Író-olvasó találkozó Balázs Imre Józseffel

December 16-án a Tamási Áron Gimnáziumban generációkon átívelő író-olvasó találkozóra került sor.

Iskolánk véndiákja, Balázs Imre József találkozott az előkészítő osztály kisdiákjaival, a szülőkkel és a nagyszülőkkel.

A magyar nyelv hangjait a Madárábécé madaras verseivel gyakorolják anyanyelv órákon az apró gimisek, így sok izgalmas kérdés merült fel a versekben szereplő madarakkal kapcsolatosan. A találkozón kialakult párbeszéd alatt a költő idegenvezetőként járta körbe a kisiskolásokkal ezt a színes, vidám világot.

A találkozó végén minden kisdiáknak dedikálta a Madárábécés kötetét. Ezen a délutánon nemcsak a tanító, de a szülők is bátorító érvelést kaptak a kortárs gyermekirodalom olvasására, feldolgozására.

Köszönjük az Erdélyi Magyar Írók Ligájának, hogy lehetővé tette a találkozó megszervezését.

Szabó Zsuzsa tanító
 

 „A játék. Az különös.

Gömbölyű és gyönyörű,

Csodaszép és csodajó,
Nyitható és csukható,

Gomb és gömb és gyöngy, gyűrű.

Bűvös kulcs és gyertya lángja,
Színes árnyék, ördöglámpa.”

(Kosztolányi Dezső) 
 

Vallom, hogy a játék valóban Bűvös kulcsa a gyermeki örömnek, jóllétnek, jókedvnek. 

Ragyogó napsütötte októberi reggel volt. Elindultunk, a negyedikesek, együtt játszani más iskolák színjátszó csapataival. Mi, a SÜNTESTVÉREK csapata Csukás István Sün Balázs meséjét vittük színpadra. Nemcsak az októberi napfény ragyogott, de ragyogtak a Süntestvérek szemei is, egy kicsit a kíváncsiságtól, hogy milyen érdekes mesejeleneteket fogunk látni a többi kisművész előadásában, aztán egy kicsit az izgalomtól is, merthogy adott volt a lehetőség a díjszerzés örömére is.

Az egész napunk élmény volt. Játszottunk a színpadon, önfeledten bukfenceztünk, galoppoltunk, ugrándoztunk, gurigáztunk nemez almákkal és szedrekkel, melyeket a süntestvérek felkapkodtak kosarukba, és csettintgetve szájukkal, majszolták a finom gyümölcsöket.  Nem kellett semmi hozzá, hogy almafákká változzunk, csupán piros kendőket és zöld pólókat öltöttünk magunkra, pördültünk magunk körül egyet, és máris almafákká váltunk. Éppen így a szederbokor és a kalyiba alakításában. 

A kalyiba minduntalan szűknek bizonyult a hét süni testvérkének, ezért a legkisebb, Sün Balázs fájó szívvel ugyan, de világgá ment. Mindenkihez hozzászegődött egyedüllétében, akivel csak találkozott útja során, mert nagyon hiányoztak neki a testvérei. Azonban, sehol nem találta nyugalmát, egyedül érezte magát. Szomorúan fel is sóhajtott: „Addig megyek, amíg újra rátok lelek, ahol minden puha, meleg!”  Ez időben a süntestvérek is Sün Balázs keresésére indultak. Természetesen újra egymásra találtak, összeölelkeztek, és attól a perctől kezdve el nem engedték egymást. 

És azóta is boldogan él a puha, meleg házikóban a hét süntestvér: Sün Aladár, Sün Piroska, Sün Dorottya, Sün Adorján, Sün Demeter, Sün Tihamér és a legkisebb Sün Balázs. 

A szeretet üzenete, az egymásra találás, a hét süntestvér történetében és a boldog befejezés, érzékenyen hatott a gyermek-nézőközönségre, no meg a Fesztivál zsűri tagjaira is. Nagy tapsot és I. díjat kaptunk tőlük ajándékba az alakításunkért. 

