A játék a zenei, a táncos és a beszélt anyanyelv elsajátításának egyik fontos eszköze, életszükséglet, bizonyos korig a gyermek szinte egész világát betölti, örömet és boldogságot ad, ugyanakkor jól ötvözhető a néphagyomány ápolással.

A mondókák és táncszók színesítik és hangulatossá teszik a mozgást, ritmust adnak a mozdulatsoroknak, ezzel segítve a különböző mozgásformák elsajátítását és gyakorlását.
A gyermekjátékok táncos mozzanatai, a gyermekek részére rendezett gyermekbálok és játszók mind alkalmasak voltak a táncok gyakorlására. A táncokkal együtt megtanulták azokat a szükséges érintkezési formákat, amelyek a falu közösségi életében nélkülözhetetlenek voltak.

A Tamási Áron Gimnázium Gereben néptánccsoportjának legapróbb táncosai, a „Kicsi” Gerebenesek, csíkszentdomokosi táncokat mutatnak be. Őket követi sorban az előkészítő osztály, majd az első osztály népi gyermekjátékos összeállítása. Aztán a másodikosok moldvai táncokat, a harmadikosok felcsíki és a negyedik osztály udvarhelyszéki táncokat mutatnak be.

Boros Hilda és Boros Béla táncoktatók, az előadás koreográfusai

A Tamási Áron Gimnázium Előkészítős osztályos népdalszólistái ebben a tanévben sikeresen vettek részt a XXVI. Csak tiszta forrásból népdalvetélkedő megyei szakaszán, madaras népdalcsokorral nyitották meg a Tavaszi szél vizet áraszt Hargita megyei népdaltalálkozót és udvarhelyszéki népdalokat énekeltek a VII. Udvarhelyszéki Népdalfesztiválon, Korondon. Az Énekes madárkák nevet Ozsváth Imola tanárnőtől kapták. Boros Zsófia, Lőrincz Villő és Nagy Ágnes Vikár Béla gyűjtéséből, három udvarhelyszéki népdalt énekeltek.

Az Előkészítő osztályosok gyermekjátékai emlékeztetnek bennünket arra, hogy a kisgyermekkortól éppen elbúcsúzó diáksereg belefordult a ritmikus, szabályozott iskolai életbe. A készségeket képző intenzív időszak nagyszerű lehetőség a néptánc alapozásához. Külön öröm, hogy Hilda és Béla módszerei szervesen illeszkednek a tanítási órákon is elhangzó tanulási tartalmakhoz. Köszönjük a közös munkát!

Szabó Zsuzsa, az Előkészítő osztály tanítója

Az első osztályosok népi gyermekjátékokkal készültek az évzáró ünnepségre. Az együtt játszás és táncolás varázslatos élmény az alsó tagozatos gyerekek számára, igazi szívből jövő örömforrás. A kisgyerekek nemcsak játszanak, hanem kapcsolatokat építenek, megtanulják az összetartozás, az odafigyelés és a szeretet nyelvét.

A tánc pedig olyan, mint egy közös szárnyalás. Amikor együtt mozognak a zenére, amikor egy dallam ritmusára egyszerre lendül a sok kis kar és láb, az nemcsak mozgás, hanem felszabadultság, boldogság, öröm.

Nincs jó vagy rossz lépés, csak az számít, hogy együtt vannak, és szívből jön a mozdulat.

Az ilyen pillanatok erőt adnak, emlékeket teremtenek, és segítenek abban, hogy a gyerekek megtapasztalják: együtt lenni jó, játszani és táncolni együtt még jobb.

Fancsali Adélka - Leilla, az I. osztály tanítója

A második osztáyosok moldvai táncához szívből gratulálok! Igazi öröm volt látni, milyen lelkesedéssel, pontossággal és örömmel mozogtak együtt. A lépéseik szépen összehangoltak voltak, a mosolyok pedig még szebbé tette az előadást.

