A búcsú Evansville-től és a családoktól tényleg különleges volt – pont olyan, mint amilyenre szükség volt, hogy méltón lezárjuk ezt az időszakot.

Nemcsak egy sima program volt, hanem egy igazi találkozás azokkal a családokkal, akiknél otthonunra találtunk erre az időre. Olyan érzés volt, mintha egy nagy családi összejövetelen lennénk.

A hangulat már a megérkezéskor nagyon barátságos volt – sok nevetés, beszélgetés, jókedv. Készültünk egy kis prezentációval is, és levetítettük azokat a videókat, amelyeket a vendéglátó családoknak készítettünk. A legnagyobb sikere Péter családjának szánt videójának volt, aki sajnos sérülés miatt nem tudott ott lenni, de így is mindenki szívéhez közel került.

Külön jó ötlet volt a magyar–amerikai kapcsolatokra épülő rész. Volt „magyar sarok” tele finomságokkal – igazi magyar specialitásokkal – meg egy quiz is, amit sokan élveztek. Az amerikai konyha sem maradt ki persze, rengeteg ínycsiklandó étel volt, mindenki talált magának valami kedvencet.

Victor, egy romániai gyökerekkel rendelkező amerikai idősebb úr megosztott velünk néhány képet a múltjából, és még egy-egy hűtőmágnest is kaptunk tőle, amelyek különböző amerikai államot jelképeztek – ez nagyon kedves gesztus volt.

Összességében az egész este tele volt jó érzésekkel, őszinte hálával és egy kis nosztalgiával is.

Jó volt együtt lenni, és ha tehetném, bármikor visszamennék közéjük.

Sándor Mátyás, XI.A osztály

The farewell party was truly something special – exactly what we needed to properly wrap up this whole experience.

It wasn’t just another event, it felt like a real gathering of people who had become our second families. It honestly felt like a big family reunion.

The atmosphere was warm and friendly right from the start – full of laughter, conversations, and good vibes. We had a short presentation prepared, and we also showed the videos we made for the host families. The one that Peter made for his host family was a big hit and really touched everyone – since he couldn’t be there due to his injury.

One of the highlights was the focus on Hungarian-American connections. There was a little “Hungarian corner” with all kinds of traditional treats, and even a fun quiz that everyone got into. Of course, the American side wasn’t missing either – there were tons of delicious dishes to try, and everyone found something they loved.

Victor, an elderly American with Romanian roots, shared some pictures from his past with us, and even gave each of us a magnet representing one of the U.S. states. It was a really thoughtful gesture.

All in all, it was a heartwarming evening full of good feelings, honest gratitude, and a little bit of nostalgia.

Being together like that meant a lot, and if I could, I’d go back in a heartbeat. 

Sándor Mátyás, XI.A

Evansville-i látogatásunk során alkalmunk nyílt arra, hogy felfedezzük a helyi szabadidős lehetőségeket, amelyek nemcsak szórakoztatóak voltak, hanem a közös élményeken keresztül még közelebb hozták egymáshoz a csoportunk tagjait az ottani diákokhoz. 

Már érkezéskor barátságos személyi edzők fogadtak bennünket, akik körbevezettek bennünket az edzőteremben valamint bemutattak különböző edzéslehetőségeket. A terem kínálata minden igényt kielégített, akár komoly edzésre, akár könnyedebb, szórakoztató mozgásra vágyott valaki.

A modern gépek mellett több olyan különlegességet is láthattunk, amit itthon ritkán tapasztalni. A kardió edzésekre kialakított szobában például szobabiciklik sorakoztak, amelyekhez képernyők is tartoztak, ezek egyfajta szimulátorként működtek, mert miközben tekertél, a képernyőn megjelenő karaktered is haladt előre, így az edzés igazi játékos élménnyé vált. A teremben emellett masszázsgépek is helyet kaptak, amelyek segítettek a regenerálódásban edzés után.

