Elsőseink erdei iskolája a Kalonda-tetőtől Homoródszentpálig

Az erdei iskola olyan sajátos pedagógiai projekt és tanulásszervezési forma, amely integrált része a tantervnek. Olyan helyszínen valósul meg, amely eltér a tanulók megszokott lakóhelyétől, így a „benneélés” élményét, valamint a megtapasztaláson nyugvó, élményalapú tudást kínálja.

Elsősorban a tanulók aktív jelenlétére, a kooperatív tanulástechnikákra és a projektmódszerre épít. Legfőbb ereje, hogy kiválóan kiaknázza az együttes tevékenységekben rejlő szocializációs lehetőségeket, és igazi, egymásrautaltságban összekovácsolódott osztályközösséget teremt.

Az első osztályosok számára szervezett május 19–21. közötti háromnapos program  egyszerre volt készségfejlesztő és ismeretbővítő jellegű. A gazdag programkínálatban szerepelt kincskeresés, Tallér Tanoda-foglalkozás, szekerezés a nárciszrétre, csillagászkodás, néptánc, szabad játék, esti mese, meseábrázolás, erdei séta, madárles és közös bográcsozás is.

Élet a nárciszréteken: élményalapú természetismeret

A pünkösd előtti héten vettük nyakunkba a természetet, és felfedeztük a Kalonda-tető és Szencsed között található csodálatos nárciszréteket. Az első benyomásaink felejthetetlenek maradtak: a szénégető baksák keserű füstje, az első lépések után a cipőnkbe szivárgó hideg víz, a láp cuppogása, majd a hirtelen kisütő nap nyomán mindent elborító, bódítóan édes illatfelhő.
Bár ezek az összefüggő, nagy kiterjedésű nárciszmezők fokozottan védettek, szomorúan tapasztaltuk a civilizációs nyomás nyomait is: a területen lovak, tehenek és bárányok legelnek, amelyek patáikkal taposva kiszáradásra ítélik a mocsaras élőhelyet.

Terepi kutatásaink során megcsodálhattuk a hatalmas, gömbölyű koronájú idős bükkfákat, és közelebbről is megvizsgáltuk a helyi flórát és faunát:

•    Növényvilág: Tanulmányoztuk a csillagos nárciszt (Narcissus angustifolius), a mocsári gólyahírt (Caltha palustris), az agár kosbort (Anacamptis morio – népiesen túróvirág), az indás infüvet (Ajuga reptans) és az európai zergeboglárt (Trollius europaeus).
•    Állatvilág: A gerinctelenek közül először a puhatestűek képviselőjét, a „csóré csigát” (meztelencsigát) fedeztük fel. A meleg napsugarak hamarosan előcsalogatták az ízeltlábúakat is: láttunk dongót, cincért és májusi cserebogarat. (Hogy a madarak csőrében is mennyi ízeltlábú akad, azt már csak utólag, a fotókat visszanézve vettük észre!)
•    Madarak és emlősök: A gerincesek közül távolról figyeltük meg és hallgattuk a madárvilágot: feltűnt a cigánycsuk (hím és tojó), a rozsdás csuk, az egerészölyv, a szajkó, a seregély és a vetési varjú. Az emlősök közül vadnyulat, őzeket, valamint egy fürge mókust is sikerült megpillantanunk.

A megfigyelésekhez igazi kutatási módszereket és eszközöket használtunk: tanulmányi sétát tettünk, méréseket végeztünk, és maximálisan hagyatkoztunk az érzékszerveinkre. A kis kutatók felszerelését jegyzetfüzet, asztalos centi és különböző nagyítók alkották. A mérések és a munka eredményeit rajzokkal, jegyzetekkel, fotókkal, videókkal, valamint egy közösen készített projektplakáttal rögzítettük.

Csillagászat és irodalom Tamási Áron szellemében

Iskolánk névadója, Tamási Áron idén éppen 60 éve „született az égbe”. Az erdei iskola éjszakáján ugyanazt az égboltot és ugyanazokat a csillagképeket kémleltük a gyerekekkel, amelyeket egykor ő is láthatott.

A Szabó Sámuel tanár úr által vezetett csoportos foglalkozáson különleges módon fontuk össze az irodalmat és a tudományt: felváltva olvastunk részleteket Tamási Szerencsés Gyurka című művéből, miközben a távcsövön keresztül megfigyeltük a Jupitert a négy holdjával, valamint a Vénuszt és a ragyogó Holdat. Ezen varázslatos élmények ihletésében születtek meg a kiállítási anyagunkat gazdagító meseillusztrációk is.

Kalandozások a homoródszentpáli madárrezervátumban

Az erdei iskola programját egy rendkívül tartalmas kitérővel zártuk Homoródszentpálon. A helyi halastórendszernél kialakított madárpihenőn valóságos madárparadicsom fogadott: sikerült megfigyelnünk gólyát, pacsirtát, barázdabillegetőt, különböző réceféléket, kócsagot, szürke gémet és szárcsát is.

A madárlesen túl a falu történelmi és természeti titkaiba is bepillantást nyertünk. Megtudtuk, hogy a Nagy-Homoród folyó partján elterülő sólelőhely múltja egészen a római korig nyúlik vissza. Az egykori sóbányák és a híres „Sóskút” mára egyedülálló sós vizű forrásként, halkeltetőként és páratlan madárrezervátumként működnek. Végezetül megtekintettük a római kori castrum (katonai tábor) maradványait, és közelebbről is megismertük a sós talaj jellegzetes növényét, a sziksófűt.

Fáradtan, de rengeteg élménnyel, kézzelfogható tudással és megerősödött közösségi szellemmel tértünk vissza az iskolapadba!

Ezúton is köszönjük a szülőknek a támogatást, valamint Szabó Sámuelnek (Erdélyi Magyar Csillagászati Egyesület) és Moraru P. Norbert (Nature & Wildlife Tours) támogatását és a közreműködést!

Szabó Zsuzsa, elemi tagozatos tanár