Az adventi szentidőben, egy-egy advent vasárnapot megelőző szombat este a Gimi szomszédságában magasodó Szent Miklós Hegyen, a plébániatemplomban az adventi vasárnapokat megelőző szombat esti szentmisék keretében ünnepélyes gyertyagyújtásokra kerül sor.

Az advent első vasárnapját megelőző előesti szentmise keretében a Tamási Áron Gimnázium IV. osztályos tanulói és az épp idén végzős teológiai osztály tanulói közösen karöltve igyekeztek szebbé varázsolni közreműködésükkel az Úrjövet időszakának ezen magával ragadó pillanatait.

Advent első vasárnapja előtti szombaton sok kis mécses lángja világította meg a Szent Miklós Római Katolikus Templomot. Kíváncsi szemek, áhítatra összegyűlt szülők, nagyszülők és hívek várták a gyerekek bevonulását. Felcsendültek az ismert adventi énekek, versek és imák. A szívünkben már ott motoszkált az a várakozással teli érzés, amely az elcsendesedésről, a belső béke megtalálásáról és az örömszerzésről szól. Egyre többen vágyunk a lelki nyugalomra és békére, amely megtalálásában a hit tud segíteni. Az interaktív mise feloldotta a gyerekeket, kellemes, barátságos beszélgetés vette kezdetét Lehel pap bácsi és a gyerekek között.
Az adventi koszorú első gyertyája a hitet szimbolizálja. Amikor családunk körében meggyújtjuk az első gyertyát, annak fényessége nemcsak Isten világosságát, közelségét jelentheti számunkra, hanem azt is, hogy a nehéz időkben is meg lehet találni a fényességet. Meg lehet találni azt a békét, amelyet a hit révén nyerhetünk el. Ezt az első gyertyát a gyerekek most egy nagyon nagy család körében gyújtották meg.

                        Fancsali Adélka-Leilla tanító néni

„Az a legszebb gyertyaláng, amely elsőnek meggyúl az adventi koszorún. Ennek lehettünk részesei szombaton este, amikor összegyűltünk, hogy megünnepeljük az adventi első gyertya gyújtását. Hisz ez a gyertya a hitet szimbolizálja, és mi hiszünk a jóban és a szeretet erejében.”
                          

 Pakot - Andorkó Ágota, IV. A

„Csodálatos volt, hogy a sok emberrel együtt mi is adventre hangolódtunk. Elénekeltünk néhány éneket, verseket mondtunk, felolvastunk és könyörgéseket mondtunk. Égő mécsesekkel a kezünkben világítottuk meg a templomot. Mesés volt az az érzés, ami megmelengette a szívemet.”
                            

Dávid Zsolna, IV. A

„Olyan volt, mint a mesében, amikor a sötétben világítottak a mécsesek kicsiny lángjai, mutatva az utat az oltárig. Szépek voltak az énekek és a versek, de nagyon tetszettek Lehel pap bácsi kérdései is. Jó volt együtt ünnepelni az emberekkel a templomból, a szüleinkkel, a barátainkkal, a tanító nénivel, Tarzícia nővérrel és Hajnika tanár nénivel.”
                            

Ferenczy Júlia, IV. A

A Tamási Áron Gimnázium elemi tagozatos tanulóinak évzáró műsora
2022. június 8.

„Tüzet viszek – kezdi a jól ismert énekes körjáték. A tűz az élet lényegével azonos, az emberi életben és az emberi történelemben fontos szerepet tölt be. A tűz melegít, fényt ad, oltalmaz, tisztít. Lángja, melege a szeretet. Gyakran Isten lelke jelenik meg benne. A szerelem és a forradalom jelképe. Ünnepeinken örömtüzet, tűzijátékot rendezünk.

A Tamási Áron Gimnázium elemi tagozatán heti rendszerességgel történő néptáncoktatás révén a népi értékeket próbáljuk átmenteni. A parázs továbbadása a cél, mert amíg parázs van, addig tűz is lesz.
A hagyomány olyan híd, melyen keresztül kapcsolatba kerülhetünk gyökereinkkel, mely a hosszú évszázadok alatt letisztult tudást őrzi.
A kisiskolások életkori sajátosságaik folytán nagyon is közel érzik magukhoz a néphagyomány által közvetített világot; természetesnek érzik annak jelképekkel teli rendjét. A mesében, énekben, táncban, játékban megfogalmazódó világkép ezért is olyan könnyen befogadható számukra.
„A közös táncos bemutatók örömteli napok, megállópontok életünkben, melyekre különös figyelemmel, nagy odaadással készülődünk.” Boros Hilda és Boros Béla táncoktatók

A 2021-2022-es tanév évzáró műsorát a Kicsi Gereben kezdte, bukovinai táncokat bemutatva. A 18. század közepe táján többezer székely menekült a Kárpátokon túlra. A túlnépesedés miatt a 19. század utolsó évtizedeitől több hullámban települtek vissza a Hunyad megyei Déva környékére és a Bánságba, a második világháború alatt a Bácskába, majd innen a dél-dunántúli Völgység falvaiba. Útjuk során sok fajta tánccal megismerkedtek. A koreográfiában polgári eredetű táncok és a régi stílusú silladri jelenik meg.