Köszönet a szervezőknek és a zsűri tagjainak, hogy részt vehettünk ezen a színvonalas Gyermekszínjátszó Fesztiválon.

„Hacsak lehet, játszik a gyermek. Mert végül a játék komolyodik munkává. Boldog ember, ki a munkájában megtalálja a valamikori játék hangulatát”.

Sütő András.

Nagy örömmel és tele élménnyel, 

 Nyárádi Izabella tanító néni és a negyedikes Süntestvérek színjátszó csapata
 

A mese, az kell.

Főként akkor, amikor valamilyen útelágazáshoz, vagy nagy életeseményhez érünk. Ilyen az iskolába lépés. A Gimi meseszép épületei elindítják a gyermeki képzeletet. Választottam hét népmesét, hogy a hét főhőssel együtt könnyebb legyen megbirkózni a kezdeti nehézségekkel, megismerkedni a segítőinkkel és barátokra szert tenni.

Az első hét meséje A só.

A család öleléséből sokunk kedvenc meséjével indult neki az iskolás éveknek az Előkészítő osztály. A mese fordulatai éppen arra alkalmasak, hogy megismerjék a tanáraikat, segítőiket és segít eligazodni ebben az épület rengetegében. A népmese egyenes világa indokolja a szabályok létjogosultságát és szorgalmazza azok betartását.

Ráadásul az Elek Apó Unokái Egyesület a Hargita Megye Tanfelügyelőség partnerségével meghirdetett regionális Meseillusztráció és kreatív szépírás versenyen az Előkészítő és első osztályosok korcsoportjában Bîrziche Maya-Aurora rajza I. díjat hozott a mese illusztrálásával.

A második népmesénk Az aranyszőrű bárány.

Ez a mese segített felmérni, mekkora batyuval érkeztek az iskolába, azaz, mekkora a hamuba sült pogácsa, amivel feltarisznyálták az óvodában a gyerekeket. Megvizsgáltuk, hogyan rajzolnak, hogyan vágnak az ollóval, szeretnek-e énekelni, mesélni, játszani. Bizony az lett a vizsgálódásnak az eredménye, hogy ezek a gyerekek iskolába való, tanulni vágyó igen vidám csapat. 

Harmadik népmesénkkel, Az égig érő fával, megemlékeztünk A Magyar Népmese Napjáról.

Az ötlábú táltos paripával mi is eljutottunk a könyvtárba, ahol iskolánk könyvtárosa mutatta meg a könyvek csodás világát. Megismerkedtünk iskolánk névadójával, Tamási Áronnal. Megnéztük, milyen könyveket írt és a róla szóló, nagy diákok rajzaiból, festményeiből rögtönzött kiállítást.

A papucsszaggató királykisasszonyokkal bejártuk a kacifántos feladatok világát. Olyan bonyolult vonalakat húztak a lapra a kicsik, hogy még az ördögfiúknak is becsületére vált volna. Terveztek várakat, padlót, a lányoknak díszes ruhát, úgyhogy mindenki talált kedvére valót. Ráadásul elkezdtek sakkozni Éva nénivel.

A bölcsőhelyünk körüli sétát két mondai hely meglátogatásával kezdtük. Az októberi őszben túráztunk a Budváron, a Csicser és a Budvár mondája nyomán. A monda elvarázsolta a kicsiket. Történeteink közül ebben találtuk a legerősebb motiválást az írás megtanulására, hiszen annyira szép, hogy őseink ezer éve már kőbe vésték, fába rótták gondolataikat, érzéseiket. Az erdő támogatóan terített tele mindent a színes falevelekkel, mintha ő is bíztatta volna a kicsike diáksereget.

A Jézus kápolna mondája a hitről szól. Arról tanít, hogy hatalmas ereje van a kimondott szónak.

