Június 4., azaz a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából útra keltünk.

Egy egész napos hosszú utazás után Komáromban találtuk magunkat, a Selye János Gimnázium udvarán. A testvériskolánkból való diákokkal találkozva egyenként mind megkaptuk, melyik kedves fogadócsaládnál vagyunk elszállásolva.

A hétfő estét tehát már a családdal való ismerkedésnek szenteltük, ki-ki vacsora mellett. Nagyon különleges volt számomra, hogy megkóstolhattam a felvidéki magyarok által kedvelt Kofolát, ami a szlovák kólának felel meg, illetve a Vineát, szintén egy üdítő, és a helyi különlegességnek számító paprikás kalácsot. Beszélgettünk valójában mindenről, iskoláról, családi életről, egyedi kúltúráról, s a számtalan közös vonásról, mely összeköt bennünket, és ily módon gyorsan el is telt az idő az ismerkedéssel.

Következő nap, azaz kedden, mi is az órára siető diákokkal közösen mentünk az iskolába. Míg ők tanórákon ültek, addig mi valami igen új és szokatlan dolgot próbáltunk megvalósítani. A három iskola színjátszó körei vegyesen, nagyjából 60 tanuló, dolgoztunk egy közös darab összerakásán. Zene, vers, improvizáció, kisebb illetve nagyobb csoportokban való munka.

Ehhez hasonlót nem tapasztaltam még, ám kijelenthetem, közel sem volt olyan lehetetlen, mint elsőre gondolná az ember.

Kevesebb mint két nap alatt színre vittünk egy általunk alakított darabot, ami nem kis dolog. De hadd ne siessek előre.

Délután az úgynevezett Jókai utat jártuk végig, ami nem másból állt, mint egy két órás vezetett előadásból, keresztül-kasul a városon, Jókai Mór életének egy-egy darabját megismerve, a könyveiben leírt látképeket s helyszíneket felfedezve. Ezt táncház követte, ahol ismerős, itthoni dallamok is felcsendültek, sokunk örömére. Az estét már ismételten a komáromi fogadó diáktársainkkal töltöttük, akik az ottani diákéletet, s annak szépségeit mutatták meg nekünk.

Hatalmas kört alkotva beszélgettünk egymással, budapesti, komáromi, s székelyudvarhelyi diákok mind vegyesen. Számomra talán ez volt a legemlékezetesebb pillanat.

És íme, elérkeztünk az ott töltött időnk végéhez. Reggel korán búcsút vettünk a fogadócsaládjainktól és diáktársainktól, hiszen a napunkat immár nem az iskolában, hanem a színházban töltöttük. Marasztaltak, éppen ezért, így gondolom, nem csak számunkra telt kellemesen az ott töltött idő :).

A színházban komoly munka kezdődött, technikai próbákkal, a közös darab pontra tételével, illetve minden iskola a saját maga hozta darab elpróbálásával.

Ahogyan közeledett az este, azaz maga az előadás ideje, úgy fokozódott a hangulat.

Mind izgatottan vártuk, hogy színpadra léphessünk, bár jócskán fáradtak voltunk már. Az ünnepélyt beszédek sora nyitotta, majd egy zenés verses előadás követte, végül pedig az egyéni előadások következtek. Záró produkcióként a közös darab szolgált, melyet Radnóti Miklós „Nem tudhatom...’’című versével zártunk.

Három nap nem tűnhet túl soknak, de a megannyi élmény s tapasztalat, melyet szereztünk, a sok új ismerős mellett persze, drága számunkra.

Nem is gondolná az ember, hogy bár határok s időzónák választanak el egymástól, ily közel tudja az ember érezni magát az otthonához. Felbecsülhetetlen értékben részesültünk ez által.

Farkas Hanna-Gréta, X.B osztály

A tavalyi évben került először sor az Összetartozás Napjának közös ünneplésére a testvériskoláinkkal.

Míg 2025-ben a budapesti Szent István Gimnázium látta vendégül a három iskola kórus csoportjait, idén  iskolánk színjátszócsapata, a koméditások utazhattak Komáromba, ahol a szítjátszásé volt a főszerep.

