Fancsali Adélka Leilla tanító néni és osztálya

Fancsali Adélka Leilla tanító néni és osztálya


XXII. Csak tiszta forrásból udvarhelyszéki népdalvetélkedő és könyvbemutató

“A magyar népdal az egész magyar lélek tükre, a magyar nyelvvel egyidős; a magyarság történelme során kialakult és az évszázados – évezredes – használatban csiszolódott… érték. Benne mindannyian magunkra ismerhetünk, belőle mások is megismerhetnek bennünket”. (Kodály Zoltán)

 

A könyvbemutatóval egybekötött népdalvetélkedő megyei döntőjét a Tamási Áron Gimnázium szervezte 2021. június 19-én. A rendezvény társszervezője a Hargita Megye Tanácsához tartozó Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont, házigazdája Székelyudvarhely Polgármesteri Hivatala és támogatója a Concentus Consult.

A megyei döntőt egy online előválogatás előzte meg, ahol a 76 kisvideóval nevezett be a történelmi Udvarhelyszék népdalkedvelő diákserege. A zsűrizésre azokat a kollégákat kértük, akik az elmúlt nehéz helyzetben vállalták, hogy felkészítik diákjaikat és támogatásukkal további reményt adtak. Az elődöntő során elsősorban a tiszta, csengő hang, a szép hangszín, a népdalok értéke és az előadásmód hitelessége, meggyőző ereje érvényesült. Köszönjük az értékelő munkát Pap Katalinnak, László Máriának, Ágoston Juditnak, Fancsali Adélkának, Nagy Enikőnek, Nemes Annamáriának, Sorbán Enikőnek, Fábián Annamáriának és Szabó Zsuzsának. Az értékelő csapatnak volt még egy tagja, aki úgy hallgatta végig a népdalokat, hogy közben az életéért küzdött a városi háttérkórházban. Fájó hiányában Sipos Péterffy Zoltán emlékére szólt aznap a lelkes dal!

 

A Városháza Szent István termében, a járványügyi előírások betartásával szervezett rendezvényt Pálfi Kinga, Székelyudvarhely alpolgármestere nyitotta meg, majd Bíró Barna Botond, Hargita megye Tanácsának alelnöke osztotta meg gondolatait. A Lelkes zenekar muzsikája után a jelenlevők örömére 58 népdal hangzott el 29 népdalkedvelő diák előadásában.

 

Dr. Szalay Zoltán szerkesztésében kiadott Csak tiszta forrásból Magyar népdalok 3. kötete válogatás a Maros-Küküllők vidéke, Marosszék és Udvarhelyszék népdalkincséből. Ennek kötetnek a bemutatása a Székelyföldi Énekiskola növendékeinek segítségével történt, Györfi Erzsébet vezetésével.

Az népdalosaink értékelését szakmai zsűri végezte: Dr. Szalay Zoltán, Györfi Erzsébet, Haáz Margó, Szabó Zsuzsa, Galaczi Hajnalka és Bartalis Izabella. Az értékelést Bartalis Izabella foglalta össze, megosztva észrevételeit és átadva a versenyzőknek az értékes díjakat:

1-2. osztály

1.díj: Ilyés – Hadnagy Jázmin, Marthi Buzogány-Flóra

2.díj: Nagy Veronika

3.díj: Tódor Rebeka, Várday Lilla

Dicséret: Ivácsony Hanna Zsófia

 

3-4 osztály

1.díj: Kovács Sarolta

2.díj: Szombatfalvi Julianna Éva

3.díj: Ágoston Anna, Fülöp Zsuzsa

Dicséret: Hadnagy Fanni, Pakot Zsófia

 

5-6. osztály

1.díj: Deák Boglárka

2.díj: Lakó Csenge, Nagy Fanni

3.díj: Tódor Panna

Dicséret: Elekes András, Lakatos Réka

8-10. osztály

1.díj: Nagy Nikoletta, Pál Orsolya Timea

2.díj: Bálint Imola

 

Köszönet a Gimnázium szervezői csapatának: Fancsali Adélka, László Mária és Nyárádi Izabella tanítóknak. Ezúton gratulálunk iskolánk diákjainak: Szentgyörgyi Katának (Előkészítő osztály),Várday Lilla és Ivácsony Hanna-Zsófia 1. osztályos tanulóknak.