A tánc a kisiskolás korban nem válik külön a játéktól, hanem annak szerves részét képezi. Csak a tánctudás bizonyos fokán különül el és válik önálló szórakoztató elemmé. Az előkészítő osztály népi gyermekjáték fűzére különös élményt jelentett, ugyanis együtt járták vidám táncukat az oktatóikkal.
„Egy lángot adok, ápold, add tovább És gondozd híven.” (Reményik Sándor) Az idei előkészítő osztályosok is megkapták a lángot, amelyet népi gyermekjátékokon keresztül loptak a szívükbe Boros Béla és Hilda, a gimnázium táncoktatói. A „Tüzet viszek” című táncelőadás legfiatalabb résztvevőiként örömtáncot jártak a színpadon, lelkesedésük magával ragadta az igencsak népes közönség apraját-nagyját. Türelemmel és elragadtatással követték nagyobb társaik előadásait, azzal a meggyőződéssel, hogy hamarosan ők is pontosan úgy fogják cifrázni, ahogy tőlük látták.” Marika tanító néni

Az I. osztály felcsíki táncos gyermekjátékokat adott elő.

„Hála van bennem. Isten áldása kísért ebben a tanévben. Két év megállás, csend után újra megélni azt, hogy tanítványaink, a táncos lábú elemisek megdobogtatják a városunk nagy színpadát, és vele együtt a szívünket is, felemelő érzés volt. Köszönet a táncoktatóknak. Külön köszönet Szabó Ilka volt tanítványomnak, aki szép beszédével színezte az ünnepségünket. Idézve Kányádi Terasz című verséből. „A szalag végtelen, a szalag fáradhatatlan…”. Igen a szalag végtelen, emlékképek sorozata jelent meg előttem, ahogyan néztem a színpadon felkonferáló gyönyörű lánnyá cseperedett Ilkát. Így bámulni csak egy tanító tud a volt tanítványra. Az elsőseimnek most először adatott meg ez az élmény, de nem utoljára. Visszatérünk még a színpadra. Megismételjük fegyelemmel, szeretettel, hagyományainkat őrizve, örömmel, jó kedvvel, ahogyan most is tették ügyes kis elemiseink.” Bella tanító néni

A II. osztály következik eszközös kanásztáncokkal. Részben a pásztorfoglalkozásra, részben a tánctípus egyes formai sajátosságaira, jellegzetes eszközhasználatra vezethető vissza. A nyugati táncdialektus területén, így elsősorban a Dunántúlon a legáltalánosabb.
“Az elemi tagozat derekán ezek a kicsiny legényecskék úgy megtáncoltatták a botokat, hogy bottal üthettük a nyomukat. És az ügyes leányocskák! A tele üvegpalackokban meg se’ moccant a jó piros lé! Nem ömlött ki, dehogy, csak a jókedvünk csordult túl a Művelődési Ház falain és öntötte el aznap a várost. Adja a Jó Isten, hogy jövőre ismét együtt táncolhasson ez a sok apró gimis a két táncoktatójával!” Zsuzsa tanító néni

A moldvai csángómagyarság kör-, sor- és páros táncaiból hozott egy kis ízelítőt a III. osztály.
„Mindenkinek kellemes, pihentető, élményekben és kalandokban gazdag vakációt kívánok!” Fancsali Adélka tanító néni

A IV. osztály felcsíki táncokat mutatott be: héjszát, zsukát, gyorscsárdást és ceppert.
“Búcsúzik egy újabb generáció az elemi tagozattól. Hosszú utat tettek meg, hiszen a kis óvodások lassan serdülővé cseperedtek. A világ titkaira rácsodálkozó kisgyermekek lassan elmerültek a Tudás tengerébe. A kis búvárok találkoztak okos delfinekkel, akiktől szeretetet, empátiát, helyes viselkedésformákat tanultak, és elsajátították a magasabb szintű stratégiai gondolkodás alapjait. Érett, összetartó, egymást szerető közösségként, indulnak tovább az úton, amely még sok titkot rejt. Isten áldását kérve életükre, Reményik Sándor szavaival búcsúzom tőlük: Egy lángot adok, ápold, add tovább;/ Csillaggal álmodik az éjszaka, / És lidércfénnyel álmodik a láp / És öröktűzzel álmodik a szívem. / Egy lángot adok, ápold, add tovább, / És gondozd híven.”

