Hírek

Hírek


A Gereben legfontosabb programjai a 2022/2023-as tanévben

SZŰCS-OLCSVÁRY MELINDA  |   jún. 27, 2023  |  Gereben Néptánccsoport, Hírek

 

Szakmai beszámoló

A Gereben néptáncegyüttes működését a Csoóri Sándor Alap biztosította a 2022/2023-as tanévben.

CSSP- NEPTANC-HT-2022-0020
Gereben Néptáncegyüttes/ Kötelezettségvállaló: Hebe Alapítvány, Székelyudvarhely

 

A Gereben mint iskolai néptáncegyüttes, kitűzött célja hogy a tanulók megismerjék a magyar népi kultúrát, néptáncainkat, népdalainkat elsajátítsák, magukévá tegyék. Az együttes folyamatos működésének a 32-éve alatt tanulók ezrei "fertőződtek" meg a magyar néptánccal, és ez a folyamat csak felerősödött, köszönhető a Csoóri programnak is.

 

 

A Gereben néptáncegyüttes az elmúlt pályázati évben (2022 július - 2023 június)  folyamatosan működött, jelenleg 150 tagja/táncosa  van a Gerebennek.  A zökkenőmentes működés a Csoóri Sándor programnak is köszönhető, hisz részben biztosítani tudtuk a táncoktatók évi bérét (2022.augusztus és 2023. január közti időszakban), a koreográfiákat, a zenészek bérét, valamint két tábort is tudtunk szervezni. Ez volt a program egyik legfontosabb eleme.

A Gereben 7 csoportban működött, „Apró Gereben”, az elemi osztályosokkal két csoportban, "kicsik", az 5-ik osztályosok, és a 6-8 osztályosok két csoportban, a "nagyok" 3 csoportban: kezdők, középhaladók és haladók szintjén. Minden csoportnak heti rendszerességgel voltak próbái a Tamási Áron Gimnázium kollégiumának sporttermében. Fellépések előtt a próbák megsokszorozódtak. A nyári és az  őszi táborunkban részben innen fedeztük az oktatók és zenészek bérét. A zenészek bérét  a karácsonyi műsorunk esetében valamint a hangosítást és fénytechnikát is ebből fizettük. A Gereben honlapja az iskolai honlap is egyben. Itt jelenítünk meg minden fontos eseményt az együttes életéről. Plakátokat és szórólapokat, meghívókat, az együttes szignóját is sikerült elkészítetni az előadásokra. A gyimesi táborba való útiköltségeket is innen fedeztük.  

A Gereben legfontosabb programjai az elmúlt évben:

2022 augusztusában (aug.1-5) volt az első kiadásunk e program keretében, ekkor került sor a Gyimesbükkben szervezett táborunkra, ahol gyimesi és mezőségi táncokat sajátított el a 21 táncos. - a cikk itt olvasható

Ezt követően Zeteváralján szerveztük meg a 12-ik Gerebenes edzőtábort. A táborba 120 táncos vett részt, bonchidai és búzai mezőségi táncokat oktattunk. Az itt megtanult táncokból készült koreográfiát az Erdélyi táncháztalálkozón mutattuk be, nagy sikerrel.
 
Az ezt követő időszakban táncoktatás volt a karácsonyi ünnepekig, megszakítás nélkül. Szeptember közepén meghívást kaptunk a balánbányai Botorka fesztiválra. - a cikk itt olvasható

Októberben a haladók egy kisebb csoportja részt vett az olaszországi San Remoban egy nemzetközi folklórfesztiválon. - a cikk itt olvasható

Nagy örömünkre ebben az évben is sikerült karácsonyi ünnepi műsort bemutatni a helyi Művelődési Házban, Rügyek és reménység címmel. Előadásunkban emléket állítottunk a 125 éve született Tamási Áronnak, iskolánk egykori tanulójának.

2023 februárjában a helyi Művelődési Házban iskolánk Nagykorúsítási ünnepségén is fellépett a Gereben, többnyire a végzős táncosokkal, így egyben az ők búcsúztatása is volt ez a fellépés. - a cikk itt olvasható

Húshagyókedden ismét megtarthattuk az immár hagyományos Gerebenes farsangtemetést, amit éjfélig tartó táncház, mulatság követett.
 
Májusban Széken ünnepeltük meg a Táncházmozgalom 50-éves évfordulóját. - a cikk itt olvasható

A megítélt 1 850 000 Ft teljes egészében fel lett használva, és kb 1 000 000 Ft plusz költséget is kifizettünk az együttes alapjaiból.

A Gereben Néptáncegyüttesnek nyújtott támogatás elérte célját, nagyban hozzájárult az együttes egy éves zökkenőmentes működéséhez. Az együttesről az iskola honlapján lehet olvasni, itt megtalálható minden információ a tevékenységünkről.

Itt érhető el a honlapunkon a beszámoló.
 

Székelyudvarhely, 2023.június 29.
 


                    Laczkó György, ügyvezető igazgató/Hebe Alapítvány
                    Együttes vezető/Gereben

 


Informatikából is jelesre vizsgázott a Tamási Áron Gimnázium

Bartus Emőke  |   jún. 23, 2023  |  Hírek

A 2022/23-as tanév a számítástechnika terén is nagyszerű sikerekben gazdagnak bizonyult. Büszkén leltározhatjuk a különböző helyi, megyei, országos és nemzetközi versenyeken résztvevő diákjaink remek eredményeit.

2023. március 18-án megszervezett Informatika Tantárgyolimpia megyei szakaszán iskolánkból 9 diákot díjaztak:

Tordai Krisztián

IX. A

I.

Továbbjutott az országos szakaszra

Lőrincz Sámuel

IX. A

II.

 

Molnár Katalin

IX. A

dicséret

 

Bencze Mátyás

X. B

II.

 

Hadnagy Hunor

X. A

dicséret

 

Sándor Kincső

XI. A

II.

 

Miklós Ádám

XI. A

III.

 

Bokor Előd

XI. A

dicséret

 

Kerekes Dávid

XII. A

III.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2023. március 4.-én megszervezett Nemes Tihamér Nemzetközi Programozási Verseny országos döntőjén iskolánk, immár több éves hagyományhoz híven, ismét képviseltette magát: 5 diák vett részt iskolánkból és mindenikük továbbjutott a megmérettetés nemzetközi szakaszára:

Sándor Kincső

XI. A

II

Továbbjutott a nemzetközi szakaszra

Miklós Ádám

XI. A

dicséret

Továbbjutott a nemzetközi szakaszra

Tordai Krisztián

IX. A

I

Továbbjutott a nemzetközi szakaszra

Molnár Katalin

IX. A

dicséret

Továbbjutott a nemzetközi szakaszra

Bencze Mátyás

X. B

dicséret

Továbbjutott a nemzetközi szakaszra

Kitűnő eredménnyel büszkélkedhetünk a 2023. április 15.-én megszervezett Nemes Tihamér Nemzetközi Programozási Verseny nemzetközi szakaszán való részvételnek köszönhetően, hiszen a XI. A osztályos Sándor Kincső a megszerzett 11. hellyel, felvételit nyert a BBTE és Sapientia egyetem informatika karára.

 

2023. május 25.-én Budapesten megszervezett Lányok Európai Informatikai Diákolimpiája válogatóversenyén is szép eredményeket ért el két résztvevő diáklányunk.

5. hely Sándor Kincső XI.A osztály

9. hely. Molnár Katalin IX. A osztály

 

Gratulálunk diákjaiknak az elért eredményeikért.

                                                                                                        Felkészítő tanárok

                                                                                                               Bartus Emőke

                                                                                                               Dénes Ildikó

                                                                                                               Szélyes Emőke


Fizikusaink tanév végi sikerei

SZŰCS-OLCSVÁRY MELINDA  |   jún. 23, 2023  |  Hírek

 

Közzétették a Jedlik Ányos Országos Fizikaverseny döntőjének eredményeit.

A verseny szervezője a nyíregyházi Jedlik Ányos Társaság és a Jedlik-Okteszt Kiadó Bt.

 

Az országos döntőn iskolánk négy tanulója volt érdekelt, mindannyian dicséretesen szerepeltek:

 

Várday Zoárd a hatodikosok korosztályában 95,79%-os teljesítménnyel II. díjat kapott.

 

Koncsag-Szász Péter szintén a hatodikosok korosztályában 75,79%-os teljesítménnyel III. díjas lett.

 

Antal Áron (IX.A) és Bencze Mátyás (X.B) egyaránt 92,52% teljesítményt elérve álhatott fel a dobogó legfelső fokára, így a kilenc-tizedikesek korosztályában az első díjat megosztva két gimis kapta.

