Hírek

Hírek


XXV. Csak tiszta forrásból népdalvetélkedő


 

Hogyan énekeljünk magyar népdalt?

„Mindig a magyar beszédnek a módját kell követni; a hangsúly mindig az első szótagon van. Nem kell a hangszeres változat után menni, mert attól magyartalan lesz a hangsúlyozás. Természetesem meg kell tanulni jól a stílust, az előadásmódot, vigye bele az egyéniségét, és ahányszor, annyiféleképpen énekelje.” Kallós Zoltán


2024. február 3-án zajlott Tamási Áron Gimnázium, a Tiszta Forrás Alapítvány és a csíkszeredai Gyermekek Háza szervezésében a XXV. Csak tiszta forrásból népdalvetélkedő megyei szakasza , valamint az Őszirózsák  népdalvetélkedő megyei szakasza.
A 65 versenyzőt a zsűri öt korcsoportban hallgatta meg és értékelte. A zsűri tagjai népzenével, népdallal foglalkozó szakemberek: Antal Rozália, Dr. Szalay Zoltán, László Mária, Nemes Annamária, Györfi Erzsébet, Nyárádi Izabella, Kászoniné Fejős Gabriella, Csáki Enikő és Fancsali Adélka-Leilla.

Díjazottak:

Előkészítő-II. osztály

Különdíjban részesült minden előkészítős kisdiák: Széll Nimród, Vass Aba-Attila, Száva Viola, Józsa Vince és Imecs Zselyke.
Dicséret: Ban Zalán
3. díj: Kovács Ilka-Gréta, Lukács Bori-Virág
2. díj: Tőkés Ágnes és Sipos Bíborka
1. díj: Bálint Hanga és Waum Emese-Villő

III.-IV. osztály

Dicséret: El Jaouhari Sidi Hamza Ádám, Bálint Bence, Mihály Boglárka
3. díj: Nagy Veronika
2. díj: László Krisztina, Ilyés-Hadnagy Jázmin
1. díj: Marthi -Buzogány Flóra

V – VI osztály

Dicséret: Hegyi Zsanett
3.díj: Szombatfalvi Julianna
2.díj: Nagy Tímea, Boldizsár Zsófia
1. díj: Bardóczi Nóra, Ágoston Anna

VII– VIII osztály

Dicséret: Deák Alexandra, Elekes Csenge, Lakatos Réka, Venczel Dániel, Kovács Sarolta,
3. díj: Lakó Csenge, Szilveszter László, Kászoni Kata
2.díj: Waum Réka-Gyopár
1.díj: Nagy Fanni, Elekes András

IX-XII osztály

1.díj: Nagy Nikolett

 

A rendezvény szervezője: Hargita Megye Tanfelügyelősége, a Tamási Áron Gimnázium, és a Tiszta Forrás Alapítvány.

Támogatók: Páva Étterem, Gyermekünkért Egyesület, NSKI, Concentus Consult. A fotókat K. Szabó Sámuel készítette.

Isten fizesse az önzetlen segítséget és örömmel gratulálunk iskolánk népdalszólistájának, Péter Eszternek!

 

Záró gondolatok

Városunkban a népdalvetélkedők hagyománya a ’80-as években a Süss fel, nap!, Kapuállítók, majd a ’90-es években a Megéneklünk, Románia mozgalomhoz kötődik. A ’89-es változásokat követően Erdélyben a Hajnal akar lenni vetélkedő vette át a népdaléneklők seregszemléjét. Városunkban László Judit zenetanár nevéhez kötődik a vetélkedők újraszervezése, 2008-tól 2016-ig. 2016-ban adta át a szervezést, Szabó Zsuzsa tanítónak. A népszerű Csak tiszta forrásból népdalvetélkedő ma huszonöt éves, megálmodói Antal Rozália, Dr. Szalay Zoltán, ma is töretlen kitartással és lelkesedéssel zsűriznek, továbbképzést tartanak és gyűjteményekbe rendszerezik hatalmas népdalkincsünket. A rendezvényeinken díjazott diákok képviselik megyénket az Őszirózsák népdalvetélkedő országos szakaszán, valamint a Székelyföldi népdalvetélkedő regionális szakaszán is.

