Elemi oktatás

Elemi oktatás


Olvasókuckók az elemi tagozatnak

Szűcs-Olcsváry Melinda  |   dec. 17, 2021  |  Elemi oktatás, Hírek

A Fuss NEKI! egy sporteseményre, futásra épülő adománygyűjtő program, amely az udvarhelyszéki civil szervezetek, kezdeményezési csoportok közösségi ptokektjeit karolja fel, és ezek megvalósulásához segít előteremteni a szükséges pénzalapot. A Székelyudvarhelyi Közösségi Alapítvány egy szakmailag felkészült csapattal vállalja már 10 éve a program szervezését, lebonyolítását, a projektvezetők segítését, a megálmodott  projektek megvalósulását.

A 10. születésnapját ünneplő eseményhez mi is csatlakoztunk a Tamási Áron Gimnázium Hébe Alapítványa segítségével.


 2021 a Könyv Éve Székelyudvarhelyen program jegyében született meg az ötletünk. Célunk az olvasás, a könyvek és az ezekhez tartozó tevékenységek megszerettetése a kisiskolás korú gyerekekkel. Az olvasás ne kényszer, ne kötelező időtöltés, hanem örömteli tevékenység legyen, amikor a gyerek elszakad a számítógépes világtól, amelynek egyre több negatív hatása van.

Álmunk minél több érdekes, szórakoztató könyv beszerzése volt, hogy a gyerekek érezzék, érdemes olvasni. Projektünk álmainkat felülmúlva valósult meg. Osztályonként olvasósarkokat alakítottunk ki, ahol családias hangulatban, babzsákokon olvashatnak, élménybeszámolókat tarthatnak egymásnak a gyerekek. Ezek a helyszínek motivációs, ingergazdag környezetekké váltak, ahol lehetőség van a szabadon választásra. Olvashatnak, lapozhatnak klasszikus és kortárs regényeket, verseket egyaránt.

Lelkes nagyköveteink diákok, kollégák, szülők, és olyan személyek voltak, akiknek szívügye az olvasás. Újdonságokkal is találkoztunk, hiszen a szaladás és gyaloglás mellett biciklizéssel is be lehetett kapcsolódni.

2021. október 10-én több helyszínen egyszerre sok szív megdobbant. Csapatunk a gimi sportpályáján rótta a köröket nagyszerű hangulatban. A biciklisek külön útvonalon teljesítették a kitűzött távot. Az eseményt megelőzően önkéntes kollégáink segítettek a rajtcsomagok összeállításában, a teljesítés napján közösségi oldalra fotókat posztoltak, nagyszerűen kézben tartották a csapatot. A nagyköveteink lelkesen szólítottak meg támogatókat, hangoztatták a választott célt, amiért érdemes volt szaladni. Éreztük a közösség erejét, az egy célért lelkesedő emberek szeretetét, az örömöt, amely sugárzott a tekintetekből. Felemelő érzés volt a nagymultú Tamási Áron Gimnázium gyönyörűen felújított épülete mellett teljesíteni a távot és örülni a sikerünknek.




 

Csapatunk tagjai megosztottak néhány gondolatot:

 

„Óriási élmény volt az egész családnak ez az esemény. Máté teljesítette a kitűzött célt

 

Köszönettel, Simó Réka”

 

„Nagyon szeretek olvasni. Örülök, hogy szaladásommal segíthettem a projekt megvalósulását.” Székely Ábel, II. osztály

 

„Nagy élmény volt együtt szaladni a családdal/barátokkal, akárcsak utána a közös foci a gyerekeknek! Ezek szerint egész jó kondiban vannak.”  Lőrincz Gabriella

 

„Óriási élmény volt önkéntesként is!  Mindenki teljesítette a kitűzött célt, jó volt a hangulat. Le a kalappal a csapat előtt! Hála és köszönet mindenkinek! ”  Fancsali Adélka

 

„Mindig jó érzés megtapasztalni, hogy mekkora ereje van a közösségnek. Érezhettük a támogató erőt az elmúlt hónap során, a mai napon pedig az együttlét feltöltő erejét.

Óvjuk és építsük közösségeinket, mert az élet minden területén szükségünk van a megtartó erőkre.”  László Mária

„Együtt olvasni különös közösségi élmény.” Szabó Zsuzsa

 

„Hálás vagyok és boldog. A mai esemény bearanyozta a vasárnapunkat. A közösség ereje csodákra képes. Köszönjük!”  Nagy Boglárka

 

„Számomra teljesen új volt ez a fajta közösségi megnyilvánulás. Az elmúlt hónapban megtapasztalhattam sok-sok ember tettrekész húzó erejét, elismerés illeti a szervezők, önkéntesek munkáját. A nagykövetek mindnyájan szuperül teljesítették misszionárius és sportoló szerepüket. Büszkeséggel tölt el, hogy én is részese lehettem egy ilyen csapatnak.