 

 

A tanév befejezése utáni napokban, immár negyvenedik alkalommal szervezték meg a Vermes Miklós Nemzetközi Fizikaverseny nemzetközi döntőjét, melynek idén is Sopron adott helyet. A Vas- és Villamosipari Technikumban három napon keresztül 34 középiskolás diák mérte össze tudását. Iskolánkat Antal Áron IX.A osztályos tanuló képviselte, aki a dicséretes 7. helyen végzett.

Szívből gratulálunk diákjainknak!

Székely Zoltán, felkészítő tanár

 


Kötődés határok nélkül

SZŰCS-OLCSVÁRY MELINDA  |   jún. 17, 2023  |  Hírek

 

“Elég egy véletlen, néhány egymással váltott szó, és máris megszületik a kapcsolat.” Antoine Laurain

Hiszem, hogy nem léteznek határok, amikor jó kapcsolatokról beszél az ember.

Nem volt ez másképp osztályunk, a XI.B és testvérosztályunk a komáromi Selye János Gimnázium III.A osztálya esetén sem. Lehetőséget kaptunk arra, iskoláink és osztályfőnökeink által, hogy tovább mélyítsük és építsük a tanév elején kialakult kapcsolatokat azáltal, hogy ezúttal mi látogattunk el Komáromba.

Június 8-án indultunk, és mintha szárnyakra kapott volna buszunk, olyan gyorsan tettük meg az utat Budapestig. Igaz, a szakadó eső keresztülhúzta reggeli terveinket, de hitünk és osztályfőnökünk átvezetett minket ezen is, akár egy lámpás a ködben. Pár perc metróút után, kidugtuk fejünket az Országház kapuja előtt, és megpillantottuk az elénk magasodó csodálatos építményt. A házelnök úr meghívására a Parlamentben olyan helyekre is bemehettünk, ahova turistákat nem engednek be. Nagy élmény volt látni a Szent Korona mellett például a Munkácsy-termet és a Nándorfehérvár-termet.

Délután “testvérkéink” rendkívül nagy szeretettel, és tárt karokkal vártak bennünket. A programok, melyeket számunkra szerveztek, igazán élvezetesek voltak, rengeteg energiát és nagy munkát fektettek a szervezésbe. Bejártuk a Komárom városának szinte minden zegét-zugát, közben pedig jókat nevettünk, hogy mennyire különbözőek és mégis mennyire hasonlóak vagyunk.

Másnap az egykori magyar főváros, ma Szlovákia fővárosa, Pozsony fele vettük az irányt, ahol körbejárván a történelmi belvárost, sokat tanultunk, és nemcsak az idegenvezetőtől, hanem egymástól is, rengeteget. Dévényben, a Duna és a Morva találkozásánál rácsodálkoztunk arra, hogy milyen hatalmas is volt a középkori Magyar Királyság. A Gyimesi ezer éves határtól mintegy ezer kilométert kell utaznunk Dévényig, a történelmi Magyarország északnyugati kapujáig.

A harmadik nap egy részét Pannonhalmán töltöttük, ahol  ámulatba ejtett minket a hely szépsége, megragadó hangulata, a levendulamezők illata, az apátság csendje és mesébe illő könyvtára. Miután visszaértünk Komáromba, az ottani erődöt, az Öreg Várat néztük meg, most már belülről is, és azt kell hogy mondjam, hogy előítéleteim ellenére, ez volt az egyik legizgalmasabb program, mivel kipróbálhattuk azt, egy sötét labirintuson keresztül, hogy milyen is vaknak lenni. Az estét egy közös vacsorával egybekötött bulival zártuk. A közös tánc és szórakozás igazán összerázta azokat, akik részt vettek benne, és az este végére az összekarolt körben, bárkire is nézett az ember, egy kedves mosolyt kapott vissza, és úgy érezhette, mintha már ezer éve ismerte volna az ott lévőket.

Utolsó napunk a Selye János Gimnázium hétköznapjainak bemutatásával kezdődött, majd a Trianon Emlékművet koszorúztuk meg. Közös dalainkat énekelve döbbentünk rá, hogy eljött a búcsú ideje, ami számomra, bevallom, az egyik legnehezebb búcsú volt életem során.

Hazafele jövet megálltunk Esztergomban, megcsodáltuk a monumentális bazilikát, és megmásztunk 400 lépcsőt, hogy az ország legmagasabb épületének kupolájából gyönyörködhessünk a csodás tájban. A visegrádi várban tovább bővítettük történelmi ismereteinket, majd a vár fokán állva örökre szemünkbe, szívünkbe égett a Duna-kanyar lenyűgöző látványa.

Összességében, úgy gondolom, hogy ez alatt a kirándulás alatt, nemcsak a helyek varázsában, de egymásban is kincset sikerült találnunk, és olyan barátokat szereznünk, akikkel a jövőben örömmel fogunk újra találkozni. Ne feledjétek, drága testvéreink, “hogy történjen bármi, míg élünk s meghalunk, mi egy vérből valók vagyunk!”
           

Köszönök mindent osztályom nevében is! Köszönjük a két osztályfőnöknek, Hevesi Anikó tanárnőnek és Székely Zoltán tanár úrnak, hogy lehetővé tették számunkra ezeket a találkozásokat.
                      

Gáll Kincső, XI.B osztály

 


Transzferek 2023

SZŰCS-OLCSVÁRY MELINDA  |   jún. 16, 2023  |  Hírek

KÖZLEMÉNY

 

A Tamási Áron Gimnázium vezetősége értesíti az érdekelteket, hogy az iskolaáthelyezési kéréseket 2023. június 23-ig fogadja. Az iskola Vezetőtanácsa 2023. június 30-án bírálja el a beérkezett kéréseket.

Megértésüket köszönjük.

 

 

Székelyudvarhely,                                                                                                                      Igazgató,                

2023. 06. 15.                                                                                                                         Laczkó György                                                         

                                                                                                           

                                                           


Isten veletek, drága kisballagóink!

SZŰCS-OLCSVÁRY MELINDA  |   jún. 10, 2023  |  Hírek

Nyolcadikosaink  is elballagtak. Ezennel elhagyták a közoktatás általános szintjét, ami azt jelenti, hogy egy 9 éves időszak után június 9-én csak nekik szólt az iskolacsengő és a főtéri templomok nagyharangja.

 

VIII. osztály, osztályfőnök: Tamás Szilárd

 

 

 

A ballagási ünnepség a szokásokhoz híven szentmisével kezdődött. Ilyés Lehel iskolalélkész a tőle megszokott, frappáns és szemléletes módon idézte fel azt az időszakot, amelyet most kisballagóink maguk mögött hagynak.

 

Milyen menő lenne, ha a kicsi Gimi udvarán lenne egy varázslatos iskolabusz, és lennének hozzá vagányabbnál vagányabb alkalmazások. Ha másodpercek töredéke alatt képesek lennénk utazni az időben, - a múltban és a jövőben -, ha áthidalhatnánk térbeli korlátokat egy-egy unalmasabb iskolai napon; de talán a legizgalmasabb az lenne, ha egy napra neked, egy teljes iskolai napra lehetőséged lenne a varázslatos iskolabusz segítségével az osztályt, az osztályközösségedet oda vinned, ahová a leginkább húz a szíved.

Most gondold végig, hogy hová mennél a legszívesebben? Hová vinnéd el a többieket? (…)


Na, én gondoltam egy merészet! Ha valóban lenne egy varázslatos iskolabusz a kicsi Gimi udvarán, és mi tanárok tesztelhetnénk elsőként ezt az egészet, akkor tudjátok a tanárokat, hová vinném el?! (…) Elvinném egy továbbképzőre Örkényhez! Örkény István frappánsan, lényegre törően, ha kellett humorosan és őszintén egy percben megtudta fogni és átadni a lényeget. Képzeljétek el: egy perces órák ötvenkilenc perc szünettel :) … - hát ez lenne egy varázslatos élet a Gimiben!

Az az igazság, hogy nincs varázslatos iskolabusz a Gimiben, és úgy gondolom, hogy ezzel még nincs is veszve semmi sem, hisz a képzeletünk határtalan. Vannak emlékeink, van élénk fantáziánk, vannak tanítóink és tanáraink, na és ott vagyunk mi, diákok, akik sok mindent megértünk és megírtunk.

