Egy jó jubileumi rendezvénysorozat egyszerre szól rólunk és nekünk. Ezért választottunk a keretmesét, ahol közös játékban együtt ünnepelte öreg tanodáját minden kisdiák és tanító. Reneszánsz udvarrá alakítottuk egy délelőttre a Kollégium épületét. Ekkor történt a varázslat.
Egyszer, nagyon régen volt egy csodaszép ország, s annak egy igazságos királynéja. Palotája szomszédságában volt egy bűvös erdő, ahol pontosan 136 bagoly lakott. Ezért hívták Baglyok erdejének. Ahányszor az országot veszély fenyegette, a baglyok hangos huhogással jeleztek uralkodójának.
A királynő szerette országát, udvarhölgyeit (Fancsali Adélkát, Székely Emőkét, László Máriát, Nyárádi Izabellát, Szabó Zsuzsannát) és az ők 136 baglyocskáját. Palotája nyitva állott népe számára, ahol pompás kiállításokat rendeztek és szórakoztató előadásokat tartottak a messzi földről jött énekesek, tudósok, táncosok, színészek, festők, írók és költők. Tehetségükkel, tudásukkal szórakoztatták a hálás népet és a királynőjüket.
Minden pompás volt: a palota, az étkek, a ruhák de legfőképpen a hangulat. Vidám derű, gyerekkacaj és elégedett beszélgetések hangzottak mindenhonnan.
Egy este bekopogott a palotába az erdő gonosz szelleme. Szolgálatát ajánlotta királynőjének, ha elveheti a baglyok huhogó hangját, mert erősen zavarta. Hangosan huhogott a legöregebb hóbagoly a palota ablaka előtt…
A királynő jelnek vélte és visszautasította a gonosz szellem ajánlatát. Az sértődötten távozott és azt rikoltozta, hogy legyen átkozott a királynő és az ő országa! Aztán köd előtte, köd mögötte! A sűrű köd meg ráborult a gyönyörű vidékre!
Egész éjjel morajlott az erdő. Félelem ereszkedett a palotára, az országra. A köd oly sűrű volt, hogy a nap sugarai sem tudtak áthatolni rajta. A királynő szívére rátelepedett az átok.
Olyan erős volt az átok, hogy parancsot adott: az erdő minden baglyocskáját űzzék világgá!
Emberei széjjel szaladtak és teljesítették a parancsot. Csönd lett, nagyobb csönd mint valaha. 425 napja tartott a nagy sötét, amikor tanakodni kezdtek az udvarhölgyek, mit lehetne tenni?
Azt gondolták, hogy köddé válhat legalább a szomorúság, ha az ország minden lakója rajzolni kezd, vagy festegetni, netán mesét írni. Kihirdették, hogy aki a szomorú királyné arcára mosolyt csal, azt megjutalmazzák. Hozták a szebbnél szebb munkákat, az udvarhölgyek fel is állították sorban, szépen a palota folyosóin, de a királyné még a szemét sem bírta felemelni.
A túlvilági ködön áttört az első napsugár és a napsugárral visszajött a legöregebb bagoly is! Ekkor hallották meg a kopogást a palota kapuján.
Ki kopogott? Kint álltak a mezők állatai és az állatok barátai. Azt mondta a legbátrabb csiga, hogy olyan mesét tudnak, amivel előcsalogatnak éppen annyi napsugarat, amennyien ők vannak. Sőt a napsugarakkal a baglyocskákat is! Beengedték. Előadásuk után oszladozni kezdett a köd! Az erdőben megjelentek a baglyok.
Egyszerre előállottak az erdő állatai is. Ők is segíteni szerettek volna. Reménnyel és várakozással telt meg a palota. Csodálatosak voltak! És visszajöttek a baglyocskák!
Akkor sütött ki egészen a nap, amikor megérkeztek messzi földről a legvidámabb mesemondók: sünék nemzetsége.
Alig fejezték be vidám meséjüket, csak előállott az világhíres Énekmondók csapata, hogy meséjükkel megtörjék az átkot is. A királyné szíve hálával telt. Az erdő pedig újra benépesült bölcs baglyaival. Felállt a királyné és azt mondta:
– Megtört a gonosz szellem átka. Visszaköltözött az öröm és elégedettség. Lakomára hívom kedves vendégeinket. Csapjunk akkora mulatságot, hogy Zetelakáról Segesvárig follyon a Küküllőn a finom almalé. Háromnegyed tizenkettőkor mécsesekkel vonuljuk közösen a palota elé, ahol a déli harangszó mellett énekkel köszöntjük a Bölcsesség erdejét és a Tudás várát!
Azzal levonult a királyi udvar minden vendégével, az erdők és mezők állataival, az ebédlőbe, majd énekszóval köszöntötték alma materüket.
Így volt, mese volt, igaz mese volt!
Szabó Zsuzsa, elemi tagozatos tanár
„November 9-én részt vettem, részt vehettem a Gimi ünnepségsorozatához tartozó péntek délelőtti előadáson. A mesedélelőttön, ahogy az alsós pedagógusok emlegették túlzások nélkül állíthatom, csodálatos élményben volt részem. Az érdeklődésfelkeltő forgatókönyv nagyszerű kivitelezéssel párosult. Kitűnő volt a koreográfia, ötletesek a kosztümök, jól kidolgozott a mozgás, mely során a csengő gyermekhangok -énekben és versben egyaránt-, az érdekes megoldások magukkal ragadták a nézőközönséget, az érdeklődő hallgatóságot.