Nagyon ügyesen megtanulták a moldvai néptánc alapjait, és örömmel vitték tovább a hagyományokat. Csak így tovább – büszke tanítótok vagyok!

Székely Emőke-Katalin, a II. osztály tanítója

A harmadik osztályosok már magabiztosan mozognak a színpadon, mosolyognak, átadják magukat a muzsikának, már nem számolják magukban a lépéseket. 
Ami az idén különösen tetszett nekem, hogy a kisebbek repertoárját végigénekelték, s talán a táncot is velük ropták gondolatban, amíg vártak a sorukra.

László Mária, a III. osztály tanítója

A negyedik osztály évzáró ünnepélye az valami más világ, gyereknek és tanítónak egyaránt. Néztem az első sorból, amilyen tartással jönnek elő a színpadra a táncos párok a függöny mögül, és udvarhelyszéki táncokat mutatnak be. Milyen komolyság, tisztelet, ragaszkodás érződött belőlük a népzene és néptánc iránt!

Tudom, hogy megértek drága tanítványaim a következő feladatra. Köszönet Boros Hilda és Boros Béla táncoktatóknak az öt év munkájukért, külön köszönet Albert Anna tanítványomnak a szép konferálásért.

Nyárádi Izabella, a IV. osztály tanítója
 

Az elemi tagozat tanítói 17-ik éve vesznek részt diákjaikkal a felolvasómaratonon.   

Benedek Elek, Orbán Balázs, Jókai Mór, Arany János, Gárdonyi Géza, Móricz Zsigmond, Kányádi Sándor, Tamási Áron, Szabó Magda, Petőfi Sándor Radnóti Miklós, József Attila, Pilinszky János, Nemes Nagy Ágnes, Babits Mihály és Lázár Ervin művei után, a 125 éve született Szabó Lőrinc (1900-1957) alkotásait szólaltatták meg iskolánk legkisebbjei.

Az előkészítősök és az első osztályosok most ismerkednek az olvasás lenyűgöző világával és örömmel hallgatják, tanulják a verseket. A 2-4 osztályosok már önállóan olvasnak hosszabb szövegeket.

A maraton célja, hogy ráirányítsa a figyelmet és az érdeklődést a magyar irodalom egy-egy kiemelkedő személyiségére, életművére. Szabó Lőrincz versei ma is frissek, hozzánk szólnak.

Klasszikusokat olvasni fontos, együtt olvasni nagyon jó, elragadó.

Az idén az osztálytermekben olvasott a 130 gyerek és tanítójuk, együtt hallgatták a megzenésített verseket és rajzokat készítettek, hogy ne felejtsék el ezt a pillanatot.

Szabó Zsuzsa, Fancsali Adélka-Leilla, Székely Emőke, László Mária és Nyárádi Izabella
 

A XXVI. Csak tiszta forrásból népdalvetélkedő megyei szakaszára udvarhelyszékről 65 diák nevezett be, 2025. február 15-én.

A versenynek Tamási Áron Gimnázium adott otthont, közreműködve a Csíkszeredai Gyermekek Házával és Hargita Megye Tanfelügyelőségével.

A Csak tiszta forrásból népdalvetélkedőre elsősorban helyi népdalokkal készülnek a versenyzők, korcsoporttól függően, 5-20 népdallal. A verseny során értékelésre kerül a tiszta, csengő hang, a szép hangszín, a listán szereplő népdalok eredetisége és az előadásmód hitelessége, meggyőző ereje.

A rendezvényen 5 csoportban 3 helyszínen két, a minisztérium által jóváhagyott vetélkedő zajlott: „Őszirózsa”  és „Csak tiszta forrasból” . A seregszemlét előválogatások előzték meg: Keresztúr és környéke (Nemes Annamária), Hegyalja (Juon Annamária) Bögöz és környéke (Csáki Enikő), Szentegyháza-Homoródmente (Haáz Sándor és Sorbán Enikő), Farkaslaka (Ágoston Judit) valamint Székelyudvarhely általános iskoláinak lelkes tanítói- és tanári csapata.

