„A kemény életviszonyok közt szigorgó székelynek mintha alig volna hangja az örömre. Legalább java dalolása a bánat, keserűség remeke. Vannak azért »fürge nótái«, közte az eltünedező székely táncokra való zenék. De öröme fátyolos, inkább a néha kipattanó életöröm és humor, mint a gondtalan jókedv hangja. A székely dalokból és a hozzájuk többé-kevésbé közelálló más régi dallamainkból lassankint feldereng egy egységes magyar zenei nyelv képe, egy régi tradíciótól keményre csiszolt, monumentális stílusé, amely, ha darabokra hullt egészéből összeszedjük és eggyé illesztjük, még nagy fejlődés indítója lehet.”
 

Kodály Zoltán: A székely népdalról, Ifjak Szava 1919-es évfolyam

Az idén is a Tamási Áron Gimnázium adott otthont a XXVII. Csak tiszta forrásból népdalvetélkedő udvarhelyszéki döntőjének. Közreműködött a Csíkszeredai Gyermekek Háza és Hargita Megye Tanfelügyelősége. Az esemény szerepel a Román Tanügyminisztérium Versenykalendáriumában (CAER).

A vetélkedőn résztvevő 70 udvarhelyszéki diák dalait meghallgatva beteljesülni látszott Kodály Zoltán 109 éves jóslata, amely egyben az idei rendezvényünk mottója is:

a székely népdal előadása régi tradíciótól keményre csiszolt monumentális stílusa a visszatanított népdalkincs nyomán mostanra hallhatóvá vált.

A seregszemle erősen emlékeztetett a virágok vetélkedésére. Az a dilemma, hogy létjogosult-e a megmérettetés ezen a műveltségi területen feloldódni látszik. Kriza János, az 1863-ban megjelent Vadrózsák székely népköltési gyűjteményében szereplő Egy asszonnak vala három szép lánya…ének alatt megjegyzi, hogy bizony vetélkedtek már akkor is.

A rendezvényt Laczkó György igazgató úr nyitotta meg, majd Kászoniné Fejős Gabriella lelkész gyarapította népdalkincsünket a Repülj madár, repülj kezdetű népdal megtanításával, amelyet Székelylengyelfalván gyűjtött Vikár Béla.

Annak ellenére, hogy évről-évre nehezebb megszervezni és otthont adni egy átgondolt, szakmailag megalapozott módszertannal és értékek mentén mozgó rendezvénynek, a nap végén megnyugvással összegezte a zsűri és a szervezői csapat, hogy Udvarhelyszék pedagógusai ma is önzetlenül készítik fel tehetséges diákjaikat és folyamatosan bővül a népdalszerető támogatók köre.

A bíráló bízottság tagjai az idén is szakmai útmutatóval segítették a pedagógusokat és bátorították a diákokat.

Az Előkészítő-2 osztályosokat Galaczi Hajnalka tanfelügyelő, Haáz Margó nyugalmazott pedagógus és Csáki Enikő zenepedagógus hallgatta meg. A verseny során értékelésre került a tiszta, csengő hang, a szép hangszín, a népdalok eredetisége és az előadásmód hitelessége, meggyőző ereje.

A 3-4 osztályos korcsoportot Nemes Annamária, Juon Annamária és Haáz Sándor hallgatta meg. Mindhárman zenetanárok, a népzene elkötelezettjei.

Három nagy korcsoportot zsűrizett Antal Rozália zenepedagógus, Kászoniné Fejős Gabriella népzenész és Dr. Szalay Zoltán, a zenetudományok doktora.

Isten fizesse önzetlen munkájukat!

I.díj: Vass Aba-Attila és Olti Balázs
II.díj: Bálint Simon, Józsa Vince és Száva Viola
III.díj: Boros Zsófia, Luka Boróka, Gergely Milán és Székely Zsuzsánna
Dicséret: Balázs Csanád, Deé Csinszka-Anna, Nagy Bence-Tamás és Pap Ágota
Különdíj: Magyari Sarolta és Kovács Janka

I.díj: Bálint Hanga
II.díj: Lukács Bori Virág és Sipos Bíborka
III.díj: Kovács Ilka-Gréta Mihály Anita és Waum Emese-Villő
Dicséret: Fekete Mátyás-Benedek, Márkó Hanna és Somai Zsófia

I.díj: Nagy Kamilla
II.díj: Nagy Veronika és Ilyés-Hadnagy Jázmin
III.díj: Józsa Boróka, Hamza Adam és Pál Erzsébet
Dicséret: Bálint Tamás

