Azt mondják, hogy az amerikai ételek nagy része egészségtelen és tele van cukorral vagy édesítővel.

Én legalábbis ezzel az előítélettel érkeztem Amerikába, és nem is tévedtem nagyot, az viszont nem igaz, hogy mindenki egészségtelen életmódot folytat, számos egészséges ételt is lehet találni. 

Mi főként gyors ételeket ettünk, például Chick-fil-A és Five Guys hamburgert, Dunkin’ Donuts fánkot és a híres chicagói deep dish pizzát és mind nagyon finomak is voltak. Mindannyian nagy lelkesedéssel igyekeztünk a lehető legtöbb lehetőséget megragadni és mindent megkóstolni, és utólag nézve szerintem senki nem panaszkodhat. Az utazás előtt több szavazásra is sor került amelyben eldönthettük milyen gyorséttermeket próbálnánk ki legszívesebben, így minden együtt való étkezés a kedvünkre vált. 

Az amerikaiak dél körül ebédelnek, vannak iskolák, ahol az iskola menzáján étkeznek a diákok, más iskolákban viszont lunchbox-al érkeznek a fiatalok. Érdekes volt megtapasztalni mindkettőt, a lunchbox-os iskolákban is egy közösségi élmény az ebéd, az iskola közösségi tereiben összeülnek és közösen ebédelnek meg;  a menzás ebéd is teljesen eltért az itthon tapasztalttól: hatalmas választék volt, és ugyan feltűnt a hamburger, pizza, desszertek és hasonlók, de egészséges opciókból sem volt hiány.

Kérdés nélkül többet ettem a nap folyamán, mint itthon tenném, hiszen a fincsi reggeli palacsinta után a szünetekben többször is várt ránk a kávé, a fánk és mindenféle nasi, de egy percig sem bántam meg, mert így nem érzem úgy, hogy kihagytam volna bármit amire nagyon kíváncsi voltam. 

A városban feltűnt hogy jóval több és többféle gyorsétterem van, mint itthon, és szokatlan volt számomra, hogy ezt kihasználva, a legtöbb család nem igazán főz. Minden nap vagy beülnek valahova enni vagy rendelnek valamit otthonra.  

Hatalmas élmény volt kipróbálni az eddig csak képernyőn keresztül látott amerikai ételeket, viszont úgy érzem, hogy sokkal szívesebben maradok édesanyám itthon főzött ételeinél.

Szabó Panna, IX. D osztály

They say that American food is mostly unhealthy and full of sugar or sweeteners.

At least I arrived in America with this expectation, and I was not really mistaken, but it is not true that everyone lives an unhealty lifestyle, you can find many healthy options as well. 

We have mostly tried fast foods, like Chick-fil-A and Five Guys burgers, Dunkin’ Donuts, and the famous Chicago deep dish pizza, and everything was very delicious. We all tried with great enthusiasm to seize as many opportunities as possible to taste everything, and looking back, I think noone can complain. 
Before the trip, there were several votes in which we could decide which fast food restaurant we would like to try the most, so every meal together was appealing to all of us.

Americans have lunch around noon, some schools have their own cafeteria, while in other schools students arrive with a lunchbox. It was interesting to experience both, lunch in lunchbox schools is a communal experience too, students gather in the communal areas of the school and have lunch together; the lunch at the cafetaria was also quite different from the lunch experience at home: there was a huge choice and while there were hamburgers, pizza, desserts and the like, there was no shortage of healthy options either.

Without question, I ate more during the day than I would have at home, because after the delicious breakfast pancakes, there were several breaks for coffee, donuts and snacks, but I didn't regret it for a minute, because I don't feel like I missed out on anything I was really craving for.

I also noticed that there are much more fast food restaurants than at home, and it was unusual for me that by taking advantage of this, most families don't really cook. Every day they either go out to eat or order something. 

Honestly, it was a great experience to try all the American foods that I had only seen on screen so far, but I think I would rather stay with my mother's home-cooked meals.

Szabó Panna, IX. D 

Kényelmesen, gyorsan, mosolyogva:  Az amerikai életstílus titkos receptje

Az Amerikai Egyesült Államok egy hatalmas és korszerű ország, ahol az emberek arra törekednek, hogy az életet minél egyszerűbbé és kényelmesebbé tegyék.

