Március 20-án, pénteken zajlott a KAV megyei fordulója Székelyudvarhelyen, a Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégiumban.

A versenyt a Magyar Nyelv Napjai keretében az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége (AESZ), a Napsugár gyermeklap, a Maros Megyei Tanfelügyelőség, valamint a Marosvásárhelyi Református Kollégium szervezte.

A verseny célja a diákok anyanyelvi és irodalmi műveltségének gyarapítása. A vetélkedő elvárásrendszerében alapvető követelmény a megfelelő anyanyelvi műveltség, kreativitás, beszédkészség, hogy korukhoz mérten legyen gazdag a szókincsük, ismerjenek sok közmondást, szólást, rokon értelmű szót, kifejezést, írjanak minél helyesebben, szeressenek és tudjanak alkotó módon gondolkodni, véleményüket megfogalmazni, csapatban játszani.

A IV. osztályosok a Napsugár gyermeklap hét lapszámában (2025. szeptember – 2026. március) közölt anyanyelvi feladatok megoldásával gyűjthették össze a részvételhez szükséges pontszámot. 

Az idei KAV mottója: 

Meg kell tanulnunk érezni a földet (Nagyálmos Ildikó) - Anyaföldünk, földanyánk, az élet bölcsője.

A feladatokat ebben a témakörben alkották meg a szervezők.

Iskolánk IV. osztályos csapata, a Gimicsodák, II. díjat szerzett a vetélkedőn. Szeretettel és büszkeséggel gratulálok,

András Annabell, Fancsali Vivien és Nemes Lilla!

László Mária
alsó tagozatos tanár

„Annyi ábránd s oly kevés a hűség, 
s az egyetlen hűség a nyelv.” – Kosztolányi Dezső

2026. március 5-én rendezték meg a Fürkész helyesírási és nyelvhelyességi verseny megyei szakaszát a Móra Ferenc Általános Iskolában a II–IV. évfolyamok legeredményesebb tanulói számára.

A verseny célja a tudatos anyanyelvhasználat, valamint a helyesírási képességek fejlesztése, nyelvi játékok, szólások, közmondások, betűrejtvények által.

Büszkék vagyunk  azokra a kisdiákokra, akik nagyon jó eredményeket értek el a verseny mindkét szakaszán.

A megyei versenyen Tamás Csenge (3. osztályos tanuló, felkészítő tanítója Székely Emőke-Katalin ) III. helyezést ért el, és Nemes Lilla (4. osztályos tanuló, felkészítő tanítója László Mária) dicsérő oklevéllel gazdagodott.

Gratulálunk, és további sikereket kívánunk nekik!

László Mária és Székely Emőke-Katalin tanítók
 

“Az irodalom az életünkről szól” - Lackfi János

18. alkalommal szervezte meg idén a Kájoni János Megyei Könyvtár a Nemzetközi Felolvasómaratont. A rendezvény nem titkolt célja ráirányítani a figyelmet, érdeklődést magyar irodalmunk egy-egy kiemelkedő személyiségére, életművére, azokra az emberi, erkölcsi, művészi értékekre, melyeket képvisel, felfedezni benne mindazt, amit magunkénak érzünk.

Iskolánk alsó tagozata idén is teljes létszámmal csatlakozott e rangos eseményhez. Március 10- én Lackfi János, kortárs szerző verseitől voltak hangosak a termek. Míg az egészen kicsiknek a tanító olvasott fel szebbnél szebb verseket,  addig a nagyok már tanítójuk irányításával vagy önállóan olvasták a szerző műveit, hol hahotázva a humoros részeken, hol elmélyülve a gondolatébresztő sorokon. A megzenésített versek ritmusa, zeneisége pedig mindannyiunkat magával ragadott. A kortárs szerzőre jellemző humor, a mindennapi élethelyzetek feldolgozása, a közvetlen hangvétel, a gyerekeknek szóló versek közösségi élményt nyújtottak. 