 

A magyar népdal ma is él, és mindaz, aki dalolja, tovább élteti. Felmenőink, akár egy-két nemzedékre visszamenőleg, naponta daloltak. Számukra a dal a mindennapi élet szerves része volt.

Kodály Zoltán pontosan fogalmazott: „A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható… Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be.” Énekeltek munka közben, dalban mondták el a szomorúságukat, a szerelmüket, az örömüket. Ezeket a dalokat nemzedékről nemzedékre hagyományozták, mint gazdag örökséget.

Ennek a gazdag örökségnek a megismeréséért, megtanulásáért és továbbadásáért született a fent bemutatott rendezvény, amely megtekinthető az alábbi linken: https://youtu.be/UgSUBlt0018

Szabó Zsuzsa, programfelelős

 

 

 

 

 


Baglyok erdeje

Egy jó jubileumi rendezvénysorozat egyszerre szól rólunk és nekünk. Ezért választottunk a keretmesét, ahol közös játékban együtt ünnepelte öreg tanodáját minden kisdiák és tanító. Reneszánsz udvarrá alakítottuk egy délelőttre a Kollégium épületét. Ekkor történt a varázslat.

 Egyszer, nagyon régen volt egy csodaszép ország, s annak egy igazságos királynéja. Palotája szomszédságában volt egy bűvös erdő, ahol pontosan 136 bagoly lakott. Ezért hívták Baglyok erdejének. Ahányszor az országot veszély fenyegette, a baglyok hangos huhogással jeleztek uralkodójának.

A királynő szerette országát, udvarhölgyeit (Fancsali Adélkát, Székely Emőkét, László Máriát, Nyárádi Izabellát, Szabó Zsuzsannát) és az ők 136 baglyocskáját. Palotája nyitva állott népe számára, ahol pompás kiállításokat rendeztek és szórakoztató előadásokat tartottak a messzi földről jött énekesek, tudósok, táncosok, színészek, festők, írók és költők. Tehetségükkel, tudásukkal szórakoztatták a hálás népet és a királynőjüket.

Minden pompás volt: a palota, az étkek, a ruhák de legfőképpen a hangulat. Vidám derű, gyerekkacaj és elégedett beszélgetések hangzottak mindenhonnan.

Egy este bekopogott a palotába az erdő gonosz szelleme. Szolgálatát ajánlotta királynőjének, ha elveheti a baglyok huhogó hangját, mert erősen zavarta. Hangosan  huhogott a legöregebb hóbagoly a palota ablaka előtt…

A királynő jelnek vélte és visszautasította a gonosz szellem ajánlatát. Az sértődötten távozott és azt rikoltozta, hogy legyen átkozott a királynő és az ő országa! Aztán köd előtte, köd mögötte! A sűrű köd meg ráborult a gyönyörű vidékre!

Egész éjjel morajlott az erdő. Félelem ereszkedett a palotára, az országra. A köd oly sűrű volt, hogy a nap sugarai sem tudtak áthatolni rajta. A királynő szívére rátelepedett az átok.

Olyan erős volt az átok, hogy parancsot adott: az erdő minden baglyocskáját űzzék világgá!

Emberei széjjel szaladtak és teljesítették a parancsot. Csönd lett, nagyobb csönd mint valaha. 425 napja tartott a nagy sötét, amikor tanakodni kezdtek az udvarhölgyek, mit lehetne tenni?

Azt gondolták, hogy köddé válhat legalább a szomorúság, ha az ország minden lakója rajzolni kezd, vagy festegetni, netán mesét írni. Kihirdették, hogy aki a szomorú királyné arcára mosolyt csal, azt megjutalmazzák. Hozták a szebbnél szebb munkákat, az udvarhölgyek fel is állították sorban, szépen a palota folyosóin, de a királyné még a szemét sem bírta felemelni.

A túlvilági ködön áttört az első napsugár és a napsugárral visszajött a legöregebb bagoly is! Ekkor hallották meg a kopogást a palota kapuján.