Köszönöm az élményt! Számíthattok rám a jövőben is!”  Sebők Éva

 

„Szuper csapat, szuper élmény egy jó cél érdekében. Akár heti rendszerességgel jó lenne részt venni ilyen eseményen, abszolút feltöltött minden tekintetben.” Székely Melinda

 

„Igazán kellemes és felemelő volt ez az esemény. A gyerekek is nagyon jól érezték magukat együtt és megtapasztalhatták milyen érzés hozzájárulni egy nemes cél eléréséhez. Büszkék lehetnek magukra és mi is rájuk. Jövőre is ott leszünk .”  Nagy Tünde

 

„Az idei volt számomra a legklasszabb Fuss Neki!, hisz már én is NAGYkövet lettem, gyűjtögethettem. Minden este megkértem anyát vagy apát, hogy nézzék meg, hány könyvre való támogatást sikerült már begyűjtenem, számoltam, hogy hányat kell még aludni a nagy tekerésig. Vicces volt a tancikkal tornázni, aztán anyával tekerni egy nagyot, nagy lejtőkön gurulni lefele, miközben szanaszét fújta a hajamat a szél. Már alig várom, hogy kipróbálhassam az új olvasósarkunkat! ”  Köszönettel, Anna és Orsi

 

Köszönjük szépen a Székelyudvarhelyi Közösségi Alapítványnak a lehetőséget, a sok segítséget, a Hébe Alapítvány támogatását, és a sok önzetlen adományozást! Isten fizesse minden jóakartú embernek a hozzáállást, a biztatást!

 

Székely Emőke-Katalin, projektvezető pedagógus

 

 

 

 

 

 


XXII. Csak tiszta forrásból udvarhelyszéki népdalvetélkedő és könyvbemutató

“A magyar népdal az egész magyar lélek tükre, a magyar nyelvvel egyidős; a magyarság történelme során kialakult és az évszázados – évezredes – használatban csiszolódott… érték. Benne mindannyian magunkra ismerhetünk, belőle mások is megismerhetnek bennünket”. (Kodály Zoltán)

 

A könyvbemutatóval egybekötött népdalvetélkedő megyei döntőjét a Tamási Áron Gimnázium szervezte 2021. június 19-én. A rendezvény társszervezője a Hargita Megye Tanácsához tartozó Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont, házigazdája Székelyudvarhely Polgármesteri Hivatala és támogatója a Concentus Consult.

A megyei döntőt egy online előválogatás előzte meg, ahol a 76 kisvideóval nevezett be a történelmi Udvarhelyszék népdalkedvelő diákserege. A zsűrizésre azokat a kollégákat kértük, akik az elmúlt nehéz helyzetben vállalták, hogy felkészítik diákjaikat és támogatásukkal további reményt adtak. Az elődöntő során elsősorban a tiszta, csengő hang, a szép hangszín, a népdalok értéke és az előadásmód hitelessége, meggyőző ereje érvényesült. Köszönjük az értékelő munkát Pap Katalinnak, László Máriának, Ágoston Juditnak, Fancsali Adélkának, Nagy Enikőnek, Nemes Annamáriának, Sorbán Enikőnek, Fábián Annamáriának és Szabó Zsuzsának. Az értékelő csapatnak volt még egy tagja, aki úgy hallgatta végig a népdalokat, hogy közben az életéért küzdött a városi háttérkórházban. Fájó hiányában Sipos Péterffy Zoltán emlékére szólt aznap a lelkes dal!

 

A Városháza Szent István termében, a járványügyi előírások betartásával szervezett rendezvényt Pálfi Kinga, Székelyudvarhely alpolgármestere nyitotta meg, majd Bíró Barna Botond, Hargita megye Tanácsának alelnöke osztotta meg gondolatait. A Lelkes zenekar muzsikája után a jelenlevők örömére 58 népdal hangzott el 29 népdalkedvelő diák előadásában.

 

Dr. Szalay Zoltán szerkesztésében kiadott Csak tiszta forrásból Magyar népdalok 3. kötete válogatás a Maros-Küküllők vidéke, Marosszék és Udvarhelyszék népdalkincséből. Ennek kötetnek a bemutatása a Székelyföldi Énekiskola növendékeinek segítségével történt, Györfi Erzsébet vezetésével.

Az népdalosaink értékelését szakmai zsűri végezte: Dr. Szalay Zoltán, Györfi Erzsébet, Haáz Margó, Szabó Zsuzsa, Galaczi Hajnalka és Bartalis Izabella. Az értékelést Bartalis Izabella foglalta össze, megosztva észrevételeit és átadva a versenyzőknek az értékes díjakat:

1-2. osztály

1.díj: Ilyés – Hadnagy Jázmin, Marthi Buzogány-Flóra

2.díj: Nagy Veronika

3.díj: Tódor Rebeka, Várday Lilla

Dicséret: Ivácsony Hanna Zsófia

 

3-4 osztály

1.díj: Kovács Sarolta

2.díj: Szombatfalvi Julianna Éva

3.díj: Ágoston Anna, Fülöp Zsuzsa

Dicséret: Hadnagy Fanni, Pakot Zsófia

 

5-6. osztály

1.díj: Deák Boglárka

2.díj: Lakó Csenge, Nagy Fanni

3.díj: Tódor Panna

Dicséret: Elekes András, Lakatos Réka

8-10. osztály

1.díj: Nagy Nikoletta, Pál Orsolya Timea

2.díj: Bálint Imola

 

Köszönet a Gimnázium szervezői csapatának: Fancsali Adélka, László Mária és Nyárádi Izabella tanítóknak. Ezúton gratulálunk iskolánk diákjainak: Szentgyörgyi Katának (Előkészítő osztály),Várday Lilla és Ivácsony Hanna-Zsófia 1. osztályos tanulóknak.