I.díj: Bartalis Csenge és Szombatfalvi Julianna Éva
II.díj: Boldizsár Zsófia és Vaidos Cristian
III.díj: Lukács Lili-Sára
Dicséret: Hegy Zsanett és Demeter Zselyke

I.díj: Kászoni Kata, Nagy Fanni és Waum Réka-Gyopár
II.díj: Deák Alexandra és Lakó Csenge
III.díj: Péter Roberta-Andrea és Sófalvi Krisztina

A döntő nyertesei Udvarhelyszéket fogják képviselni a XV. Székelyföldi népdalvetélkedő megyeközi szakaszán (4-8 osztály, április 10.), a II. Csak tiszta forrásból népdalvetélkedő országos szakaszán (9-12 osztály, Csíkszereda, április 11.) és az Őszirózsák népdalvetélkedő országos szakaszán (5-8 osztály, Újszentes, október), valamint a megyeközi szakaszán (E-4 osztály, Újszentes, október.).

Köszönjük támogatóinknak a hozzájárulást rendezvényünk megszervezéséhez: Gyermekünkért Egyesület, Árnika Könyvesbolt, Concentus Consult SRL és a fotókat Szabó Sámuelnek.

Köszönjük a Tamási Áron Gimnázium elemi tagozatos tanárainak, Fancsali Adélka-Leillának, Nyárádi Izabellának, Székely Emőke-Katalinnak és László Máriának a szervezői munkát.

Iskolánkat Magyari Sarolta, Boros Zsófia, Nagy Ágnes, Lőrincz Villő, Deé Csinszka-Anna, Marosi Júlia-Réka Nagy Fanni és Lakó Csenge képviselte.

Gratulálunk a kiemelkedő teljesítményükhöz!

Programfelelős: Szabó Zsuzsa

Örömünkre szolgál, hogy az idei Maturandusz ünnepség a Városi Sportcsarnokban kerülhet megszervezésre, így a diákok jóval több személyt meghívhattak az eseményre. 

Tudjuk, hogy fontos pillanat az Önök életében, és mindenki szeretné közelről látni, fotózni a saját gyermekét. De azért, hogy zökkenőmentesen történjen a helyek elfoglalása, szeretnénk, hogy most mégis mindenekelőtt az egymás iránti tisztelet legyen a prioritás.

Az osztályok sorsolás útján döntötték el a szektorokat, és kérjük, Önöket, tartsák tiszteletben a beosztást. A szervezők a jegyeken szereplő háromjegyű kódok (nem helyjegyek) alapján tudják, hogy melyik osztály hozzátartozója egy-egy jegynek a tulajdonosa. Szeretnénk elkerülni, hogy valakit fel kelljen állítani, mert más szektorba ült. Ezért kérjük az együttműködésüket.

Tudjuk, hogy torlódásra lehet számítani, és parkolóhelyet is nehéz lesz találni a közelben. Kérjük, hogy időben érkezzenek meg, mert pontosan szeretnénk kezdeni az ünnepséget. Jegyeiket mindenképp hozzák magukkal, mert csak az egyedi QR-kód beolvasása után tudjuk beengedni Önöket.  

Az alábbi ábrán láthatók a szektorok. 

Néhány fontos kérés, hogy gördülékenyen történjen a beléptetés:

1.    17:00 órakor nyitjuk az ajtókat. 
2.    Időben érkezzenek! 
3.    Hozzák magukkal és készítsék elő a jegyeiket. 
4.    Kérjük, hogy érkezéskor a XII. B és XII.C hozzátartozói és a tanárok, illetve a meghívottak a főbejáratot használják. 
5.    A XII. A , XII. D és XII. E hozzátartozói a két oldalsó ajtón jöjjenek (a parkoló oldalán).
6.    A XII. D és XII. B osztály hozzátartozóinak, (akik a sorsolás eredményeképpen legtávolabb kerültek a színpadtól), a kiosztott helyeken felül fenntartunk még 50-50 helyet a színpad két oldalán. Innen ugyan látni fognak, de hallani csak          korlátozott módon. Ennek tudatában válasszák ezeket a helyeket.
7.    A hátsó bejárat, ahol az öltözők vannak, Önök számára zárva lesz.  

https://www.youtube.com/live/lkgmLVU1OF8?si=8mySf8Ko48Ee7QuK

 A nyelv csak élve tündököl

– ez a címe annak a helyesírási gyakorlókönyvnek, amelyet igazi ügyszeretettel forgatnak évről évre azok a diákjaink, akik sok egyéb tanulnivalójuk mellett időt, energiát szánnak a helyesírás pallérozására.

S egyáltalán nem eredménytelenül! 