A mindennapokban barátságos, nyitott emberekkel találkozhattunk, és olyan tevékenységek, mint a vásárlás, az étkezés vagy az utazás, gyorsan és gördülékenyen zajlottak. Az ország működését úgy alakították ki, hogy időt takarítsanak meg, és elősegítsék, hogy az emberek igazán élvezhessék a mindennapjaikat.

Az első példa, amely jól szemlélteti az amerikai életvitel egyszerűségre és hatékonyságra való törekvését, az éttermek és kávézók működésében figyelhető meg.

Az amerikaiak általában nem szeretnek hosszú időt tölteni azzal, hogy leüljenek egy étterembe, megvárják, míg a pincér kihozza az étlapot, majd kiválasztják az ételt, és újabb hosszú perceket várnak a kiszolgálásra. Ehelyett inkább már fél órával korábban telefonon vagy applikáción keresztül leadják a rendelést, majd autóval odahajtanak, és egyszerűen csak átveszik az ételt. Ezt saját élményeimen keresztül is megtapasztalhattam, amikor a host családom elvitt engem több amerikai étterembe és kávézóba, például a Starbucksba, a Raising Cane’s-be, a Donut Bankbe és a Chipotle-be. Minden alkalommal előre megrendeltük az ételt, majd elvitelre kaptuk meg, gyorsan, hatékonyan, sorbanállás vagy várakozás nélkül. Ez is jól mutatja, mennyire fontos az amerikaiak számára az időspórolás és a kényelmes életvitel.

A második példa az emberek közvetlenségét és segítőkészségét emeli ki.

Az üzletekben az eladók kivétel nélkül kedvesen köszöntenek, érdeklődnek hogylétünk felől, és készségesen segítenek eligazodni a kínálatban. Megkérdezik, mit szeretnénk vásárolni, milyen színeket vagy stílusokat kedvelünk, és személyre szabott tanácsokkal látnak el. Ez a fajta figyelmesség nemcsak kellemes hangulatot teremt, hanem megkönnyíti a vásárlást is, hiszen egy barátságos, nyitott környezetben sokkal könnyebb megtalálni a számunkra leginkább megfelelő terméket. A vásárlási élmény így válik egyszerre hasznossá és élvezetessé.

Végül, utazásunk során lehetőségünk nyílt az amerikai légitársasággal, a Delta Airlines-szal is repülni.  

Összesen körülbelül húsz órát töltöttünk repülőn, ami alatt megtapasztalhattuk, hogy a társaságok kiemelt figyelmet fordítanak az utasok kényelmére, a pihenésre és a szórakoztatásra. A fedélzeti szolgáltatások, a kényelmes ülések, a digitális szórakoztató rendszerek és a kedves személyzet mind hozzájárultak ahhoz, hogy az utazásunk kellemes és gördülékeny legyen. Ez is jól példázza azt az amerikai (és általános nemzetközi) törekvést, hogy minden élményt  még a hosszú repülőutakat is a lehető legkellemesebbé tegyék az emberek számára.

Összességében elmondható, hogy az amerikai mindennapokat három kulcsfontosságú érték határozza meg egyfajta modern “szentháromság”: a kényelem, az időspórolás és az emberek őszinte kedvessége.

Andrészek Boglárka, XI.B osztály

Comfortably, Quickly, with a Smile: The Secret Recipe of the American Lifestyle

The United States of America is a vast and modern country where people strive to make life as simple and comfortable as possible. In everyday life, we encountered friendly and open individuals, and activities such as shopping, dining, or traveling were carried out quickly and smoothly. The country’s systems are designed to save time and help people truly enjoy their daily lives.

The first example that clearly illustrates the American pursuit of simplicity and efficiency can be seen in how restaurants and cafés operate. Americans generally don’t like to spend a long time sitting down at a restaurant, waiting for the waiter to bring the menu, then choosing a meal, and waiting again to be served. Instead, they often place their orders half an hour in advance via phone or an app, then simply drive over and pick up the food. I experienced this firsthand when my host family took me to several American restaurants and cafés, such as Starbucks, Raising Cane’s, Donut Bank, and Chipotle. Each time, we ordered the food in advance and picked it up to go quickly, efficiently, and without any lines or waiting. This clearly demonstrates how important time-saving and a comfortable lifestyle are to Americans.