Tanultunk itt is meg ott is. Voltunk kicsik a nagyok között, aztán nagyok a kicsik között. Ma pedig ballagunk. S ha nincs is az iskolánkban varázslatos iskolabusz, ma mégis arra hívlak, hogy egy pár pillanatra lépjünk vissza az időben, ne többet csak úgy egészen pontosan kilenc évet.

Aggódó anyukák különféle lurkókat, mint valami értékes kelméket hoztak el titeket a SZABÓHOZ, aki aztán a hozott anyagból kellett, hogy fáradtságos munkával, de dolgozzon.

És ötévnyi kemény munka után, vagy helyesebben során, ez a szabónő, Zsuzsa ezekből az értékes kelmékből a szorgos munka árán egészen szép, egyedi, a Tervezővel teljes összhangban megálmodott ruhákat alkotott. Nincs két egyforma köztetek.

Van, aki nyáron született, van, aki télen vagy ősszel. Van, aki jól tanul, van aki szépen énekel, van aki a bőrt rúgja a szünetben szívesen, - és ettől vagytok egytől-egyig értékesek, hogy Isten megálmodott, a szüleitekkel együtt életet adott nektek, és most egymással és velünk ajándékozott meg titeket, hogy egy varászlatos iskola, egy kincsesbánya megismételhetetlen értékei legyetek.

S ha csak négy évet utazunk vissza a múltba, akkor a tanítónéni, a tanci személyét felváltották a tanárok. Valami teljesen megváltozott. De időközben tanultatok itt is meg ott is, s lassan mindegyik épület a szemetek láttára megújulhatott. Ami nem változott, hogy macskaköves utakon jöttél és mentél a Gimiből a Gimibe.

S amíg koptattad a köveket, a te életed, személyiséged, egyéniséged is formálódott, változott.  A macskaköves út, olyan, mint egy jó közösség, ahol egymásra, egymáshoz épülnek a darabok, formálódnak, illesztődnek, hogy SZILÁRD és jól megalapozott úttá legyenek, de csakis egymással együtt, egy jó cél érdekében.

Ne feledd, mindegyik kőnek helye van, adottságainak megfelelően mind-mind egy út részei! Ahogyan nektek is volt és van egy közös utatok, ahol a szüleitek, a tanáraitok, a nevelőitek szerves részei voltak az útépítésnek.

Azonban ennek a tanári karnak - akik benneteket tanítottak – van egy kivételes egyénisége, egy tanár, jobban mondva tanárnő, aki éjjel-nappal a suliban van, nem számolva a széllel, a hóval, az esővel, vagy akár az éles napsütéssel. Vakációban és iskolaidőben ott áll szótlanul az udvarra néző fali fülkében, és egyetlen egy mozdulattal generációk egész sorát arra tanítja, hogy: Hallgasson a szívére! / Hallgass a szívedre! És ezt a tanárnőt, úgy hívják: Mária. Egy édesanya, aki szívébe zárta a legnagyobb csodát, az Isten Fiát, a legértékesebb Kincset. Sokan mondhatják neked, hogy hallgassa szívedre, de ma veszélyes egy olyan szívre hallgatni, amelyben nincs jelen az Isten. Mária arra tanít minket, hogy fogadjuk be az életünkbe, a szívünkbe az Istent, és hallgassunk a szívünkre!

Egy olyan iskolának voltál a diákja, amelynek még a falai is üzennek, és egy olyan diákja voltál az iskoládnak, akinek az élete, még sokaknak üzenhet. Ez kihívás, így élni az életet!

Tudod, a legszebb ünnep a szeretet. S neked minden napod egy ünnep lehet. Ha majd egyszer megkérdezik az életben tőled: Miért kell ünnepelni a szeretetet? Akkor bátran válaszolj! Azért, hogy eszünkbe jusson, újra szeretni! Hogy eszünkbe jusson, mi a szeretet!

Mindennap jusson eszedbe, hogy itt nem volt varászlatos iskolabusz a Gimiben, de itt megtanulhattad, hogy mi a SZERETET. A legnagyobb varázserő, ami átformálhat minden emberi szívet.

 

 

Szabó Zsuzsa tanító néni gyönyörű keretbe foglalta végzőseink kicsi gimis kilenc évét. 9 évvel ezelőtt ő volt az, aki bevezette az akkor még pici lánykákat és kisfiúkat a gimis életforma rejtelmeibe, most ő volt az, aki frappáns hasonlataival kivezette gyönyörű fiataljainkat, utat mutatva nekik a középiskolás lét felé.

 

Kedves diákok, tisztelt ünneplő közösség!

Iskolánk ezen ünnepségét kisballagásként nevezzük. Nyolcadikosaink elhagyják a közoktatás általános szintjét, ami azt jelenti, hogy 9 éves időszak után ma csak nektek szól iskolacsengő és a főtéri templomok nagyharangja.
Szeretem iskolánk különös élőszövetét, amelynek legdinamikusabb, legzajosabb része ez itt, a kisiskoláé. Ezt szövögettük együtt veletek és szüleitekkel az elemi tagozat öt évén keresztül, majd tanáraitokkal folytattátok. Ez az élő szőttes hol elvékonyul, hol újraszövi önmagát, hol összezsugorodik, hol kiárad és beteríti a Patkót.

A szövésben az egymásra merőleges szálrendszerek összekapcsolása, valamint a szálak egyénenkénti kötése annál bonyolultabb, minél nemesebb anyagot használunk. Ennek az élőszövetnek ráadásul minden szála más, egyedi és megismételhetetlen. Maga a terveztt minta is legalább olyan bonyolult, mint négynyüstös viseletünk. Ezt a figyelmes összehangolást végzi a Vezetőség.

Kedves nyolcadikosok!

A gimi, minden napra tartogat valami meglepőt és évről - évre színpompásabb, értékesebb. Legtöbb értéke szemnek láthatatlan, azonban találtunk mérhetőket is. Felkérem iskolánk igazgatóját, Laczkó Györgyöt, értékelje az eltelt négy év kimagasló eredményeit és jutalmazza nyolcadikosainkat.

A 2022-23-as tanévben

III. tanuló, valamint országos matematika versenyek díjazottja: Bokor Máté
II. tanuló, korábbi években a Mikes Kelemen magyar nyelv és irodalom tantárgyverseny országos szakaszának résztvevője: Szász Jenő
I. tanuló, a Simonyi Zsigmond helyesírási verseny Kárpát-medencei szakaszán többször is a díjazottak közt volt, idén Simonyi-éremmel tért haza Budapestről: Székely Ágnes

A négy év tanulmányi eredménye alapján évfolyamelső: Székely Ágnes (10.00)

 

Különböző tantárgyversenyeken kimagasló eredményeket értek el:


•    Csiki Zoltán-Ádám bírkózó, aki egyéni versenyen országos harmadik, csapatban pedig többször országos első helyezést szerzett
•    Cseke Péter-Márk síző, aki magyar és román műlesiklás valamint óriásműlesiklás bajnok, nemzetközi versenyeken is elismerésben részesült
•    Pintyó Nóra atléta, aki középiskolás országos gátfutásban ezüstérmet, korosztályos országos döntőn pedig bronzérmet szerzett
•    Szász Ákos, atléta, aki országos versenyeken elismerésben részesült
•    Szász Kristóf atléta, aki országos megmérettetéseken elismerésben részesült
•    Szűcs-Olcsváry Zete, aki országos atlétika versenyeken szerzett elismerést és angol tantárgyverseny országos szakaszának résztvevője

 

Kedves álomszövő nyolcadikosok!

Az elvégzett munka végén a legnehezebb a köszönetnyilvánítást összegezni. Főként azért, mert egy Patkónyi embernek tartozunk hálával és nagyrabecsüléssel ezért az élő szövetért. Köszönetet mondunk Tamás Szilárd osztályfőnöknek és a tanáraitoknak, akik foglalkoztak veletek óráról órára. Köszönet, a szülőknek és a családoknak, hogy együtt tartanak benneteket.

Kívánok sikeres vizsgát! A viszont látásra!

 

Bekő Melinda Erzsébet, igazgatóhelyettes tudatta a nyolcadikosokkal, hogy ki kell szállniuk a 9 éve robogó vonatból, mert ez a szerelvény eddig jött. Ugyanakkor biztatta végzőseinket, hogy ne késsék le a csatlakozást, mert a következő vonat egyenesen a hegyre visz.


Tisztelt Szülők, Nagyszülők, Családok, Kollégák, Vendégek és Meghívottak! Kedves VIII-os, ballagó diákok!

