Beszámoló a 2023-2024-es előkészítő osztályról

Tarisznyánkban hamuban sült pogácsa

Szeptember 11-én hangosabban csengetett az óra. Jelezte, hogy valami új kezdődik. Jelezte ezt a tanító néninek, és jelezte ezt az iskolába induló előkészítő osztályt kezdő gyerekeknek. Mindenki felöltözött szépen, vállára tette tarisznyáját és elindult egy még ismeretlen világ felé. 

A templomban kezdtünk, ahol köszöntött minket az aligazgató néni és a pap bácsi. Mindenki elmondta, hogy mennyire várták a legkisebbeket. Sok szép mindent kívántak nekünk, aminek egy részét az izgalom miatt nem is tudtuk megjegyezni.
A tanév vidáman kezdődött. Örültünk egymásnak: a tanító néni a gyerekeknek, a gyerekek a tanító néninek. 

Megbeszéltük, hogy a mai nappal kezdődően elkezdjük a körülöttünk lévő valóságot, világot nem csupán csodálni, hanem egyre jobban megismerni. Lesz még egy osztálytársunk: velünk együtt fog iskolába járni Kiskuvik, a kíváncsi kisbagoly is.
A tanító néni mindenkinek egy baglyot adott ajándékba, hogy mindig jusson eszünkbe a tudás, a tanulás fontossága. Ezt követte egy újabb ajándék: egy ceruza. Rá volt írva: Értékes vagy! És végül mindenki kapott egy szívet, egy mézeskalács-szívet. De ez nem egy akármilyen mézeskalács volt, hanem egy különleges, mert a tésztájába bele volt gyúrva liszt, méz, tojás, fahéj… de mindezek mellett egy kis okosság, kitartás, türelem, akarat, segítőkészség, jóindulat, elfogadás, szeretet is. Ezt a mézeskalácsot nem szabadott egyből megenni ám, mert akkor megárt (mondta a tanító néni)…csak minden nap egy falatot szabad harapni belőle, mert így lesz tartósabb a hatása. 

 

 

   
És ez volt a mi hamuban sült pogácsánk. Tarisznyánkba tettük, és elindultunk a hosszú útra. Nagy szükségünk volt rá, hogy erőt adjon nekünk, mert az ősz beálltával máris a Zöld hét köszöntött ránk. Útnak is indultunk korán reggel, és hipp - hopp, a dinók földjén találtuk magunkat. 

 

 

     
Nagyon szeretünk mozogni. Novembertől korcsolyázni is jártunk. A végére kis csapatunk minden tagja biztonságosan mozgott a jégen. Utolsó alkalommal még a szülők is bekapcsolódtak.

 

 

     
Advent időszakában lelkileg készültünk karácsonyra. Az iskolában is megterítettük az asztalt, a szülőkkel adventi koszorúkat készítettünk.

 

 

     
Közben sakkozni is tanultunk, kipróbáltuk a sakktesi programot, még sakkversenyre is mentünk, ahonnan díjakat is hoztunk.

 

 

Bekapcsolódtunk a Felolvasómaratonba. Voltunk múzeumban. Előadásokra jártunk. Kézműves foglakozásokat tartottunk. Régi idők játékaival ismerkedtünk.

 

 

 

 

    
Farsangoltunk az iskolában, hamvazószerdán Alsósófalvára mentünk, hogy jó becsületesen eltemessük a telet.

 

 

 Megünnepeltük Március 15-ét az osztályban, és együtt énekeltük a katonadalokat a Székely Dalegylettel a Művelődési Házban.

 

 

    
 Az idén év a Mozgás éve volt városunkban, bekapcsolódtunk a Mozdulj, Udvarhely! zenés edzésbe is. 
 

 

 

Tavasszal újabb kirándulásra mentünk a Homoród-mentére. Tanulmányi sétát tettünk városunkban, a gyerekek megfogalmazása szerint „pont olyan volt, mint A varázslatos iskolabusz filmben.”  

Fontos események voltak a születésnapok. Énekeltünk, albumot készítettünk egymásnak.

 

 

     
És júniusban elérkeztünk első utunk végére. Jól megrakott tarisznyánkkal elbúcsúztunk az előkészítő osztálytól, és kíváncsian várjuk, hogy a következő évek mi minden felfedezni valót tartogatnak számunkra.

 

 

     
Fancsali Adélka – Leilla tanító néni