Ma már egyre többen felismerik a néptánc jótékony hatását, amelyet gyakorol a gyerekek mindennapi életére, az élet minden területén. Azt is megtapasztaltuk, hogy az a jó, ha a gyerekek lépésről lépésre, az ábécével egyszerre tanulják a táncot is. Így egyszerre vetjük el a magot, azaz a dallamot a fülükbe, lábukba, együtt fonjuk élő szövetté népi gyermekjátékainkkal az elemi tagozat minden tanulóját, tanítóját, táncoktatóját és a diákjaink családjait.

Köszönjük, Hilda és Béla, a kö-zösségformáló munkátokat, jövőre szeretettel várunk: László Mária, Nyárádi Izabella, Szabó Zsuzsa, Fancsali Adélka és Székely Emőke elemi tagozatos tanárok

“Mint a meleg tenyérben azonnal elolvadó hópihe, a hír is csak akkor számít igazán, amikor először találkozunk vele.”

Barabási Albert-László

„Hirdetjük”, hogy a Tamási Áron Gimnázium előkészítősei, elsősei, másodikosai és harmadikosai 2022. május 20-án meglátogatták a kegytemplomot Csíksomlyón, megnézték a legendás kegyszobrot, megtanulták annak mondáját és megpihentek a Barátok fürdőjénél. A Mikó-várban a Csíki Székely Múzeum vártörténeti kiállítását és a Rejtett mintázatok Barabási Albert-Lászlónak a hálózatkutatás művészeti ábrázolásával debütáló kiállítását tekintették meg. Úticéljuk a Gyimesbükkön található 30-as vasúti őrházban található vasúttörténeti kiállítás, valamint a Rákóczi-vár romjai voltak.

Az előkészítő osztály és Marika tanító néni képes beszámolója:

Az elsősök és Bella tanító néni beszámolója:

Megkérdeztem a kis elsőseimet, hogy tetszett-e a kirándulás, kórusban zengették „Igeen! Ugye megyünk még?” – jött rögtön a válasz után a kérdés. A beszélgetéseink során áradoztak a Csíksomlyói kegytemplom magasztosságáról, „olyan nagy”, „olyan titokzatos”, „olyan szent”, „olyan megnyugtató” - fogalmaztak. „Én nem értem fel Mária lábáig, de szemébe néztem, és kértem, hogy a szüleim mindig egészségesek legyenek” - mondta csillogó szemekkel a kicsi lányka.
A Csíksomlyói kegytemplom mögötti területen a Barátok feredőjét körbesétáltuk. Megtudtuk, hogy nagyon jó gyógyító ereje van ennek a víznek. Többen is elhatározták a gyerekek közül, hogy elviszik tatát, mamát oda, hadd áztassák meg fájó lábaikat a feredő vizének sárgájában, hogy meggyógyulhassanak.
Csíkszeredában a múzeumban nagyon sok érdekes dolgot mesélt nekünk a tárlatvezető néni a Barabási Albert műalkotásairól. Örömömre, a gyönyörű Gyimesek sok gyereknek ismerős már. Csodáltuk a zsenge csángó vidék ezeregy színű üde zöldjét, és közben ezeket mondogatták a gyerekek: „Mi, a szüleimmel sokat járunk ide pihenni, szeretünk itt lenni.”, „Amikor édesapámnak elege lesz a sok telefoncsöngésből, akkor ide jövünk a család. Itt nincs térerő, és egész nap sétálunk meg játszunk.”, „Az Ezeréves határ volt számomra a legérdekesebb” - nyilatkozta egy gyerek.  Kérdésemre, hogy miért, jött is a válasz: „Nagyon sok régi vasúti eszközt láttam a 30-as vasúti őrházban. No meg a régi gőzös, az nagyon profi. Déditata sokat mesél a régi időkről.”
Tehát él a történelem. Érdekli a gyerekeket is. Szerintük érdemes volt kirándulni, feledhetetlen utazás volt, és jó volt együtt csángálni a gimis elemisekkel. A végszó ez volt „menjünk még!”. És még fogunk menni.