Ki kopogott? Kint álltak a mezők állatai és az állatok barátai. Azt mondta a legbátrabb csiga, hogy olyan mesét tudnak, amivel előcsalogatnak éppen annyi napsugarat, amennyien ők vannak. Sőt a napsugarakkal a baglyocskákat is! Beengedték. Előadásuk után oszladozni kezdett a köd! Az erdőben megjelentek a baglyok.

Egyszerre előállottak az erdő állatai is. Ők is segíteni szerettek volna. Reménnyel és várakozással telt meg a palota. Csodálatosak voltak! És visszajöttek a baglyocskák!

Akkor sütött ki egészen a nap, amikor megérkeztek messzi földről a legvidámabb mesemondók: sünék nemzetsége.

Alig fejezték be vidám meséjüket, csak előállott az világhíres Énekmondók csapata, hogy meséjükkel megtörjék az átkot is. A királyné szíve hálával telt. Az erdő pedig újra benépesült bölcs baglyaival. Felállt a királyné és azt mondta:

– Megtört a gonosz szellem átka. Visszaköltözött az öröm és elégedettség. Lakomára hívom kedves vendégeinket. Csapjunk akkora mulatságot, hogy  Zetelakáról Segesvárig follyon a Küküllőn a finom almalé. Háromnegyed tizenkettőkor mécsesekkel vonuljuk közösen a palota elé, ahol a déli harangszó mellett énekkel köszöntjük a Bölcsesség erdejét és a Tudás várát!

Azzal levonult a királyi udvar minden vendégével, az erdők és mezők állataival, az ebédlőbe, majd énekszóval köszöntötték alma materüket.

Így volt, mese volt, igaz mese volt!

Szabó Zsuzsa, elemi tagozatos tanár

 

 

„November 9-én részt vettem, részt vehettem a Gimi ünnepségsorozatához tartozó péntek délelőtti előadáson. A mesedélelőttön, ahogy az alsós pedagógusok emlegették túlzások nélkül állíthatom, csodálatos élményben volt részem. Az érdeklődésfelkeltő forgatókönyv nagyszerű kivitelezéssel párosult. Kitűnő volt a koreográfia, ötletesek a kosztümök, jól kidolgozott a mozgás, mely során a csengő gyermekhangok -énekben és versben egyaránt-, az érdekes megoldások magukkal ragadták a nézőközönséget, az érdeklődő hallgatóságot.

Illesse érte köszönet mind a pedagóguskollégákat, mind a lelkiismeretesen közreműködő szülőket! Örültem, hogy ott lehettem, szívet-lelket melengető volt az ünnepi előadás.”

Péterffy Lenke Júlia, nyugalmazott pedagógus

 

 

„A Tamási Áron Gimnázium 425 éves évfordulójára az elemisták csodaszép mese előadással készültek. A Baglyok erdeje igazi csapatmunka volt: ugyanúgy kivették részüket a munkából a legkisebbek mint a nagyobb gyerekek, illetve a tanító nénik. A tanítónők munkája nem csak a háttérben zajlott, bár valószínűleg a rendezői szerep lehetett a legnehezebb, hanem kis tanítványaikkal együtt színpadra is álltak. Az eredmény nem maradt el: egy csodálatos, színvonalas előadás, ami magával ragadta a nézőket: egy pillanatra sem tudtuk levenni szemünket a színpdról. A kis színészek egytől egyig élethűen alakították szerepüket, mintha sohasem ismerték volna a lámpalázat. Nemcsak a szövegüket tudták megfelelően, hanem helyesen artikuláltak és a színpadon is otthonosan mozogtak. Ez nem kis teljesítmény, figyelembe véve a résztvevő gyerekek nagy számát és sokféle személyiségüket. Bár valószínűleg szép számmal akadtak köztük szégyenlősebbek, vagy olyanok, akik többet szerettek volna megmutatni, mint amit a szerepük engedett, a végeredmény egy egységes, érdekes, pörgős előadás lett. Mindez úgy a gyerekek, mint főleg a tanítónők szorgos munkáját, kitartását dícséri. Csak így tovább gimisek!”

Lőrincz József szülő, koreográfus és Lőrincz Gabriella szülő, belgyógyász

 

 

„Az erdő lakóinak igen nagy megtiszteltetésben lehetett részük, hiszen életük egy kis részét másoknak is elmesélhették.

