A szatmárnémeti Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum  ismét megrendezi a VIDÁM VERSEK VERSMONDÓ VERSENY országos szakaszát az elemi osztályos tanulók számára.

A verseny két kategóriában zajlik:

•    előkészítő-I-II. osztályosok kategóriája
•    III-IV. osztályosok kategóriája

Amint a verseny elnevezése is sugallja, a versenyzőknek egy tréfás, humoros verset kell szavalni a magyar irodalomból.

A megyei szakaszra Székelyudvarhelyen a Móra Ferenc Általános Iskolában került sor március 2-án. A vidám versek, humoros szófordulatok jókedvre derítettek.

Iskolánkat két kisdiák képviselte, mindketten díjazásban részesültek:

Fazakas Eszter, előkészítő osztályos tanuló, I. díj
Farkas Gergely, III. osztályos tanuló, II. díj

Nagy szeretettel gratulálunk kis tanítványainknak!

Eszternek vidám felkészülést és sok sikert kívánunk a március 24-26-án megrendezésre kerülő országos szakaszon, Szatmárnémetiben!

Szabó Zsuzsa és Székely Emőke-Katalin tanító nénik

A III. osztályosok monda- és regemondó versenye hagyományaink őrzését, regéink, mondáink megtartását, visszaszerzését, mesélését hivatott szolgálni úgy, hogy anyanyelvünk ősi szavai újra elfoglalhassák tudatunkban az őket megillető helyet.

A hagyomány megőrzése, mint többen is valljuk, első sorban érzékenységet jelent.

Vért és sebeket, megrendülést vagy vigaszt. Hagyományainkban megszólalnak a siratók, a kövek, a hágók, a szakadékok, a Duna és a Tisza, a Maros és az Olt, a Budvár és Csicser, a fenyvesek és a tavak. Minden, minden mesél nekünk, ha megértjük a szavát.

Február 10-én, a Monda- és regemondó verseny megyei szakaszán, ismét ősi szavaink zengtek. Csodálatos volt újra felfedezni kicsiknek és nagyoknak a regéket, mondákat, mint nyelvi és történelmi hagyományaink nélkülözhetetlen kincseit, a bennük rejlő nyelvi ősvagyont: ősi szavainkat, a történelmi igazságokat, a történelmi személyiségeket, történelmi helyeket.

Gratulálunk Mihály Borókának, iskolánk III. osztályos kisdiákjának, aki az országos szakaszon képviseli megyénket és iskolánkat.

Köszönet illeti a szakmai zsűri: Dr. Ozsváth Imola magyar szakos tanár, Nyárádi Izabella és László Mária alsó tagozatos tanárok munkáját és biztató szavait.

Hajrá, Boróka!

 Fancsali Adélka – Leilla, szervező alsó tagozatos tanár

Országos szakasz
 

„Gyökér nélkül kidől a fa, gyökér nélkül nincs koronája, hagyományok nélkül nincs termő, dús lombú élet, múlt nélkül nincs jövő, ami érvényes a családra és anyanyelvünkre is. Tanuljunk a csodálatos, érző és beszélő fáktól. Ha nemcsak a koronát, hanem a gyökereinket is erősítjük, és közben az ágak révén az égből, a Teremtő igazságából is kortyolunk, akkor a gyökerek megtartanak bennünket. A regemondók marosvásárhelyi ünnepe gyökereinket, önismeretünket, önbecsülésünket erősíti, s ezzel dúsítja, fényesíti erdélyi magyar közösségünk koronáját” Zsigmond Emese

Marosvásárhely volt a házigazdája április 21–22-én az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínházban tartott regemondó és képrege-vetélkedő XIII. országos szakaszának, amelynek során 17 megyét és Bukarestet képviselő 31 harmadik osztályos kisdiák kalauzolta el a közönséget regéink, mondáink csodálatos világába (link!).

A harmadik díj nyertese Mihály Boróka, a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium tanulója, Szabó Zsuzsa tanítványa lett, aki az Oktatási Minisztérium által felajánlott díjak mellett átvehette Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának díját is dr. Balogh Attila Márton konzultól.

