Egy gyermek érkezése a családba szeretetkapukat nyitogat.

Valahogy hirtelen szebb és jobb lesz a világ tőlük, fényesebben ragyognak a csillagok is.

Nem véletlenül lett a szeretetet jelképező negyedik gyertya meggyújtása a legkisebbek kiváltsága. Ők tiszta lélekkel, gyermeki őszinteséggel, megrendíthetetlen hittel lobbantották lángra a szeretet fényét nemcsak családjaikban, hanem az egész ünneplő közösség szívében.

Kis lámpásaikkal bevonulva lélektől-lélekig adták a lángot. A sok apró lángocska és a csillogó szempárok fénnyel töltötték meg a sötétséget, és melegség áradt a cudar, szeles időből megérkezett szülők, nagyszülők, rokonok lelkébe.
Lehel papbácsi ünnepi, gyerekközpontú gondolatai, a közös éneklések Hajnalka vallás tanárnővel, a lelkesen mondott versek, a karácsonyi ünnep kapujában segítettek, hogy közelebb kerüljünk Isten titkához.

A negyedik gyertyaláng fellobbanása a kis Jézus születésének közeledtét hirdeti, melyre nap mint nap készítettük a lelkünket az adventi szent időszak idején. Fogadjuk őt tiszta szívvel, és szeressünk Isten közelében lenni, hogy megtapasztalhassuk jóságát.

Jöjj el, Uram Jézus!

Székely Emőke és László Mária tanítónők

Forog az esztendő kereke, egyszerre kettő is. Forog egy évkerék, a vallási ünnepeinkkel és forog egy évkerék a népi hagyományainkkal. Néha összeér a kettő, mint most, az év végén: Szent Miklós, napján. Ilyenkor minden osztályban ott van már az adventi koszorú, minden gyermek adventi éneket tanul, minden tanító díszbe vonja az osztálytermeket és a lassan lecsendesíti kisdiákjait adventi mesékkel.

Ebben a varázslatos időszakban a Gimi legkisebb diákjai minden évben közös asztalt terítenek, roskadásig tele gyümölccsel: almával, naranccsal, fahéjas körtével, mézes dióval és mogyoróval.

Asztal közepén adventi koszorú és már ég az első gyertya! Körbe állják és közösen énekelnek, muzsikálnak az osztálytanítókkal, vallástanáraikkal.

December 5-én a frissen felújított iskola tereit töltötte be a gyümölcsillat és a hálatelt énekszó. Tiszta és csengő gyermekhangok szóltak az adventről, a várakozásról. Öröméneküket meghallgatta az igazgató bácsi, a főesperes úr és a tanáraik.

Márton József plébános áldást osztott a gyerekekre és tanáraikra majd szőttes tarisznyájából elővarázsolt finomságokkal jutalmazta a gyermekeket. Isten fizesse!

Székely Emőke, László Mária, Nyárádi Izabella, Szabó Zsuzsa és Fancsali Adélka tanítók

Köszönet a fotókért Nagy Hajnal vallástanárnőnek.

A Tamási Áron Gimnázium elemi tagozatos tanulóinak évzáró műsora
2022. június 8.

„Tüzet viszek – kezdi a jól ismert énekes körjáték. A tűz az élet lényegével azonos, az emberi életben és az emberi történelemben fontos szerepet tölt be. A tűz melegít, fényt ad, oltalmaz, tisztít. Lángja, melege a szeretet. Gyakran Isten lelke jelenik meg benne. A szerelem és a forradalom jelképe. Ünnepeinken örömtüzet, tűzijátékot rendezünk.

A Tamási Áron Gimnázium elemi tagozatán heti rendszerességgel történő néptáncoktatás révén a népi értékeket próbáljuk átmenteni. A parázs továbbadása a cél, mert amíg parázs van, addig tűz is lesz.
A hagyomány olyan híd, melyen keresztül kapcsolatba kerülhetünk gyökereinkkel, mely a hosszú évszázadok alatt letisztult tudást őrzi.
A kisiskolások életkori sajátosságaik folytán nagyon is közel érzik magukhoz a néphagyomány által közvetített világot; természetesnek érzik annak jelképekkel teli rendjét. A mesében, énekben, táncban, játékban megfogalmazódó világkép ezért is olyan könnyen befogadható számukra.
„A közös táncos bemutatók örömteli napok, megállópontok életünkben, melyekre különös figyelemmel, nagy odaadással készülődünk.” Boros Hilda és Boros Béla táncoktatók

A 2021-2022-es tanév évzáró műsorát a Kicsi Gereben kezdte, bukovinai táncokat bemutatva. A 18. század közepe táján többezer székely menekült a Kárpátokon túlra. A túlnépesedés miatt a 19. század utolsó évtizedeitől több hullámban települtek vissza a Hunyad megyei Déva környékére és a Bánságba, a második világháború alatt a Bácskába, majd innen a dél-dunántúli Völgység falvaiba. Útjuk során sok fajta tánccal megismerkedtek. A koreográfiában polgári eredetű táncok és a régi stílusú silladri jelenik meg.

