Nagycsütörtöki zarándoklat Gyulafehérvárra
„Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak ki benneteket...”– Jn 15,16
Emlékeztet bennünket arra, hogy Istennek terve van velünk, és ma is hív.
2025. április 17-én, Nagycsütörtökön a négy római katolikus teológia osztály (IX.E, X.E, XI.E, XII.E) – iskolánk elkötelezett fiataljai és osztályfőnökeik (Sándor Gyöngyi, Tarzicia nővér, Nagy Hajnal, Kovács Enikő, valamint Olasz Béla) – zarándokútra indultak Gyulafehérvárra, hogy részt vegyenek a szent háromnap ünnepélyes megnyitóján: az utolsó vacsora emlékére bemutatott szentmisén, a gyulafehérvári főegyházmegye központi székesegyházában.
A zarándoklat egyfajta lelki elcsendesedésként is szolgált számunkra, hogy méltó szívvel léphessünk be a Húsvét ünnepébe.
A történelmi székesegyházba érkezve ünnepi, mégis csendes áhítat lengte be a teret.10 órakor kezdődött a szentmise. Különösen megható volt, amikor a szertartás során elhangzott, hogy megyénkből milyen sok fiatal jött el erre a különleges alkalomra. Egyházmegyénk ifjúsága jelen volt, nemcsak testben, hanem lélekben is. A szertartás ünnepélyessége, a püspöki kar jelenléte, az olajszentelés különös hangsúlyt adott a katolikus hívőknek. A homíliában hangsúlyt kapott az elhívatás kérdése: a papi és kántori hivatások fontossága, és az, hogy az Egyháznak szüksége van a fiatalok nyitottságára, bátorságára és szolgálatra kész szívére. A szentmise végén a kijáratnál különleges ajándékot kaptak a diákok: a 2025-ös jubileumi szentév hivatalos imáját, praktikus kis naptár formában.
A szertartás után a püspökség vendégszeretetét élvezhettük: friss kaláccsal és üdítővel kedveskedtek minden zarándoknak. A testvéri légkörben egymásra mosolyogtak ismerősök és ismeretlenek – valóban egy szívvel és egy lélekkel voltunk ott.
Ezután következett a szabadprogram, amikor városnézésre indultunk. Megnéztük a híres Károly-kaput (III. Károly magyar király a törököt kiszorító, a kereszténységet védelmező dicsőségét hivatott hirdetni a kapu; a domborművek, szobrok a keresztény világ törökök fölötti győzelmének tényét örökítik meg), kívülről a Batthyáneum könyvtárat, és az ortodox székesegyházat is. Jó volt látni, mennyi történelmi és vallási értéket rejt Gyulafehérvár. A különböző vallási és kulturális örökségek békés egymás mellett élése különösen tanulságos volt számunkra: testközelből élhettük meg, hogy a hit, bár különböző formákban mutatkozhat meg, mégis mindig az Istenhez vezető út keresése.
Délben együtt étkeztünk, és ki-ki fáradtan, de lélekben gazdagon ült vissza a buszra. A hazafelé vezető út már csendesebb volt, talán mindenki elgondolkodott a hit közösségi erején.
Ez a zarándoklat nemcsak egy iskolai program volt, hanem egy lelki élmény is. Ez a nap nemcsak emlék marad, hanem útravaló is, mely alázatra, hűségre és élő hitre buzdít.
Gondolatainkat a következőkkel zárnánk:
„Aki közületek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok.”– Mt 20,26
A nagycsütörtöki lábmosás lelkületét tükrözi: a szeretet nem szó, hanem tettek.
Kovács Enikő, Nagy Hajnal, Tarzicia nővér, Sándor Gyöngyi, a katolikus osztályok osztályfőnökei