Az idei Implom József középiskolai helyesírási verseny megyei szakaszán, melyet a székelyudvarhelyi Benedek Elek Tanítóképzőben január 17-én szerveztek meg, négyen jutottak tovább iskolánkból az országos szakaszra.

József Áron, 10. osztály – II. helyezés
Pop Jácinta, 11. osztály – III. helyezés
Iszlai Sára Erzsébet, 12. osztály – dicséret
Széles Regina, 10. osztály – dicséret

A verseny országos szakaszára január 31-én kerül sor Sepsiszentgyörgyön a Mikes Kelemen Főgimnáziumban.

Továbbjutóink közül Iszlai Sára 12.-esként a maturandus ünnepség miatt nem tud részt venni a versenyen, József Áronnak pedig ugyanebben az időpontban megyei matematikaversenyen kell részt vennie. Neki s a többi továbbjutónknak jó felkészülést, eredményes versenyzést kívánunk, Iszlai Sárának pedig feledhetetlenül szép nagykorúsítási ünnepséget. 😊

Bíró Sára magyartanár
 

Van az a háromnapos budapesti kiruccanás, amikor az ember nemcsak helyet vált, hanem nézőpontot is.

A komédiTÁsok számára ez a három nap ilyen volt. Busszal, létrákkal, paravánokkal, szövegekkel, jelmezekkel, félálomban ismételt monológokkal, és nagyon éber kérdésekkel érkeztünk meg Budapestre – és egy kicsit máshogy tértünk haza.

Első utunk rögtön a Nemzeti Színházba vezetett, az Ádámok és Évák Ünnepének első próbanapjára.

Páratlan élmény részese lenni annak a gépezetnek, amelynek minden fogaskereke - ügyelő, díszletes, hangosító, fénytechnikus, nézőtéri alkalmazott, ifjúsági felelős - teljesen átengedi magát a diákszínjátszóknak és a 14 csapat produkcióját egyenként végigkísérve, segítve szerez több száz fiatalnak páratlan élményt. Ezúttal is hatalmas köszönet érte! 

A SZÉK étteremben elköltött ebéd is programpontnak számít és lassan hagyománnyá válik, hogy egy nap felkeressük Szidiéket, hogy a pesti telet emésztgetve hazai ízeket kóstolhassunk. Ezután következett egy nem túl sikeres filmválasztás, a tavalyi két magyar sikerfilm után, ez igazi csalódás volt, de kárpótólva lettünk a következő két nap.

Második nap hivatalosak voltunk a csepeli Jedlik Ányos Gimnáziumba, ahol a Tamási Áronról szóló előadásunk, az Emberi szó nemcsak vendégjáték volt, hanem találkozás. Találkozás egy másik iskolával, egy másik közönséggel, és persze Tamásival, aki ilyenkor mindig kortársunkká válik egy kicsit. A színpadon kimondott szavak nem maradtak ott: visszhangoztak a nézőtéren, az öltözőben, a kiértékelőben. Hálás köszönet ezúttal is kis csapatunk örök patrónusának, A. Szabó Magdának, akiben ez a vendégelőadás ötlete megfogalmazódott és Bese Benő igazgató úrnak, aki szívélyesen meghívta és fogadta a komédiTÁsokat. Külön köszönjük az igazgató úr lelkes körbevezetését, hatalmas, gyönyörű és páratlan felszereltséggel rendelkező iskola a Jedlik Ányos Gimnázium, csak ámultunk és bámultunk.

Este pedig a Vígszínházban ifj. Vidnyánszky Attila Leonce és Léna adaptációja, a Letargia egy olyan előadás volt, amelyben az énkeresés nem elvont fogalom, hanem pulzáló állapot: ugyanúgy szólalt meg a színpadon, mint a nézőtéren ülő fiatalok fejében. A kérdés nem az volt, hogy „kik vagyunk”, hanem hogy mit kezdünk azzal, hogy nem tudjuk. Az energia végig jelen volt, a tempó, a zene, a szaladás folyamatos feszültséget teremtett, miközben a telefonidő sem volt tabu: a képernyők részei annak a világnak, amelyben a Z generáció él. A szünetben a határ színpad és nézőtér között egyszerűen eltűnt. A színészek nem levonultak, hanem maradtak — buliztak, együtt lélegeztek a közönséggel, a fiatalokkal. Ez nem gesztus, hanem állítás: ez az előadás nem róluk szól, hanem velük. A fiatal nézők nem kívülállók, hanem benne vannak az egészben, a ritmusban, a zajban, a kérdésekben, és a fenntartott tükörben.