A tánc a kisiskolás korban nem válik külön a játéktól, hanem annak szerves részét képezi. Csak a tánctudás bizonyos fokán különül el és válik önálló szórakoztató elemmé. Az előkészítő osztály népi gyermekjáték fűzére különös élményt jelentett, ugyanis együtt járták vidám táncukat az oktatóikkal.
„Egy lángot adok, ápold, add tovább És gondozd híven.” (Reményik Sándor) Az idei előkészítő osztályosok is megkapták a lángot, amelyet népi gyermekjátékokon keresztül loptak a szívükbe Boros Béla és Hilda, a gimnázium táncoktatói. A „Tüzet viszek” című táncelőadás legfiatalabb résztvevőiként örömtáncot jártak a színpadon, lelkesedésük magával ragadta az igencsak népes közönség apraját-nagyját. Türelemmel és elragadtatással követték nagyobb társaik előadásait, azzal a meggyőződéssel, hogy hamarosan ők is pontosan úgy fogják cifrázni, ahogy tőlük látták.” Marika tanító néni

Az I. osztály felcsíki táncos gyermekjátékokat adott elő.

„Hála van bennem. Isten áldása kísért ebben a tanévben. Két év megállás, csend után újra megélni azt, hogy tanítványaink, a táncos lábú elemisek megdobogtatják a városunk nagy színpadát, és vele együtt a szívünket is, felemelő érzés volt. Köszönet a táncoktatóknak. Külön köszönet Szabó Ilka volt tanítványomnak, aki szép beszédével színezte az ünnepségünket. Idézve Kányádi Terasz című verséből. „A szalag végtelen, a szalag fáradhatatlan…”. Igen a szalag végtelen, emlékképek sorozata jelent meg előttem, ahogyan néztem a színpadon felkonferáló gyönyörű lánnyá cseperedett Ilkát. Így bámulni csak egy tanító tud a volt tanítványra. Az elsőseimnek most először adatott meg ez az élmény, de nem utoljára. Visszatérünk még a színpadra. Megismételjük fegyelemmel, szeretettel, hagyományainkat őrizve, örömmel, jó kedvvel, ahogyan most is tették ügyes kis elemiseink.” Bella tanító néni

A II. osztály következik eszközös kanásztáncokkal. Részben a pásztorfoglalkozásra, részben a tánctípus egyes formai sajátosságaira, jellegzetes eszközhasználatra vezethető vissza. A nyugati táncdialektus területén, így elsősorban a Dunántúlon a legáltalánosabb.
“Az elemi tagozat derekán ezek a kicsiny legényecskék úgy megtáncoltatták a botokat, hogy bottal üthettük a nyomukat. És az ügyes leányocskák! A tele üvegpalackokban meg se’ moccant a jó piros lé! Nem ömlött ki, dehogy, csak a jókedvünk csordult túl a Művelődési Ház falain és öntötte el aznap a várost. Adja a Jó Isten, hogy jövőre ismét együtt táncolhasson ez a sok apró gimis a két táncoktatójával!” Zsuzsa tanító néni

A moldvai csángómagyarság kör-, sor- és páros táncaiból hozott egy kis ízelítőt a III. osztály.
„Mindenkinek kellemes, pihentető, élményekben és kalandokban gazdag vakációt kívánok!” Fancsali Adélka tanító néni

A IV. osztály felcsíki táncokat mutatott be: héjszát, zsukát, gyorscsárdást és ceppert.
“Búcsúzik egy újabb generáció az elemi tagozattól. Hosszú utat tettek meg, hiszen a kis óvodások lassan serdülővé cseperedtek. A világ titkaira rácsodálkozó kisgyermekek lassan elmerültek a Tudás tengerébe. A kis búvárok találkoztak okos delfinekkel, akiktől szeretetet, empátiát, helyes viselkedésformákat tanultak, és elsajátították a magasabb szintű stratégiai gondolkodás alapjait. Érett, összetartó, egymást szerető közösségként, indulnak tovább az úton, amely még sok titkot rejt. Isten áldását kérve életükre, Reményik Sándor szavaival búcsúzom tőlük: Egy lángot adok, ápold, add tovább;/ Csillaggal álmodik az éjszaka, / És lidércfénnyel álmodik a láp / És öröktűzzel álmodik a szívem. / Egy lángot adok, ápold, add tovább, / És gondozd híven.”