Jeles vendégség gyűlt össze a Tamási Áron Gimnázium fennállásának 425. évét megünnepelni. Jelen volt Mátyás király udvara, felesége, udvarhölgyek, zenészek, udvari festő, barátságos erdei állatok és kedves gyerekek. De hiszem, hogy eljöttek és jelen voltak (számunkra láthatatlan formában) a régen itt tanult összes diák és régen itt tanított összes tanár, pedagógus és nevelő. Az égő gyertyák fényében jelezték jelenlétüket és igen nagy örömmel konstatálták, hogy van tovább, van utánpótlás, vannak még hivatásbeli pedagógusok, akik kézen fogva vezetik a rájuk bízottak sorsát egy másmilyen világban való boldogulásban.

Az Ég mosolygott, a Nap melegített a hideg őszi napon és Mi ünnepeltük az életet!”

Svella Adél szülő, balett-tanárnő

 

 

„Összhang, béke, szeretet és egymásra figyelés jellemezte a tanítók által szervezett Baglyok erdeje mesedélelőttöt. Az interaktív mesekeret, a gyerekek komoly hozzáállása lenyűgözte a felnőtt nézőközönséget. A kis színészek könnyedén más dimenzióba repítettek: a valóságból a mesevilágba, ahol nagyon jól éreztem magam.

Színvonalas előadásokat láthattunk, tiszta éneklésekkel díszítve, melyek szebbé varázsolták a délelőttünket. Szívből gratulálok a lelkes tanító csapatnak és a sokszínű gyerekseregnek!”

Székely Gyula szülő, zenetanár

 

 

„Köszönjük, hogy részesei lehettünk csodás ünnepeteknek. Megtiszteltetés volt a meghívás, a nekünk szentelt figyelem, a lehetőség, hogy találkozhassunk gimis olvasóinkkal.
Az elemi osztályok születésnapi ünnepe méltó volt az iskola múltjához, mai rangjához. A tanítók, mint igazi szellemi-lelki vezetők, maguk jártak elöl megjelenésük eleganciájában, a vendégek fogadásában, az ünnep emelkedetté tételében. Fénnyel és magvas tartalommal töltötték meg a születésnapi ünnepségsorozat nekik szánt délelőttjét. Maguk voltak igényes mesejátékuk keretszereplői, sőt nemcsak a tanítók,  hanem Bekő Melinda Erzsébet igazgatóhelyettes is a Baglyok erdejének tündérévé vált néhány órára. Minden osztály a maga korához illő irodalmi műsort illesztett szervesen a keretjátékba. A közelmúlt és a jelenkor magyar gyermekirodalmának legszebb verseit, dalait szőtték egybe, elevenítették meg izgalmas és igényes színpadi játékkal. A tanítónők reneszánsz nemesi viselete, a régizene és a Mátyás-rege a múltat villantotta fel, a gyermekek pergő játéka és felhőtlen vidámsága a jelenről vallott, de egyúttal a jövőt is hordozta: rangot és mindig új kalandot jelent a Gimiben diáknak lenni.

Ehhez gratulál, és nyújt havonta friss szellemi-lelki fényt és meleget a Napsugár gyermeklap.”
 

Zsigmond Emese, főszerkesztő, a Napsugár gyermeklap csapata nevében

 

       

Köszönet a fotókért Szabó K. Sámuelnek!


A legkisebb ballagóink

Minden tanév végén iskolánk harmadik osztályosai elbúcsúztatják a negyedik osztályosokat.

Így történt ez idén is, Szabó Zsuzsa tanító néni és harmadik osztályos kisdiákjai időutazásra hívtak minket, negyedik osztályosokat. Képzeletben visszarepítettek a kezdetekhez, amikor először fogták kezükbe az édesanyák a gyermekeiket, amikor elvitték templomi, majd óvodai közösségbe, aztán az iskolába.

Útravalót is kaptunk: a mézet, minden vándor eledelét, amely istenek eledele és az örök ifjúság forrása. Azt kívánták mellé, hogy tudjuk meglépni a gyerekkor és ifjúság közötti igen magas lépcsőfokot és maradjunk örök ifjak.