A hetedik népmesénk A kiskondás.

Ez a mese a szívből jövő gondolatról szól, amivel a legreménytelenebb helyzetet is meg tudja oldani egy nagyon apró, békés teremtmény.

Ezzel a mesével képviselte osztályunkat Boros Zsófia  a Kriza János mesemondó verseny megyei szakaszán.

Az első modul 7 hete igazi kihívás volt: meg kellett ismerniük egymást, össze kellett hangolni 22 kisdiák egyéni ritmusát és meg kellett szokni az iskola szabályos lüktetését.

Az a bandukoló őszi nap, ha benéz az ablakon azt látja, hogy az iskola legfiatalabb diákjai figyelnek egymásra és ráfordultak tanítójukkal a tervezett tanulás útjára, meséről-mesére.

Szabó Zsuzsa tanító
 

Tarisznyánkban hamuban sült pogácsa

Szeptember 11-én hangosabban csengetett az óra. Jelezte, hogy valami új kezdődik. Jelezte ezt a tanító néninek, és jelezte ezt az iskolába induló előkészítő osztályt kezdő gyerekeknek. Mindenki felöltözött szépen, vállára tette tarisznyáját és elindult egy még ismeretlen világ felé. 

A templomban kezdtünk, ahol köszöntött minket az aligazgató néni és a pap bácsi. Mindenki elmondta, hogy mennyire várták a legkisebbeket. Sok szép mindent kívántak nekünk, aminek egy részét az izgalom miatt nem is tudtuk megjegyezni.
A tanév vidáman kezdődött. Örültünk egymásnak: a tanító néni a gyerekeknek, a gyerekek a tanító néninek. 

Megbeszéltük, hogy a mai nappal kezdődően elkezdjük a körülöttünk lévő valóságot, világot nem csupán csodálni, hanem egyre jobban megismerni. Lesz még egy osztálytársunk: velünk együtt fog iskolába járni Kiskuvik, a kíváncsi kisbagoly is.
A tanító néni mindenkinek egy baglyot adott ajándékba, hogy mindig jusson eszünkbe a tudás, a tanulás fontossága. Ezt követte egy újabb ajándék: egy ceruza. Rá volt írva: Értékes vagy! És végül mindenki kapott egy szívet, egy mézeskalács-szívet. De ez nem egy akármilyen mézeskalács volt, hanem egy különleges, mert a tésztájába bele volt gyúrva liszt, méz, tojás, fahéj… de mindezek mellett egy kis okosság, kitartás, türelem, akarat, segítőkészség, jóindulat, elfogadás, szeretet is. Ezt a mézeskalácsot nem szabadott egyből megenni ám, mert akkor megárt (mondta a tanító néni)…csak minden nap egy falatot szabad harapni belőle, mert így lesz tartósabb a hatása. 

   
És ez volt a mi hamuban sült pogácsánk. Tarisznyánkba tettük, és elindultunk a hosszú útra. Nagy szükségünk volt rá, hogy erőt adjon nekünk, mert az ősz beálltával máris a Zöld hét köszöntött ránk. Útnak is indultunk korán reggel, és hipp - hopp, a dinók földjén találtuk magunkat. 

     
Nagyon szeretünk mozogni. Novembertől korcsolyázni is jártunk. A végére kis csapatunk minden tagja biztonságosan mozgott a jégen. Utolsó alkalommal még a szülők is bekapcsolódtak.

     
Advent időszakában lelkileg készültünk karácsonyra. Az iskolában is megterítettük az asztalt, a szülőkkel adventi koszorúkat készítettünk.

     
Közben sakkozni is tanultunk, kipróbáltuk a sakktesi programot, még sakkversenyre is mentünk, ahonnan díjakat is hoztunk.

Bekapcsolódtunk a Felolvasómaratonba. Voltunk múzeumban. Előadásokra jártunk. Kézműves foglakozásokat tartottunk. Régi idők játékaival ismerkedtünk.

