Nyárádi Izabella tanító néni és osztálya

Nyárádi Izabella tanító néni és osztálya


„A vers az amit mondani kell! ”

A Kányádi Sándor megyei szintű szavalóversenyt idén is online térben szervezték meg a „Benedek Elek” Padagógiai Líceum pedagógusai.

A vetélkedőre egy választott Kányádi verssel lehetett benevezni. Előkészítő – IV. osztályos tanulók vehettek részt  a tanítók által beküldött videókkal. A felvételeket korosztályonként értékelte a zsűri az előre meghatározott szempontok alapján.

Iskolánkból mindhárom jelentkező kisdiákot jutalmazták: Albert Anna Júlia I. osztályos tanuló I. díjban részesült, Mihály Boróka II. osztályos és Lőrincz Eszter IV. osztályos tanulók a II. díj boldog tulajdonosai.

 

Gratulálunk a díjazottaknak!

Sok sikert kívánunk Albert Anna-Júliának az országos szakaszon!

 

Nyárádi Izabella, Szabó Zsuzsa és Székely Emőke tanító nénik

 

 

XXII. Csak tiszta forrásból udvarhelyszéki népdalvetélkedő és könyvbemutató

“A magyar népdal az egész magyar lélek tükre, a magyar nyelvvel egyidős; a magyarság történelme során kialakult és az évszázados – évezredes – használatban csiszolódott… érték. Benne mindannyian magunkra ismerhetünk, belőle mások is megismerhetnek bennünket”. (Kodály Zoltán)

 

A könyvbemutatóval egybekötött népdalvetélkedő megyei döntőjét a Tamási Áron Gimnázium szervezte 2021. június 19-én. A rendezvény társszervezője a Hargita Megye Tanácsához tartozó Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont, házigazdája Székelyudvarhely Polgármesteri Hivatala és támogatója a Concentus Consult.

A megyei döntőt egy online előválogatás előzte meg, ahol a 76 kisvideóval nevezett be a történelmi Udvarhelyszék népdalkedvelő diákserege. A zsűrizésre azokat a kollégákat kértük, akik az elmúlt nehéz helyzetben vállalták, hogy felkészítik diákjaikat és támogatásukkal további reményt adtak. Az elődöntő során elsősorban a tiszta, csengő hang, a szép hangszín, a népdalok értéke és az előadásmód hitelessége, meggyőző ereje érvényesült. Köszönjük az értékelő munkát Pap Katalinnak, László Máriának, Ágoston Juditnak, Fancsali Adélkának, Nagy Enikőnek, Nemes Annamáriának, Sorbán Enikőnek, Fábián Annamáriának és Szabó Zsuzsának. Az értékelő csapatnak volt még egy tagja, aki úgy hallgatta végig a népdalokat, hogy közben az életéért küzdött a városi háttérkórházban. Fájó hiányában Sipos Péterffy Zoltán emlékére szólt aznap a lelkes dal!

 

A Városháza Szent István termében, a járványügyi előírások betartásával szervezett rendezvényt Pálfi Kinga, Székelyudvarhely alpolgármestere nyitotta meg, majd Bíró Barna Botond, Hargita megye Tanácsának alelnöke osztotta meg gondolatait. A Lelkes zenekar muzsikája után a jelenlevők örömére 58 népdal hangzott el 29 népdalkedvelő diák előadásában.

 

Dr. Szalay Zoltán szerkesztésében kiadott Csak tiszta forrásból Magyar népdalok 3. kötete válogatás a Maros-Küküllők vidéke, Marosszék és Udvarhelyszék népdalkincséből. Ennek kötetnek a bemutatása a Székelyföldi Énekiskola növendékeinek segítségével történt, Györfi Erzsébet vezetésével.

Az népdalosaink értékelését szakmai zsűri végezte: Dr. Szalay Zoltán, Györfi Erzsébet, Haáz Margó, Szabó Zsuzsa, Galaczi Hajnalka és Bartalis Izabella. Az értékelést Bartalis Izabella foglalta össze, megosztva észrevételeit és átadva a versenyzőknek az értékes díjakat:

1-2. osztály

1.díj: Ilyés – Hadnagy Jázmin, Marthi Buzogány-Flóra

2.díj: Nagy Veronika

3.díj: Tódor Rebeka, Várday Lilla

Dicséret: Ivácsony Hanna Zsófia

 

3-4 osztály

1.díj: Kovács Sarolta

2.díj: Szombatfalvi Julianna Éva

3.díj: Ágoston Anna, Fülöp Zsuzsa

Dicséret: Hadnagy Fanni, Pakot Zsófia

 

5-6. osztály

1.díj: Deák Boglárka

2.díj: Lakó Csenge, Nagy Fanni

3.díj: Tódor Panna

Dicséret: Elekes András, Lakatos Réka

8-10. osztály

1.díj: Nagy Nikoletta, Pál Orsolya Timea

2.díj: Bálint Imola

 

Köszönet a Gimnázium szervezői csapatának: Fancsali Adélka, László Mária és Nyárádi Izabella tanítóknak. Ezúton gratulálunk iskolánk diákjainak: Szentgyörgyi Katának (Előkészítő osztály),Várday Lilla és Ivácsony Hanna-Zsófia 1. osztályos tanulóknak.