 

A magyar népdal ma is él, és mindaz, aki dalolja, tovább élteti. Felmenőink, akár egy-két nemzedékre visszamenőleg, naponta daloltak. Számukra a dal a mindennapi élet szerves része volt.

Kodály Zoltán pontosan fogalmazott: „A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható… Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be.” Énekeltek munka közben, dalban mondták el a szomorúságukat, a szerelmüket, az örömüket. Ezeket a dalokat nemzedékről nemzedékre hagyományozták, mint gazdag örökséget.

Ennek a gazdag örökségnek a megismeréséért, megtanulásáért és továbbadásáért született a fent bemutatott rendezvény, amely megtekinthető az alábbi linken: https://youtu.be/UgSUBlt0018

Szabó Zsuzsa, programfelelős

 

 

 

 

 


XIX. „Fától fáig, verstől versig” Kányádi Sándor versmondó verseny, regionális szakasz

A Nagygalambfalvi Általános Iskola szervezte a XIX. „Fától fáig, verstől versig” Kányádi Sándor versmondó versenyt 2021-ben, online.

 

Iskolánkból két kis versmondót jutalmaztak: Mihály Boróka I. osztályos tanuló III. díjban részesült és Kurtus Fanni-Abigél Dicséretben. A két kis versmondót az alábbi linkeken lehet mehallgatni:

https://youtu.be/-TXPVFPJvac

https://youtu.be/MeVmI9cc9JU

A szervezők a következő üzenettel zárták a versenyt: “Kányádi Sándor mindig azt mondogatta, hogy: “Az igazi költő esetében (…) csak halála után derül ki teljes bizonyossággal, hogy az volt-e, aminek hitték őt, aminek hitte olykor maga is magát. Akkor derül ki, hogy az unokák, dédunokák érdemesnek tartanak-e valamit kézbe venni.” Ez mostanra már egyértelműen kiderült! Az idén is több mint 400 gyerek tartotta érdemesnek kézbe venni a Kányádi kötetet és megtanulni belőle a neki legjobban tetsző verset. Isten nyugtassa, drága Sándor bácsi!”

Kányádi Sándor a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagjaként azt a gondolatot népszerűsítette, hogy tegyük elérhetővé magyar irodalmunkat a világhálón és minél több értékes oktatási tartalmat osszunk meg ezeken a felületeken, hiszen a jövőnk egy darabkája. Nos, ez a gondolat élni kezdett és virágzik az online oktatás alatt, hiszen százával került fel a virtuális térbe a költőóriás verses hagyatéka. Élvezet volt belehallgatni. Köszönet a Nagygalambfalvi Általános Iskolának a nagyszerű szervezésért és az értékes jutalmakért, amelyek postán érkeztek.

Szabó Zsuzsa, László Mária

 

 

„Érdekesnek találtam a virtuális térben szervezett versenyt. A tanci javaslatára A tavon című költeménnyel jelentkeztem be. Nagyon élveztem a felkészülést, a nővérem segítségével többször is felvettük videóra. Amikor újranéztük, sokat nevettünk a hibákon. Kíváncsian vártam az eredményhirdetést. Jól esett a dicséret a szavalásomért. Szívesen tanultam ezt a verset, mert nagyon tetszett a humora.”

Kurtus Fanni-Abigél

Tamási Áron Gimnázium, IV. osztály

 


ISKOLAELŐKÉSZÍTŐ OSZTÁLY 2021-2022-ES TANÉV

Gimi  |   márc. 18, 2021  |  Elemi oktatás, Felvételi, Hírek

ISKOLAELŐKÉSZÍTŐ OSZTÁLY A 2021-2022-ES TANÉVRE

 1 OSZTÁLY – 22 HELY

ELEMI TAGOZATOS TANÁR: LÁSZLÓ MÁRIA

BEÍRATKOZÁS

2021 MÁRCIUS 29 – ÁPRILIS 28, 8:00-14:00 ÓRA KÖZÖTT

A beíratkozás előjegyzés alapján történik!