Örömömre szolgál, hogy ezen a fontos napon szólhatok hozzátok. Áprily Lajos egyik versének soraival indítok:

„A nap tüze, látod,
a fürge diákot
a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt.
Csengve, nevetve
kibuggyan a kedve
s egy ős evoét a fénybe kiált.” (Áprily)

A gondolataimnak milyen más címet adhatnék, mint: utazás a hegyre. Ugyanis a soron következő gondolataim is részben egy utazásról szólnak. A tiétekről.

Személyes élményemből indítok. 1996-ban megadatott számomra, hogy néhány hónapot a tavak és hegyek, a rend, a kiszámíthatóság és a pontosság országában éljek. Azon a tavaszon különleges utazásban volt részem: egy csapattal fel kellett utaznunk Európa egyik legmagasabb csúcsa, a Jungfrau alá. Interlakenből indult a vonatunk. Kedélyes, gyönyörű utazás volt a hegyek között. Azt gondoltuk, ennél szebb, már nem is lehet. Aztán megálltunk Grindelwaldban, vonatot kellett váltani. Fölöttünk a magas hegyek. Elmondták: ez, a vonat csak eddig jött. Innen, egy teljesen másik visz fel minket a hegyre, a hegycsúcs alá. Az lehetetlen! – gondoltuk. Aztán átültünk, és a másik vonat elindult. Először síkon haladt. Aztán kapaszkodni kezdett. Nem értettük, hogyan. Szinte éreztük, mindjárt visszacsúszunk ezen a gyönyörű tájon! Kinéztünk, és megláttuk, hogy különleges fogaskerekes szerkezet tart meg a visszacsúszástól. A vonat kapaszkodott, és egyre feljebb vitt. Hihetetlen magasba kerültünk. Szép volt lent is az utazás, felejthetetlen volt a táj. De itt, fennebb kibeszélhetetlenül gyönyörű volt! Így érkeztünk meg a több ezer méteres magasba, Európa teteje alá!

Kedves Diákok! A ti tamásis utazásotok ilyen. Ezelőtt évekkel beszálltatok egy vonatba, egy szép állomáson. Életetek utazása kezdődött el. Tanítótok volt a kalauz. Integettek a családok, elindult a vonat. Egy fülkében, mesés út vette kezdetét. Szép esztendők! Új meg új völgyekben kanyargott a vonat. Minden megtett szakasz új élmény volt, addig soha nem látott világ.

Most pedig, sorsdöntő állomáshoz érkeztetek. Itt ki kell szállni. Ez a vonat eddig jött. Innen, nem megy tovább.

És tele vagytok izgalommal, mert egy másik vonat vár rátok. Az a vonat felvisz benneteket a hegyre.

Nálatok a csomagotok? Kezetekben a jegyetek? Kapaszkodó következik. Meredek lesz az út, de föl lehet jutni!

Eddig is nagyon szép volt az utatok! De, ezután másképpen lesz szép!

Európa egyik csúcsa vár! A Tamási Áron Gimnázium vár! A Gimi vár! Ne késsétek le ezt a csatlakozást!

A hegyek alá érkeztek! Oda visz az új vonat. Ez az állomás csak egy újnak a kezdete számotokra. Mi pedig, ott fenn is várunk rátok, hogy megmutassuk a Gimi magaslatából, hogy milyen szép a világ! Mennyi gyönyörűsége van! Vár rátok a magasság! Vár rátok a hegy!

Készen vagytok? Akkor, indulás! Mindent bele! Találkozzunk a hegyen! Onnan kiáltsunk majd egy ős evoét!

Hálásak vagyunk tanítótoknak, osztályfőnökötöknek, tanáraitoknak, akik eddig elkísértek benneteket.
Hálásak vagyunk szüleiteknek, családotoknak, akik benneteket e szépséges utazásra beírattak.

Sok sikert kívánok nektek, Isten áldásával!

 

A hetedikesek nevében Nagy Veronika búcsúzott a ballagóktól.

 

Tisztelt tanárok, szülők, meghívottak! Kedves nyolcadikosok!

Nem tudhatom, hogy milyen érzés van bennetek, de elképzelem, hogy mindenikőtök különleges napnak éli meg a mait.

Megpróbáltam elképzelni milyenek lehettetek kisdiákként... Kilenc éve, hogy először átléptétek az iskolánk kapuját. Minden új volt számotokra, talán kicsit izgultatok is. Új közösség várt rátok, az óvó nénit felváltotta a tanító néni, aki kézen fogott benneteket, és társatokul hívva Vackort, segített az első lépésekben, tudásotok alapjainak elsajátításában. Nevetésetek az iskola udvarát örömmel töltötte meg, amikor kicsengettek.

A negyedik osztály végén lezárult egy fejezet, egy újabb kapuhoz érkeztetek, amely újabb kalandokkal kecsegtetett. A tanító néni helyett osztályfőnök és tanárok jöttek az osztályterembe, újabb kihívásokkal találkoztatok. Azokat az osztálytársakat, akik ötödiktől csatlakoztak hozzátok, tárt karokkal vártátok és befogadtátok. Erős osztályközösség alakult ki, aminek bizonyosan ára volt. Olyannyira erős, hogy még az online oktatás se tudta megingatni. Az évek során együtt nőttetek, együtt sírtatok és kacagtatok. Vitáitok csak megerősítettek benneteket. Erőfeszítéseitek eredményesek voltak abban is, hogy sok tudást halmozhattatok fel, amely olyan érték, mit soha senki nem vehet el tőletek.

Most útelágazáshoz érkeztetek, kedves nyolcadikosok, ahonnan sok irányba lehet elindulni. Melyik lesz a legjobb irány és milyen lesz a következő állomás?

Erre még nem tudhatjátok a választ, de egy bizonyos: a nyolcadik osztály végén az életetek egy tartalmas szakasza lezárul. Bár a régi útnak vége van, az új útirány már kivilágosodni látszik.

Biztosan ti is mind ismeritek a széles és keskeny út példázatát. A kényelmes ember a széles, könnyebbik utat választotta, viszont a megfontoltabb, szorgosabb a keskenyet. Ez utóbbin az átmenetel macerás és munkás volt, ám az útnak a végén mindenki megkapta a neki járó jutalmat.

Ti is hasonló helyzetben vagytok: választhatjátok a könnyebb és álomszerűbb utat, de ugyanúgy a nehezebb, de szebb kilátásokat ígérőt is, és utatok végén majd elnyeritek a méltó ajándékot:

a kinyíló kaput, mely négy évig újra része lesz mindennapjaitoknak: beenged és elbocsát, befogad, alakít és elenged szabadon szállni a tiszta kék ég felé... Tisztán, szépen.

Lassacskán búcsúzkodni kezdtek, egymástól, tanáraitoktól és tőlünk, az itt maradóktól. Idővel eljön az a pillanat, amikor az osztályközösségnek szét kell válnia: ahogy az alma is megérik és leesik a fájáról, ugyanúgy az osztályközösség is eljut arra a pontra, hogy megérjen, és szerteszét ágazó utakra térjen. A búcsú mindig a legfájdalmasabb, de nem szól örökre, ezzel biztatlak, és ha nagyon hiányozna ez a néhány év, bármikor visszaemlékezhettek a kicsi Gimi varázsára, itt maradó társaitokra, tanáraitokra...

Kívánok nektek, elballagó nyolcadikos diákok, sok sikert a továbbiakban, és minden elképzelhető jót. Az Isten áldása kísérjen benneteket, bármilyen úton indultok is tovább.

Ti magatok nyitott kapuk legyetek, a szeretet országának kapui. Nyíljatok meg a jó előtt, engedjétek át magatokon a tudást, nyissatok embertársaitok irányába. És záruljatok, ha meg kell védenetek magatokat, a lelketek tisztaságát.

Legyetek kíváncsiak és nyitottak, illetve óvatosak, megfontoltak. A jövő kapuja nyitva áll, hajrá! Jó utat, szellemi kalandokat!

 

A ballagók nevében Szász Jenő végzett számadást.

 

Tisztelendő Atya, tisztelt Igazgatóhelyettes asszony, tisztelt Osztályfőnök úr, kedves Osztályfőnök asszony, kedves Tanítónéni, tisztelt Tanárok, tisztelt szülők, kedves diákok, barátaim, bajtársaim!

Tudom, egy ilyen kicsengetésen, ballagáson a búcsúbeszédet mondó diák kellő komolysággal, érettséggel kéne kezelje a helyzetet, de az engem ismerő személyek tudhatják, hogy ez nekem nem igazán fog menni, már csak azért sem, mert Péter megint csücsörít és a haját igazítja a sorok között.

9 éve ismerjük egymást, ezalatt az időszak alatt 3 épület, 3 osztálytermébe volt szerencsénk járni.