 

A magyar népdal ma is él, és mindaz, aki dalolja, tovább élteti. Felmenőink, akár egy-két nemzedékre visszamenőleg, naponta daloltak. Számukra a dal a mindennapi élet szerves része volt.

Kodály Zoltán pontosan fogalmazott: „A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható… Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be.” Énekeltek munka közben, dalban mondták el a szomorúságukat, a szerelmüket, az örömüket. Ezeket a dalokat nemzedékről nemzedékre hagyományozták, mint gazdag örökséget.

Ennek a gazdag örökségnek a megismeréséért, megtanulásáért és továbbadásáért született a fent bemutatott rendezvény, amely megtekinthető az alábbi linken: https://youtu.be/UgSUBlt0018

Szabó Zsuzsa, programfelelős

 

 

 

 

 


Legifjabb ballagóink

“Kisballagóinktól”, a negyedikesektől, a harmadik osztály nevében László Mária tanítónő búcsúzik.

Tartalmas, szép nyarat kívánunk, online helyett valódi élményekkel, iskolánk minden tanulójának!

http://www.gimi.ro/wp-content/uploads/2020/06/video-1591883784.mp4

 

 

Az elmúlt évek margójára

Ünnepi beszéd negyedik osztály végén

2015-2020

 

Ha lefesteném ezt az elmúlt öt tanévet, dióbarna és óarany színekben jeleníteném meg, melyről eszembe jutnának a fahéj, narancs és diószagú karácsonyi betlehemezések a szülőkkel és a testvérosztállyal, a gombafakó és aranyban sárgálló őszi séták a Gyímesekben, a természetben. A legendás Likaskő környékén megbámultuk az őszi fákon csüngő almák telt vörösét, az utolsó gombák rozsdabarna kalapján megcsillanó harmatcseppet. A gyerekkacajjal és napsugárral beszőtt erdei iskolák, kirándulások festésénél sok-sok színt használnék. Deságban, Keresztúron, Rozsnyón, Kisbaconban megcsodáltuk a tavasz üde zöldjét, csalogató kékjét, a nyári színekben tobzódó virágos réteket. A szánkózás és korcsolyázás élményeit, a tél zúzmarától csillogó gyöngyfáit ezüst és patyolatfehér színekkel mutatnám be. Az évzárók hangulatát, azt a sok, színpadot dobogtató székelyruhás lelkes gyereket meg sem próbálnám lefesteni. Nincs az a sok szín, ami azt a hangulatot vissza tudná adni, mert azt ott és akkor látni, hallani és érezni kell.

Az idei tanévzárót nem így képzeltük. Nagyon sajnáljuk, hiányoljuk, fájlaljuk, hogy nem tudtuk átélni teljességgel az ünnep hangulatát. Vígasztal az, hogy van bőven hátunk mögött hagyott kedves emlék, melyeket PowerPoint-albumok elevenítenek meg. Bizony, bizony  vállig süppedtünk élményeinkbe, és ez olyan jó volt!

Wass Albertet idézem: „Mert szép az, hogy mindez volt, és úgy volt, ahogyan emlékezel rá. Jó, hogy van, mire emlékezz, ami szép. Gazdag vagy általa.”

Néztelek benneteket az évzárón, kedves negyedikeseim, és eszembe jutott számtalan vidám, mosolyra bíró előkészítő osztályos pillanat. „ Tetszik szíves lenni, hogy bekötöd a cipőmet?”, „Ne tessék elmondani senkinek, amit én most neked elmondok ., „Szia, Bella tanci” – milyen csilingelően, szeretetteljesen tudtátok mondani, hogy szinte odáztam a magázódás tanítását. Bizony, mennyi mindent meg kellett tanulnotok! Hogy másképpen kell köszönnötök a felnőtteknek, másképp a barátaitoknak. Azt is megtanultátok, hogy a hó elolvad, a cukor pedig oldódik a vízben, meg azt, hogy a Föld a Naptól számított harmadik bolygó a Naprendszerben. A Kárpátok hegyvonulatait, átjáróit, a szivárvány színeit is ismeritek már. Öröm volt látni, ahogy évről évre sokat gyarapodtok tudásotokban. De mégis a legfontosabb az volt számomra, hogy összetartó csapattá fonódtatok. Mert sikerült megszelídítenetek egymást.

Exupery Kis hercegéből című könyvéből  idézek :

– … mert felelős lettél azért, amit megszelídítettél !

– Mit jelent az, hogy „megszelídíteni?”

– Olyasmi, amit nagyon is elfelejtettek az emberek – mondta a róka.

– Azt jelenti: kapcsolatokat teremteni.

– Kapcsolatokat teremteni?

– Úgy bizony – mondta a róka. Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád, ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra.”

