75 éves a székelyudvarhelyi egészségügyi oktatás
Minden jelentősebb kultúrkörben találunk olyan személyeket, akik elhivatottságot éreztek a betegek segítése iránt, ezért testi és szellemi képességeiket az elesettek szolgálatába állították. Az idők során változott a társadalmi igény és megítélés, a szemléletváltással pedig lehetővé vált a hivatásszerű, intézményesített ápolóképzés.
Az ápolás tudományos szintre emeléséért nagyon sokat tett FLORENCE NIGHTINGALE (1820-1910), akinek a krími háborúban elért teljesítményét a kor vezető orvosai nem akarták elismerni, tekintélyük aláásásának tartották az újító törekvéseket. Nőként nem volt egyszerű dolga egy férfiak által uralt világban, de kimondottan ügyesnek bizonyult elveinek és eredményeinek a nagyközönség előtti bemutatása terén. Azt hirdette, hogy az alapvető méltósághoz és a megfelelő ellátáshoz mindenkinek alapvető joga van, nemtől, nemzetiségtől és vallási felekezettől függetlenül. 1860-ban megalapította az első intézményes ápolóképzőt Londonban, ugyanakkor nevéhez fűződik az első ápolói kézikönyvnek tekinthető közegészségügyi írás is.
A XIX. század közepén Magyarországon is egyre hangsúlyosabbá vált az ápolói jelenlét fontossága. Kossuth Zsuzsanna, Kossuth Lajos legfiatalabb húga, az 1848-as szabadságharc alatt megszervezte a sebesült katonák ellátását, tábori kórházakat vezetett. Kitartásának eredményeként három hónap alatt 72 tábori kórház létesült, melyekben az addig megszokottnál korszerűbb módszereket alkalmaztak. 1879–ben alakult meg a Magyar Országos Segélyező Nőegylet, mely 1885-ben megalapította a Betegápolónői Intézetet, mint oktató és módszertani központot. 1906-ban megalakult a Magyarországi Betegápolók Országos Egyesülete is.
Erdélyben Hám János szatmári püspök alapította meg 1842-ben az első magyar női szerzetesrendet, a Páli Szent Vincéről elnevezett Szatmári Irgalmas Nővérek Társulatát. Felismerte közössége elhanyagolt szociális állapotát, ezért fiatalokat képeztetett ki Bécsben, akik hazatérve beteggondozással, gyermekneveléssel, oktatással foglalkoztak. Trianon után is folytatták tevékenységüket, de a kommunizmus 40 évre felfüggesztette működésüket.
Udvarhelyszéken először Székelykeresztúron alakult meg a Vöröskereszt Egyesület 1880-ban, ezt követte a székelyudvarhelyi, melynek fővédnöke dr. Dániel Gábor főispán volt. Kevesen tudják, hogy 1703-ban már működött Székelyudvarhelyen egy kisebb, felekezeti ispotály szegényebb betegek számára, mely a Szent Miklós-hegy Varga-pataki oldalán állt. A következő ispotály katonai kezdeményezésre létesült a Rákóczi szabadságharc után, benne a hadsereg borbélya gyógyított. Az ispotálytól a modern kórház megépítéséig igen sok idő telt el, közben folyamatosan változtak a politikai és gazdasági viszonyok. Az 1886-ban átadott, mai napig használatban lévő Megyei Kórház 1898-ban Udvarhely Megyei Közkórházzá alakult.
A két világháború között megnőtt a betegforgalom, ezért az ápolásba apácanővéreket is bevontak, továbbá tanfolyamon önkéntes vöröskeresztes ápolónővéreket képeztek. A már említett szatmári irgalmas nővérek kongregációjának tizenegy tagja 1944-1952 között szerződéssel érkezett a székelyudvarhelyi megyei kórházba beteget ápolni. Jelenlétükkel különleges, békés hangulatot teremtettek a háború által feldúlt vidéken. Egyszerűségük, nagylelkűségük, áldozatkészségük enyhülést jelentett szegénynek, betegnek, gyászolónak egyaránt. A székelyudvarhelyi egészségügyi oktatást talán máig alapjában határozza meg ez a szellemiség.