Mielőtt a szövegmondás újabb ösvényére térnénk Borókával, itt az útelágazásban, előbb szeretettel gratulálok tanítványomnak az elért eredményhez és köszönöm a szülők szelíden támogató, állandó jelenlétét!

Szabó Zsuzsa tanító

Egy gyermek érkezése a családba szeretetkapukat nyitogat.

Valahogy hirtelen szebb és jobb lesz a világ tőlük, fényesebben ragyognak a csillagok is.

Nem véletlenül lett a szeretetet jelképező negyedik gyertya meggyújtása a legkisebbek kiváltsága. Ők tiszta lélekkel, gyermeki őszinteséggel, megrendíthetetlen hittel lobbantották lángra a szeretet fényét nemcsak családjaikban, hanem az egész ünneplő közösség szívében.

Kis lámpásaikkal bevonulva lélektől-lélekig adták a lángot. A sok apró lángocska és a csillogó szempárok fénnyel töltötték meg a sötétséget, és melegség áradt a cudar, szeles időből megérkezett szülők, nagyszülők, rokonok lelkébe.
Lehel papbácsi ünnepi, gyerekközpontú gondolatai, a közös éneklések Hajnalka vallás tanárnővel, a lelkesen mondott versek, a karácsonyi ünnep kapujában segítettek, hogy közelebb kerüljünk Isten titkához.

A negyedik gyertyaláng fellobbanása a kis Jézus születésének közeledtét hirdeti, melyre nap mint nap készítettük a lelkünket az adventi szent időszak idején. Fogadjuk őt tiszta szívvel, és szeressünk Isten közelében lenni, hogy megtapasztalhassuk jóságát.

Jöjj el, Uram Jézus!

Székely Emőke és László Mária tanítónők

Forog az esztendő kereke, egyszerre kettő is. Forog egy évkerék, a vallási ünnepeinkkel és forog egy évkerék a népi hagyományainkkal. Néha összeér a kettő, mint most, az év végén: Szent Miklós, napján. Ilyenkor minden osztályban ott van már az adventi koszorú, minden gyermek adventi éneket tanul, minden tanító díszbe vonja az osztálytermeket és a lassan lecsendesíti kisdiákjait adventi mesékkel.

Ebben a varázslatos időszakban a Gimi legkisebb diákjai minden évben közös asztalt terítenek, roskadásig tele gyümölccsel: almával, naranccsal, fahéjas körtével, mézes dióval és mogyoróval.

Asztal közepén adventi koszorú és már ég az első gyertya! Körbe állják és közösen énekelnek, muzsikálnak az osztálytanítókkal, vallástanáraikkal.

December 5-én a frissen felújított iskola tereit töltötte be a gyümölcsillat és a hálatelt énekszó. Tiszta és csengő gyermekhangok szóltak az adventről, a várakozásról. Öröméneküket meghallgatta az igazgató bácsi, a főesperes úr és a tanáraik.

Márton József plébános áldást osztott a gyerekekre és tanáraikra majd szőttes tarisznyájából elővarázsolt finomságokkal jutalmazta a gyermekeket. Isten fizesse!

Székely Emőke, László Mária, Nyárádi Izabella, Szabó Zsuzsa és Fancsali Adélka tanítók

Köszönet a fotókért Nagy Hajnal vallástanárnőnek.

Rekordszámú résztvevővel zajlott a XX. FÁTÓL FÁIG, VERSTŐL VERSIG ORSZÁGOS KÁNYÁDI SÁNDOR VERSMONDÓ VETÉLKEDŐ.

541 diák jelentkezett az ország tizenhárom megyéjéből, de magyarországi, sőt tengerentúli versenyzők is voltak. Az online térben szervezett vetélkedő értékes anyagát vissza lehet nézni bármikor. A verseny fővédnöke idén László Noémi költő, a Napsugár és Szivárvány gyermekirodalmi lapok főszerkesztője, a zsűri elnöke Dáné Szilárd magyar szakos tanfelügyelő, az ügyvezető elnök Nagy Apollónia minisztériumi tanácsos.

II. díj Albert Anna Júlia, I osztályos tanuló

Versét az alábbi linken lehet meghallgatni.
 

II. díj Mihály Boróka, II. osztályos tanuló
Versét az alábbi linken lehet meghallgatni.
 

Dicséret Sata Balázs, IV. osztályos tanuló

Versét az alábbi linken lehet meghallgatni.
 

