagy ázsiai területekről származnak, hanem a Gimiből. Az Internet, a telefonok, a mesterséges intelligencia bűvöletében élő diákokból kiábrándulva választják a tanárok az állati szerepeket, nem sejtve, hogy az AI trollkodása miatt, nem a vadon szabadságára cserélik tanári sorukat, hanem állatkerti látványosságokká változnak.
A szakmáik bűvöletében élő tanárok, persze az állati szerepeikben sem tagadják meg önmagukat: a román szakosok a zsiráfok perspektívájából értékelik át a diákok tantárgyukhoz való viszonyulását, az idegen nyelvesek majomként zsonglőrködnek, ahogy tanárként is tetszetősen, játszva próbálták átadni tudásukat, a fizikusok zebraként futnak versenyt az idő, táv és sebesség bűvöletében, a történelem- társadalomtudományok képvielői pedig a medvék szilárd meggyőződésével dacolnak a jelen modern szeleivel. A földrajzos oroszlánok meglehetősen rosszul viselik az állatkert kínálta beszűkült tereket, s a magyarosokból lett macskaféléket sem vigasztalja, hogy zavartalanul olvasgathatnak, ha azt rácsok közé szorítva kell tenniük. A tornatanár- farkasok csak egymás idegeit edzhetik, a matek-infós rókák pedig lázasan dolgoznak valami ravasz megoldáson a szabadulás érdekében, akárcsak a tettrekész panda- tancik, akik kung-fu tudásukat vetik latba a szabadság reményében.
Persze, ez egy farsangi komédia, kötelező a feloldozó befejezés, ezért a tanárok és diákok jóllétéért mindig áldozatkész Móka mestreszakács, aki egyébként iskolapszichológus eredeti szakmáját tekintve, kifőzi a megoldást és a diákok könyörgő üzenetétől megenyhülve, bízván a beígért digitális detoxról és példás magaviseletről szóló diák- fogadalmakban, a gimis tanárok állatokból emberekké visszaváltozva folytatják karrierjüket a Gimi falai között.
Minden jó, ha a vége jó, ahogyan a jó öreg Shakespeare is mondta. Szerzőként nincs nagyobb öröm, mint látni, hogy a megírt poénok életre kelnek, célba érnek és mosolyt csalnak az arcokra. Jó lenne efféle üdítő, vidám pillanatokból nemcsak farsang idején bővelkedni.
András Ágnes