Tel. 0266-218379

 

BEÍRATKOZÁSHOZ SZÜKSÉGES IRATOK:

MAPPA DOSZÁRA GYEREK SZÜLETÉSI BIZONYÍTVÁNYÁNAK MÁSOLATAA SZÜLŐ SZEMÉLYIGAZOLVÁNYÁNAK MÁSOLATASZÜLŐNEK MUNKAHELYI IGAZOLÁSCSALÁDORVOSI ÉS OLTÁSI IGAZOLÁS

 

BEISKOLÁZÁSI KRITÉRIUMOK:

Előnyben vannak ha legalább egy testvér már a Gimnázium diákja, sorrendben elemi, gimnáziumi vagy liceumi oktatásban.Előnyben vannak azok a gyerekek akik 2021 augusztus 31-ig betöltik a 6 évet.A lakhely közelségeA szülő munkahelyének közelsége

 

A szülő elfogadja az erkölcsös nevelést, illetve vállalja, hogy a gyerek elemi és gimnáziumi oktatásának idején vallási órákra jár, felekezeti hovatartozástól függetlenül.

Túljelentkezés esetében a specifikus kritériumrendszer alapján pontozás után alakul ki a bejutási sorrend!

METODOLOGIE DE ÎNSCRIERE A COPIILOR_honlapra.pdf

Calendar_inscriere_CP_honlapra.pdf

Criterii specifice Lic Tamasi Aron Odorhei_honlapra.pdf


Legifjabb ballagóink

“Kisballagóinktól”, a negyedikesektől, a harmadik osztály nevében László Mária tanítónő búcsúzik.

Tartalmas, szép nyarat kívánunk, online helyett valódi élményekkel, iskolánk minden tanulójának!

http://www.gimi.ro/wp-content/uploads/2020/06/video-1591883784.mp4

 

 

Az elmúlt évek margójára

Ünnepi beszéd negyedik osztály végén

2015-2020

 

Ha lefesteném ezt az elmúlt öt tanévet, dióbarna és óarany színekben jeleníteném meg, melyről eszembe jutnának a fahéj, narancs és diószagú karácsonyi betlehemezések a szülőkkel és a testvérosztállyal, a gombafakó és aranyban sárgálló őszi séták a Gyímesekben, a természetben. A legendás Likaskő környékén megbámultuk az őszi fákon csüngő almák telt vörösét, az utolsó gombák rozsdabarna kalapján megcsillanó harmatcseppet. A gyerekkacajjal és napsugárral beszőtt erdei iskolák, kirándulások festésénél sok-sok színt használnék. Deságban, Keresztúron, Rozsnyón, Kisbaconban megcsodáltuk a tavasz üde zöldjét, csalogató kékjét, a nyári színekben tobzódó virágos réteket. A szánkózás és korcsolyázás élményeit, a tél zúzmarától csillogó gyöngyfáit ezüst és patyolatfehér színekkel mutatnám be. Az évzárók hangulatát, azt a sok, színpadot dobogtató székelyruhás lelkes gyereket meg sem próbálnám lefesteni. Nincs az a sok szín, ami azt a hangulatot vissza tudná adni, mert azt ott és akkor látni, hallani és érezni kell.

Az idei tanévzárót nem így képzeltük. Nagyon sajnáljuk, hiányoljuk, fájlaljuk, hogy nem tudtuk átélni teljességgel az ünnep hangulatát. Vígasztal az, hogy van bőven hátunk mögött hagyott kedves emlék, melyeket PowerPoint-albumok elevenítenek meg. Bizony, bizony  vállig süppedtünk élményeinkbe, és ez olyan jó volt!

Wass Albertet idézem: „Mert szép az, hogy mindez volt, és úgy volt, ahogyan emlékezel rá. Jó, hogy van, mire emlékezz, ami szép. Gazdag vagy általa.”

Néztelek benneteket az évzárón, kedves negyedikeseim, és eszembe jutott számtalan vidám, mosolyra bíró előkészítő osztályos pillanat. „ Tetszik szíves lenni, hogy bekötöd a cipőmet?”, „Ne tessék elmondani senkinek, amit én most neked elmondok ., „Szia, Bella tanci” – milyen csilingelően, szeretetteljesen tudtátok mondani, hogy szinte odáztam a magázódás tanítását. Bizony, mennyi mindent meg kellett tanulnotok! Hogy másképpen kell köszönnötök a felnőtteknek, másképp a barátaitoknak. Azt is megtanultátok, hogy a hó elolvad, a cukor pedig oldódik a vízben, meg azt, hogy a Föld a Naptól számított harmadik bolygó a Naprendszerben. A Kárpátok hegyvonulatait, átjáróit, a szivárvány színeit is ismeritek már. Öröm volt látni, ahogy évről évre sokat gyarapodtok tudásotokban. De mégis a legfontosabb az volt számomra, hogy összetartó csapattá fonódtatok. Mert sikerült megszelídítenetek egymást.

Exupery Kis hercegéből című könyvéből  idézek :

– … mert felelős lettél azért, amit megszelídítettél !

– Mit jelent az, hogy „megszelídíteni?”

– Olyasmi, amit nagyon is elfelejtettek az emberek – mondta a róka.

– Azt jelenti: kapcsolatokat teremteni.

– Kapcsolatokat teremteni?

– Úgy bizony – mondta a róka. Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád, ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra.”