Természetesen súlyzós edzés mellett kosarazásra is sor került, amely a legnagyobb élmény volt, hiszen az evansville-i diákokkal együtt játszottunk és ezek a játékok nemcsak jó hangulatot teremtettek, hanem igazi kapcsolatépítő pillanatok is voltak, amelyekre mindannyian szívesen emlékezünk vissza.

A hely tele volt különféle játékautomatákkal, arcade gépekkel, flipperekkel, bowling pályákkal és nem utolsó sorban egy Lazer Tag arénával is, ahol csapatokra osztva egy sötét neonfényes pályán mérkőzhettünk meg egymással – minden adott volt egy szórakoztató estéhez. Itt is újabb közös élményeket gyűjtöttünk az evansville-i diákokkal. A nevetések, a jókedv, a barátságos versengés mind hozzájárultak ahhoz, hogy igazi közösségi élménnyé váljon az este.

A BFIT sportos világa és az FEC játékos hangulata egy sokszínű, izgalmas és emlékezetes képet rajzoltak elénk Evansville-ről.

Nemcsak kikapcsolódtunk és szórakoztunk, hanem kapcsolatokat építettünk, határokon átnyúló barátságokat kötöttünk, és olyan élményekkel gazdagodtunk, amelyekre hosszú időn át örömmel fogunk visszagondolni.

Bencze Ákos, XI.A osztály

During our visit to Evansville, we had a special opportunity to explore the local recreational activities, which were not only fun but also brought our group closer to the local students through shared experiences.

Right upon arrival, we were warmly welcomed by friendly personal trainers who gave us a tour of the gym and introduced us to various workout options. The facility had something for everyone, whether someone was looking for a serious workout or just wanted a more relaxed, fun workout.

In addition to the modern equipment, we also saw several unique features that are rare back home. In the cardio training room, for example, rows of stationary bikes were equipped with screens that acted like simulators. As you pedaled, a character on the screen would move forward, turning the workout into a playful, game-like experience. The gym also had massage machines available, which helped with recovery after training.

Of course, in addition to weight training, we also had the chance to play some basketball, which turned out to be the best part of our visit, as we played together with the Evansville students. These games didn’t just create a great atmosphere but they were real bonding moments that we all love to look back on.

The place was full of all kinds of arcade machines, video games, pinball machines, bowling lanes and last but not least a Lazer Tag arena, where we split into teams and competed on a dark, neon-lit course. Everything was in place for a fun-filled evening.

Once again, we created new shared memories with the students from Evansville. The laughter, the good vibes, and the friendly competition all came together to make the evening a true community experience.

The sporty world of BFIT and the playful atmosphere of FEC painted a colorful, exciting, and memorable picture of Evansville for us.

We didn’t just have fun and relax, we built connections, formed friendships across borders, and gained experiences we’ll gladly remember for a long time.

Bencze Ákos, XI.A

Az Amerikai Egyesült Államokban tett utazásunk során lehetőségünk volt ellátogatni a híres Corvette Múzeumba Bowling Green városában.

A múzeumban rengeteg érdekes dolgot tudtunk meg a Corvette autók történetéről. A kiállítás nagyon részletes volt, és a vezetők sok különleges történetet meséltek el az autókról. Láttuk, hogyan fejlődtek a modellek az évek során, és mennyire fontos szerepet töltenek be az amerikai autógyártásban.

Az egyik legizgalmasabb rész az volt, amikor kipróbálhattuk, hogy a különböző autószínek mennyire gyorsan hevülnek fel a napon. Ez a kis kísérlet nemcsak érdekes, hanem tanulságos is volt.

A múzeumban tett látogatás maradandó élményt nyújtott nekünk; nemcsak az autókról tanultunk sokat, hanem átéltünk egy igazi amerikai élményt is, amelyre mindig örömmel fogunk visszagondolni.

Bencze András, IX.A osztály, Sánduj Dániel, IX.E osztály

During our trip to the United States we had the chance to visit the famous Corvette Museum in Bowling Green. 