Majd a sót adták át, az élet ízét. A só egyúttal a finom humort is jelképezi, amely a társalgás sója, a székely ember „fegyvere”. Igen nagy szükség lesz rá.

Kertész Boróka Születés munkájával együtt Szent Ferenc áldását adták át a gyerekek:

“Uram, adj gyermekemnek türelmet,

Hogy elfogadjam, amin nem tud változtatni,

Adj néki bátorságot, hogy megváltoztassa,

Azt amit lehet, és adj néki bölcsességet,

Hogy a kettő között különbséget tudjon tenni.

Uram, tedd őt békéd eszközévé,

hogy szeressen ott is, ahol gyűlölködnek,

hogy megbocsásson az arra méltóknak s ott, ahol megbántják,

hogy összekössön, ahol széthúzás van,

hogy reménységet keltsen, ahol kétségbeesés kínoz,

hogy fényt gyújtson, ahol sötétség uralkodik,

hogy örömet hozzon oda, ahol gond tanyázik.”

Végül azt kívánták, hogy közös kalandozásainkat bölcsőhelyünk körül ne felejtsük.  Majd a sámándobokon, a “sámánok lován” vert ritmus jelezte, hogy nekünk még nagyon sok feladatunk van ezen a földön, „világokon” át kell utazzunk tudásunk megszerzésére, elmélyítésére.

Babits Mihály versével búcsúztak el tőlünk:

„Mi vagyunk a rónán járók,
Soha napján meg nem állók,
Lég fiai, röpke rárók,
Messze mezőn szerte szállók.
Huj, huj, huj!”

 

Köszönjük szépen! Tanulságos időutazás volt!

Fancsali Adélka-Leilla tanító néni és a volt IV. osztályosok

 

Köszönet a videóért a Kováts Fényképészetnek!


SPORTNAP A KICSI GIMIBEN

2018. június 14-e, sok izgalmat tartogatott iskolánk elemi osztályainak. Spotnapot tartottunk, ahol közel 140 diák sorversenyeken (zsákba-futás, ügyességi próbák, futóverseny) és fociban mérhette össze tudását és kitartását.

Öröm és lelkesedés hangja lengte be nem csak a sportpályát, hanem az egész iskolaudvart. Egymást biztatták a csapat- és osztálytársak. Mindenhol kipirult arcok, csillogó szemek.

Az előkészítő osztályosok egymás között versenyeztek. Az 1-4 osztályosok közül nagy meglepetésre a másodikosok megnyerték a sorversenyeket és a focibajnokságot is. Gratulálunk nekik!

De ezen a napon mindenki nyertes volt, hisz mozogtunk, jól éreztünk magunkat, csapattá kovácsolódtunk.

    

A szervező testnevelő tanárok: Boros Barna és Lukács Levente köszönik a lelkes részvételt és a tanítónőknek a segítséget!

Lukács Levente

 

 


X. Hajnalcsillag népdalvetélkedő

Égi ige ága

Ágasbogas bokra

Bokrétája csokra

Csokrának virága

Virágának szirma

Szirmának szárnya

Szárnyának röpte

Röpte, fel az égbe

Égbe száll éneke!

Népi mondóka

 

Minél nagyobb az idegen hatás, annál jobban kidomborul a helyi jellegzetessége népdalainknak. Talán sose volt ennyire szép székelynek lenni, talán soha nem volt ennyire megható székelységünk népdalait énekelni, mint most, az elfogyásban.

A X. Hajnalcsillag népdalvetélkedőt az összefonódás jegyében szerveztük. A hajnalcsillag a névadó. Ő a Vénusz vagy a Szélanya, aki a harmadik fő alak a magyar mitológiában, és akit a világfa ágai között lakozó öregasszonyként ábrázoltak. Szélanya énekel a szél hagján. Népi hegedűseink, Nagy Dániel és Magyari Balázs egy Jobbágytelki népdalt játszott, majd iskolánk igazgatóhelyettese, Bekő Melinda köszöntötte az egybegyűlteket. Kiemelte a rendezvény jeletőségét az iskolánk fennállásának 425. évében. A nemrég elhúnyt néprajzosunkra, Kallós Zoli bácsira emlékeztünk. Simó Hargita, volt Hajnalcsillagos tanítványunk, Zoli bácsi kedves népdalát énekelte. Egy firtosváraljai népdalt tanultunk, Koszta Ákos és Szász Jenő közreműködésével, amelyet az Emléklapok hátoldalára is rányomtattunk. A közös fotó után a versenyt két helyszínen folytattuk, öt korcsoportban, összesen 43 diákkal.

