,,A gyerekeknek minden javakból a legjobbat szoktuk juttatni - a versekből, az irodalomból is azt kellene.”

- idézi a versenyfelhívás Kányádi Sándor szavait.

A költő versei valóban irodalmunk legjavához tartoznak és a minőséget képviselik.

Március 24-én, a 23. alkalommal megrendezésre kerülő versenyen három korcsoportban mérhették össze tehetségüket az elemisek : előkészítő - I. osztályosok, II. - III. osztályosok, valamint a IV. osztályosok.

A versenyen az alábbi követelmények alapján hozta meg a zsűri a döntését:

•        a gyerek személyiségéhez, korához illő Kányádi Sándor-vers választása;
•        tiszta, helyes beszéd;
•        előadásmód (gesztusok nélkül);
•        a levegővel való helyes gazdálkodás;
•        szöveghűség;
•        a verseny ideje alatti megfelelő magatartás;
•        a szavaló öltözete, amely erősítheti a hatást.

Iskolánkat három tanuló képviselte:

Hermann Gergő, I. osztály
Alber Anna Júlia, II. osztály
Dávid Zsolna, IV. osztály

Mindhárman gyönyörűen tolmácsolták Kányádi Sándor gondolatait.
 

Hermann Gergő I. díjban részesült és továbbjutott az országos szakaszra, amelynek Varsolc község ad otthont május 12-14 között.

Örömteli felkészülést kívánunk neki, hajrá!

László Mária, Nyárádi Izabella és Fancsali Adélka-Leilla tanítónők

A III. osztályosok monda- és regemondó versenye hagyományaink őrzését, regéink, mondáink megtartását, visszaszerzését, mesélését hivatott szolgálni úgy, hogy anyanyelvünk ősi szavai újra elfoglalhassák tudatunkban az őket megillető helyet.

A hagyomány megőrzése, mint többen is valljuk, első sorban érzékenységet jelent.

Vért és sebeket, megrendülést vagy vigaszt. Hagyományainkban megszólalnak a siratók, a kövek, a hágók, a szakadékok, a Duna és a Tisza, a Maros és az Olt, a Budvár és Csicser, a fenyvesek és a tavak. Minden, minden mesél nekünk, ha megértjük a szavát.

Február 10-én, a Monda- és regemondó verseny megyei szakaszán, ismét ősi szavaink zengtek. Csodálatos volt újra felfedezni kicsiknek és nagyoknak a regéket, mondákat, mint nyelvi és történelmi hagyományaink nélkülözhetetlen kincseit, a bennük rejlő nyelvi ősvagyont: ősi szavainkat, a történelmi igazságokat, a történelmi személyiségeket, történelmi helyeket.

Gratulálunk Mihály Borókának, iskolánk III. osztályos kisdiákjának, aki az országos szakaszon képviseli megyénket és iskolánkat.

Köszönet illeti a szakmai zsűri: Dr. Ozsváth Imola magyar szakos tanár, Nyárádi Izabella és László Mária alsó tagozatos tanárok munkáját és biztató szavait.

Hajrá, Boróka!

 Fancsali Adélka – Leilla, szervező alsó tagozatos tanár

Országos szakasz
 

„Gyökér nélkül kidől a fa, gyökér nélkül nincs koronája, hagyományok nélkül nincs termő, dús lombú élet, múlt nélkül nincs jövő, ami érvényes a családra és anyanyelvünkre is. Tanuljunk a csodálatos, érző és beszélő fáktól. Ha nemcsak a koronát, hanem a gyökereinket is erősítjük, és közben az ágak révén az égből, a Teremtő igazságából is kortyolunk, akkor a gyökerek megtartanak bennünket. A regemondók marosvásárhelyi ünnepe gyökereinket, önismeretünket, önbecsülésünket erősíti, s ezzel dúsítja, fényesíti erdélyi magyar közösségünk koronáját” Zsigmond Emese

Marosvásárhely volt a házigazdája április 21–22-én az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínházban tartott regemondó és képrege-vetélkedő XIII. országos szakaszának, amelynek során 17 megyét és Bukarestet képviselő 31 harmadik osztályos kisdiák kalauzolta el a közönséget regéink, mondáink csodálatos világába (link!).