A II. világháború után a lakosság egészségi állapota szükségessé tette a székelyudvarhelyi kórház bővítését, fejlesztését. Átszerveződött a közigazgatás, vele együtt a közegészségügy is. 1949 őszén a város szülöttje, DR. JAKLOVSZKY ALFONZ-MIHÁLY felismerte a szakképzett ápolóhiányt, ezért belefogott az ápolóképzés megszervezésébe. Dr. Jaklovszky Alfonz-Mihály vezetésével az Egészségügyi és Népjóléti Minisztérium, a Vöröskereszt és a Demokrata Nőszövetség 1949-ben elindítja az Önkéntes Vöröskereszt Nővérképző iskolát.
Összehasonlításképpen, a legnagyobb elismerésnek örvendő és a legnívósabbnak tartott romániai egészségügyi iskolát, a fundeni-t, 1950-ben alapították Bukarestben. Különleges helyzetben volt/van a romániai magyar egészségügyi oktatás, hiszen a békediktátumok után sem szakadt el teljesen a magyarországi irányvonalaktól, szakmai megújulásoktól. A rendszerváltás után is sokkal hamarabb eljutottak hozzánk a nyugaton használt tananyagok és módszerek.
Az önkéntes nővérképzés 1949-ben toborzás alapján szerveződött, 25 tanulóval indult, akik kezdetben 6 hónapot tanultak, majd 12 hónaposra módosították a képzési intervallumot. Erről az időszakról kevés hivatalos okirat maradt fenn, az iskola archívumában az első anyakönyv 1951-es. Már ekkor az Egészségügyi Minisztérium elismerte a kiváló oktatást, a megteremtett tanulási feltételeket, így támogatásáról biztosította az iskolát.
1952-ben beindult a 2-3 éves időtartamú professzionális nővérképzés, az iskola irányítását pedig átveszi Máthé Margit szülésznő. Az egészségügyi nővérképző szakiskolában leendő általános- és gyermekápolókat tanítottak. 1956-ban kerül az iskola élére dr. Magheru Miklós, aki hét éven keresztül biztosítja az iskola zavartalan működését. 1957-ben a szakápoló képzéssel párhuzamosan 2-3 éves asszisztensképzést is indítanak érettségizettek számára. Dr. Mátyus András, Az udvarhelyszéki gyógyászat története című könyvéből idézve, a kezdeti önkéntes nővérképzést és az utána egészségügyi szakiskolává alakult, általános iskolai végzettségre alapozott egészségügyi ápoló-nővérképzést 1957-ben az érettségizett, gimnáziumot végzett lányokra, nagyobb általános tudásra (fizika, kémia, biológia, nyelvismeret) alapozott asszisztensképzés váltja fel. Ettől az időtől számítjuk az orvosi asszisztens fogalmának elterjedését.
A múlt század ötvenes éveiben az iskola oszlopos tagja az aradi születésű Máthé Viola (sz. Mezin), aki 1941-ben Budapesten végezte el a Zöldkeresztes védőnői iskolát. A Zöldkereszt aktív és önálló embereket kívánt, akik nagy szociális érzékenységgel bírtak. A megelőző hálózat kiépítése miatt folyamatosan növekedett a betegápoló iránti igény, ezért 1965-ben ismét elindították a szakiskolás nővérképzést. A következő évtől már Egészségügyi Iskolaközpontként működött az intézmény. Az iskola vezetését dr. Mátyus András veszi át, aki 1964-1974 között mindent megtett az oktatás megfelelő minőségének biztosításáért. Közben az 1963-1964-es tanévtől az asszisztensképzés 3 évről 2 évre redukálódott. Szakoktatóik: Máthé Viola, Pásztory Éva, Kiss Aranka, Kovács Judit, Berze Paula. A következő időszak jelentős változásai alatt, 1974-től 1985-ig dr. Balla Árpád az iskola igazgatója. Arra lehetett számítani, hogy az egészségügyi oktatást a tanügyminisztérium fennhatósága alá helyezik, hiszen már a nagyobb városokban kísérleti jelleggel 1967-ben átváltanak szaklíceumi képzésre. Székelyudvarhelyen 1978-tól indul be az Egészségügyi Líceum, azaz szakközépiskola. Ebben az időszakban a legjobb képességű lányok számára a tanító- és asszisztensképző volt a legkeresettebb pálya, ezzel együtt nőtt a társadalmi megbecsülésük is, akiket a felső-közép kategóriába soroltak.