Voltak jó és rossz napjaink egyaránt, de ha visszaemlékszem, többnyire csak a szép és vicces dolgok jutnak eszembe, mint például amikor harmadikosan, a Szent Miklós kupán, legyőztük a negyedikeseket, vagy az ominózus budapesti kirándulás, esetleg Bali megszokott késései.

Ezekért a pillanatokért is roppant hálásak vagyunk Zsuzsa Tanító néninek, avagy „tancimanci”-nak, ahogy Márk mondaná, aki az évek során megtanított minket írni, olvasni, sakkozni, furulyázni, felszerelt minket rengeteg bölcsességgel és életrevalósággal, de legfőképpen azt köszönöm neki, hogy egy értékrendet is adott nekünk, méghozzá egy csodálatosat, ami valóban meghatározza az egész életünket. Köszönjük, Tanító néni!

Miután kirepültünk az O-IV fészkéből, megismerhettük tanárainkat és az osztályfőnökünket, Nemes Ildikó oszi nénit, aki már az első napon nagy szeretettel üdvözölt bennünket. Hálásak vagyunk neki és az összes tanárunknak egyaránt, azonban a hála szavai igazán tegnap születtek meg bennem az utolsó, búcsúzó magyar óránkon. Amikoris a Tanárnő feltett egy kérdést: „Mit visztek magatokkal?” És ezúttal nem egy regényről volt szó és nem is egy kirándulásról, hanem az együtt eltöltött időről, erről az elmúlt négy és kilenc évről.

Gondolkodtam és végül ezt írtam a kis, újonnan kapott noteszkémbe: Azt hiszem, egy családot.

Elmondhatom, hogy 9 év alatt osztálytársaim testvéreimmé váltak, tanáraim, mondhatni, pótszüleimmé.

Ők valódi szülői szeretettel vezettek minket végig eme-olykor göröngyös- úton, elég „Miszisz Tícsör” végtelen odafigyelésére, Ozsváth Imola tanárnő féltő szeretetére, esetleg Deák Zsuzsa tanárnő tanácsaira, Péter István és Máthé Attila tanár urak izgalmas óráira, Tőkés Ildikó látványos kísérleteire, vagy Gellért tanár úr vicces próbáira, a Barni tanárbácsival játszott komoly foci meccsekre, László tanár úr bukaresti kirándulására, Jakab Hanga tanárnő reggeli mosolyaira, Kelemen Éva hangulatos és részletes magyarázataira, Tarzícia nővér üzeneteire, Sándor Gyöngyi tanárnő kedvességére, Erzsébet tanárnő vezényletével elkészített remekművekre, vagy éppen Szőcs Annamária tanárnéni segítségeire gondolnunk. Természetesen az osztályfőnökünk sem maradhat ki a felsorolásból Tamás Szilárd (Sziluka), akiből még szidás közben is áradt a szeretet, pedig nem kellett sokszor ehhez a módszerhez nyúljon, hiszen híresek vagyunk, voltunk a remek viselkedésünkről, példás magatartásunkról. Igaz, Oszi úr? Na jó! Ez talán túlzás, de az már biztos, hogy az oszi bácsi, finoman szólva sem számíthatott a miénknél jobb osztályra, már ami a rosszalkodást illeti.

Valóban nem voltunk szentek, sőt, olykor talán kifejezetten rosszul viselkedtünk (a felnőttek szerint), de mégis elmondhatom, hogy talán emiatt lett ilyen emlékezetes ez a kilenc év, talán emiatt fogunk oly sokan, ilyen szeretettel visszaemlékezni az együtt eltöltött időre.

Kilenc év alatt életre szóló barátságokat kötöttünk, kilenc év alatt életre szóló emlékeket teremtettünk, kilenc év alatt életre szóló beszélgetések hangoztak el köreinkben, kilenc év alatt világmegváltó ötleteink voltak, kilenc év alatt életünk legőszintébb nevetéseit hallattuk, kilenc év alatt életünk eddigi legszebb időszakát éltük meg.

Gondoljunk bele, ezekután fogunk új, bizalmas kapcsolatokat létesíteni? Fogunk újabb és újabb emlékeket teremteni, vagy éppen eltengetjük napjainkat a híres „régi szép időkkel” kapcsolatos nosztalgiával? Fogunk őszinte és mély beszélgetéseket folytatni másokkal, vagy megmaradunk a „Szia, hogy vagy” -nál? Fogunk még gyermekfejjel világraszóló gondolatokat szülni, vagy elfogadunk mindent pont úgy, ahogy van, hiszen úgysem a mi dolgunk? Képesek leszünk ezután is őszintén, szívből nevetni?

Röviden, leszünk-e még mi gyerekek, vagy beleszürkülünk mi is a hétköznapokba, mint sokan mások, akikkel szembe mész az utcán? Merünk-e még gyerekek lenni?

Richard Powers azt írta, hogy „a csillagászatban és a gyerekkorban sok a közös vonás, mindkettő olyan tényeket kutat, amelyek túl magasak neki.”

Én ehhez kívánok nektek nagyon sok erőt, kedves barátaim, hogy merjetek kutatni, merjetek nagyokat, sőt hatalmasokat álmodni, hiszen befektetett munkával bármi, tényleg bármi lehetséges. És én tudom, hogy ti külön-külön mind képesek vagytok mindannak a megvalósítására, amit a fejetekbe vesztek, hiszen valamennyien nagyon értékes és különleges személyek vagytok, tele tehetséggel.

Köszönöm nektek ezt a csodálatos kilenc évet, és remélem, hogy bár most az osztályunk útja a végéhez ér, mi mindörökké egyek maradunk.

Köszönöm, hogy meghallgattatok, Isten veletek!

 

Simó Vazul végzős, zavarbaejtő bölcsességgel szólt ballagó társaihoz és biztatta őket, hogy engedjék el az esetleges félelmeiket.

 

Tisztelt tanárok, kedves osztálytársak, szülők!

Sokat gondolkodtam, hogy milyen témáról beszéljek amit fontosnak érzek az általános köszöntéseken és elköszönéseken túl. Jenci tökéletesen összefoglalta az osztály együttöltött éveit, így én arra gondoltam, hogy egy olyan témáról fogok beszélni ami mindennapjaink része, meghatározza az életünket és személyiségünket, mégis nagyon kevés szó esik róla.

Félelem.

Kisgyermekkorban félni a pókoktól, szuritól, sötéttől. Az iskolás és egyetemi években a rossz jegyektől, felelésektől, beszédet mondani egy nagy közönség előtt, és persze az abszolválótól. Később a munkahelyen fizetésemelést kérni a főnöktől, hónap végén aggódni a gázszámláért. Felnőttként gyerekeink, szeretteink egészségét félteni. Aztán életünk alkonyán félve várni a véget.

Bár minden félelem más, mégis van néhány közös pontjuk, ilyen a tehetetlenségtől, a kudarctól és az elutasítástól való félelem.

Alapvetően úgy gondolom, arra vagyunk nevelve, hogy ne hibázzunk, lehetőleg tökéletesen végezzük el a feladatainkat. Ha ez nem sikerül, akkor azt kudarcként éljük meg.

Vajon valóban így kell tennünk?? Idézem Denzel Washington szavait: ,,Ha nem hibázol, nem próbálkozol eléggé, elismétlem még egyszer, Ha nem hibázol, nem is próbálkozol eléggé. Hogy kapj valamit, amid még soha nem volt olyant kell tegyél, amit még sosem csináltál”.

És ki tudná hibátlanul, kudarc nélkül végrehajtani a feladatait amit még sosem csinált? Többnyire senki. Ha megpróbáljuk és nem sikerült, mi akkor is nyerünk. Tapasztalatot. Legyőztük a legnagyobbat, amit lehetett: a saját félelmünket. És ennél nagyobb győzelem nem hiszem, hogy lenne, mert ezzel szabadul fel minden gát, akadály, hogy előre lépjünk. De ha meg sem próbáljuk, ugyanott fogunk maradni, ahol eddig is álltunk. Az életünk nem halad tovább.

Képzeld el, hogy ott vagy a halálos ágyadon és körülötted lévő szellemek képviselik a kihasználatlan lehetőségeidet, a tehetségedet amiket eltékozoltál. Ott állnak körülötted dühösen, csalódottan és szomorúan.  Tehát azt kérdem tőletek és magamtól: Hány szellem lesz majd az ágyad körül és hány van jelenleg is ott?

Kedves osztálytársaim! Kérlek ne engedjétek, hogy a félelem irányítsa az életeteket.