    
Farsangoltunk az iskolában, hamvazószerdán Alsósófalvára mentünk, hogy jó becsületesen eltemessük a telet.

 Megünnepeltük Március 15-ét az osztályban, és együtt énekeltük a katonadalokat a Székely Dalegylettel a Művelődési Házban.

    
 Az idén év a Mozgás éve volt városunkban, bekapcsolódtunk a Mozdulj, Udvarhely! zenés edzésbe is. 
 

Tavasszal újabb kirándulásra mentünk a Homoród-mentére. Tanulmányi sétát tettünk városunkban, a gyerekek megfogalmazása szerint „pont olyan volt, mint A varázslatos iskolabusz filmben.”  

Fontos események voltak a születésnapok. Énekeltünk, albumot készítettünk egymásnak.

     
És júniusban elérkeztünk első utunk végére. Jól megrakott tarisznyánkkal elbúcsúztunk az előkészítő osztálytól, és kíváncsian várjuk, hogy a következő évek mi minden felfedezni valót tartogatnak számunkra.

     
Fancsali Adélka – Leilla tanító néni

A dédszülők meséi, táncai és szokásai lassan a múltba vesznek, dalaik elhalkulnak, mindent elsöpör a modernizáció, ha a pedagógusokkal karöltve táncba nem hívjuk gyermekeinket, hogy beálljanak abba a nagy körbe, melyben egymás kezét fogva önfeledten tudnak örülni az ősi játékoknak. Hétről-hétre ismerkednek a gyerekek a népzenével, hagyományokkal és népdalainkkal, fokozatosan sajátítják el a néptánc alapjait, miközben vidám csapatokká formálódnak.

– Boros Hilda és Boros Béla táncoktatók

Egy hagyományos székely fonóba invitáltak e tanév végén táncoktatóink. 

A fonó a női társas munka legfontosabb alkalma volt, a téli szórakozás és játék fő színtere, a fiatalok legfőbb szórakozóhelye. Fonó alatt legtöbbször a nagylányok fonóját értjük, de ugyanakkor voltak még kislányfonók és asszonyfonók is. Este, sötétedéskor kezdtek gyűlni, s amíg belemelegedtek a hangulatba, szorgalmasan fontak, hogy haladjanak is, mert később biza, nem sok szaporája volt a munkának. Amíg még valóban fontak a fonóban, addig énekszóval szórakoztatták magukat. A játékok az énekes, táncos változatoktól az ügyességet fejlesztő, testedző játékokig terjedtek. De helye volt a mesemondásnak, találós kérdéseknek, balladák, históriás énekek előadásának is.

Különösen a leányfonókban alig várták a legények érkezését. Nyolc óra felé megérkeztek, és bemehettek a fiúk is, és ettől fogva a hangsúly a játékra, szórakozásra terelődött. Gyakoriak voltak a beugrató, megtréfáló játékok, majd később, amikor a kisebb legények hazamentek, a páros játékok voltak közkedveltebbek.

Az iskolánk Kicsi Gereben néptánccsoportja nyitotta az előadást sóvidéki táncokkal. 

Őket követte az előkészítő osztály népi játékos előadása.

Tarisznyánkban hamuban sült pogácsával indultunk el előkészítő osztály elején a tudás felé vezető úton. A hátunk mögött hagyott egy évben összegyűjtöttük „a szóló szőlőket, a csengő barackokat és a mosolygó almákat”, tarisznyánkba tettük a szeretet, a hála, a jóság, a becsület, a kitartás és az öröm mellé. Minden nap megerősödött bennünk, hogy jó hely az iskola, jó ide jönni, együtt lenni. Tartalommal töltöttünk meg minden pillanatot. Majd a megérdemelt nyári pihenés után újult erővel indulunk a számok birodalmába és betűk országába.

– Adélka tanító néni.