Ma már egyre többen felismerik a néptánc jótékony hatását, amelyet gyakorol a gyerekek mindennapi életére, az élet minden területén. Azt is megtapasztaltuk, hogy az a jó, ha a gyerekek lépésről lépésre, az ábécével egyszerre tanulják a táncot is. Így egyszerre vetjük el a magot, azaz a dallamot a fülükbe, lábukba, együtt fonjuk élő szövetté népi gyermekjátékainkkal az elemi tagozat minden tanulóját, tanítóját, táncoktatóját és a diákjaink családjait.

Köszönjük, Hilda és Béla, a kö-zösségformáló munkátokat, jövőre szeretettel várunk: László Mária, Nyárádi Izabella, Szabó Zsuzsa, Fancsali Adélka és Székely Emőke elemi tagozatos tanárok

“Mint a meleg tenyérben azonnal elolvadó hópihe, a hír is csak akkor számít igazán, amikor először találkozunk vele.”

Barabási Albert-László

„Hirdetjük”, hogy a Tamási Áron Gimnázium előkészítősei, elsősei, másodikosai és harmadikosai 2022. május 20-án meglátogatták a kegytemplomot Csíksomlyón, megnézték a legendás kegyszobrot, megtanulták annak mondáját és megpihentek a Barátok fürdőjénél. A Mikó-várban a Csíki Székely Múzeum vártörténeti kiállítását és a Rejtett mintázatok Barabási Albert-Lászlónak a hálózatkutatás művészeti ábrázolásával debütáló kiállítását tekintették meg. Úticéljuk a Gyimesbükkön található 30-as vasúti őrházban található vasúttörténeti kiállítás, valamint a Rákóczi-vár romjai voltak.

Az előkészítő osztály és Marika tanító néni képes beszámolója:

Az elsősök és Bella tanító néni beszámolója:

Megkérdeztem a kis elsőseimet, hogy tetszett-e a kirándulás, kórusban zengették „Igeen! Ugye megyünk még?” – jött rögtön a válasz után a kérdés. A beszélgetéseink során áradoztak a Csíksomlyói kegytemplom magasztosságáról, „olyan nagy”, „olyan titokzatos”, „olyan szent”, „olyan megnyugtató” - fogalmaztak. „Én nem értem fel Mária lábáig, de szemébe néztem, és kértem, hogy a szüleim mindig egészségesek legyenek” - mondta csillogó szemekkel a kicsi lányka.
A Csíksomlyói kegytemplom mögötti területen a Barátok feredőjét körbesétáltuk. Megtudtuk, hogy nagyon jó gyógyító ereje van ennek a víznek. Többen is elhatározták a gyerekek közül, hogy elviszik tatát, mamát oda, hadd áztassák meg fájó lábaikat a feredő vizének sárgájában, hogy meggyógyulhassanak.
Csíkszeredában a múzeumban nagyon sok érdekes dolgot mesélt nekünk a tárlatvezető néni a Barabási Albert műalkotásairól. Örömömre, a gyönyörű Gyimesek sok gyereknek ismerős már. Csodáltuk a zsenge csángó vidék ezeregy színű üde zöldjét, és közben ezeket mondogatták a gyerekek: „Mi, a szüleimmel sokat járunk ide pihenni, szeretünk itt lenni.”, „Amikor édesapámnak elege lesz a sok telefoncsöngésből, akkor ide jövünk a család. Itt nincs térerő, és egész nap sétálunk meg játszunk.”, „Az Ezeréves határ volt számomra a legérdekesebb” - nyilatkozta egy gyerek.  Kérdésemre, hogy miért, jött is a válasz: „Nagyon sok régi vasúti eszközt láttam a 30-as vasúti őrházban. No meg a régi gőzös, az nagyon profi. Déditata sokat mesél a régi időkről.”
Tehát él a történelem. Érdekli a gyerekeket is. Szerintük érdemes volt kirándulni, feledhetetlen utazás volt, és jó volt együtt csángálni a gimis elemisekkel. A végszó ez volt „menjünk még!”. És még fogunk menni.