Ha van egy álmotok, célotok, dolgozzatok meg érte, hogy este abban a tudatban feküdjetek le, hogy mikor eljön az idő egy szellem sem fog meglátogatni.

 

 

Az ünnepi műsor keretében Babits Mihály Zsoltár gyermekhangra című versét Székely Ágnes mondta el, a hetedik osztályos Ferenczy Panna  versét osztálytársa Vajna Hanga tomácsolta. A hetedikesek és a nyolcadikosok a dallamok szárnyán is búcsúztattak, és elköszöntek. Gitáron játszottak József Áron, Székely Ágnes és Sűkős József–Soma, felkészítő tanár: András Gellért tanár úr.

 

És aki gondoskodott arról, hogy e szép nap emlékei majd gyönyörű színes fotókként gazdagítsák életünk albumát, az ezúttal is Dávid Attila volt.

Hatalmas köszönet érte!

 


Gaudeamus igitur! Isten veletek, drága ballagóink!

SZŰCS-OLCSVÁRY MELINDA  |   jún. 06, 2023  |  Hírek

Fekete-piros fekete táncot járt a gimis ballagó lányok szoknyája, és büszkén koppant a székely harisnyás ifjaink csizmája a macskaköveken 2023. június 2-án a Tamási Áron Gimnázium ballagási ünnepségén.

 

XII. A osztály, osztályfőnök: Sándor Zita

 

 XII. B osztály, osztályfőnök: Péter István

  

XII. C osztály, osztályfőnök: Kelemen Éva

       

XII. D osztály, osztályfőnök: Lukács Levente

 

 XII. E osztály, osztályfőnök: Török Edith–Tarzicia

 

 

A Gimi iskolalelkésze, Ilyés Lehel, a tőle megszokott módon ismét mélyre nyúlt, jó adag léleksimogatással gazdagította ballagóinkat.

Vajon hány arca van egy embernek? (…)

S a sok közül, melyik az igazi? Hisz minden ballagási kép, minden fénykép, mindenik arckép feltár és elrejt valakit. Mégis, amilyen titok az arc, ez az egyedüli látható kincs, amit a kék és piros színekben sziporkázó gimis egyenruha a feledésbe nem merít. Arcok, melyek egymásba merültek, és egymásból merítve egy közös élet pillanatainak töredékeivé lettek.

Tegyük fel, hogy a GIMI egy láthatatlan ember látható szíve, ahol a piros és kék egyenruhás fiatalokon, mint a szívből áramló és oda torkolló vérereken át egészen hevesen, máskor meg terhelten, de lüktet és pezseg az élet, mert ti írjátok, / ti írtátok itt a valódi történelmet.

Isten pedig azért rejtette el a szívet, hogy mindenki ne lásson bele. (…) De az igazán nagy dolgok, mégis ott születtek, ott születnek, ahol nem látni, hanem sokkal inkább érezni kell, vagy lehet az életet.

Reggel nyolcra beérni a suliba unalmas és andalító része volt a valóságnak, de ráébredni, hogy a flow valahol ott a levegőben, már kihívást jelentett.  Follow the flow, azaz követni a flow-t, az élményt, azt, ami feltölt és amiben feloldódik a lényed. Viszont azt csak te tudod, hogy ezt miben is találtad meg.
Az egyenruha viselésének monotonitásán túl, mégis rád talált az élet; annak kreatív, örömteli vagy unalmas pillanatai. És ha te nem is láttad értelmét az egyenruha mindennapos viselésének, akkor legalább engedd meg, hogy ezen a reggelen még egyszer képzeletben rajtad és társaidon legyen, mert a kék a hűség, a piros pedig a szeretet színeiként lebegték be a néha kaotikusnak is mondható heted.  

Hűségesnek lenni önmagadhoz, mindezt úgy, hogy közben szereted azt, akibe belebotlik a lényed. A hűség a szeretetben bontakozik ki igazán. Hűnek lenni, ahhoz az énhez, aki mélyen a szívedben lapul, akit az Isten álmodott, és akit csak Ő is ért meg igazán.  Hűségesnek lenni, ahhoz az emberhez, akinek szíve van, másokkal és másokért megdobbanó szíve, mert itt az érték TE vagy. A legnagyobb kincs Isten kezében és a legszebb ajándék a veled együtt élők életében.

DE a Gimiről joggal azt is mondhatnánk, hogy a hegyre épült város. Olyan közösség, amelynek látszólag sziklaszilárd alapja van. Ezt az iskolát a jezsuiták alapították, - Jézus társai, - olyan valakik, akik átélték a viharok, a megpróbáltatások valóságát, és tudták, érezték, hogy biztos alap kell ennek a háznak, ennek az iskolának. És így is építették! És valóban hegyre épült várossá tették a Gimit, mert a szerpentin és a hegyre vezető lépcsősor alján ott áll Jézus mindenki fölé magasodó szobra. Pontosan úgy, hogy észrevétlenül lavírozhass el mellette, reggelente akár álmosan, délután akár a szabadság mámorától ittasan. Úgy van ott, mint az imént elhangzott evangéliumban: nem túl tolakodóan, de a jelenlétével bátorítóan.  És kell-e ennél szebb jelkép iskolád épületeinek keresztmetszetében, mint annak a szeretetnek a kézzelfogható jele, amellyel minket embereket szeret az Isten. Isten, aki jelen van, nem túl távol, de nem is tolakodóan közel.

Még mindig a fülemben cseng a Tarzícia nővért megéneklő XII.E osztályosok énekének egyik emblematikus sora: „Én csak azt kívánom, bármi lesz is, csak ember légy fiam!”  Amikor a Mennyei Atya elküldte egyszülött Fiát, Jézust a világba, a mi világunkba, akkor az Ő fülébe is ugyanezt súghatta: Én csak azt kívánom, azt szeretném - bármi lesz is, - csak ember légy Fiam! És Jézusnak ez a szobra, itt a hegy alján, egy hatalmas talapzaton áll. Van rajta egy alig olvasható latin felirat, de mit sem számít az, hogy mit ír ott latinul, mert Jézus személye, az Ő lénye az igazi üzenet.

Mint ahogy az sem számít, hogy a naplóban mit írnak a tanárok a neved után. Az viszont igen, hogy te mit írtál mások szívébe, és mások mit írtak a tiédbe.

Mert te vagy az üzenet, te vagy, akinek a lénye, a szíve nem örökíthető meg egy fényképen, mert Isten épp ezért rejtette el a szíved, hogy mindenki ne lásson bele. De az életed önmagáért beszél, és a te élettörténetedben, ha a Gimi nem is volt más, mint egy tollvonás, akkor is nyomot hagyott benned, és általad még sokak életében.

Jézus szobra valóban ott áll, ahol a Gimi kezdődik, s az idő múlásával a latin felirat valóban lekopott. mert csak az igazán lényeges marad meg. S ha az életedben nem találod már a flow-t, akkor ne habozz, cseréld le a Follow the flow-t a Follow me-re, mert soha nem késő, és valóban megéri az életet sziklára építeni.

Útindító szó gyanánt, álljanak itt, egy jezsuita, Pázmány Páter szavai:

„A nemes és szép élethez nem kellenek nagy cselekedetek, csupán tiszta szív és sok-sok szeretet.”

 

Rendkívüli ballagásnak számított az idei ünnepség, ugyanis végzőseinket Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke is megtisztelte jelenlétével.

Kedves fiatalok, megérthetitek, hogy ilyen körülmények között mi, felnőttek aggódunk értetek. Nemcsak aggodalmat érzünk, hanem felelősséget is viselünk mindazért, hogy a következő években és évtizedekben milyen jövő vár rátok Székelyföldön, a Kárpát-medencében és Európában. Napjaink fokozódó bizonytalanságában szülői, tanári, vagy éppen politikusi felelősségünk arra sarkall bennünket, hogy megnyissuk nektek a lehető legnagyobb biztonsághoz vezető utat.

 

Iskolánk igazgatója, Laczkó György így búcsúzott ballagóinktól:

Kedves végzős diákok, tisztelt ünneplő közösség!

Iskolánknak, a Tamási Áron Gimnáziumnak talán legszebb ünnepe az, amikor végzős diákjainkat búcsúztatjuk az ősi alma matertől. Leküzdve az elválás szorongató izgalmát, mindannyian, tanárok és diákok egyaránt nagy várakozással tekintünk a mostani végzős nemzedék jövője felé. Bár évről évre egyre nehezebb diákjainknak az érvényesülés, számunkra pedig a megélhetés, mégis reméljük, hogy a mostani végzősök sikerrel veszik az akadályokat, hiszen legjobb tudásunk szerint, felelős hozzáállással készítettük fel őket az élet útjára.

