A IX.E és X.E római katolikus teológia osztályok tanulói felejthetetlen kultúrtörténeti kiránduláson vettek részt a húsvéti vakációban (2026. április 7-13 között) Ausztriában, Olaszországban, Szlovéniában és Magyarországon, amely egyszerre volt élmény, közösségi kaland és kulturális időutazás.
Az út első állomása Ausztria volt, ahol a Wörthi-tó festői partján és Velden városka hangulatos utcáin sétálva mindenki gyorsan ráhangolódott az utazás ritmusára és a helyi fagylalt árszintjére. A tó nyugodt hangulata és a frissítő séta tökéletes pihenést nyújtott a buszos utazás fáradalmai közben. Itt található az ország leghíresebb kaszinója; egy rövid szabadprogram keretében megnéztük a város főbb nevezetességeit.
Innen az Alpok lenyűgöző tájain keresztül haladva jutottunk el Olaszországba, a velencei kempingbe. Amikor megérkeztünk a szállásra, meglepődtünk, mert nem számítottunk ilyen jó kis házikókra.
Másnap elhajóztunk Velencébe, ahol megtekintettük a főbb turisztikai látványosságokat: a Szent Márk teret, a Doge Palotát, illetve a Sóhajok hídját. A Szent Márk téren láthattuk a Szent Márk Bazilikát, ám sajnos bemenni nem tudtunk, hogy megszemlélhessük a gyönyörű aranyoltárt, és sok más káprázatos képet, szobrot, mivel aznapra már minden belépőjegy elfogyott.
Murano szigetén a híres üvegfújás folyamatát nézhettük meg. Nagyon érdekes élmény volt látni, hogyan készülnek kézzel ezek a különleges üvegtárgyak. A mester lenyűgöző ügyességgel és rutinnal dolgozott a több mint ezer fokos kemence mellett. Egy hosszú fémcső segítségével formálta az izzó, narancsszínű üveget, amely néhány perc alatt vált egyszerű masszából elegáns vázává, illetve lovacskává.
Ezután Burano szigetére hajóztunk, ahol a színes házak és a nyugodt hangulat teljesen elvarázsolt minket. Többünknek ez a hely lett a kedvenc, színes házai, csendes, meghitt és barátságos környezete miatt.
Páduában a Szent Antal Bazilikában nem csak a díszítést és a különféle műveket néztük meg, hanem testközelből tekinthettük meg Szent Antal nyelvét, hangszálait és állkapcsát, amit relikviaként őriznek itt. Ugyanakkor a Szent sírját is láthattuk, ahol a szabadidőben lehetőségünk volt imádkozni a közbenjárásáért.
Veronában lehetőség nyílt, hogy megtekintsük a római kori amfiteátrumot, Júlia erkélyét és híres szobrát, illetve sétáltunk az óváros hangulatos utcáin. Nagy élmény volt, hiszen úgy érezhettük magunkat, mintha a régi időkben lennénk.
Az ötödik napon elhagytuk Olaszországot, Szlovénia irányába indulva, ahol először megtekintettük a Bledi tavat és megkóstoltuk a híres krémest. Rövid buszozás után megérkeztünk Ljubljanaba, ahol megnéztük a híres Sárkány hidat, a Városházát, a sétálóutcákat és egy-két órás szabadprogram keretében felfedeztük a várost.
Ezt követően folytattuk utazásunkat Szlovénia második legnagyobb városába, Mariborba, ahol elfoglaltuk szállásunkat és szabadidő keretében vacsoráztunk és jókat beszélgettünk. Másnap megnéztük a városközpontot, ahol többek között láttuk a világ legrégebbi, 400 éves szőlőtőkéjét és a Dráva gyönyörű hattyúit.
Ezután folytattuk utunkat a Tihanyi Bencés Apátságba, ahol az apátság történelmét összefoglaló rövid kisfilmből megtudtuk, hogy a túldíszítettség valami mélyet hordoz magában. Általánosan feleslegesnek tűnhet, de ez az ember istenszeretetének egyik jelképe. Az Úrra irányul ezek által a figyelmünk, mert a bennünk élő Istennek engedjük meg, hogy megmutatkozzon az alkotásainkon.
Az apátsági templombelső és az altemplom megtekintése után, ahol I. András királyunk sírja található, egy - kizárólag számunkra celebrált - szentmise következett, ami nagyon megérintett bennünket. Ányos atya a hitről prédikált, amiben kitért arra, hogy Szent Tamás apostolnak szüksége volt arra, hogy megbizonyosodjon a feltámadás valóságáról. Jézus megengedte neki, hogy megérintse sebeit, hogy ezt hallva mi is higgyünk.
Összességében ez az egyhetes kirándulás rengeteg élményt adott nekünk: gyönyörű tájakat, híres városokat és sok közös emléket.
A közös programok segítségével osztályközösségeink összetartóbbá váltak, sokat beszélgettünk, nevettünk, ezen kívül a meglátogatott helyek gasztronómiáit is megismerhettük. Nagyon jól éreztük magunkat, mivel a tudásunk bővítése mellett a lelkiségünk megélése sem maradt háttérben.
Bár fárasztó volt, mégis minden perce megérte. Reméljük, hogy a közeljövőben is részt vehetünk hasonló programokon.
Köszönünk mindent a főszervezőnek, Péter István tanár úrnak és kísérő osztályfőnökeinknek Kovács Enikő és Sándor Gyöngyi tanárnőknek. Egy élmény volt számunkra!
Barabás Kristóf, György Márk, Kerekes Kriszta (IX.E)
Ferencz Tamara, Oláh Fanni, Tóth Zselyke (X.E)