Ti is így voltatok mindannyian gyerekek, amikor először jöttetek iskolába Akkor még nem ismertétek egymást, és nem is volt szükségetek egymásra. Aztán napról napra egyre többet beszélgettetek, játszottatok, tudtatok meg társaitokról. Évről évre sok közös sírás és kacagás, szép és feledhetetlen közös emlék volt a hátatok mögött. Ma már szükségetek van egymásra. „Rejtelmek, ha zengenek,/ őrt állok, mint mesében,/ bebújtattál engemet,/ Talpig nehéz hűségbe./” – dúdoltuk együtt József Attila versét, és hittük is, hogy ez így van.

Boldog vagyok, hogy együtt lehettünk: sok gyerek és felnőtt, gondolat és érzés, küzdelem és siker, játék és tanulás.

 

Kedves betanító Tanáraink! Köszönjük áldozatos, szeretetteljes munkátokat. Kívánunk Tanítványaimmal együtt jó egészséget, kitartást és Isten áldását további munkátokra.

 

Kedves Szülők, köszönöm, hogy velünk voltatok nehézségeinkben, örömeinkben, segítettétek, támogattátok ötleteinket, terveinket, munkánkat. Szeretettel kívánok jó egészséget nektek, és örömötöket leljétek gyerekeitekben a jövő tanévekben is! Isten áldjon benneteket!

 

Kedves Marika Tanci! Köszönjük, hogy színessé, ünnepélyessé tettétek tanítványaiddal az évzárónkat. Szeretetteljes, dicsérő, bíztató szavaid betöltötték szívünket, lelkünket. Köszönjük a harmadikosaidnak a kedvességét, a szép Áldás-pogácsákat. Isten éltessen sokáig titeket!

 

Kedves negyedikeseim, Nagy élmény volt számomra, hogy beköttethettük meséiteket egy mesekötetbe „Zoka mesék” címmel. Mindnyájatoknak megmarad emlékben. Ahányszor kezetekbe veszitek a meseköteteteket, annyiszor eszetekbe jutnak osztálytársaitok, és az emlék, ahonnan kapta a kötetünk a címét. A kötet első meséjét én írtam „Mese tőlem nektek, rólatok” címmel, amint e cím is sugallja, Nektek.

 

Köszönöm, kedves gyerekek, a sok kedves mosolyt és ölelést. Kívánom, hogy jó kedvvel, sikerrel folytassátok tanulmányaitokat. Becsüljétek, segítsétek egymást! Osszátok a szeretetet, hogy sokasodjon! Az Ég gazdag áldása kísérjen további életetutatokon! Isten tartson meg benneteket egészségben, szeretetben és összetartásban!

„Innen csak indulni lehet,

s aki indul, visszajöhet.

Tisztesség dolgában mindig

tanulhat itt, el a sírig.

Becsületből, akit innen

tarisznyáltak, azt egykönnyen

nem fogja az élet piszka,

           mert itt még a sár is tiszta.”

(Kányádi Sándor. A mi utcánk)

 

Szeretettel Bella tanító néni,

2020 júniusa

 

 

 

Mese tőlem nektek, rólatok

 

Egyszer volt…, és itt most annak kellene következnie, hogy „hol nem volt”, de ez nem is annyira egyszerű. Annyi bizonyos, hogy a mesém a Szent Miklós Hegyen innen és a Patkón túl kezdődik. A legjobb, ha a Szent Miklós Hegyen keresgélünk, mert bizony ennek a hegynek a tetején áll egy hatalmas iskola. Nem annyira nagy, mint amennyire hatalmas, és régmúltú. Az a neve, hogy Tamási Áron Gimnázium.

Ebben az iskolában volt egy osztály. Az, az osztály olyan szép volt, hogy a Napba lehetett nézni, de az osztályba nem. Abban tanított Bella tanító néni. Volt néki annyi tanítványa, mint a resta lika, még annál is eggyel több. Ha nagyon pontos akarok lenni, és megszámlálom őket, akkor pontosan huszonhét. Ezek a gyerekek derűsek, vidámak voltak, mint a ragyogó nap és olyan ügyesek, hogy bárki megirigyelhette volna őket.

Történt egy napon, hogy mesét olvasott a tanító néni a gyermekeinek, és a gyerekek attól a naptól kezdve nem akartak egyebet, mint mesét hallgatni. Hej, töprenkedett is a tanító néni magában, höngörgette gondolatait jobbra, höngörgette balra. Amint így gondolkodik, hogy mitévő legyen, hát láss csodát! Megjelenik előtte egy érdekes csodalény.

– Adj’ Isten jó napot, Mágika Ágika!- köszöntötte kedvesen a látogatót a tanító néni.

– Adj’ Isten neked is! – köszöntötte a tanítót a csodalény. De hozzátette:

– Szerencséd, hogy Mágika Ágikának szólítottál! Én vagyok a mesemágus – mutatkozott be végül Mágika Ágika. Miért sír az egyik szemed, a másik meg nevet?- kérdezte meglepetten.