A rendezvényt a Tamási Áron Gimnázium igazgatója, Laczkó György, nyitotta meg:

„Pont ugyanúgy énekeltem, mint édesanyám. Pontra, pontra. S akkor mentünk kapálni a mezőre, vagy aratni, há’ zúgott a határ, úgy énekelt mindenki a mezőn. Kapálva énekeltünk, ha arattunk, énekeltünk, ha gyűjtöttük a szénát, énekeltünk, nem csak én, mindenki, a fiatalok is, s édesanyám öregen is énekelt a mezőn. Én még a tavalyelőttig, ameddig tudtam kapálni, énekeltem a mezőn. Nem is nőttek vóna meg a törökbúzáim, ha nem énekeltem vóna nekik.”

A magyarszováti Maneszes Mária néni így mesélte el, hogy mit is jelentetett számára a népdal, az éneklés.

Nincs is élet dalolás nélkül, még a törökbúza sem élhet a nélkül. Mert „Az ének szebbé teszi az életet, az éneklők a másokét is”, vallotta Kodály Zoltán.

Nagy szeretettel köszöntök minden dalos pacsirtát itt a Kicsi Gimiben. Bár versenyben vagytok, de a lényeg mégiscsak az, hogy énekeltek. Szívből tegyétek. És kívánom, hogy egész életetekben daloljatok. Szebb lesz az életetek. Legyen egy vidám napotok, érezzétek jól magatokat Nálunk.”

Székelybetlenfalvi Vikár gyűjtésű népdalt  tanított Kászoniné Fejős Gabriella, hangbemelegítést ötvözve az archív felvételek népdalainak “visszatanításával”.

A bíráló bizottság tagjai: Haáz Margaréta, Kászoniné Fejős Gabriella, Sorbán Enikő, Csáki Enikő, Juon Annamária, Székely Gyula, Dr. Szalay Zoltán, Nemes Annamária, és Györfi Erzsébet.

Díjazottak:

Előkészítő-II. osztály
Különdíjban részesült minden előkészítős kisdiák: Bálint Simon, Boros Zsófia és Nagy Ágnes
Dicséret: Pál Fruzsina, Nagy Hanna és Somai Zsófia
III. díj: Száva Viola, Hadnagy Máté és Gergely Milán
II. díj: Józsa Vince
I.díj: Vass Aba-Attila és Kovács Abigél

III.-IV. osztály
Dicséret: Tamás Hanna, Mihály Anita és Kiss Anita Kamilla
III. díj: Tőkés Ágnes és Kovács Ilka-Gréta
II. díj: Waum Emese-Villő és El Jaouhari Sidi Hamza Adam
I.díj: Bálint Hanga és Sipos Bíborka

V-VI. osztály
Dicséret: Kovács Kriszta, Lőrincz Dalma és Lukács Lili Sára
II. díj: Nagy Kamilla, Bartalis Csenge és Demeter Zselyke
I.díj: Ilyés-Hadnagy Jázmin

VII-VIII. osztály
Dicséret: Boldizsár Zsófia és Szombatfalvi Juliánna-Éva
III.díj: Deák Alexandra és Venczel Dániel
II. díj: Waum Réka és Kászoni Kata
I.díj: Ágoston Anna

IX-XII. osztály
Dicséret: Sándor Anita
III. díj: Sata Réka
II. díj: Nagy Fanni
I.díj: Nagy Nikoletta

Az udvarhelyszéki döntő nyertesei régiónkat képviselni fogják a XV. Székelyföldi népdalvetélkedő regionális szakaszán (4-8 osztály, Nyárádszereda, április 4.), a II. Csak tiszta forrásból népdalvetélkedő országos szakaszán (9-12 osztály, Csíkszereda, április 5.) és az Őszirózsák népdalvetélkedő országos szakaszán (5-8 osztály, Újszentes, október), valamint a regionális szakaszán (E-4 osztály, Újszentes, október.).