At the museum, we learned a lot about the history of Corvette cars. The exhibition was very detailed, and the guides shared many special stories about the cars. We saw how the models changed over time and how important Corvette is in American car history.

One of the most exciting parts was an experiment where we tested how fast different car colors heat up in the sun. It wasn’t only fun but also very interesting to see the results.

Our visit to the museum was a truly unforgettable experience. We didn’t just learn about cars – we lived a real American moment that we will always remember with a smile.

Bencze András, IX.A, Sánduj Dániel, IX.E

A GIMI2US program hatodik napján ellátogattunk a Toyota gyárba, mely Princeton városa mellett található.

Első körben a Toyota Indiana Experience Centerbe mentünk be, ahol bemutatták a Toyota márka történelmét. Láttuk a legelső legyártott Toyota Tundrát kiállítva, illetve egy Lexust, amit a mai napig is gyártanak ott. 

És ezután következett a lélegzetelállító gyárbemutató. Olyan élményben volt részünk, amit turistaként nem lehet átélni. Lepakoltunk minden elektronikai eszközt és felültünk a golfkocsikra, amelyek végigvittek a gyár területén. Kaptunk fülhallgatót, amin végig hallgattuk a hölgy magyarázatát, aki elmagyarázta, hogy mit is látunk valójában.

Végig követhettük az autók teljes gyártási folyamatát, a legelső hajlított lemeztől, a szalagról leguruló autóig. A gyár nagyrésze automatizálva van, a nagyobb heggesztési folyamatokat ide-oda forgolódó hatalmas fehér robotok végzik, de a pontosságot megkívánó, apróbb műveleteket emberek végzik, de persze gépi segítséggel. Nagyon kedvesen fogadtak, az alkalmazottak integetettek is nekünk. 

A gyárlátogatás alatt, egy felejthetetlen élményben volt részem, ahol bele láttam egy olyan összetett folyamatba, amit az ember laikusként fel sem fog, hogy mennyi apró folyamat szükséges ahhoz, hogy egy autó működőképessé váljon. Az élmény pedig, amikor a körbevezetés végére érve a szalagról leguruló legfrissebb Toyotát megtapsoltuk és 'Happy birhtday!'-t kívántuk neki, az leírhatatlan. :)

Bán-Gagyi Dániel, Backamadarasi Kis Gergely Református Kollégium, XI. A osztály

On the 6th day of the GIMI2US program we visited the Toyota factory, located near the town of Princeton.

First, we went to the Toyota Indiana Experience Center where we were introduced to the history of the Toyota brand. We saw the very first Toyota Tundra ever produced there, as well as a Lexus that is still being produced there to this day. 

And the breathtaking factory tour came only then. We had an experience that you can't get as a tourist. We put down all our electronic devices and got on the golf carts that took us around the factory. We were given earphones and listened to the lady explaining what we were actually seeing.

We were able to follow the entire production process of  the cars, from the very first bent plate to the car rolling off  the assembly line. Most of the factory is automated; the larger welding processes are carried out by huge white robots that rotate back and forth, but the smaller tasks requiring precision are performed by humans—of course, with the help of machines. We were received very kindly; the employees even waved at us.

During the visit to the factory, I had an unforgettable experience, where I saw a complex process that a layman would hardly realise, how many small processes are needed to make a car functional. And the experience of reaching the end of the tour, applauding the newest Toyota rolling off the production line and wishing it a 'Happy Birthday!'—that was indescribable. :)

Bán-Gagyi Dániel, Reformed College of Backamadarasi Kis Gergely, XI. A 

A BBTE Történelem és Filozófia kar szervezésében az idén is meghirdették a filozófia esszéíró versenyt.

A diákok két idézet között választhattak, az egyik egy Bretter György idézet volt, a másik Rosi Braidotti az állatok etikájával kapcsolatos gondolatai.