A másodikosok és Zsuzsa tanító néni beszámolója:

„Elmentünk Csíksomlyóra, ott együtt imádkoztunk és megérintettük Mária lábát. Nem mindenki érte fel, olyan magasan van.” Sára
„A Mikó-várban megnéztünk egy rövid filmet a várkútról, amibe mindenfélét bedobáltak: kancsót, gyűrűt, pénzt, nyakláncot és serleget. Beöltöztünk várvédőknek.” Cs. Anna
Hompoth Hanna-Erika tárlatvezető muzeológusként az elemi tagozatos tanulókat is élvezetesen kalauzolta el a hálózatok különös világában és lebilincselő előadása nyomán a másodikosok a következőket írták:
„Elmagyarázták nekünk, hogyan kapcsolódnak az ételek ízeit. Nagyon érdekes volt az öröklésről készült kép, a betegségekkel.” Gergely
„Nekem az tetszett a legjobban, ami arról szólt, hogy egy Pistike nevű kisfiúnak volt egy telefonja, ami vírusos lett.” Ábel
Volt egy olyan példa, hogy egy ember olvasott egy cikket egy háromszemű házatlan lábas csigáról és ezt hírt tovább küldte, tovább mondta, majd így tettek a többiek is. Így lett egy furcsa alakú, nagyon szép hálózat. De beszéltek a betegségekről és mintázattal mutatták meg az öröklődéseket is.” Mínea
„Láttuk a korona vírust kivetítve üveg négyzetben, hogy a gyógyszerek milyen hatással voltak. Láttam 3D nyomtatást, egy szobrot.” Kende
Végül:
„Megérkeztünk Gyimesbükkre, felmentünk a Rákóczi-várromhoz és szétnéztünk.” Gréta
„Megnéztük a 30-as vasúti őrházat, ott volt egy bácsi, sokat mesélt.” D. Annácska
„A bunker is érdekes volt.” Viktor

A harmadikosok és Adélka tanító néni beszámolója:

Tartalmas, értékekkel teli kirándulás volt. Gyerekeinkkel elmentünk az egykori magyar világ legkeletibb sarkáig, az Ezeréves határig. A 30-as őrház felett, egy kis magaslaton áll a Rákóczi-vár. Azaz állt egykor, mert ma már csak a romjai közt sétálhattunk. Egyszerre szólítja meg a bal és a jobb agyféltekét a tudomány és a művészet szoros kapcsolatát bemutató Rejtett mintázatok című tárlat a Csíki Székely Múzeumban. A világhírű fizikus és hálózatkutató, Barabási Albert László kiállítása egy újszerű múzeumi élményt nyújtott nemcsak a gyerekek, de nekünk, pedagógusoknak is.

Fancsali Adélka-Leilla, László Mária, Nyárádi Izabella és Szabó Zsuzsa tanítók

A Maros Megyei Tanfelügyelőség és a Bolyai Farkas Elméleti Líceum immár huszonegyedik alkalommal hirdette meg a Brenyó Mihály Pontszerző Matematikaversenyt 3-4. osztályosok számára. A verseny fő célja az átlag feletti teljesítményre való adottság felismerése, logikus gondolkodás mérése, a kitartás, akaraterő fejlesztése, és a matematika népszerűsítése.

A verseny 3 levelezős fordulóból, egy megyei jelenléti fordulóból, és egy országos fordulóból áll, melyre Marosvásárhelyen kerül sor májusban.

3-4. osztályos diákjaink kitartóan dolgoztak a levelezős fordulókban. Az eredményeik alapján 7 harmadikos és 2 negyedikes diák vehetett részt a pénteken Gyergyóditróban megrendezett megyei fordulón. Az eredményhirdetés öröm volt kis csapatunk számára.

Harmadikos díjazottjaink:

Bálint Bence IV. díj

Balázs Barna Lehel  VI. díj

Negyedikes díjazottjaink:

Mátyás Áron I. díj

Sándor Csongor IV. díj

Gratulálunk a díjazottaknak!

Áronkának kitartást, sok sikert kívánunk a májusban megrendezésre kerülő országos szakaszon!

Fancsali Adélka-Leilla, Székely Emőke-Katalin tanítónők

Egyszer egy találkozón egy kisiskolás gyerek feltett egy egyszerű kérdést a nagy költőnknek: „Mi a vers?” – és Kányádi Sándor azt válaszolta: “A vers az, amit mondani kell.” És milyen igaza volt.

A szatmárnémeti Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum idén is megrendezi a VIDÁM VERSEK VERSMONDÓ VERSENYÉT az elemi osztályos tanulók számára.

Amint azt a verseny elnevezése is sugallja, a jelentkezőknek egy tréfás, humoros verset kellett választaniuk a magyar irodalomból.

Iskolánkat két kisdiák képviselte a megyei szakaszon: az előkészítő – első – második osztályosok kategóriájában Hermann Gergő, előkészítő osztályos, a harmadik-negyedikesek korosztályában Várday Lilla, III. osztályos tanuló.