Olvasni fontos, jó, együtt olvasni még jobb!

Nyárádi Izabella, Szabó Zsuzsa, Fancsali Adélka-Leilla, Székely Emőke-Katalin, László Mária tanítók
 

A játék a zenei, a táncos és a beszélt anyanyelv elsajátításának egyik fontos eszköze, életszükséglet, bizonyos korig a gyermek szinte egész világát betölti, örömet és boldogságot ad, ugyanakkor jól ötvözhető a néphagyomány ápolással.

A mondókák és táncszók színesítik és hangulatossá teszik a mozgást, ritmust adnak a mozdulatsoroknak, ezzel segítve a különböző mozgásformák elsajátítását és gyakorlását.
A gyermekjátékok táncos mozzanatai, a gyermekek részére rendezett gyermekbálok és játszók mind alkalmasak voltak a táncok gyakorlására. A táncokkal együtt megtanulták azokat a szükséges érintkezési formákat, amelyek a falu közösségi életében nélkülözhetetlenek voltak.

A Tamási Áron Gimnázium Gereben néptánccsoportjának legapróbb táncosai, a „Kicsi” Gerebenesek, csíkszentdomokosi táncokat mutatnak be. Őket követi sorban az előkészítő osztály, majd az első osztály népi gyermekjátékos összeállítása. Aztán a másodikosok moldvai táncokat, a harmadikosok felcsíki és a negyedik osztály udvarhelyszéki táncokat mutatnak be.

Boros Hilda és Boros Béla táncoktatók, az előadás koreográfusai

A Tamási Áron Gimnázium Előkészítős osztályos népdalszólistái ebben a tanévben sikeresen vettek részt a XXVI. Csak tiszta forrásból népdalvetélkedő megyei szakaszán, madaras népdalcsokorral nyitották meg a Tavaszi szél vizet áraszt Hargita megyei népdaltalálkozót és udvarhelyszéki népdalokat énekeltek a VII. Udvarhelyszéki Népdalfesztiválon, Korondon. Az Énekes madárkák nevet Ozsváth Imola tanárnőtől kapták. Boros Zsófia, Lőrincz Villő és Nagy Ágnes Vikár Béla gyűjtéséből, három udvarhelyszéki népdalt énekeltek.

Az Előkészítő osztályosok gyermekjátékai emlékeztetnek bennünket arra, hogy a kisgyermekkortól éppen elbúcsúzó diáksereg belefordult a ritmikus, szabályozott iskolai életbe. A készségeket képző intenzív időszak nagyszerű lehetőség a néptánc alapozásához. Külön öröm, hogy Hilda és Béla módszerei szervesen illeszkednek a tanítási órákon is elhangzó tanulási tartalmakhoz. Köszönjük a közös munkát!

Szabó Zsuzsa, az Előkészítő osztály tanítója

Az első osztályosok népi gyermekjátékokkal készültek az évzáró ünnepségre. Az együtt játszás és táncolás varázslatos élmény az alsó tagozatos gyerekek számára, igazi szívből jövő örömforrás. A kisgyerekek nemcsak játszanak, hanem kapcsolatokat építenek, megtanulják az összetartozás, az odafigyelés és a szeretet nyelvét.

A tánc pedig olyan, mint egy közös szárnyalás. Amikor együtt mozognak a zenére, amikor egy dallam ritmusára egyszerre lendül a sok kis kar és láb, az nemcsak mozgás, hanem felszabadultság, boldogság, öröm.

Nincs jó vagy rossz lépés, csak az számít, hogy együtt vannak, és szívből jön a mozdulat.

Az ilyen pillanatok erőt adnak, emlékeket teremtenek, és segítenek abban, hogy a gyerekek megtapasztalják: együtt lenni jó, játszani és táncolni együtt még jobb.

Fancsali Adélka - Leilla, az I. osztály tanítója

A második osztáyosok moldvai táncához szívből gratulálok! Igazi öröm volt látni, milyen lelkesedéssel, pontossággal és örömmel mozogtak együtt. A lépéseik szépen összehangoltak voltak, a mosolyok pedig még szebbé tette az előadást.