Ti is így voltatok mindannyian gyerekek, amikor először jöttetek iskolába Akkor még nem ismertétek egymást, és nem is volt szükségetek egymásra. Aztán napról napra egyre többet beszélgettetek, játszottatok, tudtatok meg társaitokról. Évről évre sok közös sírás és kacagás, szép és feledhetetlen közös emlék volt a hátatok mögött. Ma már szükségetek van egymásra. „Rejtelmek, ha zengenek,/ őrt állok, mint mesében,/ bebújtattál engemet,/ Talpig nehéz hűségbe./” – dúdoltuk együtt József Attila versét, és hittük is, hogy ez így van.

Boldog vagyok, hogy együtt lehettünk: sok gyerek és felnőtt, gondolat és érzés, küzdelem és siker, játék és tanulás.

 

Kedves betanító Tanáraink! Köszönjük áldozatos, szeretetteljes munkátokat. Kívánunk Tanítványaimmal együtt jó egészséget, kitartást és Isten áldását további munkátokra.

 

Kedves Szülők, köszönöm, hogy velünk voltatok nehézségeinkben, örömeinkben, segítettétek, támogattátok ötleteinket, terveinket, munkánkat. Szeretettel kívánok jó egészséget nektek, és örömötöket leljétek gyerekeitekben a jövő tanévekben is! Isten áldjon benneteket!

 

Kedves Marika Tanci! Köszönjük, hogy színessé, ünnepélyessé tettétek tanítványaiddal az évzárónkat. Szeretetteljes, dicsérő, bíztató szavaid betöltötték szívünket, lelkünket. Köszönjük a harmadikosaidnak a kedvességét, a szép Áldás-pogácsákat. Isten éltessen sokáig titeket!

 

Kedves negyedikeseim, Nagy élmény volt számomra, hogy beköttethettük meséiteket egy mesekötetbe „Zoka mesék” címmel. Mindnyájatoknak megmarad emlékben. Ahányszor kezetekbe veszitek a meseköteteteket, annyiszor eszetekbe jutnak osztálytársaitok, és az emlék, ahonnan kapta a kötetünk a címét. A kötet első meséjét én írtam „Mese tőlem nektek, rólatok” címmel, amint e cím is sugallja, Nektek.

 

Köszönöm, kedves gyerekek, a sok kedves mosolyt és ölelést. Kívánom, hogy jó kedvvel, sikerrel folytassátok tanulmányaitokat. Becsüljétek, segítsétek egymást! Osszátok a szeretetet, hogy sokasodjon! Az Ég gazdag áldása kísérjen további életetutatokon! Isten tartson meg benneteket egészségben, szeretetben és összetartásban!

„Innen csak indulni lehet,

s aki indul, visszajöhet.

Tisztesség dolgában mindig

tanulhat itt, el a sírig.

Becsületből, akit innen

tarisznyáltak, azt egykönnyen

nem fogja az élet piszka,

           mert itt még a sár is tiszta.”

(Kányádi Sándor. A mi utcánk)

 

Szeretettel Bella tanító néni,

2020 júniusa

 

 

 

Mese tőlem nektek, rólatok

 

Egyszer volt…, és itt most annak kellene következnie, hogy „hol nem volt”, de ez nem is annyira egyszerű. Annyi bizonyos, hogy a mesém a Szent Miklós Hegyen innen és a Patkón túl kezdődik. A legjobb, ha a Szent Miklós Hegyen keresgélünk, mert bizony ennek a hegynek a tetején áll egy hatalmas iskola. Nem annyira nagy, mint amennyire hatalmas, és régmúltú. Az a neve, hogy Tamási Áron Gimnázium.

Ebben az iskolában volt egy osztály. Az, az osztály olyan szép volt, hogy a Napba lehetett nézni, de az osztályba nem. Abban tanított Bella tanító néni. Volt néki annyi tanítványa, mint a resta lika, még annál is eggyel több. Ha nagyon pontos akarok lenni, és megszámlálom őket, akkor pontosan huszonhét. Ezek a gyerekek derűsek, vidámak voltak, mint a ragyogó nap és olyan ügyesek, hogy bárki megirigyelhette volna őket.

Történt egy napon, hogy mesét olvasott a tanító néni a gyermekeinek, és a gyerekek attól a naptól kezdve nem akartak egyebet, mint mesét hallgatni. Hej, töprenkedett is a tanító néni magában, höngörgette gondolatait jobbra, höngörgette balra. Amint így gondolkodik, hogy mitévő legyen, hát láss csodát! Megjelenik előtte egy érdekes csodalény.

– Adj’ Isten jó napot, Mágika Ágika!- köszöntötte kedvesen a látogatót a tanító néni.

– Adj’ Isten neked is! – köszöntötte a tanítót a csodalény. De hozzátette:

– Szerencséd, hogy Mágika Ágikának szólítottál! Én vagyok a mesemágus – mutatkozott be végül Mágika Ágika. Miért sír az egyik szemed, a másik meg nevet?- kérdezte meglepetten.

