Meséről mesére… A 2024-es Előkészítő osztály

A mese, az kell.

Főként akkor, amikor valamilyen útelágazáshoz, vagy nagy életeseményhez érünk. Ilyen az iskolába lépés. A Gimi meseszép épületei elindítják a gyermeki képzeletet. Választottam hét népmesét, hogy a hét főhőssel együtt könnyebb legyen megbirkózni a kezdeti nehézségekkel, megismerkedni a segítőinkkel és barátokra szert tenni.

Az első hét meséje A só.

A család öleléséből sokunk kedvenc meséjével indult neki az iskolás éveknek az Előkészítő osztály. A mese fordulatai éppen arra alkalmasak, hogy megismerjék a tanáraikat, segítőiket és segít eligazodni ebben az épület rengetegében. A népmese egyenes világa indokolja a szabályok létjogosultságát és szorgalmazza azok betartását.

Ráadásul az Elek Apó Unokái Egyesület a Hargita Megye Tanfelügyelőség partnerségével meghirdetett regionális Meseillusztráció és kreatív szépírás versenyen az Előkészítő és első osztályosok korcsoportjában Bîrziche Maya-Aurora rajza I. díjat hozott a mese illusztrálásával.

A második népmesénk Az aranyszőrű bárány.

Ez a mese segített felmérni, mekkora batyuval érkeztek az iskolába, azaz, mekkora a hamuba sült pogácsa, amivel feltarisznyálták az óvodában a gyerekeket. Megvizsgáltuk, hogyan rajzolnak, hogyan vágnak az ollóval, szeretnek-e énekelni, mesélni, játszani. Bizony az lett a vizsgálódásnak az eredménye, hogy ezek a gyerekek iskolába való, tanulni vágyó igen vidám csapat. 

 

 

Harmadik népmesénkkel, Az égig érő fával, megemlékeztünk A Magyar Népmese Napjáról.

Az ötlábú táltos paripávalmi is eljutottunk a könyvtárba, ahol iskolánk könyvtárosa mutatta meg a könyvek csodás világát. Megismerkedtünk iskolánk névadójával, Tamási Áronnal. Megnéztük, milyen könyveket írt és a róla szóló, nagy diákok rajzaiból, festményeiből rögtönzött kiállítást.

A papucsszaggató királykisasszonyokkal bejártuk a kacifántos feladatok világát. Olyan bonyolult vonalakat húztak a lapra a kicsik, hogy még az ördögfiúknak is becsületére vált volna. Terveztek várakat, padlót, a lányoknak díszes ruhát, úgyhogy mindenki talált kedvére valót. Ráadásul elkezdtek sakkozni Éva nénivel.

A bölcsőhelyünk körüli sétát két mondai hely meglátogatásával kezdtük. Az októberi őszben túráztunk a Budváron, a Csicser és a Budvár mondája nyomán. A monda elvarázsolta a kicsiket. Történeteink közül ebben találtuk a legerősebb motiválást az írás megtanulására, hiszen annyira szép, hogy őseink ezer éve már kőbe vésték, fába rótták gondolataikat, érzéseiket. Az erdő támogatóan terített tele mindent a színes falevelekkel, mintha ő is bíztatta volna a kicsike diáksereget.

 

 

A Jézus kápolna mondája a hitről szól. Arról tanít, hogy hatalmas ereje van a kimondott szónak.

A hetedik népmesénk A kiskondás.

Ez a mese a szívből jövő gondolatról szól, amivel a legreménytelenebb helyzetet is meg tudja oldani egy nagyon apró, békés teremtmény.

Ezzel a mesével képviselte osztályunkat Boros Zsófia a Kriza János mesemondó verseny megyei szakaszán.

Az első modul 7 hete igazi kihívás volt: meg kellett ismerniük egymást, össze kellett hangolni 22 kisdiák egyéni ritmusát és meg kellett szokni az iskola szabályos lüktetését.

Az a bandukoló őszi nap, ha benéz az ablakon azt látja, hogy az iskola legfiatalabb diákjai figyelnek egymásra és ráfordultak tanítójukkal a tervezett tanulás útjára, meséről-mesére.

Szabó Zsuzsa tanító