Sok sikert kívánunk!

Köszönjük támogatóinknak a hozzájárulást rendezvényünk megszervezéséhez: Gyermekünkért Egyesület, Concentus Consult, Kolibri SRL, Szabó Sámuel-fotók, valamint a Tamási Áron Gimnázium szervező csapatának állandó és áldásos jelenlétét, Fancsali Adélka-Leilla, Nyárádi Izabella, Székely Emőke-Katalin és László Mária. Isten fizesse!

Iskolánkat Boros Zsófia, Nagy Ágnes, Pál Fruzsina, Marosi Júlia-Réka és Kálmán Anna-Borbála képviselte. Gratulálunk a kiemelkedő teljesítményükhöz!

Programfelelős: Szabó Zsuzsa
 

„Az ünnep mindenki számára ajándék…Nem az a fontos, hol töltjük, hanem, hogy kivel.” 

Advent a várakozás és a felkészülés időszaka. Mi is várakoztunk a kis Jézus eljövetelére, de ugyanakkor egymás megismerésére is. Lelkünkben készültünk az ünnepre és a közös együttlétre.

2024 adventjében szép találkozásra került sor a testvérosztályok között: először találkozott és együtt készült az ünnepre a IX. teológia osztály és az elsős elemisták. Az alkalom során gyertyatartókat festettünk, amelyek angyalváró pillanataink színes díszeivé és a közös együttlét szimbólumává is váltak. 

„Az ünneplés csak annak jelent valamit, aki részt vesz benne.” (Hans-Georg Gadamer) 

A vendéglátó osztály, ezúttal a kicsik, csendes, hívogató adventi hangulatot varázsoltak. A következő hónapokban barátságunk megszilárdítása érdekében további közös együttléteket tervezünk. 

Fancsali Adélka-Leilla, az I.A. osztály tanítónénije
Sándor Gyöngyi, a IX. E teológia osztály osztályfőnöke

Tarisznyánkban hamuban sült pogácsa

Szeptember 11-én hangosabban csengetett az óra. Jelezte, hogy valami új kezdődik. Jelezte ezt a tanító néninek, és jelezte ezt az iskolába induló előkészítő osztályt kezdő gyerekeknek. Mindenki felöltözött szépen, vállára tette tarisznyáját és elindult egy még ismeretlen világ felé. 

A templomban kezdtünk, ahol köszöntött minket az aligazgató néni és a pap bácsi. Mindenki elmondta, hogy mennyire várták a legkisebbeket. Sok szép mindent kívántak nekünk, aminek egy részét az izgalom miatt nem is tudtuk megjegyezni.
A tanév vidáman kezdődött. Örültünk egymásnak: a tanító néni a gyerekeknek, a gyerekek a tanító néninek. 

Megbeszéltük, hogy a mai nappal kezdődően elkezdjük a körülöttünk lévő valóságot, világot nem csupán csodálni, hanem egyre jobban megismerni. Lesz még egy osztálytársunk: velünk együtt fog iskolába járni Kiskuvik, a kíváncsi kisbagoly is.
A tanító néni mindenkinek egy baglyot adott ajándékba, hogy mindig jusson eszünkbe a tudás, a tanulás fontossága. Ezt követte egy újabb ajándék: egy ceruza. Rá volt írva: Értékes vagy! És végül mindenki kapott egy szívet, egy mézeskalács-szívet. De ez nem egy akármilyen mézeskalács volt, hanem egy különleges, mert a tésztájába bele volt gyúrva liszt, méz, tojás, fahéj… de mindezek mellett egy kis okosság, kitartás, türelem, akarat, segítőkészség, jóindulat, elfogadás, szeretet is. Ezt a mézeskalácsot nem szabadott egyből megenni ám, mert akkor megárt (mondta a tanító néni)…csak minden nap egy falatot szabad harapni belőle, mert így lesz tartósabb a hatása. 