Nagyon ügyesen megtanulták a moldvai néptánc alapjait, és örömmel vitték tovább a hagyományokat. Csak így tovább – büszke tanítótok vagyok!

Székely Emőke-Katalin, a II. osztály tanítója

A harmadik osztályosok már magabiztosan mozognak a színpadon, mosolyognak, átadják magukat a muzsikának, már nem számolják magukban a lépéseket. 
Ami az idén különösen tetszett nekem, hogy a kisebbek repertoárját végigénekelték, s talán a táncot is velük ropták gondolatban, amíg vártak a sorukra.

László Mária, a III. osztály tanítója

A negyedik osztály évzáró ünnepélye az valami más világ, gyereknek és tanítónak egyaránt. Néztem az első sorból, amilyen tartással jönnek elő a színpadra a táncos párok a függöny mögül, és udvarhelyszéki táncokat mutatnak be. Milyen komolyság, tisztelet, ragaszkodás érződött belőlük a népzene és néptánc iránt!

Tudom, hogy megértek drága tanítványaim a következő feladatra. Köszönet Boros Hilda és Boros Béla táncoktatóknak az öt év munkájukért, külön köszönet Albert Anna tanítványomnak a szép konferálásért.

Nyárádi Izabella, a IV. osztály tanítója
 

A tanév végéhez közeledve, érdemes számot vetni a megtett úttal, az elért eredményekkel.

A mindennapi munkán túl, különböző műveltségi területeket felölelő versenyekre jelentkezhettek a gyerekek, és ezzel a lehetőséggel éltek is a harmadik osztály tanulói, nagy lelkesedést tanúsítva. Ki-ki megtalálta a kedvére valót, és becsületes felkészülés után kiállta a próbát. Tanítóként biztatom a kisdiákjaimat a próbálkozásra, a megmérettetésre, mert ezzel fokozatosan megtanuljuk kezelni úgy a sikert, mint a kudarcot. Továbbá, hiszek abban, hogy minden gyermek rejt magában valami értékeset – egy igazgyöngyöt, amit meg kell találni, ki kell bontani.

Az iskola egyik legfontosabb küldetése, hogy ebben a keresésben társ legyen: felfedezni, miben tehetséges a gyermek, mi az, ami örömmel és lelkesedéssel tölti el.

Az idei tanévben a harmadik osztályosok több területen is megmutatták tudásukat, kreativitásukat és kitartásukat. Eredménytől függetlenül gratulálok minden résztvevőnek, büszke vagyok minden gyerekre, aki próbálkozott,  mert a legnagyobb eredmény mégis csak az, hogy  dolgoztak, fejlődtek és közben önmagukról tanultak.

A versmondás és regemondás versenyein diákjaink nemcsak szöveget adtak elő, hanem érzéseket, gondolatokat is közvetítettek. Megtanultak kiállni mások elé, megszólítani a hallgatóságot, és bátran használni a hangjukat. Ez a bátorság és önkifejezés a jövőben is nagy erőforrásuk lesz. 

Megyei Regemondó verseny:

Sinka Luca III. helyezés

Vidám Versek Versmondó Versenye- megyei szakasz:

Hermann Gergő- dicséret

A környezetvédelem a felnövekvő generáció számára igen nagy fontossággal bír. Komolyan is veszik, kíváncsian  tanulmányozzák. Még érdekesebb, ha mesék szárnyára kapaszkodva lehet megmenteni az oly nagyon szeretett bolygónkat.  

„Élhető bolygót unokáinknak” – környezetvédelmi témájú meseíró verseny

A matematika versenyek nem csak a számolásról szólnak, hanem logikát, kreativitást és kitartást igényelnek. A gyerekek megtanulnak gondolkodni, következtetni, és többféleképp megközelíteni egy problémát.