Mindkét kisdiákunk Kovács András Ferenc erdélyi magyar költő verseiből választott, és szárnyaltak akár A nagyravágyó csuriveréb vagy Egy pettyes petymeg.

Sok vidám vers hangzott el a versenyen, nevettünk egy-egy szófordulaton, elraktároztunk egy pár jó hangulatú verset jövőre.

Nagy szeretettel gratulálunk mindkét tanítványunknak, hiszen Gergő II. helyezést ért el korcsoportjában, Lilla pedig I. helyezett lett, így április első napjaiban Szatmáron részt vesz az országos döntőn.

Gratulálunk, Gergő! Hajrá, Lilla!

Fancsali Adélka-Leilla és László Mária tanító nénik

“A magyar népdal az egész magyar lélek tükre, a magyar nyelvvel egyidős; a magyarság történelme során kialakult és az évszázados – évezredes – használatban csiszolódott… érték. Benne mindannyian magunkra ismerhetünk, belőle mások is megismerhetnek bennünket”. (Kodály Zoltán)

A könyvbemutatóval egybekötött népdalvetélkedő megyei döntőjét a Tamási Áron Gimnázium szervezte 2021. június 19-én. A rendezvény társszervezője a Hargita Megye Tanácsához tartozó Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont, házigazdája Székelyudvarhely Polgármesteri Hivatala és támogatója a Concentus Consult.

A megyei döntőt egy online előválogatás előzte meg, ahol a 76 kisvideóval nevezett be a történelmi Udvarhelyszék népdalkedvelő diákserege. A zsűrizésre azokat a kollégákat kértük, akik az elmúlt nehéz helyzetben vállalták, hogy felkészítik diákjaikat és támogatásukkal további reményt adtak. Az elődöntő során elsősorban a tiszta, csengő hang, a szép hangszín, a népdalok értéke és az előadásmód hitelessége, meggyőző ereje érvényesült. Köszönjük az értékelő munkát Pap Katalinnak, László Máriának, Ágoston Juditnak, Fancsali Adélkának, Nagy Enikőnek, Nemes Annamáriának, Sorbán Enikőnek, Fábián Annamáriának és Szabó Zsuzsának. Az értékelő csapatnak volt még egy tagja, aki úgy hallgatta végig a népdalokat, hogy közben az életéért küzdött a városi háttérkórházban. Fájó hiányában Sipos Péterffy Zoltán emlékére szólt aznap a lelkes dal!

A Városháza Szent István termében, a járványügyi előírások betartásával szervezett rendezvényt Pálfi Kinga, Székelyudvarhely alpolgármestere nyitotta meg, majd Bíró Barna Botond, Hargita megye Tanácsának alelnöke osztotta meg gondolatait. A Lelkes zenekar muzsikája után a jelenlevők örömére 58 népdal hangzott el 29 népdalkedvelő diák előadásában.

Dr. Szalay Zoltán szerkesztésében kiadott Csak tiszta forrásból Magyar népdalok 3. kötete válogatás a Maros-Küküllők vidéke, Marosszék és Udvarhelyszék népdalkincséből. Ennek kötetnek a bemutatása a Székelyföldi Énekiskola növendékeinek segítségével történt, Györfi Erzsébet vezetésével.

Az népdalosaink értékelését szakmai zsűri végezte: Dr. Szalay Zoltán, Györfi Erzsébet, Haáz Margó, Szabó Zsuzsa, Galaczi Hajnalka és Bartalis Izabella. Az értékelést Bartalis Izabella foglalta össze, megosztva észrevételeit és átadva a versenyzőknek az értékes díjakat:

1-2. osztály

1.díj: Ilyés – Hadnagy Jázmin, Marthi Buzogány-Flóra

2.díj: Nagy Veronika

3.díj: Tódor Rebeka, Várday Lilla

Dicséret: Ivácsony Hanna Zsófia

3-4 osztály

1.díj: Kovács Sarolta

2.díj: Szombatfalvi Julianna Éva

3.díj: Ágoston Anna, Fülöp Zsuzsa

Dicséret: Hadnagy Fanni, Pakot Zsófia

5-6. osztály

1.díj: Deák Boglárka

2.díj: Lakó Csenge, Nagy Fanni

3.díj: Tódor Panna

Dicséret: Elekes András, Lakatos Réka

8-10. osztály

1.díj: Nagy Nikoletta, Pál Orsolya Timea

2.díj: Bálint Imola

Köszönet a Gimnázium szervezői csapatának: Fancsali Adélka, László Mária és Nyárádi Izabella tanítóknak. Ezúton gratulálunk iskolánk diákjainak: Szentgyörgyi Katának (Előkészítő osztály),Várday Lilla és Ivácsony Hanna-Zsófia 1. osztályos tanulóknak.