The second example highlights the friendliness and helpfulness of people. In stores, sales assistants always greet you warmly, ask how you’re doing, and are eager to help you navigate the selection. They inquire about what you’re looking for, what colors or styles you prefer, and offer personalized suggestions. This kind of attentiveness not only creates a pleasant atmosphere but also makes shopping easier, as it’s much simpler to find the most suitable product in a friendly and open environment. The shopping experience thus becomes both practical and enjoyable.

Finally, during our trip, we had the opportunity to fly with the American airline company as well, the Delta Airlines. We spent about twenty hours in the air, during which we experienced how the airlines placed great emphasis on passenger comfort, rest, and entertainment. The onboard services, comfortable seats, digital entertainment systems, and kind staff all contributed to making our journey pleasant and smooth. This too illustrates the American (and broader international) effort to make every experience, as well as long flights, as enjoyable as possible.

In conclusion, three key values define everyday American life, forming a kind of modern “Holy Trinity”: comfort, time-saving, and genuine kindness.

Andrészek Boglárka, XI.B 
 

Mindannyiunk nevében beszélhetünk, amikor azt mondjuk, hogy a Gimi2US program keretén belül egy gyerekkori álmunk vált valóra. 

Bár kívülről két hétnyi kalandnak tűnik ez az utazás, valójában már hónapokkal előtte nekifogtunk az előkészületeknek. Magunkkal vittünk egy kis bemutatkozót, ami magyar dalokat, találmányokat, néptáncot és egy ízelítőt foglalt magába a székely kultúrából. 

A közel 40 órás utazás során elég időnk volt igazi csapattá kovácsolódni, így a hosszú repülések és várakozások is gyorsabban teltek. Biztosan ijesztőnek tűnik egy óceánnal elválasztott másik kontinens, új világ gondolata, de az a szeretet és kedvesség, amivel vártak a fogadó családjaink minden aggodalmunkat elfeledtette. 

Az evansville-i tíz nap során igazán belecsöppentünk az amerikai életbe. A hétvégéket, délutánokat fogadó családjainkkal töltöttük, megtapasztalva, hogy hogyan is néznek ki az ők mindennapjaik. És igen, az amerikai életstílus pont olyan, mint a filmekben. Az eddig csak képernyőn látott tipikus folyósók, iskolai sportesemények, ebédlők és tanórák köszöntek vissza a tanulmányi programok során.

Szórakozásban is bőven volt részünk, a fogadó családjaink mindent megtettek, hogy részünk legyen egy teljes amerikai kultúrsokkban. A búcsúzás idején döbbent rá mindenki, hogy a tíz nap alatt egy második családdal lettünk gazdagabbak. Bár kissé szomorkásan, de annál izgatottabban indultunk Chicagóba, a nagyváros szívébe, a felhőkarcolók sokaságába.

Érkezésünkkor Chicago városának esti fényei szolgáltattak kellően méltó fogadtatást. A kivilágított felhőkarcolók és az éjszakai élet mindenkit ámulatba ejtett, pedig a nagyvárosi élmények javát csak a következő napok tartogatták. Teljes képet kaptunk Chicagóról, minden szemszögből lehetőségünk volt megtekinteni: alulról és felülről, vízről és szárazföldről. 

Hazainduláskor a reptéren könnyes szemmel vettünk búcsút és óriási hálával a szívünkben köszöntünk el a Gimi2US program főszervezőitől. Gergely Anna és Gergely István minden elképzelésünket felülmúlva egy igazán emlékezetes programot álmodott, majd valósított meg. Hálásak vagyunk, hogy részesei lehettünk. Bekő Melinda-Erzsébet és Szűcs-Olcsváry Melinda kísérőtanárnőinknek is köszönettel tartozunk a programba fektetett energiájukért, támogatásukért, türelmükért és nem utolsó sorban a vidám társaságukért.

Új életszemlélettel, barátokkal, tapasztalattal és örökre szóló emlékekkel gazdagodtunk ez a filmbe illő két hét során az Amerikai Egyesült Államokban.
 

Bíró Eszter, Benedek Elek Pedagógiai Líceum, X.B osztály és Géczi Zsuzsanna Erzsébet, Tamási Áron Gimnázium XI.A osztály

We can speak for all of us when we say that the Gimi2US program helped a childhood dream to come true. 

