Fonó a Gimiben

A Tamási Áron Gimnázium elemi tagozatának hagyományos évzáró ünnepi előadására 2024 június 19-én került sor.

A dédszülők meséi, táncai és szokásai lassan a múltba vesznek, dalaik elhalkulnak, mindent elsöpör a modernizáció, ha a pedagógusokkal karöltve táncba nem hívjuk gyermekeinket, hogy beálljanak abba a nagy körbe, melyben egymás kezét fogva önfeledten tudnak örülni az ősi játékoknak. Hétről-hétre ismerkednek a gyerekek a népzenével, hagyományokkal és népdalainkkal, fokozatosan sajátítják el a néptánc alapjait, miközben vidám csapatokká formálódnak.

– Boros Hilda és Boros Béla táncoktatók

Egy hagyományos székely fonóba invitáltak e tanév végén táncoktatóink. 

A fonó a női társas munka legfontosabb alkalma volt, a téli szórakozás és játék fő színtere, a fiatalok legfőbb szórakozóhelye. Fonó alatt legtöbbször a nagylányok fonóját értjük, de ugyanakkor voltak még kislányfonók és asszonyfonók is. Este, sötétedéskor kezdtek gyűlni, s amíg belemelegedtek a hangulatba, szorgalmasan fontak, hogy haladjanak is, mert később biza, nem sok szaporája volt a munkának. Amíg még valóban fontak a fonóban, addig énekszóval szórakoztatták magukat. A játékok az énekes, táncos változatoktól az ügyességet fejlesztő, testedző játékokig terjedtek. De helye volt a mesemondásnak, találós kérdéseknek, balladák, históriás énekek előadásának is.

Különösen a leányfonókban alig várták a legények érkezését. Nyolc óra felé megérkeztek, és bemehettek a fiúk is, és ettől fogva a hangsúly a játékra, szórakozásra terelődött. Gyakoriak voltak a beugrató, megtréfáló játékok, majd később, amikor a kisebb legények hazamentek, a páros játékok voltak közkedveltebbek.

Az iskolánk Kicsi Gereben néptánccsoportja nyitotta az előadást sóvidéki táncokkal. 

Őket követte az előkészítő osztály népi játékos előadása.

Tarisznyánkban hamuban sült pogácsával indultunk el előkészítő osztály elején a tudás felé vezető úton. A hátunk mögött hagyott egy évben összegyűjtöttük „a szóló szőlőket, a csengő barackokat és a mosolygó almákat”, tarisznyánkba tettük a szeretet, a hála, a jóság, a becsület, a kitartás és az öröm mellé. Minden nap megerősödött bennünk, hogy jó hely az iskola, jó ide jönni, együtt lenni. Tartalommal töltöttünk meg minden pillanatot. Majd a megérdemelt nyári pihenés után újult erővel indulunk a számok birodalmába és betűk országába.

– Adélka tanító néni.

Az első osztály táncos lábú tanulói is népi játékos előadással örvendeztették meg a nézőközönséget.
 

Nyár van megint./ Arcon legyint / Friss napsugár.
Gyerünk, gyerünk, heverni kár!" (Sík Sándor)

Áldott és örömteli nyári vakációt kívánok!

– Emőke tanító néni

A következőkben pedig a másodikosok bukovinai táncokat mutattak be.

Halmos Béla Széchenyi-díjas népzenészt, népzenekutatót idézve: „A néptánc a nép lelke, amelyben megmutatkozik a múlt, a jelen és a jövő.” 
Igazi „lélek pillanatokat” élhettünk át a II. osztályosok előadása alatt, akik bukovinai táncokat mutattak be a nagyérdeműnek. A bukovinai tánckincs érdekessége, hogy a régi székely táncelemek mellett német és román elemek is helyet kaptak az együttélés során, így a táncban gyönyörűen végigkövethettük a különböző kultúrák összefonódását.

Ami pedig a jövőt illeti: amíg ennyi népviseletbe öltözött gyönyörű gyermek ilyen örömmel táncolja a régi magyar táncainkat, addig van remény a magyarságunk megőrzésére.

-  Marika tanító néni
 

A harmadik osztály legényecskévé és lánykává cseperedő tanulói pedig felcsíkit táncoltak.

Kis tanítványaim azokat a kincseket mutatták be a színpadon, amitől mi igazán székelyek vagyunk: néptánc, népviselet, hagyományok, magyar nyelv, kultúra és hit. Részesei lehettünk egy szívet megdobogtató, lelket melengető szép felcsíki táncnak.

–Bella tanító néni 

A negyedikesek udvarhelyszéki népdalokat énekeltek Vikár Béla gyűjtéséből, és táncba hívva osztálytársaikat, udvarhelyszéki táncokat mutattak be.

“Mielőtt leborulna az este, szokásom szerint széjjeltekintek mindennap a földön, mintha szívem szerint gondviselője volnék a világnak. S amit ilyenkor látok, azt néha elmesélem azoknak, akik nem érnek reá széjjeltekinteni soha.”

Tamási Áron

Tamási jó szokását minden tanév végén gyakoroljuk. Az Évzáró egyszerre számvetés, örömünnep és hálaadás. Ebben az évben lett nagykorú az újraindított elemi tagozat. Ilyenkor a tanító ölbe teszi a kezeit, végigpásztázza könnyektől homályos tekintetét gyönyörű, tehetséges, életvidám tanítványai során, és azon gondolkodik, hogy jó időben, jó földbe, jó magot vetett-e.

Isten áldja az elemi tagozat 14. generációját. Munkám becsülettel elvégezve kérem Isten áldását!
Köszönöm a büszke örömérzést, kedves tanítványomnak, Székely Ágnesnek, aki kilencedikes diákként is részt vesz a közösségünk építésében: konferál, műsort vezet, példát mutat, és üde mosolya beragyogja a közös tereinket. Jövőre is várunk!

–Zsuzsa tanító néni
 

Mivel az iskola kicsiben mintázza a társadalmi rendszerünket, és sűríti egyszerűsített modellben a nagy konfliktusokat, egyúttal az írás-olvasás-számolás mellett kitanulja a konfliktusok megoldási módját, amit felnőtt életükben sikeresen alkalmaznak. Így nevel a tanító. Egészen biztató a jövőkép, amikor végignézzük, hogyan táncolja bele magát a vakációba a népes és vidám gyereksereg.

A táncokat és koreográfiákat Boros Hilda és Boros Béla, iskolánk táncoktatói tanították be.

Hálásan köszönjük nekik értékes munkájukat! Jövőben ugyanitt, ugyanilyen lelkesen és örömmel!

László Mária, Szabó Zsuzsa, Fancsali Adélka, Székely Emőke és Nyárádi Izabella, elemi tagozatos tanárok