Utazásunk valódi apropója a 2026-os Ádámok és Évák Ünnepe volt a Nemzeti Színházban, a Magyar Kultúra Napján. Az idei program középpontjában Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című műve állt: 14 csapat, 14 jelenetben gondolta újra a klasszikus szöveget, saját kérdésekkel, mai hangsúlyokkal. A nagyszínpadon markánsan különböző színházi nyelvek szólaltak meg, mégis közös forrásból táplálkozva.

Ünnep volt – de nem a megszokott értelemben. Inkább egy hatalmas, közös színházi lélegzetvétel.

A komédiTÁsok számára pedig ez az este csendes visszajelzés volt a közös munkára. A zsűri megjegyzése – amely a szövegmondás tisztaságát, pontosságát és természetességét emelte ki – megerősítette azt, amit a próbák során hangsúlyozni próbáltunk: hogy Vörösmarty nyelve akkor él igazán, ha érthetően, belülről és gondolatokat közölve szólal meg. A csapat szakmai irányítója és mentora Mezei Gabriella, a Tomcsa Sándor Színház színésze is méltán volt büszke a kis csapatunkra.

A Gála számokban így nézett ki: 234 diák, 23 felkészítő tanár, 14 jelenet, 134 perc játékidő.

A komédiTÁsok ebben a három napban nemcsak játszottak és néztek, hanem tanultak is – egymásról, színházról, és arról, hogy a kultúra nem vitrinben lakik, hanem emberek között történik. 

Hálás köszönet iskolánknak, a budapesti Tamási Áron Közhasznú Alapítványnak, Geréb Leventének, Geréb Lászlónak és Imre Lászlónak. 

Szűcs-Olcsváry Melinda, csapatvezető

Kedves Véndiákjaink!

Iskolánk vezetősége örömmel látja, hogy egykori diákjaink szívesen térnek vissza alma materük falai közé, hogy közösen idézzék fel az itt töltött évek emlékeit. Ezek a találkozások számunkra is fontosak, hiszen erősítik iskolai közösségünk múlt és jelen közötti kapcsolatát.

Szeretnénk ugyanakkor tisztelettel kérni Önöket, hogy amennyiben szombati napon, illetve május, június vagy július hónapokban szeretnének osztálytalálkozót szervezni,  évfolyamtalálkozókban gondolkodjanak inkább. Sajnos nem áll módunkban szombatonként, illetve a nyári hónapokban egy-egy osztálynak kapusszolgálatot biztosítani. Iskolaidőben, amikor amúgy is van kapusszolgálat, természetesen lehet egy-egy osztályos találkozókat is szervezni, természetesen délután, tanórák után. 

Minden esetben tisztelettel kérjük Önöket, előzetesen egyeztessenek az iskolai titkársággal, az esetleges programtorlódások elkerülése érdekében.

Évfolyamtalálkozók szervezésével nemcsak az iskola működését tudjuk gördülékenyebben biztosítani, hanem egy még gazdagabb, sokszínűbb közös élmény megteremtésére is lehetőség nyílik.

Köszönjük megértésüket, rugalmasságukat és azt a szeretetet, amellyel ma is gondolnak iskolánkra.

Szeretettel várjuk Önöket, és sok örömteli viszontlátást kívánunk!
 

Az iskola vezetősége

Az elmúlt év olyan volt, mint egy jó iskolai nap: sokféle óra, eltérő hangulatok, de a végén mégis összeállt egésszé.

Volt benne tanulás és tanítás, közös munka és csendes figyelem, versenyek izgalma, fellépések fénye, kirándulások nevetése, sulirádiós szünetek, és rengeteg apró pillanat, amely talán észrevétlen maradt, mégis ettől lett igazán a miénk. A folyosókon új barátságok születtek, a tantermekben kérdések és válaszok találtak egymásra, és minden közös élmény egy kicsit tovább formálta közösségünket.

Jó volt látni, ahogy diákok és tanárok együtt gondolkodnak, alkotnak, szurkolnak egymásnak – hol ünneplőben, hol sportmezben, hol csak a hétköznapok természetességével. Ezek a képek és emlékek nemcsak eseményeket őriznek, hanem azt az érzést is, hogy Gimisek vagyunk és számítunk egymásra.

2026 küszöbén ezt visszük magunkkal: a közös tapasztalatot, a kíváncsiságot és a nyitottságot.

Kívánjuk, hogy az előttünk álló időszakban is legyen bátorság kérdezni, öröm együtt dolgozni, és idő megállni egy-egy siker vagy kedves pillanat erejéig. Legyen az új év tele tanulással, mosollyal és olyan napokkal, amelyekre majd jó lesz visszagondolni.