– Az egyik szemem nevet, mert örvendek, hogy ennyire szeretik a meséket ezek a gyerekek, a másik meg sír, mert olvasnék én nekik folyton meséket, de nem tehetem – válaszolt a tanító néni.

– Sose búsulj, segítek én neked, elvarázsolom őket!

– Köszönöm, hálálkodott a tanító néni.  Na és mit is adhatnék neked cserébe, amiért segítesz nekem?– Abban segíthetsz te nekem, hogy befogadod az osztályodba a barátaimat is!- kérte a tanító nénit Mágika Ágika.

– Szíves örömest befogadom, ha bemutatod őket.

Ekkor Mágika Ágika bemutatta barátait. Először Tréfa Ferit, aki megtréfálja a gyerekeket azzal, hogy tréfásan mutatja be nekik a leckéket, a gyerekek meg észre sem veszik, hogy ők akkor éppen tanulnak. Majd bemutatta Hal Henit, aki tátogtatásával csendre inti majd őket, aztán Mategeret, aki a számtanban segít majd nekik és Kíváncsi Fáncsit, az elefántot, aki mindenbe beledugja az orrát. Háta mögött ugráltak még ketten, mint Shrekben a Szamár, hogy őket is mutassa be, mert bizony nem fogja megbánni. Őket is bemutatta: ők voltak Gitár Gellért és Furulya Fruzsina.

Így alakult, hogy heten együtt egyengették, nevelgették, okítgatták a gyerekeket. Kerek három esztendő kiteltével írtak is olyan meséket, verseket ezek a gyerekek, hogy csudájukra jártak hetedhét országból. Tréfa Feri gyakran mókázott velük, összekeverte a feladataikat, elcsente a szavakat a mondatokból, no meg kicserélte egymás közt a füzeteiket.

Amint így vigadtunk, tréfálkoztunk, egyszer csak megérkezett Bruckner Szigfrid. Üdvözölt bennünket, és bejelentette, hogy a Négyszögletű Kerek Erdő lakói szeretettel várnak bennünket egy kis mulatságra néhány apró mesebeli meglepetéssel. Boldogan elfogadtuk meghívásukat. Másnap el is indultunk.

Mentünk, mendegéltünk, az Óperenciás Tengeren túl, még azon is túl, a Vásárhelyi Állatkerten is túl, még szekérrel a Deság patakán is túl, egy kemence kidőlt- bedőlt oldalánál szembetaláltuk magunkat egy ezüstkapuval. Ez volt a Négyszögletű Kerek Erdő első kapuja. Ezt őrizte a háromfejű sárkány. Ahhoz, hogy átléphessünk, három próbát kellett kiállnunk. Az első próbán számolni kellett. A második próbatétel olvasás volt, a harmadik pedig írásgyakorlatokból állt. Mindhárom próbatételt ügyesen kiállotta a vidám csapat. Ajándékba kaptunk egy cserépcsengőt, melyet megcsilingeltethetünk, ha bajba jutunk.

Az első kaput elhagyva tovább haladt a csapatunk árkon-bokron, hegyen-völgyön keresztül, Baróton és Kisbaconon át busszal, sok mérföldet megtéve, mígnem újra egy esztendő elteltével elérkeztünk a második kapuig, az aranykapuig. Ott azonban a kaput most egy hétfejű sárkány őrizte. A továbbhaladáshoz a csapatnak éppen hét próbatételnek kellett eleget tennie. Ügyesek voltunk, mert mind a hét próbát hősiesen kiálltuk, és kaptunk egy-egy furulyát, ha bajba kerülnénk, fújjon csak bele ki-ki a maga csodahangszerébe.

Átlépvén az aranykapun, egy mesebeli világ tárult elénk. Kacsalábon forgó várak mellett haladtunk el, az egyik udvarán ott csinosították magukat a papucsszaggató királykisasszonyok, benéztünk menet közben Vuknak a kotorékába, a mézeskalács házikót is megnéztük, de nem mentünk közel, hogy nehogy minket is becsalogasson az a gonosz boszorkány. Láttuk, és hallottuk, amint Micimackó a Nyuszi odújába beszorulva mentegetőzik: „Ez mind attól van, hogy ezeknek a modern lakásoknak nincs elég széles kijáratuk. A bejáratok jók, de a kijáratok nem elég szélesek.” Robert Gida sietett is a segítésére.

