,,A gyerekeknek minden javakból a legjobbat szoktuk juttatni - a versekből, az irodalomból is azt kellene.”

- idézi a versenyfelhívás Kányádi Sándor szavait.

A költő versei valóban irodalmunk legjavához tartoznak és a minőséget képviselik.

Március 24-én, a 23. alkalommal megrendezésre kerülő versenyen három korcsoportban mérhették össze tehetségüket az elemisek : előkészítő - I. osztályosok, II. - III. osztályosok, valamint a IV. osztályosok.

A versenyen az alábbi követelmények alapján hozta meg a zsűri a döntését:

•        a gyerek személyiségéhez, korához illő Kányádi Sándor-vers választása;
•        tiszta, helyes beszéd;
•        előadásmód (gesztusok nélkül);
•        a levegővel való helyes gazdálkodás;
•        szöveghűség;
•        a verseny ideje alatti megfelelő magatartás;
•        a szavaló öltözete, amely erősítheti a hatást.

Iskolánkat három tanuló képviselte:

Hermann Gergő, I. osztály
Alber Anna Júlia, II. osztály
Dávid Zsolna, IV. osztály

Mindhárman gyönyörűen tolmácsolták Kányádi Sándor gondolatait.
 

Hermann Gergő I. díjban részesült és továbbjutott az országos szakaszra, amelynek Varsolc község ad otthont május 12-14 között.

Örömteli felkészülést kívánunk neki, hajrá!

László Mária, Nyárádi Izabella és Fancsali Adélka-Leilla tanítónők

XXIV. Csak tiszta forrásból megyei népdalvetélkedő. Udvarhelyszéki döntő.
2023. március 11., Tamási Áron Gimnázium, Székelyudvarhely

A vetélkedő  házigazdája, Laczkó György igazgató úr nyitotta meg a rendezvényt. Az intézmény 2017-től ad helyet az Őszirózsák országos rangú népdalvetélkedő megyei szakaszának, a Csak tiszta forrásból regionális népdalvetélkedő udvarhelyszéki szakaszának, valamint a Székelyföldi megyeközi népdalvetélkedőnek. Az intézményvezető megerősítette, hogy állandó támogatója a magyar népdalhoz-, néptánchoz- és népzenéhez fűződő rendezvényeknek. Büszkeségünk az intézmény falain belül több mint három évtizede működő Gereben néptánccsoport, valamint a Rekettye népi zenekar. Szívügyünk a hagyomány megélése, átadása.

A hangbemelegítést Györfi Erzsébet népdalénekes vezette.

A vetélkedőn három helyszínen, öt korcsoportban hallgatta meg a 70 résztvevőt a szakmaizsűri: Antal Rozália, Kászoniné Fejős Gabriella, Dr. Szalay Zoltán, Györfi Erzsébet, Haáz Sándor, Sorbán Enikő, Csáki Enikő, Nemes Annamária és Bartalis Izabella.

Az eredményhirdetést rövid szakmai értékelés előzte meg.Dr.Szalay Zoltán, Haáz Sándor és Bartalis Izabella foglalta össze észrevételeit, javaslatait.

A versenyen díjazott diákok névsora:

A vetélkedőn résztvevő hét előkészítős diák „bátorság-díjban” és könyvjutalomban részesült: Hadnagy Máté, Somai Zsófia, Miklós Fruzsina, Sándor Anna, Bíró Márk, Berki Sándor és Lőrincz Márton.

I.Korcsoport
1.díj: Waum Emese-Villő
2.díj: Sípos Bíborka
3. díj Bán Zalán, Kovács Ilka-Gréta
Dicséret: Bálint Hanga, Tőkés Ágnes, Török Tímea, Kiss Zalán

II.Korcsoport
1.díj:Marthi Buzogány Flóra, Lukács Lili Sára és László Krisztina
2.díj: Nagy Veronika és Várday Lilla
3.díj: Bartalis Csenge
Dicséret: Pakot-Andorkó Ágota, Lőrincz Dalma, Ivácsony Hanna-Zsófia, Sándor Kincső és Hegyi Zsanett

