XXIII. Csak tiszta forrásból megyei népdalvetélkedő

XXIII. Csak tiszta forrásból megyei népdalvetélkedő


SZŰCS-OLCSVÁRY MELINDA  |   márc. 20, 2022  |  Elemi oktatás, Hírek

Udvarhelyszéki döntő. 2022. március 19.

A vetélkedő házigazdája, Laczkó György igazgató úr, köszöntötte az egybegyűlteket, gondolatait Kodály Zoltán szavával nyomatékosítva:„Mélyebb zenei műveltség mindig csak ott fejlődött, ahol ének volt az alapja. A hangszer a kevesek, kiváltságosok dolga. Az emberi hang, a mindenkinek hozzáférhető, ingyenes és mégis legszebb hangszer lehet csak általános, sokakra kiterjedő zenekultúra termő talaja.”

Udvarhelyszéki muzsikát játszott a Rekettye zenekar, a Tamási Áron Gimnázium diákjainak népi zenekara: Dezső László – hegedű, András Áron és Lukácsi Csongor – brácsa, Bekő Máté – bőgő.

A vetélkedőn résztvevő diákokat két helyszínen, öt korcsoportban hallgatta meg a zsűri:

Antal Rozália – a Csíkszeredai Gyermekek Háza igazgatónője

Nemes Annamária – zenepedagógus

Csáki Enikő – zenepedagógus

Dr. Szalay Zoltán – a zenetudományok doktora, néprajzkutató

Györfi Erzsébet – népdalénekes

Galaczi Hajnalka – Hargita megye magyar tanítóinak szaktanfelügyelője

 

A szakmai értékelés nyomán minden résztvevő Elismerő Oklevelet kapott. A következő helyezéseket érték el a diákok:

Előkészítő – 2. osztályosok korcsoportja

I.díj: Kiss Zalán, Marthi Buzogány Flóra

II.díj: Sipos Bíborka

III. díj: Kovács Ilka-Gréta

3.-4. osztályosok korcsoportja

I.díj: Ágoston Anna, Szombatfalvi Julianna-Éva

II.díj: Tódor Rebeka

III.díj: Pakot-Andorkó Ágota, Kincses András-Kerecsen

Dicséret: Várday Lilla

5.-6. osztályosok korcsoportja

I.díj: Deák Alexandra

II.díj: Kovács Sarolta, Venczel Dániel, Elekes András

III.díj: Kászoni Kata, Nagy Fanni

Dicséret: Hegyi Krisztián

7.-10.osztályosok korcsoportja

I.díj: Antal Tímea, Deák Boglárka, Salat Anita

II.díj: Nagy Nikoletta

III.díj: Balázsi Boróka

 

Fancsali Adélka-Leilla köszöntő beszédében elhangzott gondolatok:

“Mit jelent a népdal az emberiségnek, a nemzeteknek? Azt a művészetet, amelyet emberek sokasága közösen teremtett meg; tehát közösségi művészet… Az a lényeg benne, hogy sok ember együttes alkotása, …, nem egyé. Ezért vannak … nagy mélységei. S ezért van felismerhető hangja,… Ezért jelent külön színt, ami akkor is érték lesz, amikor már a múlté lesz az az életforma, amely létrehozta…” Vargyas Lajos

Nem a produkció a lényeg, hanem hogy a sajátuknak érezzék azt, ami ott történik, a kultúrájukat, az identitásukat. A gyerekek énekeljenek, játsszanak saját örömükre, és fejlődjenek. A magyar népdal ma is él, és mindaz, aki dalolja, tovább élteti.Felmenőink, akár egy-két nemzedékre visszamenőleg, naponta daloltak. Számukra a dal a mindennapi életük szerves része volt.

Kodály Zoltán pontosan fogalmazott: „A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható… Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be.” Őseink minden bizonnyal kutatók nélkül is tudták ezt. Kiénekelték a szomorúságukat, szerelmüket, örömüket. Ezeket a dalokat nemzedékről nemzedékre hagyományozták, mint gazdag örökséget. Ebből a gazdag örökségből fogunk ma is hallani!

 

Székely Emőke-Katalin köszöntő beszédében elhangzott gondolatok:

„A magyar népdal az egész magyar lélek tükre, a magyar nyelvvel egyidős; a magyarság történelme során kialakult és az évszázados – évezredes – használatban csiszolódott népzenei hagyomány anyanyelvünkhöz hasonló érték. Benne mindannyian magunkra ismerhetünk, belőle mások is megismerhetnek bennünket” Kodály Zoltán

Nagy öröm számunkra, hogy két év kihagyás után ismét fizikai jelenlétben tudunk együtt lenni, örvendezni a kis dalos pacsirtáknak.

 

Ami nem hangzott el, de ami nélkül nem jöhetett volna létre a rendezvény:

Szervező a Tamási Áron Gimnázium, Hargita Megye Tanfelügyelősége, a Tiszta Forrás Alapítvány.

Támogató: Hargita Megyei Forrásközpont, Gyermekünkért Egyesület, Concentus Consult.

A fotókat K. Szabó Sámuel készítette.

 

 A szervező záró gondolatai

Természetes, hogy vetélkednek a virágok, illatukkal, színükkel. Megénekli a népdal. Vetélkednek a tavasszal a madarak, megörökíti a költészet. Vetélkednek népdalénekeseink, megörökítjük mi a lelkünkben. Jó, hogy együtt énekel, együtt figyel ismét egy nagy és lelkes közösség: gyerekek, szülők, nagyszülők, tanárok és népdalkedvelő vendégek. 

Így együtt, ez az élő szövet ad lendületet, értelmet a közösségi munkának és újabb célokat minden  rendezvényszervező pedagógusnak. Isten fizesse!

Szabó Zsuzsa