Hasonlóan a tavalyi felépítéshez, minden csapat megcsillogtathatta tehetségét egy-egy saját produkcióval, valamint hozzájárult egy közös előadás létrehozásához is. Kétségtelenül nehezebb dolgunk volt ez alkalommal, hiszen közel sem olyan egyszerű egy hatvan fős előadást összerakni két délelőtt lefolyása alatt, mint egy pár, már megtanult éneket, finomra hangolni. Ennek ellenére, úgy érzem közös erőbedobással, sikerült idén is valami igazán értékeset a színpadra állítani.

Az ottlétünk nem szenvedett hiányt programban. Hétfő délután érkeztünk meg a Komáromba, a Selye János Gimnáziumhoz, ahol már nagy lelkesedéssel vártak ránk az ottani diákok családjaikkal, akiknél a következő két napot töltöttük. A nap hátralevő részét ki-ki a maga fogadócsaládjával töltötte, akik minden jóval elláttak minket.

Másnap reggel a helyiekkel együtt mentünk iskolába, viszont míg ők a megszokott tanóráikon vettek részt, mi nekifogtunk a saját munkánknak. Mindenki megtalálta a helyét a darabban, így apránként, ki-ki a saját részét hozzárakva, kezdett formát ölteni az előadás.

Ebéd után Jókai Mór életútját járhattuk körbe, ezáltal is egy kicsit jobban megisverve Komárom városát. Az estét táncházzal és bőséges lakomával zártuk, majd elbúcsúztunk egymástól és visszatértünk ideiglenes otthonainkba egy utolsó éjszakára. Szerda reggel ismét nyakunkba vettük a világot, elköszöntünk fogadócsaládjainktól és befoglaltuk a Városi Művelődési Központot. Bár fárasztó volt a délelőtti intenzív próba, szükséges volt rá, hogy az estére felkészültek legyünk. Még egyszer volt időnk a helyszínen is elpróbálni a saját produkcióinkat, mielőtt kezdetét vette volna a fellépés előtti zsongás.

Az este hatalmas sikernek bizonyult. Leírhatatlan pillanat volt annyi fiatallal egyszerre betölteni a színpadot és fejet hajtani a közönség előtt.

Abban a percben tényleg mindannyian összetartoztunk és büszkén vállaltuk a munkát, amit az elmúlt pár napba fektettünk.

Szerencsére az előadás lejártával még nem ért véget az este, hiszen azt egy álló fogadás követte, ahol még egy kicsit beszélgethettünk, ismerkedhettünk és együtt lehettünk a testvériskoláinkkal.  Úgy gondolom aznap este egyikünk sem távozott üres szívvel, hiszen egy olyan élménnyel tértünk haza csütörtök reggel, ami egész életünkben kísérni fog. 

Sándor Hanna, X.A osztály

2026. május 29-én az osztályomnak volt szerencséje ellátogatni Kolozsvárra. Ugyan tanulmányi kirándulás volt, mégis a nyolcadik osztály által megkívánt kemény felkészülés mellett szerintem minden társam nevében mondhatom, hogy jólesett egy kis környezetváltozás.

Péntek reggel az iskolába mindenki útra készen érkezett, felszerelkezve az egész napra. A várva várt kirándulás déli 12-kor kezdetét vette, majd bő négy órával és egy megállóval később, 16 órakor már Kolozsvár utcáin sétálhattunk. Kisvárosiként sokunkat rögtön elvarázsolt a nagyvárosi élet. 

Az első úti célunk az egykori Nemzeti Színház (a mai Román Opera) pompás épülete volt, amelyet mindenki összehasonlíthatott a magyarórán hallott leírás után alkotott elképzelésével. Ezután megnéztük Bolyai János magyar matematikus és hadmérnök szülőházát. Ezt követően Kolozsvár főterén megcsodáltuk Fadrusz János I. Mátyás magyar királyt ábrázoló szoborcsoportját.