Az első osztály táncos lábú tanulói is népi játékos előadással örvendeztették meg a nézőközönséget.
 

Nyár van megint./ Arcon legyint / Friss napsugár.
Gyerünk, gyerünk, heverni kár!" (Sík Sándor)

Áldott és örömteli nyári vakációt kívánok!

– Emőke tanító néni

A következőkben pedig a másodikosok bukovinai táncokat mutattak be.

Halmos Béla Széchenyi-díjas népzenészt, népzenekutatót idézve: „A néptánc a nép lelke, amelyben megmutatkozik a múlt, a jelen és a jövő.” 
Igazi „lélek pillanatokat” élhettünk át a II. osztályosok előadása alatt, akik bukovinai táncokat mutattak be a nagyérdeműnek. A bukovinai tánckincs érdekessége, hogy a régi székely táncelemek mellett német és román elemek is helyet kaptak az együttélés során, így a táncban gyönyörűen végigkövethettük a különböző kultúrák összefonódását.

Ami pedig a jövőt illeti: amíg ennyi népviseletbe öltözött gyönyörű gyermek ilyen örömmel táncolja a régi magyar táncainkat, addig van remény a magyarságunk megőrzésére.

-  Marika tanító néni
 

A harmadik osztály legényecskévé és lánykává cseperedő tanulói pedig felcsíkit táncoltak.

Kis tanítványaim azokat a kincseket mutatták be a színpadon, amitől mi igazán székelyek vagyunk: néptánc, népviselet, hagyományok, magyar nyelv, kultúra és hit. Részesei lehettünk egy szívet megdobogtató, lelket melengető szép felcsíki táncnak.

–Bella tanító néni 

A negyedikesek udvarhelyszéki népdalokat énekeltek Vikár Béla gyűjtéséből, és táncba hívva osztálytársaikat, udvarhelyszéki táncokat mutattak be.

“Mielőtt leborulna az este, szokásom szerint széjjeltekintek mindennap a földön, mintha szívem szerint gondviselője volnék a világnak. S amit ilyenkor látok, azt néha elmesélem azoknak, akik nem érnek reá széjjeltekinteni soha.”

Tamási Áron

Tamási jó szokását minden tanév végén gyakoroljuk. Az Évzáró egyszerre számvetés, örömünnep és hálaadás. Ebben az évben lett nagykorú az újraindított elemi tagozat. Ilyenkor a tanító ölbe teszi a kezeit, végigpásztázza könnyektől homályos tekintetét gyönyörű, tehetséges, életvidám tanítványai során, és azon gondolkodik, hogy jó időben, jó földbe, jó magot vetett-e.

Isten áldja az elemi tagozat 14. generációját. Munkám becsülettel elvégezve kérem Isten áldását!
Köszönöm a büszke örömérzést, kedves tanítványomnak, Székely Ágnesnek, aki kilencedikes diákként is részt vesz a közösségünk építésében: konferál, műsort vezet, példát mutat, és üde mosolya beragyogja a közös tereinket. Jövőre is várunk!

–Zsuzsa tanító néni
 

Mivel az iskola kicsiben mintázza a társadalmi rendszerünket, és sűríti egyszerűsített modellben a nagy konfliktusokat, egyúttal az írás-olvasás-számolás mellett kitanulja a konfliktusok megoldási módját, amit felnőtt életükben sikeresen alkalmaznak. Így nevel a tanító. Egészen biztató a jövőkép, amikor végignézzük, hogyan táncolja bele magát a vakációba a népes és vidám gyereksereg.

A táncokat és koreográfiákat Boros Hilda és Boros Béla, iskolánk táncoktatói tanították be.

Hálásan köszönjük nekik értékes munkájukat! Jövőben ugyanitt, ugyanilyen lelkesen és örömmel!