   
És ez volt a mi hamuban sült pogácsánk. Tarisznyánkba tettük, és elindultunk a hosszú útra. Nagy szükségünk volt rá, hogy erőt adjon nekünk, mert az ősz beálltával máris a Zöld hét köszöntött ránk. Útnak is indultunk korán reggel, és hipp - hopp, a dinók földjén találtuk magunkat. 

     
Nagyon szeretünk mozogni. Novembertől korcsolyázni is jártunk. A végére kis csapatunk minden tagja biztonságosan mozgott a jégen. Utolsó alkalommal még a szülők is bekapcsolódtak.

     
Advent időszakában lelkileg készültünk karácsonyra. Az iskolában is megterítettük az asztalt, a szülőkkel adventi koszorúkat készítettünk.

     
Közben sakkozni is tanultunk, kipróbáltuk a sakktesi programot, még sakkversenyre is mentünk, ahonnan díjakat is hoztunk.

Bekapcsolódtunk a Felolvasómaratonba. Voltunk múzeumban. Előadásokra jártunk. Kézműves foglakozásokat tartottunk. Régi idők játékaival ismerkedtünk.

    
Farsangoltunk az iskolában, hamvazószerdán Alsósófalvára mentünk, hogy jó becsületesen eltemessük a telet.

 Megünnepeltük Március 15-ét az osztályban, és együtt énekeltük a katonadalokat a Székely Dalegylettel a Művelődési Házban.

    
 Az idén év a Mozgás éve volt városunkban, bekapcsolódtunk a Mozdulj, Udvarhely! zenés edzésbe is. 
 

Tavasszal újabb kirándulásra mentünk a Homoród-mentére. Tanulmányi sétát tettünk városunkban, a gyerekek megfogalmazása szerint „pont olyan volt, mint A varázslatos iskolabusz filmben.”  

Fontos események voltak a születésnapok. Énekeltünk, albumot készítettünk egymásnak.

     
És júniusban elérkeztünk első utunk végére. Jól megrakott tarisznyánkkal elbúcsúztunk az előkészítő osztálytól, és kíváncsian várjuk, hogy a következő évek mi minden felfedezni valót tartogatnak számunkra.

     
Fancsali Adélka – Leilla tanító néni

A dédszülők meséi, táncai és szokásai lassan a múltba vesznek, dalaik elhalkulnak, mindent elsöpör a modernizáció, ha a pedagógusokkal karöltve táncba nem hívjuk gyermekeinket, hogy beálljanak abba a nagy körbe, melyben egymás kezét fogva önfeledten tudnak örülni az ősi játékoknak. Hétről-hétre ismerkednek a gyerekek a népzenével, hagyományokkal és népdalainkkal, fokozatosan sajátítják el a néptánc alapjait, miközben vidám csapatokká formálódnak.

– Boros Hilda és Boros Béla táncoktatók

Egy hagyományos székely fonóba invitáltak e tanév végén táncoktatóink. 

A fonó a női társas munka legfontosabb alkalma volt, a téli szórakozás és játék fő színtere, a fiatalok legfőbb szórakozóhelye. Fonó alatt legtöbbször a nagylányok fonóját értjük, de ugyanakkor voltak még kislányfonók és asszonyfonók is. Este, sötétedéskor kezdtek gyűlni, s amíg belemelegedtek a hangulatba, szorgalmasan fontak, hogy haladjanak is, mert később biza, nem sok szaporája volt a munkának. Amíg még valóban fontak a fonóban, addig énekszóval szórakoztatták magukat. A játékok az énekes, táncos változatoktól az ügyességet fejlesztő, testedző játékokig terjedtek. De helye volt a mesemondásnak, találós kérdéseknek, balladák, históriás énekek előadásának is.