A másodikosok és Zsuzsa tanító néni beszámolója:

„Elmentünk Csíksomlyóra, ott együtt imádkoztunk és megérintettük Mária lábát. Nem mindenki érte fel, olyan magasan van.” Sára
„A Mikó-várban megnéztünk egy rövid filmet a várkútról, amibe mindenfélét bedobáltak: kancsót, gyűrűt, pénzt, nyakláncot és serleget. Beöltöztünk várvédőknek.” Cs. Anna
Hompoth Hanna-Erika tárlatvezető muzeológusként az elemi tagozatos tanulókat is élvezetesen kalauzolta el a hálózatok különös világában és lebilincselő előadása nyomán a másodikosok a következőket írták:
„Elmagyarázták nekünk, hogyan kapcsolódnak az ételek ízeit. Nagyon érdekes volt az öröklésről készült kép, a betegségekkel.” Gergely
„Nekem az tetszett a legjobban, ami arról szólt, hogy egy Pistike nevű kisfiúnak volt egy telefonja, ami vírusos lett.” Ábel
Volt egy olyan példa, hogy egy ember olvasott egy cikket egy háromszemű házatlan lábas csigáról és ezt hírt tovább küldte, tovább mondta, majd így tettek a többiek is. Így lett egy furcsa alakú, nagyon szép hálózat. De beszéltek a betegségekről és mintázattal mutatták meg az öröklődéseket is.” Mínea
„Láttuk a korona vírust kivetítve üveg négyzetben, hogy a gyógyszerek milyen hatással voltak. Láttam 3D nyomtatást, egy szobrot.” Kende
Végül:
„Megérkeztünk Gyimesbükkre, felmentünk a Rákóczi-várromhoz és szétnéztünk.” Gréta
„Megnéztük a 30-as vasúti őrházat, ott volt egy bácsi, sokat mesélt.” D. Annácska
„A bunker is érdekes volt.” Viktor

A harmadikosok és Adélka tanító néni beszámolója:

Tartalmas, értékekkel teli kirándulás volt. Gyerekeinkkel elmentünk az egykori magyar világ legkeletibb sarkáig, az Ezeréves határig. A 30-as őrház felett, egy kis magaslaton áll a Rákóczi-vár. Azaz állt egykor, mert ma már csak a romjai közt sétálhattunk. Egyszerre szólítja meg a bal és a jobb agyféltekét a tudomány és a művészet szoros kapcsolatát bemutató Rejtett mintázatok című tárlat a Csíki Székely Múzeumban. A világhírű fizikus és hálózatkutató, Barabási Albert László kiállítása egy újszerű múzeumi élményt nyújtott nemcsak a gyerekek, de nekünk, pedagógusoknak is.

Fancsali Adélka-Leilla, László Mária, Nyárádi Izabella és Szabó Zsuzsa tanítók

Egyszer egy találkozón egy kisiskolás gyerek feltett egy egyszerű kérdést a nagy költőnknek: „Mi a vers?” – és Kányádi Sándor azt válaszolta: “A vers az, amit mondani kell.” És milyen igaza volt.

A szatmárnémeti Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum idén is megrendezi a VIDÁM VERSEK VERSMONDÓ VERSENYÉT az elemi osztályos tanulók számára.

Amint azt a verseny elnevezése is sugallja, a jelentkezőknek egy tréfás, humoros verset kellett választaniuk a magyar irodalomból.

Iskolánkat két kisdiák képviselte a megyei szakaszon: az előkészítő – első – második osztályosok kategóriájában Hermann Gergő, előkészítő osztályos, a harmadik-negyedikesek korosztályában Várday Lilla, III. osztályos tanuló.

Mindkét kisdiákunk Kovács András Ferenc erdélyi magyar költő verseiből választott, és szárnyaltak akár A nagyravágyó csuriveréb vagy Egy pettyes petymeg.

Sok vidám vers hangzott el a versenyen, nevettünk egy-egy szófordulaton, elraktároztunk egy pár jó hangulatú verset jövőre.

Nagy szeretettel gratulálunk mindkét tanítványunknak, hiszen Gergő II. helyezést ért el korcsoportjában, Lilla pedig I. helyezett lett, így április első napjaiban Szatmáron részt vesz az országos döntőn.

Gratulálunk, Gergő! Hajrá, Lilla!

