Egy lélekerősítő szentmise, Veni Sancte nyitotta meg számunkra a 2015-2016-os tanév kapuit. Beszélt hozzánk Laczkó György iskolaigazgató bácsi és Ft. Mátyás Károly főesperes- plébános, a mi Karcsi pap bácsink.

„Az igazgató bácsi úgy örült nekünk, hogy csuda, és azt mondta, hogy majd mi megostromoljuk és bevesszük a tudás várát. Kár, hogy nem szólt előbb az igazgató bácsi, hogy ennyire vár, mert én ráértem nyáron, és jöhettem volna hamarabb is. De akárhogy figyeltem az igazgató bácsira, nem láttam, hogy a tanév mikor nyílt meg, pedig előtte még szólt is, hogy most fogja megnyitni. „ (Janikovszky Éva)

Miután kijöttünk a tanévkezdő szentmiséről, olyan szeretettel és törődéssel vártak Szabó Zsuzsa tanító nénivel a tavalyi előkészítősök, akik az idei tanévre már nagy elsősökké nőttek, hogy csak ámultunk mi kis iskolakezdők. „Aranykapuval” vártak, amin mi, a templomból kijövet átbújtunk. Olyan volt ez a kapu, hogy Őszanyó szépséges színei mind benne ragyogtak: az erdők rafinált színeinek jellegzetes meleg-vöröses rozsdái, a fákon csüngő almák telt vöröse, a gombák terebélyes kalapján megcsillanó fénysugarak bíbor és sárga árnyalatai. Nemcsak elkápráztató, hanem varázslatos is volt ez a bejárat, mert aki ez alatt átbújt, rögtön óvodásból kisiskolássá változott, és büszkén lépdelhetett tovább.

Jöhetett az osztályban a „honfoglalás”. Minden gyerek kedve szerint foglalt helyet. „Az első napon még nem kellett iskolába járni, csak éppen odamenni és azt tudtam volna egyedül is, mégis mindenki elkísért.” (Janikovszky Éva)

A szülők is bekísértek az osztályba, és közösen ismerkedtünk a termekkel: a kézműves- és a játékteremmel. Megismerkedtünk még a tanító néni segédeivel: Lacó Macóval, aki szép meséket olvas nekünk, Mágika Ágikával, aki elvarázsol bennünket, Tréfa Ferivel, aki folyton tréfálkozik velünk, Mategérrel, aki a számolásban segít, Kíváncsi- Fáncsival, az elefánttal, aki kíváncsiskodik, hogy minden gyerek megette-e az otthonról felcsomagolt finom tízórait. Még Hal Heni is bemutatkozott. Ő, amikor tátogni fog, akkor az osztályt azzal csendre inti.

Hamar véget ért az első nap, és másnap már meg is hívtuk Boros Hilda és Boros Béla tánctanárokat iskolánkba. Velük táncolunk tánckörökön öt éven keresztül, és még tovább is.

Második héten Bredán Noémi, Buti László és Bodrogi Zsolt úszásoktatókkal is megismerkedtünk, velük tanulunk úszni negyedik osztály végéig.

Szűcs-Olcsváry Melinda angoltanár nénink és Lukács Levente testneveléstanár bácsink már az év elején azt mondták nekünk, hogy úgy látják, jól fogunk mi együtt dolgozni- és ez már be is bizonyosodott.

Van nekünk egy asszisztens nénink, úgy hívják, hogy Mester Melinda. Melinda néninek nemcsak a neve Mester, hanem Ő maga is nagy mestere annak, hogy meggyőzzön bennünket az állandó fog- és kézmosásról. Őhozzá szaladunk, ha az udvaron szaladgálás közben elesünk, és gyakran megvizsgál minket. Vigyáz ránk.

Hogy ne kelljen cipelni reggelente álmosan a tízórain kívül semmit a hátizsákjainkban, terveztünk ceruzatartókat a padokra. El is készítettük ezeket már a tanév második hetén. Szülő, gyerek, tanító, mind vágtunk, szabtunk, ragasztottunk, és elkészültek a nemcsak hangulatos, de praktikus ceruzatartók is.

Az ősz számunkra a gyümölcs és zöldségben való gazdagságot jelenti. Szent Mihály napján kezdődik nekünk a vidám, zajos „kisfarsang”. Előkerülnek a már leszüretelt, hűvös kamrákban tárolt szóló szőlők, mosolygó almák és csengő barackok. Ilyenkor gyümölcsnapokat is tartunk. Töklámpásokként megszületnek: Tök Ica, Csütör Tök, Őszül Tök, gyümölcs és káposztabábokként pedig Jancsi és Julis.

Szent Mihály a mérlegelő, igazságot tesz. Ezért ebben a hónapban, sok olyan mesével, mondával foglalkozunk, amelynek a témája az igazság. És, ha már monda, mese, legenda, ellátogattunk a Likaskőhöz. Onnan továbbutaztunk Vásárhelyre. Úticélunk az állatkert, a Teleki könyvtár és a Kultúrpalota voltak.

Az adventi időszak várakozást jelent számunkra. Várakozunk, és készülődünk Karácsonyra. A szülőkkel közösen adventi koszorúkat készítünk. Luca napján elültetjük cserepekbe a búzát, ami karácsonyra kibújik és a család a karácsonyi ünnepi asztalra teheti egy szál gyertyával. Karácsonyra nemezből gyúrt karácsonyfadíszeket terveztünk a fenyőre. A kuckós Bencze Ilike tanárnéni segítségével el is készítettük. Írtunk egy levelet az Angyalnak és abban bíztattuk őt kitartásra, azzal, hogy segítünk neki a karácsonyi készülődésben. Ígértük, meggyúrjuk mi magunk a nemezgolyókat, felfűzzük és elküldjük neki.