Különösen a leányfonókban alig várták a legények érkezését. Nyolc óra felé megérkeztek, és bemehettek a fiúk is, és ettől fogva a hangsúly a játékra, szórakozásra terelődött. Gyakoriak voltak a beugrató, megtréfáló játékok, majd később, amikor a kisebb legények hazamentek, a páros játékok voltak közkedveltebbek.

Az iskolánk Kicsi Gereben néptánccsoportja nyitotta az előadást sóvidéki táncokkal. 

Őket követte az előkészítő osztály népi játékos előadása.

Tarisznyánkban hamuban sült pogácsával indultunk el előkészítő osztály elején a tudás felé vezető úton. A hátunk mögött hagyott egy évben összegyűjtöttük „a szóló szőlőket, a csengő barackokat és a mosolygó almákat”, tarisznyánkba tettük a szeretet, a hála, a jóság, a becsület, a kitartás és az öröm mellé. Minden nap megerősödött bennünk, hogy jó hely az iskola, jó ide jönni, együtt lenni. Tartalommal töltöttünk meg minden pillanatot. Majd a megérdemelt nyári pihenés után újult erővel indulunk a számok birodalmába és betűk országába.

– Adélka tanító néni.

Az első osztály táncos lábú tanulói is népi játékos előadással örvendeztették meg a nézőközönséget.
 

Nyár van megint./ Arcon legyint / Friss napsugár.
Gyerünk, gyerünk, heverni kár!" (Sík Sándor)

Áldott és örömteli nyári vakációt kívánok!

– Emőke tanító néni

A következőkben pedig a másodikosok bukovinai táncokat mutattak be.

Halmos Béla Széchenyi-díjas népzenészt, népzenekutatót idézve: „A néptánc a nép lelke, amelyben megmutatkozik a múlt, a jelen és a jövő.” 
Igazi „lélek pillanatokat” élhettünk át a II. osztályosok előadása alatt, akik bukovinai táncokat mutattak be a nagyérdeműnek. A bukovinai tánckincs érdekessége, hogy a régi székely táncelemek mellett német és román elemek is helyet kaptak az együttélés során, így a táncban gyönyörűen végigkövethettük a különböző kultúrák összefonódását.

Ami pedig a jövőt illeti: amíg ennyi népviseletbe öltözött gyönyörű gyermek ilyen örömmel táncolja a régi magyar táncainkat, addig van remény a magyarságunk megőrzésére.

-  Marika tanító néni
 

A harmadik osztály legényecskévé és lánykává cseperedő tanulói pedig felcsíkit táncoltak.

Kis tanítványaim azokat a kincseket mutatták be a színpadon, amitől mi igazán székelyek vagyunk: néptánc, népviselet, hagyományok, magyar nyelv, kultúra és hit. Részesei lehettünk egy szívet megdobogtató, lelket melengető szép felcsíki táncnak.

–Bella tanító néni 

A negyedikesek udvarhelyszéki népdalokat énekeltek Vikár Béla gyűjtéséből, és táncba hívva osztálytársaikat, udvarhelyszéki táncokat mutattak be.

“Mielőtt leborulna az este, szokásom szerint széjjeltekintek mindennap a földön, mintha szívem szerint gondviselője volnék a világnak. S amit ilyenkor látok, azt néha elmesélem azoknak, akik nem érnek reá széjjeltekinteni soha.”

Tamási Áron

Tamási jó szokását minden tanév végén gyakoroljuk. Az Évzáró egyszerre számvetés, örömünnep és hálaadás. Ebben az évben lett nagykorú az újraindított elemi tagozat. Ilyenkor a tanító ölbe teszi a kezeit, végigpásztázza könnyektől homályos tekintetét gyönyörű, tehetséges, életvidám tanítványai során, és azon gondolkodik, hogy jó időben, jó földbe, jó magot vetett-e.