Felfrissülésképpen egy közeli pizzázóban ebédeltünk, majd újult erővel folytattuk a városnézést. Felfedeztük a Szent Mihály gótikus templomot, majd sorra felkerestük a kolozsvári magyar gimnáziumok egy részét: Báthory István Elméleti Líceum, János Zsigmond Unitárius Kollégium, Kolozsvári Református Kollégium, Apáczai Csere János Gimnázium, de még a Babeş-Bolyai Tudományegyetem főépületét is megcsodáltuk. A fő úti célunk elérése előtt még gyönyörködtünk a jellegzetes Tükör utca épületeit látva, itt a szemközti épületek egymás tükörképei, és természetesen Mátyás király szülőházát is útba ejtettük. 

Az egész napos gyaloglás után elérkezett a várva várt előadás, amely egy régebbi házi olvasmányt elevenített fel. Az Abigél című darabot csodálhattuk meg az Állami Magyar Színházban. Amikor a tanárnőnk elmesélte, hogy számára milyen élmény volt elsőre a musical megtekintése, még nem gondoltuk, hogy ennyire le leszünk mindannyian nyűgözve. A látványvilág amit Eszenyi Enikő magyarországi rendező jegyez, az már az első perctől lebilincselő hatást keltett. A történet maga rengeteg sok tanulságot tartalmaz, és úgy gondolom, mindannyian építő pillanatokat élhettünk át a székekben ülve. Láthattuk, ahogy Vitay Georgina kiszakadt a régi életéből, és egy teljesen más világban, a Matula nevű iskolában kell igazodjon az ott elvárt normákhoz. Eleinte ez nehezére esik, és a többi lánnyal sem sikerül megtalálnia a közös hangot, de idővel szépen megvívja a saját harcát. A történet 1943 őszétől 1944 tavaszáig, vagyis a második világháború utolsó szakaszában játszódik. A háborús körülmények miatt félelemben élve tartottak a bármelyik percben leeshető bombáktól.

A legfőbb érzés, amelyet az osztályomból kiváltott a történet, az a hála azért, hogy hozzájuk képest nyugodt életünk van, és a mi problémáink az övékhez képest elenyészőek.

Bár rövid volt, mi mégis elképesztően élveztük ezt a kirándulást. Mind erkölcsi, mind irodalmi és történelmi tudással bővült az ismeretkörünk, olyan élményeket éltünk át közösen, amiket nem cserélnénk el másra. Nyolcadik utolsó hosszabb kirándulásának tökéletes volt. Köszönjük szépen Ozsváth Imola tanárnőnek, a szervezőtanárnak, hogy ilyen rövid idő alatt megismert minket, bízott bennünk, és el mert vinni erre a felejthetetlen élményt jelentő kirándulásra. Ugyanakkor hála van bennünk, hogy három szülő is vállalta a felügyeletet, elkísért minket Kolozsvárra. Jó így zárni a közös éveket!

Szabó-Bencző Anna, VIII. A osztály

Nemrég elutaztunk Kolozsvárra a színházba megnézni az Abigélt, és az előadásban engem legjobban König tanár úr szerepe fogott meg. A legvégén derült ki, hogy ő volt a titkos segítő, ami hatalmas meglepetés volt, mert addig mindenki unalmasnak és gyávának hitte. Nagyon jó volt látni, hogy a háttérből, titokban mennyi mindent megtett a lányokért. Ez a rész azért is érintett meg annyira, mert eszembe jutott valami a saját életemmel kapcsolatban. Arra jöttem rá, hogy a mindennapokban mi sem mindig vesszük észre azokat az embereket, akik csendben jót tesznek velünk. Ez a darab megtanított arra, hogy sokkal jobban megbecsüljem azokat a körülöttem lévőket, akik feltűnés nélkül segítenek nekem.

