A találkozás öröme

„Életünk nemcsak cselekedetek, de talán még inkább a várakozás iskolája.” – írja Pilinszky János 

Az egyén az ünnepet szívében éli meg, de fontos, hogy a várakozás, az ünnep közösségben teljesedjen ki.

Öröm volt számunkra adventben találkozni a testvérosztályunkkal. A X. E osztály diákjai és osztályfőnökük Tarzícia nővér odafigyeléssel, szeretettel fogadtak bennünket. A kicsi másodikosok furulyaszóval, énekekkel köszöntötték a nagyokat. Az osztályteremben fellobbanó gyertyák fénye János apostol szavaira emlékeztetett: „Az Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség.” (János első levele 1. rész, 5. vers)

Az ünnepet előkészítettük az iskola falai között is, megéltük az egymásra figyelést, rácsodálkoztunk a kicsik és nagyok közti önzetlen szeretetre, a hangulat fokozódására.

Amikor olyan tevékenységeket folytatunk, amelyek örömet okoznak, az nem csak a saját boldogságunkat növeli, de hatással van a körülöttünk lévő személyekre is. Az együtt elékszített adventi asztali dísz lépésről lépésre, a tervezéstől a végtermékig örömet szerzett kicsinek és nagynak egyaránt, boldogság töltötte be az osztálytermet.

Finom sütemények és almalé adta a még jobb hangulatot. Közös fotóval, ölelkezéssel és  búcsúzással zártuk az együttlétünket.

A következő találkozásra tavasszal fog sor kerülni, addig is szeretettel gondolunk egymásra.

Székely Emőke- Katalin és Török Edith-Tarzícia