A népdaléneklés pedagógusi munkánk kedves pillanata. Mindannyian tudjuk, hogy a tanítványaink szívesen énekelnek. Gyakran használjuk módszerként, a gyerekek megnyugtatására. Minden iskolai eseményünk szerves része a közös éneklés, mert az ének azonnal, zsigeri szinten hat. Ezen túlmenően, ha tehetséget érzünk diákjaink valamelyikében, megéri megmutatni, megmérettetni, kimozdítani a megszokott környezetéből.
Az ifjú népdalkedvelő diák fogékony az új hatásokra, megismeri a hasonló érdeklődésű korosztályát és könnyen tanul. A legjobb helyen van, ahol új népdallal, vagy új előadásmóddal ismerkedhet és azonnali visszajelzést kap arról, hogy mennyit fejlődött rendezvényről rendezvényre.
Mi, pedagógusok és szülők, pontosan tudjuk, hogy nem lesz diákunk minden vetélkedőn díjazott, de egész biztosan mindeniknek a nyertese lesz.

Szabó Zsuzsa, Székely Emőke – Katalin, szervezők

 


A Tamási Áron Gimnázium 2024. február 5-i közleménye

SZŰCS-OLCSVÁRY MELINDA  |   feb. 05, 2024  |  Hírek

Eltakarították a romokat, és elkészült az ideiglenes tető is

 

A bentlakás épületének sürgősségi beavatkozásai az ütemterv szerint haladnak. Befejezték a belső munkálatokat, azonban az időjáráson is múlik, hogyan haladnak a továbbiakban. Eltakarították a romokat. Csütörtökön – a nyomozó hatóságok felügyelete mellett, az építési szakértők jelenlétében –, megtörtént a sánc kiásása a beomlott résznél. Elkészült az ideiglenes tető a folyosó felett. Hétfőn befejezik az alátámasztásokat, és nekilátnak az épület, valamint a domboldal megtámasztásának. Ugyanakkor elkezdték a mintegy 200 méter hosszú kerítés építését is.


Január 25-én, a Tamási Áron Véndiák Egyesület – egyeztetve a Gimnázium Vezetőtanácsával – a bentlakás beomlott hálóinak 42 diákjához vagy családjához juttatott el fejenként 3 000 lejes támogatást, banki utalással. Emellett az egyesület a romok eltakarítása után a beomlott hálókból kikerült laptopok tisztításában, adatmentésében is segédkezett. Mostanra a bentlakó diákok hiányzó értéktárgyainak nagy része visszakerült a gyerekekhez.


Jelenleg 32 000 lej, a budapesti Szent István Gimnázium közössége által gyűjtött 3 388 000 forint, a komáromi Selye János Gimnáziumtól kapott 2 400 eurós, valamint az esseni Robert Schuman Berufskolleg partner iskola diákjai által küldött 630 euró támogatási összegek állnak a Tamási Áron Véndiák Egyesület rendelkezésére, amelyből a következőkben felmerülő költségeket fedezik. Igazán megható, hogy az esseni Robert Schuman Berufskolleg partner iskola diákjai nápolyit sütöttek, és annak bevételét küldték el a Véndiák Egyesületnek.


A Magyarország Kormányának Nemzetpolitikai Államtitkársága által felajánlott 20 millió forint eljutott a Tamási Áron Véndiák Egyesülethez, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége közvetítésével. Az összeget nagyrészt a megsemmisült bútorzat pótlására fordítja az Egyesület – szintén a gimnázium vezetésével egyeztetve.


A Székelyudvarhelyi Közösségi Alapítványhoz további 5 000 lej érkezett, a Madéfalvi Fiatalok Egyesületétől, készpénzben. Ezt a madéfalvi közösség gyűjtötte.


A marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum közössége 13 480 lejt gyűjtött az áldozatok és sérültek családjainak megsegítésére.

 

Hálásan köszönjük ezúton is, minden nagylelkű együttérzőnek!

 

 


Irány Gyula! Gimis diák a Kárpát-medencei mezőnyben

SZŰCS-OLCSVÁRY MELINDA  |   feb. 05, 2024  |  Hírek


„Nem elég magyar anyanyelvűnek születnünk, tanulnunk kell magyarul a sírig.”

 

Nagy László gondolata szolgált mottóként az Implom József középiskolai helyesírási verseny országos szakaszán, melyre 2024. február 2–4. között került sor Sepsiszentgyörgyön a Mikes Kelemen Elméleti Líceumban.

Tizenegy megye középiskoláiból érkeztek a legjobb helyesírók az országos szintű megmérettetésre. Hatvannégy versenyző vett részt a két próbából álló vetélkedőn, Udvarhelyszéket két tamásis diák képviselte. Iszlai Sára Erzsébet, 10. B osztályos tanuló középmezőnyben végzett, a tavaly Simonyi-éremmel is elismert Székely Ágnes (9. B) egyedüli kilencedikesként továbbjutott a Kárpát-medencei döntőre. Mindkettőjükre büszke a Gimnázium.