Fazakas Jázmin Katalin, VIII. A osztály

Könnyekkel az arcomon, állva tapsoltam osztálytársaimmal együtt az előadás végén. Ezekben a percekben még jobban tudatosult bennem az, hogy milyen törékeny a béke és a gerincesség, mi pedig csak úgy dobálózunk vele, mint egy labdával, nem becsüljük és értékeljük igazán, ami nekünk adatott csak úgy, amiért nem tettünk semmit.

Marosfői Eszter, VIII. A osztály
 

Tudományos emlékülésnek ad otthont a Tamási Áron Gimnázium 2026. június 13-án.

A régi magyar irodalom jeles kutatói vezetnek be a kódexek világába, jelen lesz a Székelyudvarhelyi kódex maga, 500 év távlatából válik „kézzel foghatóvá” a Judit könyve vasárnapokra írt evangéliumi részek társaságában.

Egyedi lehetőség a „találkozásra”. Szeretettel várunk minden érdeklődőt!

Regisztrálni a konferenciára itt lehet. 

Ozsváth Imola, szervező

A díjakat az alapítvány elnökasszonya, A. Szabó Magda adta át a nyertes pályázóknak. 

Szívből gratulálunk a díjazottaknak! 

Tizenharmadik alkalommal gyűltek össze Erdély legjobb hetedikes és nyolcadikos fizikusai iskolánkban, hogy összemérjék tudásukat az Alfa és Omega Fizikaverseny országos döntőjén.

A megmérettetés 13. kiadására 10 erdélyi megye 68 iskolájából 453 tanuló nevezett be, a decemberben szervezett első fordulóból 258 tanuló jutott tovább, és 184 diák küzdötte végig becsülettel az első három fordulót. Az előzetes munka eredményei alapján 73 versenyző nyert jogot a döntőn való részvételre, amelyet május 29-31 között bonyolítottunk le. A lehetőséggel 58 tanuló élt.

Az ünnepélyes megnyitón dr. Sándor Bulcsú a BBTE fizika karának egyetemi adjunktusa, a Versenybizottság elnöke méltatta a rendezvényt, hangsúlyozva a fizika és a természettudományok fontosságát, és úgy fogalmazott, hogy a fizika nemcsak egy tantárgy vagy tudományág, hanem egy gondolkodásmód. Kiemelte, hogy a verseny akkor indult, amikor a mostani döntősök születtek, és az egyetem mai doktoranduszai között olyanok is vannak, akik részt vettek annak idején ezen a versenyen, tehát ez a verseny is hozzájárult szakmai pályájuk alakulásához. Ugyanakkor a kolozsvári székhelyű Magyar Fizikai Intézet két különdíját ajánlotta fel az eredeti, egyedi, ötletes megoldásokért.

Hargita megye főtanfelügyelője, Demeter Levente, miután finom homorral emlékeztetett a 13-mas szám misztikájára azt hangsúlyozta, hogy nehéz ugyan a fizika, de szép tudományág, és az életben mindennek a fizika az alapja. És a földrajz, tette hozzá, földrajz szakos lévén. 

A megnyitó hangulatát az iskola frissen alakult Hábárnám együttesének csodás produkciója tette emelkedettebbé.

A három órás döntő során a versenyzőknek elméleti és gyakorlati feladatokkal egyaránt meg kellett küzdeniük. Ebédszünet után, amíg a zsűri értékelte a dolgozatokat, a résztvevők egyrésze meglátogatta a szejkefürdői Mini Erdély Parkot, és a legnagyobb székely, Orbán Balázs sírjánál tisztelgett, a másik része pedig a nemrég létesült Lombsétány által nyújtott élményekkel gazdagodott.

Az összesített pontszámok alapján a hetedikesek korosztályában  dicséretben részesült
 

András Csanád (Brassó, Áprily Lajos Elméleti Líceum), András Zsanett és Péter Boglárka (mindketten a felsőboldogfalvi Fülöp Áron Általános Iskola tanulói),

Szász Eszter Brigitta és Szép Károly Trisztán (mindketten a csíkszeredai Petőfi Sándor Általános Iskola tanulói),  

Marosi Gergő, (Csíkszereda, József Attila Általános Iskola),

Papp Lívia (Szatmárnémeti, Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum),  

Koncsag-Szász Gergő (Székelyudvarhely, Tamási Áron Gimnázium),

Furu Zoltán László (Kolozsvár, János Zsigmond Unitárius Kollégium),

Egri Gergő (Csíkszereda, Nagy Imre Általános Iskola).