 

I. díjban részesült Sztojka Nóra, Berde Anett, Geréb Ajnácska, Marossy Anna-Eszter és Fábián Katalin.

II. díjban részesült Nagy Ádám, Lőrincz Dalma, Zilinczky Nóra-Hanna, Dimény Boglárka, Nagy Tünde és Csibi Krisztina.

III. díjas Szántó Lea, Waum Réka-Gyopár, Nagy Ágnes, Demeter Csenge és Károly Edina.

 

Köszönjük szépen a bíráló- és értékelő munkát Haáz Margónak, Fancsali Adélkának, Geréb Harmatnak, Bodurian Ágotának és Csáki Enikőnek. Vérbeli pedagógusként méltatták a diákokat, népdaltisztelő szakmaisággal tettek javaslatot a népdalválasztáshoz. Értékes meglátásaik meghatározóak a soron következő vetélkedőkre való felkészülésben.

Rendezvényünket az RDE Hargita, Concentus Consult, és a Samwork Studios támogatta. Isten fizesse!

 

  

Iskolánk népzenészeit és népdalénekeseit legközelebb a márciusi Csak tiszta forrásból nédalvetélkedőn hallhatjuk, mint közreműködők és versenyzők. További sikereket kívánunk nekik!

  

Szabó Zsuzsa programfelelős


Az alkotás, mint örömforrás

A kolozsvári Ipó László Alapítvány Ipó Ildikó elnök irányításával célul tűzte ki a képzőművész, muzsikus, költő művészetének művészi szempontú értékelését, rendhagyó tehetségek felkarolását.

Két pályázati felhívást tettek közzé kisiskolások számára rajz-festészet és fogalmazás téren tavaly novemberben, melyre 164 munka érkezett be 4 megyéből. Iskolánkból több mint harminc kisdiák küldött be rajzot, festményt és fogalmazást. Az eredményhirdetésre az idei év február elején került sor. Iskolánkat meglátogatta Móra László Tibor és Ipó Ildikó-Imola, az Ipó László Alapítvány elnöksége részéről, hogy személyesen gratulálhasson a sikeresen pályázó gyerekeknek, akik az oklevél mellett értékes könyvcsomagot, festőfelszerelést és munkafüzeteket kaptak ajándékba.

Iskolánk díjazott tanulói:

Rajz és festészet:

Előkészítő osztály:

Péter Eszter (6 éves), Székelyudvarhely, Tamási Áron Gimnázium, tanító: Székely EmőkeKovács-Magyari Magor (6 éves), Székelyudvarhely, Tamási Áron Gimnázium, tanító: Székely EmőkeFazakas Jázmin Katalin, (6 éves), Székelyudvarhely, Tamási Áron Gimnázium, tanító: Székely EmőkeSzikszai Márta, (6 éves), Székelyudvarhely, Tamási Áron Gimnázium, tanító: Székely EmőkeSzász István János, (6 éves), Székelyudvarhely, Tamási Áron Gimnázium, tanító: Székely EmőkeMárton Gergő, (7 éves), Székelyudvarhely, Tamási Áron Gimnázium, tanító: Székely Emőke

I. osztály:

7. Jakab-Szigeti Zolna, Székelyudvarhely, Tamási Áron Gimnázium, tanító: Komoróczyné László Mária

8. Szőcs Andrea, 7 éves, Székelyudvarhely, Tamási Áron Gimnázium, tanító: Komoróczyné László Mária

9. Tófalvi-Péter Sára, 7 éves, Székelyudvarhely, Tamási Áron Gimnázium, tanító: Komoróczyné László Mária

1o. Hadnagy-Andorkó Anna, Szőcs Andrea, 7 éves, Székelyudvarhely, Tamási Áron Gimnázium, tanító: Komoróczyné László Mária