A harmadik díj nyertese Mihály Boróka, a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium tanulója, Szabó Zsuzsa tanítványa lett, aki az Oktatási Minisztérium által felajánlott díjak mellett átvehette Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának díját is dr. Balogh Attila Márton konzultól.

Mielőtt a szövegmondás újabb ösvényére térnénk Borókával, itt az útelágazásban, előbb szeretettel gratulálok tanítványomnak az elért eredményhez és köszönöm a szülők szelíden támogató, állandó jelenlétét!

Szabó Zsuzsa tanító

Forog az esztendő kereke, egyszerre kettő is. Forog egy évkerék, a vallási ünnepeinkkel és forog egy évkerék a népi hagyományainkkal. Néha összeér a kettő, mint most, az év végén: Szent Miklós, napján. Ilyenkor minden osztályban ott van már az adventi koszorú, minden gyermek adventi éneket tanul, minden tanító díszbe vonja az osztálytermeket és a lassan lecsendesíti kisdiákjait adventi mesékkel.

Ebben a varázslatos időszakban a Gimi legkisebb diákjai minden évben közös asztalt terítenek, roskadásig tele gyümölccsel: almával, naranccsal, fahéjas körtével, mézes dióval és mogyoróval.

Asztal közepén adventi koszorú és már ég az első gyertya! Körbe állják és közösen énekelnek, muzsikálnak az osztálytanítókkal, vallástanáraikkal.

December 5-én a frissen felújított iskola tereit töltötte be a gyümölcsillat és a hálatelt énekszó. Tiszta és csengő gyermekhangok szóltak az adventről, a várakozásról. Öröméneküket meghallgatta az igazgató bácsi, a főesperes úr és a tanáraik.

Márton József plébános áldást osztott a gyerekekre és tanáraikra majd szőttes tarisznyájából elővarázsolt finomságokkal jutalmazta a gyermekeket. Isten fizesse!

Székely Emőke, László Mária, Nyárádi Izabella, Szabó Zsuzsa és Fancsali Adélka tanítók

Köszönet a fotókért Nagy Hajnal vallástanárnőnek.

Az adventi szentidőben, egy-egy advent vasárnapot megelőző szombat este a Gimi szomszédságában magasodó Szent Miklós Hegyen, a plébániatemplomban az adventi vasárnapokat megelőző szombat esti szentmisék keretében ünnepélyes gyertyagyújtásokra kerül sor.

Az advent első vasárnapját megelőző előesti szentmise keretében a Tamási Áron Gimnázium IV. osztályos tanulói és az épp idén végzős teológiai osztály tanulói közösen karöltve igyekeztek szebbé varázsolni közreműködésükkel az Úrjövet időszakának ezen magával ragadó pillanatait.

Advent első vasárnapja előtti szombaton sok kis mécses lángja világította meg a Szent Miklós Római Katolikus Templomot. Kíváncsi szemek, áhítatra összegyűlt szülők, nagyszülők és hívek várták a gyerekek bevonulását. Felcsendültek az ismert adventi énekek, versek és imák. A szívünkben már ott motoszkált az a várakozással teli érzés, amely az elcsendesedésről, a belső béke megtalálásáról és az örömszerzésről szól. Egyre többen vágyunk a lelki nyugalomra és békére, amely megtalálásában a hit tud segíteni. Az interaktív mise feloldotta a gyerekeket, kellemes, barátságos beszélgetés vette kezdetét Lehel pap bácsi és a gyerekek között.
Az adventi koszorú első gyertyája a hitet szimbolizálja. Amikor családunk körében meggyújtjuk az első gyertyát, annak fényessége nemcsak Isten világosságát, közelségét jelentheti számunkra, hanem azt is, hogy a nehéz időkben is meg lehet találni a fényességet. Meg lehet találni azt a békét, amelyet a hit révén nyerhetünk el. Ezt az első gyertyát a gyerekek most egy nagyon nagy család körében gyújtották meg.

                        Fancsali Adélka-Leilla tanító néni

„Az a legszebb gyertyaláng, amely elsőnek meggyúl az adventi koszorún. Ennek lehettünk részesei szombaton este, amikor összegyűltünk, hogy megünnepeljük az adventi első gyertya gyújtását. Hisz ez a gyertya a hitet szimbolizálja, és mi hiszünk a jóban és a szeretet erejében.”
                          