III.Korcsoport
1.díj: Waum Réka-Gyopár és Bardóczi Nóra
2.díj: Ágoston Anna, Deák Alexandra, Kászoni Kata, Simó Zselyke
3.díj: Szombatfalvi Julianna-Éva
Dicséret: Vaidos Krisztián és Venczel Dániel

IV.Korcsoport
1.díj: Elekes András
2.díj: Szilveszter László
3.díj: Nagy Fanni

V.Korcsoport
1.díj: Nagy Nikoletta
2.díj: Antal Tímea és Gál Dorottya

Udvarhelyszéket a következő diákok képviselik:

Az Őszirózsák népdalvetélkedő újszentesi országos szakaszára (október) továbbjutott Waum Emese-Villő és Sípos Bíborka.

A Székelyföldi népdalvetélkedő csíkszeredai regionális szakaszára (április 1.) továbbjutott: 

Lukács Lili Sára, Várday Lilla és Bartalis Csenge
Waum Réka-Gyopár Bardóczi Nóra, Ágoston Anna, Deák Alexandra, Kászoni Kata, Simó és Zselyke
Elekes András, Szilveszter László, Nagy Nikoletta, Antal Tímea és Gál Dorottya

Sok sikert kívánunk, Lilla!

A rendezvény szervezését az elemi tagozat pedagógusai vállalták: Székely Emőke, László Mária, Nyárádi Izabella, Szabó Zsuzsa és Fancsali Adélka-Leilla.
A rendezvény támogatói: Nemzetstratégiai Kutatóintézet, MatixDental SRL és Concentus SRL. A fotókat Szabó Sámuel készítette.Isten fizesse!

Link:
https://drive.google.com/drive/folders/1r3hUwEfvWvT8IKWbzVq9IdEuIOcAAiga?usp=sharing

Zárógondolatok

Miért énekeljünk? Mert éneklés közben felgyorsul a szívverés, nagy erővel dolgoznak a tüdők és a mellkasi izmok, segít a légzés szabályozásában, ráadásul bizonyított, hogy egy órai éneklés erősíti az immunrendszert, így kijelenthető, hogy a 3 órás rendezvényünk a márciusi hónap energiaforrása. Mivel éneklés közben az agy „boldogsághormonokat” szabadít fel, szívünk örömmel és elégedettséggel telik meg. Szükségünk van az összetartozás érzésére, így vélhetően a társadalmi kötelékeinket is erősíti.
Miért énekeljük népdalainkat? Mivel megváltozik az intonáció és a dallamvonal, a népdalénekléssel felerősítjük, azaz„hangosabban” tudjuk kifejezni gondolatainkat. A mindennapi beszédben használt szókincsnél jóval szélesebb spektrumú népdalaink szókincse, ami által pontosabban és könnyebben „énekeljük szavakba” bonyolult érzésvilágunkat, jelképrendszerünket.

A fentiek jegyében jövőre veletek ugyanitt, ugyanekkor!

Szabó Zsuzsa

A szatmárnémeti Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum  ismét megrendezi a VIDÁM VERSEK VERSMONDÓ VERSENY országos szakaszát az elemi osztályos tanulók számára.

A verseny két kategóriában zajlik:

•    előkészítő-I-II. osztályosok kategóriája
•    III-IV. osztályosok kategóriája

Amint a verseny elnevezése is sugallja, a versenyzőknek egy tréfás, humoros verset kell szavalni a magyar irodalomból.

A megyei szakaszra Székelyudvarhelyen a Móra Ferenc Általános Iskolában került sor március 2-án. A vidám versek, humoros szófordulatok jókedvre derítettek.

Iskolánkat két kisdiák képviselte, mindketten díjazásban részesültek:

Fazakas Eszter, előkészítő osztályos tanuló, I. díj
Farkas Gergely, III. osztályos tanuló, II. díj

Nagy szeretettel gratulálunk kis tanítványainknak!

Eszternek vidám felkészülést és sok sikert kívánunk a március 24-26-án megrendezésre kerülő országos szakaszon, Szatmárnémetiben!

Szabó Zsuzsa és Székely Emőke-Katalin tanító nénik

A III. osztályosok monda- és regemondó versenye hagyományaink őrzését, regéink, mondáink megtartását, visszaszerzését, mesélését hivatott szolgálni úgy, hogy anyanyelvünk ősi szavai újra elfoglalhassák tudatunkban az őket megillető helyet.