A sok gyaloglás után, örömünkre megpillantottuk Csipikének az óriástölgyfáját, odasiettünk, hogy lepihenhessünk alatta. Amint így heverésztünk, éppen akkor haladt el előttünk Nyúl és Kukucsi. Hallottuk, amint Kukucsi kéri a bocsánatot Nyúltól, amiért bolhásnak nevezte őt: „…bocsánat nyúl, hogy bolhás vagy…” . Alig volt időnk megmosolyogni őket, máris elénk tárult egy másik látvány. Sün Balázst láttuk, aki világgá ment, mert kiszorították a nagy testvérei a küszöbre. Szomorúnak tűnt, de mi őt is csak megmosolyogtuk, mert tudtuk, hogy szépen összebarkácsolt kalyibájában megkeresik a testvérei, és boldogan élnek majd együtt. A szemközti domboldalon pedig éppen akkor kelt életre százéves álmából Csipkerózsika, mert a herceg megcsókolta őt. Milyen csodálatos volt ez az ébredés! No, de sokáig nem ábrándozhattunk, mert Csipike és Tipetupa éppen nagytakarítást tartottak, és mind ránk rázták a szőnyegeikről a port. Fel is ugráltunk ki- ki a maga fürgeségével, és indulni készültünk, amikor Tipetupa előttünk termett, és pironkodva, mintegy bocsánatkérésként, hogy nem vettek minket észre, és beporoztak minket, mézbe mártott mogyoróval kínált. Megköszöntük, és továbbindultunk. Fejszecsattogásra lettünk figyelmesek. Az erdő fáit vágták ki, mert Didergő királyt majd kilelte az Isten hidege, aztán még Holle anyó is kezdte rázogatni a párnáit, amitől sűrűn kezdett hullani a hó. Erre mi megsiettettük a királyi palota felé haladó kislánykát, hogy mielőbb megmelengethesse csilingelő szavaival a királyt, hogy mielőtt odaérnénk, nehogy még a Négyszögletű Kerek Erdőt is kivágják.

Mentünk mendegéltünk hetedhét országon által, a nagy Brassó-Rozsnyó várán  is túl, még azon is túl, a Dinóparkon is át, Segesvár várába fel, majd onnan is le, majd azt is hátunk mögött hagyva, vonattal Keresztúrra, azon is túl, csángóföldi Gyimesekbe, az ezeréves határhoz el és vissza.  Egyszer csak, láss csodát, megpillantottuk a harmadik kaput, a gyémántkaput. Azt egy tizenkét fejű sárkány őrizte. Itt tizenkét próbatétel várt a csapatra az átjutásért. Mind a tizenkét próbatételnek eleget tettek a gyerekek, de úgy, hogy a sárkány, tátva maradt szájába Kele gólyánk könnyedén berepülhetett volna. Kitárult a gyémántkapu, és a csapatunk boldogan átsétált rajta. Innen már látni lehetett a Négyszögletű Kerek Erdő sarkát, ahonnan Mikkamakka már boldogan integetett nekünk. Türelmetlenségében levetette mérföldjáró csizmáját, elénk röpítette, mi abba beleléptünk, és odaröpültünk a Négyszögletű Kerek Erdőbe. Ott már vártak bennünket: Maminti, a kicsi zöld tündér, Ló Szerafin, Vacskamati, a szeleburdi macska, Aromo, az ugrifüles, eszes nyúl, Szörnyeteg Lajos, a legjobb szívű behemót, Nagy Zoárd, a lépkedő fenyőfa, Dömdödöm, és Bruckner Szigfrid. Bizony ott voltak mindahányan, szaladtak elénk. „Isten Hozott benneteket!”- kiáltották,

Örültünk egymásnak, és kis idő alatt kerekedett olyan hangulat, hogy még a felhők is körbetáncolták a napot. Egyszer csak a nagy lármában, ramazuriban hozzám fordult Mikkamakka, és a Négyszögletű Kerek Erdő egyik szegletére mutatott. Láttam, hogy az ott lévő kapuban János Vitéz meg Toldi Miklós intenek felénk: Erre gyertek, erre! Azzal Toldi, a nehéz szálfát fél kezébe kapva, mutatta az utat a csapatnak a Négyszögletű Kerek Erdő felé.

Ekkor már tudtam, hogy ez a hívás nem nekünk, hanem csak nekik szól, a gyerekeknek, az ügyes, kiskamasszá vált csapatomnak. Ezt én tudtam, már amikor elindultam velük a Négyszögletű Kerek Erdő felé, hogy csak ennek a széléig jöhetek velük, innen nekem vissza kell fordulnom az Ötszögletű Kerek Erdő felé. Mégis nagyon nehéz volt elszakadni tőlük. Csak annyi időm volt, hogy megölelgessem őket, és útravalóul utánuk kiáltsam, amit Dömdödömtől tanultam:

„Dömdödöm, dömdödöm, Dömdö-dömdö-dömdödöm.”

Annyi időm volt csupán, mert a hátam mögött már integetett az Ötszögletű Kerek Erdő felöl hívóan egy ismeretlen, de első látásra kedves, aranyos kis csapat. Ez már csak nekem szólt. Újra felvidultam.

 

Szeretettel,

Bella tanító néni

2020 júniusa

 


Közlekedési kígyó a Gimiben

Szűcs-Olcsváry Melinda  |   okt. 08, 2019  |  Elemi oktatás, Hírek

Iskolánkban is nagy népszerűségnek örvendett a Közlekedési Kígyó elnevezésű nemzetközi, környezettudatos közlekedést szorgalmazó projekt.

A célunk az volt, hogy legalább 20%-kal lecsökkentsük a reggeli autós forgalmat és szorgalmazzuk a gyaloglást, illetve az alternatív közlekedési eszközök használatát, mint pl. a kerékpár, roller.