 Pakot - Andorkó Ágota, IV. A

„Csodálatos volt, hogy a sok emberrel együtt mi is adventre hangolódtunk. Elénekeltünk néhány éneket, verseket mondtunk, felolvastunk és könyörgéseket mondtunk. Égő mécsesekkel a kezünkben világítottuk meg a templomot. Mesés volt az az érzés, ami megmelengette a szívemet.”
                            

Dávid Zsolna, IV. A

„Olyan volt, mint a mesében, amikor a sötétben világítottak a mécsesek kicsiny lángjai, mutatva az utat az oltárig. Szépek voltak az énekek és a versek, de nagyon tetszettek Lehel pap bácsi kérdései is. Jó volt együtt ünnepelni az emberekkel a templomból, a szüleinkkel, a barátainkkal, a tanító nénivel, Tarzícia nővérrel és Hajnika tanár nénivel.”
                            

Ferenczy Júlia, IV. A

A Tamási Áron Gimnázium elemi tagozatos tanulóinak évzáró műsora
2022. június 8.

„Tüzet viszek – kezdi a jól ismert énekes körjáték. A tűz az élet lényegével azonos, az emberi életben és az emberi történelemben fontos szerepet tölt be. A tűz melegít, fényt ad, oltalmaz, tisztít. Lángja, melege a szeretet. Gyakran Isten lelke jelenik meg benne. A szerelem és a forradalom jelképe. Ünnepeinken örömtüzet, tűzijátékot rendezünk.

A Tamási Áron Gimnázium elemi tagozatán heti rendszerességgel történő néptáncoktatás révén a népi értékeket próbáljuk átmenteni. A parázs továbbadása a cél, mert amíg parázs van, addig tűz is lesz.
A hagyomány olyan híd, melyen keresztül kapcsolatba kerülhetünk gyökereinkkel, mely a hosszú évszázadok alatt letisztult tudást őrzi.
A kisiskolások életkori sajátosságaik folytán nagyon is közel érzik magukhoz a néphagyomány által közvetített világot; természetesnek érzik annak jelképekkel teli rendjét. A mesében, énekben, táncban, játékban megfogalmazódó világkép ezért is olyan könnyen befogadható számukra.
„A közös táncos bemutatók örömteli napok, megállópontok életünkben, melyekre különös figyelemmel, nagy odaadással készülődünk.” Boros Hilda és Boros Béla táncoktatók

A 2021-2022-es tanév évzáró műsorát a Kicsi Gereben kezdte, bukovinai táncokat bemutatva. A 18. század közepe táján többezer székely menekült a Kárpátokon túlra. A túlnépesedés miatt a 19. század utolsó évtizedeitől több hullámban települtek vissza a Hunyad megyei Déva környékére és a Bánságba, a második világháború alatt a Bácskába, majd innen a dél-dunántúli Völgység falvaiba. Útjuk során sok fajta tánccal megismerkedtek. A koreográfiában polgári eredetű táncok és a régi stílusú silladri jelenik meg.

A tánc a kisiskolás korban nem válik külön a játéktól, hanem annak szerves részét képezi. Csak a tánctudás bizonyos fokán különül el és válik önálló szórakoztató elemmé. Az előkészítő osztály népi gyermekjáték fűzére különös élményt jelentett, ugyanis együtt járták vidám táncukat az oktatóikkal.
„Egy lángot adok, ápold, add tovább És gondozd híven.” (Reményik Sándor) Az idei előkészítő osztályosok is megkapták a lángot, amelyet népi gyermekjátékokon keresztül loptak a szívükbe Boros Béla és Hilda, a gimnázium táncoktatói. A „Tüzet viszek” című táncelőadás legfiatalabb résztvevőiként örömtáncot jártak a színpadon, lelkesedésük magával ragadta az igencsak népes közönség apraját-nagyját. Türelemmel és elragadtatással követték nagyobb társaik előadásait, azzal a meggyőződéssel, hogy hamarosan ők is pontosan úgy fogják cifrázni, ahogy tőlük látták.” Marika tanító néni

Az I. osztály felcsíki táncos gyermekjátékokat adott elő.