III. díjas és bronzérmes lett

Szabó Mikóssy Zalán (Csíkszereda, Nagy Imre Általános Iskola) és Kovács Mátyás (Kolozsvár, János Zsigmond Unitárius Kollégium).

II. díjat és ezüstérmet kapott

Nagy Mózes-Dániel (Nagyvárad, Ady Endre Elméleti Líceum) és Antal Kinga (Felsőboldogfalva, Fülöp Áron Általános Iskola).

I. díjban és aranyéremben részesült

Bereczki Kovács Balázs (Csíkszereda, Nagy Imre Általános Iskola) és Balázs Erik (Marosvásárhely, Bolyai Farkas Elméleti Líceum).

Hargita megye Tanfelügyelősége az első kilenc helyezettet oklevéllel és könyvjutalommal tüntette ki. A díjakat Lapohos Annamária szaktanfelügyelő adta át. 

A nyolcadikosok korosztályában dicséretet kapott

Bándi Ádám (Zilah, Zilahi Református Wesselényi Kollégium),

Fodor Richard Benjamin (Kolozsvár, Báthory István Elméleti Líceum),

Udvari Barbara (Csíkszereda, Petőfi Sándor Általános Iskola),  

Monoses Milán (Kolozsvár, János Zsigmond Unitárius Kollégium),

Makó Rebeka-Dorottya és Lőrinczi-Mátéfi Nóra (mindketten a csíkszeredai Petőfi Sándor Általános Iskola tanulói. 

III. díjat és bronzérmet vehetett át

Bányai Viktória (Zilah, Zilahi Református Wesselényi Kollégium), valamint Biró Szilveszter (Barót, Gaál Mózes Általános Iskola).

II díjban és ezüstéremben részesült

Solti Szilveszter (Csíkszereda, Petőfi Sándor Általános Iskola) és Istvánffy Péter-Csaba (Torda, Jósika Miklós Elméleti Líceum).

Az I. díj és a vele járó aranyérem boldog tulajdonosai pedig

Szopos Bence (Csíkszereda, Petőfi Sándor Általános Iskola) és Gál László Csongor (Marosvásárhely, Római Katolikus Líceum).

A nyolcadikosok korosztályában az eső öt helyezettnek Lapohos Annamária, a Versenybizottság alelnöke Hargita megye Tanfelügyelősége részéről adta át az okleveleket és a könyvjutalmat.

A Kolozsvári Magyar Fizika Intézet az eredeti feladatmegoldásokért két tanulót tüntetett ki: Gál László Csongort (Marosvásárhely, Római Katolikus Líceum) és Szabó Mikóssy Zalánt (Csíkszereda, Nagy Imre Általános Iskola). 

A zsüri különdíjjal jutalmazott öt tanulót, akik kiemelkedően szépen dolgoztak a verseny első három fordulójában:  

Dávid Zsolnát (Székelyudvarhely, Tamási Áron Gimnázium),

Simó Hannát (Székelyudvarhely, Móra Ferenc Általános Iskola),

Péter Boglárkát és Antal Kingát (mindketten a felsőboldogfalvi Fülöp Áron Általános Iskola tanulói),

Gál László Csongort (Marosvásárhely, Római Katolikus Líceum).

Az RMPSZ jóvoltából korosztályonként a verseny első három helyezettje nyári, természettodományos  jutalomtáborban vehet részt Szovátán. 

Korosztályonként az első hat helyezett a székelyudvarhelyi Rotary Club jóvoltából pénzjutalomban is részesült. A díjakat Vass Dénes és Simma Zoltán, a Rotary Club tagjai  adták át.

Támogatók jóvoltából a vetélkedőn résztvevő minden diák emléklapot és részvételi csomagot kapott.