A Matematika Kenguru verseny I díjasai: 

A különböző rajzpályázatokon a gyerekek fantáziája szárnyalt. Képekbe öntötték álmaikat, érzéseiket, gondolataikat. A művészet nemcsak segíti a világ megértését, de  lehetőséget ad arra is, hogy megmutassák, milyennek látják ők azt a saját szemükön keresztül.

Orbán Balázs nyomdokain- megyei szintű rajzverseny:

András Annabell I. helyezés

Fantáziamadár, regionáis rajzverseny:

Magyar zászló és címer- rajzpályázat, NSKI:

Sándor Beáta- különdíj

A sakkversenyek során a logikai gondolkodás, az előrelátás és a türelem volt a kulcs a sikerhez.  Az opcionális óra keretében szerzett tudást egyéni és csapatversenyeken kamatoztatták a gyerekek.

Sakk az iskolában és a Művelődési Házban:

Iskolás Vegyes Csapatbajnokság- megyei szakasz, Gyergyóalfalu:

II. helyezett a Tamási Áron Gimnázium 3. osztályos csapata:

Sakk az iskolában- regionális szakasz, Segesvár:

Iskolások Sakkversenye „Elisabeta Polihroniade”, Gyergyóalfalu:

Dimény Luca III. helyezés

És végül: ne feledjük, hogy az élet nem lóverseny. Van, aki már most tudja, miben tehetséges, mások még keresik a saját útjukat – és ez így van rendjén.

Minden gyermek értékes, minden gyermekben ott szunnyad az a bizonyos igazgyöngy – csak idő és türelem kell, hogy felszínre kerüljön.

László Mária tanítónő

Az elemi tagozat tanítói 17-ik éve vesznek részt diákjaikkal a felolvasómaratonon.   

Benedek Elek, Orbán Balázs, Jókai Mór, Arany János, Gárdonyi Géza, Móricz Zsigmond, Kányádi Sándor, Tamási Áron, Szabó Magda, Petőfi Sándor Radnóti Miklós, József Attila, Pilinszky János, Nemes Nagy Ágnes, Babits Mihály és Lázár Ervin művei után, a 125 éve született Szabó Lőrinc (1900-1957) alkotásait szólaltatták meg iskolánk legkisebbjei.

Az előkészítősök és az első osztályosok most ismerkednek az olvasás lenyűgöző világával és örömmel hallgatják, tanulják a verseket. A 2-4 osztályosok már önállóan olvasnak hosszabb szövegeket.

A maraton célja, hogy ráirányítsa a figyelmet és az érdeklődést a magyar irodalom egy-egy kiemelkedő személyiségére, életművére. Szabó Lőrincz versei ma is frissek, hozzánk szólnak.

Klasszikusokat olvasni fontos, együtt olvasni nagyon jó, elragadó.

Az idén az osztálytermekben olvasott a 130 gyerek és tanítójuk, együtt hallgatták a megzenésített verseket és rajzokat készítettek, hogy ne felejtsék el ezt a pillanatot.

Szabó Zsuzsa, Fancsali Adélka-Leilla, Székely Emőke, László Mária és Nyárádi Izabella
 

A XXVI. Csak tiszta forrásból népdalvetélkedő megyei szakaszára udvarhelyszékről 65 diák nevezett be, 2025. február 15-én.

A versenynek Tamási Áron Gimnázium adott otthont, közreműködve a Csíkszeredai Gyermekek Házával és Hargita Megye Tanfelügyelőségével.

A Csak tiszta forrásból népdalvetélkedőre elsősorban helyi népdalokkal készülnek a versenyzők, korcsoporttól függően, 5-20 népdallal. A verseny során értékelésre kerül a tiszta, csengő hang, a szép hangszín, a listán szereplő népdalok eredetisége és az előadásmód hitelessége, meggyőző ereje.