Fancsali Adélka-Leilla és László Mária tanító nénik

“A magyar népdal az egész magyar lélek tükre, a magyar nyelvvel egyidős; a magyarság történelme során kialakult és az évszázados – évezredes – használatban csiszolódott… érték. Benne mindannyian magunkra ismerhetünk, belőle mások is megismerhetnek bennünket”. (Kodály Zoltán)

A könyvbemutatóval egybekötött népdalvetélkedő megyei döntőjét a Tamási Áron Gimnázium szervezte 2021. június 19-én. A rendezvény társszervezője a Hargita Megye Tanácsához tartozó Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont, házigazdája Székelyudvarhely Polgármesteri Hivatala és támogatója a Concentus Consult.

A megyei döntőt egy online előválogatás előzte meg, ahol a 76 kisvideóval nevezett be a történelmi Udvarhelyszék népdalkedvelő diákserege. A zsűrizésre azokat a kollégákat kértük, akik az elmúlt nehéz helyzetben vállalták, hogy felkészítik diákjaikat és támogatásukkal további reményt adtak. Az elődöntő során elsősorban a tiszta, csengő hang, a szép hangszín, a népdalok értéke és az előadásmód hitelessége, meggyőző ereje érvényesült. Köszönjük az értékelő munkát Pap Katalinnak, László Máriának, Ágoston Juditnak, Fancsali Adélkának, Nagy Enikőnek, Nemes Annamáriának, Sorbán Enikőnek, Fábián Annamáriának és Szabó Zsuzsának. Az értékelő csapatnak volt még egy tagja, aki úgy hallgatta végig a népdalokat, hogy közben az életéért küzdött a városi háttérkórházban. Fájó hiányában Sipos Péterffy Zoltán emlékére szólt aznap a lelkes dal!

A Városháza Szent István termében, a járványügyi előírások betartásával szervezett rendezvényt Pálfi Kinga, Székelyudvarhely alpolgármestere nyitotta meg, majd Bíró Barna Botond, Hargita megye Tanácsának alelnöke osztotta meg gondolatait. A Lelkes zenekar muzsikája után a jelenlevők örömére 58 népdal hangzott el 29 népdalkedvelő diák előadásában.

Dr. Szalay Zoltán szerkesztésében kiadott Csak tiszta forrásból Magyar népdalok 3. kötete válogatás a Maros-Küküllők vidéke, Marosszék és Udvarhelyszék népdalkincséből. Ennek kötetnek a bemutatása a Székelyföldi Énekiskola növendékeinek segítségével történt, Györfi Erzsébet vezetésével.

Az népdalosaink értékelését szakmai zsűri végezte: Dr. Szalay Zoltán, Györfi Erzsébet, Haáz Margó, Szabó Zsuzsa, Galaczi Hajnalka és Bartalis Izabella. Az értékelést Bartalis Izabella foglalta össze, megosztva észrevételeit és átadva a versenyzőknek az értékes díjakat:

1-2. osztály

1.díj: Ilyés – Hadnagy Jázmin, Marthi Buzogány-Flóra

2.díj: Nagy Veronika

3.díj: Tódor Rebeka, Várday Lilla

Dicséret: Ivácsony Hanna Zsófia

3-4 osztály

1.díj: Kovács Sarolta

2.díj: Szombatfalvi Julianna Éva

3.díj: Ágoston Anna, Fülöp Zsuzsa

Dicséret: Hadnagy Fanni, Pakot Zsófia

5-6. osztály

1.díj: Deák Boglárka

2.díj: Lakó Csenge, Nagy Fanni

3.díj: Tódor Panna

Dicséret: Elekes András, Lakatos Réka

8-10. osztály

1.díj: Nagy Nikoletta, Pál Orsolya Timea

2.díj: Bálint Imola

Köszönet a Gimnázium szervezői csapatának: Fancsali Adélka, László Mária és Nyárádi Izabella tanítóknak. Ezúton gratulálunk iskolánk diákjainak: Szentgyörgyi Katának (Előkészítő osztály),Várday Lilla és Ivácsony Hanna-Zsófia 1. osztályos tanulóknak.

A magyar népdal ma is él, és mindaz, aki dalolja, tovább élteti. Felmenőink, akár egy-két nemzedékre visszamenőleg, naponta daloltak. Számukra a dal a mindennapi élet szerves része volt.

Kodály Zoltán pontosan fogalmazott: „A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható… Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be.” Énekeltek munka közben, dalban mondták el a szomorúságukat, a szerelmüket, az örömüket. Ezeket a dalokat nemzedékről nemzedékre hagyományozták, mint gazdag örökséget.