Although it looks like a two-week adventure from the outside, we had already started the preparations months before. We took with ourselves a small introduction, which included Hungarian songs, inventions, folk dancing and a taste of the Szekler culture.

During the nearly 40-hour journey, we had enough time to become a real team, so the long flights and waits went by faster. The thought of another continent separated by an ocean, a new world must seem daunting, but the love and the kindness that we got from our host families as a welcome made all of our worries forgotten.

During our ten days in Evansville, we really got into the American life. We spent the weekends and afternoons with our host families, experiencing how their daily lives are like. And yes, the American lifestyle is just like in the movies. The typical hallways with the lockers, school sporting events, lunchrooms and lessons we've only seen on the screen were welcoming us during our study programs.

There was plenty of entertainment too, our host families were doing their best to give us a full American culture shock. It was at the goodbye when we all realised that we had gained a second family during these amazing ten days. We set off for Chicago, to the heart of the big city, full of skyscrapers a little bit sad, but full with excitment.

The evening lights of Chicago provided us a fitting welcome. The illuminated skyscrapers and nightlife were amazing, but the best of the big city experience was yet to come. We got a full picture of Chicago with the opportunity to see it from every angle: from above and below, on water and on land. 

At the airport on our way back home, we said goodbye with tears in our eyes and with a huge amount of gratitude in our hearts to the main organisers of the Gimi2US program. Anna Gergely and István Gergely have dreamed up and put together a truly memorable program beyond our imagination ans expectations. We are grateful to have been part of it. We would also like to thank our accompanying teachers Melinda-Erzsébet Bekő and Melinda Szűcs-Olcsváry for their energy, support, patience and, last but not least, their cheerful company.

We have gained new perspectives on life, friends, experiences and everlasting memories during these two movie-like weeks in the United States of America.

Bíró Eszter, Benedek Elek Pedagógiai Líceum, X.B osztály és Géczi Zsuzsanna Erzsébet, Tamási Áron Gimnázium XI.A osztály

Idén április 24–26. között Marosvásárhelyen mérték össze olvasottságukat, kreativitásukat, felkészültségüket az irodalomkedvelő diákok a Mikes Kelemen magyar nyelv és irodalom tantárgyverseny országos szakaszán. 

Tehetséges tanulóink kiváló eredménnyel tértek haza: 

György Réka (10. B osztály) I. helyezést ért el, Bara Karolát (9. C osztály) a Mathias Corvinus Collegium bizottsága a legkreatívabb szövegalkotásért járó különdíjjal tüntette ki.

Büszkék vagyunk rátok, lányok! Gratulálunk, csak így tovább!

Ozsváth Imola, magyartanár

A Mikes Kelemen magyar nyelv és irodalom tantárgyverseny megyei szakasza óta izgatottan vártuk, hogy Marosvásárhelyen, az országoson is kipróbálhassuk magunk.

Iskolánkat ketten, Bara Karola, IX. C osztályos és György Réka, X. B osztályos diákokként képviselhettük. 

A hosszas felkészülésnek, olvasásnak, gyakorlásnak végre beérhetett a gyümölcse. Április 24-én, csütörtökön délben indult útnak a Hargita megyei kis csapat. Megérkeztünk, regisztráltunk, elfoglaltuk szállodai szobáinkat. A Kultúrpalotában meghallgattuk a köszöntőbeszédek sorát. A művészetisek vonósnégyesének dallamai zengték be fülünket és szívünket, végül tanúi lehettünk Mikes feltámasztásának új, napjainkban játszódó 208-214-es leveli által. A bolyaisok megszólaltatták és ismét otthonába helyezték történelmünk hazájához legjobban ragaszkodó íróját. Megmutatták neki odafentről, mind a 180 versenyző céllal érkezett. 

Mikes valóban lenézhetett akkor, ott ránk, mikeses versenyzőkre. Mosolyoghatott.