A hagyomány megőrzése, mint többen is valljuk, első sorban érzékenységet jelent.

Vért és sebeket, megrendülést vagy vigaszt. Hagyományainkban megszólalnak a siratók, a kövek, a hágók, a szakadékok, a Duna és a Tisza, a Maros és az Olt, a Budvár és Csicser, a fenyvesek és a tavak. Minden, minden mesél nekünk, ha megértjük a szavát.

Február 10-én, a Monda- és regemondó verseny megyei szakaszán, ismét ősi szavaink zengtek. Csodálatos volt újra felfedezni kicsiknek és nagyoknak a regéket, mondákat, mint nyelvi és történelmi hagyományaink nélkülözhetetlen kincseit, a bennük rejlő nyelvi ősvagyont: ősi szavainkat, a történelmi igazságokat, a történelmi személyiségeket, történelmi helyeket.

Gratulálunk Mihály Borókának, iskolánk III. osztályos kisdiákjának, aki az országos szakaszon képviseli megyénket és iskolánkat.

Köszönet illeti a szakmai zsűri: Dr. Ozsváth Imola magyar szakos tanár, Nyárádi Izabella és László Mária alsó tagozatos tanárok munkáját és biztató szavait.

Hajrá, Boróka!

 Fancsali Adélka – Leilla, szervező alsó tagozatos tanár

Országos szakasz
 

„Gyökér nélkül kidől a fa, gyökér nélkül nincs koronája, hagyományok nélkül nincs termő, dús lombú élet, múlt nélkül nincs jövő, ami érvényes a családra és anyanyelvünkre is. Tanuljunk a csodálatos, érző és beszélő fáktól. Ha nemcsak a koronát, hanem a gyökereinket is erősítjük, és közben az ágak révén az égből, a Teremtő igazságából is kortyolunk, akkor a gyökerek megtartanak bennünket. A regemondók marosvásárhelyi ünnepe gyökereinket, önismeretünket, önbecsülésünket erősíti, s ezzel dúsítja, fényesíti erdélyi magyar közösségünk koronáját” Zsigmond Emese

Marosvásárhely volt a házigazdája április 21–22-én az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínházban tartott regemondó és képrege-vetélkedő XIII. országos szakaszának, amelynek során 17 megyét és Bukarestet képviselő 31 harmadik osztályos kisdiák kalauzolta el a közönséget regéink, mondáink csodálatos világába (link!).

A harmadik díj nyertese Mihály Boróka, a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium tanulója, Szabó Zsuzsa tanítványa lett, aki az Oktatási Minisztérium által felajánlott díjak mellett átvehette Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának díját is dr. Balogh Attila Márton konzultól.

Mielőtt a szövegmondás újabb ösvényére térnénk Borókával, itt az útelágazásban, előbb szeretettel gratulálok tanítványomnak az elért eredményhez és köszönöm a szülők szelíden támogató, állandó jelenlétét!

Szabó Zsuzsa tanító

Egy gyermek érkezése a családba szeretetkapukat nyitogat.

Valahogy hirtelen szebb és jobb lesz a világ tőlük, fényesebben ragyognak a csillagok is.

Nem véletlenül lett a szeretetet jelképező negyedik gyertya meggyújtása a legkisebbek kiváltsága. Ők tiszta lélekkel, gyermeki őszinteséggel, megrendíthetetlen hittel lobbantották lángra a szeretet fényét nemcsak családjaikban, hanem az egész ünneplő közösség szívében.

Kis lámpásaikkal bevonulva lélektől-lélekig adták a lángot. A sok apró lángocska és a csillogó szempárok fénnyel töltötték meg a sötétséget, és melegség áradt a cudar, szeles időből megérkezett szülők, nagyszülők, rokonok lelkébe.
Lehel papbácsi ünnepi, gyerekközpontú gondolatai, a közös éneklések Hajnalka vallás tanárnővel, a lelkesen mondott versek, a karácsonyi ünnep kapujában segítettek, hogy közelebb kerüljünk Isten titkához.