A magyar népdal ma is él, és mindaz, aki dalolja, tovább élteti. Felmenőink, akár egy-két nemzedékre visszamenőleg, naponta daloltak. Számukra a dal a mindennapi élet szerves része volt.

Kodály Zoltán pontosan fogalmazott: „A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható… Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be.” Énekeltek munka közben, dalban mondták el a szomorúságukat, a szerelmüket, az örömüket. Ezeket a dalokat nemzedékről nemzedékre hagyományozták, mint gazdag örökséget.

Ennek a gazdag örökségnek a megismeréséért, megtanulásáért és továbbadásáért született a fent bemutatott rendezvény, amely megtekinthető az alábbi linken: https://youtu.be/UgSUBlt0018

Szabó Zsuzsa, programfelelős

Egy jó jubileumi rendezvénysorozat egyszerre szól rólunk és nekünk. Ezért választottunk a keretmesét, ahol közös játékban együtt ünnepelte öreg tanodáját minden kisdiák és tanító. Reneszánsz udvarrá alakítottuk egy délelőttre a Kollégium épületét. Ekkor történt a varázslat.

 Egyszer, nagyon régen volt egy csodaszép ország, s annak egy igazságos királynéja. Palotája szomszédságában volt egy bűvös erdő, ahol pontosan 136 bagoly lakott. Ezért hívták Baglyok erdejének. Ahányszor az országot veszély fenyegette, a baglyok hangos huhogással jeleztek uralkodójának.

A királynő szerette országát, udvarhölgyeit (Fancsali Adélkát, Székely Emőkét, László Máriát, Nyárádi Izabellát, Szabó Zsuzsannát) és az ők 136 baglyocskáját. Palotája nyitva állott népe számára, ahol pompás kiállításokat rendeztek és szórakoztató előadásokat tartottak a messzi földről jött énekesek, tudósok, táncosok, színészek, festők, írók és költők. Tehetségükkel, tudásukkal szórakoztatták a hálás népet és a királynőjüket.

Minden pompás volt: a palota, az étkek, a ruhák de legfőképpen a hangulat. Vidám derű, gyerekkacaj és elégedett beszélgetések hangzottak mindenhonnan.

Egy este bekopogott a palotába az erdő gonosz szelleme. Szolgálatát ajánlotta királynőjének, ha elveheti a baglyok huhogó hangját, mert erősen zavarta. Hangosan  huhogott a legöregebb hóbagoly a palota ablaka előtt…

A királynő jelnek vélte és visszautasította a gonosz szellem ajánlatát. Az sértődötten távozott és azt rikoltozta, hogy legyen átkozott a királynő és az ő országa! Aztán köd előtte, köd mögötte! A sűrű köd meg ráborult a gyönyörű vidékre!

Egész éjjel morajlott az erdő. Félelem ereszkedett a palotára, az országra. A köd oly sűrű volt, hogy a nap sugarai sem tudtak áthatolni rajta. A királynő szívére rátelepedett az átok.

Olyan erős volt az átok, hogy parancsot adott: az erdő minden baglyocskáját űzzék világgá!

Emberei széjjel szaladtak és teljesítették a parancsot. Csönd lett, nagyobb csönd mint valaha. 425 napja tartott a nagy sötét, amikor tanakodni kezdtek az udvarhölgyek, mit lehetne tenni?

Azt gondolták, hogy köddé válhat legalább a szomorúság, ha az ország minden lakója rajzolni kezd, vagy festegetni, netán mesét írni. Kihirdették, hogy aki a szomorú királyné arcára mosolyt csal, azt megjutalmazzák. Hozták a szebbnél szebb munkákat, az udvarhölgyek fel is állították sorban, szépen a palota folyosóin, de a királyné még a szemét sem bírta felemelni.

A túlvilági ködön áttört az első napsugár és a napsugárral visszajött a legöregebb bagoly is! Ekkor hallották meg a kopogást a palota kapuján.

Ki kopogott? Kint álltak a mezők állatai és az állatok barátai. Azt mondta a legbátrabb csiga, hogy olyan mesét tudnak, amivel előcsalogatnak éppen annyi napsugarat, amennyien ők vannak. Sőt a napsugarakkal a baglyocskákat is! Beengedték. Előadásuk után oszladozni kezdett a köd! Az erdőben megjelentek a baglyok.

Egyszerre előállottak az erdő állatai is. Ők is segíteni szerettek volna. Reménnyel és várakozással telt meg a palota. Csodálatosak voltak! És visszajöttek a baglyocskák!

Akkor sütött ki egészen a nap, amikor megérkeztek messzi földről a legvidámabb mesemondók: sünék nemzetsége.