A romániai Oktatási Minisztérium által elismert és támogatott verseny nemzetközi szakaszának a Gyulai Erkel Ferenc Gimnázium ad otthont 2024. február 29. és március 2. között.

Hajrá, Ágnes!

Ozsváth Imola, magyartanár

 


Maugli mesék: Gimis felcseperedés

SZŰCS-OLCSVÁRY MELINDA  |   jan. 31, 2024  |  komédiTÁsok, Hírek

 

Tavaly ősz vége felé kezdtünk el dolgozni a Maturanduszra szánt előadásunkkal. Több alkalmat is rászántunk, hogy együtt kitaláljuk a témát. A végén A Dzsungel könyvére esett a választás. Akkor még kételkedtem ebben az ötletben, de ahogy teltek-múltak a hetek egyre jobban tetszett. Mivel IX-es vagyok kezdetben sok minden új volt. A hely, a tanárok és a többi színis társam is, de időközben megismertem őket, s most már sok vicces emlékem van velük.
Munkánkat a vakációk és sajnos a december 18-i tragédia is lassította, így aztán az új évre sok tennivalónk maradt. Januárban nekiugrottunk, s csináltuk tovább, most már új helyen, a színház próbatermében.

Szerintem ekkor kezdett kiteljesedni ez az előadás, sok jelenet ekkor lett igazán jó, sőt, új jelenetek is születtek. Lassan eljött az utolsó két hét. És innen jött az igazi gőzerő, ebben az időszakban szinte naponta próbáltunk. Egy kicsit fárasztó, de nagyon vagány volt ez a munkafolyamat. S végre eljött a nagy nap, péntek, január 26. Én megmondom az őszintét, hogy izgultam előadás előtt, de mikor kiléptem a színpadra akkor egy kicsi megnyugvást kapott a lelkem. Erőst jó volt a színpadon lenni. Nagyon jó érzés volt, amikor megtapsoltak az emberek.

Nagyon jók voltak a próbák, a felkészülés, s aztán az előadás is nagyon jó lett.

Köszönök szépen mindent Mezei Gabriella és Szűcs-Olcsváry Melinda tanárnőknek, a színis társaimnak, a szüleimnek, a barátnőmnek és a barátaimnak, akik támogattak!

Egy igazi jó élmény volt! Még egyszer köszönök szépen mindent! Isten fizesse!

Hodor Lőrincz-Tamás IX.C osztály

 

A csapatmunka meghozta az eredményét

Színis csoportunk, a komédiTÁsok, az idei Maturanduszra is gőzerővel készült, hogy egy szórakoztató, jól kidolgozott és sajátos műsort vigyünk színpadra, ahol önmagunkat adhatjuk. Sokat ötleteltünk, hogy milyen alapja legyen az idei darabnak, de mikor felkerült A Dzsungel könyve opciónak, mindenkinek nagyon tetszett, így emellett döntöttünk. Kivitelezhetőnek tűnt a téma, sok jó ötletünk volt, és össze is állt a végére.
Mindenki egyenlően kivette a részét a felkészülésben. Teljes erőbedobással, fegyelemmel, mindenki a legjobb tudása szerint, hozta ki magából a maximumot, viszont a jókedv, és a sok őrültködés is része volt a próbáknak. Ez minket ismerve nem maradhatott el.
Sokan már felléptünk így színpadon, de szerintem mindenki nevében mondhatom, hogy a főpróbák, a hang, fény – és színpadbejárással eléggé izgalmasak voltak. Annával még életünkben először mikroportba is énekelhettünk, ami azért eléggé vagány volt. Az igazi izgalom azonban akkor kezdődött, amikor már csak pár percünk volt a bemutatóig. Előtte jól felbíztattuk és megölelgettük egymást, ami egy nagy löketet és erőt adott mindenkinek. A nagy taps után örömittasan rohantunk le a színpadról, egymásnak gratulálva, mint egy igazi csapat. Mert biza egy igazi csapat vagyunk, és ezért tudtuk ezt így összehozni, mert mindenkire szükség volt.

Sajnos ketten a csoportból nem tudtak velünk lenni sérülés miatt, Jáci és Zámor, és nagyon érződött a hiányuk, de a háttérben velünk voltak és végigkísérték a folyamatot. Olyannyira, hogy a darab utolsó jelenetében a dalt Zámor énekelte felvételről mivel, hogy nem tudott ott lenni, de ez volt a legjobb mód arra, hogy ő is benne legyen, legalább ennyire amennyire lehetett. És így lett teljes.

Végül, de nem utolsó sorban, itt is kiemelném a csoportvezetőinket Mezei Gabriellát, Gabót és Szűcs-Olcsváry Melindát, akiknél jobbat nem is kívánhatnánk magunknak. Köszönettel tartozunk a sok figyelemért, türelemért, feláldozott időért, kedvességért, segítségért és mindenért, amit értünk tettek. Hálásak vagyunk.