– Az egyik szemem nevet, mert örvendek, hogy ennyire szeretik a meséket ezek a gyerekek, a másik meg sír, mert olvasnék én nekik folyton meséket, de nem tehetem – válaszolt a tanító néni.

– Sose búsulj, segítek én neked, elvarázsolom őket!

– Köszönöm, hálálkodott a tanító néni.  Na és mit is adhatnék neked cserébe, amiért segítesz nekem?– Abban segíthetsz te nekem, hogy befogadod az osztályodba a barátaimat is!- kérte a tanító nénit Mágika Ágika.

– Szíves örömest befogadom, ha bemutatod őket.

Ekkor Mágika Ágika bemutatta barátait. Először Tréfa Ferit, aki megtréfálja a gyerekeket azzal, hogy tréfásan mutatja be nekik a leckéket, a gyerekek meg észre sem veszik, hogy ők akkor éppen tanulnak. Majd bemutatta Hal Henit, aki tátogtatásával csendre inti majd őket, aztán Mategeret, aki a számtanban segít majd nekik és Kíváncsi Fáncsit, az elefántot, aki mindenbe beledugja az orrát. Háta mögött ugráltak még ketten, mint Shrekben a Szamár, hogy őket is mutassa be, mert bizony nem fogja megbánni. Őket is bemutatta: ők voltak Gitár Gellért és Furulya Fruzsina.

Így alakult, hogy heten együtt egyengették, nevelgették, okítgatták a gyerekeket. Kerek három esztendő kiteltével írtak is olyan meséket, verseket ezek a gyerekek, hogy csudájukra jártak hetedhét országból. Tréfa Feri gyakran mókázott velük, összekeverte a feladataikat, elcsente a szavakat a mondatokból, no meg kicserélte egymás közt a füzeteiket.

Amint így vigadtunk, tréfálkoztunk, egyszer csak megérkezett Bruckner Szigfrid. Üdvözölt bennünket, és bejelentette, hogy a Négyszögletű Kerek Erdő lakói szeretettel várnak bennünket egy kis mulatságra néhány apró mesebeli meglepetéssel. Boldogan elfogadtuk meghívásukat. Másnap el is indultunk.

Mentünk, mendegéltünk, az Óperenciás Tengeren túl, még azon is túl, a Vásárhelyi Állatkerten is túl, még szekérrel a Deság patakán is túl, egy kemence kidőlt- bedőlt oldalánál szembetaláltuk magunkat egy ezüstkapuval. Ez volt a Négyszögletű Kerek Erdő első kapuja. Ezt őrizte a háromfejű sárkány. Ahhoz, hogy átléphessünk, három próbát kellett kiállnunk. Az első próbán számolni kellett. A második próbatétel olvasás volt, a harmadik pedig írásgyakorlatokból állt. Mindhárom próbatételt ügyesen kiállotta a vidám csapat. Ajándékba kaptunk egy cserépcsengőt, melyet megcsilingeltethetünk, ha bajba jutunk.

Az első kaput elhagyva tovább haladt a csapatunk árkon-bokron, hegyen-völgyön keresztül, Baróton és Kisbaconon át busszal, sok mérföldet megtéve, mígnem újra egy esztendő elteltével elérkeztünk a második kapuig, az aranykapuig. Ott azonban a kaput most egy hétfejű sárkány őrizte. A továbbhaladáshoz a csapatnak éppen hét próbatételnek kellett eleget tennie. Ügyesek voltunk, mert mind a hét próbát hősiesen kiálltuk, és kaptunk egy-egy furulyát, ha bajba kerülnénk, fújjon csak bele ki-ki a maga csodahangszerébe.

Átlépvén az aranykapun, egy mesebeli világ tárult elénk. Kacsalábon forgó várak mellett haladtunk el, az egyik udvarán ott csinosították magukat a papucsszaggató királykisasszonyok, benéztünk menet közben Vuknak a kotorékába, a mézeskalács házikót is megnéztük, de nem mentünk közel, hogy nehogy minket is becsalogasson az a gonosz boszorkány. Láttuk, és hallottuk, amint Micimackó a Nyuszi odújába beszorulva mentegetőzik: „Ez mind attól van, hogy ezeknek a modern lakásoknak nincs elég széles kijáratuk. A bejáratok jók, de a kijáratok nem elég szélesek.” Robert Gida sietett is a segítésére.