Évünk képekben ❤️

A tanári közösség nevében, Szűcs-Olcsváry Melinda

Elhangzott a Tamási Áron Gimnázium, Gereben táncegyüttesének ünnepi műsorán 2025. december 19-én a máréfalvi kutúrotthonban.
 

Jó estét kívánok!

Szeretettel köszöntöm önöket a székelyudvarhelyi, Tamási Áron Gimnázium, Gereben táncegyüttesének ünnepi műsorán!
 

„Piros pántlikámat fújdogálja a szél”, hangzott a lelket emelő széki népdal a lányok csodaszép énekén keresztül.   
Szék, az egykori „sóváros” maga a teljesség. Bár a tatárégés borzalma máig beivódott a lelkekbe, az itt élők megtanulták: csak az lehet érték, amit maguknak megteremtenek.
Nem csoda hát, hogy ebben a szikes, zárt világban, ahol fekete-pirosba öltözött lányok és a szalmakalappal koronázott hetyke legények ilyen tökéletes mozgásvilágot teremtettek, melyben a lány és fiú egymást kereső és egymásra találó egységét formázza a négyes, lassú, csárdás és polka táncokon keresztül.

Széktől alig egy ugrásnyira van Bonchida, mely a széki sóbányákkal együtt királyi birtok volt. A két település közelsége és kulturális jelentősége miatt gyakran említik együtt, mint a régió népi és történelmi örökségének fontos helyszíneit.
Bonchidán a XX. század közepéig kétfajta táncciklus létezett: egy magyar és egy román, a következő percekben ezekből láthatnak ízelítőt. 

A bukovinai székelyek népi kultúrája hosszú ideig tartó nyelvi elszigeteltségük miatt igen sok archaikus vonást őrzött meg. 
Az egykori székely határőrvidék népéből szakadtak ki a 18. században, amikor a székelyek ősi szabadságjogainak semmibevétele véres lázadáshoz vezetett. A történelemnek ezt a véres epizódját Madéfalvi veszedelem-ként emlegeti az utókor. 
A megtorlástól való félelem sokezer embert késztetett otthona elhagyására. A menekültek zöme Moldvába és Bukovinába kényszerült, onnan az Al-Duna mellé, majd Déva környékére, a Bácskába és a Völgység falvaiba.
Jellegzetes népi kultúrájuk, hagyományaik sokáig megmaradtak a letelepedési helyüktől függetlenül is. 
Tánckincsük három stílusrétegre oszlik: a régi székely és újabb magyar táncok mellett a bukovinai környezetben átvett, romános és németes táncok csoportjára. 
Az V-VII. osztályos Gerebenes táncosok ezekből mutatnak ízelítőt. 
 
A Székely-Mezőségnek nevezett tájegység az egykori Marosszék felől háromszög alakban nyúlik be a Mezőség keleti részébe, ahol a vármegyei jobbágyság a székely rendiséggel találkozik, a szolgálatkészség és az önmagam ura vagyok virtusa. 
Székelyföld ez, és mégsem, perem és találkozási hely, táncban, zenében, életmódban egyaránt a keveredés sajátos vidéke. 
A Székely-Mezőség szívében fekvő Mezőpanit táncaiból, csárdást, korcsost és cigány csárdást mutat be az utánpótlás csoport.

Székelyföld gazdag néptánc-világának része a felcsíki, csíkszentdomokosi tánckincs.
A felcsíki embert, a sokszor egymással is csípős humorba göngyölten élő sokszínűséget őrző székely népet, összeköti valami ősi ösztön, amely, minden korai polgárosodás ellenére, máig ott lüktet a népzenében és táncban is. Előadásunk egy fergeteges csíkszentdomokosi bált megidéző koreográfiával zárul.

Az előadásról készült videó megtekinthető  itt. Hálás köszönet a Dávid Fotó-nak!
 

2025. december 19-én, a téli vakáció előtti utolsó iskolai napon együtt ünnepelt a X.E osztály a szülőkkel és rokonokkal.

Többéves karácsonyi hagyományunkat folytattuk, Jézus születésének eseményeit bemutató német nyelvű pásztorjátékkal örvendeztettük meg szeretteinket. A német a második éve tanult kezdő idegen nyelv, éppen ezért a darab előkészítése sok munkát igényelt.

Ezzel együtt a közös játék végül nemcsak a nyelvi haladásban segített, hanem közösségünket is alakította, erősítette.

FROHE WEIHNACHTEN UND EIN GLÜCKLICHES NEUJAHR!

Sándor Gyöngyi, a X.E osztály osztályfőnöke