Molnár Ágnes-Rózsa XI.D osztály

 

Friss komediTÁsként ez volt számomra az első közös alkotás a csapattal, és azt hiszem erre mondják, hogy szerelem első látársa.

Leírhatalan élmény volt a folyamat részese lenni, átélni azt, ahogyan a semmiből kikerekedik egy előadás, egy dzsungel, mondhatni egy apró csoda. Maga a tényleges előadás pedig csupán a meggy azon a habos süteményen, amelyen együtt fáradoztunk. A pillanat, amelyet kiemelnék az lenne, amikor összeálltunk egy táncba. Akkor azt érzetem, hogy fogaskerék vagyok egy olajozottan működő gépezetben.

Lőrincz Boglárka IX.A osztály

 

 

A titokzatos őserdő mélyén Maugli felcseperedett. Mi, a komédiTÁsok a felnőtté válást szerettük volna szimbolizálni, üzenni a maturandus társainknak, de az egész közönségnek is. A próbák alatt megerősödtünk mi is abban, hogy nem kell félni semmitől, csodákra vagyunk képesek.

Fontos, hogy világítsunk, fény legyünk a minket körülvevő emberek számára, ismerjük önmagunkat, és legyen hitünk.

A rövid cselekményt érzelmeink kifejezésével, a tánc, a zene eszközeivel fejeztük ki. Nekem a kígyós jelenet lett a kedvencem, úgy érzem igazán eufórikusra sikeredett.

Hihetetlen élmény volt a színpadon lenni, több száz embert elvarázsolni, a saját életünkre is kivetíthető, inspiráló pillanatot szerezni.

Köszönöm irányítóinknak: Szűcs-Olcsváry Melinda, angol szakos tanárnőnek, hogy gyerekeiként tekint ránk, Mezei Gabriella színművésznőnek a zsenialitását, a társaimnak, hogy jó velük egy csapatba tartozni.

Székely Ágnes, IX.B

 

Úgy érzem, hogy ezt az előadást együtt szerettük teljessé, egésszé.

Volt aki minden próbán fáradt volt. Volt aki majd kiugrott a bőréből, olyan lelkes volt. Volt, akinek az esze mindig valahol máshol járt. És ezekben az emberekben a közös pont a szeretet volt, amellyel a darab felé fordultunk. Mostmár kicsit úgy vagyok vele, hogy amire valóban sikerült beleélnem magam a darabba, megtalálnom a helyem, a feladatom és a részem az egészben, már vége is lett. És ez a vég most valamiért nem olyan volt, mint amikor sikerül megérteni a matek leckét, hanem olyan, mint amikor egy fáradtságos hét után eljön a vasárnap. Pihensz, ücsörögsz és a nyüzsgés perceit szeretnéd visszakapni.

Fekete Virág X.A osztály
 

 

2024. január 26-án a komediTÁsok-kal felléptünk az iskola Maturanduszán (a saját Maturanduszomon).

Ahogy tavaly is, most is felejthetetlen élmény volt, de idén másképpen: a saját Maturanduszomon fellépni a családom előtt a kis családommal… Ezt csak a végzős komediTÁsok élhetik át.

Az értelmes Z generációs ember tudatában van, hogy a közösségi média egy lehetőség pozitív üzenetek közvetítésére. Nekem se volt ez másként, ugyanis a Maturandusz másnapján a családommal készült képek mellé rövid élménybeszámolómban a Facebook-idővonalamon odatettem a középiskolás éveim legfontosabb közösségéről alkotott BeReal-szelfit is. Ezt a majmos jelenetünknél készítettem. Legtöbb esetben ezek a képek eltűnnek valahol a Cekend-tetőn, egyiket készítjük a másik után és sose lesz emlékezetes… BeReal, Snapchat… A 21. századi ember néha pislogást helyettesít egy-egy ilyennel.

Ez a BeReal most mégis életem egyik legemlékezetesebb két évét foglalja össze. Egyrészt, valóban, egy szempillantásnyi idő volt minden együtt töltött alkalom… Másrészt, egy örök élmény, akárcsak színielőadás kellős közepén egy képet posztolni közösségi médiára. Szürreális, vicces és vagány, amilyenek mi, komediTÁsok vagyunk… Vagy amilyen verseket szeretek írni. Mi a közös mindebben? Ahogy a darab szerves részévé tudott válni egy ilyen jelenet, s ahogy életem szerves része a vers, úgy volt a komediTÁsok kötelékében megélt időszakom egyszerre feltűnő és szerves része középiskolás éveimnek.