A sok gyaloglás után, örömünkre megpillantottuk Csipikének az óriástölgyfáját, odasiettünk, hogy lepihenhessünk alatta. Amint így heverésztünk, éppen akkor haladt el előttünk Nyúl és Kukucsi. Hallottuk, amint Kukucsi kéri a bocsánatot Nyúltól, amiért bolhásnak nevezte őt: „…bocsánat nyúl, hogy bolhás vagy…” . Alig volt időnk megmosolyogni őket, máris elénk tárult egy másik látvány. Sün Balázst láttuk, aki világgá ment, mert kiszorították a nagy testvérei a küszöbre. Szomorúnak tűnt, de mi őt is csak megmosolyogtuk, mert tudtuk, hogy szépen összebarkácsolt kalyibájában megkeresik a testvérei, és boldogan élnek majd együtt. A szemközti domboldalon pedig éppen akkor kelt életre százéves álmából Csipkerózsika, mert a herceg megcsókolta őt. Milyen csodálatos volt ez az ébredés! No, de sokáig nem ábrándozhattunk, mert Csipike és Tipetupa éppen nagytakarítást tartottak, és mind ránk rázták a szőnyegeikről a port. Fel is ugráltunk ki- ki a maga fürgeségével, és indulni készültünk, amikor Tipetupa előttünk termett, és pironkodva, mintegy bocsánatkérésként, hogy nem vettek minket észre, és beporoztak minket, mézbe mártott mogyoróval kínált. Megköszöntük, és továbbindultunk. Fejszecsattogásra lettünk figyelmesek. Az erdő fáit vágták ki, mert Didergő királyt majd kilelte az Isten hidege, aztán még Holle anyó is kezdte rázogatni a párnáit, amitől sűrűn kezdett hullani a hó. Erre mi megsiettettük a királyi palota felé haladó kislánykát, hogy mielőbb megmelengethesse csilingelő szavaival a királyt, hogy mielőtt odaérnénk, nehogy még a Négyszögletű Kerek Erdőt is kivágják.

Mentünk mendegéltünk hetedhét országon által, a nagy Brassó-Rozsnyó várán  is túl, még azon is túl, a Dinóparkon is át, Segesvár várába fel, majd onnan is le, majd azt is hátunk mögött hagyva, vonattal Keresztúrra, azon is túl, csángóföldi Gyimesekbe, az ezeréves határhoz el és vissza.  Egyszer csak, láss csodát, megpillantottuk a harmadik kaput, a gyémántkaput. Azt egy tizenkét fejű sárkány őrizte. Itt tizenkét próbatétel várt a csapatra az átjutásért. Mind a tizenkét próbatételnek eleget tettek a gyerekek, de úgy, hogy a sárkány, tátva maradt szájába Kele gólyánk könnyedén berepülhetett volna. Kitárult a gyémántkapu, és a csapatunk boldogan átsétált rajta. Innen már látni lehetett a Négyszögletű Kerek Erdő sarkát, ahonnan Mikkamakka már boldogan integetett nekünk. Türelmetlenségében levetette mérföldjáró csizmáját, elénk röpítette, mi abba beleléptünk, és odaröpültünk a Négyszögletű Kerek Erdőbe. Ott már vártak bennünket: Maminti, a kicsi zöld tündér, Ló Szerafin, Vacskamati, a szeleburdi macska, Aromo, az ugrifüles, eszes nyúl, Szörnyeteg Lajos, a legjobb szívű behemót, Nagy Zoárd, a lépkedő fenyőfa, Dömdödöm, és Bruckner Szigfrid. Bizony ott voltak mindahányan, szaladtak elénk. „Isten Hozott benneteket!”- kiáltották,

Örültünk egymásnak, és kis idő alatt kerekedett olyan hangulat, hogy még a felhők is körbetáncolták a napot. Egyszer csak a nagy lármában, ramazuriban hozzám fordult Mikkamakka, és a Négyszögletű Kerek Erdő egyik szegletére mutatott. Láttam, hogy az ott lévő kapuban János Vitéz meg Toldi Miklós intenek felénk: Erre gyertek, erre! Azzal Toldi, a nehéz szálfát fél kezébe kapva, mutatta az utat a csapatnak a Négyszögletű Kerek Erdő felé.

Ekkor már tudtam, hogy ez a hívás nem nekünk, hanem csak nekik szól, a gyerekeknek, az ügyes, kiskamasszá vált csapatomnak. Ezt én tudtam, már amikor elindultam velük a Négyszögletű Kerek Erdő felé, hogy csak ennek a széléig jöhetek velük, innen nekem vissza kell fordulnom az Ötszögletű Kerek Erdő felé. Mégis nagyon nehéz volt elszakadni tőlük. Csak annyi időm volt, hogy megölelgessem őket, és útravalóul utánuk kiáltsam, amit Dömdödömtől tanultam:

„Dömdödöm, dömdödöm, Dömdö-dömdö-dömdödöm.”

Annyi időm volt csupán, mert a hátam mögött már integetett az Ötszögletű Kerek Erdő felöl hívóan egy ismeretlen, de első látásra kedves, aranyos kis csapat. Ez már csak nekem szólt. Újra felvidultam.

 

Szeretettel,

Bella tanító néni

2020 júniusa

 


Ismét ősi szavaink zengtek

Hagyományaink őrzését, regéink, mondáink megtartását, visszaszerzését, mesélését hivatott szolgálni a Monda- és regemondó verseny megyei szakasza, melynek idén, február 22-én, harmadik alkalommal adott otthont iskolánk.

Fontos, hogy anyanyelvünk ősi szavai újra elfoglalhassák tudatunkban az őket megillető helyet.