A negyedik gyertyaláng fellobbanása a kis Jézus születésének közeledtét hirdeti, melyre nap mint nap készítettük a lelkünket az adventi szent időszak idején. Fogadjuk őt tiszta szívvel, és szeressünk Isten közelében lenni, hogy megtapasztalhassuk jóságát.

Jöjj el, Uram Jézus!

Székely Emőke és László Mária tanítónők

Forog az esztendő kereke, egyszerre kettő is. Forog egy évkerék, a vallási ünnepeinkkel és forog egy évkerék a népi hagyományainkkal. Néha összeér a kettő, mint most, az év végén: Szent Miklós, napján. Ilyenkor minden osztályban ott van már az adventi koszorú, minden gyermek adventi éneket tanul, minden tanító díszbe vonja az osztálytermeket és a lassan lecsendesíti kisdiákjait adventi mesékkel.

Ebben a varázslatos időszakban a Gimi legkisebb diákjai minden évben közös asztalt terítenek, roskadásig tele gyümölccsel: almával, naranccsal, fahéjas körtével, mézes dióval és mogyoróval.

Asztal közepén adventi koszorú és már ég az első gyertya! Körbe állják és közösen énekelnek, muzsikálnak az osztálytanítókkal, vallástanáraikkal.

December 5-én a frissen felújított iskola tereit töltötte be a gyümölcsillat és a hálatelt énekszó. Tiszta és csengő gyermekhangok szóltak az adventről, a várakozásról. Öröméneküket meghallgatta az igazgató bácsi, a főesperes úr és a tanáraik.

Márton József plébános áldást osztott a gyerekekre és tanáraikra majd szőttes tarisznyájából elővarázsolt finomságokkal jutalmazta a gyermekeket. Isten fizesse!

Székely Emőke, László Mária, Nyárádi Izabella, Szabó Zsuzsa és Fancsali Adélka tanítók

Köszönet a fotókért Nagy Hajnal vallástanárnőnek.

Az adventi szentidőben, egy-egy advent vasárnapot megelőző szombat este a Gimi szomszédságában magasodó Szent Miklós Hegyen, a plébániatemplomban az adventi vasárnapokat megelőző szombat esti szentmisék keretében ünnepélyes gyertyagyújtásokra kerül sor.

Az advent harmadik vasárnapját megelőző előesti szentmise keretében a Tamási Áron Gimnázium II.  és III. osztályos tanulói közösen karöltve igyekeztek szebbé varázsolni közreműködésükkel az Úrjövet időszakának ezen magával ragadó pillanatait.

Akkor születnek időtlen pillanatok, amikor besűrűsödnek az események, összeérnek a lelkek és a csoda csöndben beterít két osztálynyi elemistát, azok tanítóit, hitoktatóját, iskolalelkészét, kántorát és egy templomnyi szülőt és nagyszülőt.

Ilyen pillanatot éltünk át advent harmadik szombatján a Szent Miklós Plébániatemplomban. Körültekintően és hosszasan készülődés előzte meg az eseményt. A Gimi II. és III. osztálya meghívókat küldött a családoknak, alkalomhoz illő verseket és énekeket válogattak, próbáltak.
Amikor megszólalt a nagyharang, bevonult a sötét templomba 54 lámpás. Az orgona kísérte csilingelő gyermekének maga volt a tisztavizű hangfürdő.

Annus, Csanád, Aba , András, Patrik, Ferencz Ákos, Dávid, Hunor, Kincső, Lakó Bence, Lőrincz Eszter, Péter, Mátyás, Júlia, Marosi Bence, Tas , Boglárka , Mihály Eszter Nagy Viola, Attila, Pakot- Andorkó Ákos, Tamás, Kata, Krystiana a II osztályból, Kende, Mátyás, Annácska, Anna, Zsani, Gergely, Krisztián, Bence, Ádám, Benci, Magyari Zalán, Zsuzsika, Mester Zalán, Boróka, András, Katinka, Eszter, Sára, Gréta, Endre, Eszter, Máté, Mincsi, Huba, Ábel, Viktor, Mátyás a III. osztályból. Őket követték: Bella tanító néni, Zsuzsa tanító néni, Hajnika tanár néni, Mózes kántor úr és Lehel papbácsi énekelve, muzsikálva, verselve, prédikálva és áldást mondva gyújtotta meg a harmadik adventi gyertyát, az öröm gyertyáját.