Iskolánkból, a XI. D-ből, két diák vett részt ezen az esszéíró versenyen, amelynek az eredményhirdetése május 10-én, szombaton, a 19. Filozófus Nyílt Nap során történt meg. Kellemes meglepetésünkre Dobayi Pataky Emese megosztott harmadik díjban részesült, míg Márton Barbara, sajnos nem ért el helyezést.

Amennyiben diákunk a filozófia karon szeretné folytatni tanulmányait, ezen eredménye alapján bejutottnak számít.

Köszönöm szépen az együtt gondolkodást, és további sikereket kívánok a „bölcsesség tudományának” gyakorlásában.

Felkészítő: Bálint Csaba, filozófia szakos tanár

Beszámoló a X.C és a X.E osztályok szlovéniai kirándulásáról.

2025. május 1-én este a Junior parkolóban izgatottan gyülekeztünk, mindenki már Ljubljana utcáin járt képzeletben.

Indulás előtt még egyszer egyeztettük a túlélőcsomagot (víz, nasi, kabát, zene, fülhallgató  ✔), aztán 19:00-kor nekivágtunk a hosszú útnak. Retró slágerek mentek a hangszórókból, mi pedig hol zenét hallgattunk, hol beszélgettünk, hol aludni próbáltunk összekucorodva, a földönalvásra várólista alakult ki.

Május 2. – Lendva, Muraszombat Ptuj és Ljubljana

Lendvában tettünk egy frissítő sétát és meglátogattuk a város látványosságait. Muraszombaton pedig megcsodáltuk a kastélyt majd egy csopifoti után indultunk tovább. Déltájban megérkeztünk az ország legrégebbi városába, Ptjutba. Nem volt sok időnk pihenni, de a Mithras szentély, az Orpheusz oszlop és a vár udvarán elénk táruló kilátás elfeledtette a fáradtságot. Ljubljanába álmosan, de kíváncsian érkeztünk. A főváros mesebeli volt: régi, színes épületek, a Sárkány-híd, ahol természetesen mindenki pózolt legalább tízféle szögben. A várból elképesztő kilátás nyílt a városra, de a szűk lépcsők azért próbára tettek minket. Késő este értünk Ruse-ba, a szállásunkra, ahol már csak a zuhany és az ágy foglalkoztatott mindenkit.

Május 3. – Bled és a Vintgar-szurdok 

Péter István tanárúr szokásos köszöntésével (Günaydin!) indultunk útnak a világhírű Bledi-tóhoz, amit sokan már a netről ismertünk, de élőben… hát, az valami egészen más! A kalandvágyóbbak még körbe is sétálták a 6km hosszú tavat. A tó közepén a kis templom, a csónakok, a középkori vár és a legendás bledi krémes... a krémes pont olyan finom, mint amilyennek mondták. Sőt!

Délután jött a túra: Vintgar-szurdok. A kék víz és a fapallók igazán mesebeli látványt nyújtottak. A hosszú séta után hálásak voltunk a sportcipőnkért és a hátizsákban lapuló csokiért. Fáradtan, de élményekkel telve értünk át Ausztriába, Roseggbe ahol lámák köszöntöttek minket.

Május 4. – Velden, Graz és a „lassan haza” érzés

A reggeli után még nem siettünk haza, előbb Veldenben sétáltunk egyet a Wörthi-tó partján. Innen Ausztria második legnagyobb városába Grazba mentünk, ahol megmásztuk az Óratoronyhoz vezető lépcsőket, de a kilátás ismét kárpótolt. Késő délután elindultunk haza.

Május 5. – Vissza Székelyudvarhelyre

A hajnali órákban értünk haza, fáradtan de élményekkel tele. A négy nap alatt sok minden történt: új helyek, új élmények, sok nevetés és sok-sok csopifotó.

Hálásak vagyunk szervező tanárainknak: Tarzícia nővérnek, Kelemen Éva tanárnőnek és Péter István tanárúrnak. Köszönjük ezt a kalandot!