Tanítványaink úgy mondanak verset, hogy látjuk is Kányádi sorait, mintha képkockákat nézegetnénk, mert életre kelnek.

Szeretettel gratulálunk verselőinknek és azt kívánjuk, még sok szöveget keltsetek életre!

Nyárádi Izabella, Szabó Zsuzsa és Székely Emőke elemi tagozatos tanárok
Székelyudvarhely, 2022. június

A Tamási Áron Gimnázium elemi tagozatos tanulóinak évzáró műsora
2022. június 8.

„Tüzet viszek – kezdi a jól ismert énekes körjáték. A tűz az élet lényegével azonos, az emberi életben és az emberi történelemben fontos szerepet tölt be. A tűz melegít, fényt ad, oltalmaz, tisztít. Lángja, melege a szeretet. Gyakran Isten lelke jelenik meg benne. A szerelem és a forradalom jelképe. Ünnepeinken örömtüzet, tűzijátékot rendezünk.

A Tamási Áron Gimnázium elemi tagozatán heti rendszerességgel történő néptáncoktatás révén a népi értékeket próbáljuk átmenteni. A parázs továbbadása a cél, mert amíg parázs van, addig tűz is lesz.
A hagyomány olyan híd, melyen keresztül kapcsolatba kerülhetünk gyökereinkkel, mely a hosszú évszázadok alatt letisztult tudást őrzi.
A kisiskolások életkori sajátosságaik folytán nagyon is közel érzik magukhoz a néphagyomány által közvetített világot; természetesnek érzik annak jelképekkel teli rendjét. A mesében, énekben, táncban, játékban megfogalmazódó világkép ezért is olyan könnyen befogadható számukra.
„A közös táncos bemutatók örömteli napok, megállópontok életünkben, melyekre különös figyelemmel, nagy odaadással készülődünk.” Boros Hilda és Boros Béla táncoktatók

A 2021-2022-es tanév évzáró műsorát a Kicsi Gereben kezdte, bukovinai táncokat bemutatva. A 18. század közepe táján többezer székely menekült a Kárpátokon túlra. A túlnépesedés miatt a 19. század utolsó évtizedeitől több hullámban települtek vissza a Hunyad megyei Déva környékére és a Bánságba, a második világháború alatt a Bácskába, majd innen a dél-dunántúli Völgység falvaiba. Útjuk során sok fajta tánccal megismerkedtek. A koreográfiában polgári eredetű táncok és a régi stílusú silladri jelenik meg.

A tánc a kisiskolás korban nem válik külön a játéktól, hanem annak szerves részét képezi. Csak a tánctudás bizonyos fokán különül el és válik önálló szórakoztató elemmé. Az előkészítő osztály népi gyermekjáték fűzére különös élményt jelentett, ugyanis együtt járták vidám táncukat az oktatóikkal.
„Egy lángot adok, ápold, add tovább És gondozd híven.” (Reményik Sándor) Az idei előkészítő osztályosok is megkapták a lángot, amelyet népi gyermekjátékokon keresztül loptak a szívükbe Boros Béla és Hilda, a gimnázium táncoktatói. A „Tüzet viszek” című táncelőadás legfiatalabb résztvevőiként örömtáncot jártak a színpadon, lelkesedésük magával ragadta az igencsak népes közönség apraját-nagyját. Türelemmel és elragadtatással követték nagyobb társaik előadásait, azzal a meggyőződéssel, hogy hamarosan ők is pontosan úgy fogják cifrázni, ahogy tőlük látták.” Marika tanító néni

Az I. osztály felcsíki táncos gyermekjátékokat adott elő.