Sok éven keresztül Székelyudvarhelyen ápolókat képeztek Hargita, Kovászna, Maros, Brassó, Szeben megyék számára, sőt még távolabbi településekről is érkeztek tanulók, akik magyar nyelven kívánták folytatni tanulmányaikat. A rendszerváltás előtt, 1985-ben szűnt meg teljesen a magyar nyelvű oktatás. Az iskola irányítását dr. Bencsik József-Lehel vette át, őt követte 1988-tól Plop Ortanza tanár. Az utolsó középiskolai osztályt 1990-ben indították, a román tannyelvű osztályokat Maroshévízre helyezték át. Ideiglenes igazgatói kinevezéseket Marosi Anna és Kiss János tanárok kaptak.
Az úgynevezett rendszerváltás után, 1990-től Egészségügyi Iskolaközpontként folytatja működését az intézmény, mert a meglévő líceumi osztályok mellett posztlíceális képzést is indítanak. Az iskola igazgatója Szabó Klára földrajz szakos tanár, szakirányító igazgatóhelyettese rövid időre dr. Balla Árpád. A megnövekedett létszám miatt új szakoktatókat alkalmaznak: Ambrus Anna, Bokor Margit, Kiss Aranka, Nagy Hajnalka, Tófalvi Erzsébet.
A kezdeti alapokhoz visszatérve, az asszisztensképző posztlíceumban évfolyamonként egy világi és egy katolikus felekezeti osztályt hirdetnek meg. Természetesen, a felekezeti osztályokba nem csak katolikusok nyerhettek felvételt, viszont vállalniuk kellett a katolikus hitoktatást, a lelki gyakorlatokon és a Szent Miklós-hegyi Plébánia által szervezett rendezvényeken való részvételt. Az osztályfőnökök/vezetők egyházi személyek, ferencesrendi apácanővérek vagy hitoktatók: Ft. Kovács Sándor főesperes, Lőrincz Zita, Simó Magdolna, Török Edith.
Az egészségügyben, a tanügyben, valamint a munkaerőpiacon tapasztalt gyors változások rányomták bélyegüket az egészségügyi szakoktatásra. Az ápolói pályát azok választották, akik ez iránt nagyobb elhivatottságot éreztek, hiszen fizikailag és lelkileg is egy igen megterhelő szakmáról van szó. Az iskola szakmai igazgatójának dr. Kacsó Istvánt nevezték ki. Ebben az időszakban a katolikus egyház morális támogatására szükségük volt a szakoktatóknak és diákoknak egyaránt, az átalakuló gazdasági és társadalmi viszonyok, a fokozódó bizonytalanság miatt.
1998-2001 között dr. Fehér István vezette az asszisztensképzőt. Ez a három év alapjában rengette meg az székelyudvarhelyi egészségügyi oktatást, a félévszázados iskola független jogi alapja megszűnt. 2001-ben a Baróti Szabó Dávid Katolikus Iskolaközpont a Tamási Áron Elméleti Líceumba olvadt, dr. Fehér István lemondott, helyére dr. Cerghezan Imre került. A Tamási Áron Gimnázium igazgatója 2002-től Laczkó György.
A tanügyi piacon megjelentek az alapítványi magániskolák, ahol egészségügyi posztlíceális tagozatokat indítottak. Annak ellenére, hogy Székelyföldön több városban asszisztensképző jelent meg, Székelyudvarhelyen nem csappant az érdeklődők száma, nyíltan bevallják, azért esik választásuk erre az iskolára, mert ezt tartják a legszínvonalasabbnak, nem diplomamegszerzés a céljuk, hanem el akarják sajátítani a szakmát.
2014-ben az asszisztensképző élére dr. Tóth Attila került, 2017-től struktúravezetői kinevezést kapott.