„Hála van bennem. Isten áldása kísért ebben a tanévben. Két év megállás, csend után újra megélni azt, hogy tanítványaink, a táncos lábú elemisek megdobogtatják a városunk nagy színpadát, és vele együtt a szívünket is, felemelő érzés volt. Köszönet a táncoktatóknak. Külön köszönet Szabó Ilka volt tanítványomnak, aki szép beszédével színezte az ünnepségünket. Idézve Kányádi Terasz című verséből. „A szalag végtelen, a szalag fáradhatatlan…”. Igen a szalag végtelen, emlékképek sorozata jelent meg előttem, ahogyan néztem a színpadon felkonferáló gyönyörű lánnyá cseperedett Ilkát. Így bámulni csak egy tanító tud a volt tanítványra. Az elsőseimnek most először adatott meg ez az élmény, de nem utoljára. Visszatérünk még a színpadra. Megismételjük fegyelemmel, szeretettel, hagyományainkat őrizve, örömmel, jó kedvvel, ahogyan most is tették ügyes kis elemiseink.” Bella tanító néni

A II. osztály következik eszközös kanásztáncokkal. Részben a pásztorfoglalkozásra, részben a tánctípus egyes formai sajátosságaira, jellegzetes eszközhasználatra vezethető vissza. A nyugati táncdialektus területén, így elsősorban a Dunántúlon a legáltalánosabb.
“Az elemi tagozat derekán ezek a kicsiny legényecskék úgy megtáncoltatták a botokat, hogy bottal üthettük a nyomukat. És az ügyes leányocskák! A tele üvegpalackokban meg se’ moccant a jó piros lé! Nem ömlött ki, dehogy, csak a jókedvünk csordult túl a Művelődési Ház falain és öntötte el aznap a várost. Adja a Jó Isten, hogy jövőre ismét együtt táncolhasson ez a sok apró gimis a két táncoktatójával!” Zsuzsa tanító néni

A moldvai csángómagyarság kör-, sor- és páros táncaiból hozott egy kis ízelítőt a III. osztály.
„Mindenkinek kellemes, pihentető, élményekben és kalandokban gazdag vakációt kívánok!” Fancsali Adélka tanító néni

A IV. osztály felcsíki táncokat mutatott be: héjszát, zsukát, gyorscsárdást és ceppert.
“Búcsúzik egy újabb generáció az elemi tagozattól. Hosszú utat tettek meg, hiszen a kis óvodások lassan serdülővé cseperedtek. A világ titkaira rácsodálkozó kisgyermekek lassan elmerültek a Tudás tengerébe. A kis búvárok találkoztak okos delfinekkel, akiktől szeretetet, empátiát, helyes viselkedésformákat tanultak, és elsajátították a magasabb szintű stratégiai gondolkodás alapjait. Érett, összetartó, egymást szerető közösségként, indulnak tovább az úton, amely még sok titkot rejt. Isten áldását kérve életükre, Reményik Sándor szavaival búcsúzom tőlük: Egy lángot adok, ápold, add tovább;/ Csillaggal álmodik az éjszaka, / És lidércfénnyel álmodik a láp / És öröktűzzel álmodik a szívem. / Egy lángot adok, ápold, add tovább, / És gondozd híven.”

Ma már egyre többen felismerik a néptánc jótékony hatását, amelyet gyakorol a gyerekek mindennapi életére, az élet minden területén. Azt is megtapasztaltuk, hogy az a jó, ha a gyerekek lépésről lépésre, az ábécével egyszerre tanulják a táncot is. Így egyszerre vetjük el a magot, azaz a dallamot a fülükbe, lábukba, együtt fonjuk élő szövetté népi gyermekjátékainkkal az elemi tagozat minden tanulóját, tanítóját, táncoktatóját és a diákjaink családjait.

Köszönjük, Hilda és Béla, a kö-zösségformáló munkátokat, jövőre szeretettel várunk: László Mária, Nyárádi Izabella, Szabó Zsuzsa, Fancsali Adélka és Székely Emőke elemi tagozatos tanárok

“Mint a meleg tenyérben azonnal elolvadó hópihe, a hír is csak akkor számít igazán, amikor először találkozunk vele.”