 III. osztály:

Szabó Szonja, 9 éves, Székelyudvarhely, Tamási Áron Gimnázium, tanító: Zsuzsa SzabóMihály Gyopárka, 10 éves, Székelyudvarhely, Tamási Áron Gimnázium, tanító: Zsuzsa SzabóGellérd Krisztián, 9 éves, Székelyudvarhely, Tamási Áron Gimnázium, tanító: Zsuzsa SzabóNeubauer István, 9 éves, Székelyudvarhely, Tamási Áron Gimnázium, tanító: Zsuzsa SzabóKoszta Ákos, 10 éves, Székelyudvarhely, Tamási Áron Gimnázium, tanító: Zsuzsa SzabóSzűcs-Olcsváry Zete, 9 éves, Székelyudvarhely, Tamási Áron Gimnázium, tanító: Zsuzsa SzabóCseke Péter Márk, 9 éves, Székelyudvarhely, Tamási Áron Gimnázium, tanító: Zsuzsa Szabó

IV. osztály:

Fancsali Orsolya, Ősz a Hargitán (az idén a legsikerültebb tájkép), Székelyudvarhely, Tamási Áron Gimnázium, tanító neve: Fancsali AdélHadnagy-Andorkó Dóra: Hit, remény, szeretet (egyetlen vászonra festett pályamunka), Székelyudvarhely, Tamási Áron Gimnázium, tanító neve: Fancsali Adél

Fogalmazás:

Lőrincz Márk: A beszélő mókus, Székelyudvarhely, Tamási Áron Gimnázium, III. osztály, tanító neve: Zsuzsa Szabó

Székely Ágnes: A varázsfőzet ereje, Székelyudvarhely, Tamási Áron Gimnázium, III. osztály, tanító neve: Zsuzsa Szabó

Fancsali Orsolya: Tél az erdőben, Székelyudvarhely, Tamási Áron Gimnázium, IV. osztály, tanító neve: Fancsali Adél

 

Gratulálunk a sikereket elért tanulóinknak!

                                                                                                Fancsali Adélka – Leilla

                                                                                                    alsó tagozatos tanár


Felolvasómaraton 2018

” Ami igaz, az természetes, ami természetes, az jó és szerintem szép is. Ez az én esztétikám.”

(Petőfi Arany Jánoshoz írt levele, Pest, 1847. március 31. )

 

2018. február 20-án iskolánk elemistái tizedjére is együtt vettek részt  az immár nemzetközivé szélesedett éves eseményen, a felolvasómaratonon. Együtt mondtuk, énekeltük, olvastuk a 195 éve született Petőfi Sándor műveit.

  

A Székelyudvarhelyi Városi Könyvtár helyi szervezőként csatlakozott az idei felolvasómaratonhoz, mi pedig igényeltük a könyvek hajlékának barátságos légkörét. Mert együtt olvasni jó a 6 országból bejelentkezett 40.000 résztvevővel!

Szabó Zsuzsa tanító


Húshagyókedd és hamvazószerda

2018. február 13-án elemistáink vidám jelmezekbe bújva egy egész délelőtt búcsúztatták a farsangot.

  

 

A tanárok tematikus napot szerveztek erre a délelőttre, és a játékokkal tarkított nap közepén hagyományosan is elbúcsúztak a farsangtól.

” Búcsúzott a farsang először is nevelőanyjától, Marikától,

ki őt csinálta két jó asszonytársával és 25 elsősével, szalmából.
Majd keresztanyjától, ennek az urától,
S a keresztszülők összes jó pereputtyától:

Emőkétől, Bellától, Zsuzsától, Adélkától
’s vagy 110 elemistától.
Tizenkét feleség, ötvenkét nagy gyermek,
Háromszázhatvanöt unoka ügyelnek majd arra,
Hogy az álmát eztán senki ne zavarja.
Pihenje ki magát a jövő farsangra.
Búcsúzik tanodánktól, kicsi és nagyjától,
S az itt jelenlevő víg farsangozóktól. ”

Hamvazószerdán együtt mentek templomba tanáraikkal és a szülőkkel, ahol hamuval megszórtan együtt kezdték a böjtöt.


Elemi tagozat