Kedves végzősök, ne feledjétek, hogy a továbbtanuláshoz, az életben való eligazodáshoz a lehetőségeket nemcsak odakint, a társadalomban, hanem önmagatokban is meg kell találnotok.

Céltudatosság, önbizalom és kitartás – ez a három belső tulajdonság határozza meg teljesítményeteket és sikereteket a továbbiakban. Legyen világos és kristálytiszta életcélotok, aminek eléréséhez önmagatokból is erőt kell merítenetek. Legyetek következetesek és kitartók az élet értelmének megtalálásában, akkor a siker nem marad el.

Városunk és a Székelyföld büszkesége iskolátok, ahonnan mindig kiváló diákok indultak el az előre nem látható, kiszámíthatatlan jövő felé.
Amikor a város büszkeségéről beszélek akkor erre az impozáns szecessziós épületre is gondolok, amelyben Ti átéltétek megújulásának folyamatát. Szemetek előtt nyerte vissza régi pompáját az épület és ma a modern kornak megfelelően felszerelt épületben fejeztétek be középiskolai tanulmányotokat. Köszönetet szeretnék mondani Magyarország kormányának, és ezúttal személyesen Kövér László házelnök úrnak a támogatásért. Ti kedves ballagó diákok, mutassátok meg, hogy nem volt hiábavaló a befektetés, mutassátok meg hogy méltó utódai vagytok a régi Római Katolikus Főiskola egykori növendékeinek. Hiszen iskolánk olyan személyiségeket képezett ki, akiknek jelentős szerepük volt és van a szülőföldünkön magyarként és emberként való megmaradásban. Hogy csak a két legkiválóbb egykori gimnáziumi diákot említsem, az erdélyi irodalom nagy értékeit: Tamási Áront és Nyirő Józsefet is ebben az iskolában készítették föl az életre.

Lehet, hogy közületek néhányan a külföldön való érvényesülés útját választják. Akik arra a bizonytalan útra lépnek, ne feledjék Nyirő szavait, aki madridi magányában is a szülőföldjéről álmodott. Idézem: „Nem, nem, itt nem tudok meghalni. Akárhogy szeretem, akárhogy becsülöm, idegen ez a föld nekem, minden föld idegen. Ha már azonban nem lehet kitérni a nagy törvény elől, igyekszem átvarázsolni. Hallatlanul megkényszerített képzettel idehozom magamnak a szülőföldet, a Hargitát, Rika rengetegét, Küküllőt, Csicsert, Budvárt, a pisztrángos patakokat, a virágos réteket, ellopom a bükkösöket, fehéren villámló nyíreseket, az elveszett csodás magyar világot, és gyönyörű képek vonulnak el szemeim előtt. Így talán könnyebb lesz.”

Kedves végzős diákok, bár igaz, hogy a sikerek eléréséhez szerencse is kell, ne csak arra bízzátok sorsotokat. Most örömmel és izgalommal léptek a jövő bizonytalan útjára, de iskolátok mindig visszavár benneteket.

Kedves végzős diákok, jómagam iskolánk közössége nevében sok sikert kívánok az érettségi vizsgán és a továbbtanuláshoz is, legyetek sikeresek az életben, iskolánk és a szülőföldünk eredményes neveltjeiként!
Isten veletek!

 

 

Iskolánk szülőbizottsági elnöke, Szász Ildikó jókívánságként önzetlen szeretetet, bölcsességet, megbecsülést és türelmet csomagolt a végzősök tarisznyájába.

Főtisztelendő Főesperes úr! Tisztelt Házelnök úr! Tisztelt Tanárok! Kedves vendégek! Tisztelt Szülőtársaim, kedves Ballagó Diákok!

Különös humorral bírt, aki ballagásnak nevezte ezt az eseményt, és ballagóknak a végzős diákokat. A magyar ember ugyanis – ha ballag – akkor ráérősen sétál, baktat vagy ténfereg. Esetleg battyog, botorkál, kullog vagy bandukol. Persze, én is tudom, hogy egy véndiák nem tehet mást, mint ballagni, de – hozzám hasonlóan szülőtársaim is tapasztalták/tapasztalhatták –, hogy az elmúlt hetek, napok, illetve a ma reggeli készülődést, jövés-menést, sürgés-forgást és száguldozást meglehetősen mulatságos a ballagás szóval aposztrofálni. A sok gyönyörű, kipirult és izgatott fiatal arcot látva pedig nehezen tudlak ballagóknak, battyogóknak elképzelni Titeket: a ballagás lomha és komótos mivolta nagyjából olyan távol esik az érettségizni készülő diáktól, mint Makó Jeruzsálemtől.

És mégis: Kedves Ballagó!

Talán azért illették ezzel a névvel az abszolválási ünnepségeteket, hogy érjetek rá meghallgatni a jó tanácsokat. Jó tanácsokkal pedig tele ilyenkor a padlás: minden évben jószándékú beszédmondók hosszú sora töri az agyát azon, hogy milyen útmutatást
és útravalót nyújtson Nektek – hol máshol, mint? – a Nagybetűs Élet kapujában.

Jómagam csupán egy kérdést szeretnék feltenni. A kérdés pedig így hangzik: eddigi életetek során kire emlékeztek vissza a legszívesebben? Kik azok, akikre meleg és hálás szívvel gondoltok? Kik azok, akikké, vagy legalábbis rájuk hasonlókká szeretnétek válni, akikre ugyanolyan jó szívvel gondolnak embertársaik, mint Ti most rájuk? A válasz minden bizonnyal az, hogy akik kedvesek voltak Veletek, akik szerettek Benneteket. És ez a legszebb, de a legnehezebb cél is egyben, amit ember maga elé tűzhet.

Minden egyebet el tudtok érni. Nem lesz tökéletes a világ, amelybe kiléptek, nem csak jóval, hanem rosszal, irigységgel és csalárdsággal is fogtok szembesülni, a jó tanácsok pedig nem mindig lesznek érvényesek. De mindent el tudtok érni. Kemény munkával, alázattal, tehetséggel és kitartással.

Van viszont egy dolog, amit nem lehet sem megvenni, sem bérelni, sem jelentkezni rá. Valami, amit a világ legjobb állása, sem a siker, sem a hírnév, sem az anyagi biztonság nem adhat meg Neked. Ennek a valaminek nincs alkalmazása sem. Képzeld, nem lehet letölteni az appját!

Ez pedig a szeretet. A kedvesség. Az önzetlenség. Mindaz, amire emlékszel, amire szívesen gondolsz vissza Te is. Az emberi tapasztalat legnagyszerűbb igazsága, hogy a legjobb dolog, amit önmagadért tehetsz, a legmegtérülőbb beruházás, ha úgy tetszik, az nem más, mint az önzetlenség.
 

Ismerd fel, hogy nem egyedül vagy különleges, mert mindenki az. Ne a saját vállad veregesd, hanem tégy jót másokkal! Szerezz örömet, légy kedves, alapíts családot! Százszorosan fogod visszakapni az önzetlen szeretetet.

Egy hete a csíksomlyói nyeregben hangzott el: “Értékskálánk nem lehet más, mint a bölcsesség, a megbecsülés, a türelem, a tudatosság, az emberség, a testvériség, a béke, a család, a nemzet, az Egyház. Szolgálni és nem uralkodni, termelni és nem csupán fogyasztani, adni és nem csak elvárni, csodálni és nem kizsákmányolni, óvni és nem tönkre tenni, mindezekkel és mindezeken túl (is) nem feledve: A szeretet és annak műve marad meg örökre.”

Gratulálok és sok sikert kívánok Nektek!

 

 

A tizenegyedikes évfolyam nevében Szabó Mónika, XI. B osztályos tanuló biztatta végzőseinket.

Tisztelt tanárok, szülők, rokonok, tisztelt meghívottak, kedves ballagó diákok!

Sokan összegyűltünk ma, hogy ünnepeljünk, hiszen rövidesen a felnőtt lét egy eddig ismeretlen szintjére fogtok átlépni. Mit ne mondjak, izgalmasnak tűnhet ez az egész, amíg az ember meg nem tapasztalja, mit is jelent valójában a nagy megmérettetésre való felkészülés. Ha még a nem sikerült reggeli kávét is az ember tragédiájaként éli meg a diák, akkor halad a jó úton.