Vass Csenge, Albert Ágnes, Barta Luca, Csiki Aliz-Mira és Bálint Bence, X.E osztályos tanulók

Az Egyesült Államok az egyetlen olyan fejlett ország, ahol nincs mindenki számára elérhető, egységes egészségügyi rendszer.

Emiatt sok embernek nincs egészségbiztosítása, és ha orvosi ellátásra szorulnak, annak óriási költségei lehetnek. 

Az amerikai utazásunk során lehetőségünk volt meglátogatni a University of Evansville orvostudományi karát is.

Nagyon érdekes volt látni, hogy milyen modern környezetben és felszereltség mellett tanulnak az orvostanhallgatók.
Megnéztük a Dunigan Nursing Lab-et, ami az egyetem főépületében található, valamint a The Stone Family Center for Health Sciences nevű épületet is, ahol három különböző egyetem hallgatói tanulnak együtt. Részt vettünk egy foglalkozáson, ahol kipróbálhattuk, milyen érzés lehet pácienseket kezelni, és megnéztük a gyógytornász részleget is, ahol különféle rehabilitációs eszközökkel ismerkedtünk meg.

Nem sokkal később nekem sajnos testközelből is lehetőségem nyílt megtapasztalni az amerikai egészségügyi ellátást, ugyanis eltört a lábam. Műtétre volt szükségem, és néhány napot kórházban kellett töltenem. Mivel még gyerek vagyok, a gyerekosztályra kerültem, ahol a falakat színes pónik díszítették. Egyágyas szobában feküdtem, és amikor nővért hívtam, szinte azonnal jött segítség. A kórházi környezet rendkívül tiszta, modern és jól felszerelt volt. Az orvosok és nővérek figyelmesek, kedvesek és nagyon profik voltak. És hát végülis nem mindenki mondhatja el magáról, hogy Amerikában műtötte egy kínai orvos. 😉

Az ellátás színvonala lenyűgöző volt, mindezt viszont meg is kell fizetni, ezért mindenkinek ajánlom, hogy rendelkezzen biztosítással!

Hála Istennek haza tudtam jönni a csapattal, külön kiemelném a légitársaságok operativitását e tekintetben. Induláskor a chicagói reptéren jeleztük, hogy tolókocsis asszisztenciára lesz szükségem, egyből jöttek értem, engem a csomagjaimmal együtt elvittek, ők csekkoltak be nekem, én ültem fel elsőnek a gépre, landoláskor pedig várt egy másik tolókocsi, megvárták, hogy mindenki leszálljon, és akkor jöttek fel értem. 

Ezúton is szeretném megköszönni a host family-m türelmét és dr. Gergely István hathatós segítségét!

Tankó Péter, XI.A. osztály

The United States is the only developed country without a universal healthcare system.

As a result, many people don’t have health insurance, and medical care can be extremely expensive. 

During our journey to the US, we had the chance to visit the Faculty of Medicine of the University of Evansville.

It was very interesting to see how modern and well-equipped the classrooms and labs were.
We visited the Dunigan Nursing Lab in the main university building, and the Stone Family Center for Health Sciences, where students from three universities study. We took part in a session where we could experience what it’s like to treat patients, and we also visited a physical therapy department, where we got to know different rehabilitation tools and exercises used for patient recovery.

Not long after, I had a personal experience with the American healthcare system: I broke my leg, needed surgery and I had to spend a few days in hospital. As I am still a child, I was placed to the children's ward, where the walls were decorated with colourful ponies. I was in a single room, and when I called for a nurse, help came almost immediately. The hospital environment was clean, modern, and well-equipped. The doctors and nurses were kind, professional, and very attentive. And, after all, not everyone can say that they were operated on by a Chinese doctor in America. 😉

The healthcare system in the US may be very advanced and efficient, but this level of care is also extremely expensive. That’s why I strongly recommend having proper health insurance before traveling there.