László Mária, Szabó Zsuzsa, Fancsali Adélka, Székely Emőke és Nyárádi Izabella, elemi tagozatos tanárok

ISKOLAELŐKÉSZÍTŐ OSZTÁLY A 2024 – 2025-ÖS TANÉVRE

 1 OSZTÁLY – 22 HELY

ELEMI TAGOZATOS TANÁR: SZABÓ ZSUZSA

BEIRATKOZÁS

2024. március 31. – május 6.

 8:30 –14:30 óra között

A beiratkozás előjegyzés alapján történik.

Tel. 0266-218379

BEIRATKOZÁSHOZ SZÜKSÉGES IRATOK:

 – mappa doszár

 – a gyerek születési bizonyítványának a másolata

 – a szülő személyigazolványának a másolata

 – szülőnek munkahelyi igazolás

 – családorvosi és oltási igazolás

 
BEISKOLÁZÁSI  KRITÉRIUMOK (link!):

– legalább egy testvér már a Gimnázium diákja, sorrendben elemi, gimnáziumi vagy líceumi oktatásban

– előnyben vannak azok a gyerekek, akik 2024. augusztus 31-ig betöltik a 6 évet

– lakhely közelsége

– szülő munkahelyének közelsége

A szülő elfogadja az erkölcsös nevelést, illetve vállalja, hogy a gyerek elemi és gimnáziumi oktatásának idején vallásórákra jár, felekezeti hovatartozástól függtelenül.

SZÜLŐK FIGYELMÉBE!

Amennyiben a beiratkozási kérést ideiglenes lakcímmel töltik ki, kötelező az iratcsomóhoz a szülő saját felelősségére kitöltött nyilatkozatát csatolni, mely szerint életvitelszerűen a megadott lakcímen laknak. Megértésüket köszönjük!

A Mathias Corvinus Collegium Fiatal Tehetség Programjának kooperációs és készségfejlesztő tanulmányi versenyét az idén VI. alkalommal rendezték meg.

A FIT Kaland Tehetségverseny  egy olyan ingyenes csapatverseny, amellyel a teljes Kárpát-medencei magyar negyedik osztályos diákságot szólítják meg a szervezők. A FIT Kaland egy izgalmas, több tudományterületet átfogó projektfeladat megoldását várja a jelentkező csapatoktól. A verseny során a gyerekeknek lehetőségük nyílik egymással kooperálva, egy pedagógus segítségével, gyakorlati tapasztalat és élmény útján megalkotni egy produktumot.

Az idei verseny fókuszában Mátyás király udvarának témaköre állt.

A feladathoz négy részterület kapcsolódott:

Rejtélyes építészet – palota tervrajz és makett készítése (https://drive.google.com/file/d/1oyQLLRrNZVvCYzmZ767V_Fe7ldXV7q5F/view?usp=sharing)

Pénzügyi tudatosság – üzleti terv kidolgozása (https://drive.google.com/file/d/1wUFDmIhQdh5hH8rVOMezoxBIj9c0adtV/view?usp=sharing)

Színház világa – korhű jelmezek megtervezése, elkészítése (https://drive.google.com/file/d/1SU6id8wSJcpVbcIlF4eTJfdeq78AbGKy/view?usp=sharing)

Kreatív írás – meseírás népmesei elemekkel (https://drive.google.com/file/d/1kcdJOmtq9eq7Yer7x797YPKk2xjpka1V/view?usp=sharing)

Mivel a közoktatásban kevésbé hangsúlyos területek játékos feldolgozásán túl, a versenyben való részvétel a felsőbb évfolyamok tanulmányi versenyeire is kiváló tapasztalatszerzési lehetőség, örömmel neveztem be diákjaimat a versenyre. A versenyre való felkészítés változatosságot jelentett és kihívást. Ráadásul A FIT Kaland versenyre Hargita Megye Tanfelügyelősége hívta fel a figyelmet, és Mátyás reneszánsz udvara elbűvöl bennünket.

A feladatoknak úgy fogtunk neki, mintha lovagi korok próbatételei lettek volna.