Ilyenkor értelmet nyer az egész évi fáradozás, az olvasás gyakorlása, az énekek szerepe, a kis- és nagyközösségek összetartó ereje. A csöndesen pislákoló mécsesek mellett szívekig hatol a költészet és az együtt muzsikálás semmihez sem hasonlítható öröme.
Az Olvasmány, a Szentlecke, az Evangélium, az Egyetemes könyörgések, e gyermekek verse, éneke megannyi fényes igazgyöngyként sorjázott és vált adventi várakozásunk legszebb estéjévé.

Hálával és szeretettel mondunk köszönetet mindazoknak a családoknak, akik osztoztak ebben az örömben. Márton József főesperesnek és Ilyés Lehel papbácsinak a mise utáni vendégségért. Isten fizesse!

Nyárádi Izabella és Szabó Zsuzsa tanítók

Az adventi szentidőben, egy-egy advent vasárnapot megelőző szombat este a Gimi szomszédságában magasodó Szent Miklós Hegyen, a plébániatemplomban az adventi vasárnapokat megelőző szombat esti szentmisék keretében ünnepélyes gyertyagyújtásokra kerül sor.

Az advent első vasárnapját megelőző előesti szentmise keretében a Tamási Áron Gimnázium IV. osztályos tanulói és az épp idén végzős teológiai osztály tanulói közösen karöltve igyekeztek szebbé varázsolni közreműködésükkel az Úrjövet időszakának ezen magával ragadó pillanatait.

Advent első vasárnapja előtti szombaton sok kis mécses lángja világította meg a Szent Miklós Római Katolikus Templomot. Kíváncsi szemek, áhítatra összegyűlt szülők, nagyszülők és hívek várták a gyerekek bevonulását. Felcsendültek az ismert adventi énekek, versek és imák. A szívünkben már ott motoszkált az a várakozással teli érzés, amely az elcsendesedésről, a belső béke megtalálásáról és az örömszerzésről szól. Egyre többen vágyunk a lelki nyugalomra és békére, amely megtalálásában a hit tud segíteni. Az interaktív mise feloldotta a gyerekeket, kellemes, barátságos beszélgetés vette kezdetét Lehel pap bácsi és a gyerekek között.
Az adventi koszorú első gyertyája a hitet szimbolizálja. Amikor családunk körében meggyújtjuk az első gyertyát, annak fényessége nemcsak Isten világosságát, közelségét jelentheti számunkra, hanem azt is, hogy a nehéz időkben is meg lehet találni a fényességet. Meg lehet találni azt a békét, amelyet a hit révén nyerhetünk el. Ezt az első gyertyát a gyerekek most egy nagyon nagy család körében gyújtották meg.

                        Fancsali Adélka-Leilla tanító néni

„Az a legszebb gyertyaláng, amely elsőnek meggyúl az adventi koszorún. Ennek lehettünk részesei szombaton este, amikor összegyűltünk, hogy megünnepeljük az adventi első gyertya gyújtását. Hisz ez a gyertya a hitet szimbolizálja, és mi hiszünk a jóban és a szeretet erejében.”
                          

 Pakot - Andorkó Ágota, IV. A

„Csodálatos volt, hogy a sok emberrel együtt mi is adventre hangolódtunk. Elénekeltünk néhány éneket, verseket mondtunk, felolvastunk és könyörgéseket mondtunk. Égő mécsesekkel a kezünkben világítottuk meg a templomot. Mesés volt az az érzés, ami megmelengette a szívemet.”
                            

Dávid Zsolna, IV. A

„Olyan volt, mint a mesében, amikor a sötétben világítottak a mécsesek kicsiny lángjai, mutatva az utat az oltárig. Szépek voltak az énekek és a versek, de nagyon tetszettek Lehel pap bácsi kérdései is. Jó volt együtt ünnepelni az emberekkel a templomból, a szüleinkkel, a barátainkkal, a tanító nénivel, Tarzícia nővérrel és Hajnika tanár nénivel.”
                            

Ferenczy Júlia, IV. A