Alig fejezték be vidám meséjüket, csak előállott az világhíres Énekmondók csapata, hogy meséjükkel megtörjék az átkot is. A királyné szíve hálával telt. Az erdő pedig újra benépesült bölcs baglyaival. Felállt a királyné és azt mondta:

– Megtört a gonosz szellem átka. Visszaköltözött az öröm és elégedettség. Lakomára hívom kedves vendégeinket. Csapjunk akkora mulatságot, hogy  Zetelakáról Segesvárig follyon a Küküllőn a finom almalé. Háromnegyed tizenkettőkor mécsesekkel vonuljuk közösen a palota elé, ahol a déli harangszó mellett énekkel köszöntjük a Bölcsesség erdejét és a Tudás várát!

Azzal levonult a királyi udvar minden vendégével, az erdők és mezők állataival, az ebédlőbe, majd énekszóval köszöntötték alma materüket.

Így volt, mese volt, igaz mese volt!

Szabó Zsuzsa, elemi tagozatos tanár

„November 9-én részt vettem, részt vehettem a Gimi ünnepségsorozatához tartozó péntek délelőtti előadáson. A mesedélelőttön, ahogy az alsós pedagógusok emlegették túlzások nélkül állíthatom, csodálatos élményben volt részem. Az érdeklődésfelkeltő forgatókönyv nagyszerű kivitelezéssel párosult. Kitűnő volt a koreográfia, ötletesek a kosztümök, jól kidolgozott a mozgás, mely során a csengő gyermekhangok -énekben és versben egyaránt-, az érdekes megoldások magukkal ragadták a nézőközönséget, az érdeklődő hallgatóságot.

Illesse érte köszönet mind a pedagóguskollégákat, mind a lelkiismeretesen közreműködő szülőket! Örültem, hogy ott lehettem, szívet-lelket melengető volt az ünnepi előadás.”

Péterffy Lenke Júlia, nyugalmazott pedagógus

„A Tamási Áron Gimnázium 425 éves évfordulójára az elemisták csodaszép mese előadással készültek. A Baglyok erdeje igazi csapatmunka volt: ugyanúgy kivették részüket a munkából a legkisebbek mint a nagyobb gyerekek, illetve a tanító nénik. A tanítónők munkája nem csak a háttérben zajlott, bár valószínűleg a rendezői szerep lehetett a legnehezebb, hanem kis tanítványaikkal együtt színpadra is álltak. Az eredmény nem maradt el: egy csodálatos, színvonalas előadás, ami magával ragadta a nézőket: egy pillanatra sem tudtuk levenni szemünket a színpdról. A kis színészek egytől egyig élethűen alakították szerepüket, mintha sohasem ismerték volna a lámpalázat. Nemcsak a szövegüket tudták megfelelően, hanem helyesen artikuláltak és a színpadon is otthonosan mozogtak. Ez nem kis teljesítmény, figyelembe véve a résztvevő gyerekek nagy számát és sokféle személyiségüket. Bár valószínűleg szép számmal akadtak köztük szégyenlősebbek, vagy olyanok, akik többet szerettek volna megmutatni, mint amit a szerepük engedett, a végeredmény egy egységes, érdekes, pörgős előadás lett. Mindez úgy a gyerekek, mint főleg a tanítónők szorgos munkáját, kitartását dícséri. Csak így tovább gimisek!”

Lőrincz József szülő, koreográfus és Lőrincz Gabriella szülő, belgyógyász

„Az erdő lakóinak igen nagy megtiszteltetésben lehetett részük, hiszen életük egy kis részét másoknak is elmesélhették.

Jeles vendégség gyűlt össze a Tamási Áron Gimnázium fennállásának 425. évét megünnepelni. Jelen volt Mátyás király udvara, felesége, udvarhölgyek, zenészek, udvari festő, barátságos erdei állatok és kedves gyerekek. De hiszem, hogy eljöttek és jelen voltak (számunkra láthatatlan formában) a régen itt tanult összes diák és régen itt tanított összes tanár, pedagógus és nevelő. Az égő gyertyák fényében jelezték jelenlétüket és igen nagy örömmel konstatálták, hogy van tovább, van utánpótlás, vannak még hivatásbeli pedagógusok, akik kézen fogva vezetik a rájuk bízottak sorsát egy másmilyen világban való boldogulásban.

Az Ég mosolygott, a Nap melegített a hideg őszi napon és Mi ünnepeltük az életet!”

Svella Adél szülő, balett-tanárnő

„Összhang, béke, szeretet és egymásra figyelés jellemezte a tanítók által szervezett Baglyok erdeje mesedélelőttöt. Az interaktív mesekeret, a gyerekek komoly hozzáállása lenyűgözte a felnőtt nézőközönséget. A kis színészek könnyedén más dimenzióba repítettek: a valóságból a mesevilágba, ahol nagyon jól éreztem magam.