„Hála van bennem. Isten áldása kísért ebben a tanévben. Két év megállás, csend után újra megélni azt, hogy tanítványaink, a táncos lábú elemisek megdobogtatják a városunk nagy színpadát, és vele együtt a szívünket is, felemelő érzés volt. Köszönet a táncoktatóknak. Külön köszönet Szabó Ilka volt tanítványomnak, aki szép beszédével színezte az ünnepségünket. Idézve Kányádi Terasz című verséből. „A szalag végtelen, a szalag fáradhatatlan…”. Igen a szalag végtelen, emlékképek sorozata jelent meg előttem, ahogyan néztem a színpadon felkonferáló gyönyörű lánnyá cseperedett Ilkát. Így bámulni csak egy tanító tud a volt tanítványra. Az elsőseimnek most először adatott meg ez az élmény, de nem utoljára. Visszatérünk még a színpadra. Megismételjük fegyelemmel, szeretettel, hagyományainkat őrizve, örömmel, jó kedvvel, ahogyan most is tették ügyes kis elemiseink.” Bella tanító néni

A II. osztály következik eszközös kanásztáncokkal. Részben a pásztorfoglalkozásra, részben a tánctípus egyes formai sajátosságaira, jellegzetes eszközhasználatra vezethető vissza. A nyugati táncdialektus területén, így elsősorban a Dunántúlon a legáltalánosabb.
“Az elemi tagozat derekán ezek a kicsiny legényecskék úgy megtáncoltatták a botokat, hogy bottal üthettük a nyomukat. És az ügyes leányocskák! A tele üvegpalackokban meg se’ moccant a jó piros lé! Nem ömlött ki, dehogy, csak a jókedvünk csordult túl a Művelődési Ház falain és öntötte el aznap a várost. Adja a Jó Isten, hogy jövőre ismét együtt táncolhasson ez a sok apró gimis a két táncoktatójával!” Zsuzsa tanító néni

A moldvai csángómagyarság kör-, sor- és páros táncaiból hozott egy kis ízelítőt a III. osztály.
„Mindenkinek kellemes, pihentető, élményekben és kalandokban gazdag vakációt kívánok!” Fancsali Adélka tanító néni

A IV. osztály felcsíki táncokat mutatott be: héjszát, zsukát, gyorscsárdást és ceppert.
“Búcsúzik egy újabb generáció az elemi tagozattól. Hosszú utat tettek meg, hiszen a kis óvodások lassan serdülővé cseperedtek. A világ titkaira rácsodálkozó kisgyermekek lassan elmerültek a Tudás tengerébe. A kis búvárok találkoztak okos delfinekkel, akiktől szeretetet, empátiát, helyes viselkedésformákat tanultak, és elsajátították a magasabb szintű stratégiai gondolkodás alapjait. Érett, összetartó, egymást szerető közösségként, indulnak tovább az úton, amely még sok titkot rejt. Isten áldását kérve életükre, Reményik Sándor szavaival búcsúzom tőlük: Egy lángot adok, ápold, add tovább;/ Csillaggal álmodik az éjszaka, / És lidércfénnyel álmodik a láp / És öröktűzzel álmodik a szívem. / Egy lángot adok, ápold, add tovább, / És gondozd híven.”

Ma már egyre többen felismerik a néptánc jótékony hatását, amelyet gyakorol a gyerekek mindennapi életére, az élet minden területén. Azt is megtapasztaltuk, hogy az a jó, ha a gyerekek lépésről lépésre, az ábécével egyszerre tanulják a táncot is. Így egyszerre vetjük el a magot, azaz a dallamot a fülükbe, lábukba, együtt fonjuk élő szövetté népi gyermekjátékainkkal az elemi tagozat minden tanulóját, tanítóját, táncoktatóját és a diákjaink családjait.

Köszönjük, Hilda és Béla, a kö-zösségformáló munkátokat, jövőre szeretettel várunk: László Mária, Nyárádi Izabella, Szabó Zsuzsa, Fancsali Adélka és Székely Emőke elemi tagozatos tanárok

A Szatmár megyei Lázári Község Polgármesteri Hivatala, a Hármashatár Egyesület, valamint a LiterArt Egyesület támogatásának köszönhetően immár ötödik alkalommal hirdethettek meg a magyar költészet napja alkalmából versíró pályázatot az ifjú tollforgatóknak, amely évről évre népszerűbb a diákok körében.

Több mint 200 tollforgató küldött verset a Megyeközi Versíró Pályázatra  a romániai megyék (Hargita, Kovászna, Maros, Bihar, Arad, Kolozs, Szilágy és Szatmár) mellett Magyarországról, Hollandiából és Kanadából is.