Ahogy párszor újra kellett alkotnom a próbákon ezeket a fotókat, úgy alkotnám újra még sokszor a veletek töltött utóbbi két év pillanatképeit.

 

 

Mindenesetre ezt a pillanatot - térdelek és mosolygok, előttem a közönség és hátam mögött a legjobb barátaim - egész életem esszenciájának tekintem és szeretném, ha ez a kép mindig kifejezne engem - és a körülöttem állókat.

Akiket nagyon, nagyon, nagyon…

Szilágyi Máté Sámuel XII.B osztály

 

 

VIDEÓ :)

 

Hálás köszönet gyönyörű pillanataink kimerevítéséért Dávid Attilának, Jakab Emilnek, Pál Árpádnak és Szabó Sámuelnek.

Szívből köszönjük, András Gellértnek és csapatának, valamint Tóásó Istvánnak, hogy előadásunk megszólalt és szuggesztív fényekben pompázott!

Köszönjük szépen a Tomcsa Sándor Színház technikusainak segítségét, és a színház vezetőségének mindennemű támogatását!

 

 

 

 


Nagykorúsítás (2024)

SZŰCS-OLCSVÁRY MELINDA  |   jan. 28, 2024  |  Hírek

2024. január 26-án azért öltözött ünneplőbe a Gimi, hogy megünnepelhesse azoknak a felnőtté válását, akikre most a legbüszkébbek vagyunk, a végzőseinkét.

 

XII. A osztály

Osztályfőnök: Deák Zsuzsanna

 

XII. B osztály

Osztályfőnök: Székely Zoltán

 

XII. C osztály

Osztályfőnök: Boca Adriana-Irina

 

XII. D osztály

Osztályfőnök: Bíró Sára

 

XII. E osztály

Osztályfőnök: Péter Krisztina

 

 

Bekő Melinda-Erzsébet, iskolánk igazgatóhelyettese így köszöntötte a nagykorúvá vált fiatalokat:

 

Kedves Nagykorúsítandó Fiatalok! Tisztelt Velünkünneplő Közösség!

Az elmúlt időszak duplán aláhúzva eszünkbe véste, amit eddig is mindig tudtunk: a legnagyobb érték az élet, és legnagyobb kincsünk ti vagytok, kedves diákjaink, drága gyermekeink.

Ti adtatok értelmet eddig is az iskolának, az oktató-nevelő munkának. Ti adtatok értelmet szüleitek terveinek és küzdelmeinek, fáradozásaiknak és megvalósításaiknak.
A ti életetek teszi aktuálissá az elesések utáni talpra állást, az újjáépüléseket. Nélkületek mindezek elvesztek, és elveszítették jelentőségüket. Nélkületek elveszítette jelentőségét a jövő.

Nehéz szavak ezek. Már nem gyerekeknek való gondolatok.
Ami ezután vár rátok, az maga a valóságos élet.

Ne ijedjetek meg tőle, bár néha nekünk is eszünkbe jut: a legszebb és leggondtalanabb állapot addig volt, ameddig nem nőttünk fel, ameddig a szülői ház védelme vett körül, ameddig nem kellett minden lélegzetvételünkért személyes felelősséget vállalni.
Ma nagyon kétlábbal kell mindenkinek a valóság talaján állnia.
Soha, egyetlen nemzedéket sem fenyegetett még az a veszély, hogy ennyire összekeverednek a fogalmak és az értékek, a valódi és a hamisítvány. Összekeveredik a valóságos és a virtuális világ, a valós intelligencia és a mesterséges - az ember lassan belevész a virtuálisba.
Pedig a valóságos élet az igazi élet, annak van igazán értelme, és minden egyébnek csak a valóságnak alárendelt szerepe lehet.

A valódi édesanyát és a valódi édesapát soha nem fogja helyettesíteni a virtuális anya és a virtuális apa. A testvért sem a virtuális robottestvér. Az osztálytárs mindig megmarad hús-vér embernek, akárcsak az embertárs. A virtuálisban, ha elfogy az életed új életeket kaphatsz, vagy mindent újrakezdhetsz.

Egyedül a valóságos élet van tele érzelemmel, öregedéssel, visszafordíthatatlannal, megísmételhetetlennel.
Ezért, az igazi életet bízom rátok.
Az igazi szeretetet, az igazi embert, az igazi értékeket. Az igazi napfényt és igazi folyót, igazi erdőt és igazi hegyet. Igazi tengert és igazi hópelyhet, igazi szerelmet és igazi fájdalmat.