Színvonalas előadásokat láthattunk, tiszta éneklésekkel díszítve, melyek szebbé varázsolták a délelőttünket. Szívből gratulálok a lelkes tanító csapatnak és a sokszínű gyerekseregnek!”

Székely Gyula szülő, zenetanár

„Köszönjük, hogy részesei lehettünk csodás ünnepeteknek. Megtiszteltetés volt a meghívás, a nekünk szentelt figyelem, a lehetőség, hogy találkozhassunk gimis olvasóinkkal.
Az elemi osztályok születésnapi ünnepe méltó volt az iskola múltjához, mai rangjához. A tanítók, mint igazi szellemi-lelki vezetők, maguk jártak elöl megjelenésük eleganciájában, a vendégek fogadásában, az ünnep emelkedetté tételében. Fénnyel és magvas tartalommal töltötték meg a születésnapi ünnepségsorozat nekik szánt délelőttjét. Maguk voltak igényes mesejátékuk keretszereplői, sőt nemcsak a tanítók,  hanem Bekő Melinda Erzsébet igazgatóhelyettes is a Baglyok erdejének tündérévé vált néhány órára. Minden osztály a maga korához illő irodalmi műsort illesztett szervesen a keretjátékba. A közelmúlt és a jelenkor magyar gyermekirodalmának legszebb verseit, dalait szőtték egybe, elevenítették meg izgalmas és igényes színpadi játékkal. A tanítónők reneszánsz nemesi viselete, a régizene és a Mátyás-rege a múltat villantotta fel, a gyermekek pergő játéka és felhőtlen vidámsága a jelenről vallott, de egyúttal a jövőt is hordozta: rangot és mindig új kalandot jelent a Gimiben diáknak lenni.

Ehhez gratulál, és nyújt havonta friss szellemi-lelki fényt és meleget a Napsugár gyermeklap.”
 

Zsigmond Emese, főszerkesztő, a Napsugár gyermeklap csapata nevében

Köszönet a fotókért Szabó K. Sámuelnek!

Minden tanév végén iskolánk harmadik osztályosai elbúcsúztatják a negyedik osztályosokat.

Így történt ez idén is, Szabó Zsuzsa tanító néni és harmadik osztályos kisdiákjai időutazásra hívtak minket, negyedik osztályosokat. Képzeletben visszarepítettek a kezdetekhez, amikor először fogták kezükbe az édesanyák a gyermekeiket, amikor elvitték templomi, majd óvodai közösségbe, aztán az iskolába.

Útravalót is kaptunk: a mézet, minden vándor eledelét, amely istenek eledele és az örök ifjúság forrása. Azt kívánták mellé, hogy tudjuk meglépni a gyerekkor és ifjúság közötti igen magas lépcsőfokot és maradjunk örök ifjak.

Majd a sót adták át, az élet ízét. A só egyúttal a finom humort is jelképezi, amely a társalgás sója, a székely ember „fegyvere”. Igen nagy szükség lesz rá.

Kertész Boróka Születés munkájával együtt Szent Ferenc áldását adták át a gyerekek:

“Uram, adj gyermekemnek türelmet,

Hogy elfogadjam, amin nem tud változtatni,

Adj néki bátorságot, hogy megváltoztassa,

Azt amit lehet, és adj néki bölcsességet,

Hogy a kettő között különbséget tudjon tenni.

Uram, tedd őt békéd eszközévé,

hogy szeressen ott is, ahol gyűlölködnek,

hogy megbocsásson az arra méltóknak s ott, ahol megbántják,

hogy összekössön, ahol széthúzás van,

hogy reménységet keltsen, ahol kétségbeesés kínoz,

hogy fényt gyújtson, ahol sötétség uralkodik,

hogy örömet hozzon oda, ahol gond tanyázik.”

Végül azt kívánták, hogy közös kalandozásainkat bölcsőhelyünk körül ne felejtsük.  Majd a sámándobokon, a “sámánok lován” vert ritmus jelezte, hogy nekünk még nagyon sok feladatunk van ezen a földön, „világokon” át kell utazzunk tudásunk megszerzésére, elmélyítésére.

Babits Mihály versével búcsúztak el tőlünk:

„Mi vagyunk a rónán járók,
Soha napján meg nem állók,
Lég fiai, röpke rárók,
Messze mezőn szerte szállók.
Huj, huj, huj!”

Köszönjük szépen! Tanulságos időutazás volt!

Fancsali Adélka-Leilla tanító néni és a volt IV. osztályosok

Köszönet a videóért a Kováts Fényképészetnek!