Kicsi versmondóink

„Mintha valami távoli, az idők kezdetétől hirtelen ideért fuvallat legyintett volna meg.
Mintha Homérosz riadt volna föl bóbiskolásából, s nyitotta volna rám fénnyel teli világtalan szemét. Mintha a Gutenberg óta könyvbe száműzött versek, poémák egyszerre mind hazaszabadultak, pódiumra, képernyőre álltak volna, hangszalagon masírozva, vagy hanglemezek körmeneteiben énekeltek volna.
Mintha Petőfi Sándor ült volna be közénk.
A vers az, amit mondani kell.” (Kányádi Sándor)

A versmondás művészete ugyanúgy megfoghatatlan, mint az emberi élet… a szép magával ragad, kizökkent a mindennapokból. Egy szép vers hallatán, lelkünk is ünneplőbe öltözik, átjár valami megfoghatatlan, nehezen megmagyarázható érzés…

Idén tizennegyedik alkalommal szervezték meg a „Fától fáig, verstől versig”megyeközi versmondó vetélkedőt Nagygalambfalva neves szülöttje, Kányádi Sándor verseiből, aki az idén töltötte a 87. életévét.

Az elbírálás 4 korcsoportban történt: előkészítő -II. osztályosok, III-IV. osztályosok, V-VI. osztályosok és VII-VIII. osztályosok. A versenyen 71 tanuló vett részt 4 megyéből.

Iskolánkat Dávid Veronka II. osztályos tanuló (I. helyezés), és Székely Ágnes I. osztályos tanuló (dicséret) képviselték. Gratulálunk nekik!

Fancsali Adélka-Leilla és Szabó Zsuzsa tanító nénik