Ennek a gazdag örökségnek a megismeréséért, megtanulásáért és továbbadásáért született a fent bemutatott rendezvény, amely megtekinthető az alábbi linken: https://youtu.be/UgSUBlt0018

Szabó Zsuzsa, programfelelős

A Nagygalambfalvi Általános Iskola szervezte a XIX. „Fától fáig, verstől versig” Kányádi Sándor versmondó versenyt 2021-ben, online.

Iskolánkból két kis versmondót jutalmaztak: Mihály Boróka I. osztályos tanuló III. díjban részesült és Kurtus Fanni-Abigél Dicséretben. A két kis versmondót az alábbi linkeken lehet mehallgatni:

https://youtu.be/-TXPVFPJvac

https://youtu.be/MeVmI9cc9JU

A szervezők a következő üzenettel zárták a versenyt: “Kányádi Sándor mindig azt mondogatta, hogy: “Az igazi költő esetében (…) csak halála után derül ki teljes bizonyossággal, hogy az volt-e, aminek hitték őt, aminek hitte olykor maga is magát. Akkor derül ki, hogy az unokák, dédunokák érdemesnek tartanak-e valamit kézbe venni.” Ez mostanra már egyértelműen kiderült! Az idén is több mint 400 gyerek tartotta érdemesnek kézbe venni a Kányádi kötetet és megtanulni belőle a neki legjobban tetsző verset. Isten nyugtassa, drága Sándor bácsi!”

Kányádi Sándor a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagjaként azt a gondolatot népszerűsítette, hogy tegyük elérhetővé magyar irodalmunkat a világhálón és minél több értékes oktatási tartalmat osszunk meg ezeken a felületeken, hiszen a jövőnk egy darabkája. Nos, ez a gondolat élni kezdett és virágzik az online oktatás alatt, hiszen százával került fel a virtuális térbe a költőóriás verses hagyatéka. Élvezet volt belehallgatni. Köszönet a Nagygalambfalvi Általános Iskolának a nagyszerű szervezésért és az értékes jutalmakért, amelyek postán érkeztek.

Szabó Zsuzsa, László Mária

„Érdekesnek találtam a virtuális térben szervezett versenyt. A tanci javaslatára A tavon című költeménnyel jelentkeztem be. Nagyon élveztem a felkészülést, a nővérem segítségével többször is felvettük videóra. Amikor újranéztük, sokat nevettünk a hibákon. Kíváncsian vártam az eredményhirdetést. Jól esett a dicséret a szavalásomért. Szívesen tanultam ezt a verset, mert nagyon tetszett a humora.”

Kurtus Fanni-Abigél

Tamási Áron Gimnázium, IV. osztály

Nagy megtiszteltetésként éltük meg Szász-Mihálykó Mária tanárnő felkérését, hogy korabeli szövegek alapján jelenítsünk meg egy száz évvel ezelőtti tanórát.

Először színdarabnak indult, aztán időközben megszületett a film ötlete. A fiúk izgatottan készültek mindvégig, küzdöttek a nehéz, régies szövegekkel, de miután sikerült azokat megtanulni, a játékra tudtak koncentrálni és nagyon élvezték.

Jómagam és a 14 tanítványom nevében köszönjük, hogy ily módon is hozzájárulhattunk iskolánk 425 éves évfordulójának megünnepléséhez.

László Mária tanítónő

Tanulók véleménye:

„Nagyon tetszett a filmre való felkészülés, mert vicces volt a szerepem. Fura volt a régi padokban ülni, ugyanakkor érdekes volt, hogy kettesével ülünk. Izgatott voltam a kamerák miatt és úgy éreztem magam, mint egy filmsztár. Nagyon tetszett a film és még máskor is szívesen vállalnék hasonló feladatot. Köszönöm a lehetőséget és az élményt!”

  Székely Dávid, II. osztály

„Aznap reggel, amikor volt a felvétel, kockás ingben mentünk, régi padokba ültünk. A tanci fekete keretes szemüveget viselt és a haját feltupírozta. Amikor megkaptuk a szerepeket, nagyon izgultam, de aztán a filmfelvétel egészen jól sikerült.”

Mihály Gábor, II. osztály

„Számomra nagyon jó érzés volt ebben a filmben szerepelni. Életre szóló élmény volt a kamera előtt adni elő a szerepünket. Sokat készültünk, de meglett a gyümölcse. Köszönöm, hogy részt vehettem.”

 Nagy Lajos, II. osztály