Iskolánk néhány negyedikes diákja megosztotta belső utazását. Két tollforgató díjazottal büszkélkedhetünk:

Szabó Bencző Anna II. helyezést kapott, Gergely Etele István dicséretben részesült.

Kedves diákjaim, nagy bátorságra vall, hogy verseiteket olvasásra közzétettétek. Köszönjük nektek az elgondolkodtató sorokat! Írjatok még sokat mások és önmagatok örömére!
              

Székely Emőke – Katalin tanító néni

A trombita dala

Egyszer egy kis Attilácska
belefújt a trombitába.
Erre a szép muzsikára
leesett a világ álla.

Fúvós hangszer a trombita,
játszik rajta Hannácska.
Játszik rajta Ádám, Petra,
de játszhat még Andriska.

Játszik rajta az iskola,
lehet, hogy ez egy csoda?
Szép hangszer a trombita,
nem kell hozzá nagy csoda.

Játszik, játszik, játszik a,
nem unja meg senki ma.
Játszik, játszik, játszik a,
táncol rá a paripa.

Indul a felvonulás is,
mindenki megy arra is.
Boldog ember muzsikál,
boldog asszony táncikál.

Járták, fújták, amíg tudták,
táncolt már az egész világ.
Mindenki figyelt a trombitára,
s azok szép muzsikájára.

Popkornt, popkornt pattogtatnak,
jön-e már a trobita dal?
Megjött végre, ide ért,
meghallgatta mind ki élt.

Táncolhatnánk, míg meghalunk,
úgysincs semmi nagy programunk.
De az ember tovább lép,
a trombita már nem lesz szép.

A félelem útja

Mindig is féltem,
rettegésben éltem.
Bármerre is néztem,
csak sötétben léptem.

Nem láttam szépet,
csak gépet, és gépet.
Ha lesz egy kis szeretet,
talán még szebb lehet.

Volt valami, mi segített
szép szavakkal repített.
Egy barát volt csupán,
kisegített talán.

A szívem újra dobban,
lobog már a láng.
A félelem útját,
többé nem járom már.

Tavasz

Itt van a tavasz, elment a tél,
most már csak szelíden fúj a szél,
Hóvirág az udvaron,
rég elolvadt a hó halom.

Gólyák jönnek, gólyák mennek,
kukacot esznek, építkeznek.
Felébredt a barnamedve,
éhesen, ételt keresve.

Rügyeznek a fák, rügyeznek a bokrok,
boldog vagyok, mert a természet is boldog.
Madarak hangját hallom,
csicseregnek minden dombon.

Találmányok, híres honfitársak

Rubik kocka: Rubik Ernő,
De jó volna oly lenni, mint ő!
Űrhajó: Farkas Bertalan,
Bátorsága határtalan.

Viccelődés: Hofi Géza,
Humorizál az ő szája.
Versírás: Petőfi Sándor,
Ő a példaképem mától.

C-vitamin: Szent-Györgyi Albert,
Szerencse, hogy életre kelt.
Golyóstoll: Bíró József,
Írni tudok, hála ennek.

„Sok kis téglából épül fel a matematika épülete, vannak…akik nagyobb téglát raknak a falba, vannak akik egy kicsit kisebbet, de a kicsik nélkül sem működne ez a rendszer.”  Stipsicz András

A Brenyó Mihály Pontszerző Matematikaverseny országos szakaszát XXI. alkalommal rendezték meg Marosvásárhelyen.  Május 13-15 között a 11 megyét a legeredményesebb 3. osztályos és a legeredményesebb 4. osztályos gyerekek képviselték.

A verseny Kecskemétről indult Brenyó Mihály matematikus vezetésével, akinek feltett szándéka az volt, hogy a matematikai tehetségeket felismerjék, fejlődésüket motiválják, kutatásra és kitartásra neveljék.
A marosvásárhelyi Mihai Eminescu Pedagógiai Líceumban tartott országos döntőn a III-IV. osztályosok lehetőséget kaptak a kibontakozásra.

Mátyás Áron, IV. osztályos tanuló Dicsérő Oklevelet kapott, V. helyezést ért el.

Gratulálok a díjazott diákomnak! Kívánom, hogy mindig érezze jól magát a számok világában!

Székely Emőke-Katalin, tanító néni