 

Nektek fel kell nőnötök, hogy magatok parancsoljatok az eszközöknek, gépeknek, robotoknak, intelligenciáknak, és ne azok parancsoljanak nektek. Kell tudnotok, hol a határ, mikor kell azt mondani: elég! Mikor kell valamit kikapcsolni, leállítani.

Az életet, az igazit ne kapcsoljátok ki! Azt éljétek meg. Éljétek meg az emberséget, éljétek meg a becsületességet, a segítőkészséget, éljétek meg magyarságotokat, székelységeteket, férfi és női azonosságotokat.

Ne tévesszen meg benneteket korunk új felvilágosodási forradalmának szalmalángja! Legyetek eléggé bölcsek ahhoz, hogy ami emberileg és évezredesen kipróbált, ne cseréljétek fel kipróbálatlan felvillanásokért! Az észt ne cseréljétek fel okoskodásra, a tudományost ne vessétek félre a bölcselkedésekért, az igazit se a mű dolgokért.
Ne keveredjetek bele gazságokba és csalásokba. Maradjatok becsületesnek. Az illik a valós és igazi emberhez.
Ne kommentek szintjén éljetek, hanem igazi cselekvésekben.
Bárhová vinne utatok, ne feledjétek honnan indultatok!
Ne szégyelljétek családotokat, mindig szeressétek őket! Szavaikat és intéseiket, féltéseiket és aggódásaikat ne vessétek soha meg!Ha pedig megöregednek, öleljétek át őket, hordozzátok őket odaadó türelemmel és végtelen szeretettel!

Soha ne feledjétek, hogy haza mindig visszajöhettek!
Itthon mindig várnak titeket!
Legyetek nagyon boldogok! Szívből kívánom nektek!

 

 

A szülői közösség nevében Szász Ildikó, a Gimnázium szülőbizottságának elnöke szólt a maturandusokhoz és az őket ünneplő közönséghez:

 

Főtisztelendő Főesperes úr!
Tisztelt Igazgató úr! Tisztelt Igazgató-helyettes Asszony!
Tisztelt Tanárok, kedves Szülők és kedves Diákok!


Szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt ugyanitt álltam és arról szóltam, hogy napok óta kísér, de inkább kísért a mondandóm, mert ilyenkor, gyermekeink nagykorúsításakor bennünk, szülőkben, felemás érzések kavarognak. Ilyenkor az egyik szemünk sír, a másik nevet – mondtam egy esztendeje… Most pedig újfent itt állok és mit nem adnék a tavalyi gondjaimért. Hiszen most, kedves Szülők, nem az egyik, hanem mindkét szemünk sír, és bizony a szívünk is vérzik.

Van-e a beszédmondásnak olyan rejtett dimenziója, amelyben benne van a rémület és a kétségbeesés jeges emlékezete, benne van az összekapaszkodás és az együttérzés melege, de benne van – felnőtté váló gyermekeink kipirult arcára nézve – a remény és a jövő biztató, mosolygós ígérete is?

Létezik-e az ékesszólásnak olyan kiterjesztése, vagy inkább varázsfonala, amibe kapaszkodva teljesíthetjük mindezt? Mert ha nincs, akkor céltalan minden emberi szó és hasztalan minden tiszta szívű próbálkozás.
Lehet-e szavakkal soha nem gyógyuló sebeket orvosolni, és lehet-e – legyenek azok bármilyen magvasak – gondolatokkal hitet és bizakodást önteni vitéz, de megrendült lelkekbe?

És egyáltalán: lehet-e vérző szívvel mosolyogni?

 

Kedves Gimis Közösség!

Mikor megválaszolhatatlan kérdésekkel szembesül az ember, akkor nem fordulhat máshoz, csak a Jóistenhez. Az Úrhoz, akitől ha erőt kérünk, nehézségeket is ad, hogy megedződjünk.

Akitől – ha bölcsességet kérünk – gondokat is ad, hogy megtanuljuk megoldani azokat.

Ha bátorságot kérünk, akkor veszélyeket is ad, hogy legyőzhessük őket.

Ha pedig szeretetre vágyunk, akkor bajba jutott embereket is kapunk, hogy segíthessünk rajtuk.

Kegyes jóindulata mellett a jóra kapunk alkalmakat.

Nem úgy kapjuk, ahogy kérjük, mégis mindent megkapunk, amire szükségünk van életünk zarándokútján.

 

Féltve szeretett gyermekeink!

Ezen az úton néhányan messze elöl haladnak, őket követni kell és lehet, mások leszakadtak tőlünk. Ők majd bennünket fognak követni.

Az elmúlt napok, hetek arra taníthattak meg, hogy egyedül nagyon nehéz, ha nem teljességgel lehetetlen.