Jutalompontot szerezhetett minden olyan gyerek, aki az iskolába vezető út legalább egy részét gyalog, kerékpárral, rollerrel tette meg, illetve azok a gyerekek is, akik csoportosultak, hogy többen jöjjenek egy autóval.

Érezhetően jobb volt közlekedni a központ környékén autósnak, gyalogosnak egyaránt, nem volt torlódás. Reméljük kedvet kaptak ezzel gyerekeink a folytatáshoz is.

A gyerekek így látták:

„A Közlekedési Kígyó játékban én mindig gyalog jöttem és nagyon jól éreztem magam. Útközben beszélgethettem a barátaimmal, akik szintén a gyaloglást választották. Ezentúl is gyalog fogok járni, mert nemcsak környezetbarát, de kellemes is.” (Pakot Szilárd, III. osztály)“Én mindig rollerrel jöttem vagy biciklivel. Nagyon tetszett a játék, jövőben is várom, szívesen veszek részt benne, mert hasznosnak találom.” (Mihály Gábor, III. osztály)„Az iskolánkban az előkészítősöktől a negyedikesekig minden osztály játszott. Az volt a cél, hogy minél többen jöjjünk gyalog, és ne szennyezzük a környezetet. Néhány nap után már alig volt forgalom az iskola környékén és a városban. Ez nekem nagy élmény volt, és eldöntöttem, hogy ezután is gyalog és biciklivel vagy rollerrel jövök, hogy élhetőbbé tegyem a várost.” (Jakab-Szigeti Vera, IV. osztály)„Az iskolában játszottuk a Közlekedési Kígyó játékot. Ennek az volt a célja, hogy csökkentsük az autós forgalmat és a levegőszennyezést. Csodálatunkra napról-napra a városközpontban a forgalom minimálisra csökkent, így autóval, gyalogosan és biciklivel is könnyen eljutott mindenki az iskolába. Jó volna, ha ezen mindenki elgondolkodna, és egyre kevesebben közlekednének autóval.” (József Áron, IV. osztály)


Gerebenes tanévzáró

Szűcs-Olcsváry Melinda  |   jún. 29, 2019  |  Elemi oktatás, Hírek

“A hagyomány nem a hamu őrzése, hanem a láng továbbadása” valljuk Morus Tamással együtt.

Mint tudjuk, „mindennek rendelt ideje van”, ezért ha június, akkor tanévzáró néptáncelőadás.

A Tamási Áron Gimnázium alsó tagozatának tanulói idén gyermeklakodalmassal búcsúztak a 2018/2019-es tanévtől Boros Hilda és Boros Béla táncoktatók irányításával.






A lakodalmi szokásokat megelevenítő táncok, érintkezések és párbeszédek a hagyományos falusi esküvők világába repítették a vendégsereget. Felelevenítvén a régi menyegzők világát, hisszük, hogy a hagyományok tovább élnek gyermekeink, tanítványaink által. A fényképek az ünneplő közösség emelkedett, örömteli, lakodalmas hangulatát őrzik.

A nyári szünet elkezdődött. Kívánunk diákjainknak színpompás, élménydús vakációt, jó egészséget, sok értékes percet a család körében!

Ehhez kérjük a Jóisten áldását, óvó-védő szeretetét!

 

A tanítók nevében, Székely Emőke-Katalin


Farsangfarka a kicsi Gimiben is

Gimi  |   márc. 09, 2019  |  Elemi oktatás, Szabó Zsuzsa tanító néni és osztálya, Hírek

„Meghót Ilyés, a vén Dobai!”

A farsang vége, húshagyókedd mindig nagyon emlékezetes a Gimiben. A farsangi szokások csúcspontja ezen a napon van.

Már ötödik éve részesei vagyunk az Ilyés elégetésének, amivel elűzzük a telet. A szokásokhoz híven idén is a negyedik osztály siratta el az első osztály által elkészített Ilyést. A mulatságos öltözékek és az arcfestés már az első órában is felvidította az egész társaságot. Az arcfestés után játszodtunk, ettünk, ittunk, elsirattuk Ilyést majd olyan érzésünk támadt, hogy az egész nap csak egy szempillantás volt.

A hamvazószerdai mise igazán felüdítette a lelkünket. Azután autóbuszokkal az irányt Alsósófalva felé vettük. Megérkezésünkkor találkoztunk a „temetésre” készülő gyülekezettel. Nótázás, jókedv, bolondozás jellemezte az ott levő embereket. Az ottani emberek a hagyományokat tiszteletben tartva mulatságos jelmezekkel, tréfás halotti beszédekkel, siratásokkal búcsúztatták Ilyést, a falun végig kísérve. A falubeliek meleg szeretettel fogadtak, finomságokkal kínáltak. Nem maradhatott el a farsangi fánk, a csöröge, a főtt pityóka és a cika káposzta sem.

A sok mulatozás után nehéz lesz a 40 napos böjt.

Székely Ágnes, IV. osztály


Elemi oktatás