Simon Mínea a csapat legügyesebb kézművese, ő készítette a legtöbb rajzot, a látványtervet, a tűzzománc reneszánszrózsát, és magát a várpalotát is. Mivel sakkbajnokunk, ezért a mese keretét is ő találta ki.
Székely Ábel ír a legszebben és a leghelyesebben, így a csapat krónikása is egyben. A szövegek szerkesztését is ő végezte, valamint a makett várrészét ő tervezte és készítette el. Erőssége a zene.
Ivácsony Bence a legrátermettebb matematikusunk, így ő gondolta végig a pénzügyi szolgáltatást, a találmányt is az ő ötlete alapján dolgoztuk ki.

Bár mindenik feladatot közösen készítettük elő, a feladatok megoldása közben jól érvényesültek az egyéni képességek. Abban egyetértettünk, hogy a legizgalmasabb és a legkomplexebb verseny, amin részt vettünk.
A feladatok megoldása közben folyamatosan olvastunk, figyelembe vettük a felhasznált anyagok minőségét. Tudatosan figyeltünk arra, hogy újrahasznosított anyagokkal dolgozzunk: kartondobozokat használtunk, már meglévő ruhákat szabtunk át és a felújítás előtt álló iskolaépület sötétítőit használtuk fel. Adományokból szereztük be az akrilfestéket, fehér enyvet, valamint segítséget kértünk a címerek nyomtatásában.

Az első fordulóban 174 csapat nezezett be, amelyből 10 csapatot hívtak Budapestre a döntőre, amelyre március 22-én került sor Budapesten, az MCC központban.

10 napunk volt felkészülni az 5 perces bemutatóra (https://www.canva.com/design/DAF_gpdEGME/bA2EUehv-rDi5Znaeknv-w/edit?utm_content=DAF_gpdEGME&utm_campaign=designshare&utm_medium=link2&utm_source=sharebutton), a 3 perces mesejelenetre és a 70 perces interaktív standra, ahol a zsűri tagjainak bizonyítani kellett a tudásunkat, jártsságunkat, kreatív csapatszellemünket és meg kellett győznünk őket arról, hogy valóban helytálló a találmányunk.

Óriási öröm a dobogós II. Helyezés!

Nemcsak értékes nyereménnyel járt, hanem azzal a lehetőséggel is, hogy diákjaim bekerülnek a Fiatal Tehetség Program 2024. szeptembertől induló évfolyamába.

“Nagyon tetszett az MCC verseny, mert megismertük a versenytársainkat és sok kihívás adódott a verseny közben például a makettkészítés, a ruhatervezés és a bemutató. A versenyen másodikok lettünk, és ez nekünk nagyon sokat jelent. A tanító nénink és a szüleink is velünk jöttek ezért amikor lejárt a verseny akkor körbe néztünk a városban. Felmentünk a Halászbástyához és megcsodáltuk a kivilágított Budapestet. Felejthetetlen!” Mínea, Bence és Ábel

Szabó Zsuzsa tanító

A Nemzetstratégiai Kutatóintézet által meghirdetett „Magyar zászló és címer” rajzpályázatra az idén rekordszámú pályamű érkezett.

Jankovics Marcellre emlékezve az idei téma a Magyar népmesék, illetve az magyar űrkutatás 75. évfordulójára emlékezve Magyar űrhajós a világűrben volt a választható téma.

A beérkezett hétezer rajz közül iskolánk két diákjának pályamunkája került díjazásra:

                                                        Kálmán Anna-Borbála: A világűrben, előkészítő osztály

                                                           Mihály Boróka: Pelikánmadár, IV. osztály

A díjátdó pompás ceremóniájára Március 15-én került sor a Nemzeti Múzeumban. A szakmai zsűri döntése alapján mindkettő különdíjban részesült, melyhez szívből gratulálunk!

Fancsali Adélka-Leilla és Szabó Zsuzsa tanítók