A rendezvény támogatói: Rotary Club - Székelyudvarhely, Communitas Alapítvány, Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt, Erdély Minipark, Scorpio Trans kft, Tófalvi nagykereskedés-Korond, Frieske Pan Pékség, Dobói Pékség, Lutrix kft, RMPSZ.

Székely Zoltán, fizikatanár, a verseny szervezője

Kedves nyolcadikosok!

Az alábbi linken megtaláljátok a szerdai angol képességvizsga eredményeit. 

Sok sikert kívánunk mindannyiótoknak a vizsgákon, és szeptemberben reméljük sokatokkal találkozni fogunk! 

A győri Czuczor Gergely Bencés Gimnázium és Kollégium 2026-ban és 2027-ben ünnepli alapításának 400., a bencések Győrbe érkezésének 225. évfordulóját.

A 2026. május 13-ra meghirdetett versenyre meghívást kapott a Selye János Gimnázium Komáromból, a Szent István Gimnázium Budapestről, a Tamási Áron Gimnázium Székelyudvarhelyről és a házigazda a Bencés Gimnázium volt.

Megnyitóbeszédet mondott Tóth Konstantin OSB perjel, Barkó Gábor Ágoston OSB igazgató és Andruskó Imre a Selye János Gimnázium igazgatója, majd ezt követően kezdődött a hét csapat megmérettetése. 

Intézményünket két csapat képviselte, akik felkészültségükkel, kreativitásukkal és munkájukkal kivívták a szakmai zsűri elismerését. Hilbel Rudolf (IX.D) és Zavaczki Krisztofer (IX.E) II. helyezést értek el, míg Barabás Kristóf és György Márk (IX.E) kiváló minősítést kaptak és a IV. helyen végeztek.

Mindkét csapat meghívást kapott egy hetes nyári tihanyi pihenésre, ahol elkölthetik a felajánlott pénzjutalmukat (70.000 forint, 50.000 forint). Felkészítő tanáruk Kovács Enikő, történelem szakos tanárnő volt. A tanulókat még elkísérték Tarzícia nővér és Olasz Béla iskolalelkész. 

Győrbe érkezésünkkor a házigazda (Barkó Gábor Ágoston OSB igazgató) rendkívül meleg, szívélyes fogadtatásban részesített bennünket. Lehetőségünk nyílt bekapcsolódni a szerzetesközösség liturgikus életébe, ahol a közösen végzett zsolozsmák elmélyült, csendes imádságai és dallamai különleges lelki békét nyújtottak a számunkra.

A verseny után volt alkalmunk felfedezni Győr történelmi és egyházi értékeit. A kulturális körút során megtekintettük Győr főterét (Széchenyi tér- a barokk belváros szíve lenyűgözte a csapatot impozáns épületeivel és harmonikus hangulatával), a Karmelita templomot, a győri Nagyboldogasszony-székesegyházat, a Szent László-hermát, amely révén a nemzeti és keresztény identitásunk egyik legfontosabb ereklyéje előtt tiszteleghettünk, közelebb kerülve a lovagkirály örökségéhez. Lehetőségünk nyílt megtekinteni a bencés rendi iskola látványos és interaktív kiállítást, melynek címe „400 tanév- élő örökség a győri bencés gimnáziumban”. A gimnáziumhoz kapcsolódó gyűjtemény révén bepillantást nyerhettünk a rend évszázados oktatási, tudományos és kulturális tevékenységébe. A városnézés szünetében megízlelhettük a győri rétest, amely igazi gasztronómiai élményt nyújtott, és lehetőséget adott a verseny utáni kötetlen, vidám hangulatú beszélgetésekre.

A győri látogatás nemcsak szakmai sikereket hozott iskolánk számára, hanem a kultúra, a hit és a közösségi élmények olyan harmonikus ötvözetét nyújtotta, amely hosszú ideig emlékezetes marad diákjaink és tanáraink számára egyaránt.

Ezúton is gratulálunk a versenyzőknek!
                      