Thank God, I was able to come back home with the team and  I would like to highlight the operational efficiency of the airlines in this respect. When we arrived at Chicago airport, we indicated that I would need wheelchair assistance, they came and picked me up straight away, took me and my luggage, checked me in, I was the first on the plane, and upon landing there was another wheelchair waiting for me. They waited until everyone got off the plane, and then came onboard to get me.

I would like to take this opportunity to thank again my host family for their patience and dr. Gergely István for his invaluable support!

Tankó Péter, XI.A. 

Már azelőtt rájöttünk, hogy milyen hatalmas a North High School mielőtt egyáltalán beléptünk volna az épületbe.

A főkapunál találkoztunk az igazgatóval, majd megkezdődött az iskolai körbevezetésünk.

A túra során rengeteg információt kaptunk, például megtudtuk, hogy több, mint 1650 diák jár ide, hogy ez a középiskola állami fenntartású — ellentétben a korábban meglátogatott két iskolával —, valamint megismerkedtünk a mottójukkal is:

„Aki egyszer husky, mindörökre husky!”

- utalva ezzel az iskola kabalájára, a husky-ra.

Miután a körbevezetés véget ért, a könyvtárba irányítottak bennünket, ahol már vártak ránk azok a diákok, akikhez be lettünk osztva. Azok a diákok, akik üdvözöltek minket a diáktanács vezetőtanácsa voltak, a legtöbben senior-ok (végzősek). Ők a legsikeresebb diákjai az iskolának, vagy tanulmányi, vagy sportolói eredményeik alapján. Ahhoz, hogy bekerülessenek ebbe a tanácsba, ahhoz előzőleg minél több extra school activity-s klubban kellett részt vállalni, jó szervezőnek kell lenniük, jó orátornak, stb.

Ami a klubokat illeti, a diákok általában legalább 2-3 klubban is részt vesznek, és a tagsággal együtt különböző követelményeknek is meg kell felelniük a már amúgy is sűrű órarendjük mellett.

Miután mindenki találkozott a párjával, beszélgetni kezdtünk velük az iskoláról és a mindennapi életükről. Amikor jobban megismertük őket, kisebb csoportokban különböző órákra csatlakoztunk be, például mérnöki, számítástechnikai, biológiai órákra és még sok másra.

Amikor megszólalt a csengő, visszatértünk a könyvtárba, ahol elköszöntünk egymástól, de még nem indultunk el, mert tartottunk egy bemutatót az utazásunkról és a saját iskolánkról is. Ezt követően ők is megleptek minket egy prezentációval, ajándékokat adtak, és végül egy közös fényképpel zártuk a napot az iskolai tornateremben.

Silvas Daniel, XI. B osztály

North High School

We realized how enormous the North High School was even before we stepped foot into it. After meeting the principal at the main gate, our tour began.

During our tour, we were presented with countless pieces of information, such as the number of students who go there, which we learned was over 1650, that this High School is a public school unlike the other 2 we had previously visited and their motto which is:

„Once a husky, always a husky!”

- referring to the school’s mascot, the husky. 

After the tour was over, we were directed to the library, where the students we had been assigned to were waiting for us. The students who greeted us were the student council leadership board, most of whom are seniors. They are the most successful students in the school, either academically or athletically. To get on this council, they had to have previously participated in as many extra school activity clubs as possible, be a good organizer, a good orator, etc.

Speaking of clubs, students usually participate in at least 2-3 clubs and once they are members, they have certain requirements they have to meet on top of their already loaded schedule. 

After being assigned to our students, we started talking to them and enquiring them about school and about their everyday lives. After getting to know our partner, we split up and attended different classes such as engineering, computer science, biology, and many more.

When the bell rang, we all went back to the library where we met and said goodbye, but we didn’t leave just quite yet, as we had a presentation to give about our journey as well as our school, then they surprised us with a presentation of their own and gave us some gifts and then finished off our tour with a group picture taken in their gym.

Silvas Daniel, XI. B