Éppen ezért, egy zarándok nem viselhet csuklyát, vagy fátylat, amely mások elől elfedi az arcát, de mindig legyen nála egy edényben parázs, hogy társai megmelegedhessenek.

Nem vihet magával olyan kulacsot, amiben csak a saját ivóvize van, de kell legyen egy lámpása, amellyel a maga szívét világítja meg, hogy társai olvashassanak benne.

Nem vihet a vállán olyan botot, amelynek nem kampós a vége, de mindig legyen nála egy erszény arany, amit ne az út szélén szórjon el, hanem osszon szét társai között.

Senki nem ígéri, hogy könnyű lesz. Sőt, átkozottul nehéz lesz.

De én nem féltelek. Nem féltelek, mert a legnehezebbet már felnőtté válásotok napján megtanultátok.

É ez nem más, mint vérző szívvel mosolyogni!

A Jóisten áldása kísérjen Benneteket!

 

 

A búcsúzó évfolyam részéről Szabó Mónika, XII. B osztályos tanuló vállalkozott arra, hogy tudatosítsa másik 147 társában, hogy bizony ez már a felnőttkor.

 

Tisztelt tanárok, szülők, rokonok, egybegyűltek! Kedves diáktársak!

Feltevődhet a kérdés, miért lesz egyszer mindennek vége: jónak is, rossznak is. Negyedik éve, hogy megkezdődött az igazi, gimis élet. Akkor volt még ez, mikor gyerekként, szárnyainkat bontogatva azt a döntést hoztuk, a Tamási Áron Elméleti Líceum lesz a mi helyünk. Ez majd segít abban, hogy tizenkettedikesként erős szárnyakkal szállhassunk abba az irányba, amerre szeretnénk. Lehet, ezek messzi helyek lesznek, de aki ügyes, egy kedvező széljárással majd újra hazatalál.

Azt hittük, tizenkét év alatt annyi mindent megtanulunk, olyan okosak leszünk, hogy aztán egy ideig nem is lesz szükségünk más tudásra, csakhogy az élet ennél jóval furfangosabb. Lehet, hogy most jelesen fölkészülünk az érettségire, felvételire, de úgy gondolom, még számos alapköve van a felnőtté válásnak. Ezeket a dolgokat azonban csak egyedül tanulhatjuk meg.

Mi is igazán a felnőtté válás? Az, hogy megtanulunk igazán megküzdeni magunkért, vakmerően harcolni az álmainkért, felelősséget vállalni a tetteinkért, és ami még lényeges, megtanulunk döntéseket hozni.

Felnőtté válva tudjuk, hogy döntéseink meghatároznak minket és mindazokat az értékeket, amelyeket képviselünk, így fontos idejében leszögeznünk az elveinket.

Felnőttként meg kell próbálnunk a történések fölé emelkedni, hogy külső szemlélőként tekinthessünk létezési módunkra. Így nyerünk majd egy élettanulságot: egy olyan szemléletet, ami mellett sem idealisták, sem világfájdalmasak nem leszünk - tudunk majd szeretni, de neheztelni, csalódni, kétségbeesni nem.

A felnőttséghez tartozna az is, hogy tudjuk, van egy humoros vonása az életnek, hogy mindenki mindent tud, de senki nem mondja meg, merre menjünk, mit tegyünk, hogy célt érjünk. Higgadtan tudomásul kell vennünk, hogy magunknak kell eljutnunk arra tudatszintre, hogy felelősséget vállaljunk mind a döntéseinkért, mind a tetteinkért. Éreznünk kell a súlyát mindannak, amit teszünk, mert ezentúl saját magunk egyetlen fő támaszai leszünk.

Napsütéses volt a gyerekkor, de vége, és ahhoz, hogy eredményes életbe kezdjünk, ezt felismerve kell továbblépnünk. Az élet egy értékes ajándék. Az élet egy szempillantás alatt véget érhet… és az élet túl rövid ahhoz, hogy ne magunknak éljünk. Magunknak, de másokért. A határozórag fontos. Továbbá az is lényeges, hogy az egyes szám helyett minél többször használjuk a többes számot, és az ,,én”-ből legyen ,,mi”, mert igaz emberekkel átkarolva mégis könnyebb az élet.

A gyerekkor önfeledt vidámság, a serdülőkor érdekes kutakodás, a fiatal felnőttkor pedig fáradalmas izgalom, mert még nem tudni, melyik magok hogyan kelnek ki. Egy időben sokszor használtam a szólást, hogy “Jobb a boldog tudatlanság!” - mivel belegondolva, ez az egyszerűbb út. Most viszont inkább azt mondom, jobb, hogy saját meggyőződéssel tudok különbséget tenni, és választani jó és rossz között. Ha a sötétben megszokja a szem –az a teljes világosság.