A gimnáziumi pályafutás két fejezetre osztható, melyben az az érdekes, hogy fényévekkel eltérő a terjedelmük. Az első rész a négy évnyi tanulást foglalja magába, a második rész pedig azt a 3-3 órát, ami alatt eldől, sikerült-e úgy gondoznotok az elültetett magvakat, hogy a virágzás után azok bőséges termést hozzanak. S habár ugyanazt a tanítást kaptátok mindannyian, mégis más és más lesz az utatok. Szerencsére az ,,érett-ségi’’ azt is lehetővé teszi, hogy eldöntsétek, hogyan színezitek ki az álmodozás kifestőkönyvében a saját történeteteket.

Iskolánk példakép értékű névadója azt mondta: „Amiképpen az állatnak a körmeivel és a fogával kell harcolnia, azonképpen az embernek az eszével.”

Itt, a hegyen, pedig szokványos védjegy, hogy a ballagó diákok nem engedik Tamási Áron szellemi hagyatékát a mélybe zuhanni, hanem addig kamatoztatják, amíg az saját szárnyakra nem lel.

Annyi eredményt, kiváltságot, kitüntetést sikerült a négy év alatt bezsebelnetek, hogy ha csak felsorolnám, azokból is kijönne a beszédem. Legyetek büszkék magatokra.

S milyen különös az idő… a csönd eltorzítja, néha mozdulatlan, de mégis eljár, senkire sem vár. Ha visszatekintünk rá, csak egy pillanat. Az idő pedig, amit együtt töltöttetek, egyetlen momentumnak tűnhet, holott mennyi minden történt ez időintervallum alatt: a Gimi The Key-gólyabáltól a vírus nehézségein át ballagásotok napjáig annyira sokat szárnyaltatok, mint egy vándorfecske, és olyan eredményeket értetek el, amelyekkel nemcsak az iskola hírnevét vittétek még távolabbi vizekre, hanem a saját jövőtök gördülékenységét is biztosítottátok.

Most kell megbarátkoznotok azzal a ténnyel is, hogy a gimnáziumi évekkel a felelőtlen gyerekkorotok fejezetére is pont kerül. Van, akinek ez idegen lehet, mert az új, az ismeretlen mindig görcsbe rántja a gyomrunkat –vagyis a sima izmok összehúzódása diszkomfortérzetet okoz-, utána viszont magával ragadnak a jövő kifürkészhetetlen rejtelmei. Jóllehet az eljövendő bizonytalan, egy dolog mégiscsak fontos: otthon kell lennünk valahol a világban, s önmagunkban. A keresési idő pedig hosszú, de, hiszem, hogy kifizetődik.

A várakozásoknak megfelelően, most már ténylegesen kirepültök, sokan egyetemen fogjátok tovább folytatni utatokat, és pár hónap múlva már nem a Gimi lesz a figyelmetek központjában. Valószínű, hogy azok sem, akik nélkül az eddigi mindennapjaitok szürkék, ingerszegények lettek volna, ugyanis ez az élet rendje. De az, hogy az egymással kialakított kapcsolataitoknak mi lesz a sorsa, mostantól csak rajtatok múlik. Ápoljátok őket, hogy ezután is virágozzanak, hiszen nem lehet véletlen, hogy a sors, az Isten pont titeket, pont erre a helyre sodort még négy évvel ezelőtt. A jó-öreg iskolátokat, eminens tanáraitokat pedig sose feledjétek, mert nélkülük mégiscsak egy más környezetben lennétek, más lelkülettel.

A madárnak szárnya van és szabadsága, az embernek pedig egyetlen szülőföldje és sok kötelessége. A középiskola lejártával ez a szám sokszorozódik, de hiszek abban, hogy ismét jeleskedni, tündökölni fogtok, mert a ,,buli’’ még csak most kezdődik. Kívánom nektek, hogy amennyire vagány, lendületes, élettel teli, kreatív egyéniségek vagytok, annyira jól tudjatok teljesíteni az érettségin is, és legyen akkora adrenalin-löketetek, mint mikor reggel zakó nélkül jöttetek iskolába.
A szívetek még dobogni fog sokáig. Nektek csak arra kell figyelnetek, hogy mindig legyen valaki vagy valami, amiért dobog.

Szeressetek, öleljetek, lelkesedjetek, s ha szem előtt tartjátok a jót, ő is szem előtt fog tartani titeket. Isten áldjon benneteket!

 

 

Bogos Krisztina-Orsolya, XII. B osztályos végzős gondolatait osztálytársa, Deé-Gergely Janka hangosította ki és búcsúzott ballagó diáktársai nevében.

Tisztelt Tanárok, Szülők, Támogatók és Diáktársaink!

Hogyan szólalhatnék minden itt végző diák nevében, amíg nem tisztáztuk, mit is jelent a Tamási Áron Gimnázium diákjának enni... Mi az, ami a ma búcsúzó fiatal felnőtteket, kiforrott egyéniségeket, az öt különböző profillal rendelkező osztály végzős diákjait egységgé varázsolja? Talán a kék ing, a díszes épület falai? Vagy áll mögötte egy konkrét szellemiség, egy eltitkolt recept, ami gimissé teszi az embert? Hogyan válhatott az identitásunk részévé a Tamási Áron Gimnázium olyannyira, hogy bemutatkozásunkkor a nevünk után rögtön iskolánkat hangoztatjuk?

Elgondolkodtató az is, hogy mi az az érték, ami miatt, ilyen fontosnak érezzük elmondani magunkról, hogy gimisek vagyunk és ez az információ mond-e valamit másoknak rólunk.

Elmondja-e azt, hogy iskolánk névadójának, Tamási Áronnak, szellemiségét, akarateréjét és a világ fele tanúsított nyitottságát úgy szívtuk magunkba, mint a teremni vágyó gyümölcsfa az édes esővizet.

S a talaj, a drága anyaföld, melyben mélyre ástuk gyökereink, olyan permanens eledellel szolgál az égbe törő fatestünknek, hogy jöhet bármekkora széllökés, eltakarhatja előlünk a napfényt bármely hatalmaskodó ólomfelhő, mi állni és legfőképp teremni fogunk, s magasra nőtt ágainkat megnyújtóztatva megpróbáljuk eloszlatni a fény útját szegő szürkeséget.

S bár barna, kérges törzsünk van, mely az évek során egyre rendíthetetlenebbnek látszik, belül az évgyűrűink szépen kirajzolják a lélek gyönyörének tintájával a hálát, amit igazán akkor tudunk kifejezni, ha ágainkról végre csüngeni fognak a megálmodott szóló szőlők, mosolygó almák és csengő barackok. A hálát, amelyet kertészeink, gondviselőink iránt sugároznak most ölelő ágaink, hiszen ők e négy év alatt nem csak a tudást próbálták évgyűrűink közé sűríteni, hanem alázattal s szenvedéllyel nemesítettek a különböző tudományok és a munka felé.

Megtanítottak tisztelni és értékelni a tudást, s azt is hogyan alkalmazzuk és kamatoztassuk. Rávilágítottak azokra a képességekre, tehetségekre önmagunkban, amelyeknek tán létezéséről sem tudtunk s minden kertészi eszközüket és szakértelmüket bevetve ösztönöztek, hogy ezeket fejlesszük, gyakoroljuk és megmutassuk. Nem csak meséltek a világ kulturális és történelmi örökségeiről, lélekmelengető tájairól, hanem törekedtek arra, hogy saját szemünkkel láthassuk, s utaztunk velük, akár szél hátán a virágmag.

Ezt jelenti a Tamási Áron Gimnázium diákjának lenni, s bármerre is járjunk magunkkal visszük mindezt és lélekben maradunk örökre gimisek, teremni akaró csemeték, égbe törő gyümölcsfák. S bár termésünk más és más lesz, kérgeink különböző történeteket fognak mesélni az utókornak, de gyökereink egymásba fonódva ugyanoda nyúlnak vissza és ágaink mind az égbe törnek, mert ilyen egy erdő és ilyenek a fái.

 

Köszönet a fotókért Dávid Attilának és Sükösd Györgynek!

 

 

 


A Tamási Áron Közalapítvány ösztöndíjpályázatának eredményhirdetése

SZŰCS-OLCSVÁRY MELINDA  |   jún. 06, 2023  |  Hírek

A Tamási Áron Közhasznú Alapítvány kuratóriuma látva a pályázó diákok kiváló eredményeit kivételesen két ösztöndíjat és öt egyszeri egyetemkezdési támogatást ítélt meg. A kuratórium tagjai egyhangú szavazattal hozták meg döntésüket.
 

Az alapítvány elnökasszonyának, A. Szabó Magdának a levele a kedvezményezett páyázók neveivel itt olvasható.