Aranka György Nyelv- és Beszédművelő Verseny

"Mert aki ért valamit, de kifejezni nem tudja, miben különbözik a néma szobortól?" (Apáczai Csere János)

– a XXIX. Aranka György Nyelv- és Beszédművelő Verseny mottója.

Idén március 14-16-a között került megrendezésre Kolozsváron, az Apáczai Csere János Elméleti Líceumban az Aranka György Nyelv- és Beszédművelő Verseny országos szakasza.

Kilencedikes tanulóként először volt lehetőségem s szerencsém részt venni, kipróbálni magam benne. A verseny három kategóriája közül (Szép magyar beszéd, Édes anyanyelvünk, Versben bujdosó) az Édes anyanyelvünk versenyformában méretkeztem meg 12 másik résztvevő mellett. Erről viszont bővebben a következőkben.

A versenyt megelőző hetekben Bíró Sára magyartanárnőnk segítségével s támogatásával készültem egy másik kedves osztálytársam, Széles Regina társaságában. Bár különböző kategóriákban indultunk (osztálytársam a Szép magyar beszéd kategóriában versenyzett), felkészítő óráink nagy részében közösen dolgoztunk. Hatalmas hála egy visszatérő diáknak, Szabó Mónikának is, ki tapasztalatával, s abból fakadó tanácsaival, belső nézőpontú meglátásaival támogatott minket.

A Versben bujdosó versenyformában is képviselte iskolánkat két diáklány: Hegedüs Tímea-Angyalka (X.D), valamint Dobai-Pataky Emese (XI.D).

Péntek délelőtt 11-kor indultunk a Márton Áron térről, 6 másik, a Benedek Elek Pedagógia Líceumból érkező, diákkal. Így hát a 10 diáklány s két kísérő tanárunk közösen indultunk Kolozsvárra, hol az elkövetkező három napot töltöttük. Megérkezésünk után egy rövid pihenő következett a szálláshelyen, majd nagy csapatként sétáltunk át az Apáczai Csere János Elméleti Líceumhoz. Ott egy igen családias hangulatú, kellemes megnyitóval kezdődött a hétvégét átölelő verseny. Ezután már csupán vacsora következett, s szabad program, melyet akár a városban kószálva is tölthettünk. Ám nem feledhettük: a következő napon volt helye ottlétünk valódi lényegének. Így a péntek este „rövidre lett zárva”.

A szombati nap valódi élmény volt. Reggel korán kezdtük a napot, de „ki korán kel, aranyat lel”, tartja a mondás. S ismételten, az ébredező, ám cseppet sem csendes városon keresztülhaladva, az Apáczai Csere János Elméleti Líceumba megérkezve elébe néztünk ki-ki a maga megmérettetésének. 

A kategóriának, melyben indultam, két része volt, hol anyanyelvünk művelésének két különböző aspektusában is „bizonyítanunk” kellett. Az írásbeli fordulóban mind a helyesírás, mind a koherens szövegalkotás és szövegértelmezés is szükséges képességek voltak. A szóbeli forduló, mely valójában a valódi megmérettetés, már másabb, komplikáltabb, bár annál szórakoztatóbb volt.

Először az írásbeli rész járt le, melyre két óránk volt. Majd rögtön utána a szóbeli rész következett. Míg versenytársaimmal türelmesen, ám feszülten vártunk sorunkra, ismerkedtünk. Beszélgettünk, melyet az tett valóban különlegessé, hogy egymással nem osztottuk meg neveinket, csupán versenyszámunkat. A jövőre nézve kíváncsian várom, hogy a verseny következő szakaszán végre ne csak hobbijaik s sorszámuk alapján ismerhessem fel (meg) őket.
Amint a verseny minket érintő szakasza lejárt, szabadon bóklászhattunk a városban. Nemzeti ünnepünk lévén, Kolozsváron is számos program volt, melyeken részt vehettünk. Kiemelendő élmény volt a Magyar Banda koncertje, mely a hétvége egyik fénypontja volt.

A március 15-ei délután folyamán egy kiértékelőre is sor került, ahol a kijavított, s a zsűri által átbeszélt versenyszámokat kielemeztük. Itt sajnos még nem kaptunk semmiféle eredményt, viszont kifejezetten hasznos, tanulságos volt. Ezután ismételten szabad program volt, hol nekem személyesen megadatott a lehetőség, hogy a Kolozsvári Magyar Színház előadásában az Én vagyok a szél című előadást megnézhessem. Ajánlom minden kedves olvasónak, bámulatos előadás. Igazi, vérbeli művészet tanúi lehettünk.

Vasárnap már csupán az eredményhirdetés s a záró ünnepség maradt hátra. Örömmel és büszkén jelentem: három minisztériumi dicsérettel, ebből két Kárpát-medencei továbbjutással, tértünk haza. A versenyt lezáró meghitt ünnepség, a Nélküled közös éneklése megadta méltó befejezését a hétvégének.

Visszatekintve, bár igen sok munka lett belefektetve, s nem kevesebb stresszeléssel töltött óra, azt kell mondanom, megérte. Fantasztikus élmény volt, a város felfedezésétől, az új emberek megismerésén, s az új tudás, tapasztalatok szerzéséig minden. Ha a szép eredményeink nem lettek volna, bizonyossággal mondhatom, akkor is újra próbálkoztam volna. Visszatértem volna. Örök, szép élményként őrzöm ezt a pár napot emlékezetemben.

Farkas Hanna Gréta, IX.B