Tüzet viszek

A Tamási Áron Gimnázium elemi tagozatos tanulóinak évzáró műsora
2022. június 8.

„Tüzet viszek – kezdi a jól ismert énekes körjáték. A tűz az élet lényegével azonos, az emberi életben és az emberi történelemben fontos szerepet tölt be. A tűz melegít, fényt ad, oltalmaz, tisztít. Lángja, melege a szeretet. Gyakran Isten lelke jelenik meg benne. A szerelem és a forradalom jelképe. Ünnepeinken örömtüzet, tűzijátékot rendezünk.

A Tamási Áron Gimnázium elemi tagozatán heti rendszerességgel történő néptáncoktatás révén a népi értékeket próbáljuk átmenteni. A parázs továbbadása a cél, mert amíg parázs van, addig tűz is lesz.
A hagyomány olyan híd, melyen keresztül kapcsolatba kerülhetünk gyökereinkkel, mely a hosszú évszázadok alatt letisztult tudást őrzi.
A kisiskolások életkori sajátosságaik folytán nagyon is közel érzik magukhoz a néphagyomány által közvetített világot; természetesnek érzik annak jelképekkel teli rendjét. A mesében, énekben, táncban, játékban megfogalmazódó világkép ezért is olyan könnyen befogadható számukra.
„A közös táncos bemutatók örömteli napok, megállópontok életünkben, melyekre különös figyelemmel, nagy odaadással készülődünk.” Boros Hilda és Boros Béla táncoktatók

A 2021-2022-es tanév évzáró műsorát a Kicsi Gereben kezdte, bukovinai táncokat bemutatva. A 18. század közepe táján többezer székely menekült a Kárpátokon túlra. A túlnépesedés miatt a 19. század utolsó évtizedeitől több hullámban települtek vissza a Hunyad megyei Déva környékére és a Bánságba, a második világháború alatt a Bácskába, majd innen a dél-dunántúli Völgység falvaiba. Útjuk során sok fajta tánccal megismerkedtek. A koreográfiában polgári eredetű táncok és a régi stílusú silladri jelenik meg.

A tánc a kisiskolás korban nem válik külön a játéktól, hanem annak szerves részét képezi. Csak a tánctudás bizonyos fokán különül el és válik önálló szórakoztató elemmé. Az előkészítő osztály népi gyermekjáték fűzére különös élményt jelentett, ugyanis együtt járták vidám táncukat az oktatóikkal.
„Egy lángot adok, ápold, add tovább És gondozd híven.” (Reményik Sándor) Az idei előkészítő osztályosok is megkapták a lángot, amelyet népi gyermekjátékokon keresztül loptak a szívükbe Boros Béla és Hilda, a gimnázium táncoktatói. A „Tüzet viszek” című táncelőadás legfiatalabb résztvevőiként örömtáncot jártak a színpadon, lelkesedésük magával ragadta az igencsak népes közönség apraját-nagyját. Türelemmel és elragadtatással követték nagyobb társaik előadásait, azzal a meggyőződéssel, hogy hamarosan ők is pontosan úgy fogják cifrázni, ahogy tőlük látták.” Marika tanító néni

Az I. osztály felcsíki táncos gyermekjátékokat adott elő.

„Hála van bennem. Isten áldása kísért ebben a tanévben. Két év megállás, csend után újra megélni azt, hogy tanítványaink, a táncos lábú elemisek megdobogtatják a városunk nagy színpadát, és vele együtt a szívünket is, felemelő érzés volt. Köszönet a táncoktatóknak. Külön köszönet Szabó Ilka volt tanítványomnak, aki szép beszédével színezte az ünnepségünket. Idézve Kányádi Terasz című verséből. „A szalag végtelen, a szalag fáradhatatlan…”. Igen a szalag végtelen, emlékképek sorozata jelent meg előttem, ahogyan néztem a színpadon felkonferáló gyönyörű lánnyá cseperedett Ilkát. Így bámulni csak egy tanító tud a volt tanítványra. Az elsőseimnek most először adatott meg ez az élmény, de nem utoljára. Visszatérünk még a színpadra. Megismételjük fegyelemmel, szeretettel, hagyományainkat őrizve, örömmel, jó kedvvel, ahogyan most is tették ügyes kis elemiseink.” Bella tanító néni

A II. osztály következik eszközös kanásztáncokkal. Részben a pásztorfoglalkozásra, részben a tánctípus egyes formai sajátosságaira, jellegzetes eszközhasználatra vezethető vissza. A nyugati táncdialektus területén, így elsősorban a Dunántúlon a legáltalánosabb.
“Az elemi tagozat derekán ezek a kicsiny legényecskék úgy megtáncoltatták a botokat, hogy bottal üthettük a nyomukat. És az ügyes leányocskák! A tele üvegpalackokban meg se’ moccant a jó piros lé! Nem ömlött ki, dehogy, csak a jókedvünk csordult túl a Művelődési Ház falain és öntötte el aznap a várost. Adja a Jó Isten, hogy jövőre ismét együtt táncolhasson ez a sok apró gimis a két táncoktatójával!” Zsuzsa tanító néni

A moldvai csángómagyarság kör-, sor- és páros táncaiból hozott egy kis ízelítőt a III. osztály.
„Mindenkinek kellemes, pihentető, élményekben és kalandokban gazdag vakációt kívánok!” Fancsali Adélka tanító néni

A IV. osztály felcsíki táncokat mutatott be: héjszát, zsukát, gyorscsárdást és ceppert.
“Búcsúzik egy újabb generáció az elemi tagozattól. Hosszú utat tettek meg, hiszen a kis óvodások lassan serdülővé cseperedtek. A világ titkaira rácsodálkozó kisgyermekek lassan elmerültek a Tudás tengerébe. A kis búvárok találkoztak okos delfinekkel, akiktől szeretetet, empátiát, helyes viselkedésformákat tanultak, és elsajátították a magasabb szintű stratégiai gondolkodás alapjait. Érett, összetartó, egymást szerető közösségként, indulnak tovább az úton, amely még sok titkot rejt. Isten áldását kérve életükre, Reményik Sándor szavaival búcsúzom tőlük: Egy lángot adok, ápold, add tovább;/ Csillaggal álmodik az éjszaka, / És lidércfénnyel álmodik a láp / És öröktűzzel álmodik a szívem. / Egy lángot adok, ápold, add tovább, / És gondozd híven.”

Ma már egyre többen felismerik a néptánc jótékony hatását, amelyet gyakorol a gyerekek mindennapi életére, az élet minden területén. Azt is megtapasztaltuk, hogy az a jó, ha a gyerekek lépésről lépésre, az ábécével egyszerre tanulják a táncot is. Így egyszerre vetjük el a magot, azaz a dallamot a fülükbe, lábukba, együtt fonjuk élő szövetté népi gyermekjátékainkkal az elemi tagozat minden tanulóját, tanítóját, táncoktatóját és a diákjaink családjait.

Köszönjük, Hilda és Béla, a kö-zösségformáló munkátokat, jövőre szeretettel várunk: László Mária, Nyárádi Izabella, Szabó Zsuzsa, Fancsali Adélka és Székely Emőke elemi tagozatos tanárok