Illesse érte köszönet mind a pedagóguskollégákat, mind a lelkiismeretesen közreműködő szülőket! Örültem, hogy ott lehettem, szívet-lelket melengető volt az ünnepi előadás.”
Péterffy Lenke Júlia, nyugalmazott pedagógus
„A Tamási Áron Gimnázium 425 éves évfordulójára az elemisták csodaszép mese előadással készültek. A Baglyok erdeje igazi csapatmunka volt: ugyanúgy kivették részüket a munkából a legkisebbek mint a nagyobb gyerekek, illetve a tanító nénik. A tanítónők munkája nem csak a háttérben zajlott, bár valószínűleg a rendezői szerep lehetett a legnehezebb, hanem kis tanítványaikkal együtt színpadra is álltak. Az eredmény nem maradt el: egy csodálatos, színvonalas előadás, ami magával ragadta a nézőket: egy pillanatra sem tudtuk levenni szemünket a színpdról. A kis színészek egytől egyig élethűen alakították szerepüket, mintha sohasem ismerték volna a lámpalázat. Nemcsak a szövegüket tudták megfelelően, hanem helyesen artikuláltak és a színpadon is otthonosan mozogtak. Ez nem kis teljesítmény, figyelembe véve a résztvevő gyerekek nagy számát és sokféle személyiségüket. Bár valószínűleg szép számmal akadtak köztük szégyenlősebbek, vagy olyanok, akik többet szerettek volna megmutatni, mint amit a szerepük engedett, a végeredmény egy egységes, érdekes, pörgős előadás lett. Mindez úgy a gyerekek, mint főleg a tanítónők szorgos munkáját, kitartását dícséri. Csak így tovább gimisek!”
Lőrincz József szülő, koreográfus és Lőrincz Gabriella szülő, belgyógyász
„Az erdő lakóinak igen nagy megtiszteltetésben lehetett részük, hiszen életük egy kis részét másoknak is elmesélhették.
Jeles vendégség gyűlt össze a Tamási Áron Gimnázium fennállásának 425. évét megünnepelni. Jelen volt Mátyás király udvara, felesége, udvarhölgyek, zenészek, udvari festő, barátságos erdei állatok és kedves gyerekek. De hiszem, hogy eljöttek és jelen voltak (számunkra láthatatlan formában) a régen itt tanult összes diák és régen itt tanított összes tanár, pedagógus és nevelő. Az égő gyertyák fényében jelezték jelenlétüket és igen nagy örömmel konstatálták, hogy van tovább, van utánpótlás, vannak még hivatásbeli pedagógusok, akik kézen fogva vezetik a rájuk bízottak sorsát egy másmilyen világban való boldogulásban.
Az Ég mosolygott, a Nap melegített a hideg őszi napon és Mi ünnepeltük az életet!”
Svella Adél szülő, balett-tanárnő
„Összhang, béke, szeretet és egymásra figyelés jellemezte a tanítók által szervezett Baglyok erdeje mesedélelőttöt. Az interaktív mesekeret, a gyerekek komoly hozzáállása lenyűgözte a felnőtt nézőközönséget. A kis színészek könnyedén más dimenzióba repítettek: a valóságból a mesevilágba, ahol nagyon jól éreztem magam.
Színvonalas előadásokat láthattunk, tiszta éneklésekkel díszítve, melyek szebbé varázsolták a délelőttünket. Szívből gratulálok a lelkes tanító csapatnak és a sokszínű gyerekseregnek!”
Székely Gyula szülő, zenetanár
„Köszönjük, hogy részesei lehettünk csodás ünnepeteknek. Megtiszteltetés volt a meghívás, a nekünk szentelt figyelem, a lehetőség, hogy találkozhassunk gimis olvasóinkkal.
Az elemi osztályok születésnapi ünnepe méltó volt az iskola múltjához, mai rangjához. A tanítók, mint igazi szellemi-lelki vezetők, maguk jártak elöl megjelenésük eleganciájában, a vendégek fogadásában, az ünnep emelkedetté tételében. Fénnyel és magvas tartalommal töltötték meg a születésnapi ünnepségsorozat nekik szánt délelőttjét. Maguk voltak igényes mesejátékuk keretszereplői, sőt nemcsak a tanítók, hanem Bekő Melinda Erzsébet igazgatóhelyettes is a Baglyok erdejének tündérévé vált néhány órára. Minden osztály a maga korához illő irodalmi műsort illesztett szervesen a keretjátékba. A közelmúlt és a jelenkor magyar gyermekirodalmának legszebb verseit, dalait szőtték egybe, elevenítették meg izgalmas és igényes színpadi játékkal. A tanítónők reneszánsz nemesi viselete, a régizene és a Mátyás-rege a múltat villantotta fel, a gyermekek pergő játéka és felhőtlen vidámsága a jelenről vallott, de egyúttal a jövőt is hordozta: rangot és mindig új kalandot jelent a Gimiben diáknak lenni.
Ehhez gratulál, és nyújt havonta friss szellemi-lelki fényt és meleget a Napsugár gyermeklap.”
Zsigmond Emese, főszerkesztő, a Napsugár gyermeklap csapata nevében
Köszönet a fotókért Szabó K. Sámuelnek!