Barabási Albert-László

„Hirdetjük”, hogy a Tamási Áron Gimnázium előkészítősei, elsősei, másodikosai és harmadikosai 2022. május 20-án meglátogatták a kegytemplomot Csíksomlyón, megnézték a legendás kegyszobrot, megtanulták annak mondáját és megpihentek a Barátok fürdőjénél. A Mikó-várban a Csíki Székely Múzeum vártörténeti kiállítását és a Rejtett mintázatok Barabási Albert-Lászlónak a hálózatkutatás művészeti ábrázolásával debütáló kiállítását tekintették meg. Úticéljuk a Gyimesbükkön található 30-as vasúti őrházban található vasúttörténeti kiállítás, valamint a Rákóczi-vár romjai voltak.

Az előkészítő osztály és Marika tanító néni képes beszámolója:

Az elsősök és Bella tanító néni beszámolója:

Megkérdeztem a kis elsőseimet, hogy tetszett-e a kirándulás, kórusban zengették „Igeen! Ugye megyünk még?” – jött rögtön a válasz után a kérdés. A beszélgetéseink során áradoztak a Csíksomlyói kegytemplom magasztosságáról, „olyan nagy”, „olyan titokzatos”, „olyan szent”, „olyan megnyugtató” - fogalmaztak. „Én nem értem fel Mária lábáig, de szemébe néztem, és kértem, hogy a szüleim mindig egészségesek legyenek” - mondta csillogó szemekkel a kicsi lányka.
A Csíksomlyói kegytemplom mögötti területen a Barátok feredőjét körbesétáltuk. Megtudtuk, hogy nagyon jó gyógyító ereje van ennek a víznek. Többen is elhatározták a gyerekek közül, hogy elviszik tatát, mamát oda, hadd áztassák meg fájó lábaikat a feredő vizének sárgájában, hogy meggyógyulhassanak.
Csíkszeredában a múzeumban nagyon sok érdekes dolgot mesélt nekünk a tárlatvezető néni a Barabási Albert műalkotásairól. Örömömre, a gyönyörű Gyimesek sok gyereknek ismerős már. Csodáltuk a zsenge csángó vidék ezeregy színű üde zöldjét, és közben ezeket mondogatták a gyerekek: „Mi, a szüleimmel sokat járunk ide pihenni, szeretünk itt lenni.”, „Amikor édesapámnak elege lesz a sok telefoncsöngésből, akkor ide jövünk a család. Itt nincs térerő, és egész nap sétálunk meg játszunk.”, „Az Ezeréves határ volt számomra a legérdekesebb” - nyilatkozta egy gyerek.  Kérdésemre, hogy miért, jött is a válasz: „Nagyon sok régi vasúti eszközt láttam a 30-as vasúti őrházban. No meg a régi gőzös, az nagyon profi. Déditata sokat mesél a régi időkről.”
Tehát él a történelem. Érdekli a gyerekeket is. Szerintük érdemes volt kirándulni, feledhetetlen utazás volt, és jó volt együtt csángálni a gimis elemisekkel. A végszó ez volt „menjünk még!”. És még fogunk menni.

A másodikosok és Zsuzsa tanító néni beszámolója:

„Elmentünk Csíksomlyóra, ott együtt imádkoztunk és megérintettük Mária lábát. Nem mindenki érte fel, olyan magasan van.” Sára
„A Mikó-várban megnéztünk egy rövid filmet a várkútról, amibe mindenfélét bedobáltak: kancsót, gyűrűt, pénzt, nyakláncot és serleget. Beöltöztünk várvédőknek.” Cs. Anna
Hompoth Hanna-Erika tárlatvezető muzeológusként az elemi tagozatos tanulókat is élvezetesen kalauzolta el a hálózatok különös világában és lebilincselő előadása nyomán a másodikosok a következőket írták:
„Elmagyarázták nekünk, hogyan kapcsolódnak az ételek ízeit. Nagyon érdekes volt az öröklésről készült kép, a betegségekkel.” Gergely
„Nekem az tetszett a legjobban, ami arról szólt, hogy egy Pistike nevű kisfiúnak volt egy telefonja, ami vírusos lett.” Ábel
Volt egy olyan példa, hogy egy ember olvasott egy cikket egy háromszemű házatlan lábas csigáról és ezt hírt tovább küldte, tovább mondta, majd így tettek a többiek is. Így lett egy furcsa alakú, nagyon szép hálózat. De beszéltek a betegségekről és mintázattal mutatták meg az öröklődéseket is.” Mínea
„Láttuk a korona vírust kivetítve üveg négyzetben, hogy a gyógyszerek milyen hatással voltak. Láttam 3D nyomtatást, egy szobrot.” Kende
Végül:
„Megérkeztünk Gyimesbükkre, felmentünk a Rákóczi-várromhoz és szétnéztünk.” Gréta
„Megnéztük a 30-as vasúti őrházat, ott volt egy bácsi, sokat mesélt.” D. Annácska
„A bunker is érdekes volt.” Viktor

