Aki nem lép egyszerre...
Szeptemberben, amikor iskolába szólít a csengő, különböző lendületű lépésekkel lépik át az iskola kapuját a kisdiákok. Van, akinek magabiztosan kopog a cipője, másnak halkan surran a sportcipője, és olyan is akad, aki bátortalanul botorkál az ünneplő lábbelijében. Júniusban azonban vidáman, magabiztosan és egyszerre lépve táncolja át magát a „kicsigimis” gyereksereg a nyári vakációra. Talán ezek a lépések ihlették az előadást?
Az idén a Városháza Szent István Terme adott teret a hagyományossá vált táncos mulatságnak június 17-én. Az új helyszín új színeket adott az előadásoknak.
A konferáló Albert Anna, ötödikes „véndiákunk”, örömmel tolmácsolta a néptáncoktatók szavait:
„A néptánc a gyermekkor nagy részében nem válik külön a játéktól, annak szerves részeként jelenik meg. Nemcsak szórakozási forma, hanem remek eszköz a gyermeki fejlődés számos területén. A néptáncórák feladata a néphagyomány és kultúra ápolása mellett az élményadás, a gyermekek játékba és táncba való belenevelése.” (Boros Hilda)
Az évzárót az I. osztályosok Énekes Madárkák népdalcsokra indította. Felkészítőjük és tanítójuk, Szabó Zsuzsa vallja: „Népdalainkban arról éneklünk, amit nem írtak meg tollforgatóink. Az emlékezet élteti a diákjaimnak megtanított népdalainkat.” A 15 elsős diáklány szívből jövő énekét ebben a tanévben több rendezvényen is hallhattuk: udvarhelyszéki népdalcsokrot adtak elő a Székelyudvarhelyi Iskolás Sportklub Díjosztó Gáláján. Népdalszólistáink, Boros Zsófia, Nagy Ágnes és Lőrincz Villő sikeresen részt vettek az iskolánkban szervezett Csak tiszta forrásból népdalvetélkedő udvarhelyszéki döntőjén. Gyermekdalos összeállítással nyitották meg a Tavaszi szél vizet áraszt Hargita megyei óvodai népdaltalálkozót az Eszterlánc óvodában, amelyet a XVIII. Udvarhelyszéki Népdalfesztiválon is elénekeltek, Boros Zsófia citerakíséretével.
Az előkészítő osztály népi gyermekjátékokat mutatott be. Nemrég még más-más óvodába jártak, és máris eggyé kovácsolta őket a játék. Szeretnek játszani tanítványaink nemcsak az órákon vagy a szünetekben, de szívvel-lélekkel játszanak a színpadon is. Mennyi élet, mennyi derű volt ebben a táncjátékban! Mosolyt csaltak a velük együtt ünneplők arcára.
Az első osztályosok népi gyermekjátékai szemet gyönyörködtető köröket rajzoltak a terem padlójára: hol egy körben, hol párhuzamos körökben, hol három vagy épp hét körben pörögtek, vonatoztak vagy sövényt fontak. Öröm volt látni a csodaszép viseletben pompázó gyermeksereg vidám táncát.
A másodikosok héttagú népdalcsoportja udvarhelyszéki népdalokat adott elő. „Vannak dallamok, amelyek nem csupán a fülünkhöz, hanem egyenesen a szívünkhöz szólnak. A népdalok ilyenek: magukban hordozzák őseink örömét és bánatát, a szülőföld szeretetét és a közösség összetartó erejét. Különösen megható, amikor ezeket a dallamokat gyermekhangok szólaltatják meg, hiszen ilyenkor a múlt és a jövő találkozik egymással. A második osztályosok tiszta szívvel és szeretettel őrzik tovább ezt a kincset. Minden elénekelt népdal egy apró híd a gyökereink és a következő nemzedék között” – vallja felkészítő tanáruk, Fancsali Adélka elemi tagozatos tanár.
A másodikosok emellett moldvai táncokat is előadtak.
A Kicsi Gereben Gyermeklakodalmast mutatott be. A néptánc ugyanis nemcsak szórakozási forma, hanem remek eszköz arra is, hogy felkeltse az érdeklődést gazdag népi kultúránk iránt, miközben megismerteti a gyerekekkel hagyományainkat és szokásainkat. A néptánccal együtt elsajátíthatóak azok a szükséges érintkezési formák, amelyek a közösségi életben nélkülözhetetlenek. A felnőttek lakodalmi szokásait utánzó gyermeklakodalom egykoron a gyermekek önálló táncalkalma volt, amelyben a lakodalom minden fontos szereplője megjelent.
A harmadikosok felcsíki táncokkal készültek. Felcsík az a tájegység, ahol ötvöződik a régi és új stílusú táncréteg, valamint polgári eredetű táncok is megtalálhatók. Ezekből láthattunk egy kis ízelítőt: zsukát, héjszát, kezest, változtatóst, lassú és gyorscsárdást, valamint gólyást.
E jeles napnak egy másik gyöngyszeme a harmadik osztályosok búcsúztatója volt, amellyel az elemi tagozat végzőseit, a negyedik osztályosokat köszöntötték. Útravalóként három apró ajándékot készítettek nekik, amelyek mind egy-egy fontos üzenetet hordoznak. Az első az alma alakú mézespogácsa. Az alma ősidők óta a tudás jelképe, hiszen a tudás olyan kincs, amelyet senki sem vehet el tőlünk. A méz édessége pedig arra emlékeztet, hogy a tanulás öröm is lehet. A második ajándék egy csipetnyi só, amely az élet ízét, az emberi kapcsolatok értékét és a maradandóságot jelképezi. A harmadik ajándék pedig egy kis üvegbe zárt üzenet, amely a jövőt szimbolizálja. Ezeket az üzeneteket vitték magukkal a tarisznyájukban az elemi tagozattól és tanítójuktól búcsúzó negyedikesek: a tudás szeretetét, a barátságok értékét és a jövőbe vetett reményt. A közös éneklés és a szavalatok még tovább emelték az ünnep fényét.
A negyedikesek udvarhelyszéki csárdást, verbunkot és szökőt táncoltak. Előadás közben az arcukon öröm és büszkeség tükröződött, mozdulataikból magabiztosság és egymásra figyelés sugárzott. Mosolyogva, teljes összhangban követték egymást, élvezték a közös tánc minden pillanatát. Előadásuk nemcsak a népi hagyományok szépségét idézte meg, hanem azt is megmutatta, hogy a közös élmények, a zene és a tánc milyen természetesen teremtenek közösséget, erősítik az összetartozás érzését, és örömteli emlékekkel gazdagítják a résztvevőket. A tánc a fiatalság egyik legkedveltebb szórakozása, és egyúttal nagyszerű ismerkedési lehetőség is. Nemcsak a legény- és leánykorban, hanem a későbbi élet során is elmaradhatatlan érték a táncismeret.
Köszönjük Székelyudvarhely Polgármesteri Hivatalának a helyszín biztosítását, Boros Hildának és Boros Bélának a táncok megtanítását és a koreográfiák összeállítását, András Gellért zenetanárnak a hangosítást, Albert Anna V. osztályos diákunknak a konferálást, az elemi tagozat pedagógusainak a mentorálást, valamint a szülőknek az egész évben nyújtott támogató jelenlétet.
Szabó Zsuzsa, Nyárádi Izabella, Fancsali Adélka-Leilla, Székely Emőke és László Mária elemi tagozatos tanárok