A hagyomány megőrzése, mint többen is valljuk, elsősorban nem tudást, de érzékenységet jelent. Vért és sebeket, megrendülést vagy vigaszt.

Ez az örökség őseink vagyona, múltja, öröme, bánata, szenvedése, kivirágzása, nemzeti büszkesége, halálmegvető félelme, gyászos napjainak megszámlálhatatlansága, s valamennyi csokorba kötve.

Minden, minden mesél nekünk, ha megértjük a szavát: a siratók, a kövek, a Budvár és Csicser, a Maros és Olt, a fenyvesek, a tavak és még sorolhatnánk.

De miért soroltuk volna mi felnőttek, ha jelen volt öt csodálatos III. osztályos gyerek, akik nekünk meséltek ebből a nagy-nagy örökségből.

A megyei szakasz első helyezettje a Tamási Áron Gimnázium tanulója, Koszta Magor lett, aki megyénket képviseli az országos szakaszon, Marosvásárhelyen.

Mindenkinek gratulálunk, és hajrá, Magor!

Fancsali Adélka Leilla, elemi tagozatos tanár

 

 


Baglyok erdeje

Egy jó jubileumi rendezvénysorozat egyszerre szól rólunk és nekünk. Ezért választottunk a keretmesét, ahol közös játékban együtt ünnepelte öreg tanodáját minden kisdiák és tanító. Reneszánsz udvarrá alakítottuk egy délelőttre a Kollégium épületét. Ekkor történt a varázslat.

 Egyszer, nagyon régen volt egy csodaszép ország, s annak egy igazságos királynéja. Palotája szomszédságában volt egy bűvös erdő, ahol pontosan 136 bagoly lakott. Ezért hívták Baglyok erdejének. Ahányszor az országot veszély fenyegette, a baglyok hangos huhogással jeleztek uralkodójának.

A királynő szerette országát, udvarhölgyeit (Fancsali Adélkát, Székely Emőkét, László Máriát, Nyárádi Izabellát, Szabó Zsuzsannát) és az ők 136 baglyocskáját. Palotája nyitva állott népe számára, ahol pompás kiállításokat rendeztek és szórakoztató előadásokat tartottak a messzi földről jött énekesek, tudósok, táncosok, színészek, festők, írók és költők. Tehetségükkel, tudásukkal szórakoztatták a hálás népet és a királynőjüket.

Minden pompás volt: a palota, az étkek, a ruhák de legfőképpen a hangulat. Vidám derű, gyerekkacaj és elégedett beszélgetések hangzottak mindenhonnan.

Egy este bekopogott a palotába az erdő gonosz szelleme. Szolgálatát ajánlotta királynőjének, ha elveheti a baglyok huhogó hangját, mert erősen zavarta. Hangosan  huhogott a legöregebb hóbagoly a palota ablaka előtt…

A királynő jelnek vélte és visszautasította a gonosz szellem ajánlatát. Az sértődötten távozott és azt rikoltozta, hogy legyen átkozott a királynő és az ő országa! Aztán köd előtte, köd mögötte! A sűrű köd meg ráborult a gyönyörű vidékre!

Egész éjjel morajlott az erdő. Félelem ereszkedett a palotára, az országra. A köd oly sűrű volt, hogy a nap sugarai sem tudtak áthatolni rajta. A királynő szívére rátelepedett az átok.

Olyan erős volt az átok, hogy parancsot adott: az erdő minden baglyocskáját űzzék világgá!

Emberei széjjel szaladtak és teljesítették a parancsot. Csönd lett, nagyobb csönd mint valaha. 425 napja tartott a nagy sötét, amikor tanakodni kezdtek az udvarhölgyek, mit lehetne tenni?

Azt gondolták, hogy köddé válhat legalább a szomorúság, ha az ország minden lakója rajzolni kezd, vagy festegetni, netán mesét írni. Kihirdették, hogy aki a szomorú királyné arcára mosolyt csal, azt megjutalmazzák. Hozták a szebbnél szebb munkákat, az udvarhölgyek fel is állították sorban, szépen a palota folyosóin, de a királyné még a szemét sem bírta felemelni.

A túlvilági ködön áttört az első napsugár és a napsugárral visszajött a legöregebb bagoly is! Ekkor hallották meg a kopogást a palota kapuján.

Ki kopogott? Kint álltak a mezők állatai és az állatok barátai. Azt mondta a legbátrabb csiga, hogy olyan mesét tudnak, amivel előcsalogatnak éppen annyi napsugarat, amennyien ők vannak. Sőt a napsugarakkal a baglyocskákat is! Beengedték. Előadásuk után oszladozni kezdett a köd! Az erdőben megjelentek a baglyok.

Egyszerre előállottak az erdő állatai is. Ők is segíteni szerettek volna. Reménnyel és várakozással telt meg a palota. Csodálatosak voltak! És visszajöttek a baglyocskák!

Akkor sütött ki egészen a nap, amikor megérkeztek messzi földről a legvidámabb mesemondók: sünék nemzetsége.