Kovács Enikő, történelem szakos tanárnő

2026. május 12-én reggel 6 órakor elindultunk „A bencések küldetése a Kárpát-medencében” című történelmi versenyre a győri Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumba.

Magyarországra 17 órakor érkeztünk meg. Ágoston atya és Dömötör Mihály fogadott minket, akik nagyon kedvesek voltak. Megnéztük a bencés épületegyüttest. Vacsoráztunk és kezdődött a vesperás, ami magyarul az esti dicséret a zsolozsmában. Nagyon jó élmény volt a bencésekkel együtt imádkozni. Ezután elvittek minket egy esti sétára, ahol Dömötör Mihály megmutatta a belvárost és annak szépségeit: a gyönyörű Karmelita templomot, a Rába folyót, a püspöki palotát, a Széchényi- és a Dunakapu teret.  Másnap hat nagyon szép előadást nézhettünk meg a miénkkel együtt hetet. 
IV. helyezést értünk el György Márk osztálytársammal együtt, jutalmul meghívást kaptunk egy egész hétre Tihanyba. Nagyon örültünk az eredményeknek. Megnéztük a 2026. május 15-én nyíló „400 tanév – élő örökség a győri bencés gimnáziumban” című kiállításukat, majd a Loyolai Szent Ignác bencés templomot és a Székesegyházat. Láttuk Szent László hermáját, Boldog Apor Vilmos sírját és egy véres könnyeket hullatott Szűzanya kegyképet. Szabadidőt is kaptunk, amikor lehetőségünk volt imádkozni a templomban és szétnézni a városban. Este Ágoston atyával meglátogattuk az Apátúr Sörházat, ahol egy nagyon finom rétest kóstolhattunk meg. A program a Completoriummal zárult. Reggel 6 órakor indultunk haza és este 20:30-kor érkeztünk meg. 
Számomra egy nagyon nagy élmény volt. Rengeteg új ismerettel gazdagodtam Győr városáról. Az Istennel való kapcsolatom is gyarapodott a sok jó beszélgetés, ima és szentmise által. Egy zarándoklathoz is tudnám hasonlítani egyes részeit ennek az útnak.

Nagyon hálásak vagyunk az Oszi néninknek (Kovács Enikő tanárnőnek) és a kísérőinknek (Tarzícia nővérnek, Olasz Béla iskolalelkésznek) ezért a feledhetetlen és élménydús útért!
                        

Barabás Kristóf, IX.E osztályos tanuló

Bemutatónk címe: „Szerzetesrendek a pártállami diktatúra idején Romániában 1948-1990 között” volt, amit ketten adtunk elő Barabás Kristóffal. Maga a gimnázium és a kollégium szép volt: lifttel lehetet járni-kelni, gyönyörűek voltak a barokk lépcsők, a káprázatos festmények, de számomra a Loyolai Szent Ignác Bencés Templom volt a legszebb és legszemrevalóbb épület. Az iskola igazgatója Barkó Gábor Ágoston OSB fogadott minket, igazított útba az egész ottlétünk alatt, és ezt neki csak köszönni tudjuk.
A versenyen a IV. helyezést értünk el, amiért nagyon hálásak vagyunk, de inkább az ott szerzett élmények és tapasztalatok maradtak meg igazán nekünk.
                         

György Márk, IX.E osztályos tanuló

2026. május 12-én estére megérkeztünk Győrbe, ahol a Czuczor Gergely Bencés Kollégiumban kaptunk szállást. A gimnázium és a kollégium nagyon szép, központi elhelyezkedésű, valamint igazán kellemes környezetet biztosított számunkra. 
A második napon került sor a versenyre, ahol összesen 7 csapat mutatta be saját témáját 20 perces előadás keretében. A mezőny rendkívül erős volt, minden résztvevő felkészülten és magas színvonalon szerepelt. Nagy örömünkre a versenyen II. helyezést értünk el, amire nagyon büszkék vagyunk, és amellyel teljes mértékben elégedettek lehetünk.