Így is történt, összecsomagoltuk a nemezgömböket és elpostáztuk. Az Angyal ajándékba egy gyönyörű karácsonyfát hozott nekünk. A karácsonyfa alatt énekeltünk karácsonyi énekeket az V. osztályosokkal és osztályfőnökükkel, Jakab Hanga romántanár nénivel. Beneveztünk a városi karácsonyfa díszítésre is. A városi parkban nemezgolyókkal átfűzött szalmafonat-gömbökkel ékítettük a számunkra felállított fenyőt. Szép lett.

Jézus minden évben közénk születik Karácsonykor. Minden esztendőben megszületik a szívünkben, ha készülünk rá. Ebben segítenek nekünk Hajnika és Mónika vallástanárnénik.

Farsangidőszakban meghívtuk újra az ötödikeseket, és vidám jelmezmulatságot rendeztünk. Bolondoztunk, mulattunk és elbúcsúztattuk a telet.

A tavasz a kikelet és a megújulás. Lókodba és a természetbe kirándulunk, megnézni a természet csodálatos rügyfakadását. Virághabos, víg májusban erdei iskolába készülünk Deságba. Ott a patakban köveket szedünk és megfestjük egy terebélyes diófa alatt.

Kézműveskörön Bencze Ilona tanár néni vezetésével meglepetéscsomagot készítünk az édesanyáknak Anyák napjára. Gyerekvers és gyerekdal összeállítással ünnepeljük és köszöntjük őket, majd átadjuk a számukra lelkesen elkészített ajándékokat, a bútorfestő- motívumos ajtókopogtatókat és a kőre fűzött gyöngyfácskákat.

Év végén a tanévet Boros Hilda és Boros Béla tánctanárok által betanított néptánc koreográfiával zárjuk. Ez az évzáró elemi iskolánkban már évek óta hagyománnyá vált. A Művelődési Házban szervezzük meg, és amikor mind a 135 elemis diák „megdobogtatja” a színpadot, mondhatni nagy ereje és szépsége van annak.

„Ünnepek számunkra ezek a jeles napok, de sok más esemény van életünkben, amit ünneppé varázsolhatunk, ha figyelünk erre. Ünnep lehet az imádsággal kezdett tanulás, munka is. A földművelő gazda vetés előtt Jézus segítségét és áldását kérte, a munka végén pedig azt, hogy a Jóisten áldja és szentelje meg a vetést, hogy jusson minden szegénynek kenyér az asztalára, de jusson még az ég madarainak is belőle.” (Czárán Eszter- Világnak Virága)

„Köszöntelek téged, Istennek szent igéje,

Istennek szenteredménye,
Istennek szenteredménye,

Fényes világ,
Ki a fényes világot megfényesítetted,
Édes áldott Napom,
Adj szerencsés mái napot,
Boldog munkálatot, értelmes eszet, okosságot,
És minden jóra menendőséget.” (csángó ima)

                                                                                    Nyárádi Izabella tanító

A tavalyi évben a „2014 a külhoni magyar felsősök éve” közösség és kormányzat pályázatot hirdetett külhoni diákok számára „Miénk a város”címmel.

A pályázatra jelentkezők 100000 forint értékű Csodasarkot nyerhettek egy Kárpát medencében működő tanintézménynek vagy osztálynak, amely fejlesztő játékokat, könyveket, cd-ket, csocsóasztalt tartalmazott. 51 főnyeremény került kiosztásra a rengeteg jelentkező között. A kívánt Csodasarok elnyerése rengeteg munkát igényelt négy héten keresztül, hetente kaptak a jelentkezők új feladatokat, melyek elvégzéséhez a kreativitás játszotta a főszerepet. Az elkészült munkákat, rajz, hajtogatás, quilling technika, képregény készítés vers alapján és még sok más érdekes elkészült feladatot a szülők töltötték fel az adott oldalra.

A rovásírás gazdag jelképvilág, mely népünk nyelvével együtt alakulhatott ki. Jelképrendszere őstörténelmünkkel, ősi hitvilágunkkal egy tőről fakad. Székelyudvarhelytől egynapi járásra találhatunk rovásemlékeket, az epigráfiai emlékek közül a legismertebbet is, a székelyderzsi rovásemléket, 1431-ből.

Erdély területén egyre több rovásemlék kerül elő.  Bár rovásírásunk eredetével kapcsolatosan több hipotézis látott napvilágot, számomra az a döntő, hogy birtokosai vagyunk egy olyan tudásnak, amit át kell örökíteni. Hajdanában, ahogy erre a tanítótábla a bizonyíték, a táltosok iskolában tanították őseinket a rovásírásra. Valószínű, hogy mindenki ismerte, mert a régészeti leletek szerint különböző társadalmi rétegek rótták jeleiket kőbe, fába. Annak ellenére, hogy évszázadokon át tiltott volt a rovásjelek használata, elődeink mégis megőrizték nekünk.

Bizony gondban voltam, amikor új generációm kicsi csapatára hangolódva, tervezgetni kezdtem az előkészítő osztályos iskolaévet. A három napos felkészítő alatt kissé rendeződtek gondolataim, tematikus hetekre bontottam az iskolaévet és elkezdődött a tervezgetés.

Az év ünnepköreinek forgása szabályozta eddig is a témaválasztást, ez a kicsikkel is jól működik… Arra rákészülni, hogy valóban mennyire kicsik a még „hatot sem töltött” gyerekek Kormos István Vackorja bizonyult a legalkalmasabbnak. Az életkori sajátosságok határozzák meg a magatartást, így a legjobb tudás, a legjobb eszme, a legjobb módszer sem működik a valóságban, ha elszakad a mindennapoktól, az élettől.