Alig fejezték be vidám meséjüket, csak előállott az világhíres Énekmondók csapata, hogy meséjükkel megtörjék az átkot is. A királyné szíve hálával telt. Az erdő pedig újra benépesült bölcs baglyaival. Felállt a királyné és azt mondta:

– Megtört a gonosz szellem átka. Visszaköltözött az öröm és elégedettség. Lakomára hívom kedves vendégeinket. Csapjunk akkora mulatságot, hogy  Zetelakáról Segesvárig follyon a Küküllőn a finom almalé. Háromnegyed tizenkettőkor mécsesekkel vonuljuk közösen a palota elé, ahol a déli harangszó mellett énekkel köszöntjük a Bölcsesség erdejét és a Tudás várát!

Azzal levonult a királyi udvar minden vendégével, az erdők és mezők állataival, az ebédlőbe, majd énekszóval köszöntötték alma materüket.

Így volt, mese volt, igaz mese volt!

Szabó Zsuzsa, elemi tagozatos tanár

 

 

„November 9-én részt vettem, részt vehettem a Gimi ünnepségsorozatához tartozó péntek délelőtti előadáson. A mesedélelőttön, ahogy az alsós pedagógusok emlegették túlzások nélkül állíthatom, csodálatos élményben volt részem. Az érdeklődésfelkeltő forgatókönyv nagyszerű kivitelezéssel párosult. Kitűnő volt a koreográfia, ötletesek a kosztümök, jól kidolgozott a mozgás, mely során a csengő gyermekhangok -énekben és versben egyaránt-, az érdekes megoldások magukkal ragadták a nézőközönséget, az érdeklődő hallgatóságot.

Illesse érte köszönet mind a pedagóguskollégákat, mind a lelkiismeretesen közreműködő szülőket! Örültem, hogy ott lehettem, szívet-lelket melengető volt az ünnepi előadás.”

Péterffy Lenke Júlia, nyugalmazott pedagógus

 

 

„A Tamási Áron Gimnázium 425 éves évfordulójára az elemisták csodaszép mese előadással készültek. A Baglyok erdeje igazi csapatmunka volt: ugyanúgy kivették részüket a munkából a legkisebbek mint a nagyobb gyerekek, illetve a tanító nénik. A tanítónők munkája nem csak a háttérben zajlott, bár valószínűleg a rendezői szerep lehetett a legnehezebb, hanem kis tanítványaikkal együtt színpadra is álltak. Az eredmény nem maradt el: egy csodálatos, színvonalas előadás, ami magával ragadta a nézőket: egy pillanatra sem tudtuk levenni szemünket a színpdról. A kis színészek egytől egyig élethűen alakították szerepüket, mintha sohasem ismerték volna a lámpalázat. Nemcsak a szövegüket tudták megfelelően, hanem helyesen artikuláltak és a színpadon is otthonosan mozogtak. Ez nem kis teljesítmény, figyelembe véve a résztvevő gyerekek nagy számát és sokféle személyiségüket. Bár valószínűleg szép számmal akadtak köztük szégyenlősebbek, vagy olyanok, akik többet szerettek volna megmutatni, mint amit a szerepük engedett, a végeredmény egy egységes, érdekes, pörgős előadás lett. Mindez úgy a gyerekek, mint főleg a tanítónők szorgos munkáját, kitartását dícséri. Csak így tovább gimisek!”

Lőrincz József szülő, koreográfus és Lőrincz Gabriella szülő, belgyógyász

 

 

„Az erdő lakóinak igen nagy megtiszteltetésben lehetett részük, hiszen életük egy kis részét másoknak is elmesélhették.

Jeles vendégség gyűlt össze a Tamási Áron Gimnázium fennállásának 425. évét megünnepelni. Jelen volt Mátyás király udvara, felesége, udvarhölgyek, zenészek, udvari festő, barátságos erdei állatok és kedves gyerekek. De hiszem, hogy eljöttek és jelen voltak (számunkra láthatatlan formában) a régen itt tanult összes diák és régen itt tanított összes tanár, pedagógus és nevelő. Az égő gyertyák fényében jelezték jelenlétüket és igen nagy örömmel konstatálták, hogy van tovább, van utánpótlás, vannak még hivatásbeli pedagógusok, akik kézen fogva vezetik a rájuk bízottak sorsát egy másmilyen világban való boldogulásban.

Az Ég mosolygott, a Nap melegített a hideg őszi napon és Mi ünnepeltük az életet!”

Svella Adél szülő, balett-tanárnő

 

 

„Összhang, béke, szeretet és egymásra figyelés jellemezte a tanítók által szervezett Baglyok erdeje mesedélelőttöt. Az interaktív mesekeret, a gyerekek komoly hozzáállása lenyűgözte a felnőtt nézőközönséget. A kis színészek könnyedén más dimenzióba repítettek: a valóságból a mesevilágba, ahol nagyon jól éreztem magam.

Színvonalas előadásokat láthattunk, tiszta éneklésekkel díszítve, melyek szebbé varázsolták a délelőttünket. Szívből gratulálok a lelkes tanító csapatnak és a sokszínű gyerekseregnek!”