A verseny után körbevezettek bennünket az iskolában és a templomban is, ahol egy újonnan megnyílt múzeum első látogatói között lehettünk. Ez különleges élmény volt számunkra. Később fagyiztunk, majd kaptunk egy óra szabadidőt is, amely idő alatt lehetőségünk nyílt egy kicsit felfedezni a várost. A nap végén egy modern étterembe desszertre hívtak meg bennünket, ahol jó hangulatban beszélgettünk és megosztottuk egymással az élményeket. A harmadik napon kora reggel indultunk vissza Székelyudvarhelyre.

Nagyon jól éreztük magunkat ezen a kiránduláson és versenyen. Sok új élménnyel, tapasztalattal és emlékkel gazdagodtunk. Külön öröm számunkra, hogy munkánk eredményét egy kiváló helyezéssel is elismerték.

Ezúton szeretnénk megköszönni mindenkinek, aki hozzájárult ahhoz, hogy részt vehessünk ezen az úton és versenyen: felkészítő tanárnőnknek, a bencés szervezőknek és kísérőinknek. 
    
                            

Zavaczki Krisztofer, IX.E osztályos tanuló

Amikor megérkeztünk a győri Czuczor Gergely Bencés Kollégiumba, rögtön feltűnt, milyen szép és igényes az épület és az egész környezet. Az épületegyüttes hangulata egyszerre volt ünnepélyes és barátságos, kicsit izgatottan vágtunk bele a versenybe.
A verseny során minden csapat hat megadott történelmi téma közül választhatott, amiről prezentációt tartott. Érdekes volt meghallgatni a többi csapat előadását is, mert sok új dolgot tanultunk belőlük. Bár izgultam az előadás előtt, amikor elkezdtük bemutatni a prezentációnkat egyre magabiztosabb lettem. Jó érzés volt látni, hogy figyelnek ránk, és hogy a felkészülésünk nem volt hiábavaló.
A legnagyobb élményt mégis az jelentette, amikor kihirdették az eredményeket, és megtudtuk, hogy második helyezést értünk el. Ezt nehéz szavakkal leírni, mert egyszerre éreztem örömöt, büszkeséget és hálát. Nagyon jó érzés volt, hogy a sok munka meghozta az eredményét.
Összességében ez a győri út nemcsak egy verseny volt számomra, hanem egy olyan élmény is, ahol sok új tapasztalatot szereztem, jobban összekovácsolódtunk, és nagyon szép emlékekkel térhettünk haza.
                        

Hilbel Rudolf, IX.D osztályos tanuló
 

Iskolánk tanulói idén is lelkesen vettek részt az évente megszervezett Varadinum rajzpályázaton, amelynek állandó központi témája Szent László, a lovagkirály.

A gyerekek rajz vagy képregény formájában eleveníthették meg a nagy királyunkhoz kapcsolódó legendák egyikét.

Az idei év különlegessége volt, hogy Lázár Ervin meséinek ábrázolásával is lehetett pályázni, az író születésének 90. évfordulója alkalmából.

Tanulóink szép eredményeket értek el, számos díjjal és dicsérettel tértek haza.

Előkészítő osztály:

Simó Hargita – I. díj
Deé Abigél – III. díj
Koncz Zselyke – dicséret
Erdély Regina – dicséret

Első osztály:

Boros Zsófia – I. díj
Bálint Panna – II. díj
Ambrus Zalán – III. díj
Moraru Zsolna-Sarolta – dicséret

Harmadik osztály:

Lukács Vera – I. díj
Tamás Csenge – II. díj
Bíró-László Anna – dicséret
Trucza Sára-Lúcia – dicséret

Negyedik osztály:

András Annabell – II. díj
Koszta Zenkő – III. díj
Nemes Lilla – dicséret

Szeretettel és büszkeséggel gratulálunk az eredményeitekhez, gyerekek! Legyetek mindig ilyen lelkesek!

Nyárádi Izabella, Szabó Zsuzsa, Székely Emőke-Katalin és László Mária felkészítő tanítók