A harmadikosok és Adélka tanító néni beszámolója:

Tartalmas, értékekkel teli kirándulás volt. Gyerekeinkkel elmentünk az egykori magyar világ legkeletibb sarkáig, az Ezeréves határig. A 30-as őrház felett, egy kis magaslaton áll a Rákóczi-vár. Azaz állt egykor, mert ma már csak a romjai közt sétálhattunk. Egyszerre szólítja meg a bal és a jobb agyféltekét a tudomány és a művészet szoros kapcsolatát bemutató Rejtett mintázatok című tárlat a Csíki Székely Múzeumban. A világhírű fizikus és hálózatkutató, Barabási Albert László kiállítása egy újszerű múzeumi élményt nyújtott nemcsak a gyerekek, de nekünk, pedagógusoknak is.

Fancsali Adélka-Leilla, László Mária, Nyárádi Izabella és Szabó Zsuzsa tanítók

A Maros Megyei Tanfelügyelőség és a Bolyai Farkas Elméleti Líceum immár huszonegyedik alkalommal hirdette meg a Brenyó Mihály Pontszerző Matematikaversenyt 3-4. osztályosok számára. A verseny fő célja az átlag feletti teljesítményre való adottság felismerése, logikus gondolkodás mérése, a kitartás, akaraterő fejlesztése, és a matematika népszerűsítése.

A verseny 3 levelezős fordulóból, egy megyei jelenléti fordulóból, és egy országos fordulóból áll, melyre Marosvásárhelyen kerül sor májusban.

3-4. osztályos diákjaink kitartóan dolgoztak a levelezős fordulókban. Az eredményeik alapján 7 harmadikos és 2 negyedikes diák vehetett részt a pénteken Gyergyóditróban megrendezett megyei fordulón. Az eredményhirdetés öröm volt kis csapatunk számára.

Harmadikos díjazottjaink:

Bálint Bence IV. díj

Balázs Barna Lehel  VI. díj

Negyedikes díjazottjaink:

Mátyás Áron I. díj

Sándor Csongor IV. díj

Gratulálunk a díjazottaknak!

Áronkának kitartást, sok sikert kívánunk a májusban megrendezésre kerülő országos szakaszon!

Fancsali Adélka-Leilla, Székely Emőke-Katalin tanítónők

Egyszer egy találkozón egy kisiskolás gyerek feltett egy egyszerű kérdést a nagy költőnknek: „Mi a vers?” – és Kányádi Sándor azt válaszolta: “A vers az, amit mondani kell.” És milyen igaza volt.

A szatmárnémeti Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum idén is megrendezi a VIDÁM VERSEK VERSMONDÓ VERSENYÉT az elemi osztályos tanulók számára.

Amint azt a verseny elnevezése is sugallja, a jelentkezőknek egy tréfás, humoros verset kellett választaniuk a magyar irodalomból.

Iskolánkat két kisdiák képviselte a megyei szakaszon: az előkészítő – első – második osztályosok kategóriájában Hermann Gergő, előkészítő osztályos, a harmadik-negyedikesek korosztályában Várday Lilla, III. osztályos tanuló.

Mindkét kisdiákunk Kovács András Ferenc erdélyi magyar költő verseiből választott, és szárnyaltak akár A nagyravágyó csuriveréb vagy Egy pettyes petymeg.

Sok vidám vers hangzott el a versenyen, nevettünk egy-egy szófordulaton, elraktároztunk egy pár jó hangulatú verset jövőre.

Nagy szeretettel gratulálunk mindkét tanítványunknak, hiszen Gergő II. helyezést ért el korcsoportjában, Lilla pedig I. helyezett lett, így április első napjaiban Szatmáron részt vesz az országos döntőn.

Gratulálunk, Gergő! Hajrá, Lilla!

Fancsali Adélka-Leilla és László Mária tanító nénik