Székely Gyula szülő, zenetanár

 

 

„Köszönjük, hogy részesei lehettünk csodás ünnepeteknek. Megtiszteltetés volt a meghívás, a nekünk szentelt figyelem, a lehetőség, hogy találkozhassunk gimis olvasóinkkal.
Az elemi osztályok születésnapi ünnepe méltó volt az iskola múltjához, mai rangjához. A tanítók, mint igazi szellemi-lelki vezetők, maguk jártak elöl megjelenésük eleganciájában, a vendégek fogadásában, az ünnep emelkedetté tételében. Fénnyel és magvas tartalommal töltötték meg a születésnapi ünnepségsorozat nekik szánt délelőttjét. Maguk voltak igényes mesejátékuk keretszereplői, sőt nemcsak a tanítók,  hanem Bekő Melinda Erzsébet igazgatóhelyettes is a Baglyok erdejének tündérévé vált néhány órára. Minden osztály a maga korához illő irodalmi műsort illesztett szervesen a keretjátékba. A közelmúlt és a jelenkor magyar gyermekirodalmának legszebb verseit, dalait szőtték egybe, elevenítették meg izgalmas és igényes színpadi játékkal. A tanítónők reneszánsz nemesi viselete, a régizene és a Mátyás-rege a múltat villantotta fel, a gyermekek pergő játéka és felhőtlen vidámsága a jelenről vallott, de egyúttal a jövőt is hordozta: rangot és mindig új kalandot jelent a Gimiben diáknak lenni.

Ehhez gratulál, és nyújt havonta friss szellemi-lelki fényt és meleget a Napsugár gyermeklap.”
 

Zsigmond Emese, főszerkesztő, a Napsugár gyermeklap csapata nevében

 

       

Köszönet a fotókért Szabó K. Sámuelnek!


SPORTNAP A KICSI GIMIBEN

2018. június 14-e, sok izgalmat tartogatott iskolánk elemi osztályainak. Spotnapot tartottunk, ahol közel 140 diák sorversenyeken (zsákba-futás, ügyességi próbák, futóverseny) és fociban mérhette össze tudását és kitartását.

Öröm és lelkesedés hangja lengte be nem csak a sportpályát, hanem az egész iskolaudvart. Egymást biztatták a csapat- és osztálytársak. Mindenhol kipirult arcok, csillogó szemek.

Az előkészítő osztályosok egymás között versenyeztek. Az 1-4 osztályosok közül nagy meglepetésre a másodikosok megnyerték a sorversenyeket és a focibajnokságot is. Gratulálunk nekik!

De ezen a napon mindenki nyertes volt, hisz mozogtunk, jól éreztünk magunkat, csapattá kovácsolódtunk.

    

A szervező testnevelő tanárok: Boros Barna és Lukács Levente köszönik a lelkes részvételt és a tanítónőknek a segítséget!

Lukács Levente

 

 


Felolvasómaraton 2018

” Ami igaz, az természetes, ami természetes, az jó és szerintem szép is. Ez az én esztétikám.”

(Petőfi Arany Jánoshoz írt levele, Pest, 1847. március 31. )

 

2018. február 20-án iskolánk elemistái tizedjére is együtt vettek részt  az immár nemzetközivé szélesedett éves eseményen, a felolvasómaratonon. Együtt mondtuk, énekeltük, olvastuk a 195 éve született Petőfi Sándor műveit.

  

A Székelyudvarhelyi Városi Könyvtár helyi szervezőként csatlakozott az idei felolvasómaratonhoz, mi pedig igényeltük a könyvek hajlékának barátságos légkörét. Mert együtt olvasni jó a 6 országból bejelentkezett 40.000 résztvevővel!

Szabó Zsuzsa tanító


Húshagyókedd és hamvazószerda

2018. február 13-án elemistáink vidám jelmezekbe bújva egy egész délelőtt búcsúztatták a farsangot.

  

 

A tanárok tematikus napot szerveztek erre a délelőttre, és a játékokkal tarkított nap közepén hagyományosan is elbúcsúztak a farsangtól.

” Búcsúzott a farsang először is nevelőanyjától, Marikától,

ki őt csinálta két jó asszonytársával és 25 elsősével, szalmából.
Majd keresztanyjától, ennek az urától,
S a keresztszülők összes jó pereputtyától:

Emőkétől, Bellától, Zsuzsától, Adélkától
’s vagy 110 elemistától.
Tizenkét feleség, ötvenkét nagy gyermek,
Háromszázhatvanöt unoka ügyelnek majd arra,
Hogy az álmát eztán senki ne zavarja.
Pihenje ki magát a jövő farsangra.
Búcsúzik tanodánktól, kicsi és nagyjától,
S az itt jelenlevő víg farsangozóktól. ”

Hamvazószerdán együtt mentek templomba tanáraikkal és a szülőkkel, ahol hamuval megszórtan együtt kezdték a böjtöt.


Elemi tagozat