A rendezvényen 5 csoportban 3 helyszínen két, a minisztérium által jóváhagyott vetélkedő zajlott: „Őszirózsa”  és „Csak tiszta forrasból” . A seregszemlét előválogatások előzték meg: Keresztúr és környéke (Nemes Annamária), Hegyalja (Juon Annamária) Bögöz és környéke (Csáki Enikő), Szentegyháza-Homoródmente (Haáz Sándor és Sorbán Enikő), Farkaslaka (Ágoston Judit) valamint Székelyudvarhely általános iskoláinak lelkes tanítói- és tanári csapata.

A rendezvényt a Tamási Áron Gimnázium igazgatója, Laczkó György, nyitotta meg:

„Pont ugyanúgy énekeltem, mint édesanyám. Pontra, pontra. S akkor mentünk kapálni a mezőre, vagy aratni, há’ zúgott a határ, úgy énekelt mindenki a mezőn. Kapálva énekeltünk, ha arattunk, énekeltünk, ha gyűjtöttük a szénát, énekeltünk, nem csak én, mindenki, a fiatalok is, s édesanyám öregen is énekelt a mezőn. Én még a tavalyelőttig, ameddig tudtam kapálni, énekeltem a mezőn. Nem is nőttek vóna meg a törökbúzáim, ha nem énekeltem vóna nekik.”

A magyarszováti Maneszes Mária néni így mesélte el, hogy mit is jelentetett számára a népdal, az éneklés.

Nincs is élet dalolás nélkül, még a törökbúza sem élhet a nélkül. Mert „Az ének szebbé teszi az életet, az éneklők a másokét is”, vallotta Kodály Zoltán.

Nagy szeretettel köszöntök minden dalos pacsirtát itt a Kicsi Gimiben. Bár versenyben vagytok, de a lényeg mégiscsak az, hogy énekeltek. Szívből tegyétek. És kívánom, hogy egész életetekben daloljatok. Szebb lesz az életetek. Legyen egy vidám napotok, érezzétek jól magatokat Nálunk.”

Székelybetlenfalvi Vikár gyűjtésű népdalt  tanított Kászoniné Fejős Gabriella, hangbemelegítést ötvözve az archív felvételek népdalainak “visszatanításával”.

A bíráló bizottság tagjai: Haáz Margaréta, Kászoniné Fejős Gabriella, Sorbán Enikő, Csáki Enikő, Juon Annamária, Székely Gyula, Dr. Szalay Zoltán, Nemes Annamária, és Györfi Erzsébet.

Díjazottak:

Előkészítő-II. osztály
Különdíjban részesült minden előkészítős kisdiák: Bálint Simon, Boros Zsófia és Nagy Ágnes
Dicséret: Pál Fruzsina, Nagy Hanna és Somai Zsófia
III. díj: Száva Viola, Hadnagy Máté és Gergely Milán
II. díj: Józsa Vince
I.díj: Vass Aba-Attila és Kovács Abigél

III.-IV. osztály
Dicséret: Tamás Hanna, Mihály Anita és Kiss Anita Kamilla
III. díj: Tőkés Ágnes és Kovács Ilka-Gréta
II. díj: Waum Emese-Villő és El Jaouhari Sidi Hamza Adam
I.díj: Bálint Hanga és Sipos Bíborka

V-VI. osztály
Dicséret: Kovács Kriszta, Lőrincz Dalma és Lukács Lili Sára
II. díj: Nagy Kamilla, Bartalis Csenge és Demeter Zselyke
I.díj: Ilyés-Hadnagy Jázmin

VII-VIII. osztály
Dicséret: Boldizsár Zsófia és Szombatfalvi Juliánna-Éva
III.díj: Deák Alexandra és Venczel Dániel
II. díj: Waum Réka és Kászoni Kata
I.díj: Ágoston Anna

IX-XII. osztály
Dicséret: Sándor Anita
III. díj: Sata Réka
II. díj: Nagy Fanni
I.díj: Nagy Nikoletta

Az udvarhelyszéki döntő nyertesei régiónkat képviselni fogják a XV. Székelyföldi népdalvetélkedő regionális szakaszán (4-8 osztály, Nyárádszereda, április 4.), a II. Csak tiszta forrásból népdalvetélkedő országos szakaszán (9-12 osztály, Csíkszereda, április 5.) és az Őszirózsák népdalvetélkedő országos szakaszán (5-8 osztály, Újszentes, október), valamint a regionális szakaszán (E-4 osztály, Újszentes, október.).