Másnap korán ébredtünk, a bőséges reggeli után elsétáltunk a Bolyai Farkas Elméleti Líceumba, ahol sor került a versenyművek megírására. Munkás három óra következett. Minden tudást, kreativitást bevetve gondolkodott az egész épület. Utána gyors egyeztetés az udvaron. ,,És te beleírtad azt, hogy...?'' Ebéd után a kisebbeknek állatkerti látogatást, nekünk városnéző sétát szerveztek. Megismerhettük a Kultúrpalota díszes termeit, a város történelmét, Bernády György egykori polgármester munkásságát. Fentről is megcsodáltuk a várost. Vacsora után következett a hétvége számomra legemlékezetesebb része. A Tompa Miklós Társulat előadásában megnézhettük Az igazság gyertyái c. előadást. A bözödújfalusi szombatosok szívbemarkoló története egy család, főleg a lány, Sárika szemüvegén keresztül került bemutatásra.

Szombat reggel korán buszos kirándulásra indultunk. A néha napsütéses, néha esős idő sem állította meg a csapatot. Meglátogattuk Szovátát, Marosvécset, Gernyeszeget. Kis késéssel érkeztünk vissza, izgatottan vártuk a kiértékelőt, az eredményeket. Megtapasztaltam, stresszhelyzetben a legközvetlenebbek az emberek. Vacsora után újabb, fakultatív programokat kínáltak a Bolyaiban, kisebbeknek társasjátékozást, középiskolásoknak beszélgetéssel egybekötött filmezést. A fekete múmia átka könnyedségének ellenére komoly témákat is felvetett. Utolsó esténk is tartalmasan telt.

Vasárnap kissé fájó szívvel pakoltunk össze, bár fizikailag-szellemileg fáradtak voltunk, sok új élménnyel gazdagodtunk. A záróünnepségre a Bolyai dísztermében került sor, átadták a helyezettek majd a különdíjasok csomagjait. 

Legpozitívabb tapasztalatom talán a versenyzők, szervezők részéről tapasztalt közvetlenség volt. Érződött, mindannyiunkat egy dolog mozgat. Új ismeretségek születtek. 

Feledhetetlen néhány napot töltöttünk Marosvásárhelyen.

György Réka, X. B osztály

Amerikából jöttünk, mesterségünk címere: GIMI2US. Bővebben világlátás, még bővebben szemléletváltás.

2024 tavaszán iskolánk két véndiákja, az Amerikai Egyesült Államok Evansville városában élő Gergely István és Gergely Anna, azzal kereste fel iskolánkat, hogy szeretnének egy partnerkapcsolatot életbe hívni a Tamási Áron Gimnázium és Anna evansville-i iskolája, az Evansville Day School között, és egy csokornyi diáknak megmutatni, hogy milyen is lehet még Amerika.

2025 tavaszán pedig 21 Gimis, 2 pedás (Benedek Elek Pedagógiai Líceum), 1 refis (Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégium) és 2 vásárhelyi diák a Bolyai Farkas Elméleti Líceumból, iskolánk két tanárával, Bekő Melinda-Erzsébet igazgatóhelyettessel és Szűcs-Olcsváry Melinda angoltanárral elindultak egy szemléletváltó tanulmányi kirándulásra. 

Szemléletváltó, mert egy más kultúrát tapasztaltak, mert világot láttak és mert rengeteget tanultak, tanulmányi rendszerről, életről és magukról. 

A GIMI2US-os diákjaink végtelenül hálásak elsősorban szüleiknek, hogy lehetővé tették számukra ezt az utazást, Annának és Istvánnak, hogy életbe hívták ezt a kapcsolatot és mindenki másnak, aki hozzájárult ahhoz, hogy ez a projekt ne csak egy amerikai álom maradjon, hanem április 3. és 18. között létre is jöhessen. 

17,692 megtett kilométer, 20 órányi repülés, még egy ennyi buszozás, 3 amerikai állam, egy egyetem, 3 középiskola, 36 programpont, 19 végtelenül szerető és befogadó host family, több tíz előadó, professzor, egy kormányzó, egy konzul és rengeteg kedves, mosolygós, segítőkész ember. 

Túl sokat kaptunk, láttunk, tapasztaltunk ahhoz, hogy ezt egy bővített mondatnyi számhalmazba belesűrítsük. Éppen ezért sorozatot indítunk; az elkövetkező 23 nap egy-egy beszámolót olvashattok iskolánk honlapján.

Szűcs-Olcsváry Melinda angoltanár
 

A 2025-ös évben, a szeszélyes tavasz beköszöntésével, április 3-a és 6-a között, lehetősége nyílt egy XI., illetve XII. osztályos diákokból álló csapatunknak egy felejthetetlen élményre.