Évfolyamonként egy államilag támogatott, illetve egy költségtérítéses osztállyal működött az iskola. 2024-től két, államilag támogatott osztály indul. Az oktatás többnyire a kórház által biztosított tantermekben zajlik, de a Tamási Áron Gimnáziummal egyeztetve az orvosok előadásokat tartanak a gimnázium előadótermeiben. Szakoktatók: 1997-től Péter Edit, 2006-tól Sándor Judit, 2008-tól Csergő Erzsébet, 2022-től Orbán Enikő.
Joggal merülhet fel a kérdés, mégis miben rejlik az udvarhelyi asszisztensképző sikeressége?
Elsősorban annak tudata, hogy a múlt kötelez. Székelyföld első, magyar nyelvű egészségügyi iskoláját olyan tiszteletreméltó ember alapította, aki felismerte életbevágó fontosságát és olyan csapatot állított maga mögé, akik képesek voltak felvállalni az ezzel járó felelősségteljes munkát. Olyan példát mutattak, amely előtt 75 év távlatából is fejet tudunk hajtani. Mindig sikerült olyan követőket találni, akik a legnehezebb időkben is maximális odaadással vitték tovább a stafétát.
Az elméleti képzést mindig egy stabil szakorvos-csapat és szakképzett oktatók biztosították, akik rugalmasságukkal, kiváló alkalmazkodó képességükkel képesek voltak átmenteni a kezdeti értékeket. A politikai és gazdasági válságok idején is megtalálták a módját annak, hogyan lehet a legoptimálisabban folytatni a tanítást. Ha gyengültek a feltételek, kreativitással, új módszerekkel oldották meg a problémákat.
Az iskola erőssége a gyakorlati képzés, amelynek alapvető fontosságát már alapításkor felismerték és ehhez a kórházi alkalmazottak, a kinevezett mentorok mindig partnerek voltak. A diákok folyamatosan érezhették a figyelmet, az elméleti tudásukat gyakorlatba tudták ültetni tapasztalt szakember irányításával.
A pontosságot, a rendet és a fegyelmet ma is elvárják az asszisztensjelöltektől. A szakoktatók biztosítják a rendszeres konzultációt, szükség esetén egyéni fejlesztési tervet készítenek, személyiségfejlesztő tréningeket szerveznek. A tanulók szakmai minősítő és fejlesztő értékelése folyamatos, a korrekcióra mindig lehetőséget kapnak. Hamar szembesülnek azzal, hogy az elméleti ismeret a gyakorlatba ültetéssel teljesedik ki.
Az Európai Szakképesítési Keretrendszernek megfelelően a posztlíceális képzést 2018-tól 5-ös szintre emelték, ugyanakkor a bizonyítványhoz Europassos leíró mellékletet csatolnak. Az ötös szint azt jelenti, hogy a bizonyítvány tulajdonosa önálló feladatokkal rendelkezik, felelős saját és az általa vezetett csapat tevékenységeinek végrehajtásáért, munkája magába foglalja a komplex alapelvek alkalmazását a gyakran kiszámíthatatlan körülmények között is. Magas szintű szakismeretet és kompetenciákat feltételez úgy munkavégzéskor, mint azon kívül is. Az ötös szintű szakképesítés alapvető jellemzői: elemzés, felmérés, diagnosztizálás, tervezés, végrehajtás, értékelés. 129/2000 számú kormányrendelethez csatolt módszertani norma szerint az ötös szintet főiskolán vagy egyetemen lehet elérni. Meglehetősen furcsa helyzettel állunk szemben, ez a romániai tanügyi rendszerben uralkodó viszonyokat tükrözi.
Az elmúlt 75 évre visszatekintve bátran kijelenthető, hogy a legrégebbi székelyföldi egészségügyi asszisztensképző kiállta az idők próbáját, megérdemli a kiemelt figyelmet, hogy eleget tudjon tenni a kor kihívásainak, biztosítani tudja a XXI. század elvárásait. A jelenben is egy lelkes, kitartó csapat munkálkodik azon, hogy minél többen felismerjék a magyar nyelvű ápolóképzés fontosságát, hiszen létünk alapja az egészségünk védelme, megőrzése és/vagy helyreállítása.
Péter Edit szakoktató