Végezetül mit mondhatnék? Végig a felnőtté válásról beszéltem, és bizonyos meglátásaimat próbáltam átadni az ,,illetékeseknek” remélve, hogy hozzá tudok tenni egy kicsit az ünnepünkhöz. Ugyanakkor azt is meg kell jegyeznem: egy kicsit mindig gyereknek kell maradnunk. Ne feledjük el, honnan indultunk, és vigyük tovább, ami érték.

Remélem, mindannyian olyanok leszünk, mint a tiszta gyümölcsfák: növekedők, minden szélnek ellenállók, bőségesen termők, és ami a legfontosabb: táplálók -mind testileg, mind lelkileg.

 

    Sok tehetséges diákunk hozzájárult ahhoz, hogy igazán emlékezetes ünnepi műsor születhessen meg az este folyamán.

 
Fellépett iskolánk kórusa, a Vox Gimiensis, a Gimi néptánccsoportja, a Gereben, iskolánk színjátszó csapata, a komédiTÁsok  Maugli mesék: Gimis felcseperedés című játéka a felnőtté válásról mesélt nekünk.

XI. osztályosok részéről Ambrus Rita XI.E osztályos tanuló Mozart Adagio-részletet adott elő fuvolán, majd Kacsó Balázs XI.D osztályos tanuló verssel köszöntötte nagykorúvá váló diáktársait. A XII. évfolyam részéről Murzán Zoltán XII.B osztályos tanuló saját alkotását adta elő gitárkísérettel, Waldhofer Hangától, szintén XII.B osztályos tanulótól Babits Mihály verset hallhattunk, majd ezt követően András Dóra és András Nóra XII.C osztályos tanulók egy dallal örvendeztettek meg bennünket.  Ünnepségünk záró akkordjaként a maturandusok tánca következett, végzőseink bécsi keringővel készültek az estére. 

 

 

Hálás köszönet az esemény szakszerű közvetítéséért és gyönyörű pillanataink kimerevítéséért  Dávid Attilának, Jakab Emilnek, Pál Árpádnak és Szabó Sámuelnek!

 

A nagykorúsított diákjaink osztályvideói:

XII. A osztály

XII. B osztály

XII. C osztály

XII. D osztály

XII. E osztály

 

 


Gimis illusztrátorok

SZŰCS-OLCSVÁRY MELINDA  |   jan. 28, 2024  |  Hírek
Január 22-én a Magyar Kultúra Napja alkalmából az a megtiszteltetés ért bennünket, hogy részesei lehettünk az Erdélyi Művészeti Központ által megszervezett kiállításnak és díjkiosztó ünnepségnek Sepsiszentgyörgyön. 

 

Részt vettünk a IX-XII. osztályos diákok számára kiírt Kortárs Magyar Képzőművészeti pályázaton, miszerint egy mai magyar szerző írásához kellett illusztrációt készíteni. Nagy meglepetésünkre az országból beérkezett 156 alkotás közül 19 munkát választott ki kiállításra a zsűri, köztük Orbán Anna Lilla (dicséretben részesült) és Kis Katalin IX.B osztályos tanulóinkét.

„Nagy öröm volt számunkra bekeretezve és kiállítva szembesülni munkáinkkal, zömében művészeti líceumos diákok alkotásai között.”

Köszönöm a diákjaink szorgalmas és ötletes munkáját és a szülők támogatását, így maradandó élményekkel gazdagodhattunk.

Tőkés Réka rajztanár

 


A Tamási Áron Gimnázium 2024. január 18-i közleménye

SZŰCS-OLCSVÁRY MELINDA  |   jan. 18, 2024  |  Hírek
Kedves Szülők, kedves Diákok és nagylelkű Adományozók!


Értesítjük Önöket, hogy a Tamási Áron Véndiák Egyesülethez és a Hébe Alapítványhoz érkezett támogatásokból hamarosan minden beomlott háló lakója bankszámlájára egységesen, egyénenként 3.000 lej kerül átutalásra.

Egy másik jó hírünk, hogy lassan, ahogy az építőmunkások egyre jobban meg tudják közelíteni a beomlott hálókat, felbukkannak rendre a bent rekedt dolgok: telefonok, pénztárcák stb. Legyünk türelemmel.

Előkerülnek még a kismackók is. 🧸


Álláshirdetés

Bartus Emőke  |   jan. 17, 2024  |  Hírek

https://www.gimi.ro/files/uploads/anunt-postului-de-ingrijitor.pdf

https://www.gimi.ro/files/uploads/anunt-post-de-muncitor-i.pdf