Sok sikert kívánunk!

Köszönjük támogatóinknak a hozzájárulást rendezvényünk megszervezéséhez: Gyermekünkért Egyesület, Concentus Consult, Kolibri SRL, Szabó Sámuel-fotók, valamint a Tamási Áron Gimnázium szervező csapatának állandó és áldásos jelenlétét, Fancsali Adélka-Leilla, Nyárádi Izabella, Székely Emőke-Katalin és László Mária. Isten fizesse!

Iskolánkat Boros Zsófia, Nagy Ágnes, Pál Fruzsina, Marosi Júlia-Réka és Kálmán Anna-Borbála képviselte. Gratulálunk a kiemelkedő teljesítményükhöz!

Programfelelős: Szabó Zsuzsa
 

A dédszülők meséi, táncai és szokásai lassan a múltba vesznek, dalaik elhalkulnak, mindent elsöpör a modernizáció, ha a pedagógusokkal karöltve táncba nem hívjuk gyermekeinket, hogy beálljanak abba a nagy körbe, melyben egymás kezét fogva önfeledten tudnak örülni az ősi játékoknak. Hétről-hétre ismerkednek a gyerekek a népzenével, hagyományokkal és népdalainkkal, fokozatosan sajátítják el a néptánc alapjait, miközben vidám csapatokká formálódnak.

– Boros Hilda és Boros Béla táncoktatók

Egy hagyományos székely fonóba invitáltak e tanév végén táncoktatóink. 

A fonó a női társas munka legfontosabb alkalma volt, a téli szórakozás és játék fő színtere, a fiatalok legfőbb szórakozóhelye. Fonó alatt legtöbbször a nagylányok fonóját értjük, de ugyanakkor voltak még kislányfonók és asszonyfonók is. Este, sötétedéskor kezdtek gyűlni, s amíg belemelegedtek a hangulatba, szorgalmasan fontak, hogy haladjanak is, mert később biza, nem sok szaporája volt a munkának. Amíg még valóban fontak a fonóban, addig énekszóval szórakoztatták magukat. A játékok az énekes, táncos változatoktól az ügyességet fejlesztő, testedző játékokig terjedtek. De helye volt a mesemondásnak, találós kérdéseknek, balladák, históriás énekek előadásának is.

Különösen a leányfonókban alig várták a legények érkezését. Nyolc óra felé megérkeztek, és bemehettek a fiúk is, és ettől fogva a hangsúly a játékra, szórakozásra terelődött. Gyakoriak voltak a beugrató, megtréfáló játékok, majd később, amikor a kisebb legények hazamentek, a páros játékok voltak közkedveltebbek.

Az iskolánk Kicsi Gereben néptánccsoportja nyitotta az előadást sóvidéki táncokkal. 

Őket követte az előkészítő osztály népi játékos előadása.

Tarisznyánkban hamuban sült pogácsával indultunk el előkészítő osztály elején a tudás felé vezető úton. A hátunk mögött hagyott egy évben összegyűjtöttük „a szóló szőlőket, a csengő barackokat és a mosolygó almákat”, tarisznyánkba tettük a szeretet, a hála, a jóság, a becsület, a kitartás és az öröm mellé. Minden nap megerősödött bennünk, hogy jó hely az iskola, jó ide jönni, együtt lenni. Tartalommal töltöttünk meg minden pillanatot. Majd a megérdemelt nyári pihenés után újult erővel indulunk a számok birodalmába és betűk országába.

– Adélka tanító néni.