Isten áldja az elemi tagozat 14. generációját. Munkám becsülettel elvégezve kérem Isten áldását!
Köszönöm a büszke örömérzést, kedves tanítványomnak, Székely Ágnesnek, aki kilencedikes diákként is részt vesz a közösségünk építésében: konferál, műsort vezet, példát mutat, és üde mosolya beragyogja a közös tereinket. Jövőre is várunk!

–Zsuzsa tanító néni
 

Mivel az iskola kicsiben mintázza a társadalmi rendszerünket, és sűríti egyszerűsített modellben a nagy konfliktusokat, egyúttal az írás-olvasás-számolás mellett kitanulja a konfliktusok megoldási módját, amit felnőtt életükben sikeresen alkalmaznak. Így nevel a tanító. Egészen biztató a jövőkép, amikor végignézzük, hogyan táncolja bele magát a vakációba a népes és vidám gyereksereg.

A táncokat és koreográfiákat Boros Hilda és Boros Béla, iskolánk táncoktatói tanították be.

Hálásan köszönjük nekik értékes munkájukat! Jövőben ugyanitt, ugyanilyen lelkesen és örömmel!

László Mária, Szabó Zsuzsa, Fancsali Adélka, Székely Emőke és Nyárádi Izabella, elemi tagozatos tanárok

A Nemzetstratégiai Kutatóintézet által meghirdetett „Magyar zászló és címer” rajzpályázatra az idén rekordszámú pályamű érkezett.

Jankovics Marcellre emlékezve az idei téma a Magyar népmesék, illetve az magyar űrkutatás 75. évfordulójára emlékezve Magyar űrhajós a világűrben volt a választható téma.

A beérkezett hétezer rajz közül iskolánk két diákjának pályamunkája került díjazásra:

                                                        Kálmán Anna-Borbála: A világűrben, előkészítő osztály

                                                           Mihály Boróka: Pelikánmadár, IV. osztály

A díjátdó pompás ceremóniájára Március 15-én került sor a Nemzeti Múzeumban. A szakmai zsűri döntése alapján mindkettő különdíjban részesült, melyhez szívből gratulálunk!

Fancsali Adélka-Leilla és Szabó Zsuzsa tanítók

„Most már, idők múltával, azt is tudom, hogy arról szólt a mese, hogy a világban mindenkire rá van bízva valami. Valami nagyon fontos, amivel el kell jutni az Üveghegy elé, s aki az Üveghegy elé akar jutni, annak ismernie kell testvérét, anyját, nagyapját, tudnia kell, hogy az Üveghegy vára mindenki előtt nyitva áll, csak szeretet és tiszta szív kell hozzá.” Lázár Ervin

2024. március 5-én ismét együtt járt az Üveghegy várában az elemi tagozat 128 diákja és tanítói. Tiszta szívvel fejtegették, hogy kire mi van rábízva.

16. éve kutatják együtt az élet titkát az olvasni szeretők, az idén közel 37 500 felolvasóval. A közös felolvasás szervezője a Kájoni János Megyei Könyvtár és Hargita Megye Tanácsa.

Benedek Elek, Orbán Balázs, Jókai Mór, Arany János, Gárdonyi Géza, Móricz Zsigmond, Kányádi Sándor, Tamási Áron, Szabó Magda, Petőfi Sándor, Radnóti Miklós, József Attila, Pilinszky János, Nemes Nagy Ágnes, Babits Mihály művei után, a 88 éve született Lázár Ervin (1936–2006) alkotásait szólaltatták meg.

A felolvasómaraton célja továbbra is ráirányítani a figyelmet, érdeklődést a magyar irodalom egy-egy kiemelkedő személyiségére, életművére, azokra az emberi, erkölcsi, művészi értékekre, melyek ma is aktuálisak és felfedezni benne mindazt, amit magunkénak érzünk.

Klasszikusokat olvasni fontos és együtt olvasni jó.

Fancsali Adélka-Leilla, Székely Emőke-Katalin, László Mária, Nyárádi Izabella és Szabó Zsuzsa