A tanulmányi kirándulás fő célja az egyetlen magyarországi atomerőmű-komplexum, az MVM Paksi Atomerőmű volt, melyet nagy megtiszteltetésben részesülve tekinthettünk meg, Horváth Rozália kémia és Gagyi Anna Anikó nyugalmazott fizika szakos tanárnők szervezésében. 

Fáradtságos út után Budapestre érkeztünk, ahol szállodaszobáinkat elfoglalva, egymás társaságában elégedetten megvitathattuk az addig történteket, majd, mit sem sejtve a másnap adta kalandokról álomra hajtottuk fejünket.

Másnap, kora reggel – a Dunával szinkronban – Budapestről délre vettük az irányt, úticélunk természetesen a kirándulás fénypontja volt, Paks. A monoton buszút ritmikájának megbontójaként Gagyi Anna tanárnő gyorstalpalóját hallgathattuk az atomfizikáról, a reaktorok felépítéséről és a villamosenergia termelésről, mely meglehetősen hasznosnak bizonyult a később látottak könnyebb megértéséhez. Így hát felkészülten, tudásszomjjal és kíváncsian érkezhettünk meg az üzem területére, mely jelenleg négy működő és kettő épülő blokkból áll.

Ezen a helyen, apró, borsó méretű uránpasztillák szabályozott láncreakciójával állítják elő Magyarország villamosenergiájának 50 százalékát, a legtisztább és leginkább környezetkímélő energiaelőállítással.

Csupán két ilyen apró pasztilla képes fedezni egy magyar család évi energiafogyasztását. Elképesztő, nem igaz? 

Az üzemben, először a látogatóközpontba vezetett utunk, ahol különböző szimulációk és szemléltetőeszközök által az erőmű csínját-bínját megismerhettük. Kezdve a gazdasági oldaltól, melyet egész Európa energiatermeléséről szóló aktuális adatok tártak fel előttünk, a biztonsági intézkedések ismertetésének bizonyosságán át, eljutottunk a tudományos részre is, melynek megértését változatos és részletes ábrák, valamint valósághű modellek segítették. Ezen a ponton, már mindannyian ráébredtünk az atomenergia komplexitására, és felcsigázva, az álldogálás okozta derékfájdalomra ügyet sem vetve vártuk, hogy a gyakorlati megvalósítással is szembesüljünk. Már ekkor eldöntöttük, hogy igen, ez a tanulmányi út valóban megérte, és még csak most következett a java! A biztonsági előírásoknak megfelelően sisakokat, védőszemüvegeket és azonosítókat kaptunk, melyekkel “felfegyverkezve” el is indulhattunk az üzem bejárására. Megnézhettük, hogyan kontrollálja négy ember ezt a lenyűgöző folyamatot, sétálhattunk, füldugók kíséretében, az óriási generátor-, illetve a meghajtórendszerek mellett, majd megtekinthettük magát a reaktorblokk hatalmas csarnokát is. A lehető legapróbbnak érezhettük magunkat ehhez az elképesztő méretű létesítményhez képest, szájtátva távozva innen, szintén meghatározó állomás felé vettük az irányt.

A színes, már távolról is feltűnő ESZI-ből, vagyis a paksi Energetikai Technikum és Kollégium szakközépiskolájából kaptunk ízelítőt, hogy milyen az Atomerőmű iskolájának lenni. Ebben az épületben ugyanis, elsősorban az üzem fenntartásához és mindenkori jó karbantartásához készítik fel a jövő generációit erre a feladatra. Az épület telis-tele volt olyan felszereltségű termekkel, melyekben a tanulók beteljesülhetnek szakterületeiken, ezeket egy kissé humoros, laza bemutatás keretében nézhettük meg az iskolaigazgató jóvoltából. Tökéletes szemléltetése volt annak, hogy milyen szép is, már középiskolában szakmát tanulni egy olyan biztos munkalehetőséggel a kézben, mely az Atomerőműben kínál állást.

Éhségünket és szomjúságunkat csillapítva, a következőkben megnézhettük Paks ékét, vagyis a Szentlélek templomot, ahol egy kis nyugalomra lelhettünk. Makovecz Imre építésében, a maga természetességével és organikusságával ez a szent hely felébreszti az otthon érzését az emberben. Itt meghallgathattuk a templom építésének viharos és eltitkolt történetét, majd körbejárva a templomot elcsendesedhettünk kicsit. Buszra szállva elmélkedhettünk az addig történtekről, majd a magyar fővárosba kora este tértünk vissza. 

Másnap, újult erővel vettük nyakunkba a következő várost, a legcsaládiasabb, legérdekesebb és legközvetlenebb idegenvezetés keretén belül megnéztük a Sziklatemplomot, a budai oldal ékét, mely búvóhelyként szolgált a háború idején imádkozóknak. Ez a templom tökéletes bizonyítója annak, hogy a hit mindig megtalálja útját és kicsírázik bármilyen viharos körülmények között is. A szentély rejtelmeit audio-guide segítségével tekintettük meg, így a látvány mellett rengeteg érdekes információval is gazdagodtunk.

Innen, a Duna budai partján, a Várkert Bazáron át eljutottunk a Budavári Palotához és környékéhez, amit a páratlan napsütéses időben körbejártunk.

A hegyről lebaktatva, felpattantunk egy buszra, majd az Andrássy-körúton keresztül megérkeztünk a Szépművészeti Múzeumhoz, ahol Munkácsy Mihály műveinek felejthetetlen és elképesztő tárlatát fedezhettük fel. Leghíresebb művein át, kiválaszthattuk személyes, talán soha nem látott kedvenceinket is és megtudhattuk azt is, hogy Munkácsy valójában embereket bérelt fel arra, hogy lefesthesse a festményeken megálmodott ruhák anyagának esését. Ez volt a kirandulás során a második, hogy szembesültünk azzal, mennyire parányiak is vagyunk, hisz a teljes falat beborító Golgota, vagy Honfoglalás festmények mellett az ember igencsak eltörpül.

A múzeum szomszédságában lévő Hősök terének gyorstalpalója után a Városligetet körbesétálva, Vajdahunyad várával és a Magyar Zene Házával ismerkedhettünk meg, vagy köszönthettük régi barátként őket. Ezek szomszédságában, a Néprajzi Múzeum csodálatos építészetét kihasználva megpihenhettünk, majd ismét nekivágtunk a nagyvárosnak, ezúttal önállóan, szabad program keretén belül.

A néhány napos kiránduláson, hosszával ellentétben, a tudásunk rengeteg mindennel bővült, legyen ez kulturális, tudományos vagy közösségi tapasztalat.

Megismerhettük az energiatermelés meghökkentő méreteit, a jövőtudatos iskolát, az építész titkos jegyzékeit a templomépítésről, a barlangba költözött templom meglepő felfedezését, a festő ezer arcát, a zene és a kultúra szeretetét, és nem utolsó sorban egymást.

Egy biztos: az anyaföldön látottak mindannyiunkat megerősített abban, hogy a tudás valóban hatalom és soha nem szabad abbahagyni a kérdezést.

Köszönettel tartozunk mindannyian Horváth Rozália és Gagyi Anna tanárnőknek, hogy egy minden szempontból felejthetetlen 4 napot tudhatunk magunkénak. Most pedig, ezekkel vállunkon indulunk szerteszét a világban, Pakson és Budapesten járva pedig szívünk dobbanjon majd meg, mikor eszünkbe jutnak ezek a kedves emlékek.
 

Fancsali Orsolya, XII.B osztály

 „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak ki benneteket...”– Jn 15,16
    Emlékeztet bennünket arra, hogy Istennek terve van velünk, és ma is hív.

2025. április 17-én, Nagycsütörtökön a négy római katolikus teológia osztály (IX.E, X.E, XI.E, XII.E) – iskolánk elkötelezett fiataljai és osztályfőnökeik (Sándor Gyöngyi, Tarzicia nővér, Nagy Hajnal, Kovács Enikő, valamint Olasz Béla) – zarándokútra indultak Gyulafehérvárra, hogy részt vegyenek a szent háromnap ünnepélyes megnyitóján: az utolsó vacsora emlékére bemutatott szentmisén, a gyulafehérvári főegyházmegye központi székesegyházában.

A zarándoklat egyfajta lelki elcsendesedésként is szolgált számunkra, hogy méltó szívvel léphessünk be a Húsvét ünnepébe.

A történelmi székesegyházba érkezve ünnepi, mégis csendes áhítat lengte be a teret.10 órakor kezdődött a szentmise. Különösen megható volt, amikor a szertartás során elhangzott, hogy megyénkből milyen sok fiatal jött el erre a különleges alkalomra. Egyházmegyénk ifjúsága jelen volt, nemcsak testben, hanem lélekben is. A szertartás ünnepélyessége, a püspöki kar jelenléte, az olajszentelés különös hangsúlyt adott a katolikus hívőknek. A homíliában hangsúlyt kapott az elhívatás kérdése: a papi és kántori hivatások fontossága, és az, hogy az Egyháznak szüksége van a fiatalok nyitottságára, bátorságára és szolgálatra kész szívére. A szentmise végén a kijáratnál különleges ajándékot kaptak a diákok: a 2025-ös jubileumi szentév hivatalos imáját, praktikus kis naptár formában. 

A szertartás után a püspökség vendégszeretetét élvezhettük: friss kaláccsal és üdítővel kedveskedtek minden zarándoknak. A testvéri légkörben egymásra mosolyogtak ismerősök és ismeretlenek – valóban egy szívvel és egy lélekkel voltunk ott.

Ezután következett a szabadprogram, amikor városnézésre indultunk. Megnéztük a híres Károly-kaput (III. Károly magyar király a törököt kiszorító, a kereszténységet védelmező dicsőségét hivatott hirdetni a kapu; a domborművek, szobrok a keresztény világ törökök fölötti győzelmének tényét örökítik meg), kívülről a Batthyáneum könyvtárat, és az ortodox székesegyházat is. Jó volt látni, mennyi történelmi és vallási értéket rejt Gyulafehérvár. A különböző vallási és kulturális örökségek békés egymás mellett élése különösen tanulságos volt számunkra: testközelből élhettük meg, hogy a hit, bár különböző formákban mutatkozhat meg, mégis mindig az Istenhez vezető út keresése.

Délben együtt étkeztünk, és ki-ki fáradtan, de lélekben gazdagon ült vissza a buszra. A hazafelé vezető út már csendesebb volt, talán mindenki elgondolkodott a hit közösségi erején. 

Ez a zarándoklat nemcsak egy iskolai program volt, hanem egy lelki élmény is. Ez a nap nemcsak emlék marad, hanem útravaló is, mely alázatra, hűségre és élő hitre buzdít.

Gondolatainkat a következőkkel zárnánk:  

„Aki közületek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok.”– Mt 20,26

A nagycsütörtöki lábmosás lelkületét tükrözi: a szeretet nem szó, hanem tettek.
                 

Kovács Enikő, Nagy Hajnal, Tarzicia nővér, Sándor Gyöngyi, a katolikus osztályok osztályfőnökei

Citius, altius, fortius. Gyorsabban, magasabbra, erősebben.

Ez a jelmondat, amikor verseny van. Gratulálunk azoknak a diákoknak, akik a fizika zászlajára tűzik ki ezt a jelmondatot.

Gratulálunk annak a kilenc Gimis diáknak, akik a megyei fordulóból a döntőbe jutottak, és képviselték az iskolát, valamint Székelyudvarhely városát az Öveges József-Vermes Miklós Nemzetközi Fizikaverseny országos szakaszán, április12-én, Kolozsváron, a János Zsigmond Unitárius Kollégiumban:

Gergely Etele István – VII oszt.
Kovács Artúr-Lehel – IX. B oszt.
József Áron – IX. A oszt.
Török Ákos – X.  oszt.
Parajdi Mátyás – X. C oszt.
Antal Áron – XI. A oszt.
Molnár Katalin – XI. A oszt.
György Mátyás Gergő – XI. A oszt.
Tordai Krisztián – XI. A oszt.

Szívből gratulálunk Molnár Katalinnak és József Áronnak, akik az országos szakaszon elért kitűnő eredményükkel továbbjutottak a Vermes Miklós Fizikaverseny nemzetközi szakaszára, amelyet júniusban szerveznek, Sopronban. Kívánjuk nekik, hogy Sopronban ismételjék meg Tordai Krisztián tavalyi teljesítményét, aki akkor saját kategóriájában első díjas és aranyérmes lett, de idén két tizeddel éppen lemaradt a döntőről.  

Hajrá, Gimi! 

Székely Zoltán és Tamás Szilárd felkészítő tanárok