Az első osztály táncos lábú tanulói is népi játékos előadással örvendeztették meg a nézőközönséget.
 

Nyár van megint./ Arcon legyint / Friss napsugár.
Gyerünk, gyerünk, heverni kár!" (Sík Sándor)

Áldott és örömteli nyári vakációt kívánok!

– Emőke tanító néni

A következőkben pedig a másodikosok bukovinai táncokat mutattak be.

Halmos Béla Széchenyi-díjas népzenészt, népzenekutatót idézve: „A néptánc a nép lelke, amelyben megmutatkozik a múlt, a jelen és a jövő.” 
Igazi „lélek pillanatokat” élhettünk át a II. osztályosok előadása alatt, akik bukovinai táncokat mutattak be a nagyérdeműnek. A bukovinai tánckincs érdekessége, hogy a régi székely táncelemek mellett német és román elemek is helyet kaptak az együttélés során, így a táncban gyönyörűen végigkövethettük a különböző kultúrák összefonódását.

Ami pedig a jövőt illeti: amíg ennyi népviseletbe öltözött gyönyörű gyermek ilyen örömmel táncolja a régi magyar táncainkat, addig van remény a magyarságunk megőrzésére.

-  Marika tanító néni
 

A harmadik osztály legényecskévé és lánykává cseperedő tanulói pedig felcsíkit táncoltak.

Kis tanítványaim azokat a kincseket mutatták be a színpadon, amitől mi igazán székelyek vagyunk: néptánc, népviselet, hagyományok, magyar nyelv, kultúra és hit. Részesei lehettünk egy szívet megdobogtató, lelket melengető szép felcsíki táncnak.

–Bella tanító néni 

A negyedikesek udvarhelyszéki népdalokat énekeltek Vikár Béla gyűjtéséből, és táncba hívva osztálytársaikat, udvarhelyszéki táncokat mutattak be.

“Mielőtt leborulna az este, szokásom szerint széjjeltekintek mindennap a földön, mintha szívem szerint gondviselője volnék a világnak. S amit ilyenkor látok, azt néha elmesélem azoknak, akik nem érnek reá széjjeltekinteni soha.”

Tamási Áron

Tamási jó szokását minden tanév végén gyakoroljuk. Az Évzáró egyszerre számvetés, örömünnep és hálaadás. Ebben az évben lett nagykorú az újraindított elemi tagozat. Ilyenkor a tanító ölbe teszi a kezeit, végigpásztázza könnyektől homályos tekintetét gyönyörű, tehetséges, életvidám tanítványai során, és azon gondolkodik, hogy jó időben, jó földbe, jó magot vetett-e.

Isten áldja az elemi tagozat 14. generációját. Munkám becsülettel elvégezve kérem Isten áldását!
Köszönöm a büszke örömérzést, kedves tanítványomnak, Székely Ágnesnek, aki kilencedikes diákként is részt vesz a közösségünk építésében: konferál, műsort vezet, példát mutat, és üde mosolya beragyogja a közös tereinket. Jövőre is várunk!

–Zsuzsa tanító néni
 

Mivel az iskola kicsiben mintázza a társadalmi rendszerünket, és sűríti egyszerűsített modellben a nagy konfliktusokat, egyúttal az írás-olvasás-számolás mellett kitanulja a konfliktusok megoldási módját, amit felnőtt életükben sikeresen alkalmaznak. Így nevel a tanító. Egészen biztató a jövőkép, amikor végignézzük, hogyan táncolja bele magát a vakációba a népes és vidám gyereksereg.

A táncokat és koreográfiákat Boros Hilda és Boros Béla, iskolánk táncoktatói tanították be.

Hálásan köszönjük nekik értékes munkájukat! Jövőben ugyanitt, ugyanilyen lelkesen és örömmel!

László Mária, Szabó Zsuzsa, Fancsali Adélka, Székely Emőke és